Vakáció extrákkal 3.rész Az út és egy kellemes meglepetés

Újra itt vagyok immár a harmadik résszel. Nagyon örülnék ha elmondanátok a véleményeteket, észrevételeiteket. Addig is jó olvasást és kellemes hétvégét kívánok! :D

Vakáció extrákkal

3.rész

Az út és egy kellemes meglepetés

Hogy eltereljem a figyelmemet próbáltam a dalra koncentrálni amit dúdoltam de elég furcsán nézhettem ki ahogy összeszorított szemekkel az ülésemet markolászva Metallicat mormogok.....
Mint valami égi megváltás hirtelen abbamaradt a rázkódás. Észrevettem hogy senki nem futkos eszeveszettül segítség után rohangászva így én is próbáltam nyugton maradni. Nyugi volt a gépen, még a "legfélősebbelsőrepülős" sem lézengett ide-oda hanem nyugton maradt. Az tuti biztos hogy voltak rajtam kívül még olyanok akik soha életükben nem utaztak repülőgépen.
Mikor befejeztem belső monológomat hirtelen éreztem hogy a srác elvette a kezét a kezemről és bocsánatkérően néz rám.
Elmosolyodtam.
-Elnézést kérek. Ha utazok mindig ez van.Egyszerűen nem tudom megszokni.- fújta ki a levegőt
-Semmi gond. Ezt szerintem lehetetlen megszokni, legalábbis én nem tudnám.- mondtam mosolyogva
Habozni kezdett majd egy halvány mosollyal az arcán megszólalt.
-Greg Williams vagyok.- nyújtotta a kezét
-Ann, és én is irtózok a repüléstől. Igazából ez az első.- fogtam vele kezet
-Nagyon örülök.- mosolyogva végigmért sötétbarna szemeivel
Most hogy én is jobban szemügyre tudtam venni elmosolyodtam. Enyhén kócos, göndör sötétbarna haja volt. széles kigyúrt válla és gyönyörű szemei.
Nyeltem egy nagyot. Ilyenkor mindig zavarba jövök.
-Hova utazol?- kérdezte
-A Maldív szigetekre, Hála az égnek eltudtam szabadulni a főnökömtől. És te hova tartasz?
-Ez most komoly? Én is oda megyek. Minden évben ott töltöm a nyarat.- mosolygott
-Ez király. Én most megyek oda először.
-Egyedül?
-Nem, két barátnőmmel. Már nagyon régóta tervezzük ezt a kis kiruccanást mert nem sűrűn tudunk úgy igazán lazítani.
-Aha, értem.- mosolygott
-És te? Egyedül utazol?
-Igen, igen, de ha lenne barátnőm együtt jöttünk volna.- mondta
Elmosolyodtam.
-Igen, ez nyilvánvaló...- mondtam és a tekintetemet a gép másik felére szegeztem ahol láttam hogy Rory szüntelenül mosolyog rám mire én összeszűkült szemekkel csücsöríteni kezdtem rá , ő pedig kinyújtotta nyelvét.
-Jó fej barátnőd van.- mosolygott rám Greg
-Öhm...igen. Rory és Sam a világ legjobb barátnői, kevés ilyen ember létezik mint ők ketten.
-Sam? Ő a másik? Hol ül?- pásztázta a szemével az utasteret.
-Ott a kis srác mellett.- mutattam a kis fiúra aki folyamatosan Sam-hez beszélt. Be nem állt a szája.
-Aha, látom.- mosolygott- Néha én is kifogom a nagyszájú gyerekeket. Egyszer egy kislány ült mellém. Azt akarta hogy babázzak vele mert nagyon unatkozott. Mondtam neki hogy nem tudok mert más dolgom van, erre úgy elkezdett sírni hogy kétségbeesésemben gügyögni kezdtem neki. Egész úton szórakoztatnom kellet mert akárhányszor abba hagytam újra bömbölni kezdett. Mire leszállt a repülőgép én már teljesen ki voltam.- mondta a fejét fogva
Elnevettem magam.
-Igazi bébicsősz vagy. De  mondd csak, a szülei hol voltak?
-A nagyszüleivel utazott valahova, a nagypapája meg is köszönte a segítségemet. Hát, őszintén szólva volt mit.- nevetett fel jókedvűen
Greg egész úton szórakoztatott engem, annyi mindent mesélt, hogy hol járt, milyen elképesztő dolgokba keveredett....egyszerűen nem tudtam megunni. Olyan átérzéssel beszélt ezekről a dolgokról hogy egész végig vigyorognom kellett. Olyan aranyos volt, be nem állt a szája.
-Na de mindegy. Én már ki tudja mióta jártatom a számat de te még nem mondtál eddig semmit. Csak annyit tudok rólad hogy rühelled a repülést. Mondj már valamit na!- kezdett unszolni
-Mit mondhatnék? Nekem nem olyan kaland dús az életem.- mondtam- Szakács vagyok egy Los Angeles-i étteremben. Két barátnőmmel élek együtt de ezt te is tudod..hát mit mondhatnék még?
-Mondjuk hogy van e testvéred, jársz e valakivel?
-Van egy húgom és egy öcsém akik New Yorkban élnek anyuékkal.
-És barátod? Jársz most valakivel?
-Öhm...nem, már három éve nincs senkim.
-Ajjaj, három éve? - vágott aggodalmas arcot- Valaki nagyon megbánthatott téged.
- Igen, de ez már nagyon régen történt.- vettem egy nagy levegőt- Erről a dologról nem szeretek beszélni, nagyon sokáig tartott míg sikerült teljesen kilábalnom belőle. Bár ha jobban belegondolok soha nem fogom tudni rendesen feldolgozni.
-Tehát nem szeretnél róla beszélni, megértem. Nem piszkállak többé ezzel a kérdéssel.- mosolygott biztatóan
Halványan elmosolyodtam.
- Greg, eszembe jutott valami. Mindent elmeséltél magadról kivéve azt hogy mit dolgozol. Kivele.- mondtam- Mindent hallani akarok, tuti biztos hogy ugyanolyan szórakoztató mint amiket meséltél.
-Szórakoztató?- mosolygott- Orvostanhallgató vagyok az egyetemen.
-Azta, ez komoly?- meglepődötten néztem rá
-Igen. -nevetett- Vagy ennyire nem tudsz elképzelni orvosi köpenyben szikével a kezemben?
-Nem, vagyis de, csak...nem is tudom ez olyan fura nekem. Téged hamarabb tudnálak elképzelni óvóbácsiként.- mosolyogtam
-Na kössz.
Greggel egész úton csak nevettünk annyira jó beszólásai voltak....rég nevettem ennyit mint akkor. Míg én jól szórakoztam, láttam hogy Rory és Sam egyre rosszabbul érezték magukat. Sam próbálta csitítani a kis srácot aki nem tudott nyugton maradni a hátsóján mígnem egy kiadós sült krumpli után a kisgyerek Sam ölébe hányt.
-Úúúú..basszus. Mit csináltál?- kezdett sipákolni Sam mire az egyik utaskísérő és valószínűleg a gyerek anyja Sam üléséhez ment.
A kis srác lila fejjel újra öklendezni kezdett és belehányt a papírzacskóba amit a kezébe nyomtak.
-Gyere kisfiam, kimegyünk a mosdóba.- vette fel a fiút az anyukája- Elnézést kérek.- nézett bocsánatkérően Samre majd kiment a mosdóba
-Elnézést kérek hölgyem, azonnal hozok valamit.- azzal az utaskísérő kisietett, Sam pedig hátra fordult hozzánk
Vigyorogni kezdtem.
-Most nézzél rám. Úgy nézek ki mint egy másnapos.- mutatott magára Sam dühösen
Rory felállt és odament Samhez.
-Uhhh, bocsi Sammy de nagyon hányásszagod van.- vágott fancsali képet Rory
-Kössz.- mormogta-Inkább ki megyek, úgyse fog idejutni az a rongy.- mondta majd felállt és kisietett a mosdóba
Rory mosolyogva odajött hozzánk.
-Szegény Sam, nagyon megszívta.- vigyorgott gonoszul
-Tényleg Rory, milyen ott ülni? Kényelmesen elférsz?- vigyorogtam
-Haha, nagyon vicces. Tudod milyen idegesítő hogy a fél fenekem lelóg az ülésről mert a kövér pacák két és fél ülést foglal el? Nem is zavartatja magát, még szándékosan arrébb lökdös és még neki áll följebb....adok én majd neki.- morogta
Átérzem a helyzeted.- mosolyogtam biztatóan
-Gondolom. Te sokkal jobban jártál mint én.- pillantott Gregre aki mosolyogni kezdett
-Heló, én Greg vagy te pedig minden bizonnyal Rory vagy.Igaz?- nyújtotta a kezét mosolyogva
-Igen.-fogott vele kezet
-Hihetetlen, majd csak a szállodában tudok átöltözni. Uhh.- jött ki a mosdóból Sam majd Rory mellé állt.
-Sajnálom szívem.- mosolyogtam rá- Ő itt Greg. Ugyan oda megy ahova mi. A Maldív szigeteken tölti a nyarat.
-A mázlista.- nézett elismerően Gregre- Mi alig tudtuk kicsikarni ezt a három hetet. Amúgy Sam vagyok.- nyújtotta a kezét
-Tudom, Ann mesélt rólad.- mosolygott Greg
-Mesélt?- vigyorgott rám Sam- Csupa jót, nem igaz?
-Így van.- bólogatott Greg- Ódákat zengett mind kettőtökről.
-Igazán?- vigyorodott el Rory- Nahát Ann, te aztán nagyon jól tudod leplezni az érzéseidet.
-Haha, nagyon vicces.
-Jól van na, csak hülyülök.- nevetett Rory jókedvűen
-Kérjük kedves utasaink figyelmét hogy foglalják el helyüket, kössék be az öveket mert hamarosan megkezdjük a leszállást. Köszönöm. -hallatszott a kapitány hangja a hangosbemondóban
-Király, akkor már nem kell sokat szenvednünk, mindjárt ott vagyunk.- mondta Sam
-Igen, úgyhogy gyorsan menjünk a helyünkre.- ragadta meg Samet Rory majd egy vigyorral az arcán elköszönt és a helyére ment
Bekötöttem a biztonsági övemet.
-A barátnőid pontosan olyanok mint amilyennek leírtad őket.-mosolygott Greg
-Vagyis bohókásak és szívet melengetőek?- mosolyogtam
-Pontosan.
-Várj csak míg megérkezünk. Ha ők buliznak nem fogják vissza magukat.
-Még szép hogy nem. Ki kell élvezni a szabadság minden egyes percét. Ilyenkor senki se fogja vissza magát.
-Még Ön se, Dr. Williams?
-Még én se.- mosolygott
A leszállást elég jól viseltem bár majdnem felfordult a gyomrom. Ahogy láttam Greg arckifejezését ő sem érezhetett másként.
Mikor leszálltunk a repülőről jó érzéssel szippantottam bele a levegőbe. De nem ez volt az első ami megtetszett. Amint a lábam érte a földet, lehajoltam majd lefeküdtem a földre a repülőtér kellős közepén..
Sam, Rory és Greg bambán álltak fölém.
-Minden rendben?- hajolt fölém Rory
-Föld. Földet értem.- mosolyogtam
-Szó szerint Ann, úgyhogy állj fel. Még el kell mennünk a csomagjainkért.- nyújtotta a kezét Greg majd felsegített.
-Menjünk.- mondta Sam
Mikor megszereztük a csomagjainkat hívtunk taxit ami elvitt minket a szállodába. Gyönyörű helyen épült közvetlenül a tenger mellett.
Nagyon megtetszett a hely.
-Azta. Zsír.- esett le az álla Samnek
Átmeneti otthonunk már kívülről jól nézett ki akkor milyen lehet belülről? Nem túlzok, a szálloda kb. 70 emeletes oriási szökőkúttal a bejáratánál.
Elámulva léptünk be a hatalmas ajtón ahol meglepetten láttam hogy az előtérben is egy szép kis szökőkút csordogált.
Ejha...
-Király.- vigyorgott Sam miközben körbe-körbe forgott és csodálta az épület minden egyes  zeg- zugát.
-Jó napot Kívánok. Dr. Aurora Weinstein névre foglaltattunk egy három szobás lakosztályt.- mondta Rory a recepciósnak
-Üdvözlöm Önöket.- mosolygott kedvesen a nő- Azonnal nézem is a foglalást.- azzal pötyörészni kezdett a számítógépen
Ekkor mintha hirtelen megfagyott volna körülöttem a levegő. Megláttam valakit a bejárati ajtónál vészesen közeledni a recepció felé.
Egy ismeretlen ismerőst akit bár sose ismertem volna meg....