2012. december 26., szerda

A véletlen nem létezik 6. rész Álmomban már láttalak








A véletlen nem létezik
6.rész
Álmomban már láttalak


Furcsán tekingettem körbe, próbáltam megérteni miért is történik velünk ez az egész... Lisa, bár nem lehetne rá oka, magát hibáztatja apa halála miatt ráadásul ezért anyánkat próbálja kiengesztelni...De vajon miért? Mert nem jártunk haza túl sűrűn jóformán csak karácsonykor meg nyáron egy két napra? Attól még nem az ő hibája...
-Lisa..- magam felé fordítottam az arcát- Menjünk le, együnk valamit.
Nem akartam lelkizni vele, épp elég volt már abból.
-Nem vagyok éhes..- kezdett bele
-Enned kell valamit különben rosszul leszel.- álltam fel az ágyról
Lisa nem szólt semmit csak némán bólintott majd megfogta a kezemet és elindult az ajtó felé.
Anya lennt volt a hallban látszólag friss arccal
-Jó reggelt.- köszöntünk
Feltekintett a lépcsőre majd megszólalt.
-Sziasztok lányok.- mondta majd belekortyolt a kávéjába
Első tekintetre azt hittem friss de rá kellett jönnöm hogy másnapossággal küzd.
-Anya...- kezdtem bele
-Mi az?- kérdezte rám se tekintve
-Öhm....- tudtam hogy ha valami olyasmit kérdezek tőle tuti botrány lesz, így hát csak ennyit mondtam- Hol van Alistair?
-Honnan tudjam? Nem vagyok az alkalmazottja hogy tudjam mit csinál minden percben.- mondta
-Értem...- mondtam halkan
Anya felállt a kanapéról majd ránk se tekintve bement a konyhába.
Lisa rám nézett majd megfordult és vissza ment a szobájába.
Felsóhajtottam.
-Ilyenkor a családnak nem kéne összetartania?- kérdeztem hangosan magamtól
-Kéne de senki nem mer a másik elé állni ezzel a szándékkal.- hallottam Alistair hangját a bejárattól
Rá néztem.
-Miért is?- indultam el a lépcsőn lefelé
-Mert így is túl nagy fájdalmat okoz ha elveszíted az egyik családtagodat. Bár össze kéne tartani, mindenki inkább próbálja egyedül feldolgozni a történteket.- mondta
-Honnan tudsz ennyi mindent a gyászról?- kérdeztem
Megvonta a vállát.
-Sehonnan csak ismerem az embereket.- mondta majd átfogta a vállamat- És te hogy vagy?
-Én jobban viselem mint Lisa ha szabad ilyet mondanom. Ő mintha saját magát okolná apa halála miatt.- mondtam
-Beszélnem  kellene vele.- mondta
-Kéne. De szerintem hagyjuk most egyedül....Majd a szertartás után.- mondtam
-Figyelj Lana...- kezdett bele Alistair- Szerintem sokkal jobb lenne ha rögtön a temetés után vissza mennétek New Yorkba.
-Tessék?- lepődtem meg- Miért kéred tőlünk hogy magára hagyjuk az anyánkat mikor a legnagyobb szüksége lenne a lányaira.
-Lana.... nagyon jól tudom hogy anyátok nem szeretne megbántani titeket szándékosan de ahogy most viselkedik veletek..ezért jobb lenne ha minél hamarabb elmennétek.
-De..én ezt nem értem.- szólaltam meg majdhogynem hisztérikus hangon- Te most el akarsz zavarni?
-Isten ments drágám dehogy is....- vágta rá rögtön- Csak nem szeretném hogy anyátok rajtatatok vezetné le a fájdalmát, a gyászát, a haragját. Hallottam hogy beszél veletek. És még Lisa hiszi azt hogy miatta halt meg apátok?
-Nem értem mire akarsz kilyukadni...
-Csak arra hogy amire anyátoknak szüksége van az a magány.Hogy egyedül feldolgozza a történteket. Később úgy is megbánná hogy megbántott benneteket. Mert ha itt maradnátok csak fájdalmat okozna nektek.Most még nem tudja mi a jó és mi a rossz. Nem tudja hogy mivel bántja meg az embereket, a lányait.- mondta
Elgondolkodtam azon amit mondott...talán tényleg haza kellene mennünk?
-De nem hagyhatjuk őt magára... Teljesen egyedül ilyen állapotban..
-Emiatt nem kell aggódnod. Én itt maradok vele. Már úgyis megszoktam a folytonos beszólásait.- mondta
-De nem fog amiatt haragudni hogy itt hagyjuk?
-Ezzel ne törődj. anyátok tudja hogy számíthat rátok.
-De ígérd meg ha van valami rögtön felhívsz.- mondtam
-Megígérem.
-Nagyon sokat segítesz nekünk Alistair bácsi. Köszönöm.- mondtam
Alistair halványan elmosolyodott majd magához ölelt
-Na mi van? Mi folyik itt?- lépett be a hallba anya
--Lily... Semmi csak beszélgettünk.- mondta Alistair
-Beszélgettek. Hát beszélni azt nagyon is tudsz, néha túl sokat is.- mondta anya gúnyosan
Alistairre pillantottam akin egy cseppet sem látszódott hogy megbántotta volna.
-Na jó, én azt hiszem vissza megyek a szobámba. Elkezdek készülődni..- fordultam meg és elindultam a lépcső felé
-Ezt most úgy mondtad mintha valami mulatságba készülődnél.- mondta anya kezében egy pohár vodkával a változatosság kedvéért.
Az ajkamba haraptam majd anyára néztem.
Alistairnek igaza volt.
Anya kérdőn nézett rám mire tovább mentem és egy szó nélkül bementem a szobámba.
****
"A múltba visszanézve valami fáj,
valakit keresünk, aki nincs már.
Nélküled szomorú az élet,
és még most sem hisszük el,
hogy többé nem látunk Téged." 

A szertartás alatt próbáltam nem arra gondolni hogy anyám esetleg jelenetet rendez inkább a hugom kezét fogtam aki szinte egész végig rám támaszkodott de a legijesztőbb az volt hogy egy könnycsepp se gördült le az arcán, csak mereven nézett előre.
Alistair anyám mellet állt és átkarolta aki hangosan zokogott.
Egy temetésre nem lehet azt mondani hogy szép, hiszen soha nem jó az ha egy közeli hozzátartozót eltemetünk, de apám egy gyönyörű megemlékezést kapott és örökre a szívünkbe zártuk az emlékét....
****
-Miért akarsz haza menni?- kérdezte Lisa mikor már haza értünk a temetésről
-Megbeszéltük Alistairrel hogy így lesz a legjobb.
-Te miről beszélsz?- kérdezte hisztérikusan-Én nem hagyom magára anyát.
-Lisa...- jött be az ajtón Alistair
-Hogy kérheted tőlem azt hogy itt hagyjam az anyámat mikor a legnagyobb szüksége van rám?
-Lisa, én nem azt akarom hogy itt hagyd anyádat, hanem azt hogy hagyd egyedül hogy feldolgozza apátok halálát. Te is látod hogy milyen ingerlékeny, csak bántana benneteket.
-Hogy mi van?
-Én itt maradok vele és vigyázok rá.
-De...én szeretem őt és mellette a helyem.
-Én is szeretem őt.- szólaltam meg- De igaza van Alistairnek, jobb ha hagyjuk hogy saját maga dolgozza fel, egyedül, a maga módján.
-Lana...- kezdett bele Lisa
-Nemsokára indulunk a repülőtérre.- mondtam
-Ilyen hamar it akarod őt hagyni?
-Lisa kérlek....
-Lana... ne haragudj.
-Tessék?
-Én nem akarok a terhedre lenni.
-Hogy lennél a terhemre? A húgom vagy és szeretlek.-öleltem magamhoz
Úgy döntöttünk nem köszönünk el anyától, úgy sem érdekelné hogy elmegyünk, talán még egy csípős megjegyzést is kaptunk volna tőle. lisa, bár nyugtalan volt belement hogy visszamenjünk New Yorkba de csak is egy feltétellel. Ha az ő lakására megyek és nem haza vagyis Mikehoz. Belementem.
Alistair egy limuzint küldött értünk ami kivitt minket a reptérre majd mikor felszálltunk a gépre Lisa elaludt a vállamon. Nyugodtnak tűnt így én is megnyugodtam.
****
-Lana, tessék, itt a kulcs a lakásomhoz..- nyomta a kezembe a kulcs csomót mikor New Yorkban beszálltunk a taxiba
-Miért? Te nem jössz haza?- húztam fel a szemöldökömet
-Még van egy kis elintézni valóm.- mondta
-Hát jó..- mondtam
Lisa kiszállt a ötödik sugár úton én pedig tovább mentem egyenesen Manhattanbe, Lisa lakására.
Mikor megérkeztem az ismerős épület elé kiszálltam a kocsiból majd megkértem a  sofőrt hogy pakolja ki a csomagjainkat. Kinyitottam az ajtót és felkapcsoltam az előszobában a villanyt majd mikor a sofőr az összes csomagot behordta kifizettem majd becsuktam mögötte az ajtót.
Felsóhajtottam.
-Szia Drágám.- hallottam egy hangot a nappali felől de nem láttam kitől jött mert le volt kapcsolva a lámpa ráadásul az ajtó is be volt zárva..
Lehet hogy egy betörő?
-Ki az?- kérdeztem riadtan
-Nem ismersz fel?
Remegve elindultam a kapcsoló felé majd mikor megtaláltam kétségbeesetten néztem az illető elszánt tekintetébe.
-Mike.. remegtem
-Meglepődtél?- elindult felém bosszútól és gyűlölettől eltorzult arcával majd megragadott és a fülembe suttogta:
-Kár volt vissza jönnöd.....
****
Körbe néztem de mintha nem láttam volna semmit se.A fájdalomtól sikítani akartam de erőm se volt hozzá. Mintha a sötétség ami előttem lebegett egyre csak őrjítőbb és őrjítőbb lett volna.. a padlón feküdtem és azt vártam mikor halok meg. A halál is jobb lett volt annál mint amit akkor éreztem. Egyedül a vérembe fagyva itt hagyott....
Szinte a gyenge lélegzetvételeimet is visszhangozva hallottam de mikor egy, a nyíló ajtóhoz hasonló hangot hallottam furcsán egy fény csóvát kezdtem látni.
Meghaltam
-Lana.- hallottam egy kétségbeesett sikítást majd nyomást éreztem a fejemnél ahogy az ölébe vett.
Próbáltam kinyitni a szememet de mintha leragasztották volna.
-Lana, kicsim. Kérlek. - hallottam a zokogását
Lisa fölém hajolt, éreztem a lélegzetvételét és ahogy próbál felébreszteni.
-Ne aggódj, nem lesz semmi gond. Úristen mit tettek veled?- hallottam hogy felszisszent mikor oldalra tűrte a hajamat
-Máris hívom a mentőket ne aggódj, nem lesz semmi gond- halványan hallottam hogy tárcsázza a számot de utána mintha minden elsötétült volna..
Az idő érzékemet elveszítettem így nem tudtam mennyi idő alatt érkeztek meg a mentők de hallottam hogy hirtelen kicsapódott az ajtó és többen beszélni kezdtek.
Egy pillanat múlva viszont mindenki elhallgatott.
-Te meg mit keresel itt?- kérdezte Lisa
-Lisa? Mi? És hol van... Te Jó Ég.......- hallottam egy ismerős hangot de nem jöttem rá kitől jött
Éreztem egy gyönge fuvallatot ahogy átrohan a szobán és leguggol mellém.
-Engedd el.- mondta feszülten
-Mit keresel itt? Mi a fene van veled?- hallottam Lisa hangját
-Lisa...menj arrébb kérlek. El kell látnom a sérüléseit. Mégis mi történt itt?
-Nem tudom...- kezdett bele Lisa- Mikor megjöttem már itt feküdt. Lehet hogy.... Ó te jó ég..- Lisa újra elsírta magát
-Jól van, nyugodj meg. Nem lesz semmi gond.- éreztem egy gyöngéd nyomást hogy felemeli a fejemet és körbe tekeri gézzel?
-Valaki nagyon megverte. Mégis ki az aki bántani akarta őt?- a mentős hangja ingerült volt
Miért tűnt nekem ismerősnek? És honnan ismeri Lisát?
-Úristen. Mike..
Gyengén pislogni kezdtem ahogy felemelte a szemhéjamat. Elmosódott fénycsóvákat láttam és egy arc körformáját. Egy ismerős arcét.
-Lana. Hallasz engem? Lana....- egyre tisztult a kép bár lassan, mégis egyre jobban kezdtem kivenni az arcának jellegzetes vonásait.
Először azt hittem álmodom.
Lehet hogy álmodtam? Vagy képzelődtem?
-Lana... nézz rám.- bár tudtam hogy lehetetlen az amit látni véltem de rá kellett jönnöm hogy Nick arca lebegett előttem
Az arc amely örökre megváltoztatta az életemet.
-Nick?- a hangom halk és törékeny volt
-Lana..igen, én vagyok az.- megfogta a fejemet és megsimogatta az arcomat
-Ez egy álom?- kérdeztem
-Nem, ez nem egy álom.- a hangja messziről jött én pedig éreztem hogy az erő amely eddig tartotta törékeny testemet, elvész én pedig zuhanni kezdtem a sötétségbe.....

2012. december 25., kedd

A véletlen nem létezik 5. rész Lelkiismeret furdalás

Sziasztok! Hoztam nektek egy úgy új részt annak ellenére hogy nem kaptam visszajelzést.... ja bocsánat mégis egy "tetszik" gombot amit meg is köszönök az illetőnek. Nem mintha nagyon látnám hogy jártok errefelé... :( De mindegy is...Karácsony van ilyenkor nem szabad sem szomorúnak sem bosszúsnak lenni... ;)
Jó olvasást!

 

 A véletlen nem létezik
5. rész
Lelkiismeret furdalás


Lisával úgy döntöttünk a mai nap hanyagoljuk Mike csípős beszólásait és utasításait különben sem lett volna erőm az irodában üldögélni míg az anyánk otthon van egyedül a gyászába mélyedve.
Még aznap haza kellett mennünk így hát bementem Mike irodájába.
Kopogtam az ajtón de senki nem szólt ki mégis hangokat hallottam.
Ki lehet oda bent?
Tudom nem szabad hallgatózni de a fülemet az ajtóra  tapasztottam és egy női hangot véltem hallani.
Gondolkodás nélkül benyitottam, de nem azt láttam amire számítottam.
Az egyik legnevesebb ügyfelünk Samantha ült Mike-kal szemben a székben és nem az ölében.
Mintha meglepődtem volna.
Mike tekintete rám villant majd felállt a székéből és megszólalt.
-Nem tudsz kopogni?- kérdezte
-Én kopogtam de ezek szerint nem hallottad. Bocsánat.- motyogtam
-Nos...öhm- zavartan Samanthára tekintett majd rám- Semmi gond de többször ne forduljon elő.
-Mike..öhm..beszélhetnék veled?- mondtam alig hallhatóan
-Tessék? Éppen egy ügyféllel tárgyalok.
-Sajnálom de mi lenne ha egy kicsit hanyagolnád? Kivételesen miattam?- kérdeztem kicsit ingerülten
Mike dühösen nézett rám majd a somolygó Samanthára aki kecsesen felállt majd a Gucci táskáját a könyökére aggasztva felvette a valószínűleg valódi bundáját és elindult az ajtó felé.
-Úgy látom most nem alkalmas. Majd máskor..talán.- hátra dobta a haját majd rákacsintott Mike-ra és kiment.
Mike dühösen felém fordult és becsapta az ajtót.
-Mi a fene volt ez?- kezdett kiabálni
-Ne haragudj..- kezdtem bele
-Van fogalmad arról hogy lehet hogy ez volt az egyetlen alkalmam arra hogy megkössem életem legnagyobb üzletét?- kérdezte dühösen és megragadta a kezemet
-Gondolom hogy az egyetlen....főleg hogy rád kacsintott.- mondtam
-Te pimaszkodsz velem?- szorította meg erősen a kezemet
-Mike én csak beszélni akartam veled arról hogy....
-Mit akarsz már megint?
-Elengednél engem?
-Honnan?
-Szükségem lenne pár nap szabadságra.
-Szabadságra..
-Igen mert..
-Azért hogy otthon lustálkodj míg én a jövőnket próbálom építeni és keményen dolgozok?
-Nem.
-Ne nézz hülyének. Nem kapsz szabadságot se most se soha.
-Mike....apám...az imént telefonálta anyám hogy agyvérzése volt és a kórházban meghalt..- mondtam halkan újra könnyes szemekkel.
Mike furcsán nézett rám.
-Hogy mi van?- kérdezte értetlenül
-Igen és ezért haza szeretnék menni segíteni anyámnak..elrendezni a temetést..- mondtam
-És a húgod? Ő nem ér rá?- kérdezte közömbösen
Értetlenül néztem rá.
-Ezt meg hogy érted?
- Nem érted?- kérdezte gúnyosan
-Mike te miről beszélsz? A húgom velem jön. Az apánk meghalt. Hol lenne a helyem ha nem a családom mellet.
-Én vagyok a családod.- mondta
-Ő az apám volt. Na nehogy már magyarázkodnom kelljen..- kezdtem bele
-Én meg a férjed vagyok.- mondta
-Én ezt nem hallgatom tovább....- hátat fordítottam neki mire megragadta a kezemet és vadul magához vont.
-Nem mész sehova.- mondta
-De megyek.- mondtam
Annyira lehetetlenek tartottam azt hogy létezik olyan ember aki ennyire tesz arra hogy hogyan, miképpen és mennyire meg tudja bántani az embereket, a hozzá tartozóit. Hogy képes tükörbe nézni minden nap ezzel az arccal. Nem csak hogy kegyetlen de nincsenek érzései se. Nem ismeri a szeretetet, a megértést, a támogatást, a gyászt. És én hogy voltam képes egy ilyen emberhez hozzá menni?
-Nem mész sehova míg én azt nem mondom.- sziszegte a fülembe
-De megyek. Eressz el.- mondtam
-Hogy merészelsz?- emelte fel a kezét mire hirtelen kinyílt az ajtó és belépett rajta Lisa
-Hozzá ne merj nyúlni te mocskos állat.- mondta
-Lisa....- Mike hangja kemény volt- Te meg mit keresel itt? Nem tudsz kopogni? Épp a feleségemmel beszélek..négyszemközt.- nézett rám jelentőségteljesen majd megszorította a kezemet
-Épp kirugatom magamat és a nővéremet is.- fogta meg a kezemet és közelebb húzott magához
-Mit képzelsz? Mit csinálsz?- kérdezte
-Mi most elmegyünk és ha jót akarsz magadnak távol tartod magadat Tőlem és a nővéremtől.- mondta Lisa
Mike felnevetett.
-Fogalmad sincs mibe keveredtél.- mondta egy gúnyos önimádó mosollyal az arcán
-Dehogynem.- vágott vissza Lisa- Tönkre teszlek téged.- mondta majd velem karöltve kisétált az irodából jól becsapva maga mögött az ajtót
****

Mikor megérkeztünk San Fransiscóba egy limuzin várt bennünket a reptéren.
-Minek ez a felhajtás?- morogta Lisa majd megtörülte a szemét
-KI küldte? Nem hiszem hogy anya olyan állapotban lenne hogy limót küld a lányainak.- mondtam miközben a sofőr a csomagjainkat pakolta a kocsiba
-Nem is nagyon érdekel.- mondta Lisa
Ránéztem majd magamhoz öleltem és próbáltam kicsit megnyugtatni.
Miután kijöttünk az irodából Lisa egyre idegesebb lett nem volt elég apa halála még Mike-kal is szembe kellett néznie.
Ő a legkisebb a családban, mégis ő az aki a legtöbbet teszi értem pedig ez az én feladatom  volna hogy megvédjem a kishúgomat....
-Gyere, szálljunk be.- adtam egy puszit a fejére majd beültünk a limuzinba
20 perc alatt beértünk a belvárosba majd anyáék háza elé. A sofőr kipakolt a csomagtartóból majd óvatosan benyitottunk az óriási faajtón.
A hall üres volt, szinte kongott, mintha az egész ház kihalt lett volna.
A sofőr letette a csomagjainkat majd kiment és becsukta maga mögött az ajtót.
Hirtelen egy ismerős arc bukkant fel a konyhából jövet..
-Aliastair  bácsi?- kérdeztük egyszerre Lisával
-Sziasztok drágáim.- mosolyodott el halványan
Lisa elindult felé majd átölelte.
- Mikor érkeztél?- kérdezte Lisa mikor engedett az öleléséből
-Rögtön repülőre szálltam mikor anyátok felhívott. De amúgy 20 perccel előttetek érkeztem. Én küldtem elétek a limuzint is.- mondta
-Igen?- indultam felé- És hogy van?- kérdeztem
-Szerinted?
Alistair magas és őszülő pasas volt, tipikus öltönyös a kezében egy pohár whiskyvel. Nem sokat láttam gyermekkoromban sem, pedig apámmal nagyon jóban voltak, elvégre a testvére vagyis a bátyja volt. Évente talán egyszer láttam, karácsonykor, amikor a kezembe nyomott valami emlékezetesen becsomagolt ajándékot. Kedveltem de nem ismertem igazán így rosszat se tudtam róla mondani.
-Igen, tudom. Szia.- öleltem át
-Hogy vagytok? Na jó, azok után ami történt inkább nem kérdezem. Ne haragudjatok.- mondta
-Semmi gond.- vágta rá Lisa- Megyek, megnézem anyát.- mondta majd el is tűnt Alistair mögött.
-Öhmm... tudom hogy nem nagyon ismersz engem Lana de szeretném részvétemet nyilvánítani apád miatt. Én csak a testvére voltam de biztos vagyok benne hogy téged nagyobb veszteség ért.- mondta
-A baj az hogy én nem is nagyon beszéltem vele. Lelkiismeret furdalásom van miatta.- mondtam
-Biztos vagyok benne hogy nem a te hibád volt.- mondta- Apád mindig is olyan volt aki nem tudja kifejezni az érzelmeit pedig hidd el hogy nagyon szeretett benneteket.- mondta
-Igen tudom.- sóhajtottam fel- Most megyek, megnézem én is anyát.- indultam a konyha felé
Mikor anyám meglátott még jobban sírni kezdett amitől nekem is kicsordult a könnyem. Próbáltam erős maradni az ő kedvéért elvégre ahogy láttam máris meggyűlt a baja az alkohollal. Szorosan magához húzott és nem engedett míg szó szerint álomba sírta magát.
Lisa és én próbáltuk elintézni a dolgokat apánk temetésével kapcsolatban mikor Alistair szólt hogy már mindent elintézett és két nap múlva lesz a szertartás. Biztos voltam abban hogy anyánk nem lett volna képes mindent elintézni.
Késő este elmerengtem azon hogy vajon mi lesz ezek után, a családunk széthullik, Lisa sem lesz képes újra a családi házba jönni....amint ez a gondolat átsuhant az agyamon rögtön elhessegettem és próbáltam elaludni elvégre már fél kettő is elmúlt.
Reggel mint ahogy gondoltam a húgom már fenn volt és csöndesen iszogatta a tejes kávéját. Mikor beléptem a konyhába hirtelen megtörülte az arcát és szipogott egyet majd megszólalt.
-Szia Lana.- mondta
-Szia.- köszöntem halkan maj öntöttem egy kis kávét és belekortyoltam
-Hogy aludtál?
-Sehogy.
-Látszik.- morogta
-Köszi. Rajtad is.- sóhajtottam fel
Lisa felhorkant majd felállt és odajött hozzám.
-Anya felkelt már?- kérdeztem
-Még nem. De addig jó míg alszik.
-Ez igaz. És Alistair?
-Még elintéz egy két dolgot a temetéssel kapcsolatban.- motyogta
Bólintottam majd leraktam a poharamat a mosogatóhoz és kimentem a konyhából. Tudtam hogy jobb ha nem hozok fel dolgokat Lisának erről az egészről, sőt inkább mindenről ami mostanság történt.
Szinte egész nap a szobában voltam, lentről se hallottam hangokat, néha egy két ajtócsapkodást vagy üvegcsörömpölést a konyhából. Se anya se Lisa hangját nem hallottam.
Este előkészítettem a ruhámat majd korán lefürödtem és lefeküdtem aludni.
Kipihentnek akartam tűnni.     
****
-Lana, gyere már!- hallottam Lisa hangját
Kinyitottam a szememet.
-Lisa?- motyogtam
A szobaajtó csukva volt és ahogy láttam már felkelt a nap.
-Lana, gyere már.- hallottam újra a húgom hangját
Kikeltem az ágyamból majd kinyitottam az ajtót.
-Na végre. Még nem vagy kész? Fél óra múlva megyünk.
-Hova?
-Szeretnék venni valami olyasmit amivel kiengesztelhetem anyát.- mondta
-Hogy mi van?- kérdeztem
-Nem hallottad?
-Lisa, mi van?
-Anya haragszik ránk...
-Mi? Dehogy...miért gondolod ezt? Ne mondj ilyeneket.
-De mondok mert igazam van....- könnybe lábadtak a szemei majd szinte rám borult és zokogni kezdett.
-Lisa...-kezdtem bele
-Annyira hiányzik...- zokogott
-Nekem is kicsim, nekem is..-simogattam meg a fejét
-Miért történik ez velünk?
-Nem tudom.- felsóhajtottam majd lehunytam a szememet....

2012. december 24., hétfő

Sziasztok!




A múltkor bemutattam nektek a  Nickelbacktől  a Lullaby című klipet. Most megtaláltam magyar felirattal. Nagyon szép :D

A véletlen nem létezik 4. rész "Nem akarom hogy őket is elveszítsd"

Sziasztok! Karácsony alkalmából elhoztam nektek a véletlen nem létezik következő részét. Ez az én ajándékom nektek. Legyen Békés Boldog Karácsonyotok.:D :D





A véletlen nem létezik
4.rész
"Nem akarom hogy őket is elveszítsd"
Az utam a belvárosba lassan ment, megint dugóba keveredtem.
Hangosan dudálni kezdtem mire megszólalt a telefonom.
Idegesen turkálni kezdtem az anyósülésen lévő táskámban.
Mire megtaláltam már letette.
Megnéztem a kijelzőt.
Lisa.
Felsóhajtottam, majd tárcsázni kezdtem a számát.
Rögtön az első csöngés után felvette.
-Na, azt hittem már elhagytad a telefonod.- hallottam a hangját
Forgatni kezdtem a szememet.
-Nem, csak éppen egy dugó közepén ragadtam.- mondtam a kezemmel a kormányon dobolva és újra megnyomtam a dudát mire kiabálni kezdtek az előttem álló kocsiból
-Minden rendben?- kérdezte Lisa
-Hogyne...- mondtam
- Jaj, Lana....jó lenne ha beszélnél azzal a semmirekellővel...
-Lisa, kérlek...- lehunytam a szememet
-Most meg mi van? Ha te nem beszélsz vele majd én. De azt nem fogja megköszönni.- mondta
-Ne akard tönkretenni az életemet.
-Hogy micsoda? Én teszem tönkre az életedet?- háborodott fel
-Nem szeretném ha belefolynál ebbe az egészbe..- mondtam
-Ugyan már Lana. Ne csináld kérlek. Ezzel nem segítesz senkinek főleg nem magadnak. Én csak azt szeretném hogy ne kelljen téged idő előtt eltemetnelek.- mondta komoly hangnemben
Egy kis hatásszünet után megszólaltam.
-Hogy mi? Nem, Lisa.... Miért mondasz ilyeneket?
-Sajnálom Lana. De ez az igazság. Már évek óta megy ez az egész. nem egyszer volt már hogy eszméletlenre vert, emlékezz csak vissza.
Nyeltem egy nagyot.... beugrottak az emlékek... Könnybe lábadtak a szemeim.
-Lana? Itt vagy még?- hallottam a húgom hangját
-Igen.. itt vagyok.
-Ha már itt tartunk. Apáékkal is kéne beszélned.- mondta
-Miért?
-Mert hiányzol nekik.
-Tényleg? Nem úgy vettem észre.
Lisa felsóhajtott.
-Csak túl sok a dolguk.
-Persze. Ha beszéltem velük telefonon mindig leráztak, ha elakartam menni hozzájuk azt mondták dolguk van, majd máskor. Én már nem töröm magam.
-Lana nem szeretném hogy őket is elveszítsd úgy mint Nicket.- mondta Lisa
Egy pillanatra elgondolkodtam...
" Mint Nicket..." De az nem az én hibám volt, kivételesen nem az enyém. Vagy az volt a a baj hogy egyetemre mentem és azóta egy levelet se küldött?
Elfelejtett engem.
-Lana, itt vagy?
-Igen.- mondtam
-Ne haragudj.
-Miért is?
-Azért mert Őt említettem. Tudom mennyire kikészültél miatta.
-Semmi gond húgí, minden rendben.
-Szeretném ha boldog lennél.
Halványan elmosolyodtam.
-Én is..
-Ezért kérlek beszélj Mike-kal.
-Nem, azt nem.
-Miért?
-Lisa, kérlek...
-Lana, szereted őt?-kérdezte
-Tessék?
-Szereted őt?
Elgondolkodtam. Az igazság az hogy soha nem is szerettem, ő inkább csak egy egyetemi fellángolás volt számomra. Igen, persze.... akihez hozzá mentem...
Erre nem volt mentségem.
-Nem.
-Akkor mi is a probléma?
-Nagyon jól tudod hogy aki szembe száll vele nem jöhet ki győztesen.
-Dehogynem. Csak az aki elég jól ismeri. Te.
-Soha.
-Akkor majd én.
-Nem.
-Ha te nem teszed meg majd én.
-nem, Lisa, Kérlek.
-Nem hagyhatom hogy még egyszer bántson. Beszélek vele és megmondom neki hogy ha még egyszer egy ujjal is hozzád ér feljelentem és távolságtartási nyilatkozatot kérek ellene amit ha megszeg lecsukják. Úgyhogy nem kell félned.- mondta
-Ez nem jó Lisa.
-Miért is?
-Azért mert  mindenhol vannak kapcsolatai, nem lehet őt csőbe húzni.
-Dehogynem.
-Nem, Lisa. Nem szabad ilyenekkel szórakozni.
-Ez nem szórakozás Lana. Csak a biztonságod érdekében teszem.
-Nem, nem teszel semmit. Ígérd meg.
-Nem.
-De.
-Nem tehetem. Lana, te félsz.
-Persze hogy félek. El se merem képzelni mit tenne velem..
-Semmit ha lecsukják.
-Nem fogják. Elintézné. Hidd el ellene nem győzhetünk, tudom hogy milyen aljas tud lenni.
-Még szép hogy tudod, a saját bőrödön tapasztalod. Ezért kell lépnünk.
-Nem, megtiltom Lisa hogy akár vele akár a rendőrségen beszélj erről.
-Nem teheted Lana.
-De igen megteszem. Ha beszélsz erről bárkinek is nem vagy a testvérem.- mondtam kicsit elhamarkodottan
A vonal túlsó oldalán csend volt....
Én pedig rájöttem hogy kicsit keményen beszéltem vele...de akkor is.. nem teheti meg. Nem csak az én de a saját érdekében is.
-Hogy mondhatsz ilyet Lana?- hallottam a remegő hangját- Csak segíteni akarok
-Tudom de kérlek. Te nem ismered őt.
-Hidd el hogy igen. Egy nő verő szemétláda.
-A te érdekedben húgi. Ne csinálj semmit.
-Az én érdekemben?
-Igen. Hidd el hogy téged is képes bántani.
-Emiatt nem kell aggódnod. Tudok vigyázni magamra.
Megráztam a fejemet.
-Ezt majd megbeszéljük személyesen. Most leteszem. Megindult a sor. Bent találkozunk. Szia.
-Jól van. Vigyázz magadra. Szia.- azzal letette a telefont én pedig végre elindultam a kocsival.
Kb. 15 perc alatt beértem a belvárosba. Az irodaház előtt még parkolóhelyem is volt. Mikor beléptem az épületbe David, a portás már mosolyogva várt.
-Jó reggelt Lana.- mosolygott
-Szia David. mI újság?- kérdeztem
-A szokásos. Hosszú műszak.
-Az nem jó.- mondtam- Én remélem ma hamar haza mehetek.
David kb. 35 éves lehetett magas széles vállú rövid barna hajú kedves férfi volt akivel szívesen beszélgettem.
-Biztosan. Neked elég csak szépen ránézned a főnökre.
-Az azért nem olyan könnyű. Ő a férjem. Nem olyan engedékeny mint a hogy hiszed.- mondtam
David nem szólt semmit, hanem a kezembe nyomta a postámat.
-Tessék. Ma elég sok leveled jött.- mondta
-Köszönöm. További szép napot és jó munkát.- mondtam majd egy rövid mosollyal az arcomon megfordultam és elindultam a lifthez.
Megnyomtam a gombot és a számokat kezdtem nézni.
Mikor kinyílt az ajtó beléptem de épphogy becsukódott mögöttem az ajtó megcsörrent a telefonom.
Megnéztem a kijelzőt.
Anya.
Az alsó ajkamba haraptam majd felvettem.
-Haló.- szóltam bele
-Kicsim?- hallottam egy halk hangot.
-Szia anya.
-Lana.... kicsim...- elcsuklott a hangja
-Anya, baj van? MI történt?
-Lana, kérlek...- mintha nem tudott volna befejezni egy mondatot folyton megakadt a hengja
-Anya, minden rendben?
-Kicsim, kérlek ne haragudj rám.
Lehunytam a szemem.
-Semmi gond anya.- mondtam halkan
-Édesapád....- kezdett bele
-Tessék?
-Édesapád.... fél órával ezelőtt bevitték a kórházba agyvérzés miatt...de.....
-Anya, mondd már mi van vele kérlek.
-De nem tudták megmenteni. Meghalt.- mondta az utolsó szót már sírva mire én csak megrökönyödött testtel álltam a lift közepén és a Lisával folytatott beszélgetésemre gondoltam.
" Nem szeretném hogy őket is elveszítsd"
Hirtelen könnybe lábadtak a szemeim.
-Kicsim, kérlek....- anya alig tudta kimondani a szavakat
-Lisa tudja már?
-Igen.-
-Anya...- kezdtem bele mire anyám keserves sírását hallottam majd a vonal megszakadt.
Üveges tekintettel néztem a telefonom kijelzőjére mire kinyílt a lift ajtaja.
Felnéztem mire a húgomat láttam a lifttel szemben kétségbeesett arccal.
Kiléptem majd elindultam felé és a karjaimba zártam mire zokogni kezdett.
" Nem szeretném hogy őket is elveszítsd"
Már késő...

2012. december 23., vasárnap

Merry Christmas!

Minden kedves olvasómnak Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok!


 

Vakáció extrákkal 6. rész Csalóka érzelmek

Szép napot kívánok mindenkinek. Itt vagyok a vakáció extrákkal következő részével, és bocsánat a késésért. Mindenkinek jó olvasást! :D


 Vakáció extrákkal 

6. rész

Csalóka érzelmek

-Mire jó ez a színjáték?- Vagy csak túl kevés női hátat szoktál simogatni?- kérdeztem gúnyosan
-Vicces vagy. Te mindig így reagálsz ha valaki felajánlja  a segítségét vagy csak velem vagy ilyen?-
-Szerintem csak neked van képed odaállni a lányok elé és boci szemekkel rájuk nézni hogy had kenhesd be a hátukat...- mondtam
-És ez bejött mi?
-Nem, inkább nevetségesnek tartom.
-Kár.- mondta kicsit halkabban- A hasadat is bekenjem?
Felálltam és megfordultam hogy szembe tudjak vele nézni.
-Nem, kösz, ennyi bőven elég volt.- mondtam és levettem a fekete kendőt a derekamról
Tom ült előttem és csak vigyorgott.
-Mehetek veled?- kérdezte
-Szeretnél úszni? Velem?- gondoltam kicsit gonoszkodok vele
Ártatlan arckifejezéssel  ránéztem.
-Miért? Te szeretnél velem?- kérdezte
-Nagyon.- léptem közelebb hozzá és cirógatni kezdtem a pólóját
-Örülök.- óvatosan megfogta a derekamat
-Én is.- azzal egy laza mozdulattal belelöktem a medencébe
Nagy fröccsenéssel esett a vízbe én pedig nevetni kezdtem.
-Jól érzed magad?- álltam elégedetten a medence szélénél gonoszul vigyorogva
-Tökéletesen.- vigyorgott a vizes napszemüvegével a fején
-Jaj, bocsánat.- kaptam ártatlanul a számhoz- A méregdrága napszemüveged vizes lett.
-Semmi gond.- úszott közelebb- De azért lerakod nekem a napozóágyra?- nyújtotta felém a szemüveget
-Persze.- vigyorogtam gonoszul és elakartam venni de Tom megragadta a kezemet és és belökött a vízbe maga mellé.
Jókedvűen kacarászni kezdett.
-Nagyon vicces.- mondtam gúnyosan
-Mi van? Te akartál úszni. Én csak segítettem benne.- vigyorgott és az arcomba fröcskölt
-Ez igaz. Miattad nem kell kellemetlenül éreznem magam.- fröcsköltem vissza majd úszni kezdtem az ellenkező irányba de Tom továbbra se szállt le rólam
-Amúgy tudtad hogy a naptej lejön a bőrödről amint vízbe mész? Az olaj viszont nem, nekem van napolajam, beolajozzalak?- úszott utánam vigyorogva
-Mit csináljak hogy végre leszállj rólam?- kérdeztem tőle majd hirtelen megálltam
-Semmit.- mondta mosolyogva
-És mit csináljak hogy végre letöröld azt az idióta vigyort a képedről?
-Semmit.
-Tudod mit? Inkább menj és fárassz másokat engem meg hagyjál békén.
-Fárasztó vagyok?
-Nagyon, úgyhogy...
-Te figyelj csak..mindenkivel ilyen vagy akik kedvesek akarnak lenni veled?
-Többnyire. Miért? Te is kedves akarsz lenni velem?
-Nagyon is, és szerintem szuperül csinálom.- vigyorgott
Erre nem szóltam semmit, csak forgatni kezdtem a szememet majd odaúsztam ahol a többiek voltak
Kiszálltam a medencéből majd felkaptam egy törülközőt.
Tom is kijött a medencéből és vizes pólóval elém állt.
-Nem megyünk fagyizni?- kérdezte
-Eltaláltad. Nem szeretem  a fagyit.
-Mindenki szereti a fagyit. Mindenki szeret nyalni.- mondta miközben levette a vizes pólóját
-Hogy mit mondtál? Mit nyaltál?- elvonta a figyelmemet a vizes pólója és az ugráló bicepsze na meg a kockás hasa...
Hmmmm...
-Még semmit, ezért kérdezem tőled.- mosolygott szemtelenül
-Fagyiról beszéltél?- szólalt meg Sam mentve a kellemetlen helyzetet- Amúgy Sam vagyok és Annek jól esne egy hűsítő fagyi. Nem igaz?- fordított maga felé és jelentőségteljesen rám nézett
-Szóval Ann a neved.- mosolyodott el Tom- Szexy.
-Ide figyelj, te nem értesz a szép szóból? Tudok goromba is lenni.- kezdtem fenyegetőzni
-Na, egyre kíváncsibbá teszel.- fonta össze a kezét csupasz mellkasán
Nyeltem egy nagyot.
-Te aztán kibírhatatlan vagy.- mondtam
-Azért ne túlozz. Különben is, Rory és Sam is velünk jönnének meg...- nézett Gregre
-Greg vagyok. Heló.- nyújtotta a kezét
-Meg Greg is, úgyhogy nem kell félned. Heló.- fogott vele kezet
-Én nem félek, nem tudom miért hiszed azt hogy félek tőled. Csak nem szeretem pazarolni az időmet..-
-Nem is tudom..- nézett végig rajtam mosolyogva- Mondjuk azért mert úgy remegsz mint a kocsonya.
Lebuktam. Hiába, muszáj volt bevallanom hogy ha a közelemben volt nem tudtam a testemnek parancsolni de ez nem azt jelentette hogy jaj de oda vagyok érte...
-Fázom. mondtam rezzenéstelen arccal
-Szegényke.- mosolygott Tom és kivette a kezemből a törülközőt majd a vállamra terítette.- Itt kinn lehet vagy 36 fok. De nem baj, felmelegíthetlek.
-Nem, kösz.- ráztam le magamról a kezét
Makacsul álltam a tekintetét.
-Mindjárt jön az öcsém úgyhogy együtt mehetnénk fagyizni. Én állom.- mosolygott
-Hányszor mondjam hogy....- kezdtem bele
-Hát persze. Ne is foglalkozz vele, kicsit fáradt, nem tudja mit beszél.- állt mellém Sam és átfogta a vállamat és megszorította.
-Akkor jó. Bill mindjárt itt lesz.
Sam leültetett a székre.
Rory Greg felé fordult.
-Na és mondjátok honnan jöttetek?- kérdezte Tom
-Neked nem min...- Kezdtem bele de Sam közbe szólt
-Los Angelesből. Három hétig leszünk itt. - mosolygott
-Csak? Akkor ki kell használni minden percet nem igaz?
-De, úgyhogy ha megengeditek én mennék is az....- álltam fel de Sam megragadta a vállamat és visszanyomott a székre
-Nem kell annyira sietni Ann.- mosolygott bájosan- Van időnk bőven, nem?- nézett rám szúrós szemekkel
-Nem.
-Miért is?
-Az imént mondtátok hogy nincs sok időnk így hát én megyek és alszok egy jót.- álltam fel újra mire mindketten felálltak
Tom integetni kezdett.
Na de jó, még egy Kaulitz.
Már csak ez hiányzott a boldogságomhoz.
Dupla csapás a nyaralásunk legelső napján.... Jól kezdődik.

2012. december 18., kedd

Üdvözlet!

Amint láthatjátok van egy két újdonság az oldalon :D Két barátnőmnek köszönhetően sikerült berakni a chatet és a "tetszik", " nem tetszik", és  " unalmas" gombokat ami azt jelenti hogy egy gombnyomással megtudjátok osztani velem a véleményeteket :D Szóval hajrá :D

2012. december 17., hétfő

Vakáció extrákkal/ A szereplők

Ann Kathrin (Ashley Greene)

Aurora Weinstein (Michelle Trachtenberg)
Greg Williams (Eric Szmanda)


Tom Kaulitz
Bill Kaulitz
Samantha Stewart ( Katie Cassidy)


Georg Listing

Gustav Schäfer


A szereplő gárda :)

A szereplő gárda :)





2012. december 14., péntek

Szép napot emberek!






Ma délután lesz a szalagavatóm, már nagyon várom :D Táncolni fogunk, leginkább a miatt parázok xD Fúúú, nagyon jó lesz...remélem ;) Ilyen csak egyszer van az ember életében...szóval már izgulok. Hétvégén pedig hozom a következő részeket addig is vigyázzatok magatokra és öltözzetek rétegesen a hidegben :D :D :D

2012. december 12., szerda

Hello emberek!

 


Nem úgy látom hogy járnátok errefelé.... ;) Pedig már felraktam jó pár részt, a legújabb történetemből is fenn van már 3 de már készül a negyedik is. Szóval igyekszem ha ti is igyekeztek. Mindenkinek további szép napot :D

UI: hoztam nektek egy jó kis zenét amit szeretek a sok közül :D Nektek hogy tetszik? :D


 

2012. december 10., hétfő

Szereplők/ a véletlen nem létezik

Nick Peyton ( Steven R. Mcqueen)



Lana Henderson ( Leighton Meester)


Lisa Henderson ( Amanda Seyfried)


Michael Silver ( Chris Zylka)

Elhoztam nektek a véletlen nem létezik szereplőit testközelben, na jó, csak képekben. :D Én így képzeltem el őket, bár pontos leírást még nem készítettem a szereplőkről de azért remélem a képek ebben segítségemre lesznek...

A véletlen nem létezik 3. rész Fájó igazságok

Sziasztok. Gondolom meglepődtetek. :D Itt vagyok a harmadik résszel a harmadik napon. Örültök neki? :D Remélem igen :D Hogy tetszettek az előző részek? Remélem megvagytok vele elégedve.... Örülnék ha visszajeleznétek valahogy.... 

Addig is jó olvasást! 






 A véletlen nem létezik

3.rész

Fájó igazságok

Megtörültem az arcomat majd a kezemre néztem. Véres csík futott rajta ahogy végigtöröltem az arcomat.
Lehunytam a szememet majd felálltam és a mosogató felé hajoltam. Megnyitottam a vizet és törülni kezdtem az arcomat. Felszisszentem mikor az ajkamhoz értem... felszakadt és mintha kezdett volna bedagadni..
-Hogy fogom megint eltüntetni?- suttogtam magamban mire egy hang megszólalt a hátam mögül.
-Mit mondtál?- kérdezte mire megfordultam
Mike félmeztelenül állt előttem vállán egy törülközővel.
-Semmit, csak...- akadt meg a hangom
Felszisszent.
-Mi van a száddal?-indult el felém mire reflexből lehajtottam a fejemet és magam elé emeltem a kezemet, de Mike megállt előttem és gyengéden megfogta a kezemet majd felemelte a fejemet.
Oldalra tűrte a hajamat és végigsimított az ajkamon egészen a torkomig.
Nyeltem egyet.
-Ne haragudj.- mormogta
Újra nyeltem egy nagyot majd a szemébe néztem.
-Mit akarsz tőlem?- kérdeztem rekedtes hangon
-Azt hogy szeress.- mondta
-Szeretlek.
-Ezt csak mondod de nem gondolod komolyan.- mondta és hátra hajtotta a fejemet majd megcsókolta a nyakamat.
Lehunytam a szememet. Nem akartam ezt az egészet. Fájt ha hozzám ért, fájt ha rá gondoltam, fájt a közelsége, fájt az érintése, a csókjai de leginkább az hogy soha nem mond igazat.
Bántott mikor olyan kedve támadt, ha olyasmit mondtam ami nem tetszett neki, bántott ha őt bántották mások.
A külső sebeket hamarabb el tudom feledni de ami belül van..lehetetlen.
Felejthetetlen.
Az ember túl érzékeny, minden apró bántás csak gyűlik míg egyszer csak ki nem robban abból az eldugott, mély, mások számára ismeretlen zugból.
Azt mondják a nők érzékenyek, törékenyek....pedig ők azok akik a legnagyobb pofonokat kapják az élettől. Minden egyes pofonnál csak lehajtja a fejét, ejt egy apró könnycseppet majd újra emelt fővel hamis mosolyt csal az arcára.
Minden egyes könnycsepp..... minden egyes pofon....... az, ami eszünkbe juttatja hogy gyengének tartanak de mi  tudjuk magunkról hogy  erősebbek vagyunk náluk.
-Mondd ki hogy szeretsz.- suttogta Mike
-Szeretlek.-mondtam
-De úgy hogy el is higgyem.-nézett a szemembe
Nyeltem egy nagyot majd határozottan megszólaltam.
-Szeretlek. Nagyon.- mondtam egy könnycseppel a szememben majd lehunytam a szememet és hagytam hogy a saját hazugságom magával ragadjon egyenesen a férjem karjaiba és a hálószobába.
*****
Másnap mint mindig egyedül ébredtem. Mikor kinyitottam a szememet ránéztem az órára...
Fél nyolc.
Kilencre az irodában kellett lennem.
Felemeltem a fejem majd az ágyunk mellett lévő óriási tükörbe néztem.
A szemeim bedagadtak, az ajkam lila és vörös színű volt.
Mélyet sóhajtottam majd vissza dőltem az ágyamba., de amint a fejem a párnát érte megcsörrent a telefonom.
Az éjjeli szekrény felé nyúltam mire levertem a lámpát.
-Basszus.- sziszegtem majd megnéztem a telefon kijelzőjét.
-Lisa- a húgom volt az
Felvettem.
-Szia. Igen, tudom. Ma nem kések el. Megígérem.- mondtam
-Neked is jó reggelt nővérkém.- mondta Lisa- Igazából nem azért kereslek hogy figyelmeztesselek hanem azért hogy megkérdezzem hogy vagy?
Furcsán néztem a tükörbe.
-Miért? Hogy lennék?- kérdeztem
-Nem is tudom.... most pont a tükörbe nézel és azon gondolkodsz hogyan tüntesd el a zúzódásokat amiket az a rohadék csinált.- hallottam Lisa ideges hangját
Lehunytam a szememet.
-Nem tudom miről beszélsz...
-Nem? Képzeld, tegnap elindultam hozzátok. De mikor már ott álltam az ajtó előtt nem volt kedvem bemenni. Megint veszekedtetek. Méghozzá hangosan. Bár szinte csak annak a rohadéknak hallottam a hangját....- mondta
-Nem, félreérted..-kezdtem bele
-Ugyan már, Lana. Te érted félre. Már rég ott kellett volna hagynod. Hogy engedheted  meg neki...-kezdett bele
-Ez egyáltalán nem tartozik rád Lisa...- mondtam éles hangnemben
- A nővérem vagy. Igenis rám tartozik. Nem engedhetem hogy így bánjon veled....- akadt meg a hangja- Ez így megy már másfél éve. És másfél éve nem tettél ez ellen semmit.
-Nem tehetek semmit, nem érted meg?
-Dehogynem. Elhagyod.- mondta
-Az nem megoldás. Soha nem menne bele a válásba..
-Akkor kényszeríteni kell.- mondta
Keserűen felnevettem.
-Nem, Lisa. Soha többet ne mondj ilyet, ne is gondolj erre.- mondtam
-Miért?
-Mert megkeserítené az életemet. Jobban mint most teszi.
-Nem engedném hogy egy újjal is hozzád érjen. Soha többé.- mondta
Nyeltem egy nagyot.
-Ehhez mi kevesek vagyunk Lisa.- mondtam halkan
-Nem, nem vagyunk kevesek. Ne engedd többé hogy megbántson. Teljesen tönkre tesz téged.
Lehunytam a  szememet majd összeszorítottam az ajkamat hogy visszatartsam a könnyeimet.
-Most mennem kell Lisa.-mondtam alig hallhatóan.
A vonal túlsó felén csend volt.
-Vigyázz magadra.- hallottam Lisa hangját majd letette
-Mindig vigyázok magamra.-suttogtam majd erőt vettem magamon és felálltam
Elindultam a gardrób felé és felvettem egy elegáns fekete szoknyát magassarkú fekete cipővel, egy blúzzal és farmer mellénnyel.
Belenéztem a tükörbe. Már csak azt a foltot kellet eltüntetnem az ajkamról..
Leültem a kisasztalom elé és a kezembe vettem az alapozómat.
Feltettem rá egy réteget de nem volt elég, még mindig látszódott.
Párszor felszisszentem pedig igyekeztem nem nagyon rányomni a pamacsot mégis mindig megfájdult akárhányszor hozzáértem.
Mikor már a harmadik réteget vittem fel elviselhetően nézett ki az ajkam széle.
Felálltam az asztaltól, felvettem a szövetkabátomat majd a táskámat és a kocsikulcsot majd kimentem az ajtón.
Míg kiértem a kocsiig egyszer sem néztem fel nehogy az egyik szomszéd leszólítson mert esetleg hallott valamit előző este, inkább sietve beszálltam a kocsiba és elindultam a belvárosba egyenesen Lisához hogy befejezzem amit elkezdtem és elmondjam neki hogy igaza volt de ez semmit nem jelent, Mike ellen semmi esélyünk sincs.

2012. december 9., vasárnap

A véletlen nem létezik 2. rész Egy új élet kezdete

Helóka emberek. Emlékeztek hogy tegnap felraktam az első részt? Most itt vagyok a második résszel. Jó olvasást. :D
A véletlen nem létezik
2.rész
Egy új élet kezdete


Nem hittem volna hogy Nick nélkül végig tudom csinálni, hiányzott a közelsége, a támogatása de legfőképpen az hogy mindig ott volt mellettem.
De tudtam hogy nem gondolhatok mindig magamra, nem akarhatom hogy folyton csak velem legyen és mással ne foglalkozzon, hiszen ott volt a családja.
A családja akinek a legnagyobb szüksége volt arra hogy összetartsanak.

A telefon kicsöngött de senki nem vette fel mikor már vagy tizedszer tárcsáztam Nick számát. Csak a rögzítő kapcsolt be..
-Heló, itt Nick. Most nem vagyok telefon közelben úgyhogy ha akarsz hagyj üzenetet a sípszó után.- hallottam az ismerős hangot majd mikor a sípszó abbamaradt megszólaltam.
-Nick, én vagyok az, Lana. Mi van veled? Miért nem hívsz? Baj van? Történt valami? Haragszol rám? Mi a baj? Nagyon hiányzol Nicky, szeretnék beszélni veled. Már úton vagyok Floridába, de el se köszöntél tőlem. Kérlek ha meghallgattad ezt az üzenetet hívj vissza az isten szerelmére.- csuklott el a hangom majd megnyomtam a hívás vége gombot
Csak néztem magam elé a semmibe és azon gondolkodtam hogy megállok és visszamegyek San Fransiscoba, vissza Nickhez akihez mindig is tartoztam.
Nem tudtam mi tévő legyek, nem tudtam mire számítsak mikor otthagyom a régi életemet és elkezdem az újat. Nem tudtam hogy ennyire kínozni fog a honvágy, az emlékek és a tudat hogy képes voltam magam mögött hagyni a legjobb és egyetlen barátomat akinek most lett volna a legnagyobb szüksége rám. Lelkiismeret furdalás, honvágy, bánat és bizonytalanság mardosott és nam hagyott tisztán gondolkodni.
Akkor már egy ideje nem sírtam, nem volt szükségem könnyekre, fölösleges lett volna hiszen nem volt miért, Nick ott volt mellettem.
De akkor nem volt sehol..... a könnyeim pedig patakban folyni kezdtek...
*****
Mikor megkezdtem új életemet az új környezetben és az új emberekkel a remény amit tápláltam hogy újra láthatom Nicket szertefoszlott. Nem hívott vissza egyszer sem, nem válaszolt a hívásaimra, az üzeneteimre, a leveleimre se.
Reménytelennek tűnt minden, kétségbe estem. Nem tudtam rájönni hogy mivel bánthattam meg, miért nem keres, mit tettem hogy így büntet.
Azt könnyebb lett volna elviselni ha kerek perec elmondja hogy soha többet nem akar látni valami oknál fogva, de az hogy szóra se méltat rosszabb volt a pokolnál.

Teltek múltak a hetek, a hónapok majd az évek is. Sok új barátra tettem szert, kedveltem őket de egyiket se lehetett összehasonlítani azzal aki a legnagyobb sebet ejtette a szívemen.
De elkövettem a legnagyobb hibát az életemben. Szerelembe estem, legalábbis azt hittem szerelmes vagyok. Az egyetem jogi karán megismerkedtem egy fiatal jó képű fiúval, Mike-kal. Fiatal és vak voltam, kerestem a boldogságot egy fiú mellet aki vigyáz rám és megvéd ha bajba kerülök mint ahogy az gyermekkoromban volt.
De ő mégis más volt...
Gyengéd de mégis éles és durva, hirtelen haragú mégis sármos. Nem tudtam kiigazodni rajta hogy milyen az igazi személyisége.
Mike, miután végeztünk az egyetemen megkérte a kezemet, azt mondta mindörökre szeretni és óvni fog... De ezt már hallottam egy fiútól aki sok évvel ezelőtt megígérte hogy ne nem hagy cserben és szeretni fog bármi történjen.
Én mégis igent mondtam...mert megint megbíztam olyasvalakiben akiben nem kellett volna...
Az esküvőt még Floridában tartottuk de utána New Yorkba költöztünk ahol megkezdtük a szépnek ígért de szorongásban és félelemben telt házasságunkat....
*****
-Szia kicsim.- köszöntött Mike egy apró csókkal majd letette a kabátját a székre
-Szia.- motyogtam majd a kezébe nyomtam egy levelet
-Ez mi?- nézett rá majd rám és kinyitotta
-Reggel jött.-mondtam éles hangnemben
-Valami baj van?- kérdezte
Gúnyosan felnevettem.
-Dehogy.- csaptam le a konyharuhát majd újra felé fordultam.
-Ez a titkárnődtől jött.- mondtam
Mike felkapta a fejét majd kiabálni kezdett.
-Te kinyitottad a levelemet? Amit nekem címeztek?- kérdezte
-Miért? Te nem szoktad az enyémeket? Vagy a bankszámlámat? Vagy a pénztárcámat?- kérdeztem
-Hogy merészelted?- gyűrte össze a papírt a kezében
-Kár összegyűrnöd ugyanis olyan szépen és hosszasan nyáladzott az a buta liba a leveledben hogy rosszul lettem. Azt írta idézem: " Jaj, nyuszifül, olyan jó volt a közös hétvégénk, ismétlést szeretnék még több orgazmussal."- kezdtem gesztikulálni mire nagyot csattant Mike keze az arcomon.
Olyan erővel ütött meg hogy a földre estem.
-Semmi közöd ahoz hogy mit csinálok.- kiabált majd lehajolt hozzám és megfott a kardigánomnál fogva
A hajam hozzátapadt az arcomon lévő vérhez de ő megragadta a fejemet és hátra szorította.
-Nagyon jól tudod hogy mi a vége ha felidegesítesz nem igaz?- mondta és újra megpofozott
Próbáltam szó nélkül tűrni mint oly sok ideje de most nem ment.
Zokogni és könyörögni kezdtem.
-Kérlek hagyj békén.- mondtam
-Ugyan. Örök boldogságot és hűséget fogadtunk egymásnak. Nem hagyhatlak csak úgy itt.- mondta egy gúnyos vigyorral az arcán majd erőteljesen ellökött magától és felállt.
-Most pedig szedd össze magad. Mire visszajövök a fürdőszobából szeretném az asztalon látni a vacsorámat.- igazította meg a nyakkendőjét
Lehajtott fejjel a könnyeimmel küszködtem de nem szólaltam meg.
-Állj már föl te szerencsétlen.- megragadta a vállamat és durván felállított majd enyhén pofozgatni kezdett.
-Szedd össze magad megértetted? És nem akarom hogy még egyszer ilyen megtörténjen, világosan fogalmaztam? Elvégre ez így neked se jó, nem igaz?- kérdezte gúnyosan majd elengedett és faképnél hagyott.
Keserves zokogásba kezdtem és attól féltem hogy soha nem szabadulhatok mag a félelmeimtől  és attól aki ezeket okozza.

2012. december 8., szombat

A véletlen nem létezik 1. rész Egy életre szóló barátság és ami utána van

Újra itt vagyok és nem mondhatjátok hogy sokat voltam el ;) Elhoztam nektek a már régen beígért új történetem első részét. Kíváncsian várom a véleményeteket bár azért csalódott vagyok hogy senki nem jelez vissza, mintha rajtam kívül senki nem olvasná ezt az oldalt.... :( Mikor fog megeredni a nyelvetek? :P :D Kíváncsian várom a visszajelzéseteket. Mindenkinek jó olvasást! :D






A véletlen nem létezik
1. rész

Egy életre szóló barátság és ami utána van....


Azt mondják az ember igazán tud szeretni...
Tud szeretni testvért, anyát, családot, szerelmet... és barátot.
Mert minden amit életünkben átélünk, egy baráthoz fűző emléket ébreszt fel bennünk. Egy emlék amelyet soha nem felejtünk, életünk végéig elkísér minket.
Néha elképedve figyeltem az olyan embereket akik azt állították hogy nincs legjobb barátjuk akikkel megbeszélhetik a gondjaikat, akik mindig megvigasztalják őket és kiállnak mellette mikor mindenki cserbenhagyja és földbe tiporja.
"Ilyen nem létezhet..." gondoltam magamban
Lehet akár lány akár fiú barát de kell lennie egynek mindenféleképpen. Nincs élő ember aki e nélkül életben maradhat, ők agyják a levegőt, a reményt, a kitartást, a szeretetet és a megbocsátást feltétel nélkül.
Magát az életet.....

Mikor kislány voltam egyedül éreztem magam akárhányszor kivittek a szüleim a játszótérre. Nem voltak barátaim, már 7 évesen sem akartam a felszínes, másokat kigúnyoló lányok társaságában lenni.
Emiatt persze sokat piszkáltak, kinevettek akárhányszor elmentem mellettük, úgy érezték ha nem tartozok hozzájuk sehova ne tartozzak, kigúnyoltak akármilyen ruhám vagy játékom volt, megaláztak a többi gyerek elött.
Egyszer aztán túl messzire mentek, iskola után, mint minden nap anyukám levitt a játszótérre és míg ő a többi szülővel azzal volt elfoglalva hogy milyen üzleti útról jött vissza apámmal és mikor mennek megint egy másikra addig engem a többi akiket én csak úgy neveztem: "a gyermekláncfűrészek" újra kipécéztek maguknak.
- Hallod, te? Ugye tudod hogy ide nem jöhetsz le? Ez a mi játszóterünk. Megértetted?- hajolt felém az egyik barna hajú lány és kitépte a kezemből a labdát amivel játszottam
-Add vissza.- szólaltam meg
Nevetni kezdtek.
-Ez most már az enyém ha nem haragszol.- kezdte nézegetni a labdámat majd újra felém fordult
-Most pedig tűnj innen, megértetted?- mondta
Bár a szüleim nem sokat foglalkoztak a nevelésemmel de azt tudtam hogy milyen ha az embert megbántják és élvezik ha fájdalmat okoznak neki. Nem szerettem az ilyeneket...
Határozottan felemeltem a fejem majd felálltam és megszólaltam.
-Add vissza a labdámat vagy megbánod.- mondtam
Meglepődtem a hirtelen jött önbizalmamtól de jól esett.
-Hogy mit mondtál?- lépett felém az egyik göndör szőke hajú lány mire a barna hajú elé tartotta a kezét és gúnyosan elmosolyodott.
-Tudod te hogy én ki vagyok?- szólalt meg fenn hangon
-Nem is akarom tudni.- mondtam
-Melissa vagyok, és nagyon nem szeretem az olyanokat mint te.- mondta
-Én meg az olyanokat mint te.- vágtam vissza- Úgyhogy add vissza különben megnézheted magad.
Újra felnevettek.
-Hát..-szólalt meg Melissa- Vedd el ha tudod.- a szája gúnyos mosolyra görbült és egyik kezéből a másikba dobálta a labdámat.
Mély levegőt vettem. A szememmel követni kezdtem a labdát és tettem egy lépést előre mire Melissa felnevetett.
-Ugyan már... Ezt te se gondolhatod komolyan.- mondta
Nem néztem rá, csak a labdát figyeltem és hirtelen rávetettem magam Melissára de nem voltam olyan gyors. Nem vettem észre hogy kirakta elém a lábát, én pedig elestem benne, felhorzsolva az államat és a térdemet.
Gúnyosan nevetni kezdtek.
-Én megmondtam lúzerkém.- mondta Melissa majd rám dobta a labdát és fölém hajolt.
Ekkor megjelent egy fiú. Ismertem őt az iskolából de csak látásból, soha nem beszéltem vele. Nem is ismertem...de odajött és megállt közvetlenül mellettem.
Megfogta a vállamat és óvatosan felsegített mikor nekem már folytak a könnyeim a megaláztatástól.
-Jól vagy?- kérdezte halkan és megsimogatta a hátam
A többiek csendben figyeltek mire Melissa megszólalt.
-Te meg mit keresel itt? Mit képzelsz?- kérdezte fenn hangon
-Nem, te mit képzelsz?! Hagyjátok békén őt.-mondta a fiú
Felnevettek.
-Igen? És miért tennénk ilyet? Ki vagy te hogy megmondd hogy mit csináljak? Pont ÉN?- mutatott magára gőgösen
-Te egy beképzelt és elkényeztetett kislány vagy aki élvezi ha másokat terrorizálhat. Elég korán kezded, harmadikosan.- mondta a fiú és védelmezően elém állt
Melissa fújtatni kezdett mint egy pulyka és dühösen rám meredt.
-Semmi közöd hozzá, mit foglalkozol ezzel a lúzerrel?- bökött felém
-És te mit foglalkozol azzal hogy én mivel foglalkozom. Törődj a magad dolgával és hagyd békén őt.- mondta
-Mert ha nem?- kérdezte Melissa
-Nem szokásom lányokat megütni de ha nem hagyod őt békén kitépem a hajadat és a kezedbe adom.- mondta
Melissa hátra hőkölt és nyelt egyet. Mintha megijedt volna..
Halványan elmosolyodtam.
Melissa ekkor újra rám nézett.
-Még találkozunk.- mondta majd hátra dobta a haját és a gyülekezetével együtt hátat fordított és elindult a másik irányba.
A fiú ekkor hátra fordult és megszólalt.
-Minden rendben van? Nem kell félned.- mondta
-Köszönöm.- mondtam lehajtott fejjel a felsértett térdemre nézve.
Követte a tekintetemet és óvatosan átfogta a vállamat.
-Nagyon fáj?- kérdezte
-Nem..- mondtam
-Egyedül jöttél ide?- kérdezte
-Nem, ott van anyukám.- böktem a tőlünk messze álló padra ahol a szülők ültek.
-Odavigyelek hozzá?- kérdezte
-Nem, nem akarok odamenni.- mondtam megakadva
-Hát jó... Gyere, üljünk le.- odavezetett a homokozó pereméhez és leültetett majd ő is leült mellém.
-Nyugodj meg Lana.- mondta
Lana? Honnan tudja a nevemet? Hiszen nem is ismer...
Felemeltem a fejemet és kérdőn néztem rá.
-Honnan tudod a nevemet?- kérdeztem
Aranyosan elmosolyodott.
-Apukám a te szüleid vállalatánál dolgozik és egyszer találkoztunk az irodában. Hallottam hogy apukád Lananak hív. Meg ugye egy iskolába járunk.- mosolygott
-Én nem emlékszem hogy láttalak volna téged az irodaházban.- mondtam szipogva
-Mert csak én láttalak.- mosolygott és megsimogatta a hátamat- A nevem Nick.
Halványan elmosolyodtam.
-Örvendek Nick. Én Lana vagyok.- mondtam mire felnevetett
-Nagyon örülök Lana.
Nick magasabb volt nálam, barna szeme és kusza sötétbarna haja volt. Nem tűnt esetlennek, magabiztos tartása rendíthetetlennek mutatta.
-Köszönöm hogy segítettél.- mondtam még egyszer
-Nincs mit Lana. Ismerem Melissát, az osztálytársam és tudom hogy milyen önző kis dög.- mondta
Felkaptam a fejem.
-Harmadikos vagy? És az ő osztálytársa? Nem félsz tőle?- kérdeztem
Nick felnevetett.
-Nem félek tőle,a fiúk nem félnek a lányoktól.- mosolygott ezzel kivillantva fehér fogsorát.
-De megvédik őket más lányokkal szemben?- kérdeztem
-De csak ha megérdemlik.- mondta
-És én megérdemlem?
-Igen, te megérdemled.- mosolyogva megfogta a kezemet és átölelt.
Ekkor eszembe jutott hogy milyen lehet ha az embernek van barátja, van aki ki áll mellette és megvédi..


Nick lett az én másik felem, az, aki hiányzó részemet kitöltötte és vigyázott rám ahogy én is rá. Azon a napon meg pecsélődött a barátságunk, éreztem hogy ha vele vagyok magamat adom feltétel nélkül, és nem kell megjátszanom amit mások elvárnak tőlem. Ő és én, csak mi ketten Örökké a legjobb barátok leszünk.
Az általánosban, bár nem jártunk egy osztályba minden szünetben, lyukasórán együtt voltunk, iskola után együtt tanultunk és játszottunk. Aztán mikor Nick nyolcadikban elballagott volna év végén szándékosan rontott irodalomból ezért megbuktatták és következő évben az én osztályomban kezdte az utolsó évét ezúttal velem. Nick mindig is kitűnő tanuló volt, csak is azért "buktatta" meg magát hogy együtt mehessünk gimnáziumba.
Mikor ezt megtudtam hozzá vágtam egy könyvet.
-Te normális vagy? Megbuktál? Mi van veled?- kérdeztem
-Most meg mi van?- nevetett jókedvűen- Nem is örülsz?
-De, örülök de akkor is. Hogy bukhattál meg? Miattam?-kérdeztem
-Még szép hogy miattad kicsi Lana.- húzta meg az orromat mire belecsíptem az oldalába
-Nicky, te nem vagy normális. Mit fognak szólni a szüleid?- kérdeztem
-Az engem nem érdekel.- vonta meg a vállát vigyorogva mire csóválni kezdtem a fejemet.

Az évek teltek, a gimnázium öt éve alatt Nick és én tervezgetni kezdtük a nagy betűs életet ami természetesen a megfelelő egyetemmel kezdődik... Legalábbis a szülők szerint.
Mikor már két éve gimisek voltunk Nick egy nap azzal jött iskolába hogy az apám kirúgta az apját az irodából.
-Hogy mi? Mivan?- kérdeztem rá még egyszer mint aki nem hallotta elsőre
-Mondom Lana! Apád kirakta őt. És most nem tudjuk mi lesz. Apám azt se tudja miért rúgta ki, ő volt a legjobb embere.- mondta Nick
-Akarod hogy beszéljek vele? Én meggyőzhetem.- mondtam
-Nem, Lana. Nem kell.- mondta Nick
-És most haragszol rám?- kérdeztem mire felkapta a fejét
-Hogy mi? Dehogy, kicsim. Rád soha nem tudnék haragudni ezt te is tudod. Különben is, ez a felnőttek dolga, oldják meg egyedül, nem?- húzott közel magához és egy puszit adott a homlokomra

Akkor még túl hiszékenyek voltunk, de idővel kiderült hogy egyáltalán nem képesek megoldani a problémáikat. Nick apja sehol nem kapott állást, nem vették fel sehova, munkanélküli maradt. Csak az édesanyja dolgozott de abból a kevés óvonői fizetésből nem tudtak megélni hárman. Aztán Michael lába alól kicsúszott a talaj, alkoholba folytotta a bánatát és egész nap a TV előtt ült nem törődve a körülötte történő dolgokkal.
A gimnázium végére engem felvettek a Floridai egyetemre, míg Nick sehova nem jelentkezett, már iskola után rögtön dolgozni indult hogy besegítsen otthon. Úgy érezte nem hagyhatja cserben a családját.
Nem láttam, egyik napról a másikra mintha eltűnt volna, míg én a visszapillantó tükörből láttam a gyermekkorunkat és az emlékeket amelyekkel elindultam a nagybetűs élet felé az egyetemre.
A legjobb barátom nélkül.
De ennek már hat éve.....

2012. december 6., csütörtök

Itt a Télapó :D

Na heló mindenki.




Ma van Télapó. Ki mit kapott a csizmájába? Hoztam nektek egy képet amin olyasvalaki szerepel akit biztosan ismer mindenki a világon. Az egyik legszebb karácsonyi film a Télapu. Elengedhetetlen a az ünnepi mozizásnál :D
Mindenkinek szép napot és jó készülődést! :D

2012. december 5., szerda


Mostani nagy kedvencem. Egész nap ezt hallgatom megállás nélkül. Esküszöm még soha egyetlen zene, videó klip és szöveg nem volt rám ilyen hatással.... Elképesztően jó, ráadásul van mondani valója. Mindenkinek ajánlani tudom. Bevallom én akárhányszor megnézem a klipet mindig kicsordul a könnyem....

2012. december 4., kedd

Vakáció extrákkal 5.rész Kizárólag haladóknak

Elhoztam nektek a már régen beígért folytatást hogy legyen mit olvasnotok a szünetig :D Igyekszem gépelni, addig is jó olvasást és kitartást a  sulihoz. :D

Vakáció extrákkal

 5.rész
Kizárólag haladóknak

Elgondolkodva merengtem a plafonra és semmi kedvem nem volt feltápászkodni attól függetlenül hogy Rory kicsapta az ajtót és rám ugrott.
-Ááááá, mit csinálsz?- kiáltottam fel fájdalmasan és a fejéhez vágtam a párnát
- Nem, te mit csinálsz? Itt fekszel egyedül ebben az üres és komor szobában mikor a medence és a szálloda tele van jobbnál jobb pasikkal? Minek jöttünk el idáig? Hogy egész nap bent feküdj az ágyban?
- Ez egy jó ötlet. Ugyan már Rory, a fél napot átutaztuk. Azt ne mondd nekem hogy nem lehetek fáradt.- mondtam
- Nem, úgyhogy most öltözz.
- Hova?
-Fürdőruhába. Lemegyünk a medencéhez.
-Minek?
-Nem is tudom.....talán fürödni. Na pattanj föl, ne akard hogy én rángassam rád azt a falatnyi kis bikinit amit hoztam.- tápászkodott föl az ágyamról
-Nem is biztos hogy hoztam fürdőruhát.
-Tessék? Nem hallottam rendesen.....mit mondtál?
Felsóhajtottam.
-Na jó, menj ki. Átöltözök.- ültem föl nagy nehezen és matatni kezdtem a táskámban
Elővettem öt darab bikinit.
-Jesszus, minek raktam be ennyit?- kérdeztem magamtól
Felsóhajtottam.
Volt ott türkizkék, rózsaszín, lila, bordó és fekete színű... Akkor melyik legyen?
Úgy döntöttem a feketét veszem fel. Mikor átöltöztem a tükör előtt nézegetni kezdtem magam. Megállapítottam hogy ennél frissebb már nem is lehetek.
Vállamra kaptam a törülközőmet, felvettem a strandpapucsomat és kimentem a nappaliba.
Amint kitettem a lábamat a szobából, Greggel találtam szembe magamat.
Elvörösödtem és a törülközőmet magam elé kaptam.
-Szia.- mosolygott
- Máris itt?- kérdeztem
-Zavarok?
-Nem.... kipakoltál már?
-Még nem.
-Na végre. Mi tartott ennyi ideig?- lépett ki a szobából Rory
Felnevettem.
-Te mondod? Hol van Sam?- kérdeztem
-Öltözik vagy vetkőzik..nem tudom.- mosolygott majd lazán Greg vállára támaszkodott aki a kanapé karfáján üldögélt.
-Na? Hogy mutatunk?- mosolygott Rory majd jókedvűen nevetni kezdett
-Nagyon..érdekesen.- mondtam
Greg elmosolyodott majd felállt.
Most hogy jobban szemügyre tudtam venni igen alaposan végigmértem a kidolgozott felsőtestét és az izmos vádliját. Jól mutatott rajta a fürdőnadrág.
-Ti összebeszéltetek?- néztem Roryra
-Mi?
-Rory mondta hogy rögtön lemegyünk a medencéhez és csobbanunk egyet.- válaszolta Greg
-Miért tekerted körbe magad törülközővel?- mért végig Rory
Furcsán néztem rá.
-Miért is? Fürödni megyünk.
- Hogy akarsz te pasit fogni ha nem mutatod meg hogy mennyi anyag van benned?- csóválta a fejét Rory
-Hogy mi?- éreztem hogy elönt a forróság
Greg elmosolyodott Rory pedig bement a szobájába és egy fekete strandkendővel a kezébe jött vissza majd megragadta a derekamat és köré tekerte.
-Mindjárt jobb.- mondta elismerően
Forgatni kezdtem a szememet.
-Kész vagyok.- jött ki a szobából Sam - Látom ti is. Nagyon jó. Indulhatunk?
-Hát hogyne. Gyere Ann.- ragadott karon Rory és elindult az ajtó felé
Greg követett minket.
-Várj egy kicsit. Had nézzem meg magamat a tükörben. Nem akarok úgy kinézni mint egy útszéli...- álltam meg a hatalmas tükör előtt.
-Attól hogy megmutatod mid van még nem vagy ribanc.- mondta Sam
-De ha túl sokat akkor igen.- mondtam
Megállapítottam hogy akármennyire is tiltakozom a kinézetem miatt attól még  nem sikerül Roryt meggyőznöm arról hogy nekem ez így akkor se jó, így hát szemet hunytam a hibáim felett és felsóhajtottam.
- Ez mit jelent?- kérdezte Rory
-Azt hogy olyan akarok lenni mint ti.- mondtam
-Miért is?- kérdezte Sam
-Azért mert én is úgy akarok hozzáállni a dolgokhoz és az emberekhez hogy nem érdekel mit gondolnak rólam.
-Ez mind szép és jó. Ideje lenne elkezdened.- mondta Rory elismerően
-Hogyne.- motyogtam
-Nincs veled semmi baj csak hinned kell magadban.- mondta Greg
-Igen, persze.- mondtam
Ez az ami soha nem ment.
Rory megragadta a kezemet és eltaszigált a tükör elől majd ki a lakosztályból.
Elvörösödtem. Reménykedtem benne hogy nem jön senki velem szembe főleg nem a 736- os szoba felől. Már csak a két szuper iker hiányzott volna hogy teljes legyen a boldogságom.
Megálltunk a lift előtt.
-És azt már eldöntöttük hova megyünk este?- nyomta meg a gombot Sam
-Felfedezzük a szigetet.- mondta Rory- Mindegy csak jó legyen a party hangulat.
Mikor beszálltunk a liftbe rögtön Greg mögé álltam hogyha valaki belép ne én legyek az első akit meglát, és szerencsére Greg széles és izmos válla egy az egyben eltakart.
Mikor leértünk a földszintre Rory leadta a kulcsot a portán majd kimentünk a szálloda medencéjéhez.
Sajnos majdnem ideggörcsöt kaptam mikor megláttam azt a sok nyüzsgő embert a víz közekében...
-Atya ég. Telt ház.- szólalt meg Sam
-Az, de van szabad napozóágy. Pakoljunk le és irány a medence.- indult el Rory mire mi is követtük
Leraktuk a cuccokat.
-Rory, bekened a hátamat naptejjel?- tűrtem félre a hajamat
-Per....- kezdett bele de valaki közbevágott
-Természetesen. Remélem én is megfelelek.- nem mertem hátra nézni
Bár még csak egyszer hallottam ezt a hangot de egy életre meg is jegyeztem hogy kihez tartozik. Tudtam hogy Tom önelégült csajozós vigyorával találnám szembe magamat.
Zavartan néztem Samre és Roryra akik csak mosolyogtak.
Na ne.
Valami furcsa elhatározás kezdett úrrá lenni rajtam mikor láttam magam előtt hogy mivé leszek ha hagyom magamhoz közelebb engedni ezt a különösen veszélyes hímpéldányt. Egy elkeseredett megbántott és kihasznált arc lebegett előttem akit újra és újra becsaptak..
Köszöntem szépen de ebből nem kértem.
Határozottan és talán egy picit gőgösen is fordultam hátra és találtam szembe magam egy igen csak magabiztos tekintettel.
-Nem is ismerlek.- mondtam
Tom érdeklődve felült és levette a napszemüvegét.
-Akkor bemutatkoznék. Tom vagyok, Tom Kaulitz.- mosolygott
-Szerinted miért érdekelne engem hogy ki vagy?- kérdeztem
-Az előbb mondtad hogy nem is ismersz.- mondta
-Az nem azt jelenti hogy kíváncsi vagyok rád.
-Ó jaj.....- vigyorodott el majd végigmért- És neked mi a neved?
Roryhoz fordultam.
-Rory, bekened a hátam?- kérdeztem
-Persze.- nyúlt a tubusért de Tom megelőzte
-Majd én megcsinálom. Ne fáradj Rory.- nyitotta ki a tubust és rányomott a kezére egy kis naptejet.
Rory csak nézett rám, Sam szüntelenül vigyorgott, Greg pedig hitetlenül meredt hol rám hol Tomra.
-Mondd csak, szándékosan vagy ilyen tapadós? Kezdem unni.- mondtam
Tom rárakta a kezét a hátamra mire felszisszentem.
-Csak nem hideg?- hallottam a hangján hogy nevet miközben mindkét kezével kenni kezdte a hátamat.

2012. december 1., szombat

Szép decembert mindenkinek!

Igen, kicsit eltűntem, bocsánat. :D Sajnos alig van időm mert két hét múlva szalagavató és szinte minden nap próbálunk ráadásul elég későn is jövök haza. Megpróbálom betartani az ígéretemet és hozni a következő részt, na meg persze a már régen beígért legújabb történetemet is. 

Nemsokára téli szünet és akkor bőven lesz időm gépelni és csinosítani az oldalt. Erről jut eszembe, hogy tetszik nektek az új design? ;) Szívesen várom az ötleteiteket, észrevételeiteket az oldallal kapcsolatban is :D

Addig is mindenkinek szép napot és kellemes hétvégét kívánok :D

 





2012. november 16., péntek



 Na, megérkezett a mozikba  a hajnalhasadás legújabb befejező része :D Kicsit szomorú vagyok hogy vége van ennek a csodálatos történetnek de örülök is neki mert már vagy két éve várom a filmet..pontosabban azóta mióta elolvastam könyvben :D Szóval nem tudom ki hogy van vele, szeretitek vagy nem...ezt is megírhatjátok kommentben. Kiváncsi vagyok a véleményetekre :D Addig is mindenkinek szép napot és jó hétvégét kívánok :D


2012. november 12., hétfő

Vakáció extrákkal 4.rész Kezdetnek nem rossz?!

Na, itt vagyok most már a negyedik résszel. Remélem örültök :D Úgy volt hogy már tegnap felrakom az új részt de valami véletlen folytán minden kitörlődött amit legépeltem :S Képzelhetitek  milyen ideges voltam xD
DE semmi gond, behoztam a lemaradást bár ez rész egy picivel rövidebb lett csak hogy felcsigázzam a kedélyeket ;) Örülnék ha írnátok kommenteket, véleményeket hogy lássam megéri ezt az oldalt szerkeszteni és hogy titeket is érdekel :D Na de nem is húzom az időt, jó olvasást :D :D


Vakáció extrákkal
4.rész
Kezdetnek nem rossz?!


Furcsán bizseregni kezdett a fejem, mintha szédültem volna.. Hogy mi? Nem értettem...Mi vagy inkább ki van rám ilyen hatással? Az idióta romantikus filmek jutottak eszembe mikor a lány először megpillantja a jövendőbelit, a nagy Ő-t és lassított felvétellel bámulják egymást. Az biztos......Talán csak a filmekben létezik igaz szerelem mert  én csak 23 éves vagyok de egyszer nem sikerült rendes fiúra bukkannom, az összes ( nem mintha annyira sok lett volna) egy bunkó gátlástalan alak volt aki egész végig csak kihasznált. Köszönöm de én nem kértem belőlük..
Határozottan felemeltem a fejem és mint valami elszánt FBI ügynök végigmértem a két idegent amint a recepció felé tartottak igencsak vigyorgó arckifejezéssel.
Nem sokat olvastam újságot de azt tudtam hogy Tomnak elég nagy ízlésficama volt ha öltözködésről volt szó....a testvéréről nem is beszélve. De ezek szerint lemaradtam a " slampos kukazsákos" sztorinál amit Tom igen nagy becsben tartott ha valaki piszkálni kezdte a stílusa miatt.
Mintha megtanult volna öltözködni....
Egy normális méretű világos kék farmert viselt fehér atlétával, rendes sötét sportcipővel és kék kockás feltűrt inggel. Az első benyomás fontos?
Bill pont testvérének az ellentétje volt. Minden volt rajta csak egyetlen egy normálisnak tűnő ruhadarab nem.... A már amúgy is 35 fokban bőrkabátot és hosszú cső farmert viselt. Hát igen, a másik az hogy minek vesz fel egy hím nemű cső vagy répa nadrágot? Annyira ízléstelen és és és..lányos. Nem áll jól egyiken se, kivétel nélkül.
-A szentségit Ann, oda nézz!- bökött meg Sam mire elmosolyodtam- Azok ott az ikrek?- vette le a napszemüvegét
-Igen.- mondtam alig hallhatóan
Mit ad isten, pont mellettem kellet megállniuk mire nagy levegőt vettem és elfordultam.
Nem akartam szemtől szemben végigmérni őket, szerettem távolról figyelni az embereket.
-Parancsoljon Hölgyem, a kulcsok. Az inas, Martin majd felviszi a csomagjaikat. Ha bármire szükségük van kérem szóljanak.- mosolygott kedvesen a nő és átadta a kulcsot Rorynak
-Köszönjük.- vette át a kulcsot Rory
A nő ekkor vigyorogva a VIP vendégekhez fordult.
-Heló Amanda.- mosolygott Tom- Már hiányoztál.
-Sziasztok fiúk.- kezdett pirulni a lány- A szokásos lakosztály igaz?- kezdett keresgélni a számítógépen
-Igen.- válaszolt Bill
Tom lazán neki támaszkodott a pultnak a lábát pedig keresztbe téve nézelődött.
Lopva, érdeklődő tekintettel a vállam fölött ránéztem de csak akkor vettem észre hogy engem néz.
-Heló.- vigyorgott szemtelenül és levette a hatalmas szemüvegét
Ajjjajj.
Szinte azonnal elkaptam a tekintetemet és megzavarodottan néztem a többiekre
-Minden rendben?- kérdezte Greg mikor már ő is átvette a kulcsát
-Menjünk innen gyorsan.- mondtam és a lift felé vettem az irányt.
Követtek a többiek is majd mikor már mindannyian a liftben álltunk valaki kiabálni kezdett.
-Tartsátok az ajtót.- de csak akkor vettem észre hogy az ikrek szaladnak felénk és ugranak be a liftbe épphogy az ajtó csukódása előtt.
-Köszi.- vigyorgott Tom
Hm.... az volt a baj hogy a lift nem volt elég tágas hatunknak ráadásul fél méterrel állni a világ legnagyobb nőcsábászától hogy is mondjam.. mélyre hatoló volt, főleg akkor amikor azzal az idióta csajozós vigyorával méregetett minket.
Jesszus.
-Melyik szobát kaptuk? Hányadik emelet?- szólaltam meg kínomban
-Hetedik emelet 729-es lakosztály.- mondta Rory
Hetedik emelet? KIrály. A harmadikon voltunk.
Annyit tudtam hogy Greg szobája a 12-en van ezért reménykedni kezdtem hogy az ikrek valahol a 79-en lesznek, ugyanis nem állt szándékomban beléjük botlani.
-Háhá. Kicsi a világ. Mi a 736-osban vagyunk, igaz öcskös?- mondta Tom
Tessék..kellett nekem ilyesmikre gondolni.
Beleharaptam az alsó ajkamba és a számokat kezdtem szuggerálni.
Négy.......öt...öt és fél, legalábbis annak tűnt.....hat......hat és háromnegyed......hét.
Én voltam az első aki kilépett a liftből és sietős léptekkel a lakosztályt kezdtem keresni. Épphogy csak visszanéztem láttam hogy Greg meglepett ábrázattal int nekem és az ajtó becsukódott.
A hosszú folyosón secc perc alatt megtaláltam a szobánkat és türelmetlenül toporzékolni kezdtem.
Rory és Sam ekkor mellém léptek és míg Rory a zárral babrált Sam sunyin kacsingatni kezdett rám.
-Most meg mi van?- kérdeztem némán, lángoló arccal
Rory kinyitotta az ajtót.
-Heló.- Tom elment mellettünk és csábosan vigyorgott
-Imádni valóak.- tátogta Sam elmélázva és Rory után belépett a lakosztályba
Fél szemmel a majdnem szomszédaink felé tekintettem mikor láttam hogy Tom rám kacsint majd mosolyogva eltűnik az ajtó mögött
Némán magam elé néztem majd egy nagyot sóhajtva megszólaltam.
-Már csak ez hiányzott.- mondtam hangosan és egy mélyet sóhajtva beléptem az ajtón
Furcsán tekintettem körbe mert nem szoktam hozzá az efféle luxushoz de úgy döntöttem ezzel is elfoglalom a figyelmemet így hát alaposan körbe néztem.
Rögtön a bejárati ajtóval szemben volt egy óriási ablak amelyen keresztül az egész szigetet látni lehetett. Az ablakkal szemben egy három részes bőrkanapé és egy apró dohányzóasztal állt vele szemben a falon pedig egy óriási LCD tévé házimozival. Az ajtó két oldalán egy gardrób és fogas állt.
Tetszett, kifejezetten tetszett.
A gardróbtól kb. három méterrel egy csinos kis bár volt telis tele jobbnál jobb és erősebb szeszes és szeszmentes italokkal Rögtön mellette a fürdőszoba azzal szemben pedig három hálószoba kapott helyet.
Hm. Tetszetős.
-Fúú, nagyon jó. Király.-huppant le a kanapéra Sam
Szemezni kezdtem a bárpulttal. Hirtelen az lett a legszimpatikusabb számomra így hát elindultam felé majd kitöltöttem magamnak valami erőset.
-Rory, tudod kik a majdnem szomszédaink?- mosolygott Sam és ledobta a papucsot a lábáról
-Azt hiszem. Miért?- kérdezte Rory
-Miért?- ült föl érdeklődve Sam
- Most meg mi van?- kérdezte Rory- Az ikrek azok nem?
-Hát ez az. Egyem a szívüket...- vigyorgott Sam
Forgatni kezdtem a szememet majd lecsaptam a már üres poharamat a pultra és önbizalmat sugallva az arcomról leültem az egyik bárszékre.
Ekkor kopogni kezdtek.
Összerezzentem.
-Remélem nem...- kezdtem bele
Rory felállt és elindult az ajtó felé hogy kinyissa.
-Remélem de.- vigyorgott Sam majd felült
Az ajtóra tapasztottam a szemem és szuggerálni kezdtem azt.
Az inas, Martin állt az ajtóban kezében és a földön a bőröndjeinkkel. Behozta őket a nappaliba majd Rory a kezébe nyomott egy kis borravalót mire ő mosolyogva megköszönte és elment.
-Jó segge van.- mondta Rory
Sam nevetni kezdett
-Én másnak a hátsójára hajtok.- viccelődött Sam
Felsóhajtottam majd felálltam és megragadtam a bőröndjeimet.
-Melyik szoba lesz az enyém?- kérdeztem- Vagy inkább melyiket szeretnétek ti?
-Nekem mindegy, amelyiket szeretnéd. -mondta Rory  mosolyogva
Az ablakhoz legközelebbi ajtóhoz léptem majd kinyitottam
Egy óriási francia ágy állt a szoba közepén plafonig érő baldachinnal két oldalán apró éjjeliszekrénnyel és egy hatalmas gardróbbal.
Becsuktam magam mögött az ajtót és a homlokomat neki támasztottam majd behunytam a szememet és  halványan elmosolyodtam.
-Ez érdekes nyaralás lesz.- mondtam majd egy nagyot sóhajtva sarkon fordultam és belevetettem magam a hatalmas párnák közé......