Vakáció extrákkal 32. rész Félreértés ne essék!

Szép napot Drágáim! Végre elérkeztünk egy fontos és mindent eldöntő pillanathoz.. jó, csak vicceltem, de amúgy van benne valami ha úgy vesszük. A mostani részben történni fog egy s más, de döntsétek el ti, hogy tetszik vagy sem. Mindazonáltal észre vettem hogy mostanában már nem nagyon vagytok hajlandóak kommentelni, kicsit megcsappant a vélemények száma. Ennek annyira nem örülök, elvégre miattatok teszem fel a  részeket, és az a minimum hogy  elvárom az olvasóimtól hogy picikét aktivizálják magukat. De mindegy, nem  fogom fölöslegesen tépni a számat, itt van rész, remélem tetszeni fog, és nem fogtok megölni a befejezés miatt.

-Te mit keresel itt? - kérdeztem halkan

-Georg mondta hogy hirtelen elrohantál mikor beszélni akart veled. Mi a baj?  - indult el felém

-Ne gyere közelebb!  - kezdtem hátrálni

Tom megtorpant és értetlenül nézett rám.

-Mi a baj, Ann? - kérdezte

-Te vagy a bajom. - remegtem az idegtől

-Tessék? - húzta fel a szemöldökét

Az ajkamba haraptam. 

-Miért teszed ezt velem?  -  kérdeztem

-De mit? - tett egy lépést felém

-Folyton bántasz. Ennyire jólesik?

-Én? Hogy bántalak? Ann..- kezdett bele kétségbeesetten 

-Becsaptál, Tom. -  a hangom olyan szinten reszketett hogy alig bírtam kimondani egy épkézláb mondatot.
-Én nem, én nem értelek. Mondd már el hogy mi  a bajod?
-Ki szórakoztad magad, Tom?  Meguntál és most odébb állsz? Hitegettél mert jól esett? Tönkreteszel mert neked így a jó? - a hangom eltorzult a naró gúnytól
Tom elborzadva nézett rám, majd elindult felém és megragadta a kezemet. Farkasszemet néztem vele, de a tekintete bosszús és értetlen volt.
Igazán jól játszotta a szerepét.
-Ilyet soha ne mondj, érted? Soha nem bántanálak meg, Ann. Én..
-Mit te?  - néztem rá könnyes szemekkel
Szörnyen éreztem magam, igazából fogalmam sem volt hogy miért álltam ott még mindig, felesleges lett volna meghallgatnom a szánalmas hazugságait. Hiba volt hinnem neki, mégis bedőltem a kisded játékainak, a mosolyának és a mézes mázos szavainak. Tényleg ennyi lennék? Ennyire befolyásolható vagyok? Miért teszi mindenki ezt velem? Senki nem tud szeretni, csak bántani? Kihasználni? Nekem soha, még csak meg sem fordulna a fejemben ilyesmi, ha én valakit szeretek, azt el nem eresztem, küzdök azért hogy velem maradjon. Megadok neki mindent, szeretem, óvom és mindent megteszek érte.
Csak én lennék ilyen?
-Én szeretlek téged.-  mondta ki Tom
Szomorúan néztem hatalmas sötét és csalódott  szemeibe, majd ellöktem magamtól.
Ennyi lenne? Kimondta a kamu szót, amitől azt hiszi hogy a karjaiba omlok? Ha ezt másképpen mondta volna, talán el is hiszem, de így..
-Fejezd be, Tom! -  szólaltam meg - Ne nehezítsd meg!
.És te is szeretsz engem.-  mondta halkan
Újra könnyek szöktek a szemembe. Miért teszi ezt velem? Élvezi?
-Tévedsz!  - suttogtam  - Gyűlöllek és soha többet nem akarlak látni.
Tom kétségbeesetten  tett felém egy hirtelen lépést.
-Ezt nem gondolhatod komolyan!
-Soha életemben nem gondoltam komolyabban semmit. Megbántam hogy megbíztam benned.
-Ann, nagyon szépen kérlek, mondd már el nekem hogy mi folyik itt? Mit csináltam megint?
Sarkon fordultam hogy faképnél hagyom, ám hirtelen  megfogta a kezemet és magához rántott. A mellkasa dühösen dübörgött, a levegőt kapkodva vette, homlokán egy ér lüktetett. Ideges tekintettel fürkészte a szemeimet, majd az ajkamra  villantak éhes szemei.
Sikerült felzaklatnom, szembesítettem  a kisded játékaival, ezek szerint nem tetszett neki.
-Nem engedlek el,  míg meg nem mondod, mi bajod van. - mondta
-Fenyegetsz?  - kérdeztem gúnyosan
Hüvelykujja a torkomat csiklandozta, elszánt tekintete a bőrömet égette. Azt hitte megadom magam, hát tévedett.
-Mi ütött beléd, Ann? Eddig semmi bajod nem volt. -  mondta
Gúnyos mosolyra húzódott a szám.
-Miért nem kérdezted meg azt a lányt, akivel olyan jól szórakoztál?  -  kérdeztem
-Hogy mi van?  - rázta meg értetlenül a fejét
Lehámozta rólam a kezét, majd egy vigyorral az arcán ellépett tőlem.
-Hagyj békén, gyűlölöm ha hülyének néznek.  - löktem el magamtól
Tom a tarkóját kezdte kaparni, majd kínosan nevetni kezdett. Felemelte a fejét, majd megszólalt.
-Valamit nagyon csúnyán félreértettél!   - nevetett szórakozottan
-Hogy merészelsz.. - mondtam indulatosan, majd tettem felé egy fenyegető lépést
Tom ezt kihasználva megragadta a kezemet.
-Eressz el!  - próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem sikerült
Túl erős volt.
Annyira megalázó volt, azt hitte sikerült csőbe húznia.
 -Azzal a lánnyal nem történt köztünk semmi.  - magyarázta   -  Illetve régen volt, de az már a múlt. Megpróbált újra  becserkészni, ugyanis tavaly egy ideig együtt jártunk. A szálloda  bárjában dolgozik, még ott ismerkedtem össze vele. De most  finoman és kedvesen visszautasítottam, megmondtam neki hogy sajnálom, nem tehetem, mert valaki mást szeretek. -  mondta a szemeimet fürkészve
-Igazán? És kit?  - kérdeztem
-Téged!  - suttogta - Csak is Téged!
Egy ideig csak néztem rá, az arckifejezését elnézve, úgy tűnt mintha elégedett lett volna magával. Azt hitte hogy simán beveszem ezt a mesét.
Láttam amit láttam, és az nem tévedés.
-Nem hiszel nekem igaz?  - szólalt meg
-Miért tenném?
-Tudod mi a te legnagyobb bajod? Senkit nem engedsz közel magadhoz. Félsz hogy bántani fognak, hogy össze törik a szíved. Ezért nem akarod bevallani hogy megőrülsz értem. - mondta
Felkaptam a fejemet. Mégis mit képzel?
-Még te mersz nekem ilyesmiket mondani, aki egy szánalmas mesét akarsz beetetni velem? Azt hiszed hülye vagyok, Tom? Ismertem  egy ugyanilyen szemétládát mint te, de tudod mit? Te még rajta is túl teszel. -  mondtam dühösen
Tom kínjában felnevetett.
-Csak saját magadnak meséled be ezeket a marhaságokat. Honnan veszed hogy nem te voltál a hibás?  - kért számon
Azt hittem ennél már nem süllyedhet mélyebbre. Tévedtem.
Megtalálta a gyenge pontomat, sikerült csőbe húznia, annak ellenére hogy fogalma sem volt, mi történt sok évvel ezelőtt.
A szemem szúrni kezdett az előtörő könnyektől, de nem hagytam hogy végig follyanak az arcomon, így is túl sok könnyet pazaroltam olyan emberekre, akik meg sem érdemelték.
Tom mozdulatlanul állt előttem,  mint ha rá jött volna hogy olyasmit mondott amit nem kellett volna.
-Ann?  - suttogta halkan, már már kétségbeesetten
-Kérlek hagyj békén. - suttogtam  könnybe lábadt szemekkel
-Ann - kétségbeesetten megragadta a kezemet - Kérlek. Kérlek, ne haragudj, én..
-Eressz el. - téptem ki a kezemet a szorításából
-Én nem akartam, kérlek.
-Tom!  - nyeltem egyet - Hagyj békén, könyörgök! - sarkon fordultam és az ajtó felé vettem az irányt, de Tom utánam kapott.
-Nem. - szólalt meg ellentmondást nem tűrve  - Itt már nem arról van szó hogy félsz tőlem. Attól félsz hogy valaki megbánt, attól félsz hogy valaki újra szeretni fog. -  mondta
-Soha nem akartam hogy közöm legyen  hozzád!
-Dehogynem! Bár szomorú tény, hogy nem vagy képes bevallani.
-Tom! - csattantam fel, majd dühösen letöröltem könnyel áztatott arcomat -  Neked fogalmad sincs mi az hogy szerelem. Nem ismered, nem tudod értékelni ezt a szót. Egyáltalán minek beszélek veled erről?  - mondtam kétségbeesetten, könnybe lábadt szemekkel
-Honnan gondolod ezt? Szerinted én egy...
-Érzéketlen szemétláda vagy, igen.. Arról kántálsz nekem hogy biztos miattam ment tönkre a kapcsolatom, mikor rohadtul nem tudsz rólam semmit, sőt, azt meg pláne nem tudod hogy mi történt akkor.  - mondtam
-Ez igaz, de ha akkor is így viselkedtél.. - kezdett bele
Egyre dühösebb lettem.
-Eressz el!
-Nem! Sajnálom hogy ennyire kételkedsz bennem.
-Még jó. Nem fogsz többé hülyére venni. -  mondtam
-Ó, már megint itt lyukadtunk ki, remek!  -  engedett el, majd zsebre dugta a kezét
-Egyszerűen csak hagyjál békén, felejts el,  és szállj le rólam, rendben?  Sokkal jobb lesz neked is!   -  mondtam
Tom  keserűen felnevetett.
-Hogy lehetsz ilyen, Ann?  -  kérdezte - Szerelmet vallottam neked, még is úgy viselkedsz  velem, mint egy utolsó senkiházival. Mit akarsz mit tegyek, jöjjek fehér lovon, vagy mit szeretnél?  -   kérdezte
Az ajkamba haraptam.
A fenébe is, annyira kezdett össze zavarni ez az egész. Elegem volt, nem kellett volna belemennem a randiba sem, nem kellett volna szóba állnom vele, nem szabadott volna ránéznem, vele álmodnom. Egy részem teljes mértékben elutasítja,  tudja hogy veszélyes és bármikor megbánthat.
De a másiki felem epekedik minden egyes érintéséért, pillantásáért, csókjáért. Azt akarja hogy fejezzem be az önsajnálatot és teljes mértékben legyek az övé.
Csak is az övé.
Lehunytam a szememet, majd felsóhajtottam.
-Ann, mondj valamit, kérlek!
-Nem tudok benned megbízni, sajnálom. Nem megy! - emeltem fel a fejemet
Tom állta a tekintetemet.
-Ezt te sem gondolhatod komolyan!
-De. - sóhajtottam fel - Nagyon is komolyan gondoltam. Az istenért Tom, még csak két napja ismerjük egymást!
-És szerinted ez érdekel engem? Vagy téged?  Őszintén!
-Igen, nagyon is érdekel.
-Ó, hát persze. Komolyan nem értelek Ann! Először az volt a bajod, mert egy másik lánnyal beszélgettem.. - kezdett bele, de félbeszakítottam
-Nem csak beszélgettél, flörtöltél. - mondtam
-Nem, de tökmindegy, egyszer már megmagyaráztam, nem fogom még egyszer. Sajnálom ha elsőre nem érted meg, lényegtelen. -  mondta - Másodszor azért akadtál ki , mert felhoztam témának a régi kapcsolatodat.
-Helyesbítek! Meg vagy győződve arról, hogy én tettem tönkre a kapcsolatomat.- egészítettem ki
-Nem igaz, én csak felhoztam egy lehetőséget. -  mondta  -  Harmadszor pedig azzal jössz, hogy túlságosan kevés ideje ismerjük egymást. Ezek csak kifogások.
Most már kezdett komolyan felidegesíteni, minden félét próbál bemesélni.
Dühösen felemeltem a fejem.
-Tudod mit? Higgy amit akarsz, engem nem érdekel.  - mondtam
-Ó, dehogynem.

-Mielőtt még itt és most befejezünk mindent, szeretnék elmondani neked még valamit!  - mondtam
-Hallgatlak. - fonta össze a kezét a mellkasán
-Azt, hogy gyűlöllek és soha többé nem akarlak látni, komolyan mondtam.  - fordultam felé dühösen
Tom mosolyogva állta a tekintetemet.
-Na végre, hogy  egyetértünk valamiben!  -  Tom a kezemhez kapott, majd egy hirtelen mozdulattal kemény mellkasához rántott és olyan gyorsan tapadt az ajkaimra, hogy időm se lett volna ellenkezni.

VÉLEMÉNY, KEDVES OLVASÓK? :DD

Welcome, Welcome!

Hamarosan, az az holnap hozom az új részt a Vakáció extrákkal - ból. Nem szeretnék spoilerkedni, de a  32. rész kulcsfontosságú lesz a továbbiakban, fény derül végre kedvenc főhőseink kapcsolatára, hogy vajon miképp fog alakulni a románc, nos ez majd kiderül. Tom és Ann viharos kapcsolata egész végig feszült hangulatot adott a történetnek, bármennyire is viccesek voltak némely szituációk, nem beszélve Billről és Samantháról, akik csak óvatosan próbálnak a máik felé közeledni. Rory és Georg kapcsolata még nagyobb titok, elvégre a lány nem tud arról, hogy Georgnak van egy majdnem menyasszonya..
És végül ne feledkezzünk meg a zűrös szerelmi háromszögről sem: Ann, Tom és Greg. A későbbiekben nagyobb szerepet kap a fiatal orvostan hallgató is, aki igencsak részt fog majd venni Tom és Ann szerelmi életében, mindent megtesz hogy keresztbe tegyen nekik.
De hogy ez mihez vezet, az a továbbiakban kiderül.
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, és továbbra is megmaradnak hű olvasóim.
Szeretlek titeket  <3 :D
Csók, puszi:
                   Ann

Vakáció extrákkal 31. rész A tökéletesnek nem mondható randi

Welcome, welcome.. :D  Hogy bírjátok ezt az irdatlan meleget? Én nagyon rosszul. Voltam ma kinn a medencében, de  olyan meleg volt a víz, hogy az elgondolásom hogy csobbanok a hűsítő habokban, elveszett. Helyette inkább legépeltem nektek a következő részt, amiért előre elnézést kérnék az idegesítő befejezés miatt, de pont emiatt örülnék a kommentároknak, mert nemsokára mérföldkőhöz érünk, és úgy érzem ennyit megérdemelnék, elnézve az eddigi aktivitást az oldalon. Szóval mindent bele!

Vakáció extrákkal

31. rész

A tökéletesnek nem mondható randi

***

-Hol vannak a lányok?  - kérdezte Bill és Georg, mikor a medencéhez értek

-Nem tudom, Ann után rohantak. -  ült le mosolyogva a székre Tom, majd az italáért nyúlt

-Történt valami?  - fonta össze a kezét a mellkasán Bill

-Semmi. - nézett rá Tom

Georg furcsán nézett rájuk.

-Őő, ez most egy iker dolog, vagy valami olyan, amit nekem is értenem kéne?  -  kérdezte

Tom nevetni kezdett.

-Haver!  - állt fel - Semmi gond! Ez a mai este emlékezetes lesz.

-Te randira hívtad Ann-t?  - kérdezte Bill

-Úgy ahogy mondod. - bólogatott elégedetten Tom

Büszke volt magára hogy ilyesmiket mondhat el, amióta a lány igent mondott a randira, Tom egyre lelkesebb  lett. Bár nem akarta elsietni, de tudta hogy nem sokáig tudja féken tartani az érzéseit.

-Szóval mégis csak igaz?  - vigyorgott Georg  - A nagy gitár gengszter, a világ egyik legnagyobb nőcsábásza, Tom Kaulitz szerelmes egy hétköznapi lányba? 

-Mondhatjuk így is. Akármi lesz, de megszerzem őt.

***

-Drágám, van egy gyönyörű ruhám számodra. -  ültetett le vigyorogva a kanapéra Rory
-Csak könyörgök..- kezdtem bele
-Ann, csend legyen. - szólt rám Sam - Ez a mai este különleges lesz.
Lebiggyesztettem az ajkamat,  majd hátradőltem és becsuktam a szememet. Nem akartam semmi féle herce hurcát, főleg nem vastag sminket az arcomon. Nem az én stílusom, utálom ha egy kiló vakolat van a fejemen.
Rory bement a szobába, majd pár perc kutakodás után kijött egy kék ruhával a kezében.
-Azt hiszed azt akarom hogy kellemetlenül érezd magad?  - mosolyogva felém nyújtotta
-Ez  csoda szép. A kedvenc színem. - ültem fel ragyogó arccal

 Megfogtam a ruhát, és jobban szemügyre vettem. Kicsit vastagabb volt, a szoknya része rakott, és combközépig ért. Derék résznél kék csíkos öv volt. 

Roryra néztem.

-Nagyon tetszik, köszönöm. - mondtam

-Neked adom. Én úgy sem hordtam már, talán egyszer volt rajtam, egy randi miatt vettem meg, de azóta csak a szekrényben lógott.

Rá mosolyogtam, majd felálltam.

-Köszönöm, megyek és felpróbálom. -  indultam sebesen a szobám felé

Percről percre egyre izgatottabb lettem.

***

-Igazi bomba nő!  - rakta le a poharát Tom

A medence mellett  üldögélt testvére és Georg társaságában.

-De mi változott meg ennyi idő után, Tom?  Úgy értem te soha életedben nem mondtál olyanokat egy lányról, hogy szenvedélyes, gyönyörű, gyönyörűek a szemei. Szóval ez olyan  furcsa, nekem mint az ikertestvéred, aki mindent tud rólad, őszintén még engem is megleptél. - mondta Bill

-Lehet hogy randizni mentek, de remélem ki tudod várni amíg.. -  kezdett bele Georg

-Semmit nem akarok ráerőltetni. Ő egyszerűen más, mint a többi.

-Más? Miben más? Hogy érted hogy más? Kisebb vagy nagyobb a melle? Vagy teltebb az ajka? Esetleg szebb a haja mint a többieknek?  Neked soha nem voltak fontosak a belső értékek, Tom. Mindig is a külső számított. Mi fogott meg ebben a lányban amitől megváltozott a véleményed? - kérdezte Bill

Tom felnevetett.

-Ő más, teljesen máshogy néz rám, nem úgy mint mások. Ők csak a hírnevem és a pénzem miatt voltak velem, nagyon könnyen levettem a lábukról. De Ann.. - nevetett fel  - Nem volt könnyű, egyenesen rühellt engem, és nem is tagadta. Még fel is pofozott. Egyáltalán nem hódítottam meg azzal, hogy van pénzem és karrierem, úgy vettem észre, hogy eléggé távol áll tőle a hírverés. Igazi tüzes, szenvedélyes, nem minden napi gyönyörű lány, teljesen oda vagyok érte.

-Lehetséges hogy benőtt a fejed lágya?  - kérdezte Georg

-Soha életemben nem izgultam egy randi előtt sem, most mégis libabőrös vagyok. - simított végig a karján - Alig bírom tartóztatni magam, mintha szándékosan az őrületbe akarna kergetni. - mesélte elmélázva a gitáros - Sikerrel járt, mert tényleg megőrülök érte.

***

-Írtó csinos vagy. - mosolygott Sam, mikor eléjük álltam

A ruha kényelmes és csini volt, kifejezetten tetszett, ennek ellenére féltem hogy mások hogy vélekednének rólam.

--Tudtam. Mintha rád öntötték volna.  - nézett végig rajtam Rory

-De őő. elég gáz hogy..- kezdtem bele szokásos önkritikámba

-Semmi gond. - karolt át Samantha

-Ne izgulj Ann, ez a srác oda és vissza van érted.

-De biztos jó amit teszek? Mármint hogy megbízhatok benne. Ha úgy vesszük, ez életem második randija..

Tényleg az volt. az első még tinédzser koromban volt, amit azóta már ezerszer megbántam. Pont amiatt voltam amilyen.  Megrendült a bizalmam a férfiak iránt, bár azóta voltak kisebb nagyobb próbálkozások, de mindet vissza utasítottam. Soha nem gondoltam hogy valaha is  randizni fogok.

Ám a mai nap minden megváltozott. 

Talán túl hamar is? Nem érdekelt, meg kell próbálnom, különben életem végéig egyedül maradok. 

-Megérdemled a kényeztetést. - simogatta meg az arcomat Rory

***

Kicsit hamarabb mint negyed nyolc, lementem a hallba, gondoltam iszok valami frissítőt és hideget.

Mikor a bárpult felé indultam, megláttam Tomot az egyik asztalnál. Nem volt egyedül, egy másik nővel beszélgetett, és ahogy elnéztem igencsak jól szórakoztak. Tom még a nő kezét is megfogta, aki erre vihorászni kezdett, majd megsimogatta Tom arcát. Furcsán belém nyilallt valami, amitől ostobának és gyengének éreztem magam. Megalázó volt.

Nyeltem egyet és azon kezdtem gondolkodni hogy oda menjek vagy sem. Kérdőre vonjam, vagy nem. Mit számít, hiszen nem vagyok a barátnője, igazából semmi közünk nincs egymáshoz.

De lehetett volna? A fenébe is, a megérzésemre kellett volna hallgatnom.

Az ajkamba haraptam, majd sarkon fordultam, mikor is hirtelen belebotlottam valakibe.

-Szia Ann. - mosolygott kedvesen Georg

-Szia. - köszöntem halkan

Georg furcsán nézett rám, amit nem csodálok, a sírás kerülgetett.

-Baj van?  - húzta fel a szemöldökét

-Nem. - motyogtam -  Ne haragudj. -  kerültem ki, majd a lifthez siettem

Könnyes szemekkel léptem be mikor kinyílt az ajtó, majd azon kezdtem gondolkozni hogy mit csináljak. A rohad életbe, megint felültettek. Nekitámaszkodtam a lift oldalának, majd lehunytam a szemem. Próbáltam nyugodt maradni, bár nem akart sikerülni.

Mikor megállt a lift, lassan elindultam a lakosztályunk felé, ám hirtelen egy kétségbeesett hangot hallottam a hátam mögül.

-Ann?  - Tom lihegett, valószínűleg a lépcsőházon jön fel, bár fogalmam sem volt minek.

Még én éreztem kellemetlenül magam, szörnyű érzés volt, rühelltem ha hülyének néznek. 

Vakáció extrákkal 30. rész Készülj

Újra itt, ezen a forró napon, meghoztam a következő részt :)
Jó olvasást! És mint mindig, most is nagyon örülnék a hozzászólásoknak :)

***

-Jaj, Tom, te olyan bátor vagy. -  vigyorgott megjátszva Georg - Kapd be!

-Igen, tudom. Ez rólad nem mondható el, barátom.  -  mosolygott kárörvendően Tom

Nick kicserélte a köteleket, majd vigyorogva felénk fordult.

-Beszari bagázs! Nagyon jól szórakoztam. Remélem ti is!

-Ó, de még mennyire. Egy életre megjegyeztem. - szólalt meg Bill - Tom, neked véged!

-Jaj, már!  - szólalt meg Rory - Ne nyafogjunk már! Valami új dolgot szerettünk volna kipróbálni, nem? Hát tessék, megvolt!

Sam agyhalott tekintettel nézett Roryra.

- Most meg mi van? Így vissza gondolva, tény hogy még nincs meg a gyomrom, de annyira nem volt rossz.

-Nem volt rossz? -  nézett rá kétségbeesetten Georg

-Nos, ennek örülök!  -  szólalt meg nevetve Nick  -  De most irány lefelé!

***

-Ann? Minden rendben?  - kérdezte Sam

-Persze. - válaszoltam

A hátam mögé néztem. A fiúk jóval mögöttünk jöttek, Bill és Georg Tomnot szadizták, aki magállás nélkül nevetett.

-Mi az? - kérdezte Sam

-Semmi. -  fordultam hirtelen előre

-Mi történt?  - kérdezte Rory

-Semmi. - válaszoltam ismét

Eléggé zavarba ejtő volt, éreztem, hogy az arcomat elönti a forróság, mint általában, amikor kellemetlenül érzem magam egy férfi miatt.

Tessék, ez jellemző!

-SemmI  - kérdezte újra Samantha  - Megcsókolt?

-Nem!  - vágtam rá talán túl hevesen

A két legjobb barátom elmosolyodott.

-Ne nézzetek így! - szóltam rájuk

-Miért? Hogy nézünk?

-Nem történt semmi, nem csókolt meg, oké?  - magyaráztam rákvörös arccal

-Oké, oké. Elhisszük.  - mosolygott Rory

Furcsán néztem rájuk. Olyan kíváncsi, éhes tekintettel  néztek rám, hogy végül felsóhajtottam.

-Elhívott ma este vacsorázni!  - mondtam

-Na végre, kiderült hogy mégsem töketlen!  -   nevetett fel Rory

-De ugye igent mondtál?  - nézett rám Sam

-Igen.

-Azért! - karolt át Sam is  - Hát, babám! Előkapunk valami vérpezsdítően szexy ruhát, amiben ha meglát, az a csinos szája is tátva marad!

***

-Ann? Beszélhetnénk?  -  jött oda hozzám Tom

-Persze. - felálltam a székről, és mosolyogva néztem fel hatalmas barna szemeibe

Már délután öt lehetett, Rory és Sam a szálloda medencéjében fürödtek,   arra várva hogy Bill és Georg is csatlakozzon.

Tom megfogta a kezemet és leültetett.

-Fél 8 - kor találkozunk a hallban. - mondta

-Rendben. - mondtam

A fenébe is, ha így fog rám nézni, nem tudom mit csinálok. Annyira jól néz ki, férfias és szexy, mégis gyengéd és csábos. Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme? Egyszerűen megbabonázott.

-Ann?  -  mosolygott 

-Hm?  - néztem rám

Megfogta a kezemet és felhúzott magához. Egy pillanatra megállt a szívverésem is, mikor  magához szorított, de mikor a szeme az ajkaimra tévedt, azt hittem  a karjaiba omlok. 

Nyeltem egy nagyot, mire Tom is elmosolyodott.

Lehajolt hozzám, majd egy apró, puha csókot adott az arcomra. Lehunytam a szememet.

A fenébe, azt hittem megcsókol, egyáltalán szeretném hogy megcsókoljon? Persze hogy szeretném, a francba is, talán túlságosan is  akarom. 

Nem hittem volna hogy ez lesz, főleg ahogy indult ez az egész, az elején minden olyan más volt.

Beleborzongtam.

-Valami baj van?  - lépett el mellőlem

-Nincs. - suttogtam

Kíváncsi szemei az enyémeket fürkészték.

-Én csak.. -  suttogtam - .. nem akarsz fürdeni a medencében:? -  hirtelen semmi értelmes nem jutott eszembe, elvégre nem mondhattam neki azt, hogy "A fenébe is, nem tudom rólad levenni a szemem, zavarba hozol, hogy lehetsz ennyire tökéletes a fenébe is?". Inkább zavartan pislogtam, és ahogy észrevettem Tom elég jól szórakozott rajtam.

-Ha te igen, akkor én is. -  megsimogatta sz arcomat

A medence felé néztem. Rory és Sam a medencében voltak, még mindig a fiúkat várták.

-Ann?  - mosolygott rám Tom

-Tudod mit? - kaptam észhez - Én inkább felmegyek. Majd találkozunk. -  nem akartam elsietni, annak ellenére hogy majdnem belegebedtem.

Vágyakoztam utána, de még mennyire.

Talán túlságosan is.

- Ha ezt szeretnéd, legyen. -  mosolygott

-Rendben. - suttogtam zavartan, majd elléptem mellőle, és vissza se nézve bementem a szállodába.

Hallottam hogy Rory és Sam utánam kiabálnak, így még a lift előtt megálltam 

-Ann, várj már! - loholtak utánam vizes bikiniben

-Mi az?  - fordultam vissza mosolyogva

-Mi is jövünk! Nem a randira mész készülődni?  - tűrte félre csurom vizes haját Samantha

-Jaj, ne, ugye nem akartok.. - kezdtem bele elborzadva 

-Kezelésbe veszünk, nehogy képes legyél rövidnadrágba elmenni egy ilyen különleges randira.- nyomta meg a gombot Sam

-Pedig jó választás lett volna. - emeltem égnek a szememet

***

Vakáció extrákkal 29. rész Vacsorameghívás kicsit másképp

Sziasztok. Meghoztam a folytatást a Vakáció extrákkalból. Remélem tetszeni fog nektek, ne feledjétek a kommenteket.

Kb. az  utolsó fél percben jött el az a pillanat, mikor Bill eszeveszettül ordítani kezdett. Előtte mintha csillapodni kezdett volna.

Georg és Tom röhögni kezdtek.

Igaza volt Nicknek, az egész nem tartott tovább pár percnél. Gondolom örök élmény lehetett Bill és Sam számára. Mit ne mondjak, mikor megláttam a tekintetüket, na az mindent vitt.

Szerencsétlenek nem tudták eldönteni hogy sírjanak vagy nevessenek. 

Nick leültette őket egy, -  úgy nézett ki mint az autós ülések  -, székre, majd leszedte róluk a felszerelést és újra hozzájuk rögzítette a biztonsági köteleket.

-Mondtam hogy nem húzlak vissza. -  mosolygott Nick

-Vettem észre. - mondta maga elé meredve Bill  - Öt évet öregedtem.

Mindannyian nevetni kezdtünk.

-Ezek szerint jó volt. -  vigyorgott Tom

Sam és Bill egyszerre emelték fel a fejüket, majd egy "Fogd be, vagy meghalsz" tekintettel lemosták Tom arcáról a kárörvenő vigyort.
-Egy idő után meg lehet szokni. - biztatta őket az oktató
-Minden bizonnyal. - mondta Sam
-Na de haladjunk. - vigyorgott Nick - Álljatok fel, és cseréljetek velük helyet. - mutatott Roryra és Georgra
-Mi? Miért pont velünk?  -  kérdezte ijedten Rory
-Mert megint elkezdtek veszekedni, így most én választok.  Na, gyerünk. - Bill és Sam felálltak, majd helyet cseréltek Roryval és Georggal
-Kezdek félni. - szólaltam meg
-Igen?  -nézett rám kétségbeesetten Rory, mikor Nick rögzítette a lábán a köteleket
Mikor már mindketten ki lettek biztosítva, Nick a  patka felé kezdte vezetni őket.
-Remélem ti is hallottátok. Felesleges kiabálnotok, nem lesztek visszahúzva, úgy sem tart sokáig mint láthattátok. Itt inkább a zuhanás az, ami..
-Igen, tudjuk. - vágta rá Rory  - Nagy élmény lesz. - sóhajtott
-Na, ez biztos. -   vágta rá Georg  -  Nyugi, túléljük. - kezdte nyugtatgatni a rémült lányt
-Tehát, hármat számolok. -  fogta meg az övet Georg hátán
-Nem is kérdezem miért pont ennyit. - hunyta le a szemét Rory

-Csak keményen Georg!  -  cukkolta a fiút Tom, mire Georg felmutatta a középső ujját
-Kettő!
-Aztán ne sikíts majd túl lányosan Georg! - szólt vissza Tom
-Kapd be, Tom!  -  dadogta
-Egy!  - Nick  abban a pillanatban lelökte őket a patkáról, Rory és Georg pedig torkaszakadtából ordítani kezdtek
Bár nem hallottam hogy káromkodtak - még ha ezt is tették volna, lehetetlen lett volna kivenni az eszeveszett ordítás közül.
Tom harsányan felnevetett.
Ők mintha a végére kicsit csillapodtak volna, csak akkor kezdtek kiabálni, mikor harmadjára zuhantak a föld felé.
Nagy levegőt vettem.
-Tom, és a hülye ötletei. - motyogta Bill, mire bátyja egy kárörvendő vigyorral az arcán megszólalt
-Pedig klassz mulatság.
Rory és Georg agyhalott tekintettel  néztek egymásra mikor Nick leszedte róluk a felszerelést és rájuk csatolta a biztonsági köteleket.
-Ú, de szarul néztek ki. - cukkolta őket Tom
-Fogd be, fogd be!  - mondta halkan Rory
-Na, hajrá! Utolsó kör!  -  csapta össze a tenyerét Nick
Tom mosolyogva megfogta a kezemet, majd egy elégedett, egoista vigyort dobott  Georgnak, aki látszólag jelét sem adta annak, hogy észrevette volna, szegény még mindig nem tért magához az ijedtségtől.
Úgy nézett ki, mint aki kataton állapotba került, talán még Rory is jobban viselte.
-Csigavér skacok. -  mondta Tom
-Tom, fogd már be a szádat!  - szólt rá halálos nyugodtsággal Bill
Nekem veszélyesen nyugodtnak tűnt.
Nick rögzítette rajtunk a köteleket, amit Tom, az idióta megjegyzéseivel spékelt meg.
-Szóval hallottam már arról, hogy elszakadt ez a roppant erős és rugalmas kötél... - magyarázta derűsen
Nyeltem egyet, majd szorosan a mellkasához bújtam. A szívverése egyáltalán nem volt olyan heves és nyugtalan, mint az enyém.
Nyugodt volt.
Tom gyengéden átfogta a derekamat, és magához szorított.
-Ne félj. - mosolygott
Ne féljek, könnyű azt mondani.
Istenem, a szívem olyan gyors tempóban dübörgött, hogy attól féltem, kiugrik a helyéről.
-Jól van..  - Nick az ugró patka felé vezetett minket.
Ijesztő volt háttal lépkednem 290m magasan.
-Biztos hogy nem fogsz vissza húzni minket?  - kérdeztem remegve
Persze felesleges volt.
-Igen, biztos. Amint láthattátok, nem tart tovább pár percnél.
-Ki fogom dobni a taccsot. - motyogtam elborzadva

Tom felnevetett.
-Dehogy fogod. -  megsimogatta a hátamat
Nyeltem egyet.
-Oké srácok, akkor vissza számlálás. - szólalt meg Nick
Egyre szaporábban vettem a levegőt, azt hittem a szívem kiugrik a helyéről. Ha Tom nem szorított volna magához, valószínűleg össze csuklottam volna mint egy rongybaba.

Különösnek éreztem, annyira kellemes  volt hozzá bújni, ahogy éreztem kemény és izmos mellkasát, izmoktól dagadó karjait ahogy körém fonódnak, és a nyugodt szívverését, amely engem is nyugtatni kezdett.
-Három. - kezdett bele Nick
Bár izgatottabb lettem minden egyes pillanattal, mégis furcsán nyugodtnak éreztem magam Tom védelmező karjaiban.
Elmosolyodtam furcsa gondolatmenetemre.
Mégis mitől kellene megvédenie?
A fenébe is, nem szabad ilyenekre gondolnom..
-Kettő.
-Nyugalom. -  suttogta Tom
-Én teljesen nyugodt vagyok. -  mondtam erőtlenül a szemeibe nézve
Tom csak mosolygott rám, nem tudtam eldönteni hogy most jól szórakozik rajtam, vagy mert élvezi hogy végre kihasználva az alkalmat, szorosan hozzá bújok.
Miért? Mi mást tehetnék ilyen helyzetben?
Rámosolyogtam, majd egy gyors puszit adtam az arcára.
-Egy. -  Nick egy könnyed mozdulattal kilökött minket a biztonságot adó daruból.
Eszeveszett gyorsasággal száguldottunk a föld felé, úgy éreztem hogy a gyomrom és a szívem lemaradtak valahol feljebb, a fejem pedig nem tudta eldönteni hogy mennyi van még hátra az esetleges becsapódásig.
A feljebb  maradt szívem őrült tempóban dobogott, a szél durván mardosta az arcomat.
Ránéztem Tomra, aki feltehetőleg élvezte ezt az adrenalinnal  teli pillanatot, ugyanis jókedvű kiabálásba kezdett.
Szorosan lehunytam a szememet, és próbáltam én is vissza számlálni, ahogy Nick tette.
De nem volt elég háromtól elkezdenem.
Mégis meddig fog tartani?
Azt hittem belefejelünk valamibe, mikor is hirtelen vissza pattant a rugalmas kötél, és felfelé kezdtünk idézőjelesen zuhanni. Furcsa érzés volt, irtóra szokatlan, a gyomrom egyre kisebb lett, és úgy éreztem , ezúttal valahol lejjebb hagytam el.
Ó, a fenébe, mindjárt kidobom a taccsot.
-Tudom, elég hülye időzítés.. - kezdett kiabálni Tom
-Ezt hogy érted?  - kiabáltam én is
-Eljönnél velem vacsorázni?  -  kérdezte
Nem kellett gondolkodnom egy percet sem, bár nem számítottam rá, azonban kifogásom nem volt ellene, én is szerettem volna.
Talán túlságosan is..
-Igen!

***

Nyomtalanul 5. rész

Végre elkészültem az 5. résszel,  olvassátok egészséggel :)

5. rész

-Valami baj van?  - állt meg Tom is

-Hát, az a látvány mit árul el neked?  - böktem a parkoló felé

-Mire akarsz kilyukadni?  - húzta fel a szemöldökét

-Lehet, ha reggel felkelünk, a kocsidnak csak a hűlt helyét találjuk.  - fontam össze a kezemet a mellkasomon

-Á, értem. -  Tom utánozta a mozdulatomat

Úgy vettem észre, mintha gúnyolódott volna rajtam

-Nos..-  mosolyodtam el gonoszul -  Nem mondhatod hogy nem szóltam előre. -  vállba veregettem, majd kinyitottam az ajtót

Tom bambán nézett a kocsija felé, majd követett engem. Becsukta, vagyis inkább becsapta maga után az ajtót, majd a táskákat ledobta a pultra

- Hahó.. -  a kezével durván csapkodni kezdte a  csengőt

Feltűnési viszketegsége volt, ebben biztos voltam az első pillanattól kezdve. 

-Van itt valaki ebben a tetves.. -  kezdett kiabálni

Oldalba vágtam.

-Fogd már be!  -  szóltam rá

-Jól van na. -  lazán neki dőlt a pultnak - A recepciósnak  nem az a dolga hogy itt üljön? Tuti hogy recskázni ment. 

-Mit mondott fiatalember?  -  az ajtóban megjelent egy alacsony, szemüveges  idős hölgy és kérdőn nézett a mellettem álló Tomra

Tom zavartan elmosolyodott.

-Jó napot hölgyem!  -  fordult felé  idétlen mosollyal az arcán  - Félre tetszett érteni, én csak annyit mondtam hogy milyen gyönyörű ez a szoba, meg ez az egész izé.. - Tom értetlenül magyarázott 

Égnek emeltem a szememet.

Az idős asszony furcsán nézett Tomra, majd elindult és leült a pult mögé.

-Szobát szeretne, fiatalember?  - kérdezte

- Igen, azt. -  mosolygott bájosan

-Mondja, magáé az a luxuskocsi a parkolóban?  - bökött az említett hely felé

-Pöpec darab, mi? Talán tetszik Önnek? - kacsintott a  nénire

-Nos, azoknak a srácoknak annál  inkább. -   mutatott a parkoló felé

Tom ijedten nézett a nőre, majd a kocsija felé.

-Nem szabad!  -  ijedten kirohant a parkolóba

Nevetni kezdtem.

Az idős hölgy felém fordult.

-És maga, kis hölgy?  Mit keres egy ilyen kietlen helyen? Csak nem ezzel a jóvágású fiatalemberrel van?  -kérdezte

-De, sajnos. - válaszoltam

-Sajnos?  - emelte fel a szemöldökét értetlenül -  A maga korában én faltam az ilyen és ehhez hasonló fiúkat. Tudja, engem mindig is levettek a lábamról a magas, izmos és jóképű férfiak. Oda vagyok a kockás mellkasokért. Nagy kár hogy megöregedtem. - vigyorgott bájosan az idős asszony

Furcsa fintor jelent meg az arcomon.

-Ha akarja.. -  hajoltam közelebb hozzá  -   Beszélhetek vele, az érdekében.

-Igazán?  -  a nőnek az arcára hatalmas vigyor ült ki  -  Szóval Önök nincsenek együtt?

-Neem, isten ments, dehogyis.. - mentegetőztem

Még a gondolatba is beleborzongtam hogy újra össze szűrjem vele a levet. Soha többet!

-Szétrúgom ezeknek a kis köcsögöknek a seggét.. - lépett be az ajtón dühösen Tom, majd mellém állt, és átkarolta a derekamat -  Szóval, Drágám?  Melyik szobát vetted ki? - nézett rám

-Mi? Én.. - ó, a szemét

Az  idős hölgy kérdőn nézett rám.

-Öhm, én.. 

-Tessék, a 7B a maguké . - rakta le a pultra a kulcsokat.

***

-Mi a frász ütött beléd, Tom?  -  épphogy beléptünk a szobába, rögtön neki támadtam

Elegem volt belőle

Ledobtam a táskámat az ágyra, majd dühösen felé fordultam.

-Ezt meg hogy érted?  - vette le értetlenül a kabátját

-Ne hívj drágámnak, sem kicsimnek, sem mucusnak, oké? Nekem semmi közöm hozzád, megértettél?  -  mondtam

Tom furcsán nézett rám.

-Most meg mi bajod van?  Volt idő, mikor nagyon is közünk volt egymáshoz, emlékszel?  - kacsintott rám

-Életem legnagyobb hibája volt. -  mondtam

-Ne mondd ezt. -  biggyesztette le az ajkát, megjátszott csalódottsággal

-De, mondom. Hiba volt veled jönnöm. - mondtam

-Amióta elindultunk, csak ezt hallom tőled. Hiba volt ez, hiba volt az.. 

-Az összes hibáim közül te voltál az, akit nagyon megbántam! Mert semmit nem változtál! Ugyan olyan seggfej vagy, mint fél évvel ezelőtt! Az öcséd legalább ismeri azt a szót, hogy "szerelem"! De te? Hiába a sok pénz, egy csődtömeg vagy!

Díj Aliciától

Megvan a  Novellaíró versenynek az eredménye, amely Alicia oldalán volt. Bár nem értem el helyezést, mindazonáltal kaptam egy díjat, a "Legizgalmasabb Novella" címen. Nem tudom olvastátok e, ha nem,  ITT megtehetitek. Alicia kritikát is írt, íme:

Ann - Bosszúszomj

Meg kell mondjam ezt is alig bírtam megállni könnyek nélkül. Imádom az ilyen nyomozós/rendőrös történeteket, de ez valamiért más volt. Átéreztem Tom fájdalmát. Amikor megakarta ölni magát, de nem volt hozzá elég bátorsága, teljesen átéreztem az egészet! Annyira erősen belevésődött az agyamba ez az egész történet, hogy úgy érzem csak ezt olvasnám egész nap. És amikor ahhoz a részhez értem amikor Nelson Davis fegyvert szegez Tomra, majdnem tövig rágtam a körmeimet. Gondolatban végig azt mondogattam, hogy " történjen már valami, nem akarom, hogy lelőjje Tomot ". Nem is tudom, talán olyan érzés mint amikor egy akciófilmet nézek és épp a végénél tart a film és úgy van, hogy lehet meghal a főszereplő. Na hát kb ilyen érzést váltott ki belőlem! Nem is tudom mit csináltam volna, ha egyszer csak lelövi Tomot.. És a befejezés.. annyira gyönyörű és megható volt! Nem is mondok többet, mert mindjárt potyognak a könnyeim.. Imádtam és azt hiszem ennél szebb és tökéletesebb befejezést el se tudtam volna képzelni hozzá!

Nagyon köszönöm a díjat, Alicia!

Bungee Jumping videó :D

Az előző Vakáció extrákkal részben  volt az a várva várt bungee jumping, ahol  drága szereplőink félre téve félelmeiket, végül felmerészkednek 290 m magasra, hogy onnan egy óriási adrenalin lökettel a mélybe zuhanjanak, természetesen biztonságos óvintézkedések közepette. Hogy ez mennyire jött össze nekik, az majd a folytatásokból kiderülnek, most viszont hoztam nektek egy videót, ami egy igazi ugrásról készült 134 m magasan. Teszem hozzá, ahogy a legutóbbi részben leírtam a felszerelést a biztonságos ugráshoz, talán egy kicsit hasonlít a videóban lévőre. Annyira nem mélyedtem bele a kutakodásba, próbáltam saját magam kifejezni, éljen az írói szabadság.
Aki szeretné, lesse meg, nekem már a látottaktól megfájdult a gyomrom :)

Ja és még valami, vissza olvastam a korábbi részeket, és rá kellett jönnöm, hogy a többi íróhoz képest, az én fantáziám kicsit gyerekesebb a többiekéhez képest. Szerintetek ez jó, vagy rossz? Úgy értem az én párbeszédeim kicsit mások mint a velem egykorúaknak. Próbálok javulni, de mindig a viccesebb résznél akadok ki, értem ez alatt a Vakáció extrákkalt... Pontosan emiatt kezdtem bele a Nyomtalanul című történetembe, de  az is mintha kezdene nevetségessé változni, annak ellenére hogy vérengzőssé akartam írni. Nem megy már ez az írás dolog nekem..

Vakáció extrákkal 28. rész Három, kettő... ugrás!

Sziasztok. Meghoztam a várva várt Bungee jumpingos részt, remélem elnyeri a tetszéseteket :)

Vakáció extrákkal

28. rész

Három, kettő... ugrás!

Az apró daruból kilépett egy férfi, valószínűleg az oktató, aki hatalmas mosollyal az arcán fogadott bennünket.

Rory és Sam  ledermedve méregették.

-Szép jó napot fiatalok. - ő sem volt túl öreg, magas, sötét barna haja és hatalmas bicepsze volt, amolyan pankrátor féle

-Heló. - köszöntünk vissza

-Nick vagyok. - mindenkivel egyesével kezet fogott - Na és? Mindegyikőtök most ugrik először?

-Nem, én és  a bátyám már egyszer túléltük. - vigyorgott kínosan Bill

-Nagy élmény lehetett az arckifejezésedet elnézve. - vigyorgott Nick

-Az volt. - helyeselt mosolyogva Tom

Az oktató elmagyarázta  mi hogy fog történni, minek mi a menete, hogyan kell viselkedni, milyen lesz a biztonság.

A lábaim remegni kezdtek. 

Fogalmam sem volt Tom hogy szerezte meg ilyen hamar az engedélyeket, biztosan megvannak a forrásai, vagy ilyesmi, de nem bántam volna ha kicsit elhúzódik a dolog, főleg mikor egyesével beszálltunk, majd mindegyikünket egy biztonsági kötéllel rögzítettek, amelyet a derekunkra raktak egy mellénynek látszó övvel együtt.Végül is akármi történhet odafenn, nem akarják hogy valaki idő előtt hagyja el a süllyedő hajót.
Hülye! Hogy lehetnek ilyen gondolataim?
Mikor mindenki biztosítva volt, beleértve az oktatót is, a daru lassan emelkedni kezdett.
-Kezdődik?  - motyogta topogva Bill
Sam megszorította a kezét.
-Csigavér! - mosolygott rá
A szivem a torkomban dobogott, az adrenalin szintem  növekvőben volt, egyre izgatottabb lettem.
-Én idő előtt kidobom a taccsot. -  szólalt meg Rory
-Nyugi. -  nyelt egy nagyot Georg, majd megszorította Rory kezét
Rory, mint aki észre sem vette, elkapta a tekintetét, majd zavartan rám nézett.
-Ann? Menjünk vissza. - nézett rám könyörögve
-Azt sajnos nem lehet. .-  szólalt meg Nick - Nyugalom, nem lesz olyan rossz. Bár találkoztam már olyannal, aki  amint leugrott, vagyis még le sem ugrott, úgy ordított mint a sakál, a végére meg szó szerint bömbölt. Teszem hozzá.. az illető férfi volt.. - mosolyodott el az oktató
-Nem semmi lehetett. - vigyorodott el Tom -  Hallottad Georg? Fékezd majd magad.
-Kapd be, Tom! - mondta Georg egy feszült mosollyal az arcán
Az oktató nevetni kezdett, majd hirtelen megálltunk.
Az egész nem tartott tovább 3 percnél.
A daru még kicsit mozgott, én pedig elkaptam Tom kezét, és megszorítottam.
Nyeltem egy nagyot.. ez nagyon nehéz lesz.

- Hey. - nézett rám mosolyogva   - Jól vagy?  -kérdezte halkan
Feszülten bólintottam, majd az oktatóra néztem.
-Meg is érkeztünk. Nyugalom, ez természetes. - mondta
Bár már éreztük hogy kezd csillapodni a daru kilengése, engem még mindig halálra rémisztett.
-Ti kettesével szeretnétek ugrani, jól tudom?  - szólalt meg Nick
- Igen. - válaszolta Tom
-Nagyszerű. - Nick  a kezébe vett két vastagnak és rugalmasnak tűnő kötelet, és egy övhöz hasonlító nagy mellényszerű akármit - sajnos nem tudtam eldönteni hogy hívják.. Volt valami nagy, sárga gumiszerű anyag, amelyet minden valószínűséggel  a lábhoz fognak erősíteni.
Kitűnő!
-Kik kezdik?  - fordult felén Nick
Néma csend telepedett közénk, mindenki egymásra nézett.
-Georg, ha elszakad nálad a kötél, legalább tudjuk hogy nem szabad ugranunk. - nevetett Tom
-Kapd be! Menj te elsőnek. - mondta Georg
-Nem kell aggódni. Ezek a kötelek hatalmas súlyt képesek elbírni, ráadásul rendkívül rugalmasak. Nem fognak elszakadni. - mondta Nick
-Na gyerünk, gyerünk. Ki kezdi?  -  dörzsölgette a tenyerét Tom
-Ha már ilyen lelkes vagy..-  vigyorgott kínosan Sam
-Ah, beszari banda. - korholta a többieket Tom  -   Ann? - fordult felém
Nagyot nyeltem.
-Tom, fogd be, nem fogok miattad idő előtt meghalni. - mondtam
-Nyugi már. - mosolygott
-Nem, én biztos hogy nem. - léptem hátrébb
-Na jó.. - szólalt meg hirtelen Bill, magával rántva Samet -  Mi kezdünk. Jobb hamarabb túl lenni rajta.
-Igen?  - kezdett bele Sam remegve
-Nyugalom. Gyere. -  közelebb léptek Nickhez
Az oktató kicserélte a  köteleket. Bill és Sam bokájára rögzített két kötelet, majd egy nagyobb méretű mellényszerű övet adott rájuk, ez tartotta őket össze.
Nick többször is ellenőrzött mindent.
-Nyugalom. - mondta halálos nyugodtsággal a hangjában
Samantha enyhén kihajolt, majd abban a pillanatban ijedten vissza rántotta a fejét és Bill mellkasához bújt, majd lehunyta a szemét.
Bill nyelt egy nagyot.
-És most, lassan induljatok el a patka felé. - állt szorosan mögéjük Nick
Mivel Samantha szemben állt Billel, így neki háttal kellett mennie, amitől a szemei golflabda méretűvé nőttek.
Bill átfogta a derekát.
-Jól van, nyugalom. Csak maradjatok nyugodtak. - vezette őket lassan a patka felé, majd mikor megálltak, Sam felénk fordult
-Nem, most rám figyelsz. -  nézett rá Nick, mire Sam nyelt egyet
-Oké.
-Tehát, amint leugrotok innen, valószínűleg pár percig fog tartani az egész. Ha már nem fogtok annyira kilengeni, ennek a kötélnek a segítségével vissza lesztek húzva. Eddig oké? - nézett rájuk
Bill és Sam összenéztek.
-Persze. - válaszolták egyszerre
-Nagyszerű. Lehetőleg ne ordítsátok hogy húzzalak vissza titeket, mert fölösleges. Oké?  - nézett a két riadt arcra
-Persze. - válaszolták
-Nos, akkor nincs más hátra. Hármat számolok. - Nick megfogta a Bill hátára rögzített kötelet
-Miért nem tízet. -   esett kétsége Sam
-Az sokáig tartana. -  válaszolta Nick
-Ez a lényeg. -  csukta be a szemét Bill
-Három...
-Úristen, Úristen!  -  topogott idegesen Bill
-Annak semmi köze ehhez. Ügyes legyél öcskös. - nevetett fel Tom
-Ez is a te hibád!  - szólalt meg Bill
-Kettő...
-Fogjátok be! Fogjátok be!  - kiabálta Sam
-Csak lazán, tudjátok. -  cukkolta őket Tom
-Fú Tom, neked vé.. -  kezdett bele Bill
-Egy..- azzal a mozdulattal kilökte őket a daruról, mire csak egy eszeveszett B*zd meget hallottunk,  és folyamatos üvöltözést, amit teszem hozzá valószínűleg a környéken kirándulók is hallhattak.
Meglehetett a véleményük rólunk..

Eredményhirdetés!

Végre valahára eljutottam idáig. Bocsánat a sok halasztásért, meg úgy mindenért. Ez a verseny értetek volt, remélem valamennyire értékelitek majd.
Na de nem is húzom tovább az időt..
Először a kritikákat szeretném megírni, utána közlöm a helyezetteket.


Agnusdei

Pocsék páros/ Kritika: 
Tartalom: Igazából ez egy nagyon jó alapötlet egy novellához, gyönyörűen kivitelezhető, de úgy érzem hogy te ezt nem egészen használtad ki, sokkal több mindent  le lehetett volna írni abból a szituációkból, hogy miért nem alkottak jó párost. Beleszőhetted volna a novellába a különböző cselekedeteket, mi és hogyan történik, mert bár leírtad a szereplők érzéseit, de úgy gondolom ez nem volt elég ahhoz, hogy az olvasó is teljesen átélje a helyzetüket. Nekem túl gyorsan zajlottak az események, több érzelmi reakció is lehetett volna bennük.
Helyesírás: Semmi kivetni valót nem találtam ez ügyben, mindig jó helyre kerültek a vesszők, a pontok, a kérdések. Plusz betűket és kihagyásokat sem vettem észre.
Fogalmazás: Igazán lehet látni hogy gyakorlott vagy írás terén, jól megfogalmazott mondatokat és párbeszédeket alakítasz ki, jól fogalmazol, nincsenek szóismétléseid,  semmi kivetni valóm nincs, mindazonáltal a történet kidolgozásán lehetett volna még kicsit csiszolgatni.


Ket

Yvonne Canaris/ Kritika:
Tartalom: Mikor elkezdtem olvasni, rögtön mosolyra húzódott a szám. Igazán jó kezdés volt, mint egy igazi tündérmese, tetszett. A cselekmény rendesen kidolgozott, cseppet sem össze csapott, gyönyörűen végig vezeti az olvasót, nem hagy ki semmi lényegeset, minden meg van benne ami egy novellához kell. A szerelmi szál, na meg ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, magával ragadott. A vége felé kezdtem azt hinni hogy nem lesz Happy End, de szerencsére nem így lett. Bill kalauzolása és az idős néni karakterén nagyot nevettem, ötletes. Viszont Yvonne barátnője - nem tudom miért, na jó, de ;)  -  az elejétől fogva írritált. Szerencsétlen lányt beledobja a mély vízbe, utána meg simán ellöki, csak hogy közelebb férkőzhessen Billhez. Szerencsére Bill sem idióta, így kellőképpen sikerült egy jó kis befejezést kreálnod belőle.
Helyesírás: Nem találtam benne hibát, sem elveszett vesszőket vagy betűket.
Fogalmazás: Főleg a karakterek jellemzésénél lehet észrevenni hogy gyakorlott vagy írás terén. Jól megfogalmazott, kerek mondatok, és helyes párbeszédeid vannak, jól fogalmazol, nincsenek szóismétléseid.


Tücsy

Egy angyal fent, egy angyal lent/ Kritika:
Tartalom: Mikor bekapcsoltam a zenét, amit csatoltál a novellához, tudtam hogy szomorú lesz. Bármennyire is hülyén hangzik, de mivel én is szinte csak ilyen novellákat írok, nekem még a tragikus végkimenetelű  cselekménytől eltérően is nagyon tetszett. Ötletes, átadja a szereplők érzéseit, a magányt, a szenvedést, az elmúlást. Viszont egyvalamit hiányoltam, nem derült ki hogy Bill miért halt meg, ezt viszont fontos lett volna megírni. A temetést magát, gyönyörűen megfogalmaztad. Néha, egy - egy cselekmény furcsán jött ki, volt hogy hirtelen belecsaptál a közepébe, mint például mikor Tom kiborult, az kicsit hirtelen és furcsán jött le nekem. A vége viszont kifejezetten tetszett, én ebből az egészből azt szűrtem le, hogy bár elment egy lélek, megérkezett egy másik, Bill fiában tovább él Ő maga. Remek összhatás, jó párosítás. Tetszett.
Helyesírás: Nos, itt sokkal több hibát találtam. Volt hogy egy szót kétszer leírtál egymás után, viszont zavaróbb volt, hogy  a szavak és vesszők között nem használtál  szóközt, mintha az egész egybe folyt volna. Ezekre máskor figyelj!
Fogalmazás: Jól fogalmazol, szépen le tudsz írni kerek mondatokat, a párbeszédek is helyesek. Látszik hogy gyakorlott vagy írás terén.


Lexi Kaulitz

Zöld szempár/ Kritika:
Tartalom: Hát, nagyot nevettem rajta. Nekem paródiának tűnik, igazán ötletes, tele van csavaros fordulatokkal. Mikor Gustav elővette a spanglit, hát kész voltam. Pont ő, nekem mindig is ártatlannak tűnt, na most kiderült hogy nem egészen az. Mindegyik karakter rendben volt, Bill hozta a szokásos szende formáját, mint mindig. Az érzelmeket is - ahhoz képest hogy a paródiákban nem ez szokott főszerepet játszani - jól érzékeltetted, itt az ikrek kötődésére gondolok. A befejezés baromi abszurd, ötletes, megvan a maga hatása.  Helyes ki történet, mintha se füle. se farka nem lenne, de pont ezért volt olyan jó pofa. Nem nagyon olvastam még hasonlót, de ez kellemes élményt nyújtott számomra.
Helyesírás: Nem igazán találtam benne kivetnivalót, a vesszők és pontok jó helyre kerültek, szóismétléseid sem voltak.
Fogalmazás: Jól fogalmazol, ötletesen tudod megírni amit gondolsz, laza, mégis megfelelő  az írásmódod. Igazán tetszetős.


Katherine Buchtel:

A legjobb  barátom a szerelmem/ Kritika
Tartalom: Számomra egy tiniszerelem filmes beütése volt, mikor hirtelen a lány ráébred hogy szerelmes a legjobb barátjába. Jó pofa, de mégis sok alapvető hiányosság lapul a sorok között. Annyi kérdést hagytál magad után.. értelmetlen volt számomra hogy  mégis miért nem derül  ki, hogy Andreas most komolyan megcsalta Kate-  et, vagy nem, mert a történetből csak annyi derül ki hogy megismert egy lányt, semmi több. Aztán Kate hirtelen elsírja magát, Andreas pedig ezzel a húzásával mintha rögtön ki is esett volna a történetből. Persze volt egy idegesítő csaj is, aki Tomra volt ráakaszkodva, de furcsa volt hogy Kate csak úgy simán rájött hogy Ő Tomot szereti, miután Andreast faképnél hagyta.. Szóval furcsa. Bill természetesen segítőkész mint mindig, persze ő volt a közreműködő személy, hogy Tom és Kate összejöttek, mert ugye bár Happy End a vége. Én úgy gondolom sokkal többet kihozhattál volna a történetből, mert az alap az jó, de sokkal kidolgozottabbnak kellet volna lennie.
Helyesírás: Néhol találtam plusz betűket, amelyek nem oda tartoztak, de ezenkívül nincs más kivetnivalóm.
Fogalmazás: Van még mit csiszolnod rajta, leginkább a karakterek kidolgozásán, és a cselekményen van a hangsúly. Ne akarj rögtön belevágni a közepébe, előtte építsd ki az előzményt, hagyd hogy magától pörögjenek az események.

 És most, pedig szeretném kihirdetni az oldal első Novellaíró verseny  dobogósait:

1. Helyezés: Ket/ Yvonne Canaris

2. Helyezés: Lexi Kaulitz/ Zöld szempár

3.Helyezés: Tücsy/ Egy angyal fent, egy angyal lent

A nyereményetek pedig:

 Ket:

+ egy év hirdetés az oldalon

 Lexi Kaulitz:

+ fél év hirdetés az oldalon

Tücsy:

 + három hónap hirdetés az oldalon 

Mindenkinek gratulálok, és köszönöm hogy jelentkeztetek a versenyre.!

További szép napot! 

Csók, puszi:

                    Ann

 

Újra itt

Sziasztok. Mikor feljöttem az oldalra, eléggé meglepődtem. A szavazatokat elnézve egyértelműbbé vált hogy mit csináljak a kialakult helyzetben. Mivel megvoltam győződve hogy erről már nem dönthetek egyedül, szavazásra bocsájtottam. És lám meglett az eredménye, köszönöm mindazoknak, akik szavaztak. Úgy gondolom felesleges még 2 napot várni hogy lezáruljon a szavazás, mivel egyértelműen az igenek vezetnek, ami azt jelenti hogy a többség arra szavazott, hogy 5 novellával is indítsak versenyt. Természetesen így lesz, valószínűleg  még a hétvégén hozom az eredményhirdetést, de előbb egyeztetnem kell  drága segítő társaimmal is, akik segítenek hogy  jól döntsek a három helyezést illetően. Úgyhogy még egy kis türelmet kérnék tőletek, hamarosan mindenre fény derül :)
Ja és még valami, míg el nem felejtem.. mikor meghirdettem a versenyt, azt írtam hogy a díjazást majd később fogom közzétenni, mert őszintén fogalmam sem volt hogy mik legyenek, most azonban már igen, szóval:

1. helyezés: Névhez szóló oklevél +  egy év hirdetés az oldalon

2. helyezés: Névhez szóló oklevél  + fél év hirdetés az oldalon

3. helyezés: Névhez szóló oklevél  + három hónap hirdetés az oldalon

Remélem azért örültök majd neki. 

Nemsokára jelentkezek, addig is minden jót, vigyázzatok magatokra!

Csók, puszi:

                    Ann

Egy kis pihi

Sziasztok. Míg eldől mi lesz, úgy gondoltam  kicsit vissza vonulok.. írok, mert le vagyok maradva  a füzetekben, meg most valami miatt van egy nagyon jó ihletem egy teljesen új novellához. Szóval a folytatásokat nem tudom mikor hozom, a verseny pedig tőletek függ, úgy hogy szavazzatok. Addig is kellemes nyári szünetet minden kedves olvasómnak.
És még valami... hoztam nektek két képet.. Egy ikreset és egy Barney Stinson gifet. Jaj, mikor meglátom, mindig megállás nélkül röhögni kezdek :)
Imádom őket :)

Mi legyen?

Csináltam egy külön oldalt a versenyműveknek, azonban  csak 5 novella érkezett a 8 helyett. Ezek után nem tudom mi legyen.. nem hiszem hogy ezt  a döntést egyedül kellene meghoznom, elvégre szerintem eléggé cink hogy ennyire lebőgött az oldal.. azt hittem máshogy lesz.. de nem. Megfordult a fejemben hogy mi az istennek rendezzek versenyt 5 novellával, mert az úgy alapból nem lenne fair a többiekkel szemben ha mondjuk 3 helyezett lenne... nem éri.. Úgyhogy kiteszek egy szavazást, hogy szerintetek legyen verseny, vagy nem..

jó lenne ha nem csak 5 vagy 6 szavazat jönne, mert  annak úgy semmi értelme nincs..

Úgyhogy  kicsit erőltessétek meg magatokat ;)

Kritikákat majd később fogok írni.. nyugodtan írjatok hogy melyik novella tetszett nektek, kíváncsi vagyok a véleményetekre :) 

Addig is köszönöm   a figyelmet, legyetek jók.

Puszi: Ann :)

Agnusdei: Pocsék páros

Ket: Yvonne Canaris

Tücsy: Egy angyal fent, egy angyal lent 

Lexi Kaulitz: Zöld szempár

Katcherine Buchtel: A legjobb barátom a szerelmem

Pályaművek/ Katherine Buchtel: A legjobb barátom a szerelmem

A legjobb barátom a szerelmem

Minden évben olyan furcsa visszamenni a suliba, de legalább ott vannak a legjobb barátaim. A legjobb barátnőim Kim és Tina. Elmondhatom, hogy hozzájuk fogható barátnők nincsenek a világon. Na és persze ott van a jelenlegi legjobb dolog az életemben Andreas. Ha vele vagyok nem érdekel semmim más. Csak ő. De mikor a barátságról van szó, mármint az igaz barátságról ami köztem és Tom között van végre önmagamat adhatom. Az igazság az, hogy csak egy remek jövőt szeretnék és olyan szuper éveket mint a tavalyi, amikor beleszerettem Andreasba.

***

- Elakartam mondani neked valamit…- mondta Andreas mosolyogva miközben a karjai között tartott és puszilgatott.

- Mond csak.-mondtam mosolyogva és megcsókoltam.

- A táborba megismertem egy csoportvezető lányt, nagyon jó fej volt, de szeretném ha tudnád, hogy nem jelentett nekem semmit. Te vagy az igazi nekem.

Lefagyott a mosoly az arcomról és eltoltam magamtól Andreast.

- Mi? Ez most komoly? Menj a francba…

Ellöktem és elsiettem. Útközben belebotlottam Tomba aki látta, hogy patakban folynak ki a könnyek a szememből és utánam kiáltott.

-Kate! Mi a baj?

Bill kezébe nyomta a táskáját és utánam rohant egyenesen a női wcbe. Nem igazán foglalkoztatta, hogy ide nem igazán lehetne bejönnie. Mire odaért én már a földön ültem a mosdó mellett és arcomat a kezeimbe temetve zokogtam. Tom leguggolt elém és elvette a kezeimet az arcom elől.

-Kate! Mi történt?- kérdeztem értetlenül.

- Andreas a te nagy haverod egy szemét, most közölte velem a suli udvaron mindenki előtt, hogy megcsalt abba a hülye nyári táborba…-meséltem mérgesen könnyeimet törölgetve.

-Ne, Andreas? Mekkora egy tahó.. Rá sem ismerek, amióta Timékkel haverkodik…

-Mindegy, lehet jobb is,hogy így alakult.

-Ugyan már. Andreas nem tudja mit is veszít tulajdonképpen. Te pedig találsz egy olyan srácot aki imádni fog.

Elmosolyodtam és Tom nyakába ugrottam.

- Akkor este buli nálatok?

- Naná, anyák Hamburgba vannak a nagyiéknál a hétvégén.

- Szuper. – nevettem fel örömömben miközben még mindig Tom ölében ültem és nyaka köré fontam kezem.

***

Az este hamar eljött. Izgatott voltam, próbáltam minél csinosabban felöltözni, hogy Tomnak tetszek ha csak egy percre is. Tudom, hogy a legjobb barátom és köztünk soha nem lesz semmi. De néha úgy érzem mintha ez már több lenne mint szimpla barátság. Az sem tetszett neki mikor Andreassal kezdtem el járni. Lehet túl kombinálom.

- Azta Kate! – szólított meg meglepetten Tina. –Gyönyörű vagy .

-Andreas tuti bánni fogja,hogy dobott, ha meglát Tom bulijába. –jelentette ki Kim.

Hátra néztem Kimre aki épp a haját vasalta.

-Andreas ott lesz? –kérdeztem undorral az arcomon.

Hiszen ezek után látni se akartam. Nagyon meggyűlöltem azért amit tett velem és ahogy közölte a tényeket akkor érzéketlen tuskónak tartottam és úgy éreztem ekkora kretént még nem hordott a világ a hátán.

-Ugyan hagyd már! Bulizzunk egy jót- mondta Tina lelkesen.

-Tinának igaza van! Nem érdemli meg, hogy miatta bánkódj!

***

A csajokkal olyan 11 körül értünk oda Tomék házához. Akkor már javába ment a buli. Az udvaron össze találkoztam Bill el, aki pár sulis évfolyamtársunkkal cigizett. Megálltam Bill mellett és csatlakoztam a kis fiú bandához és rágyújtottam én is.

- Kate, te vagy az? –kérdezte Bill fél vigyorral az arcán és végig mért.

- Igen én vagyok. – feleltem mosolyogva. – Tom?

- Bent tombol a többiekkel, de szerintem ne menj be.

- Miért?

- Andreassal van és a többi haverjával.

Lefagyott a mosoly az arcomról és félre húztam a számat.

- Kit érdekel? Nem miatta jöttem. – feleltem és elnyomtam a cigarettámat a hamusba.

Bementem a házba a lányok után és persze azért is, hogy találkozzak Tommal és köszönni tudjak neki. De ami fogadott ott bent. A ház olyan volt mintha kitört volna a harmadik világháború. Mindenki táncolt mindenhol még a konyhapulton is. Cigaretta füst terjengett, poharak szanaszét hagyva és amikor a Tom szobájához vezető folyosón kezdtem el sétálni akkor láttam meg, hogy Yvett a falnak dőlve incselkedett Tommal, aki felette támasztotta a falat. Amikor Yvett észrevett Tom nyaka köré fonta a karjait és szinte már-már „bele mászott” a szájába. Tom persze észre se vette, hogy ott állok.

Csalódottan fordultam sarkon és gyors léptekkel indultam meg kifelé.

-Kate! Kate!- kiabált utánam Tina.

Hátra fordultam.

- Mi a baj? Hova mész? – kérdezte aggodalmasan.

- Haza.- jelentettem ki és sarkon fordultam majd távoztam.

A kapuba még Bill is megpróbált megállítani de leráztam annyival, hogy hagyjon békén, nincs semmi bajom csak nem érzem magam jól és haza megyek.

Otthon beledőltem az ágyamba és szüntelen sírásba kezdtem. Anyám aggodalmasan rontott be a szobámba. Leült az ágyamra és a hátamat kezdte el simogatni.

-Kate! Mi történt? Mi a baj?

- Hagyj anyu, kérlek hagyj magamra most.

Anya aggódva nézett körül a szobába, majd lefeküdt mellém az ágyra és átölelt. Magához húzott amilyen szorosan csak tudott, és nyugtatgatott, ahogy az egy jó anyához illik.

***

Másnap a suliba amikor Tommal összefutottunk a folyosón úgy tett mintha minden rendben lenne köztünk. Mintha semmi nem történt volna és persze Yvett is oda került amin persze abszolút nem lepődtem meg.

- Szia Tom, akkor este nálad? – kérdezte Yvett Tomtól és egy érzéki csókot adott az arcára.

Bevágtam egy fejet. Tom értetlenül nézett rám.

- Ja, persze elfelejtettem, hogy mostantól nem érsz majd rám. – mondtam fintorogva és leléptem.

- Kate! –szólt utánam. – Most mi bajod van?

Tom, Yvettre nézett.

- Hagyd már kit érdekel? Majd abba hagyja.

Tom felnevetett, átkarolta Yvett derekát és a szekrényeknek dőlve smároltak tovább a folyosón.

***

Hát tényleg ennyire vak? Ennyire nem látja mit érzek iránta? Vagy csak ennyire nem érdekli ez az egész? Nem értem. A legjobb barátom. Legalább is eddig az volt. Miért csinálja ezt velem? Miért hagy szenvedni, ha annyira fontos vagyok neki.

***

Épp hogy lecsuktam a szemem a telefonom  megszólalt. A kezemmel keresgélni kezdtem a párnák között. Bill hívott.

- Igen? –vettem fel a telefont unottan.

- Kate, szia. –köszönt udvariasan. – Minden rendben? Úgy tudom, hogy már egy pár napja nem vagytok beszélő viszonyba Tommal. Mi történt? Persze nem kell elmondanod ha nem szeretnéd.

- Ühm. Hát nem, igazából összejött Yvettel és én nem állok az útjukba. Nem lóghatok rajta egyfolytában, hiszen én csak a legjobb barátja vagyok. – magyarázkodtam mintha lett volna okom rá.

- Legjobb barát, hm. – jelentette ki. – Mond csak…Ugye te ettől sokkal többet érzel iránta…

Befogtam a számat a kezemmel, mert menten kitört a sírás belőlem. De Bill is elég jól ismert ahhoz, hogy tudja mi a helyzet. Főleg mert egy kívül álló sokkal jobban látja ezeket a helyzeteket.

- Itt vagy? – kérdezte, mert túl nagy volt a csend nálam.

- Igen. – feleltem de akkor már zokogtam a telefonba.

- Beszélek vele.

-Ne! Bill, kérlek ne … -de meg sem hallgatta amit mondani akartam kinyomta a telefont.

Hiába hívogattam állandóan csak kinyomott.

***

Bill felpattant az ágyáról és Tom szobájához sietett. Kopogás nélkül rontott be. A látvány őt is meglepte. Tom karjai között ott feküdt Yvett az ágyon. De szerencsére még semmi sem történt közöttük. Csupán csak a felsőjük hevert a földön. Bill ingerülten haladt közelebb hozzájuk.

- Tom, beszélnünk kell!

- Ha nem látnád épp nem érek rá …

- Jól van, flegmázz csak de Kateről van szó. –mondta Bill majd sarkon fordult.

Tom felkapta a fejét Yvett nyakától és Bill után nézett.

- Bocs, de ez tényleg nem várhat. –mondta Tom Yvettnek majd Bill után sietett.

Bill a folyosón várta a szoba előtt.

- Mi? Mi ez  az egész?

- Te tényleg ekkora pancser vagy? Vagy csak teteted? Hogy nem vetted észre, hogy Kate oda-vissza van érted…

Tom megdöbbenten nézett Billre majd a fejét fogta.

- Mi? – kérdezett vissza. – Azta rohadt, hát persze…

Yvett kiszaladt Tom szobájából.

- Na mi volt ez a rohadt fontos, hogy még az esténket is elrontja az a kis céda..?

Bill és Tom, Yvettre néztek.

- Menj el, kérlek.- kérte meg Tom ekkor még finoman Yvettet.

- De Tom, ne már… - mondta nyávogva a lány.

- Menj innen most, vagy én doblak ki és nem viccelek. – felelte dühösen.

Yvett megdöbbenve kapta fel a kabátját és elindult.

- Remek sok boldogságot, az idióta barátnőddel aki még azt se meri megmondani, hogy beléd van zúgva. – mikor végig mondta bevágta maga mögött az ajtót és lelépett.

Tom ismét Billre nézett.

- Most mi a francot csináljak?

- Hát mond meg neki… - biztatta Bill Tomot.

- De mit?

- Hogy te is ezt érzed…

Tom kapta a dzsekiért és sietve futott, az ajtóhoz, de menet közben visszafordult és visszament testvéréhez.

- Kösz Bill. – köszönte meg és megveregette Bill vállát.

Majd sebtében távozott.

***

Az ablakba ülve bámultam a holdat és a naplómat szorongattam a kezemben miközben zenét hallgattam. Egyedül voltam, otthon mert anya elment vacsorázni a barátnőivel. Tomról elmélkedtem, azon gondolkoztam,hogy felkellene hívnom, legalább annyira, hogy halljam a hangját. De nem hívtam. Kopogás hallatszott de szinte semmi erőm nem volt, hogy ajtót nyissak…Nagy nehezen rávettem, hogy ajtót nyissak az ajtóban pedig Tom állt.

De ahelyett, hogy bármit is mondott volna csak megfogta az arcomat és megcsókolt.

- De Yvett?

- Kit érdekel? Mind végig a szemem előtt volt az aki igazán érdekel.- jelentette ki és ismét megcsókolt.

***

Vége.