Pályaművek/ Katherine Buchtel: A legjobb barátom a szerelmem

A legjobb barátom a szerelmem

Minden évben olyan furcsa visszamenni a suliba, de legalább ott vannak a legjobb barátaim. A legjobb barátnőim Kim és Tina. Elmondhatom, hogy hozzájuk fogható barátnők nincsenek a világon. Na és persze ott van a jelenlegi legjobb dolog az életemben Andreas. Ha vele vagyok nem érdekel semmim más. Csak ő. De mikor a barátságról van szó, mármint az igaz barátságról ami köztem és Tom között van végre önmagamat adhatom. Az igazság az, hogy csak egy remek jövőt szeretnék és olyan szuper éveket mint a tavalyi, amikor beleszerettem Andreasba.

***

- Elakartam mondani neked valamit…- mondta Andreas mosolyogva miközben a karjai között tartott és puszilgatott.

- Mond csak.-mondtam mosolyogva és megcsókoltam.

- A táborba megismertem egy csoportvezető lányt, nagyon jó fej volt, de szeretném ha tudnád, hogy nem jelentett nekem semmit. Te vagy az igazi nekem.

Lefagyott a mosoly az arcomról és eltoltam magamtól Andreast.

- Mi? Ez most komoly? Menj a francba…

Ellöktem és elsiettem. Útközben belebotlottam Tomba aki látta, hogy patakban folynak ki a könnyek a szememből és utánam kiáltott.

-Kate! Mi a baj?

Bill kezébe nyomta a táskáját és utánam rohant egyenesen a női wcbe. Nem igazán foglalkoztatta, hogy ide nem igazán lehetne bejönnie. Mire odaért én már a földön ültem a mosdó mellett és arcomat a kezeimbe temetve zokogtam. Tom leguggolt elém és elvette a kezeimet az arcom elől.

-Kate! Mi történt?- kérdeztem értetlenül.

- Andreas a te nagy haverod egy szemét, most közölte velem a suli udvaron mindenki előtt, hogy megcsalt abba a hülye nyári táborba…-meséltem mérgesen könnyeimet törölgetve.

-Ne, Andreas? Mekkora egy tahó.. Rá sem ismerek, amióta Timékkel haverkodik…

-Mindegy, lehet jobb is,hogy így alakult.

-Ugyan már. Andreas nem tudja mit is veszít tulajdonképpen. Te pedig találsz egy olyan srácot aki imádni fog.

Elmosolyodtam és Tom nyakába ugrottam.

- Akkor este buli nálatok?

- Naná, anyák Hamburgba vannak a nagyiéknál a hétvégén.

- Szuper. – nevettem fel örömömben miközben még mindig Tom ölében ültem és nyaka köré fontam kezem.

***

Az este hamar eljött. Izgatott voltam, próbáltam minél csinosabban felöltözni, hogy Tomnak tetszek ha csak egy percre is. Tudom, hogy a legjobb barátom és köztünk soha nem lesz semmi. De néha úgy érzem mintha ez már több lenne mint szimpla barátság. Az sem tetszett neki mikor Andreassal kezdtem el járni. Lehet túl kombinálom.

- Azta Kate! – szólított meg meglepetten Tina. –Gyönyörű vagy .

-Andreas tuti bánni fogja,hogy dobott, ha meglát Tom bulijába. –jelentette ki Kim.

Hátra néztem Kimre aki épp a haját vasalta.

-Andreas ott lesz? –kérdeztem undorral az arcomon.

Hiszen ezek után látni se akartam. Nagyon meggyűlöltem azért amit tett velem és ahogy közölte a tényeket akkor érzéketlen tuskónak tartottam és úgy éreztem ekkora kretént még nem hordott a világ a hátán.

-Ugyan hagyd már! Bulizzunk egy jót- mondta Tina lelkesen.

-Tinának igaza van! Nem érdemli meg, hogy miatta bánkódj!

***

A csajokkal olyan 11 körül értünk oda Tomék házához. Akkor már javába ment a buli. Az udvaron össze találkoztam Bill el, aki pár sulis évfolyamtársunkkal cigizett. Megálltam Bill mellett és csatlakoztam a kis fiú bandához és rágyújtottam én is.

- Kate, te vagy az? –kérdezte Bill fél vigyorral az arcán és végig mért.

- Igen én vagyok. – feleltem mosolyogva. – Tom?

- Bent tombol a többiekkel, de szerintem ne menj be.

- Miért?

- Andreassal van és a többi haverjával.

Lefagyott a mosoly az arcomról és félre húztam a számat.

- Kit érdekel? Nem miatta jöttem. – feleltem és elnyomtam a cigarettámat a hamusba.

Bementem a házba a lányok után és persze azért is, hogy találkozzak Tommal és köszönni tudjak neki. De ami fogadott ott bent. A ház olyan volt mintha kitört volna a harmadik világháború. Mindenki táncolt mindenhol még a konyhapulton is. Cigaretta füst terjengett, poharak szanaszét hagyva és amikor a Tom szobájához vezető folyosón kezdtem el sétálni akkor láttam meg, hogy Yvett a falnak dőlve incselkedett Tommal, aki felette támasztotta a falat. Amikor Yvett észrevett Tom nyaka köré fonta a karjait és szinte már-már „bele mászott” a szájába. Tom persze észre se vette, hogy ott állok.

Csalódottan fordultam sarkon és gyors léptekkel indultam meg kifelé.

-Kate! Kate!- kiabált utánam Tina.

Hátra fordultam.

- Mi a baj? Hova mész? – kérdezte aggodalmasan.

- Haza.- jelentettem ki és sarkon fordultam majd távoztam.

A kapuba még Bill is megpróbált megállítani de leráztam annyival, hogy hagyjon békén, nincs semmi bajom csak nem érzem magam jól és haza megyek.

Otthon beledőltem az ágyamba és szüntelen sírásba kezdtem. Anyám aggodalmasan rontott be a szobámba. Leült az ágyamra és a hátamat kezdte el simogatni.

-Kate! Mi történt? Mi a baj?

- Hagyj anyu, kérlek hagyj magamra most.

Anya aggódva nézett körül a szobába, majd lefeküdt mellém az ágyra és átölelt. Magához húzott amilyen szorosan csak tudott, és nyugtatgatott, ahogy az egy jó anyához illik.

***

Másnap a suliba amikor Tommal összefutottunk a folyosón úgy tett mintha minden rendben lenne köztünk. Mintha semmi nem történt volna és persze Yvett is oda került amin persze abszolút nem lepődtem meg.

- Szia Tom, akkor este nálad? – kérdezte Yvett Tomtól és egy érzéki csókot adott az arcára.

Bevágtam egy fejet. Tom értetlenül nézett rám.

- Ja, persze elfelejtettem, hogy mostantól nem érsz majd rám. – mondtam fintorogva és leléptem.

- Kate! –szólt utánam. – Most mi bajod van?

Tom, Yvettre nézett.

- Hagyd már kit érdekel? Majd abba hagyja.

Tom felnevetett, átkarolta Yvett derekát és a szekrényeknek dőlve smároltak tovább a folyosón.

***

Hát tényleg ennyire vak? Ennyire nem látja mit érzek iránta? Vagy csak ennyire nem érdekli ez az egész? Nem értem. A legjobb barátom. Legalább is eddig az volt. Miért csinálja ezt velem? Miért hagy szenvedni, ha annyira fontos vagyok neki.

***

Épp hogy lecsuktam a szemem a telefonom  megszólalt. A kezemmel keresgélni kezdtem a párnák között. Bill hívott.

- Igen? –vettem fel a telefont unottan.

- Kate, szia. –köszönt udvariasan. – Minden rendben? Úgy tudom, hogy már egy pár napja nem vagytok beszélő viszonyba Tommal. Mi történt? Persze nem kell elmondanod ha nem szeretnéd.

- Ühm. Hát nem, igazából összejött Yvettel és én nem állok az útjukba. Nem lóghatok rajta egyfolytában, hiszen én csak a legjobb barátja vagyok. – magyarázkodtam mintha lett volna okom rá.

- Legjobb barát, hm. – jelentette ki. – Mond csak…Ugye te ettől sokkal többet érzel iránta…

Befogtam a számat a kezemmel, mert menten kitört a sírás belőlem. De Bill is elég jól ismert ahhoz, hogy tudja mi a helyzet. Főleg mert egy kívül álló sokkal jobban látja ezeket a helyzeteket.

- Itt vagy? – kérdezte, mert túl nagy volt a csend nálam.

- Igen. – feleltem de akkor már zokogtam a telefonba.

- Beszélek vele.

-Ne! Bill, kérlek ne … -de meg sem hallgatta amit mondani akartam kinyomta a telefont.

Hiába hívogattam állandóan csak kinyomott.

***

Bill felpattant az ágyáról és Tom szobájához sietett. Kopogás nélkül rontott be. A látvány őt is meglepte. Tom karjai között ott feküdt Yvett az ágyon. De szerencsére még semmi sem történt közöttük. Csupán csak a felsőjük hevert a földön. Bill ingerülten haladt közelebb hozzájuk.

- Tom, beszélnünk kell!

- Ha nem látnád épp nem érek rá …

- Jól van, flegmázz csak de Kateről van szó. –mondta Bill majd sarkon fordult.

Tom felkapta a fejét Yvett nyakától és Bill után nézett.

- Bocs, de ez tényleg nem várhat. –mondta Tom Yvettnek majd Bill után sietett.

Bill a folyosón várta a szoba előtt.

- Mi? Mi ez  az egész?

- Te tényleg ekkora pancser vagy? Vagy csak teteted? Hogy nem vetted észre, hogy Kate oda-vissza van érted…

Tom megdöbbenten nézett Billre majd a fejét fogta.

- Mi? – kérdezett vissza. – Azta rohadt, hát persze…

Yvett kiszaladt Tom szobájából.

- Na mi volt ez a rohadt fontos, hogy még az esténket is elrontja az a kis céda..?

Bill és Tom, Yvettre néztek.

- Menj el, kérlek.- kérte meg Tom ekkor még finoman Yvettet.

- De Tom, ne már… - mondta nyávogva a lány.

- Menj innen most, vagy én doblak ki és nem viccelek. – felelte dühösen.

Yvett megdöbbenve kapta fel a kabátját és elindult.

- Remek sok boldogságot, az idióta barátnőddel aki még azt se meri megmondani, hogy beléd van zúgva. – mikor végig mondta bevágta maga mögött az ajtót és lelépett.

Tom ismét Billre nézett.

- Most mi a francot csináljak?

- Hát mond meg neki… - biztatta Bill Tomot.

- De mit?

- Hogy te is ezt érzed…

Tom kapta a dzsekiért és sietve futott, az ajtóhoz, de menet közben visszafordult és visszament testvéréhez.

- Kösz Bill. – köszönte meg és megveregette Bill vállát.

Majd sebtében távozott.

***

Az ablakba ülve bámultam a holdat és a naplómat szorongattam a kezemben miközben zenét hallgattam. Egyedül voltam, otthon mert anya elment vacsorázni a barátnőivel. Tomról elmélkedtem, azon gondolkoztam,hogy felkellene hívnom, legalább annyira, hogy halljam a hangját. De nem hívtam. Kopogás hallatszott de szinte semmi erőm nem volt, hogy ajtót nyissak…Nagy nehezen rávettem, hogy ajtót nyissak az ajtóban pedig Tom állt.

De ahelyett, hogy bármit is mondott volna csak megfogta az arcomat és megcsókolt.

- De Yvett?

- Kit érdekel? Mind végig a szemem előtt volt az aki igazán érdekel.- jelentette ki és ismét megcsókolt.

***

Vége.