Vakáció extrákkal 27. rész Tériszony

Mint ígértem, itt van a Vakáció extrákkal következő része :) Jó olvasást hozzá :)

Vakáció extrákkal

27. rész

Tériszony

*Ann*

Mivel Tom azt mondta hogy délután 3 - kor fogunk kezdeni, így megbeszéltük Roryval és Sammel, hogy előtte mindenféleképpen lemegyünk a tengerpartra.

Gyönyörű volt, tiszta és csillogó. 

-Nem akarok elmenni innen. - mondta Sam elmélázva

-Ígérjétek meg.. - kezdett bele Rory - Ha egyszer végre megnyerjük a lottó 5 - öst, veszünk itt egy gyönyörű kis házat, és egész nap süttetjük majd a hasunkat miközben finomabbnál finomabb koktélokat iszogatunk. 

-Hm.. - nevettem fel - Hát persze.

-Na de most komolyan. Olyan jó lenne ha itt élnénk gondok és idegeskedés nélkül. 

-Hidd el Rory, azok itt is megtalálnának minket. - mondta Sam

-De elképzelésnek nem rossz. - állt meg hirtelen Rory

-Mi az?  - torpant meg Sam is, magával rántva engem

-Csak.. - nézett elmélázva -  A hullámok.. - megbabonázva nézett a világos habok közé

Közelebb mentünk hozzá, mire Rory elnevette magát és eszeveszettül fröcskölni kezdett.

Felsikoltottunk, a felhevült testünknek még a 19 fokos víz sem esett jól, főleg nem hirtelen, bár úgy tűnt, ez Roryt cseppet sem zavarta.

Jókedvűen fröcskölgetett, mire Sammel megragadtuk a lábánál fogva, és ,- bár nagy erővel ellenkezett -, stílusosan seggre ültettük.

Nevetni kezdtünk.

-Ezt vissza kaptad. - mutogatott kárörvendően Sam, majd oldalra tűrte csurom vizes haját,

Rory, mint aki jól végezte dolgát, felszegett fejjel és pókerarccal talpra állt, majd megrázta vizes hajzuhatagát és gonoszul elvigyorodott.

Futásnak eredt, mire menekülni kezdtünk.

A vége az lett, hogy mint az ovisok, egymást kezdtük fröcskölni.

Jól indult a délután.

***

-Ó, nekem már most elegem van. - dobta le magát Rory, egy ülőgarnitúrára  a szálloda halljában.

Sam nevetni kezdett.

Mivel már átöltöztünk és csak pár perc volt 3 - ig, így a lányokkal lent vártunk a többiekre.

Rory kinyújtotta a nyelvét.

-Nyugi már. - rázta meg a vállát Samantha

-Nem lesz gond, kibírjuk. - mondtam

-Az örök pesszimista optimista lett?  - nézett rám felhúzott szemöldökkel Rory

-Csak is miattad. - kacsintottam rá - Ah, férfiak. Mindig késnek. 

A hátam mögül jókedvű nevetés hallatszott.

-Ez igaz, nincs mentségünk. - szólalt meg mosolyogva Georg

A hang felé fordultam.

Georg, Bill és Tom egymás mellett álltak, és mint valami szörfös reklámban elindultak felén.

Annyira jól néztek ki, hogy azt már büntetni kéne. Ennyit tesz a sok év sztárság és  a gének? 

Még az egyszerű szabadidő ruha is tökéletesen  állt rajtuk...

Elmosolyodtam idióta pasielemzős gondolataimon, és megszólaltam.

-Megvolt a leki fröccs?  - vigyorodtam el gonoszul

-Mindegy, nem? Rosszabb esetben elszakad a kötél. - mondta Georg

-Na az nem lenne vicces. - állt fel Rory, és mellém lépett

-Nos.. - csapta össze a tenyerét Tom -  Most beszéltem az oktatóval. Nem tudom kinek jelent ez rosszat, de változott a terv. - mosolyodott el Tom

-Inkább lecsúszunk a halálcsúszdán? - vágta rá rögtön Rory, mire Sam és Georg nevetni kezdtek

-Nem. - mosolygott a gitáros - Csak annyi a változás, hogy nem hegyről fogunk leugrani, hanem.. 

-Én nem ugrok ki repülőgépről. -vágta rá rögtön elborzadva Bill

-Hülye pöcs!  - vágta oldalba Georg  - Az nem bungee jumping.

-Végig mondhatnám?  - kérdezte Tom .  Köszönöm. - nézett végig rajtunk  - Szóval csak annyi a változás hogy nem hegyről, hanem egy külön erre a célra tervezett daruról ugrunk. Azt is említették, hogy elég kicsi, szóval nyugodtnak kell  maradnotok. 

-Nyugodtnak? Egy mozgó, fém kis dobozkában leszek négy másik tériszonyos emberrel együtt. Biztos nem leszek feszült... áh, adjatok nyugtatót. - kapaszkodott belém Rory

-Talán annyira nem lesz para. Nem lehet annyira rossz. - mosolyodott el Georg

Bill az ajkát harapdálta, majd a kezét nyújtotta Samnek, aki megragadta, és egy puszit adott az arcára.

-Nyugalom Bill, majd én vigyázok rád. - mosolyogva biztatni kezdte a fiút

-Jól van, beszari banda. - csapta össze a kezét Tom  -  Indulás! - indult el az ajtó felé, majd kiment a szálloda elé

Stílusosan, akár egy szexi szupermodell, felvette a napszemüvegét, majd megfordult és intett hogy kövessük.

-Nagy volt a szád Ann, de mi lesz most? - kérdeztem magamtól halkan és zavart mosollyal a a többiek után siettem.

Tom váltig állította hogy nem kell messzire menni, ahhoz képest 10 perc gyaloglás után kezdett kifulladni.

-Jöhettünk volna kocsival. - mondta

-Hülye vagy, Tom. Nem bírod a sétát. - szólalt meg a háta mögül Georg

-Tudod mióta gyalogolunk? Elszoktam a lábaimtól . -magyarázta kifulladva

- Ha most látnának a paparazzik . -nevetett fel Bill

-Jót röhögnék rajtuk. - mondta Georg

-Szerintem inkább ők, rajtunk. -  nevetett fel Tom

-Mi pedig rajtatok. Lehetetlen banda. - nézett végig rajtuk vigyorogva Sam

-Ezt bóknak vesszük . -  kacsintott Tom

-Majd akkor legyen nagy a szád Tom Kaulitz, ha már ki vagy kötözve.- szólaltam meg kárörvendően

-Úgy érted hozzád, vagy az ágyhoz? Nekem mind két lehetőség tetszene. - kacsintott, majd gyengén oldalba vágott

-Hülye pöcs. - vágtam oldalba, mire  átfogta a vállamat

-Szedjétek össze magatokat, megérkeztünk .  mondta Tom

A tekintetem megakadt az előttünk álló apró darun. Tényleg nagyon szűkösnek nézett ki.

-290 m? - olvasta le Rory elborzadva - Tom, te most haltál meg!