Vakáció extrákkal 26. rész Szusszanás.. avagy Tom Kaulitz szerelmes?

Sziasztok! Meghoztam a 26. részt is, olvassátok egészséggel :)

Vakáció extrákkal

26. rész

Szusszanás

-Honnan tudsz te ilyeneket?  -mosolyodtam el

-Sokat olvasok. - kortyolt bele vigyorogva  a poharába Tom

-Minden bizonnyal. - nevettem el magam

-Ez most halálosan komoly. - kacsintott kacéran 

Újra felnevettem.

A mellettem ülő Greg egyre rosszabb kedvű lett, nem tudott, vagy nem akart bekapcsolódni a beszélgetésbe. Elég feltűnően mutatta ki hogy ellenzi a baráti kapcsolatomat Tommal.  Nem tetszett neki, és ezt ki is mutatta.

-Ki kivel fog ugrani?  - kérdezte Greg

-Akivel akar. - válaszolt Tom

Greg forgatni kezdte a szemét.

-Pont ez a kérdés. Gondolom még nem beszéltétek meg. 

-Nem.. - kezdett bele Bill

-Én már most leszögezném... - köhögött bele zavartan Rory - Akár kivel is fogok ugrani, előre elnézést kérek...

-Rendben. - vágta rá Georg  - Ha nincs ellenedre, én veled tartok. Egyszer már úgy is segítettem rajtad. - mosolyodott el a fiú

Rory fülig elpirult, majd a haját oldalra tűrte és zavartan felnevetett.

Tom oldalba vágta Billt.

-Mi van?  - fordult felé

-Csak szólnék öcskös..  - vigyorodott el Tom - Én nem ugrok veled még egyszer az biztos.

Bill grimaszolni kezdett, majd elmosolyodott.

Sam felnevetett.

-Na mi van? Most derül ki mindenkiről, hogy fél a magasban? - lökte oldalba Billt

-Most mi van? -  nevetett fel -  Neked is tériszonyod  van. Én addig nem is tudtam, míg nem álltam a hegy tetején, vékony rugós kötelekkel rögzítve a bátyámhoz, aki akkor tudatta velem hogy csak ketten fogunk ugrani.

-Miért? Mit gondoltál, hogy egy oktató is velünk lesz? -  nevetett fel Tom

-Igen, főleg hogy kezdők voltunk, főleg hogy meg is halhattunk volna, főleg hogy remegtem mint a nyárfalevél,  te meg ráraktál még pár lapáttal, főleg hogy veszélyesen magasan voltunk, de legfőképpen hogy veled ugrottam.  -  mondta remegve, a levegőt kapkodva a fiatalabbik iker

-Bill, túlságosan  felizgattad magad. Nyugi . - tette rá a kezét Bill lábára Samantha

Tom felnevetett.

-Nem volt vicces. - nézett rá dühösen bátyára.

-Igazad van, nem volt az. - mosolyodott el Tom -  Akkor miben maradunk? 

-Tom, ne legyél szemét. -  szólaltam meg

Tom rám emelte a tekintetét, majd kacéran felhúzta a szemöldökét.

-Te!  - mutattam rá mosolyogva - Velem leszel, ha tetszik, ha nem. Lehet hogy csak a szád jár, kíváncsi vagyok. - mondtam

Tom csábosan megnyalta az ajkát, majd felemelte a poharát, és vigyorogva megszólalt.

-Szavad ne feledd kicsi Ann!  - kortyolt bele a poharába

***

Felettébb érdekes és eseménydús ebédünk után mindenki a saját lakosztályába ment felkészülni a nagy ugrásra. Kicsit hülyén hangozhat, de az ikrek kivételével még senki nem próbált ki egyetlen extrém sportot sem, így jogosan voltunk kissé feszültek, bár én inkább kárörvendő.. nem hittem volna hogy pont én leszek az, aki kezdeményezni fog egy őrült ötlet kapcsán, főleg Tom mellett.

Furcsa bizsergés járta át a testemet, jó érzés töltött el, mintha az adrenalin szintem növekvőben lett volna.

-Hány óra?  - kérdezte Sam

-1 óra múlt 20 perccel. - válaszolt Rory

Sammel összenéztünk.

-Mi van?  - nézett ránk Rory

-Nem lenne könnyebb azt mondani, hogy negyed 2 múlt 5 perccel? - kérdezett rá Samantha

-Nem.

-Főleg hogy még 1 óra sincs - néztem rá az órámra - Rory... te és a sajátos időérzéked..

-Most mi van? Szeretek kerekíteni.  - kezdett magyarázkodni

-Igen, fél órákat. - döntötte hátra a fejét Sam

-Az órának mindig sietnie kell. - húzta fel az orrát mosolyogva

-Igen, de nem ennyit. - mondtam

-Mindegy. - sóhajtott fel Rory

*Ann*

*Tom*

-De hülye vagy!  -  lökte meg nevetve Georg

-Ez az igazság. - mosolyodott el Tom  - Igaz Bill? - fordult öccse felé

-Miről beszéltek? -  kérdezett rá

-Csak mondd azt, hogy igen. - vigyorgott az idősebbik

-És ha valami marhaságot mondtál? -  kapta fel a telefonját  Bill

-Minden bizonnyal. -  vágta oldalba Georg Tomot

-Csak mondd azt, hogy igen. - nevetett Tom

-Igen, egy idióta vagy. - nézett rá unottan Bill, majd a telefonját kezdte piszkálni

-Tuti hogy nem igaz. - kezdett hahotázni Georg

-De de!  - bólogatott Tom

-Soha életedben nem voltál együtt úgy egy lánnyal, hogy rögtön az első este nem fektetted meg. Nehogy azt mondd, hogy megtört a jég. - kezdett bele Georg

-De. Szerelmes vagyok . -mondta Tom

"Szerelmes vagyok", furcsa kimondani ezt a szót, furcsa azt érezni hogy van súlya, mégis oly könnyűnek tűnik.Egy ember, akit szeretnek, egy ember, aki viszont szeret. Tomnak ismeretlen volt ez az érzés, mégis  tudta, hogy még soha életében nem volt olyan boldog, mint abban a pillanatban amikor végre rájött.. nincs annál jobb érzés, mikor az embernek van valaki akit szerethet, de még ennél is jobb szeretve lenni

-Öreg, soha nem hallottam még ezt a te szádból. - nézett rá Georg

-Dehogynem, mikor neked vallottam szerelmet, vagy már nem emlékszel?  - vigyorgott

-Ja, de, persze. - válaszolta komolyan Georg  -Hülye pöcs!

*Tom*