Vakáció extrákkal 28. rész Három, kettő... ugrás!

Sziasztok. Meghoztam a várva várt Bungee jumpingos részt, remélem elnyeri a tetszéseteket :)

Vakáció extrákkal

28. rész

Három, kettő... ugrás!

Az apró daruból kilépett egy férfi, valószínűleg az oktató, aki hatalmas mosollyal az arcán fogadott bennünket.

Rory és Sam  ledermedve méregették.

-Szép jó napot fiatalok. - ő sem volt túl öreg, magas, sötét barna haja és hatalmas bicepsze volt, amolyan pankrátor féle

-Heló. - köszöntünk vissza

-Nick vagyok. - mindenkivel egyesével kezet fogott - Na és? Mindegyikőtök most ugrik először?

-Nem, én és  a bátyám már egyszer túléltük. - vigyorgott kínosan Bill

-Nagy élmény lehetett az arckifejezésedet elnézve. - vigyorgott Nick

-Az volt. - helyeselt mosolyogva Tom

Az oktató elmagyarázta  mi hogy fog történni, minek mi a menete, hogyan kell viselkedni, milyen lesz a biztonság.

A lábaim remegni kezdtek. 

Fogalmam sem volt Tom hogy szerezte meg ilyen hamar az engedélyeket, biztosan megvannak a forrásai, vagy ilyesmi, de nem bántam volna ha kicsit elhúzódik a dolog, főleg mikor egyesével beszálltunk, majd mindegyikünket egy biztonsági kötéllel rögzítettek, amelyet a derekunkra raktak egy mellénynek látszó övvel együtt.Végül is akármi történhet odafenn, nem akarják hogy valaki idő előtt hagyja el a süllyedő hajót.
Hülye! Hogy lehetnek ilyen gondolataim?
Mikor mindenki biztosítva volt, beleértve az oktatót is, a daru lassan emelkedni kezdett.
-Kezdődik?  - motyogta topogva Bill
Sam megszorította a kezét.
-Csigavér! - mosolygott rá
A szivem a torkomban dobogott, az adrenalin szintem  növekvőben volt, egyre izgatottabb lettem.
-Én idő előtt kidobom a taccsot. -  szólalt meg Rory
-Nyugi. -  nyelt egy nagyot Georg, majd megszorította Rory kezét
Rory, mint aki észre sem vette, elkapta a tekintetét, majd zavartan rám nézett.
-Ann? Menjünk vissza. - nézett rám könyörögve
-Azt sajnos nem lehet. .-  szólalt meg Nick - Nyugalom, nem lesz olyan rossz. Bár találkoztam már olyannal, aki  amint leugrott, vagyis még le sem ugrott, úgy ordított mint a sakál, a végére meg szó szerint bömbölt. Teszem hozzá.. az illető férfi volt.. - mosolyodott el az oktató
-Nem semmi lehetett. - vigyorodott el Tom -  Hallottad Georg? Fékezd majd magad.
-Kapd be, Tom! - mondta Georg egy feszült mosollyal az arcán
Az oktató nevetni kezdett, majd hirtelen megálltunk.
Az egész nem tartott tovább 3 percnél.
A daru még kicsit mozgott, én pedig elkaptam Tom kezét, és megszorítottam.
Nyeltem egy nagyot.. ez nagyon nehéz lesz.

- Hey. - nézett rám mosolyogva   - Jól vagy?  -kérdezte halkan
Feszülten bólintottam, majd az oktatóra néztem.
-Meg is érkeztünk. Nyugalom, ez természetes. - mondta
Bár már éreztük hogy kezd csillapodni a daru kilengése, engem még mindig halálra rémisztett.
-Ti kettesével szeretnétek ugrani, jól tudom?  - szólalt meg Nick
- Igen. - válaszolta Tom
-Nagyszerű. - Nick  a kezébe vett két vastagnak és rugalmasnak tűnő kötelet, és egy övhöz hasonlító nagy mellényszerű akármit - sajnos nem tudtam eldönteni hogy hívják.. Volt valami nagy, sárga gumiszerű anyag, amelyet minden valószínűséggel  a lábhoz fognak erősíteni.
Kitűnő!
-Kik kezdik?  - fordult felén Nick
Néma csend telepedett közénk, mindenki egymásra nézett.
-Georg, ha elszakad nálad a kötél, legalább tudjuk hogy nem szabad ugranunk. - nevetett Tom
-Kapd be! Menj te elsőnek. - mondta Georg
-Nem kell aggódni. Ezek a kötelek hatalmas súlyt képesek elbírni, ráadásul rendkívül rugalmasak. Nem fognak elszakadni. - mondta Nick
-Na gyerünk, gyerünk. Ki kezdi?  -  dörzsölgette a tenyerét Tom
-Ha már ilyen lelkes vagy..-  vigyorgott kínosan Sam
-Ah, beszari banda. - korholta a többieket Tom  -   Ann? - fordult felém
Nagyot nyeltem.
-Tom, fogd be, nem fogok miattad idő előtt meghalni. - mondtam
-Nyugi már. - mosolygott
-Nem, én biztos hogy nem. - léptem hátrébb
-Na jó.. - szólalt meg hirtelen Bill, magával rántva Samet -  Mi kezdünk. Jobb hamarabb túl lenni rajta.
-Igen?  - kezdett bele Sam remegve
-Nyugalom. Gyere. -  közelebb léptek Nickhez
Az oktató kicserélte a  köteleket. Bill és Sam bokájára rögzített két kötelet, majd egy nagyobb méretű mellényszerű övet adott rájuk, ez tartotta őket össze.
Nick többször is ellenőrzött mindent.
-Nyugalom. - mondta halálos nyugodtsággal a hangjában
Samantha enyhén kihajolt, majd abban a pillanatban ijedten vissza rántotta a fejét és Bill mellkasához bújt, majd lehunyta a szemét.
Bill nyelt egy nagyot.
-És most, lassan induljatok el a patka felé. - állt szorosan mögéjük Nick
Mivel Samantha szemben állt Billel, így neki háttal kellett mennie, amitől a szemei golflabda méretűvé nőttek.
Bill átfogta a derekát.
-Jól van, nyugalom. Csak maradjatok nyugodtak. - vezette őket lassan a patka felé, majd mikor megálltak, Sam felénk fordult
-Nem, most rám figyelsz. -  nézett rá Nick, mire Sam nyelt egyet
-Oké.
-Tehát, amint leugrotok innen, valószínűleg pár percig fog tartani az egész. Ha már nem fogtok annyira kilengeni, ennek a kötélnek a segítségével vissza lesztek húzva. Eddig oké? - nézett rájuk
Bill és Sam összenéztek.
-Persze. - válaszolták egyszerre
-Nagyszerű. Lehetőleg ne ordítsátok hogy húzzalak vissza titeket, mert fölösleges. Oké?  - nézett a két riadt arcra
-Persze. - válaszolták
-Nos, akkor nincs más hátra. Hármat számolok. - Nick megfogta a Bill hátára rögzített kötelet
-Miért nem tízet. -   esett kétsége Sam
-Az sokáig tartana. -  válaszolta Nick
-Ez a lényeg. -  csukta be a szemét Bill
-Három...
-Úristen, Úristen!  -  topogott idegesen Bill
-Annak semmi köze ehhez. Ügyes legyél öcskös. - nevetett fel Tom
-Ez is a te hibád!  - szólalt meg Bill
-Kettő...
-Fogjátok be! Fogjátok be!  - kiabálta Sam
-Csak lazán, tudjátok. -  cukkolta őket Tom
-Fú Tom, neked vé.. -  kezdett bele Bill
-Egy..- azzal a mozdulattal kilökte őket a daruról, mire csak egy eszeveszett B*zd meget hallottunk,  és folyamatos üvöltözést, amit teszem hozzá valószínűleg a környéken kirándulók is hallhattak.
Meglehetett a véleményük rólunk..