Kedvcsináló / Az ellentétek vonzásában

Úgy gondoltam gonosz leszek. Bár még csak egy rész került fel az új történetből, én mégis úgy döntöttem még nem hozom a másodikat, hanem egy picit ugrunk az időben és kaptok egy apró szösszenetet a történetből amikor már bőven folynak az események.
Mindenesetre aki NEM SZERETI A SPOILERT AZ NE OLVASSON TOVÁBB, bár azért nem fogok alapvető "poénokat" lelőni, de akkor is :)

-Na? Tuti hogy nem jössz? - kérdezte 

-Nem hiszem. - suttogtam  - Már így is hallgathattam anyámat a múltkori után.. - mondtam

Tom felnevetett.

-Az semmi nem volt. Szerintem az lenne a legjobb, ha beszélnék anyukáddal. - mosolyodott el

-Ja, persze.. hogyne. Amint meglátna egy életre eltiltana attól is hogy kimenjek az utcára. - nevettem fel

Tom megfogta a kezemet, majd felemelte a fejemet hogy a szemébe nézzek.

-Ennyire rossz fiúnak nézek ki?  - kérdezte olyan ártatlansággal a szemében, hogy egy pillanatra elfeledkeztem arról hogy kiről beszél.

Az ajkamba haraptam, majd elmosolyodtam.

-Nem tudsz átverni. - mosolyodtam el

-Ki? Én? Átverni téged? Dehoogy. - mondta

-Már abból is baj lenne ha hazavinnél. Anyám mindig az ablakban várja hogy mikor megyek haza, vagyis megyünk haza. - mondtam

-Te és ki? 

-A tesóim. - mondtam

Tom elmosolyodott.

-Szóval vannak testvéreid. Eddig még nem jöttek szóba..  - mondta

Felsóhajtottam.

-A nővérem egy kibírhatatlan idióta, aki imádja azt, hogy megkeserítheti az életemet. - mondtam

-Hát, ez így elég durván hangzik. - nevetett fel 

-Na kösz. - ellöktem magamtól

-Most mi van? - nevetett még mindig - Ez tipikus testvéri szeretet.

-Ja, biztos. Én nem nevezném szeretetnek. - forgattam a szememet

-Ugyan már. - újra megfogta a kezemet, majd magához húzott  - Hány éves a nővéred?

-22. - ilyenkor mindig elhagy a józan gondolkodásom..

Mikor hozzám ér, vagy rám néz.. ilyesmit még soha életemben nem éreztem, a térdeim remegni kezdenek, a szívem majd kiugrik a helyéről.. Az illata megrészegít, a csábos mosolya elgyengít, az érintésétől szabadjára engedem titkos fantáziámat. Egyszerre gyönyörű, szexis és veszélyes.

Tom a hátamat simogatta, majd a hajamat oldalra tűrte.

-Van még egy tesód.. - kezdett bele halkan

Forgatni kezdtem a szememet.. Pedig olyan romantikus volt ez a pillanat, erre eszembe juttatta hogy van két idegesítő testvérem akikkel nap mint nap harcolunk az életben maradásért anyánkkal és egymással szemben.

-Húgom. Ő fél évvel fiatalabb nálam. - mondtam

Tom elmosolyodott.

-Szeretném megismerni őket!

Happy Birthday Georg Listing!

Ezennel Boldog 26. Születésnapot kívánok Drága Egyetlen Kedvenc Basszusgitárosomnak, Georgnak!
Nagyon szeretünk! :) <3

Update :)

Frissítettem az Ellentétek vonzásában című történetem szereplőit, de nem kell aggódnotok, nem cseréltem le senkit, hanem hozzáadtam  Aby nővérét Anniet, és a következő részben szereplő húgát, Roryt :) Nézzétek meg, hogy szerintetek megfelelő lett e a szereposztás. Várom a véleményeket!

DSDS harmadik élő adása *.*

Mint azt már megszokhattátok, itt vagyok, szombat este  a TV és  a gép előtt, csöpögve a DSDS drága egyetlen ikrein, akik egyre szexuálisabbak lesznek.. Te jó ég, nem is tudom őket követni.. Az a borosta, az izmos karok, szexy test... elolvadok :)

Vessetek rájuk ti is egy két sunyi, szexi pillantást:

Díj

Újra itt, ugyanis kaptam Aliciától egy jó kis Díjat,  "A legtehetségesebb Novellaírónak" címen. Nagyon köszönöm Alicia, megtisztelő hogy rám is gondoltál :)

1. Tedd ki ezt a díjat a blogodra, és küldd tovább 4 embernek

2. A kérdéseim:

-Mióta írsz és miért kezdtél írni?
-Szereted a matekot? xD xP
-Vezetsz naplót?
-Csalódtál már a legjobb barátodban?
-Ugye neked is a TOKIO HOTEL AZ ÉLETED? :D <3 *.* ;)

Pár dolog rólam: 

• Félhosszú, kékes fekete hajam és barna szemeim vannak :)
• Folyton Tomról fantáziálok
• Imádok blogolni, az írás elvonja a figyelmemet a gondjaimról
• Bármiről legyen szó, a családom és a barátaim bármikor számíthatnak rám
• Imádok írni, olvasni, filmet nézni, zenét hallgatni, és a két legjobb barátnőmmel lenni ( Gina <3 Diane )
• Szeretem a misztikus dolgokat
• Oda vagyok Tom Kaulitzért <3
• Néha nagyon depressziós tudok lenni
• Mindig megakarok felelni mások elvárásainak hogy rohadjanak meg... :P

Akiknek küldöm "A legtehetségesebb írónak" címen  (Ismételten az a baj hogy nem ismerek sok blogolót, így csak 3 embernek tudom küldeni, meg amúgy is, ők aztán igazán megérdemlik <3 )

• Georgina
• Diane
• Alicia

Köszönöm még egyszer Alicia. Imádlak :) <3

Vakáció extrákkal 19. rész Ismerős..

Sziasztok Drágáim. Újra itt vagyok egy új, kiadós résszel a Vakáció extrákkal- ból. A kommenteket olvasva sikerült meglepni titeket, hát még a mostani résszel. Kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá, úgy hogy továbbra is várom a véleményeket.
Addig is minden jót, pihenjetek és ne gondoljatok a sulira vagy a munkára :D

Vakáció extrákkal

19. rész

Ismerős..

"Az álom néha igazságot rejt."

Mi történt?
Hol van Tom?
És hol vagyok én?
Álmodtam?
Hirtelen oldalra tekintettem, az ágyam üres volt.
Na ne..
Idegesen beletúrtam a hajamba, majd újra oldalra tekintettem. Egyre jobban pánikba estem..
Nem lehet..
-Ugye biztos hogy álmodtam? - kérdeztem magamtól hangosan, majd nyeltem egyet - Te jó ég.
A tény hogy mindez csak a sajátos agyszüleményem, megnyugtatóbb volt mint az, hogy felfedjem magam előtte, mert igenis szerelmes vagyok belé.

*Ann*

*Tom*

-Tom, nyisd már ki az ajtót, légyszives. - kiabált ki Bill a fürdőszobából, mire bátyja összeszedve minden erejét, nagy nehezen feltápászkodott az ágyáról és elindult az ajtó felé
-Vársz valakit Bill? - kérdezte, majd felkapta a kanapéról az ingét és felvette
-Lehet hogy Sam az. - mondta Bill
Tom elmosolyodott, majd kinyitotta az ajtót, ahol egy váratlan vendég álldogált.
-Csáó!  - köszönt hangosan
-Georg, hát te?  - Tom meglepődötten mérte végig legjobb barátját, aki egy bőrönddel a kezében várta, hogy Tom  betessékelje
-Hát én. Beszélnem kell veled. - mondta komolyan
-Valami baj van? Gyere beljebb. - állt félre Tom, majd mikor Georg belépett, becsukta az ajtót
-Bill hol van? - kérdezte
-A fürdőben. - mondta, majd a kezét nyújtotta Georgnak
-Ja, bocs. - kezet fogott vele, majd megölelte
-Szóval mi a baj? Hogy hogy itt vagy?
-Elég nagy gáz van Tom, különben nem jöttem volna el idáig hogy beszélhessünk... és ez nem telefontéma. - mondta Georg, mire Bill kilépett a fürdőből
-Ki az? Georg?! Csá haver. - indult el a basszeros felé, majd kezet fogott vele - Mi járatban? Hogy hogy itt vagy? Valami baj van?
-Pont most próbálja elmondani. - ült le Tom a kanapéra - Szóval?
-Hát.. - Georg hangosan felsóhajtott, majd ő is leült -  A helyzet az, hogy fogalmam sincs mit csináljak. A napokban egyre többet nézegettem az ékszerüzletek kirakatait és... - Georg épphogy csak belekezdett, Tom máris félbeszakította
-Hogy micsoda? Megakarod kérni a kezét?
Csak akartam... - kezdett bele újra Georg, de Tom megint közbe vágott
-Rossz ötlet, hidd el.. nem telne bele fél évbe és már a válási papírokat intéznéd. Cassie nem jó ember, és ezt most ne vedd sértésnek. Mindig azt mondtad hogy őszintén mondjam meg neked a véleményemet, úgyhogy..
-Igen, tudom. De most már eszemben sincs megkérni a kezét.
-Igen? Mitől gondoltad meg magad?
-Csak nem megcsalt? - szólalt meg Bill aki eddig csendben hallgatta a beszélgetést
Georg zavartan rápillantott, majd Tomra és a plafonra szegezte a tekintetét.
-Megcsalt? - kérdeztek rá egyszerre az ikrek             

Georg bólintott, majd lehajtotta a fejét.
-Kivel? Ismerjük? -  kérdezte Bill meglepődötten
-Nem, még én sem ismerem.
Tom furcsán nézett.
-Szóval rajtakaptad őket akkor.... éppen mikor... érted.... akkor? - kérdezte Tom
-Nehezedre esik kimondani? - kérdezte Georg
-Szóval dugás közben?!  - kérdezte újra Tom
-Igen, rajta kaptam őket dugás közben, most boldog vagy? - kelt ki magából Georg
-Hey, hey, nyugi haver, tudod hogy nem úgy gondoltam. Csak tudod, az hogy képes volt felvinni egy vadidegent a közös lakásotokra.. tudtam hogy gusztustalan az a csaj, de hogy ennyire.. - húzta a száját Tom
-Jól van, tudom. Ne haragudj. - mondta Georg
-Ráadásul szerintem számított is arra hogy esetleg betoppansz... - mondta Bill
Georg furcsán nézett rá.
-Most hogy így mondod...nem volt nagyon meglepődött mikor meglátott az ajtóban... te jó ég, hogy lehettem ekkora idióta!?
-Ugyan már, nem tehetsz róla. Szerelmes voltál és vak. - mondta Bill
-Ilyet csak is te mondhatsz. - mondta Tom, mire öccse felmutatta a középső ujját
-A lényeg az, hogy végre rájöttél hogy egy szemétláda és nem érdemel meg téged. - mondta Tom
-Ilyet meg csak is te mondhatsz. - szólalt meg Bill
-Kussolj öcsi. - intette le Tom
-De tudjátok mi idegesít a legjobban? Hogy mindez a szemem előtt történt, csak nem voltam képes észrevenni. Folyton úton voltunk, volt hogy hetekig, hónapokig nem láttam, elhanyagoltam. - mondta Georg - Részben az én hibám is.
-Nehogy már magadat kezdd el hibáztatni. Ha szeretett volna, nem csalt volna meg. Bill, hogy is szoktad mondani.. - fordult öccse felé Tom
-A szerelem nem ismer határokat. - mondta Bill
-Valahogy így, de ez most túl nyálas volt, a lényeg viszont az, hogy ha tényleg igazán szeretett volna, akkor egyáltalán nem számított volna a távolság, vagy az hogy csak kevés időt tudtok együtt tölteni. - mondta Tom  -  A másik meg.. szerintem nála csak is a szexre alapult a kapcsolatotok.
-Ezt meg honnan veszed?
-Amiket meséltél..
-Ja, igen. Hát az nem volt semmi. De az csak a kapcsolatunk elején volt, utána már nem nagyon. Régebben volt hogy naponta ötször is szeretkeztünk az egész lakásban. Az utóbbi időben viszont nem is voltunk együtt.
-Vagyis már hónapok óta szeretőt tart. - mondta Bill
-Minden bizonnyal. Viszont nem értem hogy miért mondtad azt hogy nem tudod mit csinálj.. Egyértelmű, nem?
-Ezt hogy érted?
-Úgy, hogy ezen nincs mit gondolkodni. Rakd ki a szűrét és felejtsd el örökre. - mondta Tom
-Nem hiszem hogy nagyon meghatná, de igazad van!
-Mit mondtál neki mielőtt eljöttél? - kérdezte Bill
-Semmit. Nem mondtam semmit. Fogtam a cuccaimat és az első repülővel idejöttem. - mondta Georg
-És azóta hívott? - kérdezte Tom
-Nem.
-Hát akkor tényleg nem érdekli hogy mi lesz kettőtökkel. Szerintem minél hamarabb zárd le ezt az ügyet. - mondta Tom
-Úgy lesz. - sóhajtott egy nagyot Georg, majd a két kezét össze kulcsolta a tarkóján és a plafonra meredt
-De ugye itt maradsz?  - kérdezte Bill
Georg egy pillanatra elgondolkodott, majd megszólalt.
-Pár napig biztosan, már ki is vettem egy lakosztályt. Hogy utána mi lesz... most viszont minél távolabb akarok lenni tőle.

-Ez a beszéd haver. - mondta Tom
-Köszi srácok hogy segítetek Tudom hogy rátok mindig számíthatok.
-Ahogy mindig is. - helyeselt Bill
-Így igaz. Na de hagyjuk is ezt.. mi újság van veletek Hogy telik a szabadság? Elkaptatok már  pár jó csajt?
Bill és Tom összenéztek, majd a fiatalabbik megszólalt.
-Ez egy nagyon hosszú történet.
-Igen? Még csak egy napja vagytok a szigeten, de máris egy regényt írtatok? Mi történt? - mosolyodott el Georg
-Ez így elég abszurd, de ha megismered őket, érteni fogod. - vigyorgott Tom
-Hányan vannak?  - kérdezte Georg
-Hárman. - válaszolták az ikrek

*Tom*

ÚJ / Az ellentétek vonzásában 1. rész A pimasz sofőr

Köszöntök mindenkit! Itt a tavaszi szünet.... ez annyit jelent hogy  Nekünk, íróknak picit több időnk lesz kielégíteni olvasóink igényeit :) Ennek örömére meghoztam az ÚJ történetem 1. RÉSZÉT, közkívánatra itt van Az ellentétek vonzásában című művem.Azért azt még az elején leszögezném hogy nem szeretném azt, hogy hiába való legyen a munkám, elvégre ha képes leszek mind két történetet egyaránt "frissíteni", elvárom az olvasóimtól is hogy osszák meg velem rövidke véleményüket, mert nem dísznek vannak azok az apró gombok, vagy a chat, a kommentek....szóval jó lenne ha kicsit aktívabbak lennétek, mert a nézettséghez képest csak 1- 2 véleményt szoktam kapni, ami -  hogy őszinte legyek   - szarul esik. Ha már én veszem a fáradságot, és  legépelem a részeket, tiszteljetek meg azzal. hogy megosztjátok velem a véleményeteket   - nem oldalakra gondoltam    -  csak hogy tudomásul vegyem hogy kinek mi a véleménye. Remélem nem nagy kérés.... ;)

   - Az ellentétek vonzzák egymást.
- Az a mágnes. Mi emberek vagyunk.

Az ellentétek vonzásában

1. rész

A pimasz sofőr

Los Angeles, 2013. 04. 25.

Rossz voltál, jó lettél,   
Megbántad, ha vétkeztél.
Múltad múlt réges-rég,
Volt mi volt, továbbmentél.

Menj az úton, menj tovább,
Ne nézz, ne nézz vissza már!

Bármi történt velem, mindig csak magamra számíthattam... Soha nem kértem másoktól segítséget ... annyi emberben csalódtam már..
-Abigail. -nyitotta ki anya a szobám ajtaját
Lecsuktam a naplómat, majd az ajtó felé fordultam.
-Igen anya?  - kérdeztem mosolyogva
Anya elmosolyodott, majd belépett a szobámba.
-Mit csinálsz?  -  a tekintete a naplómra tévedt, mire a kezem alá raktam és megráztam a fejemet
-Nem nézhetem meg? - kérdezte
-Nem.
-Miért nem?
Furcsán néztem rá. Ez meg miféle kérdés?
-Anya, ez a naplóm, ami csak Rám tartozik....
Felvonta  a szemöldökét, majd sértődötten megszólalt.
-Ki tudja miket írogatsz....
-Miket írogatnék?
-Lehet hogy bajba kerültél..
-Anya.. - felsóhajtottam, majd a hónom alá kaptam a naplómat és felkaptam a táskámat
-Most meg hova mész?  - nézett rám kérdőn
-Valószínűleg iskolába... - forgattam a szememet, majd egy puszit nyomtam az arcára - Szia anyukám, majd jövök. - azzal hátat fordítottam neki, majd kisiettem a szobából
-Aby!  - szólt utánam, mire csak intettem neki, majd lerohantam a lépcsőn, egyenesen beleütközve a nővérembe.
-Bocs, sietek, anya a nyomomban van... - suttogtam, mire Annie  vigyorogva megszólalt:
-Szia hugicám. Aztán el ne felejtsd az ellenőrződet eldugni anyáék elől, tudod.. az a múltkori incidens amiért igazgatóit kaptál.  -  Annie direkt kiabált utánam, így anya - aki éppen a lépcsőn jött lefelé - minden szavát hallotta
-Hogy mit csináltál? Abigail, azonnal állj meg. - kiabált utánam anya, mire a nővérem csak felnevetett.
Nagyon szeretett kínos helyzetbe hozni a szüleink előtt, főleg azért mert rám sosem volt panasz, ő viszont mindig belekeveredett  valamibe, így őt általában  - leginkább anya - mindenért lehordták, még akkor is ha  valami véletlen folytán jót is csinált.
Felmutattam a középső ujjamat, mire Annie a szája elé kapott és még jobban nevetni kezdett.
Becsaptam magam mögött az ajtót, majd szaladtam a garázsba és elővettem a kocsikulcsot.
Megnyomtam a gombot, mire a fekete volvóm villogni kezdett, én pedig bedobtam a a táskámat az anyósülésre és kitolattam a garázsból.
Mindig, legalább is általában óvatos és elővigyázatos vagyok, de most, mikor megpróbáltam kitolatni a garázsból, valami idióta elém vágott és egy hajszálon múlt, hogy nem súroltam le a kocsijának az oldalát.
Olyan gyorsan fékeztem le, hogy  ha nem lettem volna bekötve, szépen felhasítottam volna a fejemet a kormányban..
Dühösen kicsatoltam az övemet, majd kiszálltam a kocsiból, és  egyenesen a sötétített ablakú Audihoz  mentem.
-Héjj.. - dühösen megálltam a szélvédője előtt - Maga idióta... - kezdtem bele, mire nyílt az ajtó és kilépett rajta egy napszemüveges alak.
-Mégis mit képzel magáról, hm? Mi lenne ha kinyitná a szemét és néha körül nézne? -  tettem csípőre dühösen a kezemet
Mintha egy süket némával beszélgettem volna... nem válaszolt, és mintha nem is hallotta volna amit mondtam
-Mondja, maga süket?  -  tettem felé egy lépést
Felemelte a fejét és gúnyosan mosolyogni kezdett, majd levette a napszemüvegét..
Furcsán néztem rá.
Valami miatt nagyon ismerős volt. Fekete, lófarokba fogott haja  és barna szemei voltak, erős, férfias vonásai, vastag karok ás vádli...
Valami szupermodell lehetett, esetleg egy bűnöző.... inkább az utóbbira tippeltem.
-Ezt én is kérdezhetném. Ki az az idióta aki egy ilyen kislánynak megengedi hogy apuci kocsiját vezesse... Ja, bocs.. biztos apuci.   - nevetett fel gúnyosan, majd neki támaszkodott a kocsijának
-Hogy mit mondtál? -  tettem felé egy lépést
-Ráadásul még süket is... - gesztikulálni kezdett
-Micsoda egy nagyképű seggfej vagy... - mértem végig gúnyosan
-Ajjaj.. - felnevetett - A gazdag kislány fenyegetni próbál..
Egyre dühösebb lettem. Mégis mit képzel ez magáról? Nem is ismer...
-Kicsim, inkább ülj vissza a kocsiba és fogd be a szádat. - mondta
-Seggfej!  - mondtam, majd hátat fordítottam és beültem a kocsimba
Ő rám nézett, majd elvigyorodott és beült a kocsiba.
Vártam hogy mikor indul el, de továbbra se mozdult. A kezemet idegesen dobogtattam a kormányon, majd rádudáltam.
-Indulj már el. - kiabáltam dühösen, mire a kocsi lassan elindult, én pedig nagy nehezen végre kikászálódtam a garázsból és elindultam az úton.
Vészesen előttem haladt, nagyon lassan, ráadásul folyton indexelt, de soha nem fordult be egyik úton sem..
Összeszűkült szemekkel követtem a fekete Audit, mire villogni kezdett és megállt előttem.
Hirtelen lefékeztem.
-A rohadt életbe.. - dühösen kiszálltam a kocsiból és elindultam az Audi felé, mire az hirtelen elindult,  a vezető ülésről pedig az a kedves idegen kirakta a kezét és felmutatta a középső ujját.
-Rohadj meg. - motyogtam bosszúsan, majd vissza sétáltam a kocsimhoz.

***

-Aby...- amint beléptem az iskola ajtaján, Evie - aki  egyike volt azon keveseknek akikkel szóba álltam - majdnem felborított
-Evie.. - szólaltam meg - Mi az?
-Hallod, add már ide a házidat, le kell másolnom a fizikát.. - szorongatta idegesen a kezében lévő könyveket
Felsóhajtottam, majd kikaptam a táskámból a fizika füzetemet és a kezébe nyomtam.
-Köszi, tudod hogy szeretlek.. - egy puszit nyomott az arcomra, mire a könyvek sokasága valahogy kicsúszott a kezéből.
-Basszus.. -nevetett fel, majd lehajolt és szedegetni kezdte a cuccait
Én is segítettem neki, de hirtelen egy újság került a kezeim közé.
A címlapon hatalmas betűvel: BOTRÁNY! A TOKIO HOTEL GITÁROSÁT ÚJRA ITTAS VEZETÉSEN KAPTÁK....
Mi az a Tokio Hotel?
Aztán mikor kinyitottam az újságot, megláttam egy ismeretlen ismerőst.
Szóval Tom Kaulitz volt a halálos süket néma sofőr?!

Novella/ Míg a halál el nem választ

Mint azt ígértem, hamarosan jelentkezem. Hát itt vagyok. Elkészült a novellám, immár a harmadik. Kíváncsi vagyok mit szóltok majd hozzá, remélem olvasható lett.
Sokat dolgoztam vele, már majdnem beleőrültem mert nem akart jönni az ihlet, de végül sikerült - reményeim szerint olvasható lett. :D
Nagyon kíváncsi lennék hogy mit szóltok hozzá, szükségem lenne a véleményetekre :)
Addig is minden jót kívánok nektek.

Míg a halál el nem választ

Szereplők:

Hannah Kenway ( Leighton Meester )

Tom Kaulitz

Bill Kaulitz

Simone Kaulitz - Trümper

Gordon Trümper

Míg  a halál el nem választ

-Még ezek után is elvennél feleségül?  - könnyes szemekkel méregettem a padlót
Tom hallgatott, majd sóhajtott és óvatosan átfogta a derekamat
-Megmondtam neked hogy nem hagylak magadra, főleg nem ezek után. Nem tudsz elriasztani magad mellől, és akár tetszik akár nem, holnap elveszlek feleségül. - Tom úgy beszélt mintha nem lett volna semmi gond- Szeretlek, te is tudod. - dünnyögte  a fülembe, majd egy apró csókot adott a nyakamra
-Én nem akarom hogy miattam feladd .... - kezdtem bele, de Tom rögtön közbe vágott
-Mit adnék fel? Te vagy a legfontosabb számomra. Nagyon szeretlek, és nem engedem hogy egyedül csináld végig. Itt leszek melletted és büszkén fogom mondani hogy  a feleségem vagy. - mondta
-Végig akarod nézni hogy lassan... - elcsuklott a hangom
-Css, nem lesz semmi baj. Nem vagy egyedül Hannah, itt vagyok neked. - suttogta
Az elmúlt hónapok mindkettőnk számára nehéz és elviselhetetlen volt, nem hittem volna hogy ennyi mindent képes kibírni a kapcsolatunk. Azt hittem mindennek vége, hogy elhagy, de mikor egy nap hirtelen elém állt és...

-Hannah  gyere hozzám feleségül, ígérem hogy soha többet nem fogsz szenvedni, nem engedem hogy bármi bajod essen, vagy hogy egyáltalán fájdalmat okozzanak neked. - Tom lenyelte a könnyét és csillogó szemekkel térdelt le elém
-Tom, kérlek ne nehezítsd meg, nagyon szépen kérlek. - mondtam könnybe lábadt szemekkel
-Én esküszöm hogy nem lesz semmi baj, nem akarom hogy csak úgy eltűnj az életemből azért mert... - kezdett bele
-Csak téged szeretnélek megóvni. - mondtam
-Engem nem kell megóvnod, én melletted akarok maradni mindvégig.
-Végig akarod nézni ahogy haldoklom, ahogy lassan.. - hangosan zokogni kezdtem
Tom felállt és a karjaiba zárt.
-Nem fogsz meghalni, érted?  - a hangja dühös és elkeseredett volt, próbálta tartani az előtörő sírását
-Az orvosok.. - kezdtem bele, de Tom közbevágott
-Az orvosok azt mondták hogy van esélyed, semmi olyasmit nem mondtak hogy megfogsz halni, azt mondták van esélyed a gyógyulásra.
-Nem sok...
-Kérlek, ne gondolj erre, kérlek. - Tom lehunyta a  szemét
Annyira elkeseredtem, nem hittem volna hogy 22 éves koromban leukémiát fognak diagnosztizálni nálam. Lehetetlennek tűnt, nem tudtam elhinni. Egyáltalán mennyi erre az esély? Miért pont velem kellet hogy történjen mikor boldog és elégedett voltam az életemmel, mikor szerelmes voltam...
-Szedd össze magad kicsim. - mondta Tom halkan - Én itt vagyok neked. Itt is maradok, nem hagylak el, ezt ne is kérdd tőlem.
-Fogalmad sincs minek teszed ki magad.
-Dehogynem. Szerelemből teszem mindezt, azért a lányért akit nagyon szeretek, és akitől azt szeretném kérni hogy jöjjön hozzám feleségül. - suttogta a fülembe
 
-Miért szerettél belém? - kérdeztem halkan
Tom halkan felsóhajtott.
-Mert mióta csak ismertelek, tudtam hogy a boldogságot keresed, mégsem volt senki sem méltó arra hogy megadja neked, nem tudott senki boldoggá tenni. Én mégis megpróbáltam, mindent megadok neked, bármit is szeretnél.  - mondta
-Nagyon szeretlek. - mondtam egy félmosollyal az arcomon
Tom halványan elmosolyodott.
-Én is. - csókolta meg a homlokomat
-Sokáig szeretnék ma fenn lenni. - mondtam
-Az nem tenne jót a gyönyörű kis arcodnak, nem szeretném hogy elaludj az igen alatt.. - mondta Tom
-Biztos hogy...
-Igen, biztos. Elvégre igent mondtál, én pedig szeretnélek boldoggá tenni bármi is lesz.
Halkan felsóhajtottam, majd felültem.
-Mik azok a hülye hagyományok? Hogy a menyasszony nem aludhat a vőlegénnyel az esküvő előtti éjjel? - kezdtem bele
-Valami ilyesmi, de ez baromság.  - ült föl ő is, majd szorosan magához húzott
-Nem, nem az. Nem szeretném hogy szerencsétlenség érjen, abból már úgyis kaptunk eleget. - motyogtam, majd kibontakoztam az öleléséből és felvettem a pulcsimat
-Akkor most elmész? - kérdezte
-Igen. Addig is... - hajoltam közelebb hozzá - Jó éjt szerelmem!
-Szeretlek. - csókolt meg - Találkozunk az oltárnál.
-Az oltárnál.. - visszhangoztam, majd elfordultam és lassan kisétáltam Tom szobájából

-Jó reggelt kincsem. Nagy nap a mai. - hallottam egy nyugtató hangot
-Simone... - mosolyodtam el
-Szia kicsim. Hogy vagy? - éreztem hogy leül mellém, majd a fejemet kezdte el simogatni.
-Jól. - hazudtam
Igazából majd szétrobbant a fejem, szinte egész éjjel csak gondolkodtam.
Féltem ettől a naptól, nagyon is féltem.
-Nem lesz semmi gond drágám. - mosolygott Simone
-Szeretem hogy ilyen optimista vagy. - ültem fel az ágyon
-Miért ne lennék az? Főleg ma, mikor az egyik fiam feleségül veszi azt a lányt akit én is nagyon szeretek. - mosolygott biztatóan
Igaza volt Simone-nak, már csak Tom miatt is muszáj végig csinálnom ezt az egészet.
Felsóhajtottam, majd felálltam és az ablakhoz sétáltam.
-Semmi gond, drágám. - állt mögém Simone - Ne hagyd hogy a rossz dolgok tönkre tegyék a mai napot!
Simone mindig is megnyugtatott ha valami baj volt, mindig segített és tartotta bennem a lelket, így mikor megtudta hogy  beteg vagyok, eléggé kiborult....

-Az nem lehet, biztos tévednek.. - suttogta idegesen gesztikulálva
-Nem, nem tévednek. - ráztam meg a fejemet könnyes szemekkel
Simone elborzadva tekintett maga elé, alig tudott megszólalni.
-És... és Tom már tudja?  - kérdezte megakadva, majd megtörölte a szemét
-Még nem, te vagy az első. - mondtam halkan
-Ó, drágám...- suttogta, majd a hirtelen előtörő sírás elnémította
Ott álltam előtte tehetetlenül, próbáltam én is felfogni mindazt amire gondolni se mertem.
Miért történt ez az egész?
-Hannah.. - kezdett bele halkan - Én..
-Mindegy, Simone.. Én próbálok nem gondolni arra hogy esetleg..
-Ki ne mondd nekem azt a szót, megértettél? - szólt rám elkeseredetten, majd felém fordult és két kezébe fogta az arcomat, majd könnyes szemeivel méregetve halkan megszólalt.
-Nem lesz semmi gond. - suttogta, majd a homlokát az enyémhez szorította és szorosan a karjaiba zárt
14 éves korom óta ismertem Tomot és a családját, a szüleimmel sokat voltunk náluk, mindig is a második családomnak tekintettem őket, Simone- t úgy szerettem, mintha  a saját anyukám lenne, aztán mikor  a szüleim  3 évvel ezelőtt meghaltak egy autóbalesetben, teljesen kicsúszott a lábam alól  a talaj. Nem volt se testvérem, sem nagynéném, sem nagyszüleim - csak Ők voltak. Annyi mindenben mellettem álltak, mindenben amiben csak tudtak támogattak,  és mint ahogy Simone azt mondta..
-Mindig számíthatsz rám kicsim, bármi lesz is, én itt vagyok neked.

Amint ez az emlék beugrott, a szemeim megteltek könnyekkel, de én rögtön le is töröltem őket.
- Hannah, megérkezett a fodrász. - hallottam a hátam mögött Simone hangját, amint épp nyitja  az ajtót
Egy mosolyt erőltettem az arcomra és megfordultam.
Mosolyogva álltak előttem, a fodrász egy hatalmas táskával a kezében köszöntött.
-Jó reggelt Hannah. - mosolygott - Kezdhetjük?
Simone rám mosolygott, mire elindultam a szék felé és leültem a tükörrel szemben.
-Rendben. - mondta a nő, majd belesimított hosszú, sötétbarna hajamba
Én már az elején kijelentettem hogy nem szeretnék semmi extrát, semmilyen turbánt a fejemre.
-Gyönyörű hajad van. - húzta végig a hajkefét a hajamon
-Köszönöm. - mondtam halkan
Enyhe hullámokat csinált a hajamba, nem túl sűrűn, csak pár tincset. Nagyon tetszett a végeredmény, kifejezetten jól nézett ki a tükörképem.
Végezetül egy nagyobb, hajpántra hasonlító fejdíszt rakott a fejemre amire majd a fátyolt kerül rá.
-Kész is vagyunk. - mondta a nő
-Köszönöm. - mosolyogtam


-Tom, nem tudod hol van az öltönyöm? - nyitotta ki Bill az ajtót
Tom az ablaknál állt háttal öccsének, az inge könyékig fel volt tűrve és nem volt begombolva.
Az öltönykabátja a szék karfáján feküdt, gondosan összehajtva.
-Ott van az enyém mellet. - mondta
Bill a székre pillantott, majd elvette a fekete öltönyt.
-Köszi tesó. - fordult meg, majd mikor kiakart menni, egy pillanatra megtorpant
-Tom, minden rendben?  - kérdezte
Tom felsóhajtott, majd öccse felé fordult, aki aggódva méregette.
-Igen, minden rendben. - mondta
-Nem hinném. Mi a baj? - tett egy lépést Tom felé
Tom zsebre dugta a kezét, majd lehajtotta  a fejét.
-Én.. csak folyton arra gondolok hogy... mi lesz ezek után. Én mindig mellette maradok, azt szeretném hogy boldog legyen.
-Tom, miért rágódsz ezen? Nagyon szépen kérlek szedd össze magad. Nem lesz semmi gond, érted? Az esküvőd napja van. - mondta Bill
-Igen, tudom. Én próbálom is tartani magam, főleg mikor Vele vagyok, de az igazság az, hogy már én se bírom. Ez az egész... beleőrülök ha csak arra gondolok hogy... -csuklott el a hangja, mire Bill megragadta
-Tom, hagyd abba, szedd össze magad, hallod? Ne gondolj ilyesmikre, megértettél? Ez az egész mindegyikünknek nehéz, én tudom hogy mennyire elviselhetetlen, de ne gondolj arra hogy mi lesz. -  mondta Bill
-Bill... - Tom szeme könnyektől csillogott - Annyira szeretem, nem bírom ki...
Bill gyorsan átölelte és megpróbálta nyugtatgatni, de Tom nagyon zaklatott volt, egyszerűen nem bírta kordában tartani az érzéseit.
-Nyugodj meg tesó. Bármi is lesz tudod hogy én itt vagyok neked. - suttogta, mire Tom még szorosabban ölelte öccsét, aki nyugtatásképp csak ennyit mondott:
-Én mindig itt leszek Neked bátyó.

-Csodaszép vagy Hannah. - Simone-nak csak úgy csillogtak a szemei mikor megpillantott a menyasszonyi ruhámban.
Megfordultam hogy a tükörben szemügyre tudjam venni magam.
A ruhám nem volt habos babos, mégis gyönyörűen egyszerű és elegáns volt. Pontosan illett hozzám.
-És  most.. - állt mögém Simone - A fátyol.. - azzal az elegáns hajdíszre illesztette a fátyolt,majd az arcomra hajtotta
Elmosolyodtam.
-Gyönyörű vagy. - mosolyogva állt mögöttem, majd megfogta a kezemet és maga felé fordított
-Te vagy a legszebb menyasszony akit valaha láttam. - egy puszit nyomott a kezemre, mire szorosan magamhoz öleltem
-Köszönöm Simone... Mindent. - mondtam

Soha nem szerettük a felhajtást, az esküvőt sem kürtöltük világgá, mégis mikor a templomhoz értünk, nem mertem kiszállni a kocsiból, annyian voltak az épület előtt.
Simone megszorította a kezemet, mire ránéztem.
-Nyugodj meg. - mondta
-Mit keresnek itt? - suttogtam
-A sajtó..-  kezdett bele Simone rosszallóan
Felsóhajtottam.
-Semmi gond Hannah, gondolj arra hogy Tom már bent van és Rád vár, csak is Rád. - mosolygott rám biztatóan
Csakis Rám vár, azzal a megnyugtató és gyönyörű mosolyával,a csillogó szemeivel, védelmező karjaival.
Engem akar.
Enyhén megráztam a fejemet és Simone- ra néztem.
-Mehetünk? - kérdezte
-Mehetünk. - mondtam, mire nyílt az ajtó, én pedig kiszálltam a kocsiból
Rögtön a fényképezőgépek kattanásával és  rengeteg emberrel találtam szembe magam.
Próbáltam nyugodt maradni, hiszen a kocsi közvetlenül a templom bejárata előtt állt meg, így nem kellett átvágnom magam a tömegen.
Jó pár testőr is állt a bejárat előtt, akik rögtön mellénk szegődtek mikor a lépcső tetejére értünk.
A templom hatalmas volt... attól féltem hogy nem tudom megtenni azt a hosszú utat az oltár elé.
Simone megszorította a kezemet, mire beléptem a templomba, ő pedig szorosan mögöttem haladt.
Már láttam mindenkit, az egész násznépet, a tiszteletest, Billt, Gordont és Andreast..
Tom ott állt az oltár előtt kezeit a háta mögött tartva, mosolyogva nézett rám.
Elmosolyodtam.
Szeretem és ez a lényeg, nem hagyhatom hogy tönkre tegye a boldogságunkat ez az egész, nem akartam elveszíteni Őt, ahhoz túlságosan is szerettem.
Felcsendült a zene, Simone mellém állt és belém karolt.
-Készen állsz?  - mosolygott
.Igen. - mosolyodtam el, majd újra Tomra néztem, aki biztatóan rám mosolygott.
Simone- nal az oldalamon elindultunk a násznép között, akik felálltak és mosolyogva néztek végig rajtunk. Szinte senkit nem ismertem, mégis csillogó szemekkel mosolyogtak rám és biccentettek felém.
Jó érzés volt.
Bár hosszúnak tűnt az út, mégis mikor odaértem Tom mellé, megtaláltam a helyemet. Simone átadta a kezemet Tom kezébe, majd mellém állt, mint a tanúm.
Bill Tom mellől rám mosolygott, majd mikor a tiszteletes intett a násznépnek hogy üljenek le, felé fordultunk.
Belekezdett a szokásos esküvői beszédébe, de szinte nem is figyeltem rá, egész végig Tomot figyeltem.

Annyira gyönyörű volt, mindenhogyan szerettem, bárhogy is nézett ki, de elegánsan volt a legférfiasabb. Imádtam.

A fekete vászon nadrág, az elegáns fekete öltöny, a fehér ing és a világos szürke nyakkendő... mint ha egy James Bond filmből lépett volna ki.
-Gyönyörű vagy. - suttogta
Elmosolyodtam.
Mikor végre ahhoz a részhez ért...
- Igen.. -mondta Tom határozott hangon, végig a szemembe nézve
-És te, Hannah, akarod ezt a férfit házastársadnak, jóban rosszban, egészségben betegségben míg a halál el nem választ? - fordult felém a tiszteletes
Míg a halál el nemválaszt...
-Igen. - mondtam könnyes szemekkel Tomra nézve, aki még szélesebben elmosolyodott
Tom az ujjamra húzta a gyűrűt.

-Szeretlek. - mondta
Én is elvettem a gyűrűt, majd az ujjára húztam.
-Szeretlek. - mondtam könnyes szemekkel
A tiszteletes kijelentette hogy férj és feleség vagyunk, mire Tom megragadott a derekamnál fogva és egy mosollyal az arcán felemelte a fátylat, majd óvatosan megcsókolt.
A tömeg ujjongani kezdett, én pedig a könnyeimmel küszködve szorítottam magamhoz Tomot.
Boldog voltam, boldog voltam hogy Ő az enyém, tudtam hogy mellette teljes életet élhetek, még ha oly rövid is lesz..
Mikor ajkaink szétváltak, Tom félre söpörte az arcomba lógó kósza tincset és mosolyogva megszólalt.
-Szeretlek.
-Nagyon szeretlek. - mosolyogtam
Megfogta a kezemet és vezetni kezdett  a kijárat felé.  A templom előtt rengetegen álltak, szinte káprázni kezdett a szemem mikor az a rengeteg fényképezőgép kattogni kezdett előttünk. Tom szorosan magához húzott, majd kinyitotta a kocsi ajtót, én pedig beültem.
Mikor elindultunk a Kaulitz házhoz, Tom megszólalt:
-Boldog vagy?  - kérdezte
-Igen. - megfogtam a kezét
-Akkor én is. - suttogta, majd megcsókolt

-Biztos hogy jól vagy?  - csukta be maga mögött az ajtót Simone
-Igen, jól vagyok. - mondtam - Segítesz levenni a ruhát? - fordultam felé mosolyogva
Simone segítségével épségben lekerült rólam a hatalmas ruha, amit egy halvány kék estélyire váltottam.
Gyönyörű volt.
-Mindenki megérkezett. - mondta Simone
-Igen?  -fordultam felé  zavartan
Simone elmosolyodott.
-Lent várunk.  - mondta, majd egy biztató mosollyal az arcán kilépett az ajtón
Felsóhajtottam, majd leültem a tükörrel szemben.
Boldog vagyok? Igen!Szeretem Őt? Igen! Akarom a holnapot?
Félek...
Az arcomat a kezeimbe temettem, mire a telefonom csörögni kezdett.
Egy pillanatra megijedtem, és mikor  a képernyőre tekintettem..
-Ismeretlen szám.. - mondtam, majd megnyomtam a gombot és a fülemhez emeltem  a készüléket.
-Haló. - szóltam bele
-Hannah? Itt Dr. Wagner, azonnal beszélnem kell Önnel. Betudna jönni a kórházba?
Nagyot dobbant a szívem.
-Dr.Wagner.... én.. nem tudok, ma van ..... - kezdtem bele, de félbeszakítottam
-Kérem, nagyon sürgős volna. - hallottam az ideges hangját
Az ajkamba haraptam, és könnyek gyűltek a szemembe.
-Mi történt? - suttogtam
-Kérem, ez nem telefon téma... - kezdett bele
-Mit tudott meg?
-Hannah...
-Mondja el! - kiabáltam elkeseredetten
A vonal túlsó oldalán csend lett, azt hittem hogy az orvos kinyomta, de mikor felsóhajtott és megszólalt, a szívem majd kiugrott a helyéről.
-Megjöttek az eredményei.. mikor legutóbb nálam járt, nem hittem volna hogy ekkora a baj, azt hittem hogy pár kemoterápiás kezelés után rendbe jön, de ez....

-Mi? - kiabáltam a telefonba - Mondja már ki az isten szerelmére.

-Hannah, én nem hinném hogy..

-Hallani akarom!                                            

-Hannah, az állapota annyira rosszabbodott, hogy még jobb esetben is csak fél éve van hátra, de inkább...
Távolról hallottam mindazt amit Dr. Wagner mondott. A telefon kiesett a kezemből, én pedig elborzadva felálltam a székről.
Halott vagyok.

-Tom, na hogy vagy?  - lépett mellé Bill
Tom elmosolyodott.
-Most már jobban. - nézett öccsére
-Hannah hol van? - kérdezte Bill
-Átöltözik. Nem akar egész este a menyasszonyi ruhájában lenni. - mondta Tom mosolyogva
-Tom. - szólalt meg Simone  a hátuk mögül
-Tessék. - fordult hátra, majd édesanyjára nézett.
-Hannah, én nem tudom..... felmentem hogy megnézzem kész van e... - kezdett bele Simone, de Tom abban a pillanatban rohanni kezdett az emeletre, majd kivágva maga előtt az ajtót, csak az üres szobát látta maga előtt.
-Hannah.. - kezdett bele
Bill jelent meg az ajtóban, majd mögötte Simone
-Hol van? - kiabált elkeseredetten
-Tom.. - Simone óvatosan egy lapot nyújtott fia elé, aki a levegőt kapkodva kivette anyja kezéből a papírt és olvasni kezdte:

Drága Szerelmem.

Emlékszem azt ígérted hogy soha nem hagysz el, hogy mindig mellettem leszel bármi történjék. Megígérted, mégis nekem kell meghoznom ezt a súlyos döntést. Tudnod kell hogy nagyon szeretlek, mindennél jobban, de pont emiatt kell hogy elhagyjalak. Tudom hogy rettenetes fájdalmat okozok ezzel, de kérlek, értsd meg Szerelmem, muszáj hogy elfelejts engem. Mondd, te mit tennél ez én helyemben? Ugye hogy te sem akarnád hogy úgy lássalak.... kiszolgáltatottnak, halálfélelemmel. Mindent köszönök Neked, Nektek, köszönöm a gyönyörű éveket, a támogatásotokat. Soha nem felejtelek el benneteket, bármi lesz is, mindig szeretni foglak titeket, és kérlek ne haragudjatok rám, elég ha én teszem..
Tom, emlékszel az eskünkre? Míg a halál el nem választ.....

Szeretlek.

DSDS Második élő adása *.*

Igen, újra itt, szombat este a TV és  a gép előtt. Istenem, egyre szerelmesebb leszek.. annyira szeretem őket hogy végig fut a libabőr rajtam, miközben rájuk gondolok...
De nincs igazam? Nézzétek meg Ti is őket, én már kész vagyok...

Készül..

 
Na, emberek... már készül az új történet első része, ráadásként pedig még egy novellán is dolgozok. Az egyiket biztosan hozom még most hétvégén, úgyhogy remélem nem lesz gond. Addig is olvasgassátok a Vakáció extrákkal Frisst amit tegnap raktam fel az oldalra. Jó szórakozást, nem sokára jelentkezem :)
Addig is jók legyetek és kellemes hétvégét :)

Vakáció extrákkal 18. rész Édes...

Sziasztok Drágáim. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem per pillanat semmi nem jár az eszembe, csak az hogy írhassak. Mindenesetre a mostani  rész picit más lesz mint a többi, de ez majd olvasás közben kiderül. Kíváncsi vagyok mit fogtok hozzá szólni. ;) ;)
Ja, míg el nem felejtem, remélem azért páran olvastátok hogy lenne egy új sztorihoz ötletem, ennek kapcsán kitettem egy szavazást, és örülnék neki ha nem csak egy - két szavazat érkezne, mert akkor semmi értelme sincs... Szóval csak bátran!

Na de nem húzom az időt, jó olvasást .... kíváncsi vagyok a véleményetekre ;)

Vakáció extrákkal

18. rész

Édes...

"Amit irántad érzek, az feltétel nélküli. Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet. Nem büntetlek meg. Csak szeretlek. Ennyi az egész. Világos és egyszerű."

Tom olyan hirtelen mondta ki, hogy még maga is meglepődött hirtelen jött hevességétől, de legfőképpen őszinteségétől.
Bill szótlanul állta a tekintetét.
-Tudod hogy utálom ha hülyének néznek! - mondta érzéketlen arccal
Tom dühösen rámordult öccsére.
-Bill, neked meg mi bajod van? Ne nézz totál hülyének. - mondta
-De ha totál hülye vagy? - kérdezett vissza - Szerinted mennyire volt meggyőző az előbbi kitörésed? Mi történt veled?
Tom egyre dühösebb lett.
-Nem, neked mi bajod van ?! Te nem érzed amit én, nem érzed azt a fojtogató, de mégis kellemesen bizsergető érzést? Nem érzed ahogy egyre biztosabb vagyok abban hogy szerelmes vagyok?
Bill furcsán nézett rá.
-Szerelmes? Te? Mondtam hogy nem szeretem ha hülyének néznek. - Bill egyre türelmetlenebb lett
Mégis mit akar ezzel az egésszel? Miért hazudna a saját ikertestvére szemébe? Tom soha nem volt még szerelmes...
-Nem, Bill, én tényleg szeretem Őt, úgy igazán érted?! Úgy mint... nem is tudom hogy a fenébe hívják azt az izét..mindegy. Tudom hogy soha nem voltam romantikus, azt se tudom hogy kell csinálni, de  most érzem hogy valami nagyon más, valami ismeretlen dolog történik velem. Nem tudom megmondani hogy pontosan hogy érzem, de azt tudom hogy köze van hozzá Ann- nek.... - magyarázta az idősebbik
-Bírom az őszinteségedet, szerintem Shakespeare Rómeó és Júliájára gondoltál, de mindegy.. visszatérve a szerelemhez... még mindig sántít ez a dolog. Még csak egy napja ismered, de máris szerelmes vagy belé. Ez még tőled is durva, főleg hogy még nem nagyon voltál szerelmes. Most mi változott?
Tom állta öccse tekintetét, majd mint valami rongybaba, ledobta magát a kanapéra.
-Bill, tudom hogy hihetetlenül hangzik, hidd el hogy én is alig tudom elhinni, de ez az igazság... a színtiszta igazság. - mondta maga elé meredve
Bill egy pillanatra elgondolkodott, majd megszólalt.
-És most mit akarsz tenni? - nem jutott eszébe jobb kérdés
Tehetetlennek érezte magát, nem tudta mit mondjon, pedig az ikertestvére..neki kellen tudnia a legjobban hogyan segítsen neki. Most mégis tanácstalan volt...
Tom kérdőn tekintett rá.
-Ezt hogy érted?
-Hát hogy érted....na, érted.. ?! Szereted, akkor mi is a kérdés?
-Hát igen, igazad van Bill.. - kezdett idegesen gesztikulálni Tom - Mondjuk az a kérdés hogy rohadtul nem értem a te kérdésedet.
-Mi van?
-Basszus, Bill. - nevetett fel kínjában Tom - Szerinted mit csinálok? Tudom hogy tetszem neki, csak még ő sem akarja bevallani magának
-Igen? Honnan veszed?
-Mondjuk úgy, hogy ennyi év után van elég tapasztalatom hogy tudjam, mikor mit éreznek a lányok. Ahogy rám néz, a reakciói... fülig szerelmes belém!

*Tom*

*Ann*

Miután elég rendesen kikáromkodtam és kibőgtem magam, Roryval és Sammel felmentünk a lakosztályunkba hogy lefeküdjek és végre aludjak egy jót. A szemeim elég rendesen be voltak durranva, a fejem is majd szétrobbant, így hát biztos voltam abban hogy jól fogok aludni.
Kimerült voltam.
Bedőltem az ágyamba és lehunytam a szememet...
... hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki esze veszettül üti a bejárati ajtót. Kimentem a nappaliba, de sehol nem láttam Roryt és Samet, az a valaki pedig még erősebben csapkodta az ajtót, amitől egyre idegesebb lettem. Feldühödve indultam el, és rántottam ki a az ajtót, amiben Tom állt, egyik kezével az ajtófélfának támaszkodva.
Dühösen végigmértem.
-Mi van?  - kérdeztem udvariatlanul
-Szia Ann! - egy szó nélkül belépett, majd becsukta maga mögött az ajtót
Szótlanul megállt előttem és csak nézett rám.
-Mi van? - kérdeztem vissza újra
-Látni akartalak.
-És minek?
-Mert muszáj volt.
-Nekem meg muszáj távol tartanom magam tőled, most pedig menj el. - kezdtem fixírozni a földet
-Miért menjek el, ha te sem akarod? Mert nem akarod!
Felkaptam a fejemet.
-Ez nem igaz. Különben is, ki vagy te hogy csak úgy megmondod hogy mit gondolok? - kérdeztem
Tom elmosolyodott.
-Mi lenne ha most kivételesen befognád a szádat? - tett felém egy lépést
Felszisszentem.
-Mi lenne ha befejeznéd ezt az egész hülyeséget és végre elhúznál innen? - kérdeztem felháborodottan
Tom mintha meg se hallotta volna mit mondtam, megállt tőlem egy lépésnyire és érdeklődve figyelte minden mozdulatomat.
-Most meg mi van? Mit nézel annyira? - ez az egész teljesen szürreálisnak tűnt
Úgy nézett rám mintha én lennék a legszebb és legjobb dolog ezen a világon. A szeme furcsán csillogott.
-Ne nézz így rám! - szóltam rá
-Hogy?
-Hát így, ahogy most. - hajtottam le a fejemet
-Akkor hogy nézzek rád?
-A legjobb az lenne ha sehogy. - emeltem fel a fejemet magabiztosan - És most kérlek menj el!
-Nem.
-De.
-Nem megyek sehova. - mondta
Kínosan felnevettem.
-Ne akard hogy kényszerítselek.
-Csak rajta. -  lépett hozzám még közelebb mire nyeltem egyet
Felesleges lett volna tagadnom hogy hatással volt rám, mert ez igaz, de nagyon jól tudtam hogy nem engedhetek meg neki akármit, sőt, az lenne  a leghelyesebb ha semmit se. Túl veszélyes volt a közelében tartózkodnom hiába is vágytam utána.
De mikor így nézett rám...
-Na látod... - suttogta
Újra lehajtottam a fejemet mert nem akartam a szemébe nézni... abba a sóvárgó, csillogó szempárba.
Megbabonázott.
-Ne csináld ezt. - suttogtam
-Mit?
-Ezt. Kérlek most menj el. Kérlek. - hátrálni kezdtem
Tom felnevetett.
-Mondtam hogy nem megyek sehova.
-Én pedig azt, hogy igen is mész. - csattantam fel hirtelen - Miért csinálod ezt? Tönkre akarsz tenni? - emeltem fel a hangom
-Most meg mi bajod van? - kérdezte Tom
-Te vagy a bajom. Csak úgy ide állítasz szó nélkül és teszed nekem a szépet? Hát kösz, nem kérek belőle. - mondtam
-Miért csinálod ezt? Menekülsz előlem, pedig nagyon jól tudod hogy nem sokáig tudsz harcolni az érzéseid ellen.
-Az érzéseimmel? - szisszentem fel - Neked fogalmad sincs arról hogy mit érzek.
-Dehogynem. Szerelmes vagy belém. - mondta
Beleharaptam az ajkamba és lehajtottam a fejemet. Mégis mit képzel magáról? Csak úgy ideállít ilyen felszínes dumával és azt hiszi hasra esek előtte?
Megráztam a fejemet és gúnyosan felnevettem.
-Hogy mi van?
Tom elvigyorodott.
-Nem tudod letagadni, a reakciód máris elárult. Imádom amikor elpirulsz. - mosolygott
Idegesen ropogtatni kezdtem a kezemet és próbáltam összeszedni a gondolataimat.
-Ne hidd hogy ilyen hamar csőbe tudsz húzni, ne hidd. - mondtam remegve
-Nem akarlak csőbe húzni. - mondta szelíden
-Nem? - csuklott el a hangom
-Nem. - lépett közelebb hozzám és egyik kezével óvatosan végig simított az arcomon
Lehunytam a szememet  és próbáltam koncentrálni a lélegzetvételeimre de nehezemre esett odafigyelni akármire is ha Ő a közelemben volt.
Kinyitottam a szememet és amilyen gyorsan csak tudtam, hátrálni kezdtem és idegesen beletúrtam a hajamba.
-Nem, ez nem lehet. Lehetetlen. - mondtam
-Mi lehetetlen?  - fordult felém
-Ez nem lehet. Nem mondhatsz nekem ilyesmiket, nem szabad. - mondtam
-Mi az hogy nem szabad? Miért mondasz ilyesmiket Ann? - kérdezte
-Mert ez az igazság!
-Nem, az igazság ennél sokkal egyszerűbb.  Szeretlek téged! - mondta
-Nem. - vágtam rá
-Mi nem? Miért csinálod ezt? Folyton visszautasítasz és megtagadsz engem. Miért? Miért teszed ezt velünk? - emelte fel a hangját
-Velünk? Nincs olyan hogy velünk, soha nem  volt és nem is lesz. - mondtam
-De miért? Még csak esélyt sem adsz... - kezdett bele idegesen
-Látod én megmondtam!
-Mit? - kiabált ingerülten és közelebb jött hozzám
-Azt hogy gyűlöllek és soha többet nem akarlak látni, komolyan mondtam!
-Na végre hogy egyet értünk valamiben. - olyan gyorsan ragadta meg a vállamat hogy ellenkezni sem volt időm mikor az ajkát az enyémre tapasztotta és neki préselt az ajtónak. A keze a vállaimról a kezeimre tévedt majd a fejem mellett neki szorította a falnak. Egy percre sem engedett el, attól félt hogy faképnél hagyom a vággyal amit akkor lobbantottam lángra, mikor kimondtam hogy soha többé nem akarom látni.
Bár Tom hevesen csókolt, mégis volt valami érzéki, szenvedélyesés erősen erotikus abban ahogy kimutatta mennyire tud finom,de egyben izgató és szexi lenni. Az ajka puha volt.. jó érzéssel töltött el ahogy az enyémhez ért és kényeztette azt.
Egy pillanatra megállt, és  a homlokát az enyémhez szorította. Én csukott szemekkel álltam előtte, és próbáltam össze szedni zavarodott elmém darabkáit, amelyek szertefoszlottak az elmúlt percekben.
-Elengedjelek? - kérdezte
Lassan kinyitottam a szememet.
.Miért? - suttogtam
-Már nem akarsz elmenni?  -kérdezte, mire a kezeimet kiszabadítva a szorításából az arca után kaptam és a számat az ajkaira tapasztottam.
Tom nem habozott, átölelte a derekamat  és a csípőjét az enyémhez szorította. Élvezetes játék vette kezdetét mikor alább hagyott a csókkal, majd hátra döntötte  a fejemet és finoman  az államat kezdte harapdálni. Lassan haladt lefelé, majd a nyakamat és a fülcimpámat kezdte kényeztetni, amitől furcsa bizsergést éreztem a testemben.
Tom elvigyorodott.
-Fogadjunk hogy még senki nem csinált neked ilyet. - mosolygott kajánul
-Tapasztalatlan vagyok ilyen téren. - mondtam
-Látod, itt van az alkalom hogy végre kipróbáld. - mosolyogva az ajkaim felé kapott
Felnevettem és próbáltam nem bénának tűnni, így hát sejtelmesen elhúzódtam és beleharaptam az alsó ajkamba.
Tom mosolyogva, egy szó nélkül várta az eseményeket hogy mi lesz a folytatás. Finoman és óvatosan benyúltam a pólója alá és simogatni kezdtem a hátát, majd vigyorogva vezetni kezdtem a szobám felé. Újra megcsókoltam és elkezdtem felhúzni a pólóját, majd végig simítottam kidolgozott felsőtestén.
Próbáltam  mindezt játékosan, nem tudom mennyire sikerült, bár ahogy Tom reakcióit figyeltem, maximálisan meg volt elégedve, és még csók közben is mosolygott.
Elégedetten ledöntöttem az ágyra, majd fölé hajolva egy pillanatra megálltam és a szemébe néztem.
-Mi az? - tűrte félre a hajamat
-Sajnálom. - mondtam
-Mit?
-Én.. szeretlek és nem akartam neked.. - kezdtem bele, de Tom az ujját az ajkamra rakta és megcsókolt , majd fordított a helyzeten, én kerültem alulra.
Átkaroltam a nyakát, és a kezemmel simogatni kezdtem a gerince vonalát, majd mikor a derekához értem, megragadtam a pólóját és elkezdtem felfelé húzni. Egy pillanatra szétváltak ajkaink, de épp csak annyi időre, hogy Tom levegye magáról a zavaró ruhadarabot, majd mikor végre sikerült, újra fölém hajolt. Megragadott a derekamnál fogva, majd gyorsan felült és az ölébe húzott.
Elmosolyodtam.
A tenyeremet a mellkasához szorítottam, ő pedig a nyakamat csókolgatta és két kézzel a hátamat simogatta, majd megragadta  a  pólómat és elkezdte felfelé húzni. Felemeltem a kezemet és engedtem hogy Tom lassan, simogatóan lehúzza rólam a zavaró ruhadarabot.
Tetszett ez a játék, nagyon is tetszett.
Annyira óvatos és gyengéd volt, figyelt arra, hogy bármit is csinál, azzal maximálisan kielégítsen és megadja nekem azt a gyönyört amit már akkor éreztem a gerincemben.
Tom kihúzta a már így is kócos hajamból  a hajgumit és gyengéden belesimított.
Újra elnevettem magam.
-Mi az? - mosolyodott el
-Imádom ha ezt csinálod. - hunytam le a szememet
-Ezt?  - csókolt bele  a nyakamba, mire felsóhajtottam
-Ezt is. - suttogtam
Tomnak tetszett hogy megőrjít a viselkedésével, így hát továbbra sem hagyott alább a csókolgatással, ezért úgy döntöttem én is gonosz leszek. Piszkálni kezdtem  a nadrágját, megpróbáltam valahogy lehúzni róla, de mivel az ölében ültem, nem nagyon akart össze jönni.
Tom felnevetett.
-Csak szólj, és máris vetkőzöm. - vigyorgott
-Neem . -csókoltam meg - Én szeretnélek levetkőztetni. - haraptam az alsó ajkamba
Tomnak csak úgy csillogott a szeme, kajánul elvigyorodott. Kiszálltam az öléből és ledöntöttem az ágyra. Fölé hajoltam és elkezdtem lehúzni róla  a nadrágját, majd mikor végre sikerült megszabadítanom tőle, egy szempillantás alatt újra az ölébe kapott és csókolni kezdett.
-Megőrjítesz. - mondta két csók között
Felnevettem.
-Köszönöm.
-Mit?
-Azt hogy szeretsz. - csókoltam meg
Tom hallgatott és még erősebben szorított magához. Megfogta a csípőmet, majd ledöntött az ágyra, így a lábam közé feküdt.
Elmosolyodott, én pedig felnevettem.
Lassan  végig simított az oldalamon, amitől libabőrös lettem, majd mikor eljutott a nadrágomig, elkezdte lehúzni azt.
Annyira elöntött a vágy, hogy kicsit erősebben a kelleténél belemarkoltam Tom hátába, mire ő halkan felnyögött.
Szokatlan érzés kerített hatalmába, furcsán lángolt és bizsergett a testem, szinte epekedve vártam hogy újra és újra megsimogasson, és csillogó szemekkel azt mondja : Szeretlek!
Mert hiába gyűlöltem és vetettem meg, hiába utasítottam el ezer meg egyszer, hiába próbáltam tagadni azt a tényt ami már a leges legelejétől nyilvánvaló volt: Szerelmes vagyok belé!
Mert így volt... csak azt nem értettem hogy mi tartott ennyi ideig hogy be valljam neki, de legfőképpen saját magamnak...
... olyan gyorsan ültem fel az ágyamban, hogy egy pillanatra elszédültem.

Új történet / Az ellentétek vonzásában

 

Heló mindenki. Na, lenne itt valami nektek.... Jó pár nappal ezelőtt kitettem egy szavazást, hogy szeretnétek e új történetet olvasni az oldalon. Bár még van 10 nap a szavazás lezárásáig, eddig 4 voks jött arra, hogy kreáljak egy új sztorit. Na most, ha tényleg ezt akarjátok, csak annyi lenne a dolgotok hogy néha, egy két szóval vagy gombnyomással megosztjátok velem a véleményeteket. Van egy két olyan ember, akiknek ez nem esik nehezére - ezért köszönet nekik <3 - de mivel látom, hogy a nézettség folyamatosan növekszik, így tudom hogy többen olvassátok, ezáltal több véleménynek is kellene lennie. Szóval csak bátran ;)
Csak ennyi lenne a személyes monológom...

Tehát, a történetet egy film ihlette, amit életemben most láttam először és elnyerte a tetszésemet.

A Sztori:     -      Adott egy világ, vagyis két különböző világ. Az egyik egy mindennapos, már már unalmasnak tűnő, mindenkinek megfelelek alcímmel ellátott világ tökéletes szülőkkel, magániskolákkal, gazdagsággal és kétszínű barátokkal. Ide született Abigail Freegard, a 17 éves visszafogott, amolyan anyuci kedvence aki mindenkinek meg akar felelni, és messziről kerüli a balhékat na meg persze a balhés fiúkat. Mindenesetre ha az ember kerüli a bajt, általában a baj talál rá, ebben az esetben a híres világsztár, a 24 éves Tom Kaulitz képében, aki a hajnalig tartó bulik és az egy éjszakás kalandok híve, nála nem létezik lehetetlen ha a vad dolgokról van szó.
A két világ, két különböző ember, két különböző személyiség - akik kiegészítik egymást. A két fiatal rögös úton egymásra találnak, de nem is sejtik mekkora lavinát indítanak el, és hogy mennyire megváltozik körülöttük minden amit eddig ismertek. Váratlan események követik minden egyes mozdulatukat, mindenki tudni akar róluk mindent, vadabbnál vadabb dolgokba keverednek, de vissza vonhatatlanul egymásba szeretnek. Ám de egy végzetes baleset folytán minden megváltozik. Vajon a két fiatal újra egymásra talál, vagy veszni hagyják azt, amiért eddig küzdöttek - a Másikat.

Már azt is kitaláltam hogy ki játszaná Abigailt : Jennifer Lawrence Mit szólnátok hozzá?

Tomot meg ugye Tom, a most kifejezetten gonoszan szexy és veszélyesen erotikus külsejével hódító Adoniszom, akit a DSDS első élő adásában láttam először ennyire másnak, nagyon is jó értelemben. Szóval még illene is rá ez a karakter :

Alap hogy Billt pedig Bill fogja játszani akinek igencsak fontos szerepe lesz akárcsak ikrének ( de ez majd kiderül ) :

Úgyhogy ennyi lenne. Mit szóltok hozzá? Megállná a helyét a másik történetem mellett? Esetleg szerintetek változtassak a címen?!

Várom észrevételeiteket, és valószínűleg kiteszek egy szavazást is ezzel kapcsolatban, és úgy tűnik Véletlen nem létezik című történetemet egy ideig szüneteltetni fogom, mert eleve nem akarok 3 történettel bajlódni, mert tuti hogy elveszíteném a fonalat, bár gondolom nem csak én, hanem ti is ;), a másik meg, úgy vettem észre hogy nem nagyon érdeklődtök felőle, úgyhogy egy ideig pihentetem a sztorit.

És végezetül még valami.... Lenne ötletetek hogy melyik filmet vettem alapul? ;)