Vakáció extrákkal 18. rész Édes...

Sziasztok Drágáim. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem per pillanat semmi nem jár az eszembe, csak az hogy írhassak. Mindenesetre a mostani  rész picit más lesz mint a többi, de ez majd olvasás közben kiderül. Kíváncsi vagyok mit fogtok hozzá szólni. ;) ;)
Ja, míg el nem felejtem, remélem azért páran olvastátok hogy lenne egy új sztorihoz ötletem, ennek kapcsán kitettem egy szavazást, és örülnék neki ha nem csak egy - két szavazat érkezne, mert akkor semmi értelme sincs... Szóval csak bátran!

Na de nem húzom az időt, jó olvasást .... kíváncsi vagyok a véleményetekre ;)

Vakáció extrákkal

18. rész

Édes...

"Amit irántad érzek, az feltétel nélküli. Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet. Nem büntetlek meg. Csak szeretlek. Ennyi az egész. Világos és egyszerű."

Tom olyan hirtelen mondta ki, hogy még maga is meglepődött hirtelen jött hevességétől, de legfőképpen őszinteségétől.
Bill szótlanul állta a tekintetét.
-Tudod hogy utálom ha hülyének néznek! - mondta érzéketlen arccal
Tom dühösen rámordult öccsére.
-Bill, neked meg mi bajod van? Ne nézz totál hülyének. - mondta
-De ha totál hülye vagy? - kérdezett vissza - Szerinted mennyire volt meggyőző az előbbi kitörésed? Mi történt veled?
Tom egyre dühösebb lett.
-Nem, neked mi bajod van ?! Te nem érzed amit én, nem érzed azt a fojtogató, de mégis kellemesen bizsergető érzést? Nem érzed ahogy egyre biztosabb vagyok abban hogy szerelmes vagyok?
Bill furcsán nézett rá.
-Szerelmes? Te? Mondtam hogy nem szeretem ha hülyének néznek. - Bill egyre türelmetlenebb lett
Mégis mit akar ezzel az egésszel? Miért hazudna a saját ikertestvére szemébe? Tom soha nem volt még szerelmes...
-Nem, Bill, én tényleg szeretem Őt, úgy igazán érted?! Úgy mint... nem is tudom hogy a fenébe hívják azt az izét..mindegy. Tudom hogy soha nem voltam romantikus, azt se tudom hogy kell csinálni, de  most érzem hogy valami nagyon más, valami ismeretlen dolog történik velem. Nem tudom megmondani hogy pontosan hogy érzem, de azt tudom hogy köze van hozzá Ann- nek.... - magyarázta az idősebbik
-Bírom az őszinteségedet, szerintem Shakespeare Rómeó és Júliájára gondoltál, de mindegy.. visszatérve a szerelemhez... még mindig sántít ez a dolog. Még csak egy napja ismered, de máris szerelmes vagy belé. Ez még tőled is durva, főleg hogy még nem nagyon voltál szerelmes. Most mi változott?
Tom állta öccse tekintetét, majd mint valami rongybaba, ledobta magát a kanapéra.
-Bill, tudom hogy hihetetlenül hangzik, hidd el hogy én is alig tudom elhinni, de ez az igazság... a színtiszta igazság. - mondta maga elé meredve
Bill egy pillanatra elgondolkodott, majd megszólalt.
-És most mit akarsz tenni? - nem jutott eszébe jobb kérdés
Tehetetlennek érezte magát, nem tudta mit mondjon, pedig az ikertestvére..neki kellen tudnia a legjobban hogyan segítsen neki. Most mégis tanácstalan volt...
Tom kérdőn tekintett rá.
-Ezt hogy érted?
-Hát hogy érted....na, érted.. ?! Szereted, akkor mi is a kérdés?
-Hát igen, igazad van Bill.. - kezdett idegesen gesztikulálni Tom - Mondjuk az a kérdés hogy rohadtul nem értem a te kérdésedet.
-Mi van?
-Basszus, Bill. - nevetett fel kínjában Tom - Szerinted mit csinálok? Tudom hogy tetszem neki, csak még ő sem akarja bevallani magának
-Igen? Honnan veszed?
-Mondjuk úgy, hogy ennyi év után van elég tapasztalatom hogy tudjam, mikor mit éreznek a lányok. Ahogy rám néz, a reakciói... fülig szerelmes belém!

*Tom*

*Ann*

Miután elég rendesen kikáromkodtam és kibőgtem magam, Roryval és Sammel felmentünk a lakosztályunkba hogy lefeküdjek és végre aludjak egy jót. A szemeim elég rendesen be voltak durranva, a fejem is majd szétrobbant, így hát biztos voltam abban hogy jól fogok aludni.
Kimerült voltam.
Bedőltem az ágyamba és lehunytam a szememet...
... hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki esze veszettül üti a bejárati ajtót. Kimentem a nappaliba, de sehol nem láttam Roryt és Samet, az a valaki pedig még erősebben csapkodta az ajtót, amitől egyre idegesebb lettem. Feldühödve indultam el, és rántottam ki a az ajtót, amiben Tom állt, egyik kezével az ajtófélfának támaszkodva.
Dühösen végigmértem.
-Mi van?  - kérdeztem udvariatlanul
-Szia Ann! - egy szó nélkül belépett, majd becsukta maga mögött az ajtót
Szótlanul megállt előttem és csak nézett rám.
-Mi van? - kérdeztem vissza újra
-Látni akartalak.
-És minek?
-Mert muszáj volt.
-Nekem meg muszáj távol tartanom magam tőled, most pedig menj el. - kezdtem fixírozni a földet
-Miért menjek el, ha te sem akarod? Mert nem akarod!
Felkaptam a fejemet.
-Ez nem igaz. Különben is, ki vagy te hogy csak úgy megmondod hogy mit gondolok? - kérdeztem
Tom elmosolyodott.
-Mi lenne ha most kivételesen befognád a szádat? - tett felém egy lépést
Felszisszentem.
-Mi lenne ha befejeznéd ezt az egész hülyeséget és végre elhúznál innen? - kérdeztem felháborodottan
Tom mintha meg se hallotta volna mit mondtam, megállt tőlem egy lépésnyire és érdeklődve figyelte minden mozdulatomat.
-Most meg mi van? Mit nézel annyira? - ez az egész teljesen szürreálisnak tűnt
Úgy nézett rám mintha én lennék a legszebb és legjobb dolog ezen a világon. A szeme furcsán csillogott.
-Ne nézz így rám! - szóltam rá
-Hogy?
-Hát így, ahogy most. - hajtottam le a fejemet
-Akkor hogy nézzek rád?
-A legjobb az lenne ha sehogy. - emeltem fel a fejemet magabiztosan - És most kérlek menj el!
-Nem.
-De.
-Nem megyek sehova. - mondta
Kínosan felnevettem.
-Ne akard hogy kényszerítselek.
-Csak rajta. -  lépett hozzám még közelebb mire nyeltem egyet
Felesleges lett volna tagadnom hogy hatással volt rám, mert ez igaz, de nagyon jól tudtam hogy nem engedhetek meg neki akármit, sőt, az lenne  a leghelyesebb ha semmit se. Túl veszélyes volt a közelében tartózkodnom hiába is vágytam utána.
De mikor így nézett rám...
-Na látod... - suttogta
Újra lehajtottam a fejemet mert nem akartam a szemébe nézni... abba a sóvárgó, csillogó szempárba.
Megbabonázott.
-Ne csináld ezt. - suttogtam
-Mit?
-Ezt. Kérlek most menj el. Kérlek. - hátrálni kezdtem
Tom felnevetett.
-Mondtam hogy nem megyek sehova.
-Én pedig azt, hogy igen is mész. - csattantam fel hirtelen - Miért csinálod ezt? Tönkre akarsz tenni? - emeltem fel a hangom
-Most meg mi bajod van? - kérdezte Tom
-Te vagy a bajom. Csak úgy ide állítasz szó nélkül és teszed nekem a szépet? Hát kösz, nem kérek belőle. - mondtam
-Miért csinálod ezt? Menekülsz előlem, pedig nagyon jól tudod hogy nem sokáig tudsz harcolni az érzéseid ellen.
-Az érzéseimmel? - szisszentem fel - Neked fogalmad sincs arról hogy mit érzek.
-Dehogynem. Szerelmes vagy belém. - mondta
Beleharaptam az ajkamba és lehajtottam a fejemet. Mégis mit képzel magáról? Csak úgy ideállít ilyen felszínes dumával és azt hiszi hasra esek előtte?
Megráztam a fejemet és gúnyosan felnevettem.
-Hogy mi van?
Tom elvigyorodott.
-Nem tudod letagadni, a reakciód máris elárult. Imádom amikor elpirulsz. - mosolygott
Idegesen ropogtatni kezdtem a kezemet és próbáltam összeszedni a gondolataimat.
-Ne hidd hogy ilyen hamar csőbe tudsz húzni, ne hidd. - mondtam remegve
-Nem akarlak csőbe húzni. - mondta szelíden
-Nem? - csuklott el a hangom
-Nem. - lépett közelebb hozzám és egyik kezével óvatosan végig simított az arcomon
Lehunytam a szememet  és próbáltam koncentrálni a lélegzetvételeimre de nehezemre esett odafigyelni akármire is ha Ő a közelemben volt.
Kinyitottam a szememet és amilyen gyorsan csak tudtam, hátrálni kezdtem és idegesen beletúrtam a hajamba.
-Nem, ez nem lehet. Lehetetlen. - mondtam
-Mi lehetetlen?  - fordult felém
-Ez nem lehet. Nem mondhatsz nekem ilyesmiket, nem szabad. - mondtam
-Mi az hogy nem szabad? Miért mondasz ilyesmiket Ann? - kérdezte
-Mert ez az igazság!
-Nem, az igazság ennél sokkal egyszerűbb.  Szeretlek téged! - mondta
-Nem. - vágtam rá
-Mi nem? Miért csinálod ezt? Folyton visszautasítasz és megtagadsz engem. Miért? Miért teszed ezt velünk? - emelte fel a hangját
-Velünk? Nincs olyan hogy velünk, soha nem  volt és nem is lesz. - mondtam
-De miért? Még csak esélyt sem adsz... - kezdett bele idegesen
-Látod én megmondtam!
-Mit? - kiabált ingerülten és közelebb jött hozzám
-Azt hogy gyűlöllek és soha többet nem akarlak látni, komolyan mondtam!
-Na végre hogy egyet értünk valamiben. - olyan gyorsan ragadta meg a vállamat hogy ellenkezni sem volt időm mikor az ajkát az enyémre tapasztotta és neki préselt az ajtónak. A keze a vállaimról a kezeimre tévedt majd a fejem mellett neki szorította a falnak. Egy percre sem engedett el, attól félt hogy faképnél hagyom a vággyal amit akkor lobbantottam lángra, mikor kimondtam hogy soha többé nem akarom látni.
Bár Tom hevesen csókolt, mégis volt valami érzéki, szenvedélyesés erősen erotikus abban ahogy kimutatta mennyire tud finom,de egyben izgató és szexi lenni. Az ajka puha volt.. jó érzéssel töltött el ahogy az enyémhez ért és kényeztette azt.
Egy pillanatra megállt, és  a homlokát az enyémhez szorította. Én csukott szemekkel álltam előtte, és próbáltam össze szedni zavarodott elmém darabkáit, amelyek szertefoszlottak az elmúlt percekben.
-Elengedjelek? - kérdezte
Lassan kinyitottam a szememet.
.Miért? - suttogtam
-Már nem akarsz elmenni?  -kérdezte, mire a kezeimet kiszabadítva a szorításából az arca után kaptam és a számat az ajkaira tapasztottam.
Tom nem habozott, átölelte a derekamat  és a csípőjét az enyémhez szorította. Élvezetes játék vette kezdetét mikor alább hagyott a csókkal, majd hátra döntötte  a fejemet és finoman  az államat kezdte harapdálni. Lassan haladt lefelé, majd a nyakamat és a fülcimpámat kezdte kényeztetni, amitől furcsa bizsergést éreztem a testemben.
Tom elvigyorodott.
-Fogadjunk hogy még senki nem csinált neked ilyet. - mosolygott kajánul
-Tapasztalatlan vagyok ilyen téren. - mondtam
-Látod, itt van az alkalom hogy végre kipróbáld. - mosolyogva az ajkaim felé kapott
Felnevettem és próbáltam nem bénának tűnni, így hát sejtelmesen elhúzódtam és beleharaptam az alsó ajkamba.
Tom mosolyogva, egy szó nélkül várta az eseményeket hogy mi lesz a folytatás. Finoman és óvatosan benyúltam a pólója alá és simogatni kezdtem a hátát, majd vigyorogva vezetni kezdtem a szobám felé. Újra megcsókoltam és elkezdtem felhúzni a pólóját, majd végig simítottam kidolgozott felsőtestén.
Próbáltam  mindezt játékosan, nem tudom mennyire sikerült, bár ahogy Tom reakcióit figyeltem, maximálisan meg volt elégedve, és még csók közben is mosolygott.
Elégedetten ledöntöttem az ágyra, majd fölé hajolva egy pillanatra megálltam és a szemébe néztem.
-Mi az? - tűrte félre a hajamat
-Sajnálom. - mondtam
-Mit?
-Én.. szeretlek és nem akartam neked.. - kezdtem bele, de Tom az ujját az ajkamra rakta és megcsókolt , majd fordított a helyzeten, én kerültem alulra.
Átkaroltam a nyakát, és a kezemmel simogatni kezdtem a gerince vonalát, majd mikor a derekához értem, megragadtam a pólóját és elkezdtem felfelé húzni. Egy pillanatra szétváltak ajkaink, de épp csak annyi időre, hogy Tom levegye magáról a zavaró ruhadarabot, majd mikor végre sikerült, újra fölém hajolt. Megragadott a derekamnál fogva, majd gyorsan felült és az ölébe húzott.
Elmosolyodtam.
A tenyeremet a mellkasához szorítottam, ő pedig a nyakamat csókolgatta és két kézzel a hátamat simogatta, majd megragadta  a  pólómat és elkezdte felfelé húzni. Felemeltem a kezemet és engedtem hogy Tom lassan, simogatóan lehúzza rólam a zavaró ruhadarabot.
Tetszett ez a játék, nagyon is tetszett.
Annyira óvatos és gyengéd volt, figyelt arra, hogy bármit is csinál, azzal maximálisan kielégítsen és megadja nekem azt a gyönyört amit már akkor éreztem a gerincemben.
Tom kihúzta a már így is kócos hajamból  a hajgumit és gyengéden belesimított.
Újra elnevettem magam.
-Mi az? - mosolyodott el
-Imádom ha ezt csinálod. - hunytam le a szememet
-Ezt?  - csókolt bele  a nyakamba, mire felsóhajtottam
-Ezt is. - suttogtam
Tomnak tetszett hogy megőrjít a viselkedésével, így hát továbbra sem hagyott alább a csókolgatással, ezért úgy döntöttem én is gonosz leszek. Piszkálni kezdtem  a nadrágját, megpróbáltam valahogy lehúzni róla, de mivel az ölében ültem, nem nagyon akart össze jönni.
Tom felnevetett.
-Csak szólj, és máris vetkőzöm. - vigyorgott
-Neem . -csókoltam meg - Én szeretnélek levetkőztetni. - haraptam az alsó ajkamba
Tomnak csak úgy csillogott a szeme, kajánul elvigyorodott. Kiszálltam az öléből és ledöntöttem az ágyra. Fölé hajoltam és elkezdtem lehúzni róla  a nadrágját, majd mikor végre sikerült megszabadítanom tőle, egy szempillantás alatt újra az ölébe kapott és csókolni kezdett.
-Megőrjítesz. - mondta két csók között
Felnevettem.
-Köszönöm.
-Mit?
-Azt hogy szeretsz. - csókoltam meg
Tom hallgatott és még erősebben szorított magához. Megfogta a csípőmet, majd ledöntött az ágyra, így a lábam közé feküdt.
Elmosolyodott, én pedig felnevettem.
Lassan  végig simított az oldalamon, amitől libabőrös lettem, majd mikor eljutott a nadrágomig, elkezdte lehúzni azt.
Annyira elöntött a vágy, hogy kicsit erősebben a kelleténél belemarkoltam Tom hátába, mire ő halkan felnyögött.
Szokatlan érzés kerített hatalmába, furcsán lángolt és bizsergett a testem, szinte epekedve vártam hogy újra és újra megsimogasson, és csillogó szemekkel azt mondja : Szeretlek!
Mert hiába gyűlöltem és vetettem meg, hiába utasítottam el ezer meg egyszer, hiába próbáltam tagadni azt a tényt ami már a leges legelejétől nyilvánvaló volt: Szerelmes vagyok belé!
Mert így volt... csak azt nem értettem hogy mi tartott ennyi ideig hogy be valljam neki, de legfőképpen saját magamnak...
... olyan gyorsan ültem fel az ágyamban, hogy egy pillanatra elszédültem.