Vakáció extrákkal 16. rész Ha harc, hát legyen harc!

Sziasztok! Tudom, már elég rég hoztam nektek részt a Vakáció extrákkalból, de most végre itt vagyok. :) Ez már közkívánatra a 16. rész lesz. Igyekszem felcsigázni a kedélyeket, és komolyan nagyon örülnék ha kapnék néha egy két kommentet, elvégre itt  a hosszú hétvége, így talán kicsit több ídőtök lesz, ( megjegyzem én egész hétvégén dolgozok ) úgyhogy hajrá :) !
Addig is jó olvasást és kellemes hosszú hétvégét kívánok:)

Vakáció extrákkal

16. rész

Ha harc, hát legyen harc!

"A harcos néha éppen az ellen harcol, akit szeret."

Elégedett voltam magammal hogy szembe mertem vele szállni vele, és nem féltem attól hogy kudarcot vallok. Jó, bevallom, volt egy pillanat amikor úgy éreztem hogy nem bírom tovább és feladom, de szerencsére nem így lett.
Büszke voltam magamra.
-Ann, na végre. Hol voltál? - ragadta meg a kezemet Greg, majd alaposan végigmért - Minden rendben?
Furcsán néztem rá, majd eszembe jutott hogy ezt inkább nekem kellen tőle kérdeznem, elvégre ahogy hallottam tegnap este nem volt éppen a helyzet magaslatán.
-Öhm, igen..de  te jól érzed magad? - kérdeztem
Greg felhúzta a szemöldökét.
-Ezt most miért kérdezed? Tegnap este eltűntél, azt se tudtam hol vagy, Sam- et és Roryt is megkérdeztem, de ők se tudták megmondani. - magyarázta megállás nélkül
-De Tom...nem beszéltél Tommal? - kérdeztem
-Hogy mi? Nem, dehogy. Nem is láttam őt tegnap óta... miért kellett volna beszélnem vele? - értetlenkedett
Jellemző, erről is hazudott, nem is beszélt Greggel, nem is érezte rosszul magát. Erről is hazudott..egyáltalán volt valami ami igaz volt? De akkor mi a jó fenéért akarja annyira hogy higgyek neki?
-Ann, hallod amit mondok? Mi a baj? - kérdezte Greg
-Semmi, semmi gond. - mosolyodtam el halványan
Greg elvigyorodott.
-Szinte hallom ahogy csikorognak az agytekervényeid. - karolta át a vállamat
-Haragszol rám? - kérdeztem
-Igen.
-Sajnálom. - vágtam könyörgő arcot
-De hol voltál tegnap?
-Mindegy, nem érdekes, elaludtam kint a napozó ágyon. - mondtam az első hazugságot ami eszembe jutott. Nem akartam elmagyarázni ezt az egészet, hiszen még én is szégyelltem magam emiatt, elég ha csak Rory, Sam és én tudjuk....na meg persze Bill és Tom.
A fenébe!
Greg furcsán nézett rám.
-Biztos hogy minden rendben van? - húzta fel a szemöldökét
-Igen, biztos. Éhes vagyok, megyünk?  - kezdtem hadarni, mire Greg karon ragadott, és és odainvitálta  6 fős asztalhoz ahol a többiek ültek.
Bill érdeklődve nézett rám, mire vállat vontam.
-Ann, na mi újság?  Azt mondtad, mindjárt jössz. Azóta eltelt 20 perc. - mondta Rory
Leültem Sam mellé.
-Öhm.. igen, csak... - kezdtem bele, de Bill közbe vágott
-Tom hol van? - kérdezte
-Nem tudom, de nem is izgat. - mondtam, mire Greg leült mellém
Sam és Bill zavartan pillantottak össze, mire megszólaltam.
-Mi az? - kérdeztem
-Semmi. - válaszolták egyszerre
Roryra néztem, aki csak megrázta a fejét és egy szívet mutatott.
Elmosolyodtam.
De az örömöm nem tartott sokáig, nem sokkal később megjelent mögöttem Tom, egy szórólappal a kezében.
Kérdőn néztem rá.
-Mi van? - kérdeztem
-Vedd el! - dugta a képem alá a papírt
-Minek?
-Most az egyszer ne kérdezősködj. - nyomta a kezembe, mire fintorogni kezdtem
Tom leült Bill mellé.
Rory furcsán nézett rám, mire vállat vontam és széthajtottam a papírt.
-Bungee Jumping? - kérdeztem meglepődötten
Tom vigyorogva húzogatni kezdte a szemöldökét, majd belekortyolt a poharába.
-Mit akarsz ezzel? - kérdezte Bill
-Elintéztem hogy délután kimenjünk a partra, onnan pedig egy sziklás hegységhez.. Onnan fogunk leugrani. - mondta nemes egyszerűséggel
-Igen? Majd ha kiakarom nyírni magam, szólok, oké?
-Ugyan már! - nevetett fel Tom -  Ez bungee jumping.
-Igen, de nekem tériszonyom van. - motyogta Rory
-Mi a fenének adtad oda ezt nekem? - néztem rá
-Hogy felkészülj. Délután ugrunk. - vigyorgott
-Majd te, ha lelöklek. - hajítottam az asztalra a papírt
-Csak nem félsz? - kacsintott rám
-Álmodban. - morogtam
-Én se bírom a magaslati levegőt. - kezdett bele Sam
-Nem kell félnetek, nem lesz semmi baj. Kell egy kis adrenalin löket. Nem azt mondtátok hogy szórakozni akartok? Hát itt a lehetőség. - mondta Tom
-Nagyon nagy a szád, kíváncsi vagyok mit fogsz szólni ha már félúton leszel fejjel lefelé a víz felé zuhanva!? - mondtam
-Nem vagyok félős típus.
-Hát persze... - fintorogtam
Greg furcsán nézett.
-Nem olyan nagy ügy, én már voltam. Kicsit parás, de totál mámor. - mondta
-Na látjátok, ha Greg hősiesen kiállta, nektek is menni fog. - mondta Tom
-Vagyis neked. - válaszolta Greg
-Igen, nekem is. - mondta
-Mi a jó fenének intézkedsz a hátunk mögött? - fogta a fejét Bill
-Ugyan már öcsi, csak nem félsz?  - nevetett fel Tom
-Nem. - vágta rá Bill - Csak bosszant hogy a tudtunk nélkül intézkedsz.. Nincs igazam Sam? - fordult Samantha felé Bill, aki furcsán nézett rá, majd zavartan bólintott
-Tom, dugd fel a seggedbe. - vágtam hozzá a papírt
-Látod? Mondtam hogy az enyém vagy délután. - vigyorgott kajánul, mire felmutattam a középső ujjamat
Kb fél óra alatt sikerült megreggeliztünk, ugyanis nekem egész végig be nem állt a szám. Mindig volt valami epés megjegyzésem Tom felé, aki frappánsan visszavágott és egyáltalán nem tűnt bűnbánónak.
Még hogy sajnálja... na persze... annyira szánalmas volt. Menőnek érezte magát, adta a nagy lazát a többiek előtt, folyton úgy tesz mintha semmi nem történt volna.
Akkor miért tömi a fejemet azzal, hogy sajnálja és megbánta..?

Elegem volt...
Mikor már végleg betelt a pohár, ledobtam a villámat az asztalra és dühösen felálltam.
Tom vigyorogni kezdett..
-Na idefigyelj! Jó lenne ha leállítanád magad, oké? Megmondtam neked hogy kicsinállak ha nem hagysz békén.
-Igen, emlékszem rá, de most miért vagy ilyen ideges? - kérdezte értetlenül
-Ebből elég. - dühöngeni kezdtem,  majd sarkon fordultam és a lift felé vettem az irányt
Szinte láttam magam előtt azt az idegesítően önelégült vigyorát ahogy azt hiszi hogy sikerült legyőznie.
Megtorpantam.
Na azt már nem.
Egy gyors mozdulattal sarkon fordultam és elindultam Tom felé, aki nem adta volna jelét annak hogy meglepődött volna, továbbra is csak vigyorgott.
Ha harc , hát legyen harc.
Megragadtam a pólójánál fogva és vonszolni kezdtem magam után. Egy szó nélkül tűrte az eseményeket, mire ezt mondtam:
-Nem fogsz kikészíteni. - mondtam
-Nem áll szándékomban. - mosolygott, és óvatosan megsimogatta a derekamat
-Miért csinálod ezt? Úgy teszel mintha nem történt volna semmi. Aztán a többiek még engem fognak hibáztatni, mert biztos felfújom a dolgokat. - mondtam
-Miért? Nem így van?  - mosolygott
-Nem. - vágtam rá, majd kilöktem az ajtón és becsaptam magunk után.
-Déja vu? - vigyorgott