Vakáció extrákkal 17. rész Bármit, csak ezt ne...

Sziasztok, Újra itt..... már a 17. résszel. Vészesen közeledek ahhoz a részhez ami még nincs megírva, de se baj, most nagyon is van ihletem, szóval remélem nem lesz gáz. Per pillanat az írás az, amely megnyugtat, na meg persze Tom, aki nagyon is közre játszik abban hogy ne őrüljek meg, mert már nagyon  kész vagyok, és nem utolsó sorban a két legjobb barátom, testvérem. Gina és Diane.... most van leginkább szükségem rájuk.
Nem tudom mihez kezdenék ha nem lennének...

Vakáció extrákkal

17. rész

Bármit, csak ezt ne...

"Öt állomása van a bánatnak. Mindannyiunknál máshogy néz ki, de mindig öt fázis van. Tagadás. Harag. Alkudozás. Kétségbeesés. Elfogadás."

 -Tom... - kezdtem bele, majd vettem egy mély lélegzetet
-Hallgatlak. - szólalt meg
-Mikor hagyod abba végre ezt az egészet? - próbáltam nyugodt maradni
-Csak elviszlek benneteket bungee jumpingolni.. mi a bajod ezzel? - kérdezte ártatlanul, mint aki semmit nem tud az egészről
Összeszorítottam a számat, és próbáltam nyugodt maradni.
-Ideges vagy? - kérdezte
-Miért kérdezed? Igen, ideges vagyok mert az agyamra mész, érted? Elegem van hogy mindig nekem kell siránkoznom egy idióta férfi miatt aki meg sem érdemli hogy akár egy csepp könnyet hullajtsak érte. Mindig én járok rosszul, mindig én vagyok a balfék és mindig engem használnak ki. - kiabáltam elkeseredetten
Tom elhallgatott és megrökönyödötten nézett rám. Egy pillanatra azt hittem hogy normális emberré változik és nem űz gúnyt belőlem, de mikor láttam hogy elmosolyodik, újra csalódnom kellett.
-Hogy mi van? Te miről beszélsz? - kérdezte
-Ne akarj újra megalázni.. - kezdtem bele halkan
-Szedd össze magad. - hallottam a majdhogy nem már parancsoló hangját
Kérdőn tekintettem fel rá.
-Hogy mit mondtál?
-Ne marcangold önmagad, én itt csak kifogás vagyok, mert nem akarod bevallani saját magadnak sem hogy félsz!
-Ez megint valami hülye vicc, igaz? Miért kellene félnem? Mitől?
-Attól hogy újra szerelmes leszel, attól hogy újra csalódsz valakiben, attól hogy valaki megcsókol aztán elhagy. - mondta
-Ez nem igaz. - remegni kezdett a hangom
-Dehogynem.
-Különben is hogy jössz ide te, és a szerelem? A kettő valahogy nem stimmel, főleg nem egymás mellett.. Te nem ismered azt a szót hogy szerelem, és ő sem ismer téged. Soha nem is fog. És te sem - mondtam
-És te?
-Miért akarod nekem mindezt bemesélni? - kezdtem kétségbeesni
-Azt akarom hogy ne menekülj egész életedben. - mondta
-Mit tudsz te erről? Pont te akarod bemesélni, aki nem tudsz semmit a csalódásról és a fájdalomról? - könnybe lábadtak a szemeim
Tom némán nézett rám, majd összeszorította az ajkát és egy szó nélkül sarkon fordult, majd egy pillanatra vissza tekintett a válla felett.
-Ebből látszik hogy mennyire nem ismersz engem. - mondta, majd elindult az ajtó felé és jól becsapta maga után
Elkeseredetten lehunytam a szememet, és keserves zokogásba kezdtem.
A legrosszabb az volt, hogy teljes mértékben igaza volt.

*Ann*

*Samantha*

-Rory, én nem akarom ezt. - szólalt meg Sam
Bénán érezte magát, főleg azért mert nem tudott jobbat  mondani, ugyanis Bill megállás nélkül őt méregette.
Mi a jó fenét akart tőle? Hiszen előző este elég meggyőzően a tudtára adta hogy nem akar tőle semmit. Akkor meg miért akarja zavarba hozni azzal hogy folyton bámulja, kérdőre vonja..
Rory elmosolyodott.
-Hát, erre csak azt tudom mondani hogy csak is Tom agyából pattanhatott ki ez az ötlet. Már alig várom. - mosolyodott el
Sam meglepődött. Nem éppen ezt a választ várta.
-Hogy mi van? De az előbb azt mondtad...
-Az előbb volt. Igaz hogy tériszonyom van, de Tom jól mondta, ránk fér a kikapcsolódás, és  minden pillanatot ki kell használni. Hát én teljes mértékben ki akarom használni. Kell egy kis izgalom.
-Izgalom... - visszhangozta Sam
Greg nevetni kezdett.
-Nem kell paráznotok, nem olyan nagy dolog. Jó, ez nem teljesen igaz, de... - nevetett fel Greg
-De? - kérdezett rá Sam
-Van egy pillanat amikor azt hiszitek hogy a gyomrotok és a szívetek lemaradtak valahol följebb, de ezenkívül nagyon felszabadító érzés. - mondta
-Ez biztató. - szólalt meg Rory nagy szemekkel
Sam felsóhajtott,majd megszólalt.
-Atya ég, bele se merek gondolni hogy mit csinálnak oda kint. Lehet hogy Ann most már tényleg belefolytja Tomot a medencébe.
-Ha már Tomnál tartunk... - nézett Sam mögé Rory, mire Samantha követte a tekintetét és meglátta a feldúlt Tomot, amint épp a lépcsőház felé veszi az irányt.
A két lány aggódva nézett össze.
-Ajjaj. Keressük meg Annt. - szólalt meg Rory, majd felállt, és Greggel a nyomában elindult az ajtó felé
Sam váltott egy pillantást Billel, majd felállt, de a fiú óvatosan megfogta a kezét.
Sam kérdőn nézett rá.
-Beszélhetnénk? - kérdezte Bill
Sam furcsán nézett rá.
-Mit akarsz? Tudom hogy mit gondolsz rólam, nem kell még egyszer a fejemhez vágnod.
Bill az ajkába harapott, majd alaposan végigmérte a lányt.
-Nem, Samantha, félreértesz. Én...szeretnék bocsánatot kérni tőled...mindenért. Ahogy viselkedtem....amiket mondtam, tudom, nincs mentségem, de szeretnék tőled mindenért bocsánatot kérni. Sajnálom ha megbántottalak, nem állt szándékomban... folyton az exem után kesergek, pedig meg sem érdemelné. Nem akartam bunkó lenni, és biztosíthatlak hogy te egyáltalán nem vagy olyan mint a többiek. - mosolyodott el - A legtöbben, még ha így is beszéltem volna velük, ahogy veled beszéltem, még akkor is csak pátyolgattak volna, de te nem ezt tetted, inkább a szemembe mondtad a véleményedet, az igazságot amit köszönök, mert rá kellett jönnöm hogy teljes mértékben igazad van mindenben. Úgyhogy....elfogadod a bocsánat kérésemet? - Billnek be nem állt a szája, megállás nélkül csak beszélt és beszélt. Annyiszor kért bocsánatot hogy Sam már nem bírta tovább és elnevette magát.
Az biztos hogy Bill egy felfuvalkodott, önmarcangoló barom volt előző este, de Sam tudta hogy ő igazából nem ilyen volt.
Bill egy pillanatra elhallgatott.
-Valami rosszat mondtam? - kérdezte halkan, mire Sam elnevette magát
-Nem, dehogy. Semmi gond Bill, szent a béke. - mondta Sam
-Tényleg? Vagyis...figyelj, tudom hogy egy barom vagyok meg minden, de tényleg nagyon sajnálom. Elég hülyén nézhetek ki... -  vágott gondolkodó arcot Bill
-Annyira nem.. - mondta Sam kuncogva - Figyelj, az igaz hogy egy idióta voltál meg minden, de elhiszem hogy nem  vagy akkora seggfej mint amilyennek mutattad magad tegnap, úgy hogy túl van tárgyalva.
-Akkor jó....
Sam újra elkezdett nevetni.
-Kezdjük elölről. - mondta Sam
-Jó ötlet. - csillant fel Bill szeme - Bill Kaulitz vagyok!

*Samantha*

*Ann*

Nincs semmi gond, tényleg.  - kezdtem törülgetni a szememet
-Elég hülye kifogás. - guggolt le mellém Rory - Mi történt?
-Semmi komoly, tényleg. - mondtam - Csak jól leoltottam, utána meg...
-Ezért volt ilyen ideges? - szólt közbe Greg - Máskor csak kinevet téged. Mit mondtál neki?
Felemeltem a fejemet.
-Hiába mondom neki hogy gyűlölöm, nem hiszi el... - kezdtem bele
Rory furcsán nézett rám.
-Talán mert nem így van. - mondta - Én ezt nem értem Ann. Miért csinálod ezt?
-Ezt már nem bírom Rory. Folyton... mikor a közelemben van, én mindig azt érzem hogy bántani akar, hogy egy senki vagyok és bármit megtehet velem... - kezdtem bele kétségbeesetten
-Ez nem igaz Ann, hallod? Ne kínozd magad, kérlek, ez nem old meg semmit.  - mondta Rory
-Ne foglalkozz  vele, mindig is egy tahó volt. Abból űzött sportot, hogy elvette mások barátnőjét... - mondta Greg összeszorított fogakkal
Kérdőn néztem rá.
-Mit akarsz ezzel mondani?
Greg habozni kezdett, harag gyűlt a  tekintetében és megpróbálta kerülni a tekintetemet, de megragadtam a kezét és leültettem magam mellé.
-Miért mondtad ezt? - kérdeztem
-Azért mert az én kapcsolatomat is ő tette tönkre!  - mondta
-Tessék?  - Rory és én egyszerre szisszentünk fel
Greg zavartan felnevetett, majd a tekintetét a földre szegezve megszólalt.
-Két éve történt, mikor a barátnőmet, Alisont elhoztam magammal ide hogy több időt töltsünk együtt, és egy kicsit ki tudjunk kapcsolódni, mert hát én ugye egyetemre jártam, ő pedig a szerkesztőségben volt egész nap. Örültem hogy végre kettesben lehetek vele, hogy romantikázhatunk.... de sajnos egészen más lett a vége. - mondta
Nyeltem egyet.
-Hogy képes a szemedbe nézni ezek után? - kérdeztem
-Nem hiszem hogy emlékszik rám, szerintem azt se tudja hogy én vagyok az. - mondta
-Akkor is. - mondta Rory
-Most már úgy is mindegy. - rázta meg a fejét
Átkaroltam a vállát.
-Ha képes volt vele megcsalni, egyáltalán nem érdemelt meg téged. - mondtam halkan
Greg halványan elmosolyodott.
-Most már tényleg mindegy. - sóhajtott, majd felállt
Hirtelen Sam jelent meg a háta mögött.
Mosolya rögtön lehervadt, mikor meglátott minket.
-Mi történt már megint?

*Ann*

*Tom*

Tom olyan erősen csapta be maga mögött az ajtót, hogy az majdnem kiesett a helyéről.
Dühös volt, nagyon dühös, leginkább saját magára. még soha életében nem érzett hasonlót se mikor kb. 5 perccel ezelőtt faképnél hagyta Annt mert attól félt hogy feladja a  harcot az érzései ellen.
Pontosan ki is ő? Egy gátlástalan, gazdag és érzéketlen szemétláda? A látszat ezt mutatja, de hogy valójában....? Ugyan, az igazság az, hogy ő maga is félt beismerni magának hogy igen is vannak érzései és  szeretné hogy valaki viszont szeresse őt, úgy ahogy van, változtatások nélkül.
Soha, még semmit nem akart ennyire mint azt, hogy legyen egy ember, egy lány, akit szerethet.
Bizonytalanságában megragadta az egyik üres poharat a pultról és erőteljesen a falhoz csapta. Kalapált a szíve, csak úgy dübörgött a mellkasában. Furcsán fájni kezdett a feje, a gyomra pedig golflabda méretűre zsugorodott.
Mi történik vele? A lába mintha cserben akarná hagyni, mintha kocsonyából lenne a térde... össze akart esni.
Tom feladta, lerogyott a kanapéra, lehunyta a szemét és gondolkodni kezdett.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és belépett rajta Bill.
Mosolyogva becsukta maga mögött, majd megszólalt.
-Beszéltem Sammel. - mondta
Nem jött válasz, Tom mereven feküdt a kanapén.
-Elmondtam neki hogy tévedtem és hogy totál hülye vagyok..és... és hogy bocsásson meg , meg hogy tévedtem, és és szeretném ha újra kezdenénk, és ő azt mondta hogy nem haragszik és megbocsát..és...-Bill, mint mindig ha örül valaminek, hadarni kezdett és értetlenül, összefüggéstelenül beszélt.. - És Tom, te figyelsz rám?
Tom nem válaszolt, a jelét sem adta hogy esetleg figyelt volna arra, amit öccse magyarázott.
-Tom. Mi van? - kérdezte Bill
-Semmi.. - jött a válasz
-Hát persze...-  fintorgott Bill - Hallottad amit mondtam?
-Persze. - mondta még mindig csukott szemekkel
-Igen?
-Bill, a francba is, hagyj már békén. - nyitotta ki dühösen a szemét, majd felült.
-Neked meg mi bajod van? Már kérdezni sem lehet?
-Nem. - Tom a  kezeibe temette az arcát
-Mi történt veled?
-Semmi.
-Ne mondd hogy semmi, érzem hogy van valami... - mondta Bill - Láttalak mikor feljöttél. Összevesztél Annel?
-Nem! - kiabálta dühösen az idősebbik
-Akkor meg mi bajod van?-  kiabált már Bill is
Tom dühösen felállt, és az álló lámpát félre rúgva újra kiabálni kezdett.
-Bill, a rohadt életbe, szerelmes vagyok!