ÚJ / Az ellentétek vonzásában 1. rész A pimasz sofőr

Köszöntök mindenkit! Itt a tavaszi szünet.... ez annyit jelent hogy  Nekünk, íróknak picit több időnk lesz kielégíteni olvasóink igényeit :) Ennek örömére meghoztam az ÚJ történetem 1. RÉSZÉT, közkívánatra itt van Az ellentétek vonzásában című művem.Azért azt még az elején leszögezném hogy nem szeretném azt, hogy hiába való legyen a munkám, elvégre ha képes leszek mind két történetet egyaránt "frissíteni", elvárom az olvasóimtól is hogy osszák meg velem rövidke véleményüket, mert nem dísznek vannak azok az apró gombok, vagy a chat, a kommentek....szóval jó lenne ha kicsit aktívabbak lennétek, mert a nézettséghez képest csak 1- 2 véleményt szoktam kapni, ami -  hogy őszinte legyek   - szarul esik. Ha már én veszem a fáradságot, és  legépelem a részeket, tiszteljetek meg azzal. hogy megosztjátok velem a véleményeteket   - nem oldalakra gondoltam    -  csak hogy tudomásul vegyem hogy kinek mi a véleménye. Remélem nem nagy kérés.... ;)

   - Az ellentétek vonzzák egymást.
- Az a mágnes. Mi emberek vagyunk.

Az ellentétek vonzásában

1. rész

A pimasz sofőr

Los Angeles, 2013. 04. 25.

Rossz voltál, jó lettél,   
Megbántad, ha vétkeztél.
Múltad múlt réges-rég,
Volt mi volt, továbbmentél.

Menj az úton, menj tovább,
Ne nézz, ne nézz vissza már!

Bármi történt velem, mindig csak magamra számíthattam... Soha nem kértem másoktól segítséget ... annyi emberben csalódtam már..
-Abigail. -nyitotta ki anya a szobám ajtaját
Lecsuktam a naplómat, majd az ajtó felé fordultam.
-Igen anya?  - kérdeztem mosolyogva
Anya elmosolyodott, majd belépett a szobámba.
-Mit csinálsz?  -  a tekintete a naplómra tévedt, mire a kezem alá raktam és megráztam a fejemet
-Nem nézhetem meg? - kérdezte
-Nem.
-Miért nem?
Furcsán néztem rá. Ez meg miféle kérdés?
-Anya, ez a naplóm, ami csak Rám tartozik....
Felvonta  a szemöldökét, majd sértődötten megszólalt.
-Ki tudja miket írogatsz....
-Miket írogatnék?
-Lehet hogy bajba kerültél..
-Anya.. - felsóhajtottam, majd a hónom alá kaptam a naplómat és felkaptam a táskámat
-Most meg hova mész?  - nézett rám kérdőn
-Valószínűleg iskolába... - forgattam a szememet, majd egy puszit nyomtam az arcára - Szia anyukám, majd jövök. - azzal hátat fordítottam neki, majd kisiettem a szobából
-Aby!  - szólt utánam, mire csak intettem neki, majd lerohantam a lépcsőn, egyenesen beleütközve a nővérembe.
-Bocs, sietek, anya a nyomomban van... - suttogtam, mire Annie  vigyorogva megszólalt:
-Szia hugicám. Aztán el ne felejtsd az ellenőrződet eldugni anyáék elől, tudod.. az a múltkori incidens amiért igazgatóit kaptál.  -  Annie direkt kiabált utánam, így anya - aki éppen a lépcsőn jött lefelé - minden szavát hallotta
-Hogy mit csináltál? Abigail, azonnal állj meg. - kiabált utánam anya, mire a nővérem csak felnevetett.
Nagyon szeretett kínos helyzetbe hozni a szüleink előtt, főleg azért mert rám sosem volt panasz, ő viszont mindig belekeveredett  valamibe, így őt általában  - leginkább anya - mindenért lehordták, még akkor is ha  valami véletlen folytán jót is csinált.
Felmutattam a középső ujjamat, mire Annie a szája elé kapott és még jobban nevetni kezdett.
Becsaptam magam mögött az ajtót, majd szaladtam a garázsba és elővettem a kocsikulcsot.
Megnyomtam a gombot, mire a fekete volvóm villogni kezdett, én pedig bedobtam a a táskámat az anyósülésre és kitolattam a garázsból.
Mindig, legalább is általában óvatos és elővigyázatos vagyok, de most, mikor megpróbáltam kitolatni a garázsból, valami idióta elém vágott és egy hajszálon múlt, hogy nem súroltam le a kocsijának az oldalát.
Olyan gyorsan fékeztem le, hogy  ha nem lettem volna bekötve, szépen felhasítottam volna a fejemet a kormányban..
Dühösen kicsatoltam az övemet, majd kiszálltam a kocsiból, és  egyenesen a sötétített ablakú Audihoz  mentem.
-Héjj.. - dühösen megálltam a szélvédője előtt - Maga idióta... - kezdtem bele, mire nyílt az ajtó és kilépett rajta egy napszemüveges alak.
-Mégis mit képzel magáról, hm? Mi lenne ha kinyitná a szemét és néha körül nézne? -  tettem csípőre dühösen a kezemet
Mintha egy süket némával beszélgettem volna... nem válaszolt, és mintha nem is hallotta volna amit mondtam
-Mondja, maga süket?  -  tettem felé egy lépést
Felemelte a fejét és gúnyosan mosolyogni kezdett, majd levette a napszemüvegét..
Furcsán néztem rá.
Valami miatt nagyon ismerős volt. Fekete, lófarokba fogott haja  és barna szemei voltak, erős, férfias vonásai, vastag karok ás vádli...
Valami szupermodell lehetett, esetleg egy bűnöző.... inkább az utóbbira tippeltem.
-Ezt én is kérdezhetném. Ki az az idióta aki egy ilyen kislánynak megengedi hogy apuci kocsiját vezesse... Ja, bocs.. biztos apuci.   - nevetett fel gúnyosan, majd neki támaszkodott a kocsijának
-Hogy mit mondtál? -  tettem felé egy lépést
-Ráadásul még süket is... - gesztikulálni kezdett
-Micsoda egy nagyképű seggfej vagy... - mértem végig gúnyosan
-Ajjaj.. - felnevetett - A gazdag kislány fenyegetni próbál..
Egyre dühösebb lettem. Mégis mit képzel ez magáról? Nem is ismer...
-Kicsim, inkább ülj vissza a kocsiba és fogd be a szádat. - mondta
-Seggfej!  - mondtam, majd hátat fordítottam és beültem a kocsimba
Ő rám nézett, majd elvigyorodott és beült a kocsiba.
Vártam hogy mikor indul el, de továbbra se mozdult. A kezemet idegesen dobogtattam a kormányon, majd rádudáltam.
-Indulj már el. - kiabáltam dühösen, mire a kocsi lassan elindult, én pedig nagy nehezen végre kikászálódtam a garázsból és elindultam az úton.
Vészesen előttem haladt, nagyon lassan, ráadásul folyton indexelt, de soha nem fordult be egyik úton sem..
Összeszűkült szemekkel követtem a fekete Audit, mire villogni kezdett és megállt előttem.
Hirtelen lefékeztem.
-A rohadt életbe.. - dühösen kiszálltam a kocsiból és elindultam az Audi felé, mire az hirtelen elindult,  a vezető ülésről pedig az a kedves idegen kirakta a kezét és felmutatta a középső ujját.
-Rohadj meg. - motyogtam bosszúsan, majd vissza sétáltam a kocsimhoz.

***

-Aby...- amint beléptem az iskola ajtaján, Evie - aki  egyike volt azon keveseknek akikkel szóba álltam - majdnem felborított
-Evie.. - szólaltam meg - Mi az?
-Hallod, add már ide a házidat, le kell másolnom a fizikát.. - szorongatta idegesen a kezében lévő könyveket
Felsóhajtottam, majd kikaptam a táskámból a fizika füzetemet és a kezébe nyomtam.
-Köszi, tudod hogy szeretlek.. - egy puszit nyomott az arcomra, mire a könyvek sokasága valahogy kicsúszott a kezéből.
-Basszus.. -nevetett fel, majd lehajolt és szedegetni kezdte a cuccait
Én is segítettem neki, de hirtelen egy újság került a kezeim közé.
A címlapon hatalmas betűvel: BOTRÁNY! A TOKIO HOTEL GITÁROSÁT ÚJRA ITTAS VEZETÉSEN KAPTÁK....
Mi az a Tokio Hotel?
Aztán mikor kinyitottam az újságot, megláttam egy ismeretlen ismerőst.
Szóval Tom Kaulitz volt a halálos süket néma sofőr?!