A véletlen nem létezik 2. rész Egy új élet kezdete

Helóka emberek. Emlékeztek hogy tegnap felraktam az első részt? Most itt vagyok a második résszel. Jó olvasást. :D

A véletlen nem létezik

2.rész

Egy új élet kezdete

Nem hittem volna hogy Nick nélkül végig tudom csinálni, hiányzott a közelsége, a támogatása de legfőképpen az hogy mindig ott volt mellettem.
De tudtam hogy nem gondolhatok mindig magamra, nem akarhatom hogy folyton csak velem legyen és mással ne foglalkozzon, hiszen ott volt a családja.
A családja akinek a legnagyobb szüksége volt arra hogy összetartsanak.

A telefon kicsöngött de senki nem vette fel mikor már vagy tizedszer tárcsáztam Nick számát. Csak a rögzítő kapcsolt be..
-Heló, itt Nick. Most nem vagyok telefon közelben úgyhogy ha akarsz hagyj üzenetet a sípszó után.- hallottam az ismerős hangot majd mikor a sípszó abbamaradt megszólaltam.
-Nick, én vagyok az, Lana. Mi van veled? Miért nem hívsz? Baj van? Történt valami? Haragszol rám? Mi a baj? Nagyon hiányzol Nicky, szeretnék beszélni veled. Már úton vagyok Floridába, de el se köszöntél tőlem. Kérlek ha meghallgattad ezt az üzenetet hívj vissza az isten szerelmére.- csuklott el a hangom majd megnyomtam a hívás vége gombot
Csak néztem magam elé a semmibe és azon gondolkodtam hogy megállok és visszamegyek San Fransiscoba, vissza Nickhez akihez mindig is tartoztam.
Nem tudtam mi tévő legyek, nem tudtam mire számítsak mikor otthagyom a régi életemet és elkezdem az újat. Nem tudtam hogy ennyire kínozni fog a honvágy, az emlékek és a tudat hogy képes voltam magam mögött hagyni a legjobb és egyetlen barátomat akinek most lett volna a legnagyobb szüksége rám. Lelkiismeret furdalás, honvágy, bánat és bizonytalanság mardosott és nam hagyott tisztán gondolkodni.
Akkor már egy ideje nem sírtam, nem volt szükségem könnyekre, fölösleges lett volna hiszen nem volt miért, Nick ott volt mellettem.
De akkor nem volt sehol..... a könnyeim pedig patakban folyni kezdtek...
*****
Mikor megkezdtem új életemet az új környezetben és az új emberekkel a remény amit tápláltam hogy újra láthatom Nicket szertefoszlott. Nem hívott vissza egyszer sem, nem válaszolt a hívásaimra, az üzeneteimre, a leveleimre se.
Reménytelennek tűnt minden, kétségbe estem. Nem tudtam rájönni hogy mivel bánthattam meg, miért nem keres, mit tettem hogy így büntet.
Azt könnyebb lett volna elviselni ha kerek perec elmondja hogy soha többet nem akar látni valami oknál fogva, de az hogy szóra se méltat rosszabb volt a pokolnál.

Teltek múltak a hetek, a hónapok majd az évek is. Sok új barátra tettem szert, kedveltem őket de egyiket se lehetett összehasonlítani azzal aki a legnagyobb sebet ejtette a szívemen.
De elkövettem a legnagyobb hibát az életemben. Szerelembe estem, legalábbis azt hittem szerelmes vagyok. Az egyetem jogi karán megismerkedtem egy fiatal jó képű fiúval, Mike-kal. Fiatal és vak voltam, kerestem a boldogságot egy fiú mellet aki vigyáz rám és megvéd ha bajba kerülök mint ahogy az gyermekkoromban volt.
De ő mégis más volt...
Gyengéd de mégis éles és durva, hirtelen haragú mégis sármos. Nem tudtam kiigazodni rajta hogy milyen az igazi személyisége.
Mike, miután végeztünk az egyetemen megkérte a kezemet, azt mondta mindörökre szeretni és óvni fog... De ezt már hallottam egy fiútól aki sok évvel ezelőtt megígérte hogy ne nem hagy cserben és szeretni fog bármi történjen.
Én mégis igent mondtam...mert megint megbíztam olyasvalakiben akiben nem kellett volna...
Az esküvőt még Floridában tartottuk de utána New Yorkba költöztünk ahol megkezdtük a szépnek ígért de szorongásban és félelemben telt házasságunkat....
*****
-Szia kicsim.- köszöntött Mike egy apró csókkal majd letette a kabátját a székre
-Szia.- motyogtam majd a kezébe nyomtam egy levelet
-Ez mi?- nézett rá majd rám és kinyitotta
-Reggel jött.-mondtam éles hangnemben
-Valami baj van?- kérdezte
Gúnyosan felnevettem.
-Dehogy.- csaptam le a konyharuhát majd újra felé fordultam.
-Ez a titkárnődtől jött.- mondtam
Mike felkapta a fejét majd kiabálni kezdett.
-Te kinyitottad a levelemet? Amit nekem címeztek?- kérdezte
-Miért? Te nem szoktad az enyémeket? Vagy a bankszámlámat? Vagy a pénztárcámat?- kérdeztem
-Hogy merészelted?- gyűrte össze a papírt a kezében
-Kár összegyűrnöd ugyanis olyan szépen és hosszasan nyáladzott az a buta liba a leveledben hogy rosszul lettem. Azt írta idézem: " Jaj, nyuszifül, olyan jó volt a közös hétvégénk, ismétlést szeretnék még több orgazmussal."- kezdtem gesztikulálni mire nagyot csattant Mike keze az arcomon.
Olyan erővel ütött meg hogy a földre estem.
-Semmi közöd ahoz hogy mit csinálok.- kiabált majd lehajolt hozzám és megfott a kardigánomnál fogva
A hajam hozzátapadt az arcomon lévő vérhez de ő megragadta a fejemet és hátra szorította.
-Nagyon jól tudod hogy mi a vége ha felidegesítesz nem igaz?- mondta és újra megpofozott
Próbáltam szó nélkül tűrni mint oly sok ideje de most nem ment.
Zokogni és könyörögni kezdtem.
-Kérlek hagyj békén.- mondtam
-Ugyan. Örök boldogságot és hűséget fogadtunk egymásnak. Nem hagyhatlak csak úgy itt.- mondta egy gúnyos vigyorral az arcán majd erőteljesen ellökött magától és felállt.
-Most pedig szedd össze magad. Mire visszajövök a fürdőszobából szeretném az asztalon látni a vacsorámat.- igazította meg a nyakkendőjét
Lehajtott fejjel a könnyeimmel küszködtem de nem szólaltam meg.
-Állj már föl te szerencsétlen.- megragadta a vállamat és durván felállított majd enyhén pofozgatni kezdett.
-Szedd össze magad megértetted? És nem akarom hogy még egyszer ilyen megtörténjen, világosan fogalmaztam? Elvégre ez így neked se jó, nem igaz?- kérdezte gúnyosan majd elengedett és faképnél hagyott.
Keserves zokogásba kezdtem és attól féltem hogy soha nem szabadulhatok mag a félelmeimtől  és attól aki ezeket okozza.