2013. december 25., szerda

9 Hónap 5. rész

Sziasztok, újra itt vagyok. Emlékeztek még a  ) Hónap című novellámra? És a tabu 5. részre? Nos, végre eljutottam odáig hogy újra írjam, a legutóbbi balszerencsés dolog után.
Remélem tetszeni fog, várom a véleményeket!
Puszi, és még egyszer..
Boldog karácsonyt Mindenkinek!



 -Meséljen magáról!  -   szólalt meg hirtelen Tom, miközben a járdán sétálgattunk
Felnevettem. Lenne bőven mit elmondanom magamról, kezdve hogy terhes vagyok, de nem tehettem, így hát belekezdtem a szokásos témába, ami egy randin először szóba szokott jönni.
-Állatorvos vagyok, és van egy magánrendelőm.  - mondtam
-Igazán? És szereti is az állatokat?  -   nézett rám
-Igen, szeretem őket, különben nem tanultam volna állatorvosnak. -  nevettem fel
-Ez beugratós kérdés volt. -  kacsintott rám
-Gondoltam. -  motyogtam nevetve
-Első csók?   -  kérdezte
Hm.. -   gondolkodni kezdtem   - Az nagyon hülyén hangozna, ha azt mondanám hogy nem emlékszem rá?
-Igen, és nem is hinném el.  - vigyorgott
-Hát jó..  vörös hajú, szemüveges és szeplős.. még az oviban. Ennyi elég?   -  kérdeztem
Tom felnevetett.
-Ohh, és ez kellemes emléknek számít?
-Nem igazán.  - vágtam rá nevetve  - És neked milyen volt az első csók?
Tom egy pillanatra elhallgatott.
-Akkor tegeződünk.. most már nem húzod ki magad semmi alól.  -  mosolygott
Hoppá.. észre sem vettem..
-Hova megyünk?   - kérdeztem, hogy tereljem a témát
-Nagy titkot árulnék el azzal, ha azt mondom, vacsorázni?
-Mondd csak, mindig ilyen vicces kedvedben vagy? - vágtam vissza
Tom felnevetett, majd kezét illedelmesen a háta mögé rakta, és bólintott.
-Szerinted?  
-Nos, ki tudja, még változhat a véleményem.-  szólaltam meg sejtelmesen
Őszintén mondom, nem lepődtem meg, mikor abba a kávézóba mentünk be, amelyikben először találkoztunk. Tom illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, majd mikor bementem, megcsapott a kellemes, meleg és illatos levegő.
Körbe néztem.. üres volt az egész kávézó.
Hirtelen Tomra néztem, aki éppen akkor csukta be az ajtót, majd megfordította a táblát, amelyen a Zárva szerepel.
Kérdőn néztem rá.
-Szóval éttermed van?  - kérdeztem
Tom felnevetett, majd a kabátomért nyúlt.
-Nem, szó sincs róla. Csak a főnököm tesz nekem egy szívességet. - mondta
-Áh, értem.  - bújtam ki a kabátból
Tom felakasztotta a fogasra, majd ő is levetkőződött.
-És csak mi vagyunk itt?  -  kérdeztem
Tom szótlanul végigmért, majd elmosolyodott.
-Nagyon csinos vagy.  És válaszolva a kérdésedre, nem, Ray a konyhában van, és éppen a vacsoránkat csinálja.  - mondta
-Értem. - bólintottam, majd az ajkamba haraptam
Olyan rég éreztem már magam ilyen helyzetbe, jobban mondva, rég voltam már ennyire zavarba.
Zavartan köhögni kezdtem, majd kihúztam egy széket.
Tom rögtön mellém lépett, én pedig leültem.
-Hoppá. Elfelejtettem. De csak is azért, mert nem tudtam levenni rólad a szemem.  - mondta
Felnevettem.
-Volt olyan nő, akinek bejött ez az elnyúlt szöveg?  - kérdeztem
-Hát..  - vállat vont, majd leült velem szembe  -  Eddig csak neked mondtam.
-Blöffölsz.
-Nem igaz.  - nevetett fel
Már épp megszólaltam volna, mikor megjelent egy pincér, és vigyorogva méregetni kezdett engem.
-Hozhatok valamit?  - kérdezte
-Eddie..  - nevetett fel Tom  - El is felejtettem, Robin. Eddie fog minket ma este kiszolgálni.  -  nézett fel a pincérre
Kb. 25 évesnek nézett ki, magas, széles vállú, sötét haja, és  zöld szeme volt.
-Áh, Eddie.  - mosolyogtam  - Örvendek.
-Én is.  - biccentett fülig érő szájjal
Tom megköszörülte  a torkát.
-Őő, Eddie?  -  szólalt meg   - Magunkra hagynál minket?
-Hát persze, Tom.  - nevetett fel, majd a füléhez hajolt   -  Hajrá, haver!  - majd megveregette a vállát, és hozzám fordult
-Ja és Robin..  - fordult felém   -  Egész nap csak rólad beszélt!
Tom nevetni kezdett. majd oldalba vágta Eddiet.
-De csak utánad, haver!   -  nevetett
-Még jó. Mindjárt hozom a  vacsitokat srácok, megnézem Ray hogy halad vele.  - kezdett hátrálni, majd rám kacsintott, és eltűnt egy ajtó mögött
-Értem.-  mosolyogtam  -  Nagyon édes.  - nevettem fel
-A legjobb barátom. -  helyeselt Tom
Nahát, ez meglepett. De tegyük hozzá, hogy nagyon szimpatikus volt, tisztára olyan, mint Tom.
-Szóval..  - fújta ki a levegőt  -  Ez az ismerkedős dolog..
-Hallgatlak. Mondj el mindent, amiről úgy véled, hogy tudnom kell.  - mosolyogtam

Szinte egész este csak nevettünk. Tom és Eddie folyamatosan ugratta egymást, én pedig a hasamat fogva jóízűen nevettem. Jól éreztem magam, és azt kell hogy mondjam, végre kellemeset csalódtam egy férfiban.
Ha lehet ilyet mondani, az este folyamán rájöttem, hogy nagyon kedvelem Őt.
Sok minden jött  szóba, Tom kérdezgetett a családomról, a karrieremről, a pasijaimról.. Természetesen mindent elmondtam neki ezekkel kapcsolatban, illetve majdnem mindent. Nem akartam, vagyis tudtam hogy egyszer meg kell tennem, ha úgy gondolom hogy több is lehet köztünk, de azt is jól tudtam hogy ennek még nem jött el az ideje. Nem tudtam volna közölni vele, annyira jól esett, ahogy rám nézett.

-Hát..  - megálltunk a házam előtt, a lépcső alján
-Nagyon köszönöm a mai estét.   - mondtam
-Nincs mit, én köszönöm hogy eljöttél velem, Robin.  - mosolygott
-Hát, mondd meg Eddienek, hogy ne felejtse el amit mondott. Jövő héten egy póker meccs.  - nevettem
-Persze, megmondom neki.  - közelebb lépett hozzám
Megfogta a kezemet, és az ajkához emelte.
-Mit gondolsz? Megismételhetjük a  mai estét?   -  suttogta
Az ajkamba haraptam, majd elmosolyodtam.
-Te mit gondolsz? Szeretnél még találkozni velem?
-Miért? Te igen?   -  a bal kezével gyengéden megfogta  a  derekamat, és magához húzott
-Én kérdeztem előbb.  - nyeltem egyet
-Ez nem igaz.  - nevetett
-Dehogynem.  - suttogtam
Az ember azt hinné, nem lehet egy nap után megmondani,  hogy mi lesz később, nem lehet tudni hogy mit akarunk. Ez minden esetben igaz lenne?
-Te nem fázol?   -  kérdeztem
-Egyáltalán nem. Te?   -  forró lehelete csiklandozta  a bőrömet, amitől kellemes bizsergés járta át  a testemet
Nevetni kezdtem, majd elhúzódtam tőle.
-A fotóid.. azt mondtad megmutatod nekem. Mi lenne ha következő alkalommal nálad találkoznánk?  -  fel léptem az első lépcsőfokra
Tom oldalra billentette a fejét, majd újra közelebb  lépett hozzám.
-Afotóim? Szóval kíváncsi vagy rájuk?   - kérdezte
-Te szeretnéd hogy lássam  őket?  - mosolyogtam
-Hm.. én most mást szeretnék.  -  fellépett mellém, majd újra megfogta a derekamat, és magához húzott
-Késő van már, nem?   - megsimogattam az ajka szélét
-Késő mihez?   -  a tekintete a szemem és a szám között cikázott
Halványan elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam az ajkához.
-Jó éjt. - suttogtam
Elakartam lépni tőle, de Tom vissza rántott.
-Jó éjt, Robin.  - suttogta, majd ajkát az enyémre tapasztotta


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése