Vakáció extrákkal 41. rész Paparazzi

Sziasztok. Visszatértem, meghoztam nektek a 41. részt. Jó olvasást, és a kommenteket se feledjétek. 

Aki pedig szeretne jelentkezni a novellaversenyre, az itt megteheti.

Napok teltek el, és a helyzet csak súlyosbodott. Bill és Samantha nem beszéltek egymással, nekem pedig folyton az járt a fejemben, amit Sam mondott pár nappal ezelőtt, hogy mikor hazamegyünk, úgysem fog működni ez az egész. Vajon igaza van ebben? Vagy csak a düh és a csalódottság beszélt belőle?

Nem akartam, hogy igaza legyen.

Próbáltam többször is átgondolni a helyzetünket. Én egy hétköznapi ember vagyok, Tom pedig egy világhírű szupersztár. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, mikor eszembe jutott, hogy néznék ki az utcán mellette, amint a paparazzik koslatnak utánunk. Biztos voltam benne, hogy nem bírnám ezt az életformát.

Újabb és újabb cikkek jelennének meg, hogy mit csinálok, mit dolgozok, mit ettem egyik reggel egy gyors büfében, álmos és nyúzott arccal. Ráadásul abban is biztos voltam, hogy az elvetemült rajongók megfenyegetnének, amiért elvettem tőlük álmaik hercegét. Rettegtem attól, hogy haza kell mennem.

Aztán az is eszembe jutott, hogy már rég kiderült minden… lehet, hogy napok óta mászkál utánam valami vérszopó újságíró, és minden egyes mozdulatomat megörökíti. Nem csak rólam van szó, ott van például Sam börtönös balhéja. Nem hinném hogy jót tenne a karrierjének ha mindez kitudódna.

- Hahó, valaki.  -  lépett be az ajtón Rory, majd ledobta a táskáját a kanapéra

- Szia. -  köszöntem  - Hát te?

- Hát én. -  mosolygott, majd leült mellém a bárpulthoz  - Mit iszol?

- Limonádét.  – válaszoltam a poharamra nézve

Hm.. lehet hogy valami erősebbet kéne választani?

- Hol van Sam?   - kérdezte

- Passz.  – mondtam  -  Lent nem nézted? Lehet, hogy már az asztal alatt van. Velem nem nagyon akar beszélni, esetleg te is megpróbálhatnád.

Rory halványan elmosolyodott.

- Már próbáltam.  – sóhajtott fel  - Te hogy vagy?

- Én?   - néztem rá meglepetten  - Hogy lennék?

- Úgy értem Tommal.  -  mondta

- Ja, hogy úgy. Megvagyunk, csak mostanában nem nagyon látom. Valami közbe jött, és folyton a telefonján lóg, ideges Bill miatt, én pedig nem akarok a terhére lenni.

- A terhére?  - kérdezte meglepetten   -  Dehogy lennél a terhére. Inkább segíts neki, próbálj beszélni Billel..

- Már próbáltam, többször is, esélytelen, ahogyan Samantha is.

- Ugyan már, mindketten makacsak, az az egy bajuk van.  – mondta

- Tudom én azt.  – kortyoltam bele a pohárba 

- Már  csak egy hétig vagyunk itt, ki kéne használni, de te is csak bent ülsz ebben a rohadt szobában, ahelyett, hogy inkább élveznéd  a tengerpartot.  – korholt

- Élvezem én, innen is szép a kilátás.  – böktem az ablak felé

- Nem arra gondoltam. -  motyogta

- Mindegy.  – legyintettem

- Ja és még valami..  – kezdett bele - A sziget tele van újságírókkal.

Tessék, tudtam hogy ez lesz…

- Hát persze..  – nevettem fel, kínomban – Gondolom már a címlapokon lehetünk

- Azt nem tudom. De Georgot és engem már lefotóztak, az biztos. Folyton   a nyomunkban van az egyik, le se akar szállni rólunk. Roppant idegesítő alak, meg kell hogy mondjam. Ha tehetném, eltörném az orrát.

- Szerinted már tudnak Samantha balhéjáról?

- Nem tudom, nagyon remélem hogy nem tudódott ki.

- Szerinted folytathatjuk az életünket ott, ahol abbahagytuk mikor idejöttünk?  - kérdeztem elgondolkodva

- Ezt most miért kérdezed? Baj van? 

- Igazából nincs, vagyis még nincs. Csak belegondoltam hogy milyen lesz, mikor haza megyünk. Nekem itt van Tom, neked pedig…  - kezdtem bele

- Annyiban fog változni, hogy egy kicsit több figyelem irányul majd felénk.

- Hát pont ez  az, tudod hogy én nem vagyok olyan..

- Ann.. – sóhajtott fel

Hallottam a háttérben a TV hangját. Nem nagyon figyeltem rá, de mikor véletlenül rápillantottam, magamat véltem felfedezni a képernyőn, amint éppen napszemüvegben sétálgatok a szálloda előtt, a kedvenc kék felsőmben. Videókat vettek föl, lesi fotókat készítettek rólunk, a képernyőn folyamatosan kérdések hullámoztak, hogy vajon kik lehetnek ezek a lányok, mióta ismerik őket, mit csinálnak együtt….

Aztán mikor megjelent hirtelen Kate könnyel eláztatott arca, szinte sokkot kaptam.

A sajtóhoz fordult, így akar Samanthán és Billen bosszút állni.

Annyira látszott rajta, hogy csak megjátszotta magát, pedig egyáltalán nem ismertem őt, mégis sütött róla, hogy színlel, méghozzá nem is kicsit.

- Hölgyem, elmondaná a kamerába is azt, amit nekem mondott el?   - kérdezte a riporter.

- Persze, szeretném ha mindenki tudná, hogy milyen szörnyű emberekről van szó.   – kezdett feltűnően sokat szipogni

- Mi történt pontosan pár nappal ezelőtt azon a bizonyos szórakozóhelyen?

- Billel, a barátommal, ugye mindenki ismeri őt, éppen táncoltunk, mikor az a bizonyos nő, oda nem jött hozzánk, és elkezdett lökdösni engem. Próbáltam nem foglalkozni vele, de egyre erőszakosabb lett, valószínűleg ittas állapotban volt. Aztán odáig fajult a dolog, hogy nekem jött, és fellökött. Megfogta a nyakamat, és fojtogatni kezdett. -  mutatta a lilára festett nyakát

- Szóval tetlegességig fajultak a dolgok?

- Igen, aztán végül engem is megvádoltak, mert hogy kötekedtem vele. Mindkettőnket bevittek  a rendőrségre, ahol kihallgattak.

- Feljelentette a hölgyet az eset után?

- Igen. Felkerestem, és próbáltam tisztázni vele a dolgot, de újra nekem akart esni, így távoltartási végzést kértem ellene. Nem akarok félelemben élni.  – mondta könnyes szemekkel a kamerába.