Vakáció extrákkal 40. rész Feladom

Sziasztok!
 Újra itt vagyok, ezúttal egy résszel jöttem, a vakáció extrákkal folytatásával. Remélem tetszeni fog nektek.
Lenne itt még valami...
Ma még jelentkezni fogok egy bejegyzéssel, az viszont meglepi lesz. Majd nézzetek be! Addig is, jó olvasást, és további szép napot! A komikat pedig szívesen várom! ;)

Nem mondanám hogy túlságosan meglepődtem azon, amit Bill mondott. Azok alapján ami az elmúlt napokban történt, igazán megérdemelte.

Katie meglepetten pislogott Billre.

-          Tessék? – kérdezte

Bill közelebb lépett hozzá, majd a kezét a derekára téve, elkezdte kifelé tolni a nappaliból, ám Katie durván ellenkezni kezdett, és felénk fordult.

- Egyáltalán kik vagytok ti? És hogy tudtátok ennyire megváltoztatni Billt?  - pillantott az említettre

- Nem változtattak meg, nagyon is tévedsz. Csak rájöttem, hogy nem éri meg olyan emberekre pazarolnom a drága időmet, mint amilyen te vagy. Mindig is hazudtál nekem, fűvel - fával megcsaltál, csak is a pénzem miatt voltál együtt velem, ennek viszont most véget vetek. – mondta

Katie egy szót sem bírt szólni.

Samantha némán követte az eseményeket, valószínűleg még ő maga is meglepődött. De vajon képes lesz ezek után szóba állni vele? Hiszen még mindig haragudott rá..

- Ugyan már Bill. – sóhajtott fel Katie  - Ezt te sem gondolhatod komolyan, biztos csak telebeszélték a fejedet.

- Egyáltalán nem, de már megmondtam. Most pedig menj el!  - mutatott az ajtó felé

- Nem megyek sehova.  -  mondta

Sam ekkor megmozdult, ám Tom egy gyors mozdulattal visszarántotta maga mellé.

- Megmutassam neked a kijáratot? – sziszegte Sam

Katie tekintete rávillant.

- Minek kellett beleavatkoznod? Már rég együtt lennénk újra, ha te nem jössz a képbe.  -  mondta dühösen

Sam kárörvendően elvigyorodott.

- Nem kell aggódnod, szivi, nem csak téged bántott meg. Ha tudni akarod, én már nem akarok tőle semmit. 

Bill és Sam tekintete hirtelen összetalálkozott, majd a férfi rögtön el is kapta, és Katie felé fordult újra.

- Kikísérlek. -  motyogta, majd tolni kezdte  lányt, aki ezúttal nem ellenkezett.

Bill kinyitotta az ajtót, majd Katievel az oldalán kilépett a nappaliból.

- Sam, ez meg mi volt?  - fordultam felé

Tom elengedte a kezét, mire Samantha ellépett mellőle, és a pult felé indult.

- Mire gondolsz?  - kérdezte

Igazából tudtam, hogy nem lenne helyes rákérdezni, hiszen Sam nem az a fajta, aki lelkizik, az inkább az én műfajom.. De nagyon is tudtam, hogy legbelül szenved, csak erősnek akar látszani.

Bill nagyon megbántotta őt, rosszul esett neki ez az egész,  a börtönben töltött pár óra talán ráébresztette arra, hogy nem szabad mindig hirtelen döntéseket hozni, nem szabad rögtön cselekedni, vigyázni kell azzal is, hogy mit mondunk.

Lehet hogy csak azért mondta hogy nem akar Billtől semmit, hogy Katie végre elmenjen. De az is lehet, hogy nem…

- Leakarom zárni ezt a dolgot, egyszer és mindenkorra.  – mondta

- Én értelek, de azt hittem.. -  kezdtem bele

- Sajnálom Ann, de nem vagyok hajlandó tovább húzni ezt az egészet. Nem is tudom, mit képzeltem. Hiszen hamarosan haza megyünk, minden újra a régi kerékvágásban lesz, úgyis elválnának az útjaink. Már ha megmarad az állásom, ezek után…  - felemelt egy poharat, majd tele töltötte vodkával

A szemem a pohárra tévedett.

- Ugye tudod, hogy ez nagyon rossz kifogás?  -   ültem le mellé

- Nem érdekel.  – mosolyodott el, a pohárra nézve

- Ugyan már!  - szólalt meg a hátunk mögül Tom -   Samantha, ne csináld ezt. Te még nem követtél el hibákat? Igazán tekintettel lehetnél Billre, hiszen ahogy látod, téged választott. Képes volt megszabadulni Katietől, - attól a nőtől, akit évekig szeretett ,- csak is miattad. Pedig csak pár napja ismer. Nem látod, hogy milyen súlyos döntés ez? – kérdezte

- Csak azért mondod, mert az ikertestvére vagy.  – mondta Sam

- Egyáltalán nem. Csak azért, mert ismerem. Az isten szerelmére, hát nem érted? Szeret téged, ezt már nekem is megmondta. Csak is azért hagyott faképnél a klubban, mert hirtelen megjelent Katie. Ők nem zárták le a kapcsolatukat hivatalosan, ugyanis Katie egyik napról a másikra tűnt el, még csak nem is mondta Billnek, hogy szakítsanak. Azt hitte hogy hónapok után vissza térhet hozzá, mintha mi sem történt volna. – magyarázta Tom

Elképedve néztem rá. Mégis ki lenne képes ilyesmire?

Sam rezzenéstelenül nézett farkas szemet a poharával.

- Ezt hívják pechnek.  – sóhajtott fel

- Sam.. – kezdett bele Tom

- Már döntöttem!-  csapta le a poharát, majd felállt, és és az ajtó felé indult  -  Inkább keresek egy nyugodtabb helyet, ahol hagynak vedelni. – mondta, majd becsapta mag után az ajtót

- Nem hiszem el. – motyogta Tom

Odalépett hozzám, majd megszorította a vállamat.

- Megkeresem Billt.  – mondta

- Rendben.  – néztem rá – Ne menjek veled?

- Nem, négyszemközt akarok vele beszélni. -  mondta, majd egy csókot nyomott  a homlokomra, és ellépett mellőlem -  Sietek vissza. Szeretlek! – nyitotta ki az ajtót, majd kilépett

- Én is.  – motyogtam

Azok a szavak csengettek   a fülemben, amiket Sam mondott…

„Hiszen hamarosan haza megyünk, minden újra a régi kerékvágásban lesz, úgyis elválnának az útjaink.”