Nem magyarázkodok, mert arra senki sem kíváncsi, úgyhogy ha esetleg valakit érdekel, meghoztam a Vakáció extrákkal folytatását.
Jó olvasást hozzá!
Mikor Samantha felébredt, az arca önkénytelenül is mosolyra
húzódott, ahogy visszagondolt a tegnap estére. Milyen régóta várt már rá,
milyen régóta várt már erre a férfire.
- Jó reggelt. – suttogta Bill, mikor érezte, hogy
Sam mozgolódni kezd
- Szia. – mosolygott a lány, majd közelebb hajolt
Bill arcához és gyengéden szájon csókolta
Bill felnevetett, majd megszólalt.
- Ezek után mindig ilyen ébresztőt szeretnék.
- Én is. – helyeselt Sam
- Éhes vagy? Elmehetnénk valahova reggelizni. –
vetette fel az ötletet Bill
Sam gondolkodó arcot vágott.
- Nem is tudom, jó ötlet, de nekem eszembe jutott
ennél sokkal jobb. – sejtelmesen Bill takarója alá nyúlt, mire a férfi kaján
vigyorral Samantha fölé feküdt
- Micsoda kéjenc itt valaki. – Bill jobb kezével a
lány feje fölött összefogta a kezeit, majd bal keze vándorútra indult a testén
Sam zihálni kezdett.
- Ezzel soha nem fogok betelni, ahogyan veled sem. –
azzal a férfi ajkának esett
***
Szerencsém volt, vagyis helyesebben szólva
megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy Tom még alszik mellettem, és jelét sem
adja, hogy észrevette, hogy felkeltem.
Óvatosan kikeltem az ágyból, a szekrényből kikaptam
egy fekete leggingst egy hosszú, kék fekete inggel, majd felöltöztem, és
csendben kilopóztam a szobámból.
Tisztában voltam azzal, ami az éjjel történt, de
abban a pillanatban csak arra volt szükségem, hogy levegőzzek egyet. Muszáj
volt.
Azt tudtam, hogy egyáltalán nem bántam meg, ahogyan
azt sem, hogy hajlandó vagyok újra kezdeni vele, hiszen szerelmes vagyok belé,
ezt úgysem tudnám letagadni.
De hogy megbízok benne? Az már más kérdés.
Felkaptam a kulcsomat, a tárcámat, és a
bőrkabátomat, majd szapora léptekkel kimentem a lakásból.
Az utcára érve rájöttem, hogy muszáj meginnom egy
kávét, mert hirtelen lüktetni kezdett a fejem, így hát bementem egy kávézóba,
vettem egy tejeskávét, és a parkba indultam.
Mikor odaértem, leültem egy szabad padra, és az
agyam automatikusan zakatolni kezdett.
Pro és kontra. Pro és kontra.
Miért van az, hogy az emberek általában sokkal józanabbul
gondolkodnak reggel, mint előző este? Hogy jobban átlátják a dolgokat, sokkal
jobban átgondolják mindazt, amit tennének, illetve ami helyes, és ami helytelen
döntés lenne. Lehet, hogyha józanabbul gondolkodtam volna előző este, akkor nem
feküdtem volna le Tommal, mert az eszem nem engedte volna. Csakhogy nem az
eszemmel van gond, nem az agyam mondta azt, hogy tegyem meg, hanem valami
egészen más. Hiszen ki hallott arról, hogy egy szerelmes ember, egy szerelmes
nő, vagy férfi józanul tud gondolkodni, mert őszintén szólva én még nem igazán
hallottam ilyet.
A józanész és a szerelem elég távol állnak
egymástól.
Ebből következik az is, hogy mindez megéri e, megéri
szenvedni, ha esetleg újra történik valami, vagy ha kiindulok a múltjából,
abból a kicsapongó, hazugságokkal és megannyi felszínes és érzelemmentes
kalandból, ami oly sok éven át a menekülő utat jelentette számára az igazi
érzelmek elől. De ha igaz, amit mond, hogy szeret, hogy mindennél jobban akar engem, és hogy nem hazudott
nekem, akkor mi itt a kérdés?
Igen, pont ez az, az a sok kérdés állandóan ott
zakatolt a fejemben.
***
Tom arra számított, hogyha kinyitja a szemét, Ann
ott lesz mellette, csendesen szuszog, ő pedig órákon keresztül figyelhetné, ám
az ágy üres volt, a lány sehol nem volt.
Tom felült az ágyban, megdörzsölte a szemét, és
felállt. Magára kapta a nadrágjá, majd kiment a nappaliba. Körbenézett az egész
lakásban, de a lányt sehol nem találta.
Talán lement reggeliért, vagy esetleg valaki
felhívta, lehet. hogy Rory vagy Sam szólt neki valamiért… és az is lehet, hogy
megbánta, ami az este történt.
Nem, nem, az nem lehet, hiszen azt mondta neki, hogy
megbocsájt, Tom tudta, hogy a lány szereti őt, bár Tom ebben soha nem
kételkedett, még ha a lány annyira csökönyösen is ennek az ellentétjét
állította.
Hirtelen azon kapta magát, hogy idegesen járkál fel
s alá a lakásban, aggódott, hogy nem tudta, hova tűnt Ann, és hogy miért ment
el.
Húsz perc sem telt el, mikor nyílt a bejárati ajtó,
és Ann lépett be rajta.
Tom felpattant a kanapéról, és feszülten a lány felé
lépett.
- Jó reggelt. – köszörülte meg a torkát
Ann halványan
elmosolyodott, majd végig nézett a
férfin
Tom félmeztelen volt, csupasz mellkasa egy
pillanatra megzavarta a lányt, de pár másodperc múlva már úgy is tett, mintha
mi sem történt volna.
- Neked is, Tom. Hoztam neked kávét. – odanyújtotta a
poharat, mire a férfi elvette tőle, Ann pedig szó nélkül elment mellette, és a
konyhába indult
Tom követte, majd mikor látta, hogy Ann serényen
pakolni kezd a hűtőszekrényből, hirtelen megkordult a gyomra.
- Éhes vagy? – mosolygott a lány
- Igen. A testem elárul. – Tom felült az egyik
székre
- Helyes, ugyanis beszélnem kell veled, és a reggeli
a legmegfelelőbb alkalom erre.
Jó lett! Várom a folytatást!!
VálaszTörlésSzia Drága!
VálaszTörlésElnézésedet kérem, hogy csak most írok, de eddig valamiért ez elmaradt. Most elolvastam a részt újra, és meg kell, hogy mondjam, nagyon várom a folytatást. Örülök, hogy Samnek és Billnek sikerült túllépniük a nehézségeken, és hogy Tom és Ann kapcsolata is kezd kibontakozni talán. Remekül írsz és remélem még sokáig olvashatok tőled!
Hű barátnőd és olvasód, Diane :)