Na, megérkezett a mozikba  a hajnalhasadás legújabb befejező része :D Kicsit szomorú vagyok hogy vége van ennek a csodálatos történetnek de örülök is neki mert már vagy két éve várom a filmet..pontosabban azóta mióta elolvastam könyvben :D Szóval nem tudom ki hogy van vele, szeretitek vagy nem...ezt is megírhatjátok kommentben. Kiváncsi vagyok a véleményetekre :D Addig is mindenkinek szép napot és jó hétvégét kívánok :D

Vakáció extrákkal 4.rész Kezdetnek nem rossz?!

Na, itt vagyok most már a negyedik résszel. Remélem örültök :D Úgy volt hogy már tegnap felrakom az új részt de valami véletlen folytán minden kitörlődött amit legépeltem :S Képzelhetitek  milyen ideges voltam xD

DE semmi gond, behoztam a lemaradást bár ez rész egy picivel rövidebb lett csak hogy felcsigázzam a kedélyeket ;) Örülnék ha írnátok kommenteket, véleményeket hogy lássam megéri ezt az oldalt szerkeszteni és hogy titeket is érdekel :D Na de nem is húzom az időt, jó olvasást :D :D

Vakáció extrákkal

4.rész

Kezdetnek nem rossz?!

Furcsán bizseregni kezdett a fejem, mintha szédültem volna.. Hogy mi? Nem értettem...Mi vagy inkább ki van rám ilyen hatással? Az idióta romantikus filmek jutottak eszembe mikor a lány először megpillantja a jövendőbelit, a nagy Ő-t és lassított felvétellel bámulják egymást. Az biztos......Talán csak a filmekben létezik igaz szerelem mert  én csak 23 éves vagyok de egyszer nem sikerült rendes fiúra bukkannom, az összes ( nem mintha annyira sok lett volna) egy bunkó gátlástalan alak volt aki egész végig csak kihasznált. Köszönöm de én nem kértem belőlük..
Határozottan felemeltem a fejem és mint valami elszánt FBI ügynök végigmértem a két idegent amint a recepció felé tartottak igencsak vigyorgó arckifejezéssel.
Nem sokat olvastam újságot de azt tudtam hogy Tomnak elég nagy ízlésficama volt ha öltözködésről volt szó....a testvéréről nem is beszélve. De ezek szerint lemaradtam a " slampos kukazsákos" sztorinál amit Tom igen nagy becsben tartott ha valaki piszkálni kezdte a stílusa miatt.
Mintha megtanult volna öltözködni....
Egy normális méretű világos kék farmert viselt fehér atlétával, rendes sötét sportcipővel és kék kockás feltűrt inggel. Az első benyomás fontos?
Bill pont testvérének az ellentétje volt. Minden volt rajta csak egyetlen egy normálisnak tűnő ruhadarab nem.... A már amúgy is 35 fokban bőrkabátot és hosszú cső farmert viselt. Hát igen, a másik az hogy minek vesz fel egy hím nemű cső vagy répa nadrágot? Annyira ízléstelen és és és..lányos. Nem áll jól egyiken se, kivétel nélkül.
-A szentségit Ann, oda nézz!- bökött meg Sam mire elmosolyodtam- Azok ott az ikrek?- vette le a napszemüvegét
-Igen.- mondtam alig hallhatóan
Mit ad isten, pont mellettem kellet megállniuk mire nagy levegőt vettem és elfordultam.
Nem akartam szemtől szemben végigmérni őket, szerettem távolról figyelni az embereket.
-Parancsoljon Hölgyem, a kulcsok. Az inas, Martin majd felviszi a csomagjaikat. Ha bármire szükségük van kérem szóljanak.- mosolygott kedvesen a nő és átadta a kulcsot Rorynak
-Köszönjük.- vette át a kulcsot Rory
A nő ekkor vigyorogva a VIP vendégekhez fordult.
-Heló Amanda.- mosolygott Tom- Már hiányoztál.
-Sziasztok fiúk.- kezdett pirulni a lány- A szokásos lakosztály igaz?- kezdett keresgélni a számítógépen
-Igen.- válaszolt Bill
Tom lazán neki támaszkodott a pultnak a lábát pedig keresztbe téve nézelődött.
Lopva, érdeklődő tekintettel a vállam fölött ránéztem de csak akkor vettem észre hogy engem néz.
-Heló.- vigyorgott szemtelenül és levette a hatalmas szemüvegét
Ajjjajj.
Szinte azonnal elkaptam a tekintetemet és megzavarodottan néztem a többiekre
-Minden rendben?- kérdezte Greg mikor már ő is átvette a kulcsát
-Menjünk innen gyorsan.- mondtam és a lift felé vettem az irányt.
Követtek a többiek is majd mikor már mindannyian a liftben álltunk valaki kiabálni kezdett.
-Tartsátok az ajtót.- de csak akkor vettem észre hogy az ikrek szaladnak felénk és ugranak be a liftbe épphogy az ajtó csukódása előtt.
-Köszi.- vigyorgott Tom
Hm.... az volt a baj hogy a lift nem volt elég tágas hatunknak ráadásul fél méterrel állni a világ legnagyobb nőcsábászától hogy is mondjam.. mélyre hatoló volt, főleg akkor amikor azzal az idióta csajozós vigyorával méregetett minket.
Jesszus.
-Melyik szobát kaptuk? Hányadik emelet?- szólaltam meg kínomban
-Hetedik emelet 729-es lakosztály.- mondta Rory
Hetedik emelet? KIrály. A harmadikon voltunk.
Annyit tudtam hogy Greg szobája a 12-en van ezért reménykedni kezdtem hogy az ikrek valahol a 79-en lesznek, ugyanis nem állt szándékomban beléjük botlani.
-Háhá. Kicsi a világ. Mi a 736-osban vagyunk, igaz öcskös?- mondta Tom
Tessék..kellett nekem ilyesmikre gondolni.
Beleharaptam az alsó ajkamba és a számokat kezdtem szuggerálni.
Négy.......öt...öt és fél, legalábbis annak tűnt.....hat......hat és háromnegyed......hét.
Én voltam az első aki kilépett a liftből és sietős léptekkel a lakosztályt kezdtem keresni. Épphogy csak visszanéztem láttam hogy Greg meglepett ábrázattal int nekem és az ajtó becsukódott.
A hosszú folyosón secc perc alatt megtaláltam a szobánkat és türelmetlenül toporzékolni kezdtem.
Rory és Sam ekkor mellém léptek és míg Rory a zárral babrált Sam sunyin kacsingatni kezdett rám.
-Most meg mi van?- kérdeztem némán, lángoló arccal
Rory kinyitotta az ajtót.
-Heló.- Tom elment mellettünk és csábosan vigyorgott
-Imádni valóak.- tátogta Sam elmélázva és Rory után belépett a lakosztályba
Fél szemmel a majdnem szomszédaink felé tekintettem mikor láttam hogy Tom rám kacsint majd mosolyogva eltűnik az ajtó mögött
Némán magam elé néztem majd egy nagyot sóhajtva megszólaltam.
-Már csak ez hiányzott.- mondtam hangosan és egy mélyet sóhajtva beléptem az ajtón
Furcsán tekintettem körbe mert nem szoktam hozzá az efféle luxushoz de úgy döntöttem ezzel is elfoglalom a figyelmemet így hát alaposan körbe néztem.
Rögtön a bejárati ajtóval szemben volt egy óriási ablak amelyen keresztül az egész szigetet látni lehetett. Az ablakkal szemben egy három részes bőrkanapé és egy apró dohányzóasztal állt vele szemben a falon pedig egy óriási LCD tévé házimozival. Az ajtó két oldalán egy gardrób és fogas állt.
Tetszett, kifejezetten tetszett.
A gardróbtól kb. három méterrel egy csinos kis bár volt telis tele jobbnál jobb és erősebb szeszes és szeszmentes italokkal Rögtön mellette a fürdőszoba azzal szemben pedig három hálószoba kapott helyet.
Hm. Tetszetős.
-Fúú, nagyon jó. Király.-huppant le a kanapéra Sam
Szemezni kezdtem a bárpulttal. Hirtelen az lett a legszimpatikusabb számomra így hát elindultam felé majd kitöltöttem magamnak valami erőset.
-Rory, tudod kik a majdnem szomszédaink?- mosolygott Sam és ledobta a papucsot a lábáról
-Azt hiszem. Miért?- kérdezte Rory
-Miért?- ült föl érdeklődve Sam
- Most meg mi van?- kérdezte Rory- Az ikrek azok nem?
-Hát ez az. Egyem a szívüket...- vigyorgott Sam
Forgatni kezdtem a szememet majd lecsaptam a már üres poharamat a pultra és önbizalmat sugallva az arcomról leültem az egyik bárszékre.
Ekkor kopogni kezdtek.
Összerezzentem.
-Remélem nem...- kezdtem bele
Rory felállt és elindult az ajtó felé hogy kinyissa.
-Remélem de.- vigyorgott Sam majd felült
Az ajtóra tapasztottam a szemem és szuggerálni kezdtem azt.
Az inas, Martin állt az ajtóban kezében és a földön a bőröndjeinkkel. Behozta őket a nappaliba majd Rory a kezébe nyomott egy kis borravalót mire ő mosolyogva megköszönte és elment.
-Jó segge van.- mondta Rory
Sam nevetni kezdett
-Én másnak a hátsójára hajtok.- viccelődött Sam
Felsóhajtottam majd felálltam és megragadtam a bőröndjeimet.
-Melyik szoba lesz az enyém?- kérdeztem- Vagy inkább melyiket szeretnétek ti?
-Nekem mindegy, amelyiket szeretnéd. -mondta Rory  mosolyogva
Az ablakhoz legközelebbi ajtóhoz léptem majd kinyitottam
Egy óriási francia ágy állt a szoba közepén plafonig érő baldachinnal két oldalán apró éjjeliszekrénnyel és egy hatalmas gardróbbal.
Becsuktam magam mögött az ajtót és a homlokomat neki támasztottam majd behunytam a szememet és  halványan elmosolyodtam.
-Ez érdekes nyaralás lesz.- mondtam majd egy nagyot sóhajtva sarkon fordultam és belevetettem magam a hatalmas párnák közé......

Szépséges napot mindenkinek!

Hááát....sose hittem volna hogy egyszer túlélem ezt a napot. Ma volt a szintvizsgám, három pont és ötöst kaptam volna. egyáltalán nem vagyok lesújtva, örülök hogy nem buktam meg :D És hálát is adok az égnek vagy annak aki segített ebben. Szóval...nehéz nap volt de túléltem. Mindenkinek további szép napot :D :)

Vakáció extrákkal 3.rész Az út és egy kellemes meglepetés

Újra itt vagyok immár a harmadik résszel. Nagyon örülnék ha elmondanátok a véleményeteket, észrevételeiteket. Addig is jó olvasást és kellemes hétvégét kívánok! :D

Vakáció extrákkal

3.rész

Az út és egy kellemes meglepetés

Hogy eltereljem a figyelmemet próbáltam a dalra koncentrálni amit dúdoltam de elég furcsán nézhettem ki ahogy összeszorított szemekkel az ülésemet markolászva Metallicat mormogok.....
Mint valami égi megváltás hirtelen abbamaradt a rázkódás. Észrevettem hogy senki nem futkos eszeveszettül segítség után rohangászva így én is próbáltam nyugton maradni. Nyugi volt a gépen, még a "legfélősebbelsőrepülős" sem lézengett ide-oda hanem nyugton maradt. Az tuti biztos hogy voltak rajtam kívül még olyanok akik soha életükben nem utaztak repülőgépen.
Mikor befejeztem belső monológomat hirtelen éreztem hogy a srác elvette a kezét a kezemről és bocsánatkérően néz rám.
Elmosolyodtam.
-Elnézést kérek. Ha utazok mindig ez van.Egyszerűen nem tudom megszokni.- fújta ki a levegőt
-Semmi gond. Ezt szerintem lehetetlen megszokni, legalábbis én nem tudnám.- mondtam mosolyogva
Habozni kezdett majd egy halvány mosollyal az arcán megszólalt.
-Greg Williams vagyok.- nyújtotta a kezét
-Ann, és én is irtózok a repüléstől. Igazából ez az első.- fogtam vele kezet
-Nagyon örülök.- mosolyogva végigmért sötétbarna szemeivel
Most hogy én is jobban szemügyre tudtam venni elmosolyodtam. Enyhén kócos, göndör sötétbarna haja volt. széles kigyúrt válla és gyönyörű szemei.
Nyeltem egy nagyot. Ilyenkor mindig zavarba jövök.
-Hova utazol?- kérdezte
-A Maldív szigetekre, Hála az égnek eltudtam szabadulni a főnökömtől. És te hova tartasz?
-Ez most komoly? Én is oda megyek. Minden évben ott töltöm a nyarat.- mosolygott
-Ez király. Én most megyek oda először.
-Egyedül?
-Nem, két barátnőmmel. Már nagyon régóta tervezzük ezt a kis kiruccanást mert nem sűrűn tudunk úgy igazán lazítani.
-Aha, értem.- mosolygott
-És te? Egyedül utazol?
-Igen, igen, de ha lenne barátnőm együtt jöttünk volna.- mondta
Elmosolyodtam.
-Igen, ez nyilvánvaló...- mondtam és a tekintetemet a gép másik felére szegeztem ahol láttam hogy Rory szüntelenül mosolyog rám mire én összeszűkült szemekkel csücsöríteni kezdtem rá , ő pedig kinyújtotta nyelvét.
-Jó fej barátnőd van.- mosolygott rám Greg
-Öhm...igen. Rory és Sam a világ legjobb barátnői, kevés ilyen ember létezik mint ők ketten.
-Sam? Ő a másik? Hol ül?- pásztázta a szemével az utasteret.
-Ott a kis srác mellett.- mutattam a kis fiúra aki folyamatosan Sam-hez beszélt. Be nem állt a szája.
-Aha, látom.- mosolygott- Néha én is kifogom a nagyszájú gyerekeket. Egyszer egy kislány ült mellém. Azt akarta hogy babázzak vele mert nagyon unatkozott. Mondtam neki hogy nem tudok mert más dolgom van, erre úgy elkezdett sírni hogy kétségbeesésemben gügyögni kezdtem neki. Egész úton szórakoztatnom kellet mert akárhányszor abba hagytam újra bömbölni kezdett. Mire leszállt a repülőgép én már teljesen ki voltam.- mondta a fejét fogva
Elnevettem magam.
-Igazi bébicsősz vagy. De  mondd csak, a szülei hol voltak?
-A nagyszüleivel utazott valahova, a nagypapája meg is köszönte a segítségemet. Hát, őszintén szólva volt mit.- nevetett fel jókedvűen
Greg egész úton szórakoztatott engem, annyi mindent mesélt, hogy hol járt, milyen elképesztő dolgokba keveredett....egyszerűen nem tudtam megunni. Olyan átérzéssel beszélt ezekről a dolgokról hogy egész végig vigyorognom kellett. Olyan aranyos volt, be nem állt a szája.
-Na de mindegy. Én már ki tudja mióta jártatom a számat de te még nem mondtál eddig semmit. Csak annyit tudok rólad hogy rühelled a repülést. Mondj már valamit na!- kezdett unszolni
-Mit mondhatnék? Nekem nem olyan kaland dús az életem.- mondtam- Szakács vagyok egy Los Angeles-i étteremben. Két barátnőmmel élek együtt de ezt te is tudod..hát mit mondhatnék még?
-Mondjuk hogy van e testvéred, jársz e valakivel?
-Van egy húgom és egy öcsém akik New Yorkban élnek anyuékkal.
-És barátod? Jársz most valakivel?
-Öhm...nem, már három éve nincs senkim.
-Ajjaj, három éve? - vágott aggodalmas arcot- Valaki nagyon megbánthatott téged.
- Igen, de ez már nagyon régen történt.- vettem egy nagy levegőt- Erről a dologról nem szeretek beszélni, nagyon sokáig tartott míg sikerült teljesen kilábalnom belőle. Bár ha jobban belegondolok soha nem fogom tudni rendesen feldolgozni.
-Tehát nem szeretnél róla beszélni, megértem. Nem piszkállak többé ezzel a kérdéssel.- mosolygott biztatóan
Halványan elmosolyodtam.
- Greg, eszembe jutott valami. Mindent elmeséltél magadról kivéve azt hogy mit dolgozol. Kivele.- mondtam- Mindent hallani akarok, tuti biztos hogy ugyanolyan szórakoztató mint amiket meséltél.
-Szórakoztató?- mosolygott- Orvostanhallgató vagyok az egyetemen.
-Azta, ez komoly?- meglepődötten néztem rá
-Igen. -nevetett- Vagy ennyire nem tudsz elképzelni orvosi köpenyben szikével a kezemben?
-Nem, vagyis de, csak...nem is tudom ez olyan fura nekem. Téged hamarabb tudnálak elképzelni óvóbácsiként.- mosolyogtam
-Na kössz.
Greggel egész úton csak nevettünk annyira jó beszólásai voltak....rég nevettem ennyit mint akkor. Míg én jól szórakoztam, láttam hogy Rory és Sam egyre rosszabbul érezték magukat. Sam próbálta csitítani a kis srácot aki nem tudott nyugton maradni a hátsóján mígnem egy kiadós sült krumpli után a kisgyerek Sam ölébe hányt.
-Úúúú..basszus. Mit csináltál?- kezdett sipákolni Sam mire az egyik utaskísérő és valószínűleg a gyerek anyja Sam üléséhez ment.
A kis srác lila fejjel újra öklendezni kezdett és belehányt a papírzacskóba amit a kezébe nyomtak.
-Gyere kisfiam, kimegyünk a mosdóba.- vette fel a fiút az anyukája- Elnézést kérek.- nézett bocsánatkérően Samre majd kiment a mosdóba
-Elnézést kérek hölgyem, azonnal hozok valamit.- azzal az utaskísérő kisietett, Sam pedig hátra fordult hozzánk
Vigyorogni kezdtem.
-Most nézzél rám. Úgy nézek ki mint egy másnapos.- mutatott magára Sam dühösen
Rory felállt és odament Samhez.
-Uhhh, bocsi Sammy de nagyon hányásszagod van.- vágott fancsali képet Rory
-Kössz.- mormogta-Inkább ki megyek, úgyse fog idejutni az a rongy.- mondta majd felállt és kisietett a mosdóba
Rory mosolyogva odajött hozzánk.
-Szegény Sam, nagyon megszívta.- vigyorgott gonoszul
-Tényleg Rory, milyen ott ülni? Kényelmesen elférsz?- vigyorogtam
-Haha, nagyon vicces. Tudod milyen idegesítő hogy a fél fenekem lelóg az ülésről mert a kövér pacák két és fél ülést foglal el? Nem is zavartatja magát, még szándékosan arrébb lökdös és még neki áll följebb....adok én majd neki.- morogta
Átérzem a helyzeted.- mosolyogtam biztatóan
-Gondolom. Te sokkal jobban jártál mint én.- pillantott Gregre aki mosolyogni kezdett
-Heló, én Greg vagy te pedig minden bizonnyal Rory vagy.Igaz?- nyújtotta a kezét mosolyogva
-Igen.-fogott vele kezet
-Hihetetlen, majd csak a szállodában tudok átöltözni. Uhh.- jött ki a mosdóból Sam majd Rory mellé állt.
-Sajnálom szívem.- mosolyogtam rá- Ő itt Greg. Ugyan oda megy ahova mi. A Maldív szigeteken tölti a nyarat.
-A mázlista.- nézett elismerően Gregre- Mi alig tudtuk kicsikarni ezt a három hetet. Amúgy Sam vagyok.- nyújtotta a kezét
-Tudom, Ann mesélt rólad.- mosolygott Greg
-Mesélt?- vigyorgott rám Sam- Csupa jót, nem igaz?
-Így van.- bólogatott Greg- Ódákat zengett mind kettőtökről.
-Igazán?- vigyorodott el Rory- Nahát Ann, te aztán nagyon jól tudod leplezni az érzéseidet.
-Haha, nagyon vicces.
-Jól van na, csak hülyülök.- nevetett Rory jókedvűen
-Kérjük kedves utasaink figyelmét hogy foglalják el helyüket, kössék be az öveket mert hamarosan megkezdjük a leszállást. Köszönöm. -hallatszott a kapitány hangja a hangosbemondóban
-Király, akkor már nem kell sokat szenvednünk, mindjárt ott vagyunk.- mondta Sam
-Igen, úgyhogy gyorsan menjünk a helyünkre.- ragadta meg Samet Rory majd egy vigyorral az arcán elköszönt és a helyére ment
Bekötöttem a biztonsági övemet.
-A barátnőid pontosan olyanok mint amilyennek leírtad őket.-mosolygott Greg
-Vagyis bohókásak és szívet melengetőek?- mosolyogtam
-Pontosan.
-Várj csak míg megérkezünk. Ha ők buliznak nem fogják vissza magukat.
-Még szép hogy nem. Ki kell élvezni a szabadság minden egyes percét. Ilyenkor senki se fogja vissza magát.
-Még Ön se, Dr. Williams?
-Még én se.- mosolygott
A leszállást elég jól viseltem bár majdnem felfordult a gyomrom. Ahogy láttam Greg arckifejezését ő sem érezhetett másként.
Mikor leszálltunk a repülőről jó érzéssel szippantottam bele a levegőbe. De nem ez volt az első ami megtetszett. Amint a lábam érte a földet, lehajoltam majd lefeküdtem a földre a repülőtér kellős közepén..
Sam, Rory és Greg bambán álltak fölém.
-Minden rendben?- hajolt fölém Rory
-Föld. Földet értem.- mosolyogtam
-Szó szerint Ann, úgyhogy állj fel. Még el kell mennünk a csomagjainkért.- nyújtotta a kezét Greg majd felsegített.
-Menjünk.- mondta Sam
Mikor megszereztük a csomagjainkat hívtunk taxit ami elvitt minket a szállodába. Gyönyörű helyen épült közvetlenül a tenger mellett.
Nagyon megtetszett a hely.
-Azta. Zsír.- esett le az álla Samnek
Átmeneti otthonunk már kívülről jól nézett ki akkor milyen lehet belülről? Nem túlzok, a szálloda kb. 70 emeletes oriási szökőkúttal a bejáratánál.
Elámulva léptünk be a hatalmas ajtón ahol meglepetten láttam hogy az előtérben is egy szép kis szökőkút csordogált.
Ejha...
-Király.- vigyorgott Sam miközben körbe-körbe forgott és csodálta az épület minden egyes  zeg- zugát.
-Jó napot Kívánok. Dr. Aurora Weinstein névre foglaltattunk egy három szobás lakosztályt.- mondta Rory a recepciósnak
-Üdvözlöm Önöket.- mosolygott kedvesen a nő- Azonnal nézem is a foglalást.- azzal pötyörészni kezdett a számítógépen
Ekkor mintha hirtelen megfagyott volna körülöttem a levegő. Megláttam valakit a bejárati ajtónál vészesen közeledni a recepció felé.
Egy ismeretlen ismerőst akit bár sose ismertem volna meg....

"Mindazokért, akiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen."

Mindenszentek napja