Mindenkinek boldog Halloweent ha lehet így mondani XD

Happy Halloween! :D

Történetek és amit tudni kell róluk

 Vakáció extrákkal

A három fiatal lány élete legnagyobb utazására készül már évek óta, így végül sikerül eljutniuk a Maldív szigetekre kikapcsolódni. Kalandos útjuk végül egy fiatal orvostanhallgató és a hírhedt ikrek karjaiba vezetnek.
Tom, az idősebb iker rögtön új skalp után kap, de az igencsak bizalmatlan Ann nem enged neki korábbi csalódása miatt, ugyanis erősen kételkedik a férfiak minden egyes szavában, főleg az olyanokéban mint Tom... Greg, a fiatal rezidens eleinte barátként majd később szerelmeként tekint a lányra aki továbbra is a csalódások és az érzelmek ellen menekül.
Barátnői Rory és Samantha is próbálja saját magánéletét rendbe hozni,Rory az érzelmek nélküli pasizásba menekül a férfiak iránti bizalmatlansága és csalódásai miatt, míg Sam az igazi szerelmet próbálja megtalálni a fiatalabbik iker, Bill személyében.
És Ann..... végül kezd rájönni hogy képtelen dönteni egyik legjobb barátja Greg és Tom között aki mint kiderül nem olyan mint amilyennek mutatja magát.
De a végén vajon mindannyian a helyes útra térnek? És a súlyos szerelmi háromszög vajon befolyásolja e az eddig szőtt barátságokat?
Azt mondják a remény hal meg utoljára.... ebben én már nem hiszek.

A véletlen nem létezik

 

Nick és Lana gyerek korukban a legjobb barátok voltak. Mindent együtt csináltak, szinte együtt nőttek föl, nagyon szerették egymást de kizárólag csak barátként. A gimnázium után viszont elváltak útjaik.. Lana egyetemre ment, Nicknek pedig munkát kellett keresnie. Évek teltek el.....Lana férjhez ment egy kőgazdag látszólag rendes fickóhoz aki egyre sűrűbben bántalmazta a lányt mint testileg és lelkileg... Egyszer annyira megverte hogyha a huga nem talált volna rá talán bele is hal. Ekkor látta elsőnek volt régi legjobb barátját Nicket aki az életét mentette meg, a fiúból ugyanis mentős lett.
Innentől a dolgok egyre bonyolultabbak lettek.. Lana már nem volt tisztában azzal hogy mi igaz és mit képzel be magának, félt bevallani hogy furcsa érzések lesznek úrrá rajta mikor meglátja a a fiút.
Mindez megváltozik mikor a lány férje tudomást szerez arról hogy felesége egyre többet van el hazulról így nyomozni kezd és mikor rájön hogy Lana megakar szökni a fiúval, bosszút esküdik, és megfogadja hogy addig nem nyugszik míg mindkettőt le nem törli a föld felszínéről...

 Kicsit talán Rómeó és Júliás beütése van de kíváncsi lennék a véleményetekre. Elvégre itt a bizonyíték hogy barátságból is lehet szerelem méghozzá nem akármilyen... :D 

Vakáció extrákkal 2. rész Hirtelen meglepetések

Újra itt vagyok a második résszel ami kicsivel hosszabbra sikeredett az előzőnél ;), próbálok nem annyira elmaradni a részekkel :D Mindenkinek jó olvasást és kellemes őszi szünetet kívánok! :)

Vakáció extrákkal

2. rész

Hirtelen meglepetések

Nemsokkal furcsa gondolatmenetem után a taxi megállt a repülőtér előtt. Kifizettük a sofőrt és leadtuk a csomagjainkat. A jegyeket már jóval ezelőtt lefoglaltuk nehogy valami közbejöjjön.
-Amióta az eszemet tudom mindig is erre az utazásra vágytam.- mondta Sam mohó áhítattal a szemében
-Maldív szigetek. A világ legszebb helye.- mondta Rory elmélázva- Ránk fér már egy kis lazítás.
- Így van. Kiérdemeltük.- helyeseltem.- Különben is, már elegem volt a főnökömből. Örülök hogy három hétre megszabadulhatok tőle.
- Nyugi Ann. Már nem sokáig kell ott robotolnod. Ha összejön a vállalkozás amibe belekezdtél akkor többé már nem kell hallgatnod annak a puffancsnak a rizsázását.- mondta Rory
Nagyot sóhajtottam.
- Hát, jó lenne. De megfogadtam, ha valaha is nagy ember leszek soha nem fogom elfelejteni honnan indultam.- mondtam
- Emiatt ne fájjon a fejed. Te alapból nem olyan ember vagy aki csak úgy keresztül néz másokon.- mondta Sam
Elmosolyodtam.
-Na jó, ne lelkizzünk már- szólalt meg Rory- Inkább menjünk mert lekéssük a gépet.
Sammel összenéztünk majd vigyorogva követtük Roryt.
Átestünk a különböző ellenőrzéseken, megnézték nincs e nálunk fegyver vagy valami szúrós fémes tárgy. Rory egész végig vigyorgott ahogy a fiatal valószínűleg tapasztalatlan új fiú ügyetlenül próbál bánni a fémdetektorral mert zavarba jött barátnőnk kacérkodásától. Leginkább Samet zavarta hogy idegenek másznak a képébe mert gyanúsnak tűnik ha egy nőnél hegyes körömreszelő van.
-Jesszus, csak azért mert néhány seggfejnek ölési hajlamai vannak attól én még nem vagyok pszichopata.- morgolódott Sam
Mosolyogva megrántottam a vállamat majd az előttem álló férfira néztem.
- Kész vagyunk Hölgyem.- mosolygott majd előreengedett.
-Köszönöm- mosolyogtam zavartan majd elindultam.
Ezután a beszállítóhídon sorba álltunk.
-Hol is vannak a jegyek?- kérdezte Rory elmélázva.
- Öhm.. tessék? Hol is vannak? Most ugye hülyéskedsz? Azért nem adtad oda nekünk mert elhagytuk volna. Nálad vannak.. ugye?- suttogta Sam
Rory gonoszul elvigyorodott.
- Hát persze.- nyúlt a táskájába- Tessék.- nyomta a kezünkbe a papírt.
-Az ilyen vicceidet nem tudom értékelni.- motyogta Sam mire Rory csak elmosolyodott
- Miért nem az első osztályon foglaltattál jegyet?- kérdezte Sam
-Azért mert az ennek a jegynek a triplájába került volna és az pénzkidobás.- Nézd a jó oldalát Sammy, így is eljutunk oda, ráadásul együtt ülünk.- monda Rory
-Hogy mennek itt a számozások? Nem szabják meg hogy hova üljünk?- kérdeztem rá
- De megszabják.- mondta Sam és lenézett a papírjára.- Nekem a B15-ös.
-Akkor én a.. várjunk csak... E22-es? Az meg hogy lehet?- néztem fel a papíromból- Az bőven a B után jön. Rory!- fordultam Rory felé aki elkerekedett szemekkel nézett fel a papírjából
-G5- ös. Ott!- mutatott egy  ülésre ami mellett egy olyan férfi ült aki nagyobb volt mint egy kétajtós szekrény. Nekem sose volt bajom a kövér emberekkel de aki ott ült.. őszintén szólva megijedtem tőle. A reggelt már egy kiadós grillcsirkével kezdte két nagy szelet tortával. Az úgy nem semmi, pedig még fel sem szállt a gép.
-Ezt ugye nem mondjátok komolyan? Rory, nem úgy foglaltattál jegyet hogy mindhárman egymás mellet ülünk?- fordult dühösen Rory felé Sam
-De..de- kezdett bele Rory mikor végre észrevettük hogy sorra kerültünk
Egy kedves utaskísérő fordult felénk.
-Jó reggelt, kérem mutassák a jegyeket.- fordult elsőnek Rory felé aki rémülten szuggerálta a G5-ös ülést
-Hölgyem, jól érzi magát? - vette ki a kezéből a jegyet mire Rory feleszmélt és megszólalt
-Egy idióta vagyok. -mondta
-Sajnálom.- válaszolta az utaskísérő majd felnézett és visszaadta a jegyet- Ön a G5- ösben ül, ott!- mutatott az említett hely felé
-Na ne mondja. Észrevettem ha nem tudná. Nem lehet valahova máshova leülni vagy cserélni valakivel?- nézett kétségbeesetten Rory
Az utaskísérő elmosolyodott.
-Sajnálom de nem. Már sehol sincs hely, az ülések megteltek. Nincs üresedés.
- Uhh... hát jó..- vett egy mély levegőt majd felénk fordult- Amire büszke vagyok az az hogy bárkivel képes vagyok szót érteni. Igen....és ez a fickó se lesz kivétel.
Sam felnevetett majd megsimogatta Rory vállát.
-Minden jót.- mondta Rory majd elindult az ülése felé
Az utaskísérő most Sam felé fordult.
Sam odaadta neki a jegyét majd rám nézett.
-Azt hiszem hosszú lesz ez az út.
Elmosolyodtam.
-Csak várd ki a végét.- kacsintottam
- Hölgyem, ön a B15-ösben ül, ott!- mutatott egy kb. 10 éves kis srác mellé aki látszólag nem tudott végigülni egy 7 órás repülőutat, ugyanis még a gép felszállása előtt se tudott megülni a hátsóján.
-Ehhe...- Sam zavartan elmosolyodott majd puffogó tekintettel elvette a jegyét és egy kínos pillantást vetett velem majd elindult az ülése felé
Én következtem. Odaadtam a jegyemet és az utaskísérő máris a helyemre mutatott.
-Ön az E22- esben ül Hölgyem. Ott!- mutatott az ülésemre
Kínosan követtem a tekintetét és megláttam egy fiatal srácot aki csöndesen üldögélt egyedül az üres ülésem mellet.
Elmosolyodtam.
-Köszönöm.- mondtam mikor a nő visszaadta a jegyemet én pedig elindultam a helyemre.
Rory és Sam rosszalló pillantást vetettek rám majd vigyorogni kezdtek.
Vettem egy nagy levegőt és megálltam az ülésem mellet majd a fiúra néztem aki nem adta jelét arra hogy észre vett volna. Csöndesen leültem a helyemre, majd a barátaimra néztem, akik továbbra is vigyorogva méregettek engem és a srácot
-Most meg mi van?- tátogtam zavartan
-Mázlista.- nyújtotta ki a nyelvét Sam mire rákacsintottam
- Tisztelt Utasaink! Kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket mert megkezdjük a felszállást. Köszönöm.- Mondta valószínűleg a kapitány a hangosbemondóban.
A gombóc egyre csak nőtt a torkomban és a gyomromban a repüléstől való félelmeim miatt. Remegve az övem után nyúltam és bekapcsoltam majd hátra hajtottam a fejemet és behunytam a szememet. Zenét nem tudtam hallgatni mert tilos felszálláskor bármilyen kütyüt használni ezért dúdolni kezdtem. Ez általában megnyugtatott.. általában..Ilyenkor mindig azok az idióta filmek jutnak eszembe mikor a gép épphogy csak felszáll máris lezuhan valami hülye műhiba miatt, és én amilyen szerencsétlennek tartottam magam..na jó, nem szabad az ördögöt a falra festeni. A saját életemet kockára tenni az oké, de rajtam kívül még kétszáz utasét is az úgy nem lenne fair.
Hirtelen rázkódni kezdett a gép én pedig szorosan behunytam a szememet és az ülésem karfáját kezdtem markolászni. " Legyen vége, legyen vége." hajtogattam magamban mikor is hirtelen egy másik kezet éreztem a kezemen. Kinyitottam a szememet és láttam amint a mellettem ülő srác ijedten, összeszorított szemekkel markolássza a kezemet.
Király. Kezdtem örülni hogy nem csak én vagyok az egyedüli aki halálra rémül a repüléstől. DE egyre jobban kezdtem megijedni attól hogy nem akar abbamaradni ez az idegesítő vészjósló rázkódás.....

Vakáció extrákkal 1. rész A nagy út előtt

Bár bizonytalan voltam hogy mikor tudom felrakni az első részt de nem bírtam a lelkesedésemmel és már ma elkezdtem gépelni és tádámm kész is lettem. A történet három lányról szól akik elutaznak életük legelső igazi nyaralására a Maldív szigetekre azzal a reménnyel hogy végre kitudják pihenni magukat, lazíthatnak. A zárkózott Ann összeismerkedik Greggel a fiatal orvostan hallgatóval akinek megtetszik a lány. De még érkezésükkor találkoznak az eszméletlen ikrekkel s köztük Tom rögtön belekezd szokásos csajozós viselkedésébe. Tom próbálkozásai makacs elutasításban végződnek, Ann nem enged a fiúnak. Rorynak előkerül  pasizós énje, Sam pedig próbál végre a sok csalódás után végre szerelembe esni. De ha  mindez még nem lenne elég a súlyos szerelmi háromszög tönkreteheti az eddig létrejött barátságot és a majdnem szerelmet.

Két tűz között... Jó olvasást! :)

 Vakáció extrákkal

 1. rész

A nagy út előtt

 -Samantha, készen vagy?- kopogott be Rory Sam ajtaján miközben folyamatosan az óráját nézte.
- Mindjárt. Még egy perc.- szólt ki az ajtó mögül
-Figyelj, ha tovább csigázol lekéssük a gépet. Ráadásul a taxi már vagy öt perce áll a ház előtt.- türelmetlenkedett Rory
-Jól van, mindjárt jövök na.- bosszankodott Sam
Mialatt a két legjobb barátnőm osztotta egymást, én a bőröndökön üldögéltem álmos és nyúzott arccal. Be kellett látnom hogy nem vált előnyömre az öt órai kelés. Már csukódtak a szemeim mikor Rory hirtelen megrázta a vállamat.
-Ann, szólj a taxisofőrnek hogy jöjjön be a csomagokért.- mondta idegesen a táskájában kotorászva
-Nem kellett volna akkor szólni mikor leparkolt a ház előtt?- álltam föl és nyújtózkodni kezdtem.
Rory ellentmondást nem tűrve nézett rám.
-Jól van, jól van már megyek is.- adtam meg magam majd kinyitottam az ajtót és beszóltam a sofőrnek. Bementünk a csomagokért és mialatt pakoltunk Samantha nagy nehezen kikukucskált az ajtón majd egy nagy sóhaj kíséretében elindult az ajtó felé. Megkönnyebbült hogy Rory nem állt az előszobában egy bárddal a kezében. Ha valaha is létezett ellentét hármunk között az az, hogy Samnek nem valami jó az időérzéke ellentétben Roryval aki szeret hamarabb ott lenni ha kell fél órával a megbeszélt helyen vagy időben. És én? Hát az attól függ milyen kedvem van.
Világéletünkben különcnek tartottak  mert mások voltunk, de mi mindig feltétlenül kitartottunk egymás mellett, úgy szerettük egymást ahogy vagyunk, a hibáinkkal együtt. Samantha a lázadó korszakában már a középiskolában lilára festette a haját, Rory még ezelőtt répa vörösre amit elég nehezen tudtam megszokni, de még a főiskola alatt visszafestették eredeti hajszínüket, Rory a sötét barnát, Sam pedig a szőke színt.  Kamasz korunkban Sam volt a balhésabb, Rory a megfontolt partyarc én meg a nagyszájú humorista. Kiegészítettük egymást és mindig kitartottunk a bajban. Mikor bekerültünk a főiskolára mindhárman külön szakon kezdtünk tanulni. Rory fogorvosira ment, Sam esküvőszervezőnek én pedig szakácstudományomat fejlesztettem tovább, de hiába a különböző érdeklődés együtt maradtunk, még össze is költöztünk. És annak már hat éve.... most pedig életünk legnagyobb utazására készülünk. A Maldív szigetekre már két hónappal ezelött lefoglaltuk a szállást és már vagy négy éve gyűjtünk arra hogy egyszer végre eljussunk a világ egyik legszebb helyére.
Mikor végre sikerült az utolsó csomagot is a kocsiba tenni Rory a szemöldökét ráncolva az ajtóhoz fordult ahol Sam állt az ujján pörgetve a lakás kulcsot.
-Kész vagytok?- mosolygott bájosan
-Ezt mi is kérdezhetjük lajhár kisasszony. Mi tartott ennyi ideig?- kérdezte Rory
-Előkészítettem magam az útra.- mondta miközben a zárral babrált- Akkor minden megvan? Semmit se hagytunk otthon?
-Nem. A listámon minden ki van húzva, úgyhogy minden megvan.- mondta elégedetten Rory majd hátat fordítva nekünk elindult a kapu felé és beszállt a kocsiba.
-Gyere, menjünk.- mondtam Samnek és elindultam a kapu felé
Sam bezárta  a kaput majd beszállt mellém a hátsó ülésre.
Elindultunk a repülőtérre. Én már előre parázni kezdtem...rettegtem a repüléstől főleg azért mert még soha életemben nem ültem repülőn. Nem tudtam mire számítsak, direkt nem is reggeliztem nehogy baj legyen ebből és véletlenül valakinek az ölébe hányjak. Persze Roryék próbáltak nyugtatni hogy nem vészes meg ilyesmi..nem sokat hatott.
-Ne parázz már. Nyugi, oké?- nevetett fel Sam
-Hát hogyne. Nyugodt vagyok én.- fújtam ki a levegőt
-Ugyan Ann, nem vészes. Kibírod. Ez nem kocsi.- biztatott Rory
Ez megnyugtató tényleg...bár a kocsiban is rettegek ülni, akkor mi lesz ha egy, a levegőben repülő masinára kell felülnöm? A kocsi legalább a földön közlekedik.
-Szedd össze magad. Gondolj arra hogy milyen szép helyre megyünk. Gondolj bele hogy három hétig semmi más csak a tengerpart és izmos kezű pasik na meg a koktélok. Nincs is ennél jobb nem igaz?- kacsintott a visszapillantó tükörben Rory
Nagyot sóhajtottam. Ha akkor tudtam volna hogy ki vár rám, tettem volna egy nagy hátra arcot és vissza se néztem volna.

Mindenkinek szép napot! :)

Előszöris azzal kezdeném hogy köszönetet mondjak a két legjobb barátnőmnek Ginának és Dijjusnak hogy segítettek ennek a blognak az elkészítésében, csinosításában.
 Már régóta készülök arra hogy én is közzéteszem az irományaimat a neten hogy meghallgassam mások véleményét, kritikáit elimeréseit. Már több mint négy éve írok hobbiszerűen, persze az elején nem ment minden simán... Első próbálkozásaim mai szemmel nézve siralmasak lettek...de mégis büszke vagyok rájuk, elvégre valahol el kell kezdeni nem igaz? ;)
A mostani legfrissebb történetemmel és néhány kisebb novellával szeretném majd kezdeni a sort és kiváncsian várom a reakciókat. Pontos időt nem tudok mondani hogy mikorra leszek kész mert majdnem egy hét múlva vizsgám lesz de azért igyekezni fogok :) köszönöm a figyelmet, mindenkinek szép napot :D