2013. február 26., kedd

Kedvcsináló/ Vakáció extrákkal

Eszembe jutott valami... gondolom sokan kíváncsiak vagytok hogy mi lesz később a Vakáció extrákkal című történetemben, így aki nem szereti a spoilereket az ne olvasson tovább!
Mert hoztam egy részletet a későbbi eseményekről a sztoriban. Nem kell olyasmikre gondolni hogy rögtön lelövöm a történet legfontosabb poénjait, csak egy kis ízelítőt kaptok. ;)



****

-Te meg mi a francot keresel itt? - fordultam felé bosszúsan
-Talán van jogom levegőzni egy kicsit, nem gondolod? - kérdezte gúnyosan
-Csak ne ott, ahol én. - mondtam halkan
-Chh... - morogni kezdett, majd elővett egy szál cigit és meggyújtotta
-Khmm... - köhögni kezdtem és oldalba vágtam - Nem látod azt a táblát? Tilos a dohányzás!
Tom elvigyorodott.
-Mindig az a bajod hogy piszkállak. Akkor most miért nem hagysz békén engem? - fordult felém
Összeszűkült szemekkel néztem rá.
- Akkora egy seggfej vagy. - mondtam
-Tudom. - fújta ki  a füstöt - Biztos azért szeretsz ennyire!
Amint ezt kimondta, nagyot ütöttem a korlát szélére és megfordultam.
-Hagyd abba! - mondtam
-Mit? - kérdezte mosolyogva
-Megkértelek rá, hogy ne hozd fel többé ezt az egészet!
-Pontosan mire is gondolsz? - kérdezte
Még a szemembe sem volt hajlandó belenézni.
-Tudod te azt nagyon jól.
-Nem, nem tudom. - fújta ki a füstöt - Mi lenne ha tényleg megfogadnánk azt, amiben megállapodtunk?
-Melyik részére gondolsz? - tűrtem oldalra a hajamat
Keserűen felnevetett.
-Tudod, a legszomorúbb az egészben, hogy én akárhányszor elakarom mondani hogy... - kezdett bele
-Ne! Ne kezdd el! - vágtam közbe
Tom szótlanul támaszkodott a korlátnak és csak nézte az elé terülő látványt. Mintha azon kezdett volna gondolkodni hogy mit csináljon velem, bosszúból.
Kifújta a füstöt, majd eldobta a csikket.
Elgondolkodva néztem rá, majd megszólaltam.
-Holnap hazamegyek! - mondtam
Tom rám emelte a tekintetét.
-Ilyen hamar? És mégis miért? - kérdezte
-Mert így döntöttem. - mondtam
Tom gúnyosan felnevetett, majd elrugaszkodott a korláttól.
-Folyton elmenekülsz a problémák elől. Miért? - kérdezte
-Mások meg előlem menekülnek. Ez nem elég válasz a kérdésedre? - néztem rá
-Én nem futok előled, ez szerintem fordítva van.
-Ebbe inkább ne menjünk bele. - fordultam el
-Hát jó... - felsóhajtott - De azért azt szeretném hogy tudd, én nem fogok rád örökké válni. A való éltben nem így működnek a dolgok. - mondta
-Igen, tudom. - mondtam - És hidd el, mindketten jobban járunk ha ez így is marad!
-És ha én nem szeretném? - szólalt meg a hátam mögül
-Dehogynem. Az imént mondtad hogy nem fogsz rám örökké várni.  - mondtam
Tom hallgatott, majd hirtelen egy puha és meleg kezet éreztem a derekamon.
Éreztem az illatát, a közelségét...
-De, fogok. Ha te is akarod. - suttogta
Lehunytam a szememet. Istenem, miért ilyen nehéz minden? Miért van az, hogy mindig azt szeretném amit nem szabadna?
-Tom, nem lehet. - kezdtem bele
-Dehogynem. Mert én....
-Ne.Ne mondd ki kérlek. - elhúzódtam tőle
Tom tétlenül állt előttem, szomorúság és csalódottság tükröződött a tekintetében.
-De, kimondom. Mert szeretlek!

****


 Tudom, nem sok, de úgy gondolom ennyi bőven elég, elvégre nem az volt a  célom hogy mindent kiteregessek, csak hogy kicsit felcsigázzam a kedélyeket .Szerintetek mi lesz a  későbbiekben? 






Vakáció extrákkal 15. rész Váratlan

Na szép napot mindenkinek! Mivel ma van egy kis időm, gondoltam gépelek egy kicsit és elhozom nektek a Vakáció extrákkal 15. részét!Igyekszem a többivel is :) Viszont nem tudom mi legyen a másik törimmel, jó lenne ha jönne az ihlet... :/
Na de nem húzom az időt, jó olvasást!







Vakáció extrákkal

15. rész

Váratlan

“Az igazi megbocsátás arról szól, hogy az illetőt, aki vétett ellenünk, ugyanoda, pontosan ugyanabba a státuszba fogadjuk vissza, ahonnan vétke miatt kiesett.” 


 Billel némán összenéztünk, mire én hirtelen felindulásból Tom felé kaptam, és megragadtam az ingét. Mosolyogva tűrte az eseményeket, amitől még dühösebb lettem.
-Megmondtam hogy szétrúgom a segged! - hajoltam közel az arcához
Tom oldalra fordította  fejét, majd vigyorogva átfogta a derekamat.
-Csalódott vagy? - kérdezte
-Miért?
-Haragszol mert nem feküdtünk le? - mosolygott
-Te nem vagy normális. - mondtam gúnyosan
-Igen, ezt már sokan mondták, de ha te mondod, elhiszem!
-Igen? És ha azt mondom hogy teljes szívemből gyűlöllek amióta csak találkoztunk?
Tom még szélesebben elmosolyodott.
-Akkor hazudsz!
-Álmodban. - löktem el magamtól
Hátracsaptam a hajamat majd elégedetten nyugtáztam magamban, hogy sajog az öklöm.
Megérte.
-És mostantól kezdve ha egyszer is rám mersz nézni vagy a közelembe jönni, esküszöm neked hogy nem lesz semmid amivel bizonygathatnád hogy mekkora arc vagy. - mondtam
Tom nevetni kezdett.
-Sajnos nem tehetem. Ma délután az enyém vagy.
-Hogy mi van?
-Tom, miről beszélsz? - szólalt meg Bill
-Tegnap este mondtam neked hogy van egy meglepetésem számodra, emlékszel? - kérdezte mosolyogva
-Sajnos nem ezzel voltam elfoglalva. - mondtam dühösen - És nem érdekel hogy mit akarsz ezzel mondani.
-Nem? - vigyorgott - Pedig örülnél neki.
-Miről beszélsz? - egyre dühösebb lettem
-Nyugi, az előbb még nem akartad hallani. - látszott rajta hogy élvezi a helyzetet és esze ágában sem volt visszavonulni annak ellenére hogy kapott egy sallert, és még meg is ráncigáltam. Az ember azt hinné jót tett ezzel, pedig látszólag mit sem segített, sőt, úgy vettem észre hogy még tetszik is neki..
Jellemző, ilyen a szerencsém.
-Te nem értesz a szép szóból? - tettem felé egy lépést
Bill megfogta a kezemet.
-Semmi baj, Ann. Majd én beszélek vele.- húzott maga mellé Bill
Kérdőn néztem rá.
Tom nevetni kezdett.
-Úgy néztek rám mint aki egy főbenjáró bűnt követett el. - mondta - Tudjátok mit? - indult el felénk, majd átfogta a vállunkat
Morogni kezdtem.
-Reggeli közben megbeszéljük, úgyis el kell mondanom a többieknek. - vigyorogva odainvitált a liftajtóhoz
Egyre idegesebb lettem.
-Miért csinálsz úgy, mintha nem történt volna semmi? - löktem el magamtól Tomot, majd megnyomtam a gombot
-Hát pont ez az kicsim, hogy NEM történt semmi. - nyújtotta meg a mondatot
Bill összefonta a kezét a mellkasán.
-Olyan gonoszak vagytok. - dőlt neki a falnak Tom
Gúnyosan felhúztam a szemöldökömet.
-Ann.. - mosolyogva oldalra fordította a fejét - Te se haragudhatsz rám örökre.
-Fogadunk?
Tom nevetni kezdett.
Az agyamra ment..
-Ha nagyon utálnál nem beszélnél velem..
-Miért? Te ezt beszélgetésnek nevezed? - kérdeztem, mire kinyílt az ajtó, én pedig beléptem
-Jogos. - vágott ostoba gondolkodó fejet, majd belépett és Bill felé fordult - Te is jössz öcsi?
Bill szótlanul belépett a liftbe és mellé állt. Nagyon úgy festett az ábrázata mintha  a testőröm lett volna.
Becsukódott az ajtó, és elindultunk lefelé.
-Most valami nagyon frappánsat kellene mondanom, de semmi jó nem jut eszembe. - Tom vigyorogva nekidőlt a falnak
-Addig jó amíg befogod a szádat. - mondtam
-Miért akarsz folyton megbántani? Na nem mintha rosszul érezném magam, csak érdekelne...
-Te vak vagy, vagy csak szimplán hülye?! Ha nem veszed észre magad, arról nem én tehetek. - mondtam
Tom felhúzta  a szemöldökét majd nevetni kezdett.
-Ann, nem is tudom megszámolni, hogy hányszor bántottál meg. - mondta - Pedig az este nagyon is kedves voltál velem. - mosolygott
-Na ide figyelj.. - emeltem fel fenyegetően a kezemet -  Ha még egyszer.. - kezdtem bele, de Tom megragadta  kezemet és magához húzott
-Akkor mi lesz? - mosolygott
-Szétrúgom a segged, és rád uszítom Billt! - mondtam habozás nélkül
Tom felnevetett.
-Billnek ehhez semmi köze. - mondta
-Én nem így gondolom. Billnek több esze van mint neked, mindig is ő volt a jobb. - mondtam
Tom rezzenéstelen arccal nézett, azt hittem hogy végre megfogtam, de mikor újra az az önelégült vigyor ült az arcára...
-Szeretem hogy ilyen tüzes vagy! - engedte el a kezemet
-Azért mert az igazat mondom?
-Mindig kimondod amit gondolsz, de egy valamit nem vagy képes bevallani. - mondta
-Dehogynem. Már nem egyszer a szemedbe mondtam hogy utállak és nem bírlak elviselni. - mondtam
A lift megállt, és kinyílt az ajtó. Bill rám nézett, majd kilépett.
Tom abban a pillanatban megnyomta a gombot és az ajtó becsukódott.
-Mit csinálsz? - tettem felé egy lépést
-Kettesben szeretnék beszélni veled. - mondta
-Igen? És minek?
Tom felém fordult.
-Ez megint valami hülye vicc. - mondtam
-Nem, nem az. Szeretnék őszinte lenni veled. - mondta
-Arról már lekéstél. - hátráltam egy lépést
Tom nekidőlt a lift oldalának, és folytatta.
-Sajnálom hogy hazudtam.
-Na, ez már rosszul kezdődik. - emeltem égnek a szemeimet
-Nem, komolyan beszélek.
-Igen, persze, tudom. - fújtam ki a levegőt - Na idefigyelj, nekem erre nincs időm, úgy hogy ha volnál szíves.. - indultam el hogy megnyomjam a gombot, mire Tom egy hirtelen mozdulattal megragadta a vállamat és neki préselt a falnak.
Nyeltem egy nagyot, de nem akartam gyengének és ijedtnek tűnni, így  hát határozott hangon megszólaltam.
-Eressz el! - mondtam
-Hallgass meg!
-Eressz el, különben olyasmit teszek, amit később se fogok megbánni. - mondtam fenyegető hangon
-Ajjaj. ez ismerős. - oldalra döntötte a fejét
-Akkor ajánlom hogy arrébb állj!
-Nem. Megéri a kockázatot! - mosolyodott el
Úgy nézett rám, mintha még soha életében nem látott volna nőnemű lényt. Hol az arcomat, hol a nyakamat, hol a szememet nézte szinte önelégült csillogó tekintettel. Nem tudtam mire vélni, de kezdtem kétségbeesni.
-Kérlek engedj el! - mondtam
-Ne haragudj hogy hazudtam. - mintha meg se hallotta volna mit kértem tőle - Nem akartalak megbántani.
-Tom, hidd el, nem kell produkálnod magad. de be kell hogy valljam, irtó jól játszod a szerepedet. Gondolom volt időd csiszolgatni rajta. - mondtam
Tom elengedte a kezemet, majd erősen beleütött a lift oldalába, pontosan a fejem mellett.
-Mi lenne ha kicsit komolyabban vennéd amit mondok? - kérdezte
-Csak nem ideges vagy? - kérdeztem
Komoly arccal méregetett, majd közel hajolt hozzám.
-Nem!
-Látszik. - mondtam
-Ha nem akarod hogy itt helyben megcsókoljalak, akkor ajánlom hogy fejezd be a kis játékodat és hallgass végig.
-Hogy merészeled?- hajoltam közelebb dühösen - Azt hiszed te bármit megtehetsz?
-Nem, semmi olyasmit nem teszek amit te nem engednél.
-Akkor hagyj békén.- mondtam
Tom újra elmosolyodott.
-Az elején még viccesnek tartottam, de ez most már túl megy minden határon. - mondta
-Mi? Az hogy utállak?
-Az, hogy ennyire próbálsz ellen állni nekem. - mondta
-Képzelődsz!
-Nem, te képzelődsz.
-Ez nem igaz. Túl sok ilyen seggfejjel volt dolgom. - mondtam
-Sokkal? Na ne mondd! - mosolyodott el
-Na idefigyelj. Pokollá teszem az életedet ha most azonnal nem engedsz el.
-Hagyd már abba ezt a "tönkreteszlek" szöveget, inkább maradj nyugton és hallgass meg.
-Miért tenném?
-Mert addig nem engedlek el.
-Tegnap is ezt mondtad, mégis én győztem.
-De az csalás volt.
-Nem, nem volt az. - mondtam
Tom újra felnevetett.
-Figyelj, azt szeretném hogy most fogd be a szádat mert mondani akarok valamit.
-Ezt mondogatod 10 perce. -  úgy néztem rá, mint aki ezredszerre hallja a szöveget és bármit odaadna azért hogy befejezze.
Majdhogynem gőgösen tekintettem fel rá.
Tom erre csak elvigyorodott.
-Szóval csak azt szeretném mondani hogy ami tegnap este történt, vagyis ami nem történt.. - nevetett fel zavartan - Azt én egyáltalán nem bántam meg, sőt, örülök is neki. Ezért bocsánatot szeretnék kérni amiért hazudtam neked.
-Hogy mi van? Te bocsánatot kérsz? - kérdeztem rá, mert első hallásra nem mertem elhinni
-Egyszer már mondtam de akkor kinevettél. - mondta
-Ami két perccel ezelőtt volt? Ja, tényleg, igen.. - vágtam gondolkodó arcot
Jót szórakoztam rajta.
-Ne csináld már ezt. - nevetett fel
-Mit?
-Hát ezt..miért nem hiszed el azt, amit mondtam?
-Még kérded?
-Jaj, ne már.. - vette el a kezeit a fejem mellől, majd hátrébb lépett - Mit mondjak még hogy elhidd?
-Kevés vagy te ahhoz!
-Ne csináld ezt kérlek. Életemben először voltam igazán őszinte egy lányhoz, és ezt egyáltalán nem szeretném megbánni. - mondta, mire megnyomtam a gombot
-Látod? Ilyen érzés ha valaki pofára ejt. - mondtam, majd kiléptem a liftből

2013. február 23., szombat

Vakáció extrákkal 14. rész A hazug

Egy hosszú szünet után ismét itt vagyok és hoztam nektek új részt a Vakáció extrákkalból . Jó szórakozást!





 


Vakáció extrákkal

14. rész

A hazug

"Egy hazugságra épített boldogság nem lehet soha igazi boldogság."



 -Esküszöm nem értelek téged. Mikor fog benőni a fejed lágya?- kérdezte ingerülten Bill
-Nyugi öcsi. - mosolygott Tom - Nem esik jól hogy ennyire érzéketlennek tartasz!
-De ha egyszer az vagy? - kiáltotta Bill, majd idegesen felállt a kanapéról és elindult a bárpult felé
Tom értetlenül fordult felé.
-Várjunk csak! Nem hiszem hogy miattam borultál ki ennyire. Ha már a nőügyeknél tartunk...- kezdett bele Tom
-Fogd be! - szólt rá Bill - Te rángattál bele!
Tom hahotázni kezdett.
-Hogy én? Miről beszélsz Bill? Rám akarod fogni hogy miattam nem sikerült jól a randid Samanthával? Na ne nevettess!
Bill nagyot kortyolt a martinijéből.
-Hagyd abba Tom!
-Mit? Mit hagyjak abba? Elegem van abból hogy boldogtalannak látlak, én csak próbálok neked segíteni, de arról nem tehetek hogy... - próbálta befejezni a mondatot, de Bill közbevágott
-Arról nem tehetsz hogy én vagyok az idióta és egy lányt sem engedek közel magamhoz mert félek hogy újra megbántanak amit nem élnék túl.
Tom elhallgatott.
-Én nem ezt mondtam. És semmi kedvem folyamatosan lelkizni. - mondta
Bill gúnyosan felsóhajtott.
-Igen, tudom. A nagy Tom Kaulitz, az érzéketlen tinisztár. Tinisztár, érted? De már rég nem vagy tini. Mikor nősz fel végre? - csapta le dühösen a poharát Bill, majd faképnél hagyta ikertestvérét

*Tom*


*Ann

Miután lezuhanyoztam, próbáltam nem gondolni semmire. Szó szerint semmire. A baj csak az, hogy folyton, akaratomon kívül azon rágódtam, hogy bírtam összeszűrni a levet azzal a tuskóval.
-Jobban vagy már? - hallottam Sam hangját a hátam mögül
-Igen, és bocsánat! - mondtam
-Miért is? - kérdezte Rory
-Hogy kiborultam. - sóhajtottam - Átgondoltam ezt az egészet és arra jutottam hogy nem lenne igazságos sem veletek, sem magammal szemben ha búskomoran üldögélnék itt bent. - mondtam
-Bölcs meglátás! - ült le velem szemben Rory - Folyton te mondod nekünk, hogy soha nem érezzük kellemetlenül magunkat egy pasi miatt.
-Mert nem éri meg - tette hozzá Sam
Furcsán néztem rájuk.
-De eddig nem hittétek el! - mondtam - Mi történt?
-Fogalmazzunk úgy, hogy nem úgy alakult az esténk ahogyan elterveztük. - mondta Sam
-A vér nem válik vízzé. Pedig azt hittem Bill más mint a drágalátos bátyja. - mondtam
-Rettenetesen bizonytalan és nagyon fél az újabb csalódástól. De már túlzásba viszi az önsajnálatot. - mondta Sam
-Egy fiú aki sajnáltatja magát...eléggé abszurd. - szólalt meg Rory
-Az. - sóhajtott Sam - De most már mindegy. - állt fel - Megyünk reggelizi? Éhen halok.
-Én is. - állt föl Rory
-Nem szeretek felvágni ezzel, de másnapos vagyok. Nem akarom körbehányni az étkezőt... - kezdtem bele
-Hülyeség! Egy jó kis pirítóstól és narancslétől nem lesz semmi bajod. - mondta Rory
-Az meg a másik. - helyeselt Sam - Reggeli után pedig megyünk a tengerpartra. - indult ki a szobámból
-És nincs kifogás. - kacsintott rám Rory, majd Sam után ment
-Ann, jössz már? - kiabált vissza Sam
-Menjetek előre, én is mindjárt jövök. - mondtam
-Jó, de siess! - tette hozzá Rory
Hallottam hogy az ajtó nyílik, majd becsukódik.
Elmentek.
Próbáltam összeszedni magam és kitalálni mihez fogok kezdeni. Igyekeztem azt a látszatot kelteni erős vagyok, túljutottam az egészen. Félig meddig igaz is, de rá kellett jönnöm, hogy mégse vagyok sebezhetetlen mint ahogy azt gondoltam. A sziklaszilárd fal, amelyet a szívem köré képzeltem halványulni kezdett.
Amint ez a gondolat átjárta az agyamat, hangosan felsóhajtottam majd felálltam és elindultam az ajtó felé. Már épp nyitottam volna az ajtót, mikor hangokat hallottam a folyosóról. Ismerős hangokat...
-Tom, az lehetetlen hogy mi testvérek vagyunk! - hallottam Bill ideges hangját
-Ugye tudod hogy ez nem esett jól? - szólalt meg Tom
Fintorogni kezdtem.
-Soha többet nem fogadok el tőled tanácsot ha csajokról van szó, hiszen te sem ismered őket. - mondta Bill
-Hogy mi van? Miről beszélsz? - hallottam Tom értetlen hangját
-Csak kihasználod őket. Úgy viselkedsz mint egy gyerek.
-Ez nem igaz!
-Nem? Akkor jobban teszed ha összeszeded a gondolataidat! - mondta gúnyosan Bill
-Most miért beszélsz így velem?
-Tom, hagyd abba, ne csinálj úgy, mintha nem tudnád miről beszélek. - Bill egyre idegesebb lett
-Pedig ez az igazság! - örültem hogy nem látom Tom önelégült vigyorát, mert így is alig tudtam visszafogni magamat hogy ne borítsam rá az ajtót tokostul - miért? Mit hittél?
-Tessék? Te miről beszélsz?
-Nem vagyok olyan érzéketlen mint hiszed.
Bill gúnyosan felnevetett.
-Pedig egy pillanatra kezdtelek komolyan venni. - mondta Bill
-Mikor csalódtál bennem Bill? - kérdezte Tom
-Sajnos az elmúlt időben elég gyakran. De nem tudom miért csinálod ezt, az imént mondtad hoy nem szereted a lelkizést. - gúnyolódott Bill
-Azért haragszol rám, mert én szabadabb életet élek?
-Hogy mi van? Ne gyere nekem most ezzel a szöveggel..
-De most komolyan.
-Nem, egyáltalán nem. - kiabálta Bill - Csak tudod eléggé kellemetlen mikor látom az újságok címlapján hogy az ikertestvérem egy újabb ismeretlen lánnyal kavart, aztán másnap ugyanez, csak egy másik lány képével. De minden egyes nap ez megy, a csúcs viszont az volt, mikor felpofoztad az egyik rajongólányt.
-Na ácsi ácsi Bill. Ennek semmi köze ehhez az egészhez. - vágott közbe Tom
-Dehogynem. Az összefüggés mindig egy fiatal lány. Vagy nincs igazam?
-Nincs. Ann nem tini. - hallottam a hangján hogy vigyorog
Csikorgatni kezdtem a fogamat.
-És különben is Bill, mióta zavar téged hogy szeretek ismerkedni csinos lányokkal?
-Jó lenne ha nem a kalandjaiddal kerülnél a figyelem középpontjába!
Tom jókedvűen nevetni kezdett.
-Ettől nem kell félned. Nem feküdtem le vele!
-Tessék? - kérdeztük egyszerre Billel
-Most meg mi van? Meglepődtél? - kérdezte Tom nevetve
-Te normális vagy? - akadt ki Bill - Miért mondtad neki azt hogy összefeküdtetek?
-Ugyan már Bill, ne csináld, nincs ebben semmi rossz. És az csak az előnyömre válik ha Ann úgy tudja hogy lefeküdt velem.
-Igen? Mit szólnál ahhoz, ha valaki.. - kezdett bele Bill, de Tom félbeszakította
-Nyugalom Bill,nem kell felhúznod magad ezen. - mondta Tom
Abban a pillanatban betelt a pohár. Dühösen kicsaptam az ajtót, és elindultam Tom felé. Az ajtónktól nem messze álltak, így épphogy csak feltudott észlelni mikor az öklöm nagyot csattant az arcán.
Dühösen megráztam a kezemet.
-Neked annyi! - kiabáltam, mire Tom, látszólag nyugodtan mosolyogva a hüvelykujjával megtörölte a szája szélét
-Au. - mondta
Cseppet sem hangzott úgy, mintha tényleg fájt volna neki.
Ökölbe szorítottam a kezemet.
Bill elégedetten nézett rám, majd Tomra.
-Akarod hogy letöröljem azt a vigyort a képedről? - kérdeztem dühösen
Tom felnevetett.
-Ezt most miért kaptam?
-Hogy mit mondtál? - egyre dühösebb lettem - Tollas a hátam hogy madárnak nézel? Mégis hogy képzelted ezt? Csak úgy simán a szemembe hazudsz?
-Ugyan már! - mondta Tom - Csak én tartom ezt az egészet viccesnek?

2013. február 21., csütörtök

Tessék, tessék! :)






Szép estét mindenkinek! Nah, szóval lenne itt valami amit közölni szeretnék veletek.
Már kb. 7 éve gyűjtöm a különböző posztereket és újságokat, van kicsi, nagy, giga nagy poszterem, matricák, képeslapok, üdvözlőkártyák, autogram kártyák, 1000 meg 1 db. cikkek, minden amit csak eltudtok képzelni. És ezt most komolyan mondom :D Már egy nagy dobozban tartom őket szépen egymásra rakosgatva az ágyam alatt.  Még most is van két újság amit folyamatosan veszek minden hónapban és csak gyülemlenek egymás hegyén hátán  :)
Szóval, ezt most azért mondom, mert szívesen, - már ha van rá vevő vagy jelentkező - eladnám őket, szinte nevetségesen olcsón :)
Úgyhogy ha bárkit érdekel, szeretnétek valamit a sok közül akkor bátran írjatok vagy a chatben, vagy akár e-mailben is ( erre a címre : rockandrollann@gmail.com ). Rendelkezésetekre állok, csak bátran.
Köszönöm a figyelmet :)

2013. február 18., hétfő

Újra itt ;)

Jelentem élek még ;) Nem jelentkeztem már majdnem egy hete, így gondoltam adok magamról jelet. Ha minden jól megy és én is okés leszek, nem leszek fáradt, akkor hétvégén hozok nektek részt a Vakáció extrákkalból :) a véletlen nem létezikkel valahogy nem jutok sehova, nincs ihletem hozzá.  A Vakáció extrákkal viszont előnyben vagyok, ugyanis füzetből gépelem nektek ;) Meg ahogy észrevettem valahogy többen olvassátok ezt a történetet :)
Nade nem szaporítom a szót, megígérem hogy nem sokára jelentkezek és hozom a frisst :)
Addig is kitartás a suliban, pihenjetek és minden jót!
Sziasztok! :)



2013. február 13., szerda

Valentin nap :)

Nah, még egy utolsó szóra :) Sajnos holnap, sőt lehet hogy hétvégén sem tudok jönni ugyanis végig dolgozom a hetet, úgyhogy gondoltam mivel holnap elvileg Valentin nap van, bár én nem tartom meg mert nincs kivel, de ez mindegy ;) Tom meg nincs a közelemben, így szerkesztettem egy képet Róluk, bár tudom nem a legjobb minőségben de úgy gondolom a szándék a fontos :) Remélem azért tetszik :)
Úgyhogy mindenkinek aki szereti vagy megtartja, Boldog Valentin napot kívánok!








Ez pedig azoknak, akik ki nem állhatják ;)







na minden jót, majd jelentkezem. Sziasztok!


Vakáció extrákkal 13. rész Megdöbbentő tett

Heló mindenkii! Mi újság van veletek? Jól vagytok? :) Tudom, pár napja hogy nem jártam itt, de most kiengesztelésként elhoztam nektek a Vakáció extrákkal 13.! részét. Bizony :) Remélem örültök neki, már kezdek belelendülni a cselekményekbe :) Mit szóltok hozzá? ;)

UI: tudom, kicsit rövid rész lett, de majd bepótolom. Puszi :)









Vakáció extrákkal

13. rész

Megdöbbentő tett

"Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk."



Bár még nem sok  időt töltöttem a szobámban, de felismertem volna. Be kellett látnom hogy nem a 729- es lakosztályban voltam, hanem valahol máshol.
De hol?
Homályosnak tűnt az este.
Hülyén hangzott volna ha azt mondtam volna hogy elvesztem, de mikor megfordultam, pontosan tudtam hol vagyok.
-Tom!- kiáltottam, mikor megláttam hogy mellettem szuszog meztelen felsőtesttel.
Meztelen felsőtesttel, én pedig meztelenül. A többit nem mertem megnézni...
Lassan vigyorogva kinyitotta a szemeit, majd a fejét oldalra döntötte és alaposan végigmért.
-Szia.- mondta
-Mit keresek én itt?- kezdtem bele idegesen
Magam köré tekertem egy lepedőt és dühösen felálltam.
-Ezt most miért kérdezed?- tette a kezeit a feje alá
-Hogy miért? Nézz rám...- mutattam magamra kétségbeesetten
Tom még mindig vigyorgott... lassan felült és a kezét nyújtotta.
-Mit akarsz?- kérdeztem remegő hanggal
-Ann..- kapta el a kezemet és óvatosan leültetett az ágyra
A hajamat oldalra tűrte és megsimogatta az arcomat.
Nyeltem egyet.
-Mi bajod van magaddal? -kérdezte- Gyönyörű vagy.
-Tom, hagyd ezt abba!- álltam fel dühösen az öléből- Történt valami este?
-Mire emlékszel?- kérdezte
-Nem tudom, talán arra hogy..felhoztál a szobádba?- kérdeztem dühösen
-Muszáj volt.
-Mi az hogy muszáj volt? Ne idegesíts!
Tom nevetni kezdett.
-Most miért vagy mérges?
-Még kérded? Ez nem történhetett neg..- csuklott el a hangom
Az önbecsülésem egyenlő lett a nullával. Hitetlenül álltam ott egy szál lepedőben várva hogy megnyíljon alattam a föld.
Tom szüntelenül vigyorgott.
Annyira önelégültnek tűnt, hogy legszívesebben felképeltem volna. "Én megmondtam" arcot vágott.
Hányingerem lett.
Körbenéztem a ruháimat keresve, de nem láttam őket sehol.
Ez nem lehet igaz..
Megalázó volt, ahogy ott álltam kiszolgáltatva. Úgy éreztem ennél mélyebbre már nem süllyedhetek. Sarkon fordultam és a könnyeimet visszafojtva kiléptem a szobából.
Hirtelen Billel találtam szemben magam.
-Ann?- mért végig meglepődötten
Könnyes szemekkel megráztam a fejemet, majd az ajtó felé indultam.
-Várj! Mi történt?- állt föl
Ekkor Tom kilépett a szobából és lazán neki dőlt az ajtófélfának.
-Ann, ne menj el!- szólt utánam, mire kirántottam az ajtót és jól becsaptam magam mögött.
Végig szaladtam a folyosón, és mikor odaértem az ajtónkhoz, remegő kezekkel próbáltam bejutni, de nem ment. Háttal végigcsúsztam a falon és zokogni kezdtem.
Léptek zaját hallottam, majd azt hogy nyílik az ajtó.
-Ann. Ann?- Rory lehajolt és megfogta a kezemet- Atya ég. Ann, mi történt veled?- oldalra tűrte a hajamat- Sam! Gyere gyorsan!- kiabált be
Rory próbált a lábamra állítani, de nem járt sikerrel.
-Mi történt veled?- fogta meg óvatosan a fejemet- Hol voltál? Bántott valaki? Ann?- próbált szóval tartani
Hirtelen megjelent Sam az ajtóban.
-Úristen, mi történt?- hajolt le
-Segíts felemelni.- mondta Rory és megfogta a vállamat, majd Sammel együtt bevittek a nappaliba és lefektettek a kanapéra
Alig éreztem a végtagjaimat, súlytalannak és láthatatlannak éreztem a testemet.
-Mi történt drágám?- simogatta meg a fejemet Sam
-Nem tudtuk hol vagy...- kezdett bele Rory
-Lefeküdtem vele...újra kihasználtak- suttogtam
-Miről beszélsz? Ki?- kérdezte Sam
-Sokat ittam..lefeküdtem vele..- mondtam
-Kivel voltál?- kérdezte Rory
-Tom azt mondta hogy van egy meglepetése..- kezdtem bele
-Tommal voltál?- hitetlenkedett Rory
-Szégyellem magam. Nagyon.- a fejemet a párnákba temettem
Sam és Rory felsóhajtottak.
-És mi van a ruháiddal?
-Nem tudom, én nem tudom hogy történhetett. Egy ribanc vagyok.- mondtam elkeseredetten
Úgy is éreztem magam.
-Dehogy vagy ribanc!- szólt rám Rory- Ezt azonnal hagyd abba!
-De nem..-ültem föl dühösen- Olyan embernek adtam magam akit nem is ismerek. Hogy lehetek ennyire közönséges?
-Ugyan már! Ez még nem a világvége, az hogy ittál és lefeküdtél vele..- kezdett bele Sam, mire félbeszakítottam
-Mindenki ujjal fog mutogatni rám.- mondtam elkeseredetten
-Ne mondj ilyet!- szólt rám Rory
Megráztam a fejemet és szorosan magam köré tekertem a lepedőt.
-Ezt még nagyon meg fogja bánni. - suttogtam
*Ann

*Tom* 

-Már megint mit csináltál te állat?- kérdezte Bill, mikor ikertestvére kijött a fürdőszobából
-Semmi olyasmit amit megbántam volna.- kapott fel egy almát a pultról
-Most boldog vagy?- kérdezte Bill
-Nagyon is.-Tom vigyorogva lehuppant a kanapéra



2013. február 10., vasárnap

Vakáció extrákkal 12. rész Zavarodott érzelmek

Sziasztok! Mint azt ígértem,a  hétvégén felpakolom az új részeket! Már meg is hoztam a Vakáció extrákkal  következő részét! Puszii :)








Vakáció extrákkal 

12. rész

Zavarodott érzelmek

"Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat"

*Rory*

-Nem akarsz elmenni valahova?- kérdezte Sebastian
-Hova?
-Nem tudom, mondjuk hozzám!- súgta a fülébe
-Hozzád? És ugyan minek?- mosolygott Rory
-Beszélgetni vagy..- csókolta meg a nyakát
Rory felnyögött és becsukta a szemét.
Jól érezte magát, de hiányzott neki valami.
-Jól van, menjünk.- húzódott el a fiútól
Kifizették az italokat, majd karöltve kisétáltak a klubból.
-Messze laksz innen?- kérdezte Rory
-Csak pár saroknyira. Miért?
-Nem akarsz sétálni egy picit?
-Sétálunk.- vigyorgott a fiú
-Nem úgy értem.- mosolyodott el Rory
-Ha szeretnél..van itt egy park nem messze.
-Az jó lenne. De csak ha nem baj.
-Miért lenne baj? Romantikázunk kicsit.- hajolt le hogy megcsókolja Roryt, de ő elhúzódott- Mi a baj?
-Miért?- kérdezte
-Hát csak mert..- kezdett bele a fiú
-Kérdezhetek valamit?
-Persze...de valami baj van?- nézett értetlenül a fiú
-Úgy is mondhatjuk..
-Hallgatlak!
-Mi volt az első benyomásod rólam mikor először megláttál?
Sebastian elmosolyodott.
-Ezt most miért kérdezed?
-Csak válaszolj rá kérlek!
A fiú furcsán nézett, majd megszólalt.
-Mikor megláttalak, azt gondoltam Wow, milyen jó csaj! Mert az vagy. Ezt akartad hallani?
Rory felsóhajtott.
-Gondolom a dekoltázsomat nézted meg először.
-Tessék?
-Figyelj!- állt meg hirtelen a fiú előtt- Valamit el kell mondanom!
A fiú furcsán nézett, nem értette Roryt, nem tudta követni hogy pontosan mire akar kilyukadni. Összezavarodott.
-Nem értelek!- mondta
-Hidd el, már én sem értem saját magamat, esküszöm neked! Én is össze vagyok zavarodva, pedig olyan jól indult az esténk.
-De mi történt?
-Én, én nem tudom. Esküszöm neked hogy nem tudom.- esett kétségbe Rory
-Talán velem van a baj?- kérdezte a fiú
Rory könnyes szemekkel megrázta a fejét. Nem értette mi ütött belé, alig ismerte a srácot, csak egy kalandot akart mint mindig, de most nem ment.
Furcsán remegni kezdett a teste.
-Ne érts félre, te egy nagyon klassz fiú vagy..- pedig nem ismerte- Tényleg...
-Akkor mi a baj?
-De nekem ez nem fog menni.
-Tényleg nem értelek...- kezdett bele a fiú
-Hidd el, én sem értem, de most az lesz a legjobb ha vissza megyek a szállodába.- törülte mag az arcát Rory
A srác csak állt, de nem tudott megszólalni.
-Kérlek ne haragudj!- mondta Rory és el lépett mellőle
-Várj!- szólalt meg a fiú- Vissza kísérjelek?
Rory kurtán megrázta a fejét majd így szólt:
-Most megyek. Szia.- köszönt el, és lassan megfordult majd a szemét összeszorítva megpróbálta vissza tartani a könnyeit és elindult vissza  szállodába.
Egyedül.
*Rory*

*Sam*

Sam dühösen bevágta maga mögött az ajtót, és szitkozódni kezdett.
-A rohadt életbe.- kiáltotta dühösen és levágódott a kanapéra
Idegesen beletúrt a hajába, majd a fejét a párnákba temette.
Folyton az járt a fejében hogy ő rontott el valamit, túl gyorsan akart mindent mert félt hogy elromlik minden mikor még el se kezdődött?
Samantha tanácstalanul érezte magát, próbálta össze szedni a gondolatait, de az idegesség miatt nehezére esett.
Hogy érhetett így véget? Hiszen semmi olyasmit nem tett vagy mondott ami okot adott volna rá hogy olyasmiket vágjon a fejéhez, amit nem érdemelt meg. Sam tudta hogy Billt pár évvel ezelőtt egy lány nagyon megbántotta. és ezért nem tud bízni egy nőben sem, na de azért ez túlzás volt.
Nem mindenki olyan mint az a lány volt, de Sam nem tudta hogy értesse meg ezt a fiúval. Már éppen elindult volna a bár pult felé hogy csillapítsa a feszült hangulatot, mikor is hirtelen kopogás zavarta meg a gondolatmenetét.
Sam megtorpant. Az jutott eszébe hogy esetleg Bill áll az ajtóban és hirtelen átfutott az agyán egy gondolat, hogy mit vágna a fejéhez.. Hogy szemét? Talán... Csak magával foglalkozik? Az biztos... Bizalmatlan? Igen, még azokkal szemben is akik csak segíteni akarnak neki..
Elhessegette a gondolatait és elindult az ajtó felé, majd kinyitotta. Egy nem várt személy állt az ajtóban.
-Greg?- kérdezte meglepetten
-Szia Sam!- mosolygott- Bejöhetek?
-Öhm..persze, gyere csak.- tárta ki az ajtót, mire a fiú belépett, Sam pedig becsukta mögötte az ajtót
-Mi járatban? Azt hittem Annel vagy...- mondta Sam
Greg meglepetten nézett rá.
-Nem, most jöttem érte. Volt egy kis dolgom, de ezek szerint már lent van. Azért köszi.
-Nincs mit.- szólt halkan Sam
-Valami baj van?- kérdezte Greg
-Nem, dehogy. Miért?
-Hát csak mert nem úgy volt hogy ma este randid van?
-Ne is kérdezd!- intette le a lány, majd arcát a kezeibe temetve leült a kanapéra
Greg leült mellé.
-Mi történt?
-Őszintén? Fogalmam sincs.- túrt bele idegesen a hajába
-Azért csak volt valami ha ennyire ki vagy borulva.
-Hát, tudod az elején még egész jól ment minden, táncoltunk, beszélgettünk, nevettünk. De aztán megint kezdett olyan vissza húzódó, zárkózott lenni. Azt mondta hogy csak Tom miatt jött el a randira, meg hogy én biztos rosszul érzem magam mellette és így tovább és így tovább...- magyarázta Sam- Aztán pedig a fejemhez vágta hogy minden lány egyforma, és nem lehet bennük megbízni. Csupán csak ennyi történt.
Greg felhúzta a szemöldökét.
-Azért ezt nem értem. Miért viselkedett veled csak azért mert egyszer nagyot csalódott egy lányban?
-Nyíltan nem közölte velem, de tudom hogy azt hiszi rólam hogy én is csak egy vagyok a sok közül.
-Ugyan már!- szólalt meg Greg- Ugye ezt nem hiszed el?
-Nem.
-Ez nem tűnt valami meggyőzőnek!
-Nem tartom magam ribancnak ha erre gondolsz..- nézett furcsán Sam
-Eszembe se jutott. És remélem nem te leszel az, aki majd bocsánatért fog könyörögni.
-Nem.
-Én azt mondom, hülye lenne ha ezt a lehetőséget elszalasztaná.- mosolygott Greg
Sam furcsán nézett rá.
-Ezt csak azért mondod hogy megnyugtass! Greg, hiszen nem alig ismersz!- mondta Sam
-Az lehet, de csak úgy nem mondok senkinek ilyesmit.- mosolygott
Sam elvigyorodott.
-Oh, nagyon köszönöm.
-Nincs mit.- nevetett Greg
-Kérdezhetek valamit?- szólalt meg Sam
-Persze.
-Nem akarlak megsérteni, de engem érdekelne hogy miért vagy olyan furcsa mikor Tom a közeledben van, vagy Ann közelében.
Greg furcsán nézett rá.
-Ez most hogy jutott eszedbe?
-Billről!
-Billel nincs semmi bajom. Fogalmam sincs hogy lehet két ilyen különböző ember rokonságban, ráadásul ikertestvérek.
-Hát igen, de még mindig nem válaszoltál a kérdésemre...

*Sam*

*Ann*

-Úgyis kicsinállak!- kortyoltam bele a pezsgőmbe
-Igen, tudom.- vigyorgott Tom
A medence szélénél ücsörögtünk csurom vizesen, egy pohár pezsgővel a kezünkben a lábunkat a vízbe lógatva.
-Mit is ünneplünk?- kérdeztem
-Azt hogy tudsz úszni.- vigyorgott Tom
-Hülye vagy!- löktem meg
-Ezt már sokszor mondtad.- kortyolt bele a pezsgőbe
-Igen. És egyre hülyébb leszel.
-Na, ez azért fájt.
-Ennek örülök.
-Igen?
-Igen.
-Na, megvagyok sértve.- mondta mosolyogva
-10:0 az én javamra. Ezt neked!- kacsintottam rá
-Jól van, jól van...- nevetett fel
-Tudod mi a legelképesztőbb ebben az egészben?- kérdeztem
-Na mi?
-Az, hogy jól érzem magam veled. De azt, hogy ezt kimondtam csakis a pezsgőnek köszönheted.
-Nem hinném.- mosolygott- Na? Akkor hivatalosan is fegyverszünetet kötöttünk?
-Ne éld bele magad.
-Ne legyél gonosz.
Jó kedvűen felnevettem.
-Ez már az alkohol hatása.- vigyorgott Tom
-Lehet. Valami gondod van ezzel?- töltöttem tele a poharamat
-Dehogyis. Nagyon édes vagy spiccesen.- mosolygott
-Spiccesen még mindig úgy érzem hogy az agyamra mész.
-Nahát, te aztán tudod hogyan gázoljál bele mások lelkivilágába. Szomorú leszek!
-11:0!- nyújtottam ki  a nyelvemet és újra lehúztam a pohár tartalmát
-Még tudsz számolni? Akkor annyira még nem lehetsz berúgva.
-Ki mondta hogy be vagyok rúgva?- kezdtem gesztikulálni
Nos igen, így jár az aki nincs hozzá szokva az alkoholhoz.
-Mondtam már hogy utálom a pezsgőt?- kérdeztem a poharamat méregetve
-Nem.
-Pedig nem szeretem. De te mindent rám erőltetsz és ez szemétség!
-Ez nem igaz!
-Dehogynem!
-De nem!
-De igen!
-De mondom hogy nem!
-De én meg mondom hogy igen! Enyém az utolsó szó.- mondtam
-Na ez a szemétség.
-Mi? Nem is emlékszem mit mondtam. Mit is  mondtam?- kérdeztem komolyan, majd mint valami idióta, elkezdtem nevetni
Nem szoktam inni, ha meg igen, akkor ez a vége. Ilyenkor nincsenek kétségeim, feltétel nélkül jól érzem magam.
-Nyugalom Ann!- nevetett Tom- Nehogy beleess a vízbe.
-Miért? Az baj lenne?
-Hát, nem hiszem hogy..- kezdett bele, mire letettem a poharamat és tétován bementem a vízbe
Jókedvű kacarászásba kezdtem.
Tom csóválni kezdte a fejét.
-Mindegy.- mondta, és letette a poharát majd felállt- Gyere, menjünk be.- nyújtotta a kezét
-De én nem akarok.- makacskodtam
-Az előbb még fáradt voltál és elakartál aludni.
-De most már nem.
-Ugyan már!- mosolyodott el- Van egy meglepetésem!

Reggel arra lettem figyelmes, hogy a nap égeti a csupasz hátamat. Nagyon melegem volt. Igazából nem mertem kinyitni a szemeimet, mert attól féltem hogy még jobban fog lüktetni a fejem, ami már így is szétakart szakadni. Egy merő víz voltam és csupasz...csupasz...meztelen....
Kipattantak a szemeim.

2013. február 9., szombat

Boldog Születésnapot Gina!

Ma, február 9-én 18 éves az egyik legjobb barátnőm, Gina.
Nagyon szeretlek, és minden jót kívánok, ne feledd, most már legális az italfogyasztás! ;)

"Ha én írhatnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét, oly széppé írnám, mint egy tündéri álom, a legboldogabb Te lennél ezen a világon! Boldog születésnapot!"
  






Na és persze a rész... igen, már rajta vagyok az ügyön :) Holnap egyenként felrakosgatom őket :) 
Addig is minden jót nektek! puszi :)

2013. február 4., hétfő

Éééééés..meglett a 2000 :)

Aztaaaa szervusztok drágáim! o.O Mikor feljöttem az oldalra, meglepetten láttam hogy a nézettség elérte a 2000-et :) Aztaa, nagyon köszönöm hogy ennyien látogatjátok az oldalamat :) Hétvégére elkészül a Novella külön Nektek! Mint az az 1000. oldalmegjelenítésnél is volt :) Szóval nagy meglepetés lesz :D Hozok mindkét történetből részt + a Novellát! :) Addig is minden jót és vigyázzatok magatokra! Puszi :)



2013. február 2., szombat

Vakáció extrákkal 11. rész Kettesben

Sziasztooook! :) Mi újság veletek? Rég jártam errefelé..bocsánat de dolgoznom kellett, még hozzá nem is keveset. Csütörtökön 13 óráztam, másnap meg megint mehettem. Ma is kész hulla vagyok de azért rászántam magamat hogy legépeljem nektek a Vakáció extrákkal 11. részét. Bezony! :)
Úgyhogy mindenkinek jó szórakozást, pihenjetek! :)





Vakáció extrákkal

11. rész

Kettesben

"Rosszat könnyebb elviselni egyedül, mint kettesben. De a jót egyedül hordozni lehetetlen."


*Ann*

-Na? Milyen volt?- kérdezte mosolyogva Tom, mikor eltoltam magam elől a tányért
-Őszintén? A lasagne sótlan volt, a hideg meggyleves meleg volt, a palacsinta pedig száraz.- mondtam
Tom jókedvűen felnevetett.
-Megszólalt benned a chef asszony?
-Attól még elég távol állok. Csak szakmai ártalom.- vontam vállat- De olyan éhes voltam hogy nem nagyon érdekelt. Bármit meg tudtam volna enni.
-Na látod, az jó. Ha van étvágyad, nem lehet olyan nagy bajod.- mosolygott
-Ezt én is tudom úgyhogy...miért vagy még itt?
-Vigyázok rád.
-Nem kell rám vigyázni, felmegyek és alszok egy jót- aztán eszembe jutott valami...-Greg, biztos keres engem. Megyek, megkeresem.- már épp felálltam volna , mikor Tom félkézzel gyengén vissza lökött a székre
-Nem mész sehova. Beszéltem Greggel, nincs valami jól. Szerintem ő is elkapott valami nyavalyát, mert eléggé ki volt ütve. Azt mondta hogy mondjam meg neked, hogy ha jobban lesz, szólni fog. Nem akarja hogy te is beteg legyél.- mondta Tom
-Tessék? De hiszen nem rég beszéltem vele, és semmi baja nem volt.
-Igen, de...- kezdett bele Tom- Azt mondta hogy nagyon hirtelen jött rá. Egyik pillanatban még jól érezte magát, aztán meg szaladt a mosdóba. Látod? Ezért kell vigyáznod. Greg orvos, vagyis csak annak tanul, tudja mi a dörgés.- mondta
-Mikor beszéltél vele?- húztam fel a szemöldökömet
-Mikor bementem hogy hozzak neked vacsorát.
-Ahha..- bólintottam, majd sóhajtottam egy nagyot-- Na jó, én most már tényleg megyek.- felakartam állni, de Tom vissza nyomott a székbe
Mérgesen néztem rá.
-Na idefigyelj! Nem tarthatsz itt az akaratom ellenére.- mondtam
Tom jókedvűen felnevetett.
-Akkor a túszom vagy.
-Igen? És ha sikítok?
-Úgysem fogsz.
-Akarsz fogadni?
-Ugyan már Ann. Én csak azt szeretném hogy igyál meg velem valamit. Ez akkora kérés?
-Megittam a limonádét és tuti hogy raktál bele valamit.
-Paranoiás vagy!
-Lehet, de semmi kedvem holnap félájultan feküdni valahol.
Tom hahotázni kezdett.
-Ez nem volt vicces.
-Nem is.- mondtam komolyan
Tom egy ideig szótlanul nézett. majd újra jókedvűen nevetni kezdett.
-Esküszöm még soha életemben nem találkoztam hasonló lánnyal. Te viszed a pálmát.- mondta
-Ez már nagyon unalmas szöveg. Fogadok hogy eddig minden csajnak ugyan ezt mondtad.
Elszántnak éreztem magam, mindig visszavágtam neki ha olyasmiket mondott amik nem tetszettek. Azt hitte hogy simán bedőlök neki...chhhh...
Rossz fába vágta a fejszéjét!
-Fél 9 múlt.- szólaltam meg
-És? Fellőtték a pizsit?- vigyorgott
-Vicces vagy, de veled ellentétben én fáradt vagyok. Én nem magánrepülővel és limuzinnal jöttem ide...- mondtam gúnyosan
-Ez rosszul esett.- mosolygott továbbra is
Egyre jobban idegesített a hozzáállása hogy soha semmiért nem kapja fel a vizet, nem sértődik meg..
De aztán rájöttem hogy annyira faragatlan hogy senkit nem vesz komolyan.
-Mindjárt hozzák a pezsgőt.- mosolygott
-Kinek? Miért?
-Ha megiszol velem valamit, hagylak elmenni.- mondta
-Ugye tudod hogy ez merész kijelentés volt?
-Nem.
Dühösen becsuktam a szemet és próbáltam arra koncentrálni hogy ne álljak fel és ne fojtsam bele a medencébe. Elvégre miatta kerülnék börtönbe, ami még egy indok arra hogy utáljam..
-Na jó..- sóhajtottam- Utána végre leszállsz rólam?
-Becsületszavamra.- mosolygott
-Akkor ezt vehetem nemnek.- mondtam
-Ez rosszul esett.
-Ne kezdd el!- mondtam
Tom nevetni kezdett.
-Ha nem hagyod abba, belöklek a vízbe és megfojtalak.- mondtam
-Na ne mondd! Nem is tudsz úszni.
-Dehogynem.- háborodtam fel
-Dehogyis.
-De
-Nem.
-De igen.
-De nem.
-Dehogynem!
-Dehogyis.- vigyorgott
-Hagyd abba!
-Nem én kezdtem.
-Olyan gyerekes vagy..- mondtam dühösen
-Ezt te mondod?
-Na jó. Elég ebből!- álltam fel idegesen
-Ugye nem akarsz elmenni?- állt fel ő is
-Dehogynem.
-Dehogyis.- mondta egy gonosz vigyorral az arcán, és egy laza mozdulattal meglökött. Gyorsan reagáltam és megragadtam a pólóját, mire mindketten nagy csobbanással a vízben landoltunk.
-Hoppá.- szólaltam meg mosolyogva- Hát ez nem jött össze.
-Dehogynem.- mondta mosolyogva és megfogta a kezemet- Csak azért hogy nehogy elmerülj.
-Nem fogok!- húztam ki a kezemet
-Látom már jobban vagy.
-Nem, egyre rosszabbul ha továbbra is veled kell maradnom.- mondtam
-Ez fájt.- mosolygott
-Hát, nem látszik.
-És ez baj?
-Igen
-Miért?- vigyorgott
-Csak...mert. Szeretem látni ahogy belegázolok a lelketlen lelkivilágodba.
-Szereted a lelki terrort?
-Csak ha valaki megérdemli.
-És én megérdemlem?
-Szerinted?
-Mondd meg te.- mosolygott
-Azt inkább ne akard.- úsztam el az ellenkező irányba
-Miért menekülsz folyton a normális válaszadás elől? Talán félsz hogy olyasmit fogsz mondani amit nem akartál?
-Nem, csak attól félek hogy még öt perccel több időt kell veled töltenem.- mondtam
-Ne menj el!- szólalt meg- Légyszives!
Meglepődötten álltam meg. A híres nőcsábász könyörögni kezdett egy lánynak?
Gonoszul elvigyorodtam.
-Tessék?- fordultam meg
Tom mosolyogni kezdett.
-Áhh, tudtam hogy ez bejön.- úszott felém vigyorogva
Forgatni kezdtem a szememet.
Jellemző!
-Ezt hogy érted? Nem maradok itt, kiütést kapok tőled.- mondtam
-Szerintem meg csak hidegrázást.- mosolygott- Folyton remegsz ha közelítek feléd.
-Képzelődsz!
-Igen?- vigyorgott még mindig, és megállt közvetlenül előttem
Továbbra is rezzenéstelen arccal néztem rá, már-már gőgösen.
-Igen.- mondtam magabiztosan
-Na ne mondd!- fröcskölt le hirtelen
-Hey, ez a szemembe ment.- kaptam az arcomhoz
-Ez csak víz, tee!- fröcskölt le újra, mire én is a képébe locsoltam
Tom jókedvűen nevetni kezdett.
-Most visszakapod te szörnyeteg!- nevettem el magam én is, és amilyen gyorsan csak tudtam, rá ugrottam és a víz alá nyomtam
Tom átölelte a derekamat és lehúzott maga mellé. Próbáltam ellökni magamtól, de nem eresztett, aztán hirtelen még szorosabban magához húzott és felment a felszínre.
-Te idióta!- kiabáltam el magam, amint szóhoz jutottam
-Megmentettelek!- mosolygott
-Elengednél?- kérdeztem
-Nem.
-Dehogynem.
-Miért tenném?
-Mert valami olyasmit teszek amit később se fogok megbánni, de neked nagyon fog fájni.- mondtam
-Igen? És mit?- kérdezte
Megvontam a vállamat.
-Hát ezt.- a térdemmel egy laza mozdulattal fájdalmat mértem Tom legérzékenyebb pontjára
Tom felordított és rögtön elengedett.
Jókedvű kacarászásba kezdtem.
-Ez övön aluli volt.- nyöszörögte
-Szó szerint. Na mi van? Most már nincs akkora szád?- kérdeztem
-Ez rossz húzás volt.- mondta
-Miért? Mit csinálsz?
-Azt ne akard tudni.
-Most félnem kéne?
-Kéne..
-És ha nem? Nem tudsz megijeszteni..
-Ahogy gondolod..
-Ugyan már- fordítottam hátat neki és úszni kezdtem
Tom abban a pillanatban utánam kapott és lenyomott a víz alá. Amilyen gyorsan csak tudtam, kibújtam alóla és úszni kezdtem, de elkapta  a lábamat és vissza húzott. Szorosan tartott a kezeiben, nem eresztett.
-Na? Feladod?- kérdezte mikor felvitt a felszínre
-Soha.- lihegtem
-Tőlem játszhatjuk ezt reggelig is, úgyse tudsz elmenni.- mondta az arcát az enyémhez szorítva
-Kevés vagy te ahhoz hogy engem legyőzhess.- mondtam
-Valóban?- mosolyodott el- Te egy törékeny lány vagy akire vigyázni kell.
-Igen? Pedig pont te mondtad hogy milyen kemény vagyok.- mondtam
Tom nevetni kezdett.
-Igen, ezt a saját bőrömön tapasztaltam.
-Engedj el.
-Nem.
-De!
-Nem, addig nem, amíg meg nem ígéred hogy nem mész el.- mondta
-Chhhh...
-Hát jó.- mondta- Nekem így is tökéletes.
-Na idefigyelj...- kezdtem bele
-Igen?
A víz alatt rúgkapálni kezdtem, majd felemeltem a lábamat és fröcskölni kezdtem a vizet.
Tom erősebben fogott, mire az egész testemmel próbáltam ellenállni és kiszabadulni. Ide-oda vonaglottam és fröcsköltem a vizet, mire Tom elengedett.
-Te aztán vagy egy bestia.- mondta, mire egy nagy adag vizet kapott az arcába
Kezdetét vette az eszelős vízfröcskölő verseny. Bár gyerekesen hangzik, eléggé ádáz küzdelem folyt köztünk.
Hirtelen arra lettünk figyelmesek hogy áll valaki a medence szélénél közvetlenül fölöttünk.
Abbahagytuk az idióta pacsálást ás csodálkozva néztünk fel.
Egy pincér állt felettünk két üveg pezsgővel és pohárral a tálcáján.
Kérdőn néztem Tomra.
-Én nem iszok!- mondtam
-Dehogynem.- fröcskölt le
-Dehogyis.- fröcsköltem vissza
-Elnézést!- szólt közbe a pincér- Önöknek nem mondták hogy a medencében tilos ruhában fürödni?

*Ann*