Nyomtalanul 4. rész

Hali mindenki! Végre valahára elhoztam a Nyomtalanul következő részét! Jó olvasást hozzá, és ne feledjétek a kommenteket sem! ;) <3

Csók, puszi:

                       Ann

  4. rész

-Eni, Enie, a francba. - úgy ficánkolt mint egy idióta

-Ki van biztosítva?  - kérdeztem

-Honnan tudjam? -  kérdezte ijedten

-Te normális vagy? Azonnal add ide!  -  nyúltam a fegyver felé

Tom felnevetett.

-Csak vicceltem. - mondta szórakozottan

A szemeim villámokat szórtak. Semmilyen helyzetben nem képes komolyan és éretten gondolkodni? Akkor

mégis hogy a fenébe akarja megtalálni Billt? Azt is elbaromkodja majd?

-Felpofozzalak?  -  kérdeztem komolyan

-Verekedni akarsz?  -  nézett felváltva hol rám, hol az útra

-Hát most legszívesebben szétütnélek. -  mondtam

-Miért? Jaj, Enie, te nem tudod értékelni a vicceimet. - csóválni kezdte a fejét

-Állj meg!  - szóltam rá dühösen

-Mi?

-Azt mondtam, állj meg!  -  kiabáltam rá dühösen

-Az autópályán vagyunk Enie,nem állhatok meg csak úgy... -  mondta

-Elegem van belőled, már most. Mi lesz később? Egyszerűen nem bírlak elviselni Kaulitz.. - keltem ki magamból

Tom értetlenül nézett hol rám, hol az útra.

Dühösen meredtem rá.

-Állj meg! - mondtam

-Nem! - mosolyodott el

-Mi tetszik ennyire? Betörjem az orrodat?  - kérdeztem

-Semmit nem változtál!  - nevetett fel

-Régebben is volt hogy seggbe rúgtalak, erre céloztál?

-Olyan kis tüzes vagy!   - olyan hangnemben mondta mint egy homokos, aki éppen egy másik homokost próbál ágyba csábítani

-Adok én neked olyan tüzet.. - szűrtem a fogaim között

-Ne legyél már durci, na. - lökött oldalba

Még egy ilyen mozdulat és orrba vágom..

-Akkor is ki akarok szállni. - mondtam

-A mozgó kocsiból nem ajánlatos. -  jól szórakozott rajtam

-Mi a fenének jöttem el veled?  - motyogtam a szememet forgatva

Tom felnevetett.

-Mert imádsz engem. - mondta

Tom elviccelte ezt az egészet, nem fogta fel mi történik vele igazából.. Olyan volt mint egy nagyra nőtt gyerek.

-Add ide a laptopodat!

***

Bill már a földön feküdt, az arca csupa vér volt, alig volt eszméleténél.

-Gyerünk nagyfiú! -   a két nagyra nőtt férfi szándékosan provokálta őt, Barney pedig úgy ült ott, mint aki jól végezte dolgát

-Nem vagy valami beszédes kedvedben, nem igaz?  - hajolt előre Barney

-Kapd be!  - nyögte Bill

-Félek nem fogod megélni a holnapot ha így folytatod. 

Bill átfordult a másik oldalára. Úgy érezte menten ketté hasad a fájdalomtól.

-Neked ugye van testvéred, Bill?   -  szólalt meg újra Barney -Sőt, ha jól sejtem ikertestvéred. Jól tudom?

Bill alig kapott levegőt. Mit akar ez a rohadék, Tommal?

-Azt mondják, az ikrek éppúgy  érzik egymás fájdalmát, mint boldogságát.  Szerinted ugyanígy vonaglik a földön mint te? Vagy nagyobb fájdalmai vannak mert tudatában van annak hogy nem menthet meg téged? Melyikre tippelsz? 

Az igazság az volt, hogy Bill azóta nem érzett semmit Tommal kapcsolatban, mióta megtagadta  mint testvért, mint a lelke egy darabját.

Nem tört rá hirtelen boldogság,  ám magány, szomorúság és bosszú annál inkább.

-Rohadj meg!  - mondta Bill

-Nem értem miért nem akarsz beszélgetni.. 

-Hívd ide apucit! Neki több érzéke van az üzlethez mint a kicsi fiának.

***

Estére Victorville- be érkeztünk, így Tom leparkolt egy motel előtt.

-Óriási. - felsóhajtottam

-Mi a baj? -  a hátsó ülésre nyúlt a kabátjáért és a táskákért

-El se hiszem hogy itt vagyok. - motyogtam

-Úgy érted velem, vagy Victorville - ben? -  vigyorogva felvette a napszemüvegét

Furcsán néztem rá.

-Napszemüveg?  -  kérdeztem

-Penge, mi?

-Este?

-Most mi van? Valahogy be kell vágódni a tahó motel recepciósnál.. - szállt ki a kocsiból

-Honnan veszed hogy tahó?  - nyitottam ki az ajtót, majd a hátsó ülésről előbányásztam a kabátomat és felvettem.

Elég hűvös volt az idő..

-Az összes tahó. Láttad már Az Elhagyott szobát?  - bezárta a kocsit, majd elindult a motel bejárata felé

-Az egy film?  -  kérdeztem

-Igen. - nevetett fel

Megálltam a bejárat előtt, és a parkoló felé néztem. Tom fekete Audija kicsit kilógott a sorból, a kopott és koszos járgányok között, ráadásul elég sok gyanús alakot láttam a motel közelében.

Közérdekű közlemény

 

Sziasztok! Sajnos rossz hírrel jöttem. Elvileg ma kellett volna hoznom frisst a Nyomtalanul - ból, de sajnos nem sikerült, sajnálom. nem tudom mennyi időm lesz hétvégén, de próbálok sietni.

Jut eszembe..  remélem a  Novellaíró versenyre jelentkezők nem felejtették el, hogy július 6 - ig van a leadási határidő.. eddig csak egy novellát kaptam, szóval nagyon remélem hogy hamarosan megkapom a többit is :) Én is izgulok, elvégre ez az első versenyem. Szóval ne felejtsétek el!

Addig is mindenkinek kívánok kellemes hétvégét! :D

Csók, puszi:

                       Ann

Nyomtalanul 3. rész

Sziasztok, itt van a Nyomtalanul folytatása. Jó olvasást! :)

3. rész

***

Bill egy rosszul kivilágított szobában ébredt, a kezei hátra voltak kötve, és egy rozoga széken próbálta megtartani az egyensúlyát. A feje szét akart szakadni a fájdalomtól, valószínűleg alaposan beverhette.

Vett egy nagy levegőt és hunyorogva körbe nézett  a szobában.

Bár nem volt valami világos, Billt még az a kevés fény is nagyon zavarta. Nem látott egyebet csak egy ajtót pont vele szemben, és egy lámpát, ami  fölötte lógott.

Felsóhajtott. Most mi a fenét csináljon? 

Már egy jó ideje ülhetett ott elgondolkodva, mikor nyílt az ajtó..

Bill felemelte a fejét és a hangok felé nézett.

Három ideges, rossz arcú férfi lépett be a  szobába. Az egyik ismerősnek tűnt neki, Ő volt az a kölyök képű srác, aki defektet kapott a motelnél. Valószínűleg akkor üthették le mikor megpróbált segíteni neki.

Ennyit a jó modorról. 

 -Szép jó reggelt. -  a férfi megmozgatta a Bill fejénél lévő lámpát

-Ne. -  szólalt meg halkan, és szorosan behunyta a szemét  - Hagyja abba, fáj a fejem.

-Nagyon sajnálom. -  szólalt meg a férfi, majd biccentett a fejével és pár másodperc múlva egy széket raktak le pontosan Billel szembe, ahova a férfi kényelmesen helyet foglalt.

-Tudod hogy ki vagyok?   - keresztbe tette a lábát

-Egy balfasz aki nem tud kereket cserélni. - mondta Bill

A férfi nevetni kezdett.

-Ez is igaz.

-Mit keresek én itt?  -  kérdezte halkan Bill   - Egyáltalán ki a fene vagy te?

-Barney vagyok. Barney Lovegod, Thomas Lovegod  egy szem fia, akinek annyi, ha nem szerzem meg tőled azt a 35 millió dollárt amit elloptál  apámtól.  -  a férfi egyre idegesebb lett

Bill keserűen felnevetett.

-Ez nem valami jó hír. Hát nagyon sajnálom Barney, de nem segíthetek.   - Bill amint kimondta, hatalmas ütést érzett az arcán

A másik két férfi fölé tornyosult, Barney pedig kárörvendően mosolygott.

-Minden egyes helytelen válaszodnál ezt fogod kapni kiengesztelés képpen. Mire megtudom amit akarok, neked már nem lesznek fogaid. 

-Hát.. - rázta meg a fejét Bill

Kezdett kicsit szédülni.

-Ne akard menteni a bőrödet, csak rosszabb lesz. - mondta

-A saját bőrömet?   -  nevetett fel Bill   - Itt már nem rólam van szó. 

-Akkor kiről?   - dőlt előre a székében Barney

-Szerinted az én főnököm életben hagy, ha megtudja hogy 35 millát buktam?Ha megölsz, soha nem tudod meg hol van.  -   kérdezte megakadva Bill

-Haladás.  -   mosolyodott el a férfi   -Mondd a nevét!

-Anyád!

***

Őszintén szólva nem szívesen ültem be Tom mellé, kétségeim voltak afelől hogy mellette a helyem. Nem akartam veszélybe kerülni.

-Szóval merre megyünk?   -  kérdeztem mikor már bőven elhagytuk Los Angelest

Tom felnevetett.

-Needlesbe. Edie felrakta a laptopomra az összes kütyüt, így jól informáltak maradunk. 

-Tom, te megzakkantál?   -  keltem ki magamból   .  Rohadt messze van!

-Nyugi már!   - szólt rám  -   Nem lesz semmi gond. Odamegyünk, megkeressük Billt, megtaláljuk és haza hozzuk.

-Szerinted ennyire egyszerű lesz?  -   kérdeztem

-Ezzel biztos. -  félre tűrte a bőrdzsekijét, így látható lett a pisztolytartó és benne a fekete pisztoly.

-Van rá engedélyed?  -  néztem rá

-Persze.

-És tudod egyáltalán használni? 

-Persze.

-Ki volt az az idióta aki képes volt fegyvert adni a kezedbe?  -   a pisztoly felé nyúltam

-Hey, hozzá ne érj. -  ugrott meg

-Nyugodj már meg!   -  szóltam rá  - Még a végén tökön lövöd magad.

Vakáció extrákkal 25. rész Gyerekesek

Sziasztok. Itt vagyok, és hoztam nektek a Vakáció extrákkal 25. részét. :) Remélem örültök neki. Mint azt észrevehettétek, jobb oldalt legfölül láthatóak a friss bejegyzések időpontja, hogy melyik történetből mikor fog felkerülni a rész az oldalra. Igyekszem mindegyiket frissíteni, bár ez nem csak rajtam, de rajtatok is múlik :D
Szóval hajrá, jó olvasást!
Csók, puszi:                      Ann

Vakáció extrákkal

25. rész

Gyerekesek

Tom újra nevetni kezdett, majd megszólalt.

-Tudod, azt hittem hülyén fogsz reagálni. - mondta

-Mármint mire? - indultam az ajtó felé és kinyitottam

Tom szorosan jött mellettem.

-Hát arra ami az este volt. - folytatta

-Tudod, azt hiszem rosszul ítéltelek meg. Mivel arra kértelek hogy csak is az igazat mondjad el, úgy vélem tényleg nem hazudtál. És ez pozitív dolog. - mondtam

Tom még szélesebben elmosolyodott.

Tényleg úgy gondoltam hogy igazat beszélt, teljesen más volt. De az nagyon nem tetszett benne hogy szinte csak akkor viselkedett normálisan, mikor kettesben voltunk.

Azért azt reméltem hogy ez idővel változni fog.

Mikor odaértünk az asztalhoz, Rory összeszűkült szemekkel méregetett hol engem, hol hol pedig Tomot. 

-Mit csináltatok már megint? - kérdezte gyanakodva, mire leültem

-Semmit. - vontam vállat mosolyogva, majd Tomra néztem, aki rám kacsintott.

Rory meglepetten hátrahőkölt.
Greg kiegyenesedett, majd felém fordult.
-Minden rendben? - kérdezte
-Igen, nincs gáz. - válaszoltam
-Elkezdtetek kajálni nélkülünk? - nézett rá a tányérokra Tom
-A leves már megvolt. - vont vállat Georg
-Mindegy, akkor jöjjön a főétel, nem kell nekem leves. - mondtam
Tom rám mosolygott, majd elkapta a tekintetét és Bill felé fordult
-Öcsi, mit szólnál ha...- kezdett bele Tom
-Nem érdekel mit akarsz, most nem érek rá. - emelte fel a kezét Bill, majd vissza fordult Samhez.
-Khm.. - szólaltam meg, mire Sam elmosolyodott
-Szóval Georg.. - kezdtem bele, mire Tom közbeszólt

-Ann, csak óvatosan. Nehezen fogja fel a kérdéseket. - mondta, mire Georg felmutatta a középső ujját, majd egy bájos mosollyal az arcán, visszafordult hozzám
-Tom, szokjál le arról hogy belevágsz a mondandómba. - néztem rá fenyegetően, mire mindkét kezét felemelte, és mentegetőzni kezdett.
-Ez egy nagyon rossz szokás. - szólalt meg Bill és sunyin Tomra nézett
-Aha, te mondod.. - vigyorgott szemtelenül, mire Bill felmutatta a középső ujját
Felnevettem. Annyira gyerekesek..
-Szóval Ann.. Mit is akartál mondani? - kérdezte Georg
Georg felé fordultam, alig bírtam abbahagyni az idióta mosolygást.
-Csak megakartam kérdezni.. mi járatban vagy errefelé? Vakáció? - kérdeztem - Esetleg hiányzott ez a két istenverése?

Georg szórakozottan felnevett.
Nem, dehogy.. - nevetett fel - Csak volt egy két dolog, ami miatt ide kellett jönnöm.
-Történetesen a csajok miatt. - vágott közbe Tom
-Nem. - szólt rá Georg, mire Tom nevetni kezdett
Furcsán néztem rájuk.
-Értem. - kortyoltam bele a poharamba
-Ne gondolj semmi rosszra Ann. - nevetett fel Tom
Az embernek általában valami hülyeség és elképesztően nagy baromságok jutnak eszébe ha Tom Kaulitzról van szó. Én is így voltam ezzel, egészen mostanáig. Furcsa, alig két napja ismertem, és az elején megvoltam győződve arról, hogy teljes mértékben egy ellenszenves és idegesítő szemétláda aki csak szórakozik és esze ágában sincs komolyan venni másokat, de be kellett látnom hogy félig meddig tévedtem. Az tény hogy idegesítő, de nem az az ellenszenves bunkó akinek gondoltam.
Furcsa volt, nagyon furcsa.
Én, aki általában jól ki tudom ismerni az embereket, most tévedtem, igaz, a fiúknál mindig tévesek a számításaim és ez most is beigazolódott, ellentétben azzal, hogy kivételesen pozitívumnak számít.

De vajon tényleg megbízhatok benne? Vagy túl korai lenne belegondolnom? Ha igen, akkor mégis miért hazudtam erről Gregnek és a legjobb barátaimnak? Hiszen nyilvánvaló, szerelmes vagyok. Saját magamnak azért én sem tudok hazudni, akkor minek kertelek másokat?
-Ann, erre mit mondasz? - kapott be egy darab sült krumplit Samantha
-Miről? - néztem rá
-Hogy mi lenne ha ketten ugranánk egyszerre. - fejezte be Rory
-Nos.. - furcsán néztem rájuk
Most, hogy Georg is csatlakozott a csapatunkhoz, páratlanul lettünk.
-Nem tudom. Heten vagyunk nem? Akkor valakinek egyedül kellene ugrania. - mondtam

-Én úgy sem megyek. - szólalt meg Greg - Átadom a helyemet Georgnak, ha ő is benne van. - nézett rá
Georg nyelt egyet. Mintha megrémült volna.
-Nos.. - vakarta a tarkóját zavartan
-Emiatt nem kell aggódnod. - mosolyodott el Rory - Én is félek a magasban. A suliban még a bordásfalra sem voltam képes felmászni.
-Hidd el Rory... - röhögött fel Tom - Én hallottam olyanról, hogy egy csaj azért nem akart felül lenni, mert tériszonya volt.
Tom könnyfakasztóan nevetett, mint aki nem tudja abba hagyni.
-Ezt nem egészen értem. - nézett rá furcsán Rory
-Azt akarod mondani hogy azért ... na jó, nemár. - nevett fel Sam
-Várj csak .. - vigyorodott el Rory - Na jó, leesett. Tom, te egy állat vagy!

Nyomtalanul 2. rész

Újra itt, a Nyomtalanul 2. részével. A komiknak továbbra is nagyon örülnék :) Köszönöm, további szép napot!
Csók, puszi:

                        Ann

2. rész

-Igen, emlékszem.  -  Tom vigyorogva követett, majd mikor elindultam a lépcsőház felé, megállt, és értetlenül mutatott a lift felé

-Ugye nem akarsz lépcsőn menni? Ott van a lift!   -  magyarázta

Égnek emeltem a szememet.

-Elromlott. Úgy hogy ha olyan fontos dologról van szó, kénytelen vagy felvonszolni a seggedet a 3. emeletre. - elindultam felfelé

Tom húzni kezdte a száját, majd utánam eredt.

-Egyedül laksz?   -  kérdezte

-Nem. Két sörétes vár az ágyamban, csurig megtöltve. Miért? -  kérdeztem szemrebbenés nélkül

-Értem. - nyelt egy nagyot  -  Nos, én inkább maradok a bilincsnél és  a masszázsolajnál. Igazán egyedi a stílusod.

-Te most nyalizni akarsz? Nem kell a körítés. - mondtam

-Nem akarom ezt a képcsőházban megbeszélni. Ki tudja milyen pletykás vénasszonyok vannak ebben a lepukkant...

-Inkább fogd be a szádat. Örülj neki hogy képes voltam szóba állni veled.

-Miért? Ki tudna nekem ellenállni?  -  vigyorgott önelégülten

Gúnyos, fanyar mosoly jelent meg a számon, majd megálltam az ajtóm előtt. Kivettem a kulcsot a zsebemből, és kinyitottam az ajtót.

-Ha kritizálni mersz, kinyírlak. - hajoltam közel hozzá, majd bementem 

Tom elvigyorodott.

-Ó, jaj. Emlékszem erre a szobára. - belépett a nappaliba

-Hagyjuk a régi dolgokat. - álltam meg előtte karba tett kézzel -  Mi a fenét akarsz?  

Tom becsukta az ajtót.

Hihetetlen volt hogy akár egy másodperc alatt képes komolyan beszélni, vagy újra undok és gyerekes lenni. A hangulatváltozásai mindig is kikészítettek.

-Bill eltűnt!

-És?

-És?  -  kérdezte meglepetten

-Ez nem tartozik rám, inkább a rendőrséghez kellene fordulnod. - mondtam

-Ez érdekes. - fogta meg az állát  - Pont onnan jövök.

-Na látod.

-Azok balfaszok. Ma reggel hívtak hogy egy motel mellett, Kalifornia határánál megtalálták az iratait és a kabátját. De a seggüket vakarják egész nap, csak az érdekelte azt a seggfejt hogy milyen szexuális életem volt veled. - magyarázta Tom

-Velem?  -  kérdeztem meglepetten   -  A sötét múltamat ne hozd föl. Hogy jöttem én a képbe?

-Nézd.. - tett felém egy lépést  - Csakis azért jöttem el hozzád, mert biztos vagyok benne, hogy mi ketten képesek vagyunk megtalálni őt.

-Tévedsz!  -  vágtam közbe  - Én nem segítek neked, örökre végeztem az ilyen idiótákkal mint ti. Különben is, honnan az istenből gondoltad hogy segíteni fogok neked?  - csattantam fel

Már nagyon elegem volt. Fél év után felbukkan azzal a hírrel, hogy mentőakciót akar szervezni a drágalátos öcsikéje miatt, akit szívből gyűlöltem.

-Tom, te irtó pénzes vagy. Miért nem bérelsz fel egy Kojak - et hogy előkaparja valahonnan azt a seggfejt.  -  kérdeztem

-Enie. -  szinte könyörögve nézett rám  - Tartozunk neki ezzel.

-Ezt meg miért mondod?   - löktem el magamtól

-Tönkre tettük az életét.

-Na, témánál vagyunk.. -   idegesen beletúrtam a hajamba, majd járkálni kezdtem a szobában  -  Mindjárt kitalálod hogy én vagyok a hibás.

-Én ilyet nem mondtam. Azt mondtam, hogy miattunk történt ez az egész.

-Hogy miattunk rabolták el Billt? Te elmebeteg vagy!

-Nem hiszem hogy elrabolták. Biztos vagyok benne hogy valami más áll a dolgok mögött. Bármi is az, mi ketten kiderítjük.  -  nézett rám

-Én nem megyek. Nem kerülök miattatok bajba, nem hiányzik több balhé.  - mondtam

-Enie.. -  kezdett  bele

-Mondj egy okot hogy miért tartsak veled?

-Nos, először is azért, mert szerelmes vagy Billbe.  Ne tagadd, nagyon jól tudom. - kezdett bele

Ó, hogy szakadjon rá az összes... a jó fenéért kell folyton felhoznia a múltban történteket? Élvezi hogy kínozhat? Megfogadtam hogy gyűlölni fogom ezt a testvérpárt..

-Rohadj meg, Tom! 

Tom csak vigyorgott, majd folytatta.

-Másodszor, ha igent mondasz, segítek végre egy normális állást keresni. És harmadszor, végre megtudjuk beszélni a félreértéseket.

Furcsán néztem rá. Szemét, túl jól ismer.

-Honnan tudod hogy nincs állásom? - kérdeztem

-Különben már nem laknál itt. -   tárta szét a karját  -  És ha jól tudom, eddig egy munkahelyen sem bírtad egy hónapnál tovább. Miért is?

-Mert az összes főnököm olyan volt mint te!

-Ó igen?  -  vigyorodott el  - Jóképű és gazdag?

-Nem, egy seggfej, aki kiakart kezdeni velem.  -  válaszoltam

Tomnak az arcára fagyott a mosoly, majd elkapta a tekintetét.

-Na mi van? Zavarba  hoztalak? Ide figyelj, tegyük fel hogy belemegyek.  -  kezdtem bele   -  De hol a fenébe kezdenénk keresgélni? Amilyen hülye vagy, meg sem jegyezted amit a rendőr mondott.

-Ő csak annyit mondott hogy Kalifornia határánál találták meg.

-Na látod. De azt sem tudjuk melyik városban Én ebbe nem megyek bele.  -  mondtam

-Enie, Enie. -  csóválta a fejét mosolyogva  - Idefele hozzád, beugrottam egy régi barátomhoz. Tett nekem egy szívességet és megbuherálta a rendőrség adatbázisát. Nem kispályás a csávó, letöltötte az összes anyagot amiben Bill szerepelt. Nem tudom hogy csinálta, de bármiféle infó jelenik meg az öcsémről, a szuper gépe jelezni fogja. Szóval összeköttetésben állunk a zsernyákokkal, Edie pedig segít nekem.  -   magyarázta

-Te normális vagy? Börtönbe akarsz kerülni, te szerencsétlen?  -  akadtam ki

-Most mi van? Ennyi belefér. Azok után hogy olyan seggfejek voltak.

-Te mindig is felfújtad a dolgokat. -  mondtam

-Na, Enie.. - fogta meg a kezemet  - Muszáj velem jönnöd, segítened kell nekem. Bill kedvéért. - tette hozzá

Felsóhajtottam.

-Ha börtönbe kerülök miattad, esküszöm az ágyhoz ragasztom a golyóidat. Megértettél? -  néztem rá össze szűkült szemekkel

-Természetesen.  -   bólogatott mosolyogva

-Szemét. -    löktem meg   - Ha meglesz az öcséd, mindkettőtöket kicsinálom.

-Állok elébe!

Nyomtalanul 1. rész

Igen, itt  vagyok. Nagyon jól haladok az új történettel, így gondoltam legépelem nektek az első részt. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre. Nektek bejönnek az ilyen, és ehhez hasonló történetek?

 1. rész

Tom Kaulitz kelletlenül nyúlt a telefonjáért, amely kitartóan csörgött.

-Haló. -   szólt bele

-Jó napot! Itt Harrison Stay, a rendőrségről. Ön Mr. Kaulitz?  -  kérdezte a férfi

-Igen. - ült föl érdeklődve Tom  -  Miben segíthetek?

-Bejönne kérem a Los Angelesi kapitányságra? Sürgős lenne. 

-Miről van szó? 

-A minap megtaláltuk a testvére iratait és a kabátját egy lepukkant motel mellett, Kalifornia határánál. Tudna arról hogy az öccse esetleg hova mehetett?

Tom elképedve hallgatta a férfit. Bill eltűnt?

-Nem, sajnos nem. Már több mint fél éve nem beszélek az öcsémmel.

-Talán összevesztek? 

-Nézze.. -  Tom lehunyta  a szemét  - Ez magánügy..

-Értem, de a testvére eltűnt, ez már nem csak a kettejük dolga. Mikor tudna befáradni a rendőrségre?

Ez meg mi a fene volt? Úgy beszélt vele ez a férfi mint egy gyanúsítottal. Az tény, hogy legutóbb mikor beszéltek az öccsével, Bill torka szakadtából üvöltötte hogy soha többet nem akarja látni,  de akármennyire is haragudtak egymásra, Tom soha nem bántaná az ikertestvérét.

Igazából Bill jogosan vágott mindenfélét a fejéhez, hiszen amit tett, az nem testvérhez méltó.

-Mr. Kaulitz? 

-Azonnal indulok. - rakta le a telefonját, majd a kocsi kulcsért nyúlt és kirohant az ajtón

***

-Köszönöm hogy befáradt. Üljön le!   -  fogott vele kezet a rendőr, majd  mindketten leültek

-Hallgatom. Mit tudnak az öcsémről?  -  kérdezte Tom

A rendőr, Harrison Stay hunyorogni kezdett, majd felkapta az asztalról a pohár kávéját és belekortyolt.

 -Nos, Mr. Kaulitz, itt most az a kérdés hogy maga mit tud a testvéréről? Miért nem beszélnek egymással már több mint fél éve? 

Tom furcsán nézett Harrisonra. Látta a férfin hogy már tapasztalt, lassan a 40  - es éveit tapossa, most azonban elég rossz helyen tapogatózik.

-Mint mondtam, magánügy. -  válaszolta Tom

-Értem.   - tette le a poharát, majd felállt  -  Viszont a hatóság félrevezetése bűncselekmény. Ha tud valamit, mondja el.. Kérem. - a hangja cinikusan csengett, ahogy pofátlanul Tom fölé hajolt

-Ühüm.. - kezdett bele Tom, kínosan nevetve   -  Maga egy idióta. Higgye el, nagyon rossz helyen kapisgál. Míg maga a magánéletemmel foglalkozik, az isten tudja merre kerül el az öcsém. Különben sem olyan érdekes..

-Nos..  - kezdett bele a férfi  -  Ha nem olyan nagy szám, nyugodtan megoszthatja velem. Hallgatom.

Tom egyre idegesebb lett. Mit érdekli annyira a rendőrséget hogy milyen viszonyban voltak  mikor Bill eltűnt?

-Egy nő miatt. -  szűrte a fogai között

Harrison elmosolyodott, majd ráncolni kezdte a homlokát és leült.

-Szóval egy nő miatt. - a férfi látszólag jól mulatott   -  Melyikük húzta meg? Ő vagy maga? vagy mindketten? 

Tom kikelt magából.

-Ez is a munkaköréhez tartozik? Seggfej! Ha mondjuk nem ebben a kikúrt irodában vakarná a seggét egész nap, esetleg megtalálná az öcsémet. - állt föl dühösen Tom

-Hey, hey. Nyugi nagyfiú!  -  állt fel Harrison is  -  Nem kell jelenetet rendezni.

-Igen? Akkor szálljon le rólam és végezze a dolgát.  -  csapott rá dühösen az asztalra, majd egy hirtelen, heves mozdulattal leverte a poharat, amely nagy csattanással a földre esett és darabokra hullott.

Felkapta a kabátját, és sietősen távozott az irodából.

Gondolkodni kezdett, mégis mi a fenét csináljon? Ezek az idióták azt sem tudják merre induljanak, még egy normális kihallgatást sem tudtak rendesen lebonyolítani. 

Egyedül nem fogja tudni megtalálni, a rendőrökre meg nem számíthat.

Csak egy választása maradt.. csak is egy embert tudott, aki úgy ismeri a testvérét mint ő maga. Csak Ő tud neki segíteni, ketten csak kitalálnak valamit.

Muszáj, nagyon sürgeti az idő.

Tom beszállt a kocsijába, majd elindította a motort.

-Enie.. Alig várja hogy lásson.. - egy fanyar mosoly jelent meg az arcán, és a belvárosba vette az irányt

***

-Seggfej!  -  dühösen lecsaptam a kötényemet a főnököm elé, majd végkielégítés gyanánt felkaptam a 16 dolcsit a pultról és stílusosan bemutattam, majd jól becsapva magam mögött az ajtót, beszálltam a kocsimba, és egy hatalmas porfelhőt magam után hagyva a belváros felé vettem az irányt.

Dühösen nyomtam a gázpedált, elegem volt hogy sehol nem tudtam megmaradni egy hónapnál tovább.

Mintha valaki elátkozott volna.

Nem telt bele 10 percbe és leparkoltam a hatalmas tömbház előtt, amelyet  sajnos az otthonomnak mondtam. A lakás kicsi volt és szinte teljesen üres, én pedig magányos.

Ez lenne a hosszú élet titka? 

-Naná! - morogtam, majd leállítottam a motort

Kiszálltam a kocsiból, bezártam, majd egy nagy sóhaj kíséretében elindultam a bejárat felé, mikor a hátam mögül ismerős hangot hallottam.

-Még mindig halálosan vezetsz. - önelégülten vigyorgott a fekete Audijának motorháztetőjén csücsülve

Hunyorítani kezdtem.

Már csak ez hiányzott.. a baj mindig csőstül jön.

Megfordultam.

-Kár hogy nem láttalak. Pedig szívesen kivasaltalak volna. - mondtam gúnyosan

-Ez fájt. - mosolyogva elrugaszkodott a kocsitól, majd elindult felém 

-Ha közelebb mersz jönni, esküszöm szét rúgom a seggedet. - fontam össze  a  kezemet a mellkasomon

-Nagy kár. - állt meg előttem

Alaposan végigmért, próbálta felmérni hogy mire gondolok.

-Mi van? -  kérdeztem

-Beszélnünk kell. -  mondta

-Elkéstél. - sarkon fordultam és elővettem a kulcsomat

-Segítened kell . -jött utánam

-Dehogy kell. Nagyfiú vagy már, megtudod oldani. Vagy ha mégsem, szólj a drágalátos öcsikédnek, úgyis annyira oda és vissza vagytok egymásért.

-Billről van szó, hallgass már meg!   - kapta el a kezemet

-Na, akkor pláne nem akarok róla hallani. Ti ketten csak is szerencsétlenséget hoztok a fejemre.  Két idióta!

-Ne túlozz!

-Te egy köcsög vagy, az öcsédről nem is beszélve!

-Kapd be!  - mosolyodott el

-Már megvolt! -  nyitottam ki az ajtót

Lejárt a jelentkezési határidő!

Sziasztok. 21  - én éjfélkor, lejárt a jelentkezési határidő a novellaíró versenyre! 

 

"Jó írás olvasása közben megáll körülötted a világ."

Mától, 2, az az KETTŐ hetetek van elküldeni nekem a versenyműveket, vagyis július 6 - ig kaptok időt hogy alkossatok :)
Összesen 8 - an jelentkeztetek, íme az a 8 versenyző:

-Agnusdei

-Ket

-DarkAlien

-Alicia

-Lexii

-Katherine

-Tücsy

-Darkside


Ragadj tollat, alkoss, és hagyd hogy magával ragadjon a világ, amelyet te teremtettél!

Sok sikert mindenkinek! :)

Újdonság! Bill főszerepben!

Szeretek új dolgokba belevágni, így úgy döntöttem, elkezdek egy Billes -   nem is novellát, hanem egy hosszabb kisregényt írni, persze csak ha van rá érdeklődő  -  a történet maga, eléggé eltér  a tőlem megszokott szelídségtől és visszafogottságtól. Viszont most úgy gondoltam kitörök és alkotok valami újat...
Ha van rá igény, elkezdem legépelni :)

Ajánló: 

Mit tesz az ember ha csalódik mindenkiben akit szeret? Akiről mindaddig azt hitte, töretlenül megbízhat, a legnagyobb és legmocskosabb titkát is megoszthatja vele, segíti jóban - rosszban.. 

A féltestvérek szeretik egymást, a testvérek kötődnek egymáshoz, az ikrek nem tudnak egymás nélkül élni..

De vajon annak ellenére hogy feltétel nélkül szeretik egymást, képesek megbocsátani  egymásnak ha valami szörnyűséget követnek el?

Bill és Tom Kaulitz fél év után sem képesek szóba állni egymással, egy lány, Enie szerelme miatt. Mindketten szerelmesek voltak a lányba, azonban az idősebb iker meg is szerezte magának, emiatt Bill halálosan megharagudott bátyjára.

Mégis, mikor Tom egy nap kapott egy hívást a rendőrségtől hogy az öccsének nyoma veszett, kénytelen segítségül hívni az egyetlen embert, aki  mindenkinél jobban ismeri Őt. 

Miután a rendőrség tehetetlen, így Tom és Enie kénytelenek maguk Bill nyomába eredni, de álmukban sem gondolták volna hogy  annyi sötét titok és veszély fenyegeti őket, még ők is meglepetten tapasztalják mennyire nem ismerték, vagy inkább félreismerték? 

Akár hogy is,  az életükbe is kerülhet..

 És a szereplők:

Bill Kaulitz

Enie Donel

Tom Kaulitz

Vakáció extrákkal 24. rész "Kössünk fegyverszünetet!"

Sziasztok. Újra itt, méghozzá a Vakáció extrákkal 24. részével. Tudom, az előző részben elég sok kérdést hagytam magam után, de megígérem hogy most kárpótollak benneteket. Remélem elnyeri a tetszéseteket, és nem fogtok csalódni.
És még valami... Ma éjfélig még le lehet adni a jelentkezéseteket a versenyre! Szóval még nem késtetek el semmivel. :)
Továbbá szeretnék kellemes, szórakoztató és vidám nyarat kívánni, a vizsgázóknak pedig gratulálni! Remélem boldogan kezdődik az idei, 2013-as nyaratok.
Csók, puszi:
                        Ann

Vakáció extrákkal

24. rész

"Kössünk fegyverszünetet!"

"A harmónia a mindenség mélyén lapuló állandó melódia."

Tom nem bírta levenni a szemét a lányról, csak bámulta. Még ő maga is kellemetlenül érezte magát emiatt, hiszen eddig még nem került ilyen, sőt még hasonló helyzetbe sem, most pedig ott állt földbe gyökerzett

lábakkal, azon gondolkodva hogy mihez kezdjen. Ann totál természetesen elmosolyodott, mintha minden rendben lenne, Tom meg is jegyezte magában, hogy nem fogja megköszönni amit a lánytól kapni fog ha mindez kiderül. Aztán az is eszébe jutott hogy nem feltétlenül... ha nem mondja meg neki...

Nem, nem tesz ilyet, soha többet, soha, főleg nem vele.

Mi az isten történik? 

Megrázta a fejét, majd felkapott egy pokrócot a kanpéról és a lány vállára terítette.

-Figyelj, inkább jobb lenne ha felvennéd a száraz ruhát amit.. - ekkor a földre pillantott, ahol a póló és a boxer feküdt a földön  -.. azonnal idehozok.  - lehajolt, majd felvette és a lány kezébe nyomta

-De nem akarok felöltözni. - kezdett makacskodni Ann

-Pucér vagy, és hidd el, ha reggel veszed észre az nem éppen.. -   nevetett fel Tom, mire a lány a fiú felé fordult és komoly hangnemben megszólalt.

-Még messze a reggel, addig..  - Ann suttogva nézett a gitáros szemeibe, aki kezdte azt hinni hogy valami furcsa szürreális álomba keveredett.

Annyira gyönyörű volt, és törékeny, finom és nőies, szenvedélyes.. annyira vágyakozott utána, megakarta csókolni ahol csak éri, de tudta, ha most enged a csábításnak és kihasználja ezt a lányt -  aki alaphelyzetben teljes mértékben visszautasítaná -   biztosan megbánná, hiszen tudta, ha komoly szándékai vannak, akkor türelmesnek kell lennie, és nem rögtön az első adandó alkalommal ágyba bújni vele, főleg úgy, hogy a lány nem is emlékezne rá.

Ezt nem akarta elrontani.

-Gyere.-   óvatosan átfogta  a lány derekát, majd  a szobájába vezette, ahol Ann könnyedén ledobta magáról a takarót, és bebújt az ágyba

Tom felsóhajtott.

Odamerjen feküdni mellé úgy, hogy tudatában van annak hogy Ő ott fekszik karnyújtásnyira tőle,  ráadásul meztelenül..

-Tom? Nem jössz ide mellém?   -  dünnyögte Ann csukott szemekkel 

A gitáros levette a nadrágját, majd egy szál alsónadrágban óvatosan befeküdt az ágyába, gondosan ügyelve arra, hogy ne érjen hozzá a lányhoz.

A legtöbben akik így látnák, valószínűleg kinevetnék, elvégre Tom életében most először bújik ágyba egy lánnyal úgy hogy nem szeretkezik vele.

Szeretkezik.. ez egy kicsit túlzás, egyszer sem feküdte le lánnyal úgy hogy érzett volna valamit is iránta a fizikai vonzalmon kívül.

-Tom? -   szólalt meg a lány

-Hm?   -  nézett rá a fiú

-Köszönöm, tényleg jó volt az este.. - mondta, majd egy halvány mosollyal az arcán átfordult a másik oldalára

Tom  is elmosolyodott, és a kezét a feje alá téve a plafont kezdte bámulni, majd egy idő után arra lett figyelmes, hogy a lány csendesen szuszogni kezdett mellette. Elmosolyodott, majd nem sokkal ezután őt is elnyomta az álom.

*Tom*

*Ann*

Elgondolkodva merengtem magam elé, és próbáltam megemészteni amit Tom mondott.

-Na most mi van? Csalódtál? -   elmosolyodott

-Hát nem is tudom. Sztriptíz a nappali közepén? -  kérdeztem 

-Meleged volt.

-Minden bizonnyal. -   mondtam

-De nem  történt semmi olyasmi amit nem akartál. Nem feküdtünk le, és nagy meglepődésedre igazán jól szórakoztunk.

Komoly arccal méregetett engem, majd elmosolyodott.

-Most meg mi van?   - kérdeztem

-Semmi. -  vont vállat vigyorogva   -  Csak most, hogy újra felelevenítem a tegnap este történteket, annyira más voltál spiccesen.

-Persze hogy más voltam. Soha nem iszok. 

-Ja, vettem észre.

-Jaj, kérlek Tom .. -  becsuktam a szememet - Mi lenne ha nem hoznád fel azt a szót hogy..

-Szex? -  kérdezte

-Nem.-  mondtam

-Na jó.. - felnevetett -   Én nem szeretnék veled haragban lenni, és most, hogy végre tisztáztuk a félreértéseket, mi lenne ha újra kezdenénk ezt az egész ismerkedős dolgot? 

-Hát hogyne. Még egyszer megismerni? Nem, elég volt egyszer. - mondtam

Tom sértődötten lebiggyesztette az ajkát, majd játékosan oldalba vágott.

-Ez nem volt vicces. - mondta egy félmosollyal az arcán

-Nekem tetszett.. - mondtam vigyorogva, majd felsóhajtottam 

Be kellett látnom, hogy nem éri meg ha folyton gyűlölködve beszélek vele, azt mutatom felé hogy ki nem állhatom, mert legbelül tudtam hogy én sem szeretném ha végül a viselkedésem miatt megutáltatnám magam vele.

-Fegyverszünet? - lökött oldalba

-Jó, legyen. - forgattam a szememet vigyorogva

Tom felnevetett, majd felállt és a kezét nyújtotta.

-Gyere szépségem. A többiek már várnak. - mosolyogva felemelt a földről, mire játékosan löktem rajta egyet 

Átkaroltam a vállát, és közel húztam magamhoz.

Ja, egyébként ez a 100. bejegyzés a blogban :) <3 Köszönöm :)

Helló belló!!!

 

Sziasztok :)) Na mi újság? Élvezitek a szünidőt? És ezt az elviselhetetlen kánikulát? Úristen, engem nagyon kikészít.. Na de, mint tudjátok, 21-én lejár a jelentkezési határidő a versenyre, így aki szeretne jelentkezni, de még nem tette, az sürgősen tegye meg  a Novellaíró verseny című képre kattintva.
Most hogy végre végeztem a vizsgákkal -  ma volt az utolsó :)))  -  így több időm lesz az oldalra :) Hamarosan hozom a frisst, addig is legyetek jók, élvezzétek a nyarat, a strandolást, a fagyit, a görögdinnyét és a félmeztelen pasikat a medence mellett ;)

Csók, puszi:
                       

            Ann 

További információk

Sziasztok, újra itt! Azzal a hírrel érkeztem  -  ugyanis már kérdezte valaki hogy el lehet e küldeni a műveket  - így arra jutottam hogy június 21. után    KETTŐ, azaz 2 hetetek lesz megírni és elküldeni a novellákat, ez azt jelenti hogy JÚLIUS 5- ÉN, ÉJFÉLIG EL KELL KÜLDENETEK A MEGADOTT E-MAIL CÍMRE.
Az előző posztban azért nem említettem mert gondoltam, illetve tudtam hogy jó páran vagytok, akik most fognak vizsgázni így nem nagyon lenne időtök a versennyel foglalkozni. Mindazonáltal, akik már esetleg készen vannak a novellával, már most, hamarabb elküldhetik E-mailben, így nekik már lenn van a gond erről. Nagyon köszönöm a figyelmet, és ne haragudjatok, de én is most fogok szóbelizni, pontosabban JÖVŐ HÉTEN, szóval tanulnom kell ezerrel.
A most vizsgázóknak sok sikert és kitartást kívánok, hamarosan találkozunk :)
Minden jót, sziasztok :) <3

Novella/ Élet a halál után 5. rész

Sziasztok, megjöttem. Elhoztam nektek a Novellám 5., egyben befejező részét. A továbbiakban igyekszem hozni a  folytatásokat, csak először ezt szerettem volna befejezni, mit szóltok hozzá?

Élet a halál után

5. rész

A tekintete halálra rémített.

-Hogy mi van? - kérdezett vissza

-Tom.. - kezdtem bele

-Az nem lehet, nem halhatsz meg. - állt fel 

-Én nem..

-Elie, miről beszélsz? Nem adhatod fel.. - nézett rám könyörögve

Ha tudta volna hogy mennyit küzdöttem és hogy nem is akarom feladni.. de ha egyszer nincs esélyem? Nem vagyok isten, nem vagyok mindenható, nem tudom semmissé tenni. Pedig élni akarok..

-Mondjam azt, hogy beletörődtem? - kérdeztem halkan

-Nem teheted. - parancsolt rám

-Már megtettem. -vágtam rá hirtelen
Tom farkas szemet nézett velem, a tekintete rémült volt, mintha felzaklattam volna.
-Tom? - nyílt az ajtó, és belépett rajta Ness, értetlen arckifejezéssel
Lehunytam a szemem.
-Elie? Mi folyik itt? -  kérdezte mit sem értve
-Én.. ne haragudj. - szólalt meg Tom, majd kikerülve Nesst, kisietett az ajtón, magára hagyva értetlen menyasszonyát és engem.
Kínos volt, nem akartam a szemébe nézni.
-Elie? -   lépett közelebb hozzám  -  Mi ez az egész? Mi folyik itt?

-Nem akarok hazudni. - szólaltam meg halkan, könnyes szemekkel
-Akkor ne tedd. - miért volt ez a nő ilyen kedves velem? Hiszen soha nem ismertük egymást, csak véletlenül egy szobába raktak minket.. nem értettem.
-Pihenni akarok, kimerültem. - suttogtam erőtlenül
Ness halványan elmosolyodott, majd megfogta a takarómat és feljebb húzta.
-Akkor pihenj.

***

Egy üres szobában ébredtem. Egyedül voltam, nem láttam sem Nesst, sem pedig Tomot.

Megijedtem.

Miért hoztak engem ide? Miért kell életem utolsó időszakát egyedül töltenem?

Összeszorítottam a szememet és próbáltam visszatartani előtörő sírásomat. Nem nagyon ment.

Hangosan zokogni kezdtem.

-Miért? Miért velem? Miért kellett? -   kiabáltam elkeseredetten összekuporodva a kórházi ágyon

Egyedül éreztem magam, nem számíthattam senkire. Kezdtem beleőrülni a tudatba hogy egyedül kell végig csinálnom.

-Miért ilyen nehéz? -  remegni kezdett az ajkam, majd a kezeimmel átöleltem a testem

-Elie..    -  egy hangot hallottam az ajtó felől

Az orvosom állt ott, kezeiben egy dossziéval. Közelebb jött az ágyamhoz, majd leült mellém.

-Elie.. -  kezdett bele

-Igen, tudom. Sajnálja, együtt érez, részvéte?   -   a hangom gúnyosan csengett

Megtörültem a szememet, nem akartam hogy így lássanak. Gyengének, még ha igazuk is lett volna.

-Nézze, én csak egy orvos vagyok. Kötelességem nem együtt érezni a betegekkel, soha, mert az gyengévé tesz, érti? Maga szerint nem borzadok el, egy agyonvert gyermek láttán, vagy ha behoznak egy csecsemőt mert kidobta a saját anyja? Én is csak ember vagyok, Elie.. -  mondta  - De ha nem vagyok erős, az a beteg életébe is kerülhet. De mikor magára néztem... az jutott eszembe.. hogy lehet egy ilyen fiatal lány ennyire magányos, összetört. Maga túl hamar beletörődött hogy meghal..

-Ez nem igaz. Harcoltam eleget. - vágtam rá

-Nem, Elie, nem eleget. Vannak még csodák ebben az igazságtalan világban, és vannak emberek akik hisznek is benne. 

Felültem.

-Nem, számomra már nincsenek. - nem bírtam vissza tartani a könnyeimet  - Befejeztem. Beletörődtem hogy így fogok meghalni, hogy egyedül maradok, hogy nincs már esélyem. Az elején még hittem benne, de már nem. Már nem...

Az orvos szótlan maradt.

-Még most sem értem minek kellett bejönnöm ide. Hiszen nyilvánvaló... már úgy is végem. Csak haza akarok menni.   -  mondtam halkan

-Miért nem hívja fel a szüleit?  

-Minek? 

-Az embernek azért vannak a szerettei hogy segítsék. Hogy ott legyenek egymásnak, kölcsönösen. 

-Ők már rég elengedtek engem. 

-Nem hiszem hogy az ember ilyen hamar és egyszerűen megtudna válni a gyermekétől..

-Pedig igen. És jól is tették.  -  a dosszié felé nyúltam, de az orvos rárakta a kezét a mappára

Kérdőn néztem rá.

-Az eredményei változatlanok. Nem javultak, de nem is rosszabbodtak.

Fáradtan lehunytam a szememet, majd megszólaltam.

-Haza megyek.

***

-Bill, te jó ég -   csapta be maga mögött az ajtót Tom

-Mi az ? Mi történt Nessel? Baj van? Tom, mondj már valamit.. -  állt fel idegesen Bill a kanapéról

-Ness, Ness jól van, nincs semmi baja..  De tudod kivel találkoztam? Tudod kivel?

-Tom, nyugodj már meg. Ülj le.   -  fogta meg bátyja vállát, majd leültette

-Én nem, én hibát követtem el mikor elhagytam. Hogy lehettem ekkora hülye? 

-Tom, miről beszélsz?  -  Bill értetlenül nézett ikrére, akinek könnyezni kezdett a szeme

-Te jó ég, Tom.. Mi a fene történt? Kiről beszélsz?  

-Elie kórházban van. 

-Elie? Hogy találkoztál vele? MI ez az egész? 

-Bill.. haldoklik. És feladta.

***

Hetek teltek el.. a munkahelyemen felmondtam azzal az ürüggyel, hogy elköltözöm a városból. Nem vártam meg hogy kérdőre vonjanak, csak összepakoltam a cuccaimat és kisétáltam az ajtón.

Saját magamat sem értettem, a magánytól féltem, mégis  egyedül akartam lenni. Elfogadtam, nincs visszaút.

A kezembe vettem a telefont és tárcsázni kezdtem egy számot.

-Haló.. -  szólt bele egy női hang

-Anya..   -  szóltam bele síri hangon

-Elie?    -   lepődött meg  hirtelen  -  Miért hívtál?

-Én.. én..  -    a hangom elcsuklott

-Elie, ne szórakozz már megint. Évek óta nem is vagy ránk kíváncsi, most miért hívsz? Elie? Elie.. 

-Én csak.. hallani akartam a hangodat.   -  suttogtam

-Ennyi? -  a hangja cinikusan csengett  

A számhoz kaptam a kezemet, ezzel visszatartva a sírást, majd egy hirtelen mozdulattal lecsaptam a készüléket.

Hisztérikusan felálltam, majd zokogva a kezembe vettem az első mozgatható tárgyat és a falnak csaptam. A hajamba túrtam, majd eszeveszett, kétségbeesett zokogásba kezdtem.

Úgy döntöttem véget vetek mindennek. 

***

Tom Kaulitz megállt az ajtó előtt. Azon gondolkodott hogy vajon bekopogjon? A szeme elé merjen kerülni? Hogy tehette ezt? 

-Szedd már össze magad. - szólt magára hirtelen erélyesen 

Felemelte a kezét és bekopogott.

-Elie. -  szólalt meg  -  Én vagyok az.   -  tette hozzá halkabban

Az ajtó nem nyílt, mocorgást sem vett észre a fiú, így megnézte nincs e nyitva az ajtó.

Megfogta a kilincset, és kinyitotta az ajtót.

Felhúzta a szemöldökét.

-Elie.. -  lépett be a lakásba, majd óvatosan becsukta maga mögött az ajtót.  - Elie, itt vagy? Én vagyok az, Tom. -  elindult a nappali felé

-Elie, én nagyon sajnálom. -  fogalma sem volt mit mondjon   -   Tényleg, kérlek..  

Mikor belépett a nappaliba, észrevette a földön fekvő lányt, akinek a kezében egy üveg és gyógyszeres doboz volt.

Tom odarohant és kétségbeesetten az ölébe vette  az eszméletlen lányt.

-Elie.. Elie mit tettél? Elie.. -  a kezébe vette az arcát, majd lerakta a földre, és próbált levegőt pumpálni mozdulatlan tüdejébe   -  Elie, kérlek, nem adhatod fel. Mégis hogy tehetted ezt? 

A lány csukott szemei nem mozdultak, ám  hirtelen kiesett a kezéből az üveg, és nagy csörrenéssel a földön landolt.

Tom könnybe lábadt szemekkel próbálta újra éleszteni, de mindhiába.

-Kérlek, kérlek..  -   elkeseredetten borult rá a lány mellkasára  -  Nem hagyhatsz itt.

A mellette lévő szekrényen megszólalt hirtelen a telefon.

-Itt Elie, hagyj üzenetet. 

A sípszó után megszólalt egy férfi..

-Elie, én vagyok az.. A minap felkerestem az egyik régi barátomat, aki Angliában dolgozik. Elküldtem a leleteit, és azt mondta, ha oda tudunk menni, megvizsgálná.. azt mondta, még van remény. Meg tudja gyógyítani.  Nem fog meghalni! 

"Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka."

Victor Hugo

Az ellentétek vonzásában 2. rész "Tom Kaulitz egy seggfej!"

Sziasztok kedves olvasók, nagy hírrel jöttem. Múltkor már egy páran kérdeztétek hogy mi van az Ellentétek vonzásában című történetemmel.. nagy örömmel közlöm veletek, elhoztam végre a második részt. Bevallom nagyon neheze sikerült  összehoznom, de sikerült végül. Szóval csak bátran a kommentekkel, kíváncsi vagyok a véleményekre ;) Igen, kicsit rövid lett, nem, nem szándékosan ;)
Nemsokára hozom a Vakáció extrákkal következő részét is, amivel kapcsolatban csaltam egy picit mint észrevettétek... bocsánat, de nem hagyhattam ki...
Ja és ne feledjétek.. NOVELLAÍRÓ VERSENY!!!! JÚNIUS 21- IG JELENTKEZHETTEK, A FELTÉTELEKET, ÉS A VERSENY MENETÉT MEGTALÁLHATJÁTOK BAL OLDALON, A NOVELLAÍRÓ VERSENY CÍMŰ KÉP ALATT.. Szóval csak bátran :)
Minden jót, sziasztok :)

Az ellentétek vonzásában

2. rész

"Tom Kaulitz egy seggfej!"

"A bűnösnek, ha érzi, hogy az egész szerencsétlenségnek ő az oka, rosszabb, mint az ártatlannak"

-Mi az? Mit nézel annyira? - nézett rám Evie kíváncsian

-Láttad a címlapot?  - fordítottam felé az újságot

-Igen. - kezdett csillogni a szeme - Tom Kaulitz egy gonoszan szexy szívtipró.

Elképedve néztem rá.

-Evie, ennyire nem lehet rossz az ízlésed. Ez az alak egy pöcsfej. - az újsággal a kezemben felálltam

-Miért mondasz ilyeneket? Nem is ismered. - akadt ki hirtelen 

Felnevettem.

-Reggel nem tűnt  valami kedvesnek. - indultam el a folyosón

Evie földbe gyökerezett lábakkal meredt utánam, mire megfordultam

-Mi az? Nem jössz?  -  kérdeztem

-Abigail Freegard!  -  indult el felém idegesen  -  Te találkoztál azzal a pasival és meg sem említetted? 

-Az túlzás hogy találkoztam. Az a seggfej provokált engem, majdnem széttörtem a méregdrága Audiját mert megállt az autókijáratunk előtt. - magyaráztam

Evie szemei golflabda méretűre nőttek. Mégis mi baja lehet?

-Most mi van? Miért nézel így rám? - kérdeztem

-Te tudod egyáltalán ki az a Tom Kaulitz? - nézett rám furcsa tekintettel

-Honnan tudjam, most hallottam róla először. Különben sem  érdekelnek az ilyen celebek. Balhésak, neveletlenek, isznak és drogoznak. Olyanok mint a tinédzserek, miközben elvileg példát kellene mutatniuk a fiatalabb generációnak, a rajongóiknak. Aki ilyen mint ez a Tom, hogy az istenben lett sztár?  - kérdeztem

-Nagyon tehetséges. - szólalt meg Evie

-Minden bizonnyal. - forgattam a szemeimet

-Ugyan már Abigail... nem is hallottad még a zenéjüket, honnan tudnád hogy milyen?  - nézett rám mérgesen Evie

-Tudom és kész. Tom Kaulitz egy seggfej!

***

-Tom, te akkora egy seggfej vagy! Mégis mit képzelsz?  - indult el bátyja után Bill, az aznapi újsággal a kezében

-Hagyjál már. - mondta testvérére sem pillantva Tom - Fáj a fejem.

-Miért léptél le? Miért nem vártál meg? Ha én nem teszem le az óvadékot, még mindig ott lennél. - vágta a fejéhez idegesen a fiatalabbik

 -Ó, nagyon köszönöm Bill, tényleg. - mondta gúnyosan a gitáros 

Bill felsóhajtott, majd bátyja kezébe nyomta az újságot.

-Gratulálok. Ahhoz képest hogy David eltusolta az ügyedet, elég szépen virít a fejed ezen a képen. - szűrte a fogai között az énekes

Tom elmosolyodott.

-Ez nem is rossz kép. Szerinted kaphatok másolatot? - nézett öccsére vigyorogva

Bill kivette a kezéből az újságot, majd idegesen összetépte.

-Mondd, te nem fogod fel a helyzet súlyosságát? Tönkre teszed magadat, sőt nem is csak magadat, hanem minket is.. a bandát, anyáékat, engem.. Téged ez nem érdekel? - kérdezte dühösen a fiatalabbik

-Miért? - nézett gúnyosan öccsére  - Téged igen?

-Tom ne szórakozz velem, a rohadt életbe. Még egy ilyen és lecsuknak, felfogtad? Nincs több segítség, nincs több óvadék, érted? - magyarázta idegesen az énekes

-Miért? Éljem inkább a te unalmas és visszafogott életedet?   -  kérdezte gúnyosan öccsére pillantva, mire Bill megragadta Tom kabátját és rántott rajta egyet.

-Mondd, mi lett belőled?  -  szűrte a fogai között

-Az, aki te soha se lehetsz. - mondta halkan az idősebbik, majd kitépte magát öccse szorításából és elindult az ajtó felé, ám mielőtt   kilépett volna, egy pillanatra visszafordult és megszólalt.

-Köszönöm hogy védeni próbálsz, de már nem vagyunk gyerekek. Már nincs akkora szükségem rád, mint azelőtt. - mondta, majd jól becsapva maga mögött az ajtót, elment.

Bill tétlenül nézett bátyja hűlt helyére, nem bírta felfogni hogy idáig jutottak.

-Sajnálom hogy így gondolod. - suttogta a semmibe, abban reménykedve hogy Tom megérzi mennyire megbántotta ezzel ikertestvérét, de legfőképpen hogy kit veszítene el..

Vakáció extrákkal 23. rész Az este, és ami valójában történt

Sziasztok:) Itt van a  várva várt rész, olvassátok egészséggel :)

Vakáció extrákkal

23. rész

 Az este, és ami valójában történt

"Az igazság nincs időponthoz kötve. Mindig időszerű, kiváltképp akkor, amikor időszerűtlennek látszik."

Próbáltam elhitetni magammal hogy ha bunkó és utálatos leszek, akkor tényleg megutálom, jobb esetben eltudom kerülni, és ő is engem.

De valami ott belül nem engedi.

Mire hallgassak? Az eszemre, ami folyton azt súgja hogy most rögtön üljek fel a legközelebbi repülőre és soha többet vissza se nézzek, vagy a szívemre, ami azt akarja hogy mondjam meg neki : Szeretlek" ?

Az elsőt kell választanom, az a helyes. Muszáj.

-Valami baj van? - hirtelen nyílt az ajtó és egy aggódó hangot hallottam magam mellől.

-Melyikünk tévesztette el az ajtót? Ez nem a női mosdó?  - kérdeztem csukott szemekkel

-De, az. - csukta be maga mögött az ajtót, majd leguggolt mellém - Rosszul vagy?

-Igen.

-Hozzak valakit? Mondjuk egy dokit? Vagy hívjam a mentőket? Esetleg a halottas kocsit?  - hallottam a hangján hogy mosolyog

Fáradtan tekintettem fel rá.

-Mi a fenének jöttél utánam? 

-Szerinted nem kéne beszélnünk? - ült le mellém

-Ugyan miről? 

-A gazdasági helyzetről, miről.. - kezdett gesztikulálni

-Inkább nyeld le magad.

-De most komolyan Ann. Mi van?  - kérdezte

-Csütörtök. - válaszoltam halálos nyugodtsággal a hangomban

 -Nem erre gondoltam. Miért viselkedsz így velem? 

-Hogy?

-Akármit mondok, neked mindig belém kell kötnöd. Nem szoktam hozzá hogy egy lány így beszéljen velem, ahogyan te.

-Csak azt teszem amit te. - néztem rá

-Ne rágódj folyton a tegnap estén, nem történt semmi ezt már 1000x tisztáztuk. - mondta 

-Még jó. - nyögtem fel - Szóval te is ezen töröd az okos kis buksidat?  - erőltettem egy gúnyos műmosolyt az arcomra

-Igen, azon. Úgy gondolom sok mindent nem tudsz a tegnap estéről.

-Például?

-Ne aggódj. - tette hozzá sietve mosolyogva  - De komolyan

Újra lehunytam a szememet és úgy gondoltam kompromisszumot kötök magammal.

-Mesélj egy kicsit. - mondtam halkan

-Miről?  -  kérdezte

-Tudni akarom mi történt este. - kezdtem bele

-Mindent? - kérdezte mosolyogva 

-Csak diszkréten. 

Tom felnevetett.

-Rendben.

*Tom*

-Milyen meglepetés?  - Ann tétován, Tom segítségével kibotorkált a medencéből - Kapok csokit?  - erre felkapta a poharát és teletöltötte pezsgővel

Tom felnevetett, majd óvatosan megfogta a lány vállát nehogy véletlenül elessen, ugyanis már nem bírt rendesen megállni a saját lábán.

-Ha szeretnél.. - mosolygott a lányra, aki csak hadonászott és jókedvűen kacarászott - Gyere Ann.

-Te nem kérsz? - emelte Tom arca elé a poharát

-Nem, köszönöm. Mára elég volt, és szerintem neked is. - óvatosan kivette a lány kezéből a poharat, majd az asztalra tette

-Hey, az az enyém. - nyúlt volna érte, mire Tom gyengéden elrántotta onnan, majd átkarolva a vállát, elindult az ajtó felé

-Tom, szomjas vagyok. - szólalt meg a lány, mikor beléptek a szállodába

-Van ásványvíz fent.

-Az nem jó..

-Dehogynem. Vagy inkább tejet szeretnél? - kicsit közelebb húzta magához, nehogy leverje az egyik vázát  a lift ajtó mellett, majd megnyomta a gombot

-Hova megyünk?  - kérdezte Ann

-Hozzám. 

-Hozzád? És ott mit fogunk csinálni? 

-Nem lenne biztonságos egyedül hagynom téged mert Roryék tuti kinyírnának, így nincs választásom. Nálam fogsz aludni. - kinyílt az ajtó, mire Tom és Ann tétován beléptek a liftbe, majd becsukódott mögöttük az ajtó

Elindultak felfelé.

-Én nem vagyok álmos. - szólalt meg bágyadtan a lány

Tom halványan elmosolyodott, majd egy puszit nyomott a lány homlokára, és a számlálóra szegezte a tekintetét.

Furcsán érezte magát, nem tudta hogy mi az a különleges dolog, vagy gondolat, egy érzés, amely nem hagyta hogy ugyanazt tegye amit eddig.

Ez nyálasan hangzik? Vajon miért érzi először azt, hogy nem akar ágyba bújni egy fiatal, csinos lánnyal, ráadásul úgy, hogy még nem is kellene rávenni, hiszen szegény már így is csatt részeg volt. Annyira új volt még ez Tom számára, de még ő maga is meglepődött hogy milyen kellemes érzés.

Tetszett neki hogy olyan kis esetlen és bátortalan, ahogy makacsul ellenáll. Ez mind mosolyt csalt Tom arcára.

-Tom? - szólalt meg Ann - Melegem van. - nyúlt a pólója alá a lány

A fiú meglepetten nézett a lányra, aki felfelé kezdte húzni a pólóját.

Tom megragadta a kezét.

-Ezt inkább hagyd magadon. - nézet rá a vizes pólójára, majd gyorsan  elkapta a tekintetét.

Ez a lány aztán rendesen megbolygatta a fantáziáját.

Tom nyelt egy nagyot, majd mikor az ajtó kinyílt, az oldalán Annel  elindult a lakosztályuk felé.

-Tom, szerinted én csinos vagyok?  - kérdezte Ann

Tom furcsa komolyságot érzékelt a lény hangjában, ám mikor  ránézett, Ann kacéran felnevetett.

-De most komolyan. - mosolygott a lány

Tom ránézett, majd zavartan felnevetett.

-Te szépnek tartod magad?  - kérdezte

-Én? Hát.. Rory és Sam sokkal jobban néznek ki mint én. De arra vagyok kíváncsi hogy te mit gondolsz rólam, Tom! - nézett a fiú szemeibe

Tom felsóhajtott.

Tudta, bármit is fog mondani, a lány valószínűleg semmire sem fog emlékezni.

-Ann.. részeg vagy. - kelletlenül felsóhajtott, majd kinyitotta a lakosztályuk ajtaját

A lánnyal az oldalán belépett a nappaliba, ám mikor Tom elakarta engedni a lány kezét, ő szorosabban megragadta és kétségbeesetten nézett rá hatalmas barna szemeivel.

-Ugye nem hagysz magamra? - nézett rá szomorúan

Tom elmosolyodott.

-Nem, nem hagylak magadra. - óvatosan elengedte a lány kezét, mire Ann olyan hirtelen bújt Tom mellkasához, hogy a fiú egy pillanatra meglepődött

Megsimogatta a lány hátát, majd egy puszit nyomott a fejére. 

Annyira nem értette ezt az  egészet, hiszen idáig olyan könnyű volt minden. Hányszor került már hasonló helyzetbe,  mikor egy lány úgy lerészegedett hogy még kérnie sem kellett arra hogy ágyba bújjon vele.. és tessék, itt áll egy gyönyörű lánnyal a mellkasához bújva és esze ágában sincs hogy kihasználja.

-Olyan jó illatod van. - dünnyögte a lány
-Köszönöm Ann, de mit szólnál ha.. - kezdett bele a fiú, mire Ann megragadta  a derekát és a pólója alá nyúlt
Tom lehunyta a szemét..
Nem, nem lehet, nem engedhet a csábításnak, nagyon jól tudja hogy később úgyis megbánná ő is és a lány is. Nem lehet!
-Annyira.. szép vagy.. - motyogta a lány, majd felemelte a fejét hogy Tom szemébe nézhessen , ám a fiú elkapta  tekintetét és óvatosan eltolta magától
-Ann, öltözz át, csurom víz  vagy. Gyere, adok neked valamit amit felvehetsz. - Tom észbe kapott és

elindult a szobájába, majd kivett egy pólót és egy boxert a szekrényből, ám mikor vissza ment a nappaliba, a ruhadarabok amelyek a kezében voltak a földre estek, amint megpillantotta a csupasz lányt a nappali közepén.
Nyelt egy nagyot és érezte hogy menten elvörösödik.
Ann, - ahhoz képest hogy milyen szégyenlős és visszafogott volt józanon  - , egyáltalán nem zavartatta magát.
Annyira gyönyörű volt, finom és nőies, kecses és.. és.. és gyönyörű, Tom alaposan végig mérte a lányt, majd eszébe jutott valami..
Miért is ne?
-Melegem van. - szólalt meg a lány rezzenéstelen arccal.
Tom az ajkába harapott.. miért is ne? Folyton ez hangzott el a fejében.. Hiszen annyira gyönyörű volt, annyira megakarta érinteni, ott volt tőle egy karnyújtásnyira..
Még egyszer szemérmesen végig nézett rajta, majd elindult a lány felé.






Nos? Vélemény? :)