2013. április 26., péntek

Idézetek...

Nem tudom mi teszi ezt velem, na jó, de, tudom. Az a baj, hogy nagyon oda van az érzelmi szintem, folyton, minden egyes percben egy bizonyos fiú jár a fejemben, egyszerűen nem tudok rendesen koncentrálni, enni..  soha életemben nem volt rám senki ekkora hatással. Annyi minden kavarog a fejemben, annyi mindent el szeretnék mondani, de nem megy, nincs hozzá erőm. Olyan furcsa dolgokon mentem keresztül az elmúlt hetekben, hónapokban..? A vizsgáim is itt vannak, több mint egy hét múlva, elvagyok havazva, ráadásul még szerelmes is vagyok. Furcsa kimondani de sajnos így van...  Azért mondom hogy sajnos, mert eddig mindig pofára ejtettek.
DE a fenébe is, minek fárasztom itt a kedves olvasókat.. Nem tudom ki mennyire szereti az idézeteket/verseket, de  mivel ilyen hangulatomban vagyok, hoztam egy két nagyon jó alkotást :)




Esett az eső, s a lány ott állt,
esett az eső, s még mindig csak rá várt.
Esett az eső, de a fiút nem érdekelte, hogy a lány odakint ázott,
esett az eső, s a lány már nagyon fázott.
Esett az eső, a földre borult a szíve úgy fájt.
Esett az eső, a cseppek érintették a testét, de nem tudták begyógyítani sebzett lelkét.
Esett az eső, s tudta hogy a fiú elárulta,
de nehéz volt elhinni, hisz nemrég még oly gyengéden csókolta.
Esett az eső, s nem akarta elhinni,
hogy mit most élt állt, hogy az lehet a valóság.
Esik az eső, de a lány már ott nincs,
mert az igazi szerelem rátalált.
Ez a fiú tudja, hogy ez a lány egy kincs
s mindketten tudják, hogy ilyen tiszta szerelem már több a földön nincs.


Nem írok vagy mondok többé ilyeneket, csak kérlek, ne mondd, hogy vége!
Sokáig szeretnék még Veled maradni, kb. bármit megtennék érte!
Tényleg, csak mert nagyon nem szeretném, hogy vége legyen!
Nem szeretném, mert hogy elengedjelek, ahhoz túlságosan szeretlek!

A lány szerette, a fiú nem.

A lány felnézett rá, a fiú nem.

A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta.

A lány sírt végette, a fiú kinevette.

A fiú csak akkor jött rá mit tett,

Amikor a lány sírjára virágot tett



~ Lány: Legjobb barátok vagyunk, igaz?
~ Fiú: Igaz.
~ Lány: Akkor elmondhatod, hogy kit szeretsz , igaz . ?
~ Fiú: Csak egy lányt szeretek!
~ Lány: Ohh, akkor az a lány nagyon boldog lehet.
~ Fiú : Igazság szerint , már az első találkozáskor belé szerettem .
~ Lány : Komolyan . ? Bemutatod őt nekem . ? Menj , hívd ide .
~ Fiú : Oké . . .
*A fiú előveszi a telefonját és hív*
~ Lány : Várj egy kicsit , valaki hív . .
* Felveszi a telefont és a fiú hangját hallja benne . *
~ Fiú : SZERETLEK . !

2013. április 21., vasárnap

Vakáció extrákkal 20. rész Mi az istent csináljak, avagy az új ismerős..

Na, itt vagyok.. Természetesen a Vakáció extrákkal következő részével. A visszajelzésekről csak annyit, hogy köszönöm mindenkitől aki megosztotta velem a véleményét. Tényleg nagyon jól esik, ez nagyon fontos számomra. :) Úgy hogy itt van a várva várt rész.. Olvassátok egészséggel, a kommenteknek pedig továbbra is örülnék :)


Vakáció extrákkal

20. rész

Mi az istent csináljak, avagy az új ismerős..

"A bizonytalanság rosszabb, mint szembenézni az igazsággal."


*Ann*

-Na mi van? Jobban vagy már húsi? - simogatta meg a hátamat Rory, mikor leültem mellé a kanapéra 
-Öhm.. nem, én egy idióta vagyok. - nevettem fel kínomban
Még mindig zavarba jöttem az álmomtól.. hogy lehet ilyesmit beképzelni? 
-Ann, ezt azonnal hagyd abba, megértetted? - szólt rám Sam
-Nem, ez az igazság. Komolyan, még soha nem éreztem ilyet. 
-Milyet? Miről beszélsz szívem? - kérdezett rá Rory
-Álmodtam. - nevettem fel
-Mit? - kérdezte Sam
-Tomról meg.. rólam. - mondtam
-Igen? - nézett mosolyogva Roryra Sam
-Hát és jó volt... nagyon jó..tetszett, sőt.. felizgatott. - éreztem hogy elönt a forróság és égni kezdett az arcom
Te jó ég! Kimondtam..
-Hogy mi van? Miről beszélsz? - ült föl hirtelen izgatottan Sam
Égnek emeltem a szememet.. elmerjem mondani? Te jó ég, annyira furcsán éreztem magam.. nem tudtam mit tegyek.. még mindig az álom hatása alatt voltam..
-Mit álmodtál? - kérdezte Rory
-Öhm.. - nevettem fel - Lefeküdtem vele, de minden olyan valóságos volt.. ez az egész.. tényleg élveztem, jól éreztem magam vele. Szerelemből tettem azt, amit.. - magyaráztam zavart tekintettel
Én is alig akartam elhinni.
Rory és Sam csodálkozva nézett össze.
-Szerelemből? Ann..-  mosolyodott el  Rory
-Neked csillog a szemed.-  kacsintott rám Sam
-Mi történt hirtelen? - kérdezte Rory
-Nem tudom, de ez az egész, most már végképp nem tudom mit csináljak. Furcsán bizsergett a testem mikor felkeltem , szinte alig kaptam levegőt. Még mindig a hatása alatt vagyok, de.. nem akarom hogy  így legyen.. - halkult el a hangom
-Ann, ez ellen nem érdemes harcolnod. Szerelmes vagy. - mosolygott Rory
-Ez nem igaz. - ahogy kimondtam még saját magamat sem tudtam meggyőzni nem hogy a két legjobb barátnőmet..
-Dehogynem. -vágta rá rögtön Samantha
-Az se véletlen hogy vele álmodtál. - kezdett bele Rory
-Persze hogy nem, hiszen folyton rajtam lóg, nem hagy békén még az álmaimban sem. - mondtam
-Ez nem csak emiatt van. - állapította meg Rory
-Hanem? - kérdeztem rá értetlenül
-Azért mert sokat gondolsz rá, így a tudatalattid automatikusan az ő arcát, gesztusait és viselkedéseit hozza elő. - mondta
-Ez nem baj, Ann. - mosolygott Sam
-Nem bizony. Az álmok voltaképpen  a  belsőd legtitkosabb vágyait eleveníti meg, tehát..
-Na jó. - álltam fel zavartan - Értem mire akarsz kilyukadni, de ez nem igaz. Nem álmodoztam arról hogy esetleg egyszer.. értitek..
-Nem értjük. Minek tagadni ha egyszer nyilvánvaló. Te szerelmes vagy. - vigyorgott rám Sam ,majd kacsintott egyet
-Hogy ne.. - intettem egyet vigyorogva, majd rákvörösen elindultam a fürdő felé
A legnagyobb gond az volt, hogy teljes mértékben igazuk volt és ezt ők is tudták. Nem volt ember aki jobban ismert volna engem, mint ők. Nekik nem tudtam hazudni.
Pont emiatt voltam annyira oda, pedig annyira megtartottam volna magamnak ezt a titkot, hiszen saját magamnak mondok ellent azzal hogy szerelmes vagyok belé, hiszen annyit harcoltam ellene, és a hozzá hasonlók ellen..
Felsóhajtottam, majd az órámra  néztem. Elég volt az önsajnálatból, éhes voltam, ráadásul már 3/4 12 volt..
Ezek szerint végig aludtam a délelőttöt...
Király.
Gyorsan megmostam az arcomat majd felkötöttem a hajamat és kimentem a nappaliba.
Greg amint meglátott, felállt és aggódva végig mért.
-Szia. - köszöntem mosolyogva
-Most már jól vagy? Tudtál pihenni? - ölelt át szorosan
-Igen, minden oké. - mondtam
-Biztos? - nézett aggodalmasan a szemeimbe
-Biztos. - mondtam
-Nekünk nem akarta elhinni. - nézett rám Sam
-Semmi baj. - motyogtam, majd kikerülve Greget elindultam Rory és Sam felé
-Megyünk ebédelni? - kérdeztem
-Biztos hogy jó ötlet lenne lemenni az ebédlőbe? Nem lenne jó ha ő megint felzaklatna.. - kezdett bele gúnyosan Greg
-Nem lesz baj, tudom kezelni a helyzetet. - fordultam felé
-És mi lesz a Bungee jumpinggal? - kérdezte
-Mi lenne, megyek és annyi. Miattam nem kell aggódni, már csak azért is húzni fogom Tom agyát, és nem fogom hagyni hogy még egyszer ennyire kiakasszon..  különben  is, fél kézzel  elbánok vele.
-De biztos vagy benne?  - lépett mellém Greg
-Jaj ne már, nem kell aggódni miattam, nem vagyok már kislány, tudok vigyázni magamra. - mondtam
-Igen, tudom, de ahogy ismerlek.. - kezdett bele Greg, mire durván félbeszakítottam
-Ebből látszik hogy még nem ismersz. Nem kell folyton dadaként állni mögöttem és figyelni minden egyes mozdulatomat.. - mondtam
Greg az alsó ajkába harapott, majd megszólalt.
-Igazad van, nem ismerlek.. - halkult el a hangja, majd lehajtotta a fejét és elindult az ajtó felé, majd kiment.
-Valami rosszat mondtam? - fordultam a lányok felé
-Kicsit finomabban is mondhattad volna.. - szólalt meg Rory
-Szóval rosszat mondtam, Nem tudom mit aggódik mindenki, már nem vagyok gyerek. - mondtam
-Csak félt téged. Mintha kötelességének érezné hogy meg kell védenie téged. Azok után ami a barátnőjével történt.. - mondta Sam
-Az lehet, de én nem vagyok a barátnője..
-Ugyan már, most miért vagy ennyire makacs? Egy barát elmondja a másiknak ha valami baj van vagy rosszat sejt, vagy ha csak megakar védeni. Greg csak védeni akar. - mondta Rory
-Az lehet, de akkor is.. - kezdtem bele
-Eddig az volt a  a bajod hogy nem tudtál egy fiúban sem megbízni, erre most itt lenne Greg. Nehogy nekem elcseszd! - fenyegetett a mutató ujjával Rory
-Öhm.. ugye ugyan arról beszélünk? - kérdeztem
-Igen, Gregről. Kérj tőle bocsánatot. - mondta Rory
-Ó, hogy ne.. - kezdtem bele
Még mit nem.. jellemző, mindig nekem kell a férfiak után rohangálni..
-Micsoda?
-Nem csoda, amint tudok, beszélek vele. Szerintem viszont ő fújta fel a dolgot. - mondtam
A férfiak mindig olyan hamar megsértődnek, nem mintha akkora tapasztalatom lenne ilyen téren, de akikkel eddig szóba álltam, mindegyik felhúzta valami miatt az orrát.
-Ebbe ne menjünk bele újra. - mondta Sam
-Ne is, na? Megyünk végre? - indultam az ajtó felé, majd kinyitottam
-Igen, megéheztem a nagy semmit tevésben.  - nevetett fel Rory
-Ezért vagyunk itt, hogy semmit ne csinálunk egész nap.. - Sam mosolyogva átkarolta a vállunkat, majd becsukta mögöttünk az ajtót

*Ann*

*Rory*

-Már annyira várom a délutánt. - mosolygott Rory
-Miért? Adrenalinfüggő vagy? - nyomta meg a gombot Sam
-Eddig nem voltam. - sóhajtott fel Rory - Kicsit parázok, de tuti jó lesz. - mosolygott Rory, majd mikor a liftajtó kinyílt, Sam és Ann beléptek, de mikor Rory elindult, a felgyűrt szőnyegen stílusosan hasra esett
A lányok ijedten kaptak felé, ám az ajtó becsukódott.
Rory egy pillanatra megijedt, majd homlokát a földnek szorítva jóízű nevetésbe kezdett.
-Ez nem igaz. Csak is én lehetek ilyen szerencsétlen.  - ügyetlenül megemelte magát és beverte a fejét egy, a folyosón álldogáló kis asztalkába
Ez viszont eléggé fájt neki.
-Basszus..- szólalt meg fájdalmasan 
Ekkor egy aggódó hangot hallott, majd  valaki támogatóan megfogta a vállát és gyengéden felemelte.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva az illető
-Pfú.. - vakarta a fejét fájdalmasan  - Jól vagyok.  - emelte fel a fejét Rory, és meglepetten nézett  az előtte álló alak szemeibe  - Vagyis nem..
Georg volt az,  a  Kaulitz ikrek egyik legjobb barátja.

  

2013. április 20., szombat

Novella/ Barátok Part.4

Mint mondtam, itt van a Novellám 4. egyben befejező  része. Remélem elnyeri majd a tetszését mindenkinek, és örülnék a kommenteknek.

Barátok.

Part. 4.

-Valami baj van? - ült föl hirtelen Tom
Lehunytam a szememet, majd elfordultam tőle.
-Nem, nincs. - mondtam
Tom átfogta a derekamat és közelebb húzott magához.
-Telepátia, emlékszel? - mosolyodott el - Na mi a baj? 
Jellemző, hiszen olyan régóta ismerjük egymást, tudja mikor hogyan és mire hogy reagálok, tudja mikor hazudok és azt is, mikor mondok igazat. A fenébe is, már csak ezért sem érné meg ha megmondanám mit érzek iránta. Elvégre szeretem, nem?
Istenem, miért ilyen nehéz a döntés.
-Csak nagyon fáj a fejem.. tudod, másnaposság. - mosolyodtam el, mire Tom furcsán nézett rám
-Igen, gondolom. - mondta, majd egy hirtelen mozdulattal felállt és elkezdett öltözni
 Meglepetten néztem rá.
-Te meg mit csinálsz? - kérdeztem
-Öltözök, mennem kell. - mondta
-Vasárnap van, Tom. Azt mondtad itt leszel nálam. - hitetlenkedtem
-Itt is voltam, de másokra is kell szánnom egy kis időt. - vette fel a pólóját
Nagy szemekkel néztem rá. Szóval most jön az a rész, mikor én fogom betölteni a szemét és féltékenykedő szexpartner vs. barát szerepét? 
-Ezzel mire akarsz kilyukadni? - néztem rá gyanakodva
-Arra, hogy mennem kell szivi. - nevetett fel úgy, mintha valami idiótának magyarázott volna
Felkaptam egy pólót és felálltam.
-Most meg mi bajod van? - kérdeztem
-Nekem semmi, inkább neked mi bajod van? - vette fel a nadrágját is
-Tom.. mi az istent csinálunk, mondd el nekem.. - könnyek gyűltek a szemembe
Fogalmam sincs mi ütött belém, de  akkor, abban a pillanatban mindent elakartam mondani neki.. annyira fájt ez az egész, mégis mi a fenét képzeltem? Hogy jobb lesz, hogy simán fog minden menni, következmények nélkül? 
-Beckie.. - kezdett bele Tom
-Ne menj el, kérlek. - mondtam 
Tom keserűen felnevetett.
-Beckie..én komolyan nem értelek.  - szólalt meg
-Én sem értem magamat, de téged sem. - mondtam
Tom felkapta a dzsekijét, majd egy rövid puszit nyomott az arcomra.
-Most mennem kell. - suttogta  - Ezt majd megbeszéljük... majd hívlak. 
-Tom..- kezdtem bele könnyes szemekkel 
-Találkozom valakivel, és nem késhetek el. - mondta
-Kivel? 
-Az mindegy.. - kapta el a tekintetét, majd megsimogatta az arcomat
Nem hittem a fülemnek.. hová jutottunk? 
-Egy ideje találkozgatok valakivel. - kezdett bele halkan
Mereven néztem a szemeibe, nem tudtam elhinni.. jár valakivel, mégis képes volt elcsábítani engem, - a legjobb barátját - miközben van valakije? 
-Ez most.. - kezdtem bele
-Beckie, megbeszéltük hogy semmi nem lesz köztünk, érted? Mi barátok vagyunk, ezt te is tudod..  - mondta
Nos.. az tény hogy valóban megbeszéltük, de  nem hittem volna hogy megváltozik minden amit iránta érzek.. 
Lehajtottam a fejemet.
-Hallod? - fogta meg az államat, majd egy apró csókot adott a számra - Te mindig is fontos leszel számomra, bármekkora hülyeséget csinálunk.. érted? 
Kurtán bólintottam, majd lenyeltem a könnyeimet.
-Most megyek. - lépett el mellőlem
Magam elé meredve bámultam és próbáltam megemészteni amit Tom mondott, hogy teljes mértékben igaza van.. Ezt még az elején megbeszéltük, hogy semmi több nem lesz köztünk, érzelmek nélkül tesszük azt, amit, szó sem volt arról hogy valaha is úgy jelennénk meg, mint egy pár.. de soha nem gondoltam volna, soha mind a tízen valahány év alatt hogy  beleszeretek a legjobb barátomba.
Tom egy szó nélkül kilépett az ajtón, de én csak akkor eszméltem fel hogy milyen gondolatok járták át a fejemet, hogy képes voltam bevallani magamnak...
-De szeretlek. - mondtam ki végre hangosan 

***

Tom  dühös volt, mégis mit képzelt, mi lesz ezek után? Elcsábította a legjobb barátját és azt hitte következmények nélkül megúszhatja? Az lehet hogy megbeszélték hogy nem lesz köztük semmi, de Tom nem számított arra hogy máshogy fog nézni ezek után Beckiere..
Olyan furcsa volt a lány mikor eljött onnan, mintha bánat vagy megbánás lett volna a szemeibe... nem, csak bemeséli magának, azt akarja látni amit gondol..
Dühösen kinyitotta  kocsija ajtaját, majd beszállt és a megbeszélt helyre, - egy belvárosi kávézóba - vette az irányt.
"Egy ideje találkozgatok valakivel" folyton ez a mondat járt a fejében, és az, ahogy a lány ránézett mikor közölte vele. Olyan furcsa, meglepett, de nem tudott rájönni hogy mitől.. Meglepődött hogy sok idő után végre talált valakit maga mellé, vagy azért mert megbántódott?
Nem, nem.. ezt csak ő mesélte be magának..
Olyannyira belemerült Beckievel kapcsolatos gondolataiba hogy észre sem vette telefonja csörgését.
Már vagy egy perce csöröghetett, Tom csak akkor vette észre hogy villog a képernyője..
"Amber"
Felvegye? Ne vegye fel? Végül úgy döntött megnyomja a kis zöld gombot és barátságosan megszólalt.
-Szia Amber. - erőltetett egy hamis mű mosolyt az arcára
-Szia Tom, már azt hittem nem veszed fel. - szólt bele a lány
-Öhm... csak nem  voltam telefonközelben. - válaszolt a fiú
-Értem. - mondta a lány - Akkor a megbeszélt helyen találkozunk? 
-Igen, persze, a megbeszéltek szerint. - mosolyodott el a srác
-Akkor jó.. - nevetett fel kacéran a lány  - Már várom. 
-Én is. - mondta Tom - Akkor nemsokára.... szia. - köszönt el
-Igen, nemsokára. Szia Tom - köszönt el a lány is, majd lerakta a telefont
Tom felsóhajtott... Helyesen cselekszik? 

***

Megtörültem a szememet, majd úgy döntöttem rendbe teszem magamat.. 
Mégis mit gondoltam? Hogy a sok évi barátság után csak úgy simán megmondhatom neki hogy szerelmes vagyok belé? Ezt még én se gondolhattam komolyan.. kinevetett volna.. És jogosan..
Felkaptam a törülközőmet, majd a fürdőbe siettem ,majd  beálltam a zuhany alá..
Megkönnyebbültem a meleg vízsugártól ahogy végig folyott a gerincem és a mellem vonalán, megnyugtatott és felfrissített. Kicsit jobb állapotban szálltam ki a zuhany fülkéből és magamra csavartam a törülközőmet, majd kimentem a nappaliba és magamra kaptam a kosárból egy tiszta felsőt, bugyit és egy sortot.
Felöltöztem, majd nekikezdtem a rendrakásnak.. nem hagyhattam hogy a gondolataim Tom felé kalandozzanak, főleg mert ő most éppen valaki mással kalandozik, így próbáltam lefoglalni magamat.
Olyannyira belelendültem, hogy alig akartam meghallani hogy kopognak az ajtómon..
Felálltam a földről, ezzel felborítva az újság kupacot amit negyed óra alatt tettem rendbe és elindultam a bejárat felé. Mégis ki lehet az? Vasárnap délután van...
Kinyitottam az ajtót és egy nem várt személlyel találtam szemeb magam.
-Tom? - kérdeztem meglepetten
-Beckie? - nézett rám kérdőn
-Mit keresel itt? 
-Téged.
-Azt mondtad valami fontos találkozód van egy lánnyal. - mondtam
-Ez igaz, van is. - válaszolta
-Tom,  másfél órája mentél el.. 
-Gondolkodtam.. -  lépett be mellettem 
-Hogy hova kell menned? - csuktam be az ajtót
-Nem, hanem kettőnkről. - fordult meg
-Igazán? Pedig megbeszéltünk mindent, nem? Hogy ez csak egy kaland volt.. - kezdtem bele
Nem értettem, mégis mit akart ezzel mondani? És mégis miért jött ide? 
-Beckie.. ez nem egy kaland volt.. - nézett rám komolyan 
Elmosolyodtam.
-Dehogynem, hiszen te magad mondtad.
-Hazudtam. 
-Nem tűnt hazugságnak.
-Én azt hiszem tévedtem veled kapcsolatban. - kezdett bele
Felsóhajtottam..most jön az a rész, mikor közli velem hogy még barátnak sem vagyok jó, persze mindezt azért mondja  mert lefeküdtünk egymásssal.
-Tudom mit akarsz mondani.
Tom nagy szemekkel nézett rám.
-Igen? 
-Igen, én is nagyon megbántam, kockára tettük  a barátságunkat egy kalandért. Soha többet nem fogom kockáztatni. - mondtam
Tom lehajtotta a fejét.
-Én nem ezt akartam.. azt hiszem..
-Nem hinni kell Tom.. -kezdtem bele
-Szeretlek Beckie.. de csak most jöttem rá, én nem tudom miért mondtam neked ilyeneket.. sajnálom. De én tényleg szeretlek, de nem akartam, nem mertem elmondani neked, féltem hogy.. de tudom hogy te is így érzel irántam, különben nem kockáztatnék.
-Tessék?  - néztem rá
-Nem kell meglepődnöd, tudom hogy te is így érzel..
-Tom..
Közelebb lépett hozzám és magához húzott. Elszánt tekintete volt, a szemei ide - oda cikáztak, próbáltam megfejteni mire gondolhat..Szerelmet vallott nekem, mégis miért? Ezek szerint nem csak én voltam akinek ilyesfajta gondolatai, érzelmei keringtek a fejében..
-Mondd ki hogy szeretsz.
-Én..
-Most már nem kell titkolnod, soha többet. Én itt vagyok neked.. itt vagyok neked mint társ, szerető és barát.. Mert szeretlek. - óvatosan megsimogatta az arcomat
-Én azt hittem..
-Nem, nem hinni kell Beckie, pont te mondtad. Tudni kell.. - mosolyodott el
Felnéztem rá, majd könnyes szemekkel alig hallhatóan megszólaltam:
-Megéri ez nekünk? 
-Igen, megéri. Szeretlek.
Az ajkamba haraptam , majd halványan elmosolyodtam.
-Már nem csak barátok.. Szeretlek. - sírva borultam a karjaiba, majd egy csókot adtam a  szájára
-Már nem... 
Megérte..



2013. április 19., péntek

Életjel

Örömmel jelentem kedves olvasók hogy valami miatt nem tudlak titeket cserben hagyni. Az írás a szenvedélyem és nem fogja senki sem elvenni tőle a kedvemet, így hát úgy döntöttem hogy holnap, ismétlem HOLNAP  felrakom a  Novellám utolsó két részét, utána pedig hozom majd a Vakáció extrákkalt is.
Egyébként több oka is volt hogy nem jártam valami sűrűn az oldalon,  - személyi jellegű, idén ha minden jól megy megkapom a szakács végzettségem, emiatt tanulok amennyit bírok, -  de csalódott is voltam, mert úgy éreztem hiába való a munkám..
Hogy szánalmas lennék? Lehet... De mondja ezt az, aki  ugyan abban a cipőben jár mint én, ír, és számít a véleményekre. Természetesen vannak rendszeres olvasók is, akik általában mindig megosztják a véleményüket amiért nagyon hálás vagyok, de többen vannak azok akik úgy mennek el az oldalról hogy nem hagynak maguk után "nyomot".
Nem áll szándékomban ismételni magam, - nem oldalakról és prédikációkról beszélünk! - csak ha tovább folytatom, örülnék ha többen kommentelnétek..
Viszont nem fogok könyörögni, odáig nem fogok lesüllyedni. ;)
Na de addig is...
Holnap hozom a frisst! Drága barátnőm előrukkolt egy tökéletes befejezéssel :)
Mindenkinek szép estét!

2013. április 15., hétfő

Az éhezők viadala folytatása: Futótűz

Nem tudom ki mennyire emlékszik rá, de még korábban említettem hogy nagy rajongója vagyok Az Éhezők viadal című filmnek, imádom a történetet, a szereplőket, egyik kedvenc színésznőm Jennifer Lawrence. Így pont most találtam rá a Futótűz első hivatalos előzetesére.. Hát, ki tudja, lehet hogy korhatáros lesz, mindenesetre nagyon ledöbbentem, hiába csak egy film, a szomorú az, hogy lassan már a mi világunk is itt tart. Elképesztő..
Kíváncsian várom a folytatását, szerintetek milyen lesz?

Futótűz  (Catching Fire):  (forrás: Port.hu)  Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt. A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban. Suzanne Collins Az éhezők viadala című trilógiája az utóbbi évek legnagyobb szenzációja az ifjúsági regények műfajában. Az immáron világszerte több mint tízmillió példányban értékesített sorozatról azt mondják, hogy méltó folytatása a Harry Potter- és Twilight-könyveknek, tovább népszerűsítve, illetve megszerettetve az olvasást a fiatalokkal. Az éhezők viadalának nemrég elkészült a filmváltozata, amit március 22-étől, a hivatalos nemzetközi premierrel egyidőben fognak vetíteni Magyarországon is. A szereposztás meglehetősen impozáns: a főszereplő Katnisst az a Jennifer Lawrence fogja alakítani, akit a Winter's Bone A hallgatás törvénye c. filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelöltek, de játszott az X-Men: Az elsők című filmben is. Mellette a legnagyobb szerepekben Woody Harrelsont, a rocksztár Lenny Kravitzet, Stanley Tuccit, Elizabeth Bankset, Donald Sutherlandet és Toby Jonest láthatjuk majd.


2013. április 12., péntek

Vélemény?

Sziasztok, itt vagyok újra, bár nem frissen, de ez van.Hoszúznom kellet, és kész vagyok teljesen, lehet hogy azért írok baromságokat. Na szóval.. úgy vettem észre hogy nagy ívben sz*rtok a fejemre, vagyis a blogra, így úgy döntöttem én is ezt fogom tenni! Nos, mivel látom hogy a nézettség folyamatosan nő, de nem látom nyomát soha hogy valaki olvasta volna a bejegyzéseimet..- tisztelet a kivételnek, amit nagyon köszönök  - egy gombot nem vagytok képesek megnyomni, arra nem tudok mást mondani csak azt hogy rohadtul lusták vagytok. És bocsi ha valakit ezzel megbántottam vagy akármi, szarul esik neki, -  bár kétlem - de ez az igazság. Más blogokon mindig tele van a cset vagy a részek vége véleményekkel, - ismétlem nem oldalakról van szó! - mert azért ha benézek egy - két oldalra, látom hogy bőven akadnak vélemények, kritikák az adott témával vagy résszel kapcsolatban.. de nálam.. akkor biztos vagyok benne hogy én csinálok valamit rosszul, így kitettem egy szavazást, akinek nem esik nehezére kattintson már egyet, leköteleznétek.
Addig is mindent köszönök.

2013. április 8., hétfő

Novella/Barátok Part 3.

Itt vagyok újra, most elhoztam nektek a Novellám 3. részét. Mivel ma szabadnapos vagyok, volt időm gépelni egy picikét :D Ha van valami óhaj sóhajotok tessék megírni, vagy egy szavas válasszal a tudtomra adni. Addig is köszönöm a figyelmet..


Barátok

Part 3.

"Minden szerelem, amelynek nem barátság az alapja, olyan, mint egy homokra épült kastély."

Természetesen nem kellett sokat várnom rá, 15 percbe sem telt és már kopogtak az ajtómon. Hirtelen átfutott az agyamon hogy helyesen cselekszem egyáltalán? Na jó, ez már késő bánat volt...
Felálltam a kanapéról és az ajtó felé vettem az irányt, majd kinyitottam.
Tom lazán neki támaszkodott az ajtófélfának, kezében két pohár kávé és fánk volt.
Elmosolyodtam.
-Macskajaj? - vigyorgott rám, majd elrugaszkodott az ajtófélfától
-Igen. - mondtam, mire óvatosan magához húzott és megcsókolt
-Hoztam neked valamit. - dünnyögte a fülembe, majd egy apró nedves csókot nyomott a fülcimpámra
Megremegtek a térdeim, kirázott a hideg..
-Mi a baj? -  nézett a szemembe
-S- semmi. - mondtam megakadva, majd megfogtam a pólójánál fogva és behúztam a lakásba
Tom elnevette magát.
-Éhes vagy? -  kérdezte
-Milyen értelemben? -  hajoltam az ajkaihoz
Tom halványan elmosolyodott, majd szinte a számba suttogott:
-Először enned kell. Aztán jöhet a szórakozás. - adott egy apró csókot
Összeszűkült szemekkel néztem rá, majd mint aki megsértődött, sarkon fordultam és bementem  a konyhába.
Kárörvendően elvigyorodtam mikor hallottam hogy a hátam mögött  felsóhajt, majd kínosan felnevet.
-Nem tudsz átverni. - mondta
Megfordultam és csábosan nekitámaszkodtam a pultnak, majd az alsó ajkamba haraptam
Tom felhúzta a szemöldökét.
-Nem. - dőlt neki a falnak
-De. 
-Kompromisszumot akarsz kötni? - kérdezte
-Miért, te igen?  - kérdeztem gyanakodva
-Az attól függ. - vont vállat
-Tom Kaulitz.. - kezdtem bele - Miben sántikálsz?
Elmosolyodott, majd elrugaszkodott a faltól és közelebb lépett hozzám.
-Drágám.. - kezdett bele
-Szívem, mi lenne ha nem a szádat jártatnád hanem.. - megragadtam a pólóját és a lábam közé rántottam, majd összekulcsoltam a derekán és bocsánatkérően tekintettem fel rá.
-Ne haragudj. - haraptam az ajkamba
Nem szólt semmit, egyik kezével oldalra simította  a hajamat, és a hüvelykujjával  piszkálta az ajkamat.
Felsóhajtottam.
-Bill ma reggel nagyon kiakadt. - mondta az ajkamat nézve
-Ránk?
-Igen. Szerinte nem helyes amit csinálunk. Te mit gondolsz erről? - nézett a szemeimbe
Őszintén? Baromira nem helyes, főleg azok után nem hogy ő a legjobb barátom és nem akarom elveszíteni.. De ez nem volt ilyen könnyű. Azelőtt nem így néztem rá, nem bírtam volna elképzelni hogy valaha is olyan viszonyba kerüljünk mint most.. hogy fizikailag kívánjam őt.
Hányszor levetkőzött előttem, hányszor láttam meztelenül, egyszer sem kaptam fel a fejemet a gyönyörűen kidolgozott mellkasára, vagy a gyönyörű arcára, szemeire.. De most valami megváltozott.. lehet nem is valami, lehet hogy én magam..
-Miért? Te mit gondolsz erről? Nekem ez így.. nagyon kellemes.. - mondtam ki végül
Kellemes az igaz, de nem helyes..
Tom elmosolyodott.
-Erről eszembe jutott valami.. - kezdett bele
-Mi? 
-Egy film.. - nevette el magát
-Rossz érv. Az nem a valóság.
-De abból merítik. Mi vagyunk az élő példa rá. - hajolt le hogy megcsókoljon, de kibújtam alóla 
-Most meg mi van? -  nevetett fel kínjában
-Először együnk. - indultam a nappaliba
-Direkt húzod az agyam? - jött utánam, majd elkapta a kezemet és vadul magához rántott
-Hogy direkt? Neem. - néztem szikrázó tekintetébe
Tom az ajkamat kezdte nézni, majd beletúrt a hajamba és a fülembe suttogta.
-Úgyis az enyém vagy.
-Azt csak hiszed. - suttogtam vissza, majd kiszabadultam a szorításából, de Tom utánam kapott és újra magához rántott, majd vadul szájon csókolt
Természetesen hagytam hogy kényeztessen, de úgy gondoltam nem adom meg neki rögtön azt amit akart, amiért ide jött...
Jó érzés volt húzni az agyát.
Két tenyeremet a mellkasához szorítottam, majd eltoltam magamtól.
-Most meg mi van? - kapott volna utánam, de kibújtam előle
Kacéran felnevettem, majd az asztal felé nyúltam és elvettem a kávét amit Tom hozott.
-Mint mondtad.. előbb együnk. - kaptam fel egy fánkot is, majd látványosan beleharaptam
Tom kérdőn nézett rám, majd összefonta a kezét a mellkasán.
-Direkt csinálod.. - lépett felém 
-Igen.... mert éhes vagyok..- kortyoltam bele a kávémba
Tom sunyin méregetni kezdett, majd  ő is felkapta a kávéját és belekortyolt.
-Nos.. kisasszony.. - kezdett bele
-Nem alkuszom. Még éhes vagyok.
-Az attól függ mire gondolsz. - tette le sejtelmesen a poharát
-Hát a fánkra. - néztem rá ártatlanul, majd beleharaptam 
Tom megragadta a derekamat és egy könnyed mozdulattal a kanapéra fektetett, gondosan ügyelve arra hogy ne tudjak kibújni alóla.
-Ejnye, még nem fejeztem be. - mondtam
-Nem érdekel. Én sem. - mohón a pólóm alá nyúlt  és simogatni kezdte a hasamat
-Mit szólnál hozzá ha most leraknád azt a fánkot és inkább velem foglalkoznál? -   a keze megállapodott a melltartómnál
Felszisszentem, próbáltam rejteni hirtelen feltámadt vágyamat, de a testem elárult.
Libabőrös lettem.
Tom elmosolyodott.
Eldobtam a fánkot, majd vadul Tomnak estem. 
Újra egy érzelmek nélküli kimerítő másfél órát töltöttünk együtt....

-Tényleg szeretsz? -  kérdeztem 
 -Igen. - válaszolta Tom
-Miért van az hogy tudom hogy ez az egész csak egy álom? - kérdeztem
-Azt szeretnéd hogy csak egy álom maradjon? - kérdezte
-Én.. nem helyes amit csinálunk... - fordultam vissza  az ikrek felé akik jókedvűen kacarásztak 
-Ez igaz. De ha tényleg szeretsz, és fontosabb a szerelem mint a barátság...
-Nem fontosabb. - vágtam rá hirtelen
-Így gondolod? - húzta fel a szemöldökét
-Igen.. 
-Én nem hiszem. Ha tényleg szeretsz, akkor mondd el, de ha nem akarod hogy ez az egész a barátságunk rovására menjen, akkor nem folytathatjuk tovább.
-Komolyan nem értem hogy mit akarsz mondani ezzel.. 
-Barátságból ritkán szövődhet szerelem...

Felkaptam a fejemet. Újra álmodtam.. és majdnem ugyanazt..
Tényleg nem helyes amit csinálok, de miért van az, hogy nem bírom megállni? 
Barátságból ritkán lehet szerelem... folyton ez visszhangzott a fejemben...

2013. április 7., vasárnap

Szavazz!!!!!!!

Drágáim, kérnék szépen mindenkit hogy akinek van 5 másodperc szabadideje, az legyen szíves és nyomjon egy voksot a TH- nak mert elvagyunk maradva
NAGYON SZÉPEN KÉREK MINDENKIT, ÉS LÉGYSZI NE ESSEN NEHEZÉRE SENKINEK EZ AZ EGY KATTINTÁS! NAGYON FONTOS LENNE!
SZAVAZZATOK EZEN A LINKEN KERESZTÜL:

2013. április 6., szombat

DSDS negyedik élő adása *.*

Először is.... ideges vagyok mert Simone esett ki... róla megvoltam győződve hogy ott lesz a fináléban.. erre tessék.. Szerintem rohadtul nem neki kellett volna mennie.
Másodszor.. itt vannak a csodaszép ikrek és Mateo az idióta parókájával... xD
Tessék tessék:








Novella/ Barátok Part. 2

Szép napot Drágáim. Mi újság veletek? Rég jártam errefelé, de most behozom a lemaradásomat. Sajnos nem tudok hozni részt  sem a Vakáció extrákkalból sem Az új történetből.. most csak a novella van meg, annak is a 2. része. Azért remélem ennek is örültök. Igyekszem gépelni a többit is, csak hát egyre kevesebb időm marad mindenre, leginkább aludnék egész nap... De mindegy, nem fárasztok senkit a személyes gondjaimmal.... azért vagyunk itt hogy valami újat olvassunk..nos remélem sikerül majd meglepni titeket. A kommenteket se feledjétek, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Addig is mindenkinek szép napot és kellemes hétvégét kívánok :)
Update: Úgy volt hogy az első részben  Beckie 14 évesen ismerte meg az ikreket, de úgy döntöttem, kicsit régebbre fog vissza nyúlni a barátságuk, így azt majd kijavítom. :D
UI: ja és ne feledjétek hogy ma lesz a DSDS 4.! élő adása :) <3





Barátok

Part 2.

"Gyakran esik meg, hogy egy kapcsolat, amelyet a szerelem kovácsol, átalakul barátsággá, ritkábban, hogy hosszú barátságból felvillan a szerelem szikrája."

***

-Tom, mi a fene volt ez? -  kérdezte ikrét Bill, mikor Tom belépett a házba
-Mi lenne?  -  kérdezte az idősebbik, majd lehuppant a kanapéra
-Ne csinálj úgy, mint ha nem tudnád.. mi ütött belétek? -    idegeskedett Bill
Tom forgatni kezdte a szemét.
-Bill, felnőtt emberek vagyunk, azt csinálunk amit akarunk és akivel akarjuk.. Érted? Beckie és én.. nos van egy kis extra dolog a barátságunkban. - mondta Tom
-Extra dolog? Ezt nevezed extra dolognak, Tom? Csak úgy a semmiből eszetekbe jutott hogy összefekszetek mert olyan kedvetek van? Arra nem gondoltatok hogy...
-Bill, miért vagy ennyire kibukva? Komolyan nem értelek, hány ember csinálja így...
-Te normális vagy? Ugye tudod hogy ezek után semmi sem lesz olyan mint azelőtt? Ha te nem is, Beckie lehet hogy többet akar ezután.. vagy ki tudja..
-Beckie? Ugyan már.. - nevetett fel a gitáros - Különben is, ezt már tisztáztuk..
-Nem, nem hinném. - mondta Bill dühösen
-Nem veled, hanem vele. Semmit nem akarunk egymástól, ugyanazok maradunk akik voltunk. Most sem érzek többet iránta barátságnál.. csak egy kicsit máshogy is kívánom őt, érted? - mosolygott az idősebbik
-Azért mondasz ilyeneket mert nem vagy józan. - morogta Bill
Billnek egyáltalán nem tetszett hogy ikre és a gyerekkori legjobb barátjuk hirtelen úgy döntött hogy nem elég nekik pusztán a  barátság, hanem inkább felturbózzák "egy kis" szexel ami - Tom elmondás szerint - közös
megegyezés alapján dőlt el.. Mégis miért akarják elrontani ilyen baromsággal ezt az egészet? Vagy lehet hogy egyikőjük tényleg többet érez a másik iránt? De melyikük? Vagy lehet hogy mindketten, csak nem akarják bevallani?
-Na megyek, lefekszek . -sóhajtott fel Tom, majd felállt a kanapéról - Vagy szeretnéd folytatni ezt a kínos beszélgetést?  - nézett ikrére Tom
Bill enyhém megrázta a fejét, majd csak ennyit mondott:
-Jó éjt Tom . -mondta alig hallhatóan, majd hátat fordítva bátyjának, bement a szobájába

***

Miután végre hazaértem, lehetett vagy hajnali negyed 4, és hiába voltam fáradt, nem tudtam elaludni. Annyit járt az agyam, hogy végül feladtam és úgy döntöttem főzök magamnak egy jó erős kávét. Kicsit hülyén nézhettem ki, elvégre lehetett már negyed 5, ráadásul vasárnap, én pedig hajnalok hajnalán egy pohár kávéval a kezemben várok arra hogy jöjjön az isteni sugallat.
Nem hagyott nyugodni ez az egész.. mégis mi üthetett belém? Vagy belénk, elvégre Tom kezdte, én csak.. jó, nincs rá mentség, folytattam, na de akkor is. Attól féltem hogy ezek után már nem leszünk ugyan olyanok mint azelőtt, hogy mindig a vad szexet fogjuk keresni egymásban. Már pedig én éreztem hogy igen is hiányzik, de nem is úgy mint barát, hanem az, hogy újra  vadul nekem essen. Erre a gondolatra libabőrös lettem., még a bögre kávé is megremegett a kezemben. Te jó ég, nagyon jó érzés volt..
-Csitt. - szóltam rá saját magamra
Nem bírtam abbahagyni a fantáziálást pedig  nem akartam úgy gondolni rá mint egy kellemes játékszerre, de a testem nem értett egyet velem. Folyton olyanok jártak eszembe...
Megremegett a testem, majd hirtelen felindulásból felálltam és a kanapé felé vettem az irányt.
Bekapcsoltam a TV- t, majd kellemesen összekucorogtam, és bámulni kezdtem az érthetetlen műsorokat, fogalmam sincs mi volt az értelmük..
Valószínűleg az unalmas képkockák miatt lassan lehunytam a szememet és mély álomba merültem...

-Beckie. - hallottam egy ismerős hangot
Mikor kinyitottam a szememet, furcsa látvány tárult elém..
Otthon voltam, hallottam az ikrek kacarászását, de nem tudtam honnan jött a hangjuk.. Körbe néztem..
-Tom! Bill!  - kiabálni kezdtem, majd elindultam egyenesen a hangok irányába. 
-Beckie!  - kiabálták egyszerre, majd újra nevetni kezdtek
Nem értettem, mégis mi történik? 
-Na, Bill!  - ismét egy ismerős hangot hallottam, egy kislányét.. az én hangomat
-Beckie, kapj el ha tudsz!  - kiabálta Tom
Ekkor egy fa mögött megláttam a 3 apró kisgyermeket. Az ikreket és saját magamat mikor 6 évesek voltunk. Jókedvűen bujócskáztunk, pontosan emlékszem erre a napra, aznap törtem be a fejemet, mert leestem a mászókáról.
Mosolyogva figyeltem minden egyes mozdulatukat, olyan boldogok és aprók voltak....
-Emlékszel? - hirtelen egy mély hangot hallottam a hátam mögül
Megfordultam.
-Milyen rég volt. - mosolyodott el Tom
-Minden más volt.. - szólaltam meg, majd újra a gyerekekre néztem
-Már akkor szerettelek.. - szólalt meg a hátam mögül - Szerelmes vagyok beléd...

A telefonom csörgésére ébredtem. Kómásan felkaptam a készüléket, majd a képernyőre néztem.
Tom.
Felvettem.
-Haló. - szóltam bele halkan
-Szia kicsim. - hallottam a hangján hogy mosolyog
-Szia. Te már fenn vagy? - ültem fel
Felnevetett.
-Délután 1 van. - mondta - Felkeltettelek?
-Igen. Kicsit kész vagyok. - mondtam
-Akkor átmegyek és megvigasztallak.
-Öhm.. - kezdtem bele, majd elmosolyodtam - Végül is..
-Mindjárt ott vagyok.  - mondta, majd lerakta a telefont
A mosoly ráfagyott az arcomra.. Mégis mit csinálok?!



2013. április 2., kedd

Novella/ Barátok Part 1.

Sziasztok. :) Megvan az 5000 látogató, ami igen csak feldobta a kedvemet, tudniillik ez az első blogom, és nem hittem volna hogy ilyen hamar (?) összegyűlnek az 1000- es fordulók, szóval nagyon sok köszönet érte mindnyájatoknak. <3 Erre a különleges alkalomra írtam egy Novellát, amely több részes lesz, ugyan is teljesen elvagyok maradva  a két történettel, kb. 3 rész van már csak leírva füzetben a Vakáció extrákkalból, az Ellentétek vonzásában pedig még nehezebben akar össze jönni, így gondoltam írok egy több részes novellát. Úgy vettem észre, mintha több ihletem lenne a rövid történetekhez....
Ti mit gondoltok? Milyen lett az első része?






Barátok 

"A barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - soha."

Szereplők:
 
Beckie Hulbert (Amber Heard)


Tom Kaulitz

Bill Kaulitz

Barátok

Part 1. 

-Szóval hova megyünk ma este? - huppantam le könnyedén a kanapéra, majd a fejemet hátra hajtottam
-Hm.. nyílt most valami új klub a belvárosban.. - vigyorodott el Tom, majd játékosan ráütött a combomra - Elmehetnénk oda. Na mit szólsz?
Tom és Bill Kaulitz 13 éves korom óta a legjobb barátaim voltak, szinte minden egyes balhéban mellettük voltam, tőlem nem kellett kétszer kérni hogy álljak ki mellettük. Én is mindig számíthattam rájuk és ők is tudták hogy bármikor kiállok értük akár igazuk van, akár nem.. Ezt szerettük is kihasználni...
De annak már 9 éve..
-Hol van már megint Bill? -  kérdeztem
-A stúdióban. - válaszolta Tom
-Folyton dolgozik..
-Muszáj, nem sokára kijön az új album, és nagyon jól tudod hogy Bill abszolút maximalista. Folyton lehurrog mindenért, ideges és feszült.  - mondta Tom
Elmosolyodtam.
-Van erre egy tökéletes ellenszer.. - mondtam, mire Tom oldalba vágott
-Jogos, Beckie... különben is, mi van azzal a pasival, hogy is hívják... - kezdett bele Tom
-Steve? Egy seggfej.. betörtem az orrát. - nevettem fel, mire Tom is röhögni kezdett
-Igen? És mit csinált hogy ezt kiérdemelte? - kérdezte, és a lábamat az ölébe rakta
-Megcsalt egy rohadt ringyóval. - mondtam
-Értem. Ismered?
-Nem, de ha megtalálom, az ő orrát is betöröm. - mondtam 
-Ajjaj.. hát hallod, nem szívesen lennék haragban veled. Még mindig megmaradt bennem, amikor másodikban összevesztünk, te pedig elég szépen elintézted az arcszerkezetemet... - nevetett fel
-Amiatt a mai napig nem tudok eléggé sajnálkozni.  - ültem fel és megöleltem - Jaj, Tom, az a gyönyörű kis arcocskád.... - nevettem fel
-Na kösz.. - szorosabban ölelt magától - De igazad van, a gyönyörű arcocskám... - nevetett, mire ellöktem magamtól, majd felálltam
-Egoista! - mondtam
-Bunkó. - hülyéskedett
-Seggfej. - vágtam vissza
-Barom. - áll fel és elindult felém
-Ha közelebb mersz jönni, esküszöm... - kezdtem nevetni, mire Tom egy hirtelen mozdulattal felkapott és pörögni kezdett velem
Sikítani kezdtem, de továbbra sem engedett, mire a vállát kezdtem ütögetni, de ő csak nevetett.
-Na? Most ki az erősebb kicsim? -  nevetett fel, majd egy puszit adott a fejemre és gyorsan lerakott a földre
Összeszűkült szenekkel néztem rá, majd megszólaltam.
-Most én jövök. - abban a pillanatban nekiugrottam és letepertem a földre, majd a kezeit a feje fölött lefogtam
Diadalittasan néztem rá.
-Én győztem. - suttogtam az ajkaiba, mire elmosolyodott
-Imádlak. - egy puszit nyomott a számra, majd fordított a helyzeten és fölém került
Lefogta a kezeimet és az arcomat kezdte méregetni.
-Most mi lesz? - kérdezte
-Nehéz vagy. - mondtam
-Tömör izom. - mosolygott
-Az a sok szteroid... - kezdtem bele
-Ez nem volt vicces. - nyújtotta ki a nyelvét, majd leszállt rólam
-Nem bizony! - álltam fel, majd elindultam a bárpult felé.
Bíztam benne hogy az ikrek tartanak otthon valami erősebb italt mint a sör, mert nekem most pont arra volt szükségem.
Kinyitottam a szekrényt és a kezembe vettem a jó öreg Jack Danielses üveget.
-Hmm... - nyaltam meg az ajkamat, majd  elővettem egy poharat és teletöltöttem
-Mit csinálsz? -  lépett mögém Tom
-Bemelegítek. De tudod mit? - fordultam felé - Mi lenne ha otthon maradnánk? Úgyis rég csináltunk már ilyen otthon ülős ivós estét. - mondtam
Tom elvigyorodott.
-Ez egy nagyon jó ötlet. - mondta, majd ő is felkapott egy poharat
-Rendeljünk pizzát.-  töltötte tele a poharát, majd rám nézett.
-Éhen halok. - vigyorogtam, majd elővettem a mobilomat és tárcsázni kezdtem a közelben lévő pizzéria számát. Rendeltem egy óriási baconos pizzát, mellé pedig egy kisebb sonkásat, majd Tom a fülembe suttogta:
-Desszertnek csokis fánkot. - mondta, mire elmosolyodtam
Leadtam a rendelést, majd leraktam a telefont.
-20 perc és itt van. - mondtam és újra töltöttem egy pohárral
-Na az jó, addig is.. - vigyorogva rám kacsintott, majd letette a poharát - Játszunk egy kicsit.
-És mégis mit? - kérdeztem
-Felelsz vagy mersz?
-Dedós vagy Tom?  - kérdeztem
-Bagoly mondja verébnek. - mondta
Égnek emeltem a tekintetemet.
-Jó, legyen. - mondtam
Tom felnevetett, majd kivette a kezemből a poharat.
-Ezt most itt hagyjuk. - rakta le a pultra, majd megfogta a kezemet és a kanapéhoz vezetett, leültetett, ő pedig a földre ült pontosan velem szemben.
-És most mit akarsz? - kérdeztem
Tom elmosolyodott.
-Felelsz vagy mersz? - kérdezte
-Ehez még nem vagyok elég részeg. - mondtam - Add ide az üveget. - mutattam a pult felé
-Jacket akarod? Akkor figyelj.  - mosolygott  - Felelsz vagy mersz?
Hunyorítani kezdtem. 
-Nem vagy tisztességes, Tom. - mondtam - Felelek.
Elmosolyodott.
-Lefeküdnél velem?  - kérdezte
Na, erre nem számítottam. Lehet hogy már a fejébe szállt az a pár pohár Daniels? Na jó, elvégre ez csak egy buta játék amit egyáltalán nem kell komolyan venni.
-Nem. - mondtam 
-Hazudsz. 
-Már miért hazudnék? -  kérdeztem
-Vetkőzz! - mondta
-Nem, nem hazudtam, nem vetkőzök. - mondtam
-Vetkőzz, vagy én vetkőztetlek. - mondta határozottan, és a pólóm alá nyúlt
Te jó ég, mi van vele? Ha én még nem érzem az alkohol hatását, ő mégis miért akar levetkőztetni engem? 
Felhúztam a pólómat, majd levettem és elhajítottam.
-Most már jó? - kérdeztem
Tom kajánul végig mért, majd elmosolyodott.
-Egyre jobb. - mondta - Te jössz!
-Ez akkora baromság.. - kezdtem bele
-Kérdezz!  - szólt rám
-Jól van. -  forgatni kezdtem a szememet - Ha választanod kéne Bill és én köztem..
-Te!  - mondta, majd lekapta a pólóját
Szó szerint megijedtem. Mégis mi van vele? A cél az, hogy minél több ruha lekerüljön rólunk? 
-Tom, én nem egészen.. - kezdtem bele, mire az ujját az ajkamra rakta
-Css... - és egy apró puszit nyomott a nyakamra, majd közelebb húzott magához
-Tom..- kezdtem bele sóhajtozva, majd hirtelen észbe kaptam és felálltam
-Mit csinálsz?  - kérdeztem 
-Beckie?  - fordult felém  - Gyere ide.
-Nem. - vágtam rá, majd újra felkaptam immár az üveget és egy jó nagyot kortyoltam belőle.
Tom felállt, majd elindult felém és megragadott, majd egy szempillantás alatt felültetett a bárpultra.
Megragadta az államat és vadul szájon csókolt. Fogalmam sincs miért, de hagytam magam, jól esett ahogy egyszerre durván, mégis szenvedélyesen csinálta. Ahhoz képest hogy kb. egy perccel később még lehurrogtam mert leakart vetkőztetni, most nem bírtam kivárni  míg leráncigálja a sortomat.
Mohón csókolt, úgy éreztem mintha nem tudna betelni velem, eszembe sem jutott hogy megállítsam, inkább hergelni kezdtem. Végig simítottam tökéletes és izmos hátán, majd a lábamat a dereka köré kulcsoltam. Tom kapkodva vette a levegőt, majd mikor egy pillanatra elhúzódott, a szemembe nézett és kajánul rám mosolygott.
-Ebben jók vagyunk. - mondta
-Most már tudjuk.  - mohón az ajkai után kaptam és szorosan magamhoz húztam
Tom egy szempillantás alatt felkapott és a kanapé felé vette az irányt, majd ledöntött és újra fölém hajolt.
***
 Kb. 20 perccel később izzadt és fáradt testével legördült rólam, majd egy puszit nyomott a kulcs csontomra.
Elmélázva néztem magam elé, mire Tom nevetve megszólalt.
-Mi az? -  kérdezte és egy apró csókot nyomott a számra
-Hihetetlenek vagyunk . - mondtam
-Naná. - ült fel mosolyogva - jó kis párost alkotunk. 
Vágyakozva tekintettem utána, mire Tom kacéran felnevetett.
-Mindjárt jövök, de ahogy hallottam csengettek. Meghozták a pizzánkat. - mondta, majd gyorsan felkapta a boxerét és a tárcáját, majd kinyitotta az ajtót, ahol a pizzafutár állt, kezében a rendelésünkkel.
Miután Tom kifizette, elégedetten jött vissza mellém az óriási pizzás dobozzal.
-És most.. nincs is jobb mint egy jó szex után egy jót enni. - kinyitotta a dobozt, majd kivett egy szeletet.
Nyeltem egyet.
-Te nem kérsz? -  kérdezte, majd újra harapott egyet
-Belőled? DE.. - hajoltam az ajkai felé, mire Tom elmosolyodott 
-Azonnal. - elhajította a szelet pizzát, majd újra nekem esett
***
Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el mikor ajtócsapódást hallottam, majd Bill kiabálását
-Uram isten. - szólalt meg kiabálva, és leejtette a kezében lévő táskát
Felkaptam a fejemet.
-Bill..-  kezdtem bele, majd gyorsan felültem
-Ti meg mit csináltok itt? -  nézett végig rajtunk
-Öhm.. - kezdtem bele
-Na végre, te is haza jöttél? -  szólalt meg mellőlem Tom csukott szemekkel, majd átkarolt
Bill kérdőn nézett rá.
-Tom. Mit műveltetek?  - kérdezte idegesen Bill
-Nem látod? -  ült föl, majd egy puszit nyomott a számra és felkapta a boxerét
-Lefeküdtetek? -  kérdezte
Tom felnevetett.
-Hol voltál Bill? Hajnali fél 3 van. - szólalt meg az órájára pillantva Tom
-Dolgoztam. - vágta rá Bill
Gyorsan keresni kezdtem a ruháimat, és mikor megláttam a sortomat a bárszekrény tetején, felhúztam a szemöldökömet.
-Tom.. - kezdtem bele mosolyogva
-Igen? -  fordult felém vigyorogva
-Odaadnád a... - követte a tekintetemet, majd elvigyorodott
-Nem.
-Tom.. - kezdtem bele, mire kajánul elmosolyodott és lekapta a sortomat a bárszekrényről, majd vigyorogva  a kezembe nyomta
-Köszönöm. - mondtam 
-Legközelebb... - megnyalta az ajkát
Gyorsan felöltöztem, majd a táskámat kezdtem keresgélni..
-Beckie.. - kezdett bele Bill - MI ez az egész? Jártok?
-Nem. - vágtuk rá egyszerre Tommal
Bill furcsán nézett ránk.
-Akkor nem értem... - kezdett bele, mire Tom felém fordult
-Most elmész?  - kérdezte
-Igen.. - mosolyodtam el, majd megragadtam a kezét és az ajtó felé kezdtem húzni
Tom oldalra tűrte az arcába hulló kósza tincset, majd elmosolyodott. Imádtam mikor a haját babrálta.
Az ajkamba haraptam.
Mikor kiléptünk a házból, Tom elkapta derekamat.
-Mikor látlak újra?  - kérdezte és az ajkamat kezdte piszkálni a hüvelykujjával
-Mikor szeretnél?  - kérdeztem 
-Ezek után? Minden nap? - mohón ajkaim felé kapott és megcsókolt
Szóval egy ferde este után simán csak szexpartnerek lennénk?
-Holnap átjövök hozzád. - szólalt meg, mikor elváltak ajkaink
-Jó.. - suttogtam  - És Tom.... 
-Igen? 
-Akkor ez az egész...
-Barátok vagyunk, minden kötelezettség nélkül.. - kezdett bele
Felsóhajtottam.
-Igen, én is így gondoltam.. - mosolyodtam el, majd elengedtem a kezét és elindultam a kocsim felé
Vissza néztem és láttam Tomot amint épp belép a házba, én pedig felsóhajtottam.
A pillanat hevében lefeküdtem az egyik legjobb barátommal akivel megbeszéltem hogy a későbbiekben is szívesen állok rendelkezésére ha szexpartnert keres....
Ennyi belefér a barátságba... vagy mégsem?