Vakáció extrákkal 20. rész Mi az istent csináljak, avagy az új ismerős..

Na, itt vagyok.. Természetesen a Vakáció extrákkal következő részével. A visszajelzésekről csak annyit, hogy köszönöm mindenkitől aki megosztotta velem a véleményét. Tényleg nagyon jól esik, ez nagyon fontos számomra. :) Úgy hogy itt van a várva várt rész.. Olvassátok egészséggel, a kommenteknek pedig továbbra is örülnék :)

Vakáció extrákkal

20. rész

Mi az istent csináljak, avagy az új ismerős..

"A bizonytalanság rosszabb, mint szembenézni az igazsággal."

*Ann*

-Na mi van? Jobban vagy már húsi? - simogatta meg a hátamat Rory, mikor leültem mellé a kanapéra 

-Öhm.. nem, én egy idióta vagyok. - nevettem fel kínomban

Még mindig zavarba jöttem az álmomtól.. hogy lehet ilyesmit beképzelni? 

-Ann, ezt azonnal hagyd abba, megértetted? - szólt rám Sam

-Nem, ez az igazság. Komolyan, még soha nem éreztem ilyet. 

-Milyet? Miről beszélsz szívem? - kérdezett rá Rory

-Álmodtam. - nevettem fel

-Mit? - kérdezte Sam

-Tomról meg.. rólam. - mondtam

-Igen? - nézett mosolyogva Roryra Sam

-Hát és jó volt... nagyon jó..tetszett, sőt.. felizgatott. - éreztem hogy elönt a forróság és égni kezdett az arcom

Te jó ég! Kimondtam..

-Hogy mi van? Miről beszélsz? - ült föl hirtelen izgatottan Sam

Égnek emeltem a szememet.. elmerjem mondani? Te jó ég, annyira furcsán éreztem magam.. nem tudtam mit tegyek.. még mindig az álom hatása alatt voltam..

-Mit álmodtál? - kérdezte Rory

-Öhm.. - nevettem fel - Lefeküdtem vele, de minden olyan valóságos volt.. ez az egész.. tényleg élveztem, jól éreztem magam vele. Szerelemből tettem azt, amit.. - magyaráztam zavart tekintettel

Én is alig akartam elhinni.

Rory és Sam csodálkozva nézett össze.

-Szerelemből? Ann..-  mosolyodott el  Rory

-Neked csillog a szemed.-  kacsintott rám Sam

-Mi történt hirtelen? - kérdezte Rory
-Nem tudom, de ez az egész, most már végképp nem tudom mit csináljak. Furcsán bizsergett a testem mikor felkeltem , szinte alig kaptam levegőt. Még mindig a hatása alatt vagyok, de.. nem akarom hogy  így legyen.. - halkult el a hangom
-Ann, ez ellen nem érdemes harcolnod. Szerelmes vagy. - mosolygott Rory
-Ez nem igaz. - ahogy kimondtam még saját magamat sem tudtam meggyőzni nem hogy a két legjobb barátnőmet..
-Dehogynem. -vágta rá rögtön Samantha
-Az se véletlen hogy vele álmodtál. - kezdett bele Rory
-Persze hogy nem, hiszen folyton rajtam lóg, nem hagy békén még az álmaimban sem. - mondtam
-Ez nem csak emiatt van. - állapította meg Rory
-Hanem? - kérdeztem rá értetlenül
-Azért mert sokat gondolsz rá, így a tudatalattid automatikusan az ő arcát, gesztusait és viselkedéseit hozza elő. - mondta
-Ez nem baj, Ann. - mosolygott Sam
-Nem bizony. Az álmok voltaképpen  a  belsőd legtitkosabb vágyait eleveníti meg, tehát..

-Na jó. - álltam fel zavartan - Értem mire akarsz kilyukadni, de ez nem igaz. Nem álmodoztam arról hogy esetleg egyszer.. értitek..
-Nem értjük. Minek tagadni ha egyszer nyilvánvaló. Te szerelmes vagy. - vigyorgott rám Sam ,majd kacsintott egyet
-Hogy ne.. - intettem egyet vigyorogva, majd rákvörösen elindultam a fürdő felé
A legnagyobb gond az volt, hogy teljes mértékben igazuk volt és ezt ők is tudták. Nem volt ember aki jobban ismert volna engem, mint ők. Nekik nem tudtam hazudni.
Pont emiatt voltam annyira oda, pedig annyira megtartottam volna magamnak ezt a titkot, hiszen saját magamnak mondok ellent azzal hogy szerelmes vagyok belé, hiszen annyit harcoltam ellene, és a hozzá hasonlók ellen..
Felsóhajtottam, majd az órámra  néztem. Elég volt az önsajnálatból, éhes voltam, ráadásul már 3/4 12 volt..
Ezek szerint végig aludtam a délelőttöt...
Király.
Gyorsan megmostam az arcomat majd felkötöttem a hajamat és kimentem a nappaliba.
Greg amint meglátott, felállt és aggódva végig mért.
-Szia. - köszöntem mosolyogva
-Most már jól vagy? Tudtál pihenni? - ölelt át szorosan
-Igen, minden oké. - mondtam
-Biztos? - nézett aggodalmasan a szemeimbe
-Biztos. - mondtam
-Nekünk nem akarta elhinni. - nézett rám Sam
-Semmi baj. - motyogtam, majd kikerülve Greget elindultam Rory és Sam felé
-Megyünk ebédelni? - kérdeztem
-Biztos hogy jó ötlet lenne lemenni az ebédlőbe? Nem lenne jó ha ő megint felzaklatna.. - kezdett bele gúnyosan Greg
-Nem lesz baj, tudom kezelni a helyzetet. - fordultam felé
-És mi lesz a Bungee jumpinggal? - kérdezte
-Mi lenne, megyek és annyi. Miattam nem kell aggódni, már csak azért is húzni fogom Tom agyát, és nem fogom hagyni hogy még egyszer ennyire kiakasszon..  különben  is, fél kézzel  elbánok vele.
-De biztos vagy benne?  - lépett mellém Greg
-Jaj ne már, nem kell aggódni miattam, nem vagyok már kislány, tudok vigyázni magamra. - mondtam
-Igen, tudom, de ahogy ismerlek.. - kezdett bele Greg, mire durván félbeszakítottam
-Ebből látszik hogy még nem ismersz. Nem kell folyton dadaként állni mögöttem és figyelni minden egyes mozdulatomat.. - mondtam
Greg az alsó ajkába harapott, majd megszólalt.
-Igazad van, nem ismerlek.. - halkult el a hangja, majd lehajtotta a fejét és elindult az ajtó felé, majd kiment.
-Valami rosszat mondtam? - fordultam a lányok felé
-Kicsit finomabban is mondhattad volna.. - szólalt meg Rory
-Szóval rosszat mondtam, Nem tudom mit aggódik mindenki, már nem vagyok gyerek. - mondtam
-Csak félt téged. Mintha kötelességének érezné hogy meg kell védenie téged. Azok után ami a barátnőjével történt.. - mondta Sam

-Az lehet, de én nem vagyok a barátnője..
-Ugyan már, most miért vagy ennyire makacs? Egy barát elmondja a másiknak ha valami baj van vagy rosszat sejt, vagy ha csak megakar védeni. Greg csak védeni akar. - mondta Rory
-Az lehet, de akkor is.. - kezdtem bele
-Eddig az volt a  a bajod hogy nem tudtál egy fiúban sem megbízni, erre most itt lenne Greg. Nehogy nekem elcseszd! - fenyegetett a mutató ujjával Rory
-Öhm.. ugye ugyan arról beszélünk? - kérdeztem
-Igen, Gregről. Kérj tőle bocsánatot. - mondta Rory
-Ó, hogy ne.. - kezdtem bele
Még mit nem.. jellemző, mindig nekem kell a férfiak után rohangálni..
-Micsoda?
-Nem csoda, amint tudok, beszélek vele. Szerintem viszont ő fújta fel a dolgot. - mondtam
A férfiak mindig olyan hamar megsértődnek, nem mintha akkora tapasztalatom lenne ilyen téren, de akikkel eddig szóba álltam, mindegyik felhúzta valami miatt az orrát.
-Ebbe ne menjünk bele újra. - mondta Sam
-Ne is, na? Megyünk végre? - indultam az ajtó felé, majd kinyitottam
-Igen, megéheztem a nagy semmit tevésben.  - nevetett fel Rory
-Ezért vagyunk itt, hogy semmit ne csinálunk egész nap.. - Sam mosolyogva átkarolta a vállunkat, majd becsukta mögöttünk az ajtót

*Ann*

*Rory*

-Már annyira várom a délutánt. - mosolygott Rory

-Miért? Adrenalinfüggő vagy? - nyomta meg a gombot Sam

-Eddig nem voltam. - sóhajtott fel Rory - Kicsit parázok, de tuti jó lesz. - mosolygott Rory, majd mikor a liftajtó kinyílt, Sam és Ann beléptek, de mikor Rory elindult, a felgyűrt szőnyegen stílusosan hasra esett

A lányok ijedten kaptak felé, ám az ajtó becsukódott.

Rory egy pillanatra megijedt, majd homlokát a földnek szorítva jóízű nevetésbe kezdett.

-Ez nem igaz. Csak is én lehetek ilyen szerencsétlen.  - ügyetlenül megemelte magát és beverte a fejét egy, a folyosón álldogáló kis asztalkába

Ez viszont eléggé fájt neki.

-Basszus..- szólalt meg fájdalmasan 

Ekkor egy aggódó hangot hallott, majd  valaki támogatóan megfogta a vállát és gyengéden felemelte.

-Jól vagy? - kérdezte aggódva az illető

-Pfú.. - vakarta a fejét fájdalmasan  - Jól vagyok.  - emelte fel a fejét Rory, és meglepetten nézett  az előtte álló alak szemeibe  - Vagyis nem..

Georg volt az,  a  Kaulitz ikrek egyik legjobb barátja.