2013. május 25., szombat

Hírek

Sziasztok :)
Jó hír az, hogy kezdek haladni a füzetben, talán már 3-  4 rész is megvan írva, így nem kizárt hogy még holnap felteszem a Vakáció extrákkal 23. részét, amelyben kiderül hogy mi is történt azon a bizonyos estén.. Lenne tippetek? :P
A másik meg.. be kellene fejeznem a Novellámat. Igazából már tudom hogy mi lesz a befejezése, csak odáig nem jutottam el hogy kivitelezzem :) De ígérem igyekszem.
És végül a harmadik...Remélem senki nem felejtette el a Novellaíró versenyt, aki szeretne jelentkezni, ITT megteheti, illetve bal oldalt van egy Novellaverseny című modul, amelyre ha rákattintotok, behozza az oldalt. :)

Szóval csupa csupa jó dolog :) Addig is vigyázzatok magatokra, sietek vissza :)
Puszi <3

2013. május 18., szombat

Vakáció extrákkal / A következő rész tartalmából

Nos, pár órával ezelőtt raktam fel a Vakáció extrákkal 22. részét, mindezek mellett azt is mondtam hogy már csak KETTŐ rész van megírva, de gondoltam hozok egy kis ízelítőt a következő rész tartalmából.
Ez egy igen fontos, talán  egy jó kis fordulópont a sztoriban, mert ugye jó pár résszel ezelőtt volt hogy Ann azt hitte lefeküdt Tommal, végül kiderült hogy nem, viszont az sem derült ki hogy mi történt valójában azon az estén..
Lehet hogy Tom  hazudott és kihasználva az alkalmat lefektette a magáról semmit nem tudó lányt?
Vagy esetleg tényleg igazat mondott és tartotta magát ahhoz hogy egy ujjal sem ért hozzá?
Szerintetek?
Ez a részlet Tom szemszögéből íródott.. majd rájöttök miért :)

-Olyan jó illatod van. - dünnyögte a lány
-Köszönöm Ann, de mit szólnál ha.. - kezdett bele a fiú, mire Ann megragadta  a derekát és a pólója alá nyúlt
Tom lehunyta a szemét..
Nem, nem lehet, nem engedhet a csábításnak, nagyon jól tudja hogy később úgyis megbánná ő is és a lány is. Nem lehet!
-Annyira.. szép vagy.. - motyogta a lány, majd felemelte a fejét hogy Tom szemébe nézhessen , ám a fiú elkapta  tekintetét és óvatosan eltolta magától
-Ann, öltözz át, csurom víz  vagy. Gyere, adok neked valamit amit felvehetsz. - Tom észbe kapott és
elindult a szobájába, majd kivett egy pólót és egy boxert a szekrényből, ám mikor vissza ment a nappaliba, a ruhadarabok amelyek a kezében voltak a földre estek, amint megpillantotta a csupasz lányt a nappali közepén.
Nyelt egy nagyot és érezte hogy menten elvörösödik.
Ann, - ahhoz képest hogy milyen szégyenlős és visszafogott volt józanon  - , egyáltalán nem zavartatta magát.
Annyira gyönyörű volt, finom és nőies, kecses és.. és.. és gyönyörű, Tom alaposan végig mérte a lányt, majd eszébe jutott valami..
Miért is ne? 

Ti mit gondoltok? Mi történt? Tom végül mégis lefeküdt a lánnyal, hazudott Annek?
A folytatásból kiderül :)

Vakáció extrákkal 22. rész Valódi érzelmek

Új rész = Vakáció extrákkal

Mivel már sokan írtatok hogy mikor lesz folytatás, így arra jutottam legépelem a 22. részt is, viszont őszintén megmondom, ezen kívül már csak KETTŐ rész van megírva füzetben, ami nem jó. A vizsgák miatt nem volt időm írni, de ígérem, most behozom a lemaradást :)
Jó olvasást, ne feledjétek a kommenteket sem :)
Puszi, imádlak titeket :)

Vakáció extrákkal

22. rész

Valódi érzelmek

"Az ember cselekedeteit sokszor a megfogalmazatlanul benne élő érzelmek irányítják"

Rory és Sam mellém álltak.
-És ugyan kit? - kérdeztem 
-Majd ebédnél. Már foglaltattam asztalt mind a hetünknek. - mondta - Szóljatok Gregnek is.
Amint ezt kimondta, hátra néztem. Greg még mindig ott állt egyedül, szomorúan méregetve bennünket.
-Én megyek . - sarkon fordultam és Greg felé vettem az irányt
Fogalmam sem volt mit mondjak neki, így improvizáltam. Nem akartam haragban lenni vele, alig két napja ismertük egymást és máris összevesztünk.. Ez normális? 
-Ne haragudj. - vágtam rögtön a közepébe - Igazad volt!
-Miben? -  nézett rám értetlenül
-Nem akarok tőle semmit, nem kell féltened.
-Ann...-  sóhajtott fel -  Nem akarlak téged sem befolyásolni, sem irányítani, csak azt szeretném hogy ne essen bántódásod.
-Tudom, és  ne haragudj hogy így rád förmedtem, csak mostanában, és a történtek után kicsit ideges vagyok. - mondtam
Greg furcsán nézett rám.
-Milyen történtek után? - kérdezte
Össze szorítottam az ajkamat és eszembe jutott hogy Greg nem is tudott  arról a bizonyos incidensről, hogy azt hittem lefeküdtem Tommal.
-Csak elegem van belőle. - vágtam rá hirtelen
-Megértem . - nézett rám furcsán
Valami miatt nem voltam tisztában a férfiak hangulatváltozásaival. A nőknél még csak csak rá lehet fogni hogy esetleg klimaxos korszakuk van, vagy hogy alapból érzékenyebbek. De náluk? Mikor Tommal legutóbb beszéltem, sértődötten vágta be maga után az ajtót, előtte meg majdnem megcsókolt a liftben.És Greg.. hát komolyan nem értettem, ők hamarabb húzzák fel az orrukat, mégis nekem kell utánuk futkosnom..
Elmosolyodtam furcsa gondolatmenetemre, majd újra Gregre néztem.
-Megyünk? -  kérdeztem
-Hova? - nézett rám
-Ebédelni.. Már van foglalva asztal . -mondtam
-Veled? 
-Velünk. Mindenki ott lesz.. - tettem hozzá - De ha nem  szeretnél jönni, megértem. Nem akarlak semmire sem kényszeríteni.
-Csak is miattad megyek. - mosolyodott el
Halványan elvigyorodottam.
-Rendben. - mondtam, majd átkaroltam és a szememmel keresgélni kezdtem Roryt és Samet. Meg is találtam őket, nem olyan messze tőlünk, ketten üldögéltek egy hét fős asztal mellett.
 Mikor odaértünk hozzájuk, leültem Rory mellé, Greg pedig mellém.
-Hol vannak a többiek? -  kérdeztem
-Tom leültetett ide minket hogy mindjárt jönnek. - válaszolta Sam
Felhúztam a szemöldökömet.
-Jellemző. Mindig rá kell várni. - mondtam
-Én inkább rád várok drágám. - Tom hirtelen megjelent a hátam mögött és a vállamat kezdte masszírozni - Heló Greg! - köszönt neki, mire Greg motyogott egy "Helót" és elfordult
-Mikor eszünk már? A többi asztalnál már mindenki ebédel. - mondtam
Tom nevetni kezdett.
-Ne legyél türelmetlen kicsi. - mondta, majd elindult az asztal másik végéhez és leült pontosan velem szemben.
Felsóhajtottam.
Ekkor megjelent Bill, és valószínűleg Georg az asztalnál.
Bill rögtön helyet foglalt Sam mellett, Georg pedig leült Tom mellé.
-Szeretném bemutatni nektek Georgot, a legjobb barátomat. - mosolygott Tom - Ő itt Greg, Ann, Sam és Rory. - mutatott be minket egyesével
Georg csak mosolygott, majd a tekintete hirtelen megakadt Roryn.
-Mi már ismerjük egymást. - mosolygott Georg
-Tényleg? -  nézett Roryra Tom
-Határozottan. - mosolygott a lány
-Csak nem régi szex... - kezdett bele Tom, de közbe vágtam
-Fogd be, bunkó! Ha ennyire tudni akarod, most találkoztak mikor Rory megbotlott a lift előtt és Georg segített neki.  - mondtam
-Igen?  - nézett Georgra  - Milyen úriember itt valaki. 
-Igen, ha már te nem vagy az. - mondtam
-Ejnye Ann, miért bántasz folyton? -  kulcsolta össze a kezét a mellkasán
-Fogd be!  - kaptam fel egy étlapot
-Öhm.. - szólalt meg hirtelen Rory -  Biztos hogy jó ötlet ugrás előtt  kajálni? Csak mert én nem szeretnék a saját nyakamba hányni.
-Kit érdekel? Éhes vagyok. - mondtam
-Nem lesz gáz Rory. - mosolygott Sam
-Nem bizony. Max. egész nap rókázni fogsz, de az nem gáz, hozzászoktunk, nem igaz? Egy ferde este után.. - nézett rám Tom
-Magadról beszélsz ugye? - kérdeztem
-Hát persze. - nevetett fel
Georg furcsán nézett kettőnkre.
-Nem gáz. - szólalt meg Sam - Idővel megszokod. 
-Mit? - kérdezte Tom
-Azt, hogy hogyan kell befogni a szádat, Kaulitz. - raktam le az étlapot
Tom felhúzta a szemöldökét.
-Na jó, nyugi srácok.- szólalt meg Bill - Pincér, rendelnénk. - szólt az egyik felszolgálónak - Inkább együnk, és legyetek szívesek befogni. - nézett végig rajtunk
-Ezt nem fordítva kellet volna mondani?  - szólalt meg Tom
-Fogd már be!  - szóltam rá
- Mi van már megint? Mi rosszat mondtam? -   kezdett hahotázni
Lehunytam a szememet.
Nyugalom, kifúj, befúj...
Hogy lehet valaki ennyire ellenszenves?
-Mit hozhatok?  - állt mellénk egy felszolgáló, papírral és tollal a kezében
Miután mindannyian leadtuk a rendelésünket, felálltam az asztaltól.
-Hova mész?  - nézett rám Rory
-Csak a mosdóba. Émelygek. - mondtam
-Másnaposság? - mosolygott rám
-Vagy csak ez az idióta. - forgattam a szememet - Mindjárt jövök. -  elindultam jobbra, a mosdó felé, majd bementem
Megálltam közvetlenül a fal mellett, és háttal végig csúsztam rajta.
-A francba. - mondtam bosszúsan és a fejemet a falhoz szorítottam 
Hogy lehet valaki... ilyen nagy hatással rám?
Mi a baj velem? Megzakkantam? Ő? Nagy hatással rám? Szándékosan piszkál ilyen feltűnően? De miért pont engem? Egyáltalán miért kellett nekünk találkozni? Miért van az, hogy ha rám néz remegni kezdenek a lábaim? Szerelmes lennék? 
-Igen, szerelmes vagyok.  -mondtam ki hitetlenül   -   A rohadt életbe!


2013. május 17., péntek

Novella/ Élet a halál után 4. rész

Élet a halál után

4. rész

Ness mosolyogva mutatta be jóképű vőlegényét, a volt szerelmemet.
Egy halvány és ijedt mosollyal Tomra néztem, majd Nessre.
-Gratulálok. - mondtam a lánynak, majd Tom felé fordultam
-Elie vagyok. - mutatkoztam be másodszorra
Tom belépett az ajtón, majd félve elindult az ágy felé. Meglepett és ijedt tekintete elárulta, nem nagyon örül a találkozásunknak.
-Heló. Tom vagyok. - nyújtotta a kezét
Az ajkamba haraptam, majd kezet fogtam vele. 
A keze erős és izmos volt, mégis puha és meleg. Annyira.. annyira elvesztem a tekintetében. Rám törtek  a régi emlékek.
Tom Ness felé fordult és megcsókolta.
-Jól vagy szívem? Mit mondtak? Mi bajod?  -  ült le az ágyra és megfogta a lány kezét
-Ez egy nagyon jó kérdés, majd kiderül. Most visznek majd kivizsgálásra. - nevetett fel zavartan a lány
Tom felsóhajtott, majd oldalra tűrte Ness haját és újra megcsókolta.
Hülyének és fölöslegesnek éreztem magam, így lefeküdtem az ágyra és átfordultam a másik felemre.
Lehunytam a szememet és azon kezdtem törni a fejem, hogy a sors miért szeret engem ennyire szívatni, miért szereti ha rosszul érzem magam, ha megszégyenülve állok mások előtt, miért szereti feltépni a régi sebeket...
Csak hallgattam és hallgattam ahogy nevetnek, ahogy Tom kacérkodik a lánnyal, ahogy édeseket suttog a fülébe, ahogy aggódva szólongatja, ahogy szereti..
-Elie? - hallottam végül a nevemet
Úgy tettem mintha aludnék, nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe kerülni.. újra.
-Alszik, hagyjad.  - suttogta Tom
Ekkor hallottam hogy nyílik az ajtó, és belépett rajta valaki, aztán mikor megszólalt az orvos, tudtam hogy Nesst most viszik kivizsgálásra.
-Jó napot. - köszönt Tom illedelmesen
-Jó napot. Ön a hölgy vőlegénye?  -  kérdezte az orvos
-Igen, Tom Kaulitz vagyok. -  válaszolta 
-Örvendek. Nos, Ness? Indulhatunk? -  kérdezte
-Természetesen. - válaszolta Ness -  A vőlegényem is jöhet?
-Először nőgyógyászati vizsgálatot végzünk.. - kezdett bele az orvos, mire Tom rögtön közbevágott
-Ezt hogy érti? Lehet hogy terhes? -  hallottam a riadt és kétségbeesett hangját
-Ezért szeretnénk megvizsgálni. -  válaszolta az orvos
-Tom, ne aggódj. -  nevetett fel Ness
-Addig Ön várja meg itt.  -  mondta az orvos
-Nem lesz semmi gond, szívem.  -  nyugtatta a lány, majd egy csókot adott Tomnak - Sietek vissza. 
Hallottam ahogy kimennek, majd becsukják az ajtót. A szívem a tokomban dobogott, főleg mikor Tom kimondta a nevemet.
-Elie, tudom hogy nem alszol. -  szólalt meg
-Honnan veszed? -  szólaltam meg csukott szemekkel
Tom felnevetett, majd éreztem hogy le ül az ágyamra.
-Elie. -  leszedte rólam a takarót
-Tom, mit akarsz? -   fordultam felé, majd kinyitottam a szememet.
-Na végre. -  mosolyodott el  -  Rég láttalak.
-Ez most jót vagy rosszat jelent? -  húztam fel a szemöldökömet.
 -Szerinted? Hány éve is volt? - kérdezte
-Sok. - fordultam el
Tom felsóhajtott, majd felállt.
Szótlanul figyeltem hogy mikor szólal meg újra. Fogalmam sem volt mit gondoljak, furcsán szemtelen és kedves volt, mintha valóban örülne hogy újra lát.
-Mi történt veled? - szólalt meg végül
-Hogy érted? -  kérdeztem
-Miért kerültél kórházba?  -  kérdezte
-Magán ügy -  mondtam
-Valóban?  -  mosolyodott el  - Semmit sem változtál.
-Úgy érted még mindig hülyének lehet nézni? -  kérdeztem 
Tom felnevetett.
-Ne kezdd el, az már régen volt. -  mondta
-Igazad van, hagyjuk inkább. - mondtam
Kinyitottam a szememet, majd felültem.
Felvettem a papucsomat és felálltam, de Tom ekkor elkapta a kezemet.
Egyáltalán nem szorította meg, nekem mégis éles fájdalom járta át a testemet, és felsikoltottam. Térdre estem, és ha Tom nem állt volna közvetlenül mellettem, az ágyamban szét is verhettem volna a fejemet.
Gyengének és sebezhetőnek éreztem magam, homályos és furcsa volt a látásom, újra az a fájdalom mardosta  minden egyes porcikámat, mintha felemésztett volna. 
Pont most, erre mennyi az esély? Miért pont akkor, ott, mintha  természet  a sors és mindenki ezen a világon csakis ellenem lennének. Eddig nem történt semmi olyasmi, ami elárulná hogy haldoklom, mintha hirtelen  a testemnek eszébe jutott volna hogy pontosan fél évem hátra és megcáfolja hogy lenne még esélyem, halovány, mégis lenne.
-Elie. -  Tom hangja aggodalmasan csengett
Óvatosan felkapott a kezébe és az ágyra fektetett, majd kiszaladt a szobából.
A testem megtörten feküdt a kórházi ágyon, mintha görcsbe rándult volna minden egyes mozgatható részem, mintha tüzes csóvákon húznának végig.. tehetetlen voltam 
Nem telt bele fél perc, mikor az ajtóban megjelent Tom, mögötte egy orvossal és két nővérrel.
Tomot rögtön kiküldték a szobából, majd az orvos rögtön egy fájdalomcsillapítót, valószínűleg morfiumot adott be, amitől fokozatosan múlni kezdett az égetően görcsös fájdalom.
-Elie, hallja amit mondok? -  hajolt felém az orvos
A fájdalomtól szinte eszméletlenül válaszoltam neki.
-Igen.. kérem..  - kezdtem bele
-Vigyék a megfigyelőbe. - fordult a nővérek felé
-Kérem.. - szólaltam meg újra -  Kérem, nem bírom..
-Nyugodjon meg. -  mondta az orvos
Nyugodjak meg... mégis hogyan? Főleg hogy olyan sablonos hangnemben közölte velem, hogy még ő sem  gondolta komolyan.
Az orvos kimet a szobából, a nővérek pedig körülöttem mászkáltak, fogalmam sincs miért.
A morfiumtól bágyadt és furcsán nyugodt lettem, elmúlt a fájdalmam.
Mikor a két nővér kiment a szobából, lehunytam a szememet.
Valami olyasmit hallottam hogy elvisznek máshova..
Vagy csak képzeltem? 
-Elie.. -  hallottam egy ismerős hangot
Annyira gyengének éreztem magam, nem tudtam kinyitni a szememet.
-Elie..  - megfogta a kezemet
Gyengén megszorítottam, mire ő megsimogatta a kezemet.
Gyengén kinyitottam a szememet, annyira kimerültnek éreztem magam.
-Elie... mi történt? -  kérdezte
-Tom... -  kezdtem bele
-Mi volt ez az egész? Mi történt veled?  -  a hangja egyre kétségbeesettebb lett.
-Én.. -  kezdtem bele
Megmondjam neki? Megéri? Mégis  mi veszíteni valóm van, nem igaz? Az önbecsülésem? A becsületem? Az életem? Annak már úgy is mindegy. 
Senki nem tud erről, senki nem jelentett nekem annyit, hogy képes legyek elmondani neki. 
Senki.
Most mégis elgondolkodtam rajta.. mi lenne ha elmondanám Tomnak? Egyáltalán érdekelné? Vagy meghatná? Azt soha nem akartam hogy sajnáljanak, mert azzal semmire nem megyek, csak szánalmas lennék, aki nem tud magáról gondoskodni.
Ő volt életem szerelme, egy meghatározó része az életemnek. Megérdemelné hogy elmondjam?
-Elie? -  Tom kétségbeesett tekintete végül arra késztetett hogy megtegyem.
-Sajnálom hogy így kellett újra találkoznunk. - suttogtam
-Én is. - mondta
-Én csak azt szeretném.. - kezdtem bele
-Ne haragudj. - mondta halkan
-Most már úgy is mindegy Tom. - mondtam
-Nem, nem mindegy. Miért mondod ezt? 
-Tom, én..
-Ha akkor végig hallgattál volna, most megértenél. Mégis ott hagytál, meg se vártad hogy megmagyarázzam. 
-Tom, ez most már tényleg mindegy. Az már rég volt.
-Az lehet, de én még mindig sz.. - harapta el a mondat végét
Szeretlek?
Ennyi év után újra találkoztunk, sok év telet el, alig egy órája hogy újra láttuk egymást, ő máris kimondaná hogy szeret.
Még mindig fontos vagyok számára..
-Tom én..
-Elie, nem akarom hogy miattam.. - akadt meg hirtelen
-Tom..
-Bocsáss meg.
-Erre semmi szükség Tom, tényleg. Haldoklom..


2013. május 13., hétfő

Novellaíró verseny!

 Sziasztok kedves olvasók! Úgy döntöttem rendezek egy novella versenyt, reménykedve abban, hogy fognak egy páran jelentkezni :D Tudom, hogy  vannak egy páran akik idén érettségiznek, vizsgáznak, így nem lenne idejük írni, ezért most még csak a jelentkezéseteket lehet leadni, de ezzel kapcsolatban kiteszek egy szavazást is.




Novellaíró verseny!

Ha szeretnél indulni a versenyen, jelentkezz komiban  a következőkkel:

-Neved
-Oldalad neve (ha van)
-E-mail címed
-Korod

Amit tudni kell a versenyről:
- A novellák témája, a mű szereplői a Tokio Hotel tagjai ( nem szeretném megszabni hogy melyikük, döntse el mindenki maga ;) )
- Egy ember több novellával is indulhat, de maximum 3- mal
- A novellának minimum  2 oldalnak kell lennie ( Times New Roman betűtípus, max 12- es betűméret)
- Figyeljetek a helyesírásra!

A novellákat ezek alapján fogom bírálni:

-Tartalom
-Helyesírás
-Fogalmazás 

A Novellákat erre az E-mail címre küldjétek:


rockandrollann@gmail.com
 A jelentkezés határideje:

2013. június. 21. 

 Az összes novella felkerül az oldalra!
A díjakat még nem találtam ki, de emiatt nem kell aggódnotok! :D


Mindenkinek sok sikert, várom a jelentkezőket!   
 


2013. május 12., vasárnap

Novella/ Élet a halál után 3. rész

Újra itt.. Meghoztam a Novellám 3. részét. Kicsit vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban... Ti hogy vagytok ezzel? Tényleg kíváncsi lennék a véleményekre.

Élet a halál után

3. rész

Úgy döntöttem belemegyek, kompromisszumot kötök magammal, és újra kiállom a próbát.. Próbát, a kezeléseket. Elvégre mi veszíteni valóm van, nem igaz? Kellemetlenségek.. eggyel több vagy kevesebb, mit számít.
Haza mentem és összepakoltam a szükséges holmikat, majd betelefonáltam a munkahelyemre és megmondtam Lorelnek hogy kényszerpihenőre kell mennem, kb. másfél hétre. Meglepődtem mikor a hangján aggodalmat éreztem, és veszekedés nélkül belement a szabadságolásomban. Már csak azt kellett kitalálnom hogy mit mondjak neki ha esetleg bejön a kórházba látogatni. Na jó, erre kicsi az esély, elvégre most hogy én sem vagyok bent, még több munka szakadt Lorel nyakába.
Talán jobb is így.
Kicsit megkönnyebbültebben léptem be újra a kórház ajtaján. Az orvos már várt...
-Nos Elie? Felkészült?  - mosolygott biztatóan
-Ha maga is.. - erőltettem egy mosolyt az arcomra
Megmutatta a szobát ahol feküdni fogok, majd mikor elfoglaltam a helyem és átöltöztem, átmentünk egy vizsgálóba és  az orvos újra neki kezdett  a vizsgálatoknak.
Vért vettek, röntgeneztek, CT- re vittek.. meglepődötten tapasztaltam hogy nem említette még a kemoterápiát, bár örültem volna ha ez így marad, nem akartam újra félájultan és összerezzenve feküdni egy kórházi ágyon azon gondolkodva hogy vajon mit rontottam el hogy ezt érdemlem. 
Miért vannak folyton ilyen gondolataim..
-Egyenlőre készen vagyunk.  - lépett el mellőlem az orvos
-Igen?  - fogtam meg a kezem  - És.. a kemó..
-Holnap kezdjük el.. - nézett rám az orvos
Felsóhajtottam. Még van egy napom hogy felkészüljek rá... Lesz egy éjjel amikor kitudom aludni magam..
-Nyugodjon meg Elie. - fogta meg a kezemet az orvos
Egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Minden oké. - mondtam halkan, majd felálltam a székről és a nővérrel az oldalamon vissza sétáltam a szobámba.
Hangokat hallottam, majd mikor beléptem az ajtón, szembe találtam magam egy fiatal nővel, aki a mellettem lévő ágyban feküdt telefonnal a kezében.
Váltottam vele egy pillantást, majd befeküdtem az ágyamba.
-Jól van, most már leteszem. Szia, szeretlek.. - hallottam a nő hangját
Felsóhajtott, majd felém fordult.
-Szia, bocsi hogy nem tudtam bemutatkozni. - mosolygott  - Ness vagyok. 
Elmosolyodtam.
-Szia, Elie. - nyújtottam a kezemet, ám de a két ágy kicsit távol volt egymástól, így nem értem el
Felnevettem, majd felültem és közelebb mentem hozzá.
Kezet fogtunk.
-Ne haragudj, csak a vőlegényem folyton hívogat. - nevetett fel - Nincs is a városban, és kicsit ideges lett mikor megtudta hogy kórházba kerültem..
-Miért hoztak be?  - kérdeztem 
-Rosszul lettem  munkahelyemen. Elájultam és kicsit bevertem a fejemet. - mondta 
-Hát nem csodálom hogy aggódik. - mondtam
Ness elmosolyodott.
-És te? -  nézett rám mosolyogva
Ilyenkor mindig zavarba jövök. Részben azért mert kíváncsi lennék a reakciókra mikor megtudják az emberek hogy miért kerültem az orvosok kezei alá, részben pedig azért mert igazából féltem elmondani bárkinek is.
-Csak rutin vizsgálat. - vágtam rá rögtön
-Nem csodálom. Fal fehér vagy, és furcsák a szemeid. Jaj, ne haragudj.. - vágta rá rögtön
-Semmi gond . - mondtam
-Nem akartam, tényleg. - fogta a fejét zavartan
-Ugyan, semmi gond. - vágtam rá
Minden bizonnyal nem ő volt az első aki észre vette ezeket, csak az első aki ki is mondta.
-Tudják hogy mi bajod van? - kérdezte - Ne haragudj, semmi közöm hozzá.. 
Felnevettem. Igazán szórakoztató egy nőszemély.
-tényleg semmi gond. - mosolyogtam - Az a baj, hogy most jöttem egy újabb kivizsgálásra, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy tényleg komoly bajom van..
Ness furcsán nézett rám.
-Milyen komoly bajod van? 
-Fogalmazzunk úgy, hogy még én sem tudom pontosan. - néztem rá
Ness bólintott, majd a tekintete az ajtó felé irányult.
Követtem én is, és ebben a pillanatban megláttam egy ismeretlen ismerőst az ajtóban állni.
Tom volt az.
Levegő után kapkodott, a homloka verejtékes volt. Valószínűleg rohant..
Meglepetten néztem rá, majd mikor a pillantásunk találkozott, Tom szeme riadt és meglepődött volt.
Megváltozott, mióta utoljára láttam. Magasabbnak és erősebbnek tűnt, a haja már nem szőke és raszta volt, hanem fekete és hosszú, lófarokba fogva. Izmos keze az ujjatlan trikóval jobban kivehető volt, tökéletes felsőteste izmokkal domborult. Sokkal jobban nézett ki, elámultam.
A bájos fiatal tinédzserből akit ismertem, igazi erős férfi lett.
-Szia drágám. - szólalt meg mellőlem Ness - Elie, szeretném bemutatni neked a vőlegényemet, Tom Kaulitzot!

2013. május 10., péntek

Vakáció extrákkal 21. rész Szerelmes?!

Sziasztok :) Végre itt, méghozzá a Vakáció extrákkal legújabb részével. Olvassátok egészséggel, és ne feledjétek a komikat sem. Minden jót, és kitartás a sulihoz :)
UI: Bocsánat hogy ilyen rövid rész lett, de sajnos már nincs valami sok a füzetemben sem, írnom kéne. :D Remélem azért még így is élvezhető :) Igyekszem a folytatással. 



Vakáció extrákkal 

21. rész

Szerelmes?!

"Bármi is az igazság szerelem tekintetében, annyi biztos, hogy van barátság első látásra."

-Baj van? Gyere, ülj le. - óvatosan átfogta a derekát, majd megfogta a kezét és leültette  az asztal melletti székre - Hívjak orvost? Nagyon beütötted a fejed? 
-Izéé... - Rory nem tudott megszólalni a döbbenettől  - Vagyis nem, nem kell. Jól vagyok. 
-Biztos? -  guggolt le elé és felemelte Rory fejét
Kedvesen elmosolyodott, majd félretűrte az egyik arcába lógó hajtincset és megszólalt - Nem akarom hogy  ennél nagyobb bajod essen.
Rory halványan elmosolyodott.
-Attól nem kell félned, tudok vigyázni magamra, bár néha kicsit szerencsétlen vagyok.  -  nevetett fel 
-Csak egy picit. - helyeselt Georg mosolyogva
Rory nevetve lehajtotta a fejét, majd elgondolkodva becsukta a szemét
Első benyomás? Számít egyáltalán?  Hány éve volt utoljára szerelmes? Nem, nem nyugalom. Az már rég baj ha ilyeneket kérdez magától. Mi az hogy szerelmes? És mi köze egyáltalán Ő hozzá? Elég rossz úton halad... Mégis hogy gondolhat rögtön ilyesmikre? Nem, lehetetlen...
Rory nagyot sóhajtott, majd kinyitotta a szemét és felállt.
-Biztos hogy minden oké? - állt fel Georg is
-Igen, semmi gond.. tényleg. - bólintott Rory
Georg halványan elmosolyodott, majd a kezét nyújtotta.
-Georg vagyok. - fogott vele kezet
-Szia, örülök hogy megismerhettelek.  - mosolygott a lány - De ha nem haragszol, nekem most mennem kell. - engedte el a fiú kezét, és a lépcső ház felé vette az irányt, Georg azonban elkapta a kezét, és megszólalt.
-Várj. Hogy hívnak? - kérdezte
Rory elmosolyodott.
-Rory. - mondta, majd elindult le a lépcsőn

*Rory*

*Ann*

-Na, ott jön. - indultam el Rory felé, majd átöleltem - Te lány, hogy a fenébe tudtál ekkorát taknyolni? Rendben vagy? Nem tört csontod? -  kérdeztem, majd átöleltem
-Semmi bajom, nyugi Ann. Most már nem kell halálra nyomnod. - nyöszörgött a karjaim között
-Bocsi. - engedtem el
-Jaj te lány, jó nagyot hasaltál. - nevetett fel Sam
-Köszi Sam, amúgy minden oké, megvan mind a 10 ujjam, és a fejem is a helyén van.  - morogta megjátszva Rory
-Csak hülyülök, tudod jól.  -bökte oldalba vigyorogva
-Mindig is szerencsétlen voltam, de nem hittem volna hogy egyszer is...áhh .... - Rory szemei csillogni kezdtek
-Szóval mi? -  kérdezett rá Sam
-Szerintem valami sztártalálkozó lehet ebben a hotelben. - mondta Rory
-Miért is? Ha az ikrekre gondolsz.. - kezdtem bele
-Nem, nem rájuk, hanem a basszus gitárosra.
-Honnan? - kérdezett rá Sam
-Honnan.. honnan, hát az együttesükből. Hogy is hívják, Tokio Hotel vagy mi... - magyarázta Rory
-Mit gondolkodtál ennyit? -  kérdezte Sam  
-Georggal találkoztál? Hol? - kérdeztem
-Mikor eltaknyoltam, ő szedett össze a földről. Te jó ég, nagyon megijedtem. - mondta Rory
-Georgtól? Nem cso.. - kezdett bele Sam, mire Rory leintette
-Nem, vagy is igen. Inkább úgy fogalmaznék hogy meglepődtem nem is kicsit. - mondta Rory
-Mi a fenét kereshet itt? Tudtommal ide csak az ikrek szoktak jönni. - mondtam
-Milyen jól értesült valaki. - kezdett piszkálódni Sam
-Ezt mindenki tudja. Biztos vagyok benne hogy sántikálnak valamiben. - mondtam
-Ugyan már, nem  kell rögtön a legrosszabbra gondolni. - szólalt meg Rory
-Náluk? Dehogynem. - mondtam
Sam vigyorogva oldalba vágott, majd egy kicsit komolyabb tekintettel a hátam mögé pillantott.
Követtem a tekintetét.
Greg..
Kelletlenül hajoltam a legjobb barátaim felé.
-Most nem akarok vele beszélni. - mondtam
-Dehogynem . - vágta rá Rory
-Minek? Folyton csak kioktat. - mondtam
-És fordítva. Ugyan már Ann, tedd félre a büszkeséged és kérj tőle bocsánatot. - mondta Sam
-Jellemző, mindig én kérjek bocsánatot. - elindultam Greg felé, aki egy rövid pillantást vetett  velem, majd elfordult.
Megsértődött. Felsóhajtottam.
Nehezebb dolgom lesz, mint gondoltam. Miért mindig nekem kell utánuk futkosni...
Már épp megszólaltam volna, mikor valaki hirtelen elkapott hátulról és pörögni kezdett velem. Ijedségemben kapálózni kezdtem. Tudtam hogy  Tom szórakozik, így mikor végre lerakott a földre, szándékosan a lábára léptem. Nem mintha meghatotta volna, de nekem jól esett.
-Szia szépségem.  -  az arcát a  nyakamhoz szorította és apró puszit nyomott rá
Elhúzódtam.
-Mit akarsz már megint?  - kérdeztem
Tom elmosolyodott.
-Szeretnék bemutatni nektek valakit. - suttogta a fülembe


2013. május 9., csütörtök

Kritika

Nemrég kértem egy kritikát hogy tudjam, egy külső szemlélő milyen véleményen van az oldalról. Szerintem ahhoz képest hogy kezdő vagyok blogolás szempontjából annyira nem lett negatív jellegű a kritika. Szerintetek?
Köszönöm Szilvi a véleményed, igyekszem orvosolni a hibáimat :)

Történet: Mivel nagyon sok bejegyzésed van így csak beleolvasgattam.  Nagyon örülök hogy a Tokio Hoteles srácokról írsz, kevés ilyennel találkozom, mostanság :) Nekem tetszik ahogy fogalmazol, helyesírási hibáid sincsenek. Nekem annyi a zavaró hogy ennyi történetet egy blogra raktál, ha nem is szeded külön nyiss, neki új lapot és oda töltsd fel a külön történeteket.
Kinézet: Nos láttam az ez előtti fejléced és az sokkal jobb volt mint ez, remélem nem sértődsz meg, de én visszacserélném arra. nekem az egész blog túl nagy, sokkal kisebbre venném. A színek sem nagyon tetszenek. Szerintem a fiúról nem kell ennyi kép, nekem már túl zsúfolt így a kinézet. Egy modulsávot csinálnék, elég lenne annyi is, és a bejegyzéseknek is nagyobb helye lenne. Karakterek: Minden rendben Összesen: 10/7 Ha változtatsz a kinézeten 10 lesz :) puszii

2013. május 8., szerda

Ajánló/ Angel From The Hell



Szeretném felhívni a figyelmeteket az egyik legjobb  barátnőm  oldalára, amely lényegében Georgra helyezi a hangsúlyt, valamint Adam Lambertre. Jelenleg két története fut, mindegyik izgalmas, eseményekkel  és érzelmekkel teli, akció és dráma sem hiányozhat belőle, na de a lényeg itt a mágia, főleg az Angel From The Hell című történetben.
Általában ő is a kommetek miatt szokott mérgelődni,   -  joggal  - de én arra kérek mindenkit, hogy aki szereti a különleges történeteket, vagyis inkább nem mindennapi sztorikat, az nézzen be hozzá és véleményezzen. Higgyétek el, nem bánjátok meg, megéri :)


Ajánló az Angel From The Hell című történethez:

Van egy iskola, ami teljesen különbözik minden gimnáziumtól
és középiskolától.  Ezt az iskolát mágia veszi körül és olyan
lények, amikre az emberek azt mondják nem léteznek, de ők
köztünk élnek...
Három hétköznapinak nem mondható lány élete megváltozik,
mikor újra kinyílnak ennek az iskolának a kapui...
Amiről eddig azt hitték álom, létezik és ők is ennek
a világnak  a részévé válnak.
Vajon mit tartogat számukra az új iskola? Milyen lények
élhetnek még ezen a világon?
És ami a legfontosabb, túlélik-e az iskolai éveket, vagy
ők is áldozatául esnek a sötétségben bujkáló szörnyeknek?

2013. május 4., szombat

Novella/ Élet a halál után 2. rész

Sziasztok, itt vagyok újra, a novellám 2. részével. Jelenleg elég jó kedvem van, de csak azért mert ma volt a ballagásom. Valahogy hihetetlennek tűnik.. :)

Mindenkinek szép napot és kellemes hétvégét kívánok :)
UI: Igen, tudom, még ebben a részben sem szerepel  Tom, de ígérem hamarosan ő is fog szerepelni, csak próbálom kicsit húzni a mézes madzagot, felkelteni az érdeklődéseteket.. mert elég inaktívak vagytok.

Élet a halál után

2. rész

Igyekeztem hamar befejezni a dolgomat, így mikor végre elpakoltam az asztalról, megkönnyebbülten túrtam bele a hajamba és álltam fel a székről, mikor Lorel újra megjelent az ajtóban.
-Már mész is?   - kérdezte
-Igen, megyek is. - kaptam fel a táskámat, majd fáradtan néztem a szemeibe
-Mi a baj Elie? - kérdezte egy csöpp szomorúsággal (?)  a hangjában
-Mi lenne? - kérdeztem 
-Több mint 5 éve dolgozunk együtt, ismerlek, nagyon jól tudod... - sóhajtott fel
-Nem hiszem. - mondtam 
-Most miért mondod ezt? 
-Nézd, Lorel. Ne érts félre, nagyon értékelem hogy aggódsz értem és érdekel hogy mi van velem, de nem szeretném a magán életemet veled megbeszélni. Ezt nem. - mondtam 
-Nem, én nem értelek téged. Eddig mindig megtudtunk beszélni mindent. Most miért mondod azt, hogy nem akarod velem megosztani a magán jellegű problémáidat.. Tudod hogy szívesen segítek. - mondta
-Sajnálom, de ebben te sem tudsz.. és ha most megengeded.. - haladtam el mellette, majd faképnél hagytam
Annyira gyűlöltem hogy folyton megakarta magyarázni hogy mit hogyan és miért tegyek. Az egy dolog hogy felajánlja a segítségét, de az már más hogy komolyan gondolta e az egészet.. mert eddig akármi is volt, valahogy mindig elfelejtett segíteni, de minimum mellettem állni. Ezért már inkább nem is akarom komolyan venni.. 
Fél évvel ezelőtt mikor megtudtam hogy mennyire korlátozva vannak a lehetőségeim, egy szó nélkül tűrtem minden egyes kellemetlen, néha eléggé fájdalmas kezelést, vizsgálatot, emiatt a szervezetem nagyon legyengült, beteg lettem és 2 hetes szabadságra mentem, próbáltam annyira kikúrálni, kigyógyítani magamat hogy senki ne vegye észre hogy valami bajom van.. Valami? Ez elég hülyén hangzik...
Mindig is egyedül éltem, családom nem volt, a szüleimmel jó pár éve nem tartottam a kapcsolatot, mintha elfelejtettek volna, testvérem se volt, legalább is nem tudtam róla. Egyszóval, a magán életem egy rakás szerencsétlenség volt..
Illetve nem egészen, volt egy nagyon szép időszak ami 2 évig tartott. Szerelmes voltam. 
Nagyon szerelmes voltam, bár egy kicsit tapasztalatlan és fiatal. Akkor megvoltam győződve arról hogy minket egymásnak teremtettek, jól mutattunk egymás mellett, szerettem ahogy rám nézett,  de leginkább azt szerettem ahogy ő szeretett engem. Volt valami furcsa, érzéki és szenvedélyes benne, különc,  és csábítóan szexy, de egyben visszafogottan hősszerelmes... ez hülyén hangzik? Pedig nem tudom magam máshogy kifejezni. 
Bizsergett a testem mikor rá gondoltam, össze szorult a gyomrom mikor hozzám szólt, majd kiugrott a szívem, mikor megcsókolt. Gyönyörű volt...
Talán ő volt az első és egyben utolsó, aki ilyen érzelmeket ébresztett fel bennem, az egyetlen, aki mellett megtudtam, megismertem a szerelem lényegét, és azt, hogy mit is jelent igazán...
Fogalmam sem volt hogy jutottak ilyesmik eszembe, furcsállottam ezt az egészet.
Előkaptam a slusszkulcsot és kinyitottam a kocsim ajtaját, majd beszálltam és elindultam a kórház felé. 
Mégis mit akart már megint az orvos? Feltalált valami csodaszert ami megmentheti az életemet? Nem tudtam mit gondoljak...
Szerelem.. halál.. élet? Melyik a jobb, na jó. Normális ember nem kérdez ilyesmiket saját magától, de másoktól sem. Miért van az, hogy folyton ilyesmikre gondolok? Miért van az, hogy elszomorodok mikor eszembe jut hogy valószínűleg egyedül fogom végig csinálni ezt a maradék egy évet? Megérdemlem? Vagy csak azért hiszem azt hogy egyedül maradok Mert nem engedem hogy mások mellettem legyenek? Ez lenne a hibám? Miért van hogy ilyesmikre gondolok? 

-Nézze Elie, sajnálom, de nem tehetek semmit. - az orvos furcsán nyugodt volt
-Mi az hogy nem tehet semmit? Akkor miért volt az a temérdek vizsgálat és kezelés? A semmi miatt csináltam végig? Tudja hogy.. - itt elcsuklott a hangom
Tudja hogy min mentem keresztül? Miket kellett kiállnom? A fájdalom és a tudata hogy soha nem fog elmúlni teljesen. A tudat, hogy így kell meghalnom..
-Elie, én megteszem ami tőlem telik..- ült le az orvos
-Ezek szerint nem eleget. - szólaltam meg eréjesebben
Az orvos felsóhajtott.
-Nézze, a dolgok megváltoztak, méghozzá nagyon is. Nem hittem volna hogy ekkora a baj.. 
-Magának nem hinnie kéne. 
-Elie, az eredményei azt mutatták hogy gyógyul, hogy meg fog gyógyulni. Érti? 
-Mi változott azóta? - kérdeztem elhaló hangon
Könnybe lábadtak a szemeim. Egyáltalán lehetséges ez? 
-A tumor hirtelen nőni kezdett, de nem hittem volna hogy ennyire, drasztikusan megnövekszik, de a maga esetében sajnos ez igaznak bizonyult. Már nincs mit tenni. 
-Nincs mit tenni? Miért nincs mit tenni? 25 éves vagyok az isten szerelmére..-  kétségbeesetten töröltem meg a szememet, majd felálltam 
-Sajnálom.
-Én is

Zavartan pislogni kezdtem mikor leparkoltam a kórház előtt.
Már megint itt.. 
Kikapcsoltam a biztonsági övemet, majd bementem az ajtón, egyenesen a recepciós pult felé.
Bejelentkeztem, majd mikor az orvos végre fogadott, a kezemet tördelve ültem le a székre.
-Szóval?  - kérdeztem 
-Elie..
-Ne kerteljen. - kezdtem bele
Az orvos megköszörülte a torkát, majd belekezdett.
-Nézze, újra el kell végeznünk pár vizsgálatot, szeretnék megbizonyosodni mindenről amik eddig bizonytalanok voltak számomra. 
-Vagyis hogy meghalok? - tapintottam a lényegre
-Nem. Hanem hogy helyesen jártunk el.. vannak panaszai? 
-Úgy érti azon kívül hogy megfogok halni? Igen, komoly fájdalmaim vannak. Ez nem korai még?
Az orvos furcsán nézett rám.
-Be kellene feküdnie a kórházba.  - szólalt meg
-Minek? 
-Elie, ha  van egy apró szikrája annak hogy esetleg túlélheti.. én esküszöm mindent megteszek.

2013. május 2., csütörtök

Novella/Élet a halál után 1. rész

Sziasztok. Itt egy újabb több részes  novella, kíváncsi vagyok a véleményekre. Ti mit szóltok hozzá?  :D


Szereplők:

Elie Mitchell

Tom Kaulitz





Ness Howard

Bill Kaulitz





Élet a halál után

 1. rész 

Hogy is szokták mondani.. ja, igen, tudom már.. ha az ember elég fontos volt az életében, akkor halála után is emlékezni fognak rá. Ez vajon igaz? Sok ember meghal, pedig nem érdemli meg.. és sok ember él, akinek meg kellene halnia.. Annyi jó és rossz, igazságos és igazságtalan dolog van az életben.. de a legrosszabb az, hogy nem tehetünk ellene semmit, tehetetlenek vagyunk a sors ellen, nincs beleszólásunk semmibe..
Soha nem akartam másoknak fájdalmat okozni, megakartam felelni másoknak, ha rajtam múlott, inkább fájjon nekem sem mint egy másik embernek.. Önfeláldozó típus lennék? Lehet..
-Elie, segítsz egy kicsit légyszíves.. - rontott be az irodámba  a főnököm, Lorel
Levettem az olvasó szemüvegem, majd a kétségbeesett nőre pillantottam
-Mi  a baj? - kérdeztem
-Nem találom sehol sem a múlt havi bérpapírokat.. - nézett rám
Felsóhajtottam.
-Tegnap este tettem az asztalodra, én magam készítettem el csak is mert megkértél rá. Ugye nem azt akarod mondani hogy elvesztetted? -  bár Lorel a főnököm volt, néha úgy éreztem hogy az anyukája vagyok, de minimum a dadája. Teljes mértékben megbízott bennem, sokszor segítettem rajta, mindig szívesen fordult hozzám ha bajban volt, leginkább én készítettem el az összes papírmunkát amit neki kellett volna, mindezek ellenére soha nem volt hozzá egy rossz szavam sem. De néha szívesen megmondtam volna a magamét..
-Segíts kérlek.  - suttogta kínosan elvörösödve 
-Ez a dolgom.. - morogtam, majd felálltam a székből és kimentem az ajtón, elhaladva Lorel előtt, aki utánam sietett.
Kinyitottam az irodája ajtaját, majd az asztal felé vettem az irányt.
-Hát, ha néha rendet raknál az asztalon, talán könnyebben kiismernéd magad. - kezdtem kutakodni a hatalmas papírkupacon
-Elie.. köszönöm. Megmented az életemet. - huppant le megkönnyebbülten az  egyik székre
-Mit? Még nem találtam meg. - mondtam
-De úgy is megfogod. Nélküled én sem bírnám ezt az egészet. -  mondta
-Dehogynem. - hazudtam
Igaza volt, tényleg nem bírná nélkülem, elvégre van hogy én juttatom eszébe hogy esetleg néha be kell csukni a száját evés közben.. de ez mellékes..
Ekkor a kezem közé kaptam egy kék dossziét.. Bérpapírok...
-Parancsolj. -  nyújtottam felé a mappát
-Na végre. Nagyon köszönöm, látod, megmondtam hogy te megtalálod. - vette ki a kezemből, majd lerakta az asztalra
Furcsán néztem rá.
-Mehetek vissza dolgozni? Ma  hamarabb el kell mennem, emlékszel? És még be kell fejeznem a maradék papírmunkát. - mondtam
 -Miért? Hova mész? - lepődött meg
Égnek emeltem a szememet. Persze, ebből látszik hogy mennyire figyel rám, mikor hozzá beszélek.
-Orvoshoz kell mennem. Pedig mondtam neked. - indultam az ajtó felé
-Miért? Valami bajod van? Beteg vagy? -  kérdezte
-Pont emiatt kell elmennem.  - sóhajtottam fel, majd egy laza mozdulattal megfordultam és becsuktam magam mögött az ajtót
Bementem az irodámba és tovább folytattam  a papírmunkát, mikor is hirtelen újra kicsapódott az ajtó..
-Elie.. valami baj van? - kérdezte Lorel
Felnéztem rá.
-Miért? Nem kell aggódnod, mindjárt befejezem, meglesz bőven a határidőre.. - mondtam
-Nem arra gondoltam.. valami baj van hogy orvoshoz jársz? -  ült le aggódó tekintettel
-Nem tudom Lorel, most megyek kivizsgáltatni magamat. - mondtam fel se nézve a papírok közül
-De komoly dologról lehet szó, nemde bár? - kérdezte
-Nézd, Lorel.. - tettem le a szemüvegemet - Nem tudom, majd kiderül.. - mondtam 
-Figyelj, ugye tudod, ha bármi van, rám számíthatsz.. - kezdett bele
-Igen, tudom, persze.. - válaszoltam, majd újra a papírok felé hajoltam
Nem telt bele fél perc, már csörgött a telefonja, mire felállt és intett egyet, majd kiment az irodából. 
Felsóhajtottam. Igazából próbáltam erősnek és keménynek mutatni magam, de kezdtem legbelül darabokra hullani. A munkám volt az egyetlen, ami egy kicsit elterelte a figyelmemet a nyomorúságos életemről..

-Nos, Elie.. - kezdett bele az orvos a szokásos hangnemben
-Baj van? -  kérdeztem
Az orvos váltott velem egy kínos pillantást, majd a papírokra meredt
-Igen.
Felsóhajtottam. Te jó ég...
-Mi a bajom? - kérdeztem
-Ha minden igaz, márpedig a leletek ezt mutatják, Önnek   egy kisebb méretű agydaganata van, nem rossz indulatú, de óvatosnak kell lennünk.  - mondta
-Agydaganat?  - kérdeztem hitetlenül
-Igen.
-De.. ez mégis hogy lehetséges.. - kezdtem bele kétségbeesetten 
-Nos..-   felsóhajtott az orvos - Ez bármitől kialakulhat, de ne aggódjon, szerencsére időben észrevettük, így nem lehet komolyabb szövődmény. 
-De.. és lesznek majd valamilyen kezelések, nem? - kérdeztem
-Természetesen. Már holnap elkezdjük a kemoterápiát . - mondta
-Kemoterápiát? - egyre jobban kétségbeestem
-Nyugodjon meg. Csak egy pár kezelésről van szó. - indult el az asztala felé, majd lerakta a dossziét
-Pár kezelés? De mi lesz akkor.. - kezdtem bele
-Elie.. ne aggódjon, nem lesz semmi baj. 

Nem lesz semmi baj, ezt a mondatot soha nem felejtem el. Ezt fél évvel ezelőtt hallottam legelőször. 
És tessék.. fél év után közlik az emberrel hogy tévedtek, pontosan egy évem van hátra hogy elintézzem a dolgaimat, mielőtt örökre befejezem földi pályafutásomat.