Klassszikus Grimm mesék a 21. században

Nem tudom ti hogy vagytok vele de én kicsi koromban oda voltam a Grimm mesékért, a nagymamám sokat olvasott fel egy régi könyvből ami még a szüleimé volt. Már akkor oda voltam Hófehérke, Piroska és a farkas, illetve Jancsi és Juliska történeteiért.
És most..megnézem az elmúlt években gyártott filmek tartalmát, és lássunk csodát, mintha valaki a 21. században újra álmodott volna egy több száz éves mesét, sőt nem is egyet...
Kezdjük például Piroska és a farkas történetével. 2011-ben készült róla egy teljesen más hangulatú film adaptáció. Engem nagyon meglepett mikor először láttam.
A lány és a farkas:
A cselekmény: (forrás: Port.hu) Daggerhorn falu lakosai évtizedeken át állatáldozatokkal csillapították a közeli erdőben lakó vérfarkas étvágyát. A teliholdkor portyázó fenevad azonban most saját zsákmányt ejt, megöli Valerie nővérét. Valerie-t a szülei a gazdag Henrynek szánják, ő azonban a szegény favágóba, Peterbe szerelmes. El is határozták, hogy elszöknek, ám a vérfarkas tette mindent megváltoztat. A falusiak felfogadják a hírhedt vadászt, Salamon atyát, hogy szabadítsa meg őket a fenevadtól. Salamon nem kevesebbet állít, minthogy a szörny napközben emberalakot öltve közöttük él.
 Azért nem semmi ahogy a rendező nő megálmodta ezt a különös atmoszférát, valahogy megvannak az alapok, mégis teljesen más mint az eredeti történet. A jelmezek, a számítógépes trükkök is eszméletlenek, de nekem a szerelmi szálak tetszettek a legjobban, a színészek baromi jól végezték a dolgukat, a szerelmi háromszög rátesz még két lapáttal, főleg azért mert az eredeti történetben egy szerelmi szál sem futott. Elnyerte a tetszésemet, nagyon is. :)

A következő feldolgozás A Hófehérke feldolgozása, amely 2012-ben került a mozikba.
Hófehér és a vadász:

A cselekmény: (forrás: Port.hu) Ebben a látványos akció-kalandfilmben Kirsten Stewart (Alkonyat) alakítja Hófehért, aki szebb az őt elpusztítani készülő gonosz királynőnél (Charlize Theron). Ám az ármányos nőszemély azt nem sejti, hogy az uralkodását veszélyeztető Hófehért a vadász megtanította a harc művészetére. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a törpéket olyan kemény legények játsszák, mint Ian McShane, Ray Winstone, Bob Hoskins vagy Nick Frost, akkor már világosan látszik, hogy ez a mese egy egészen másfajta mese.

Elgondolkodtató...bevallom, mikor először láttam az előzetesét, oda voltam, hiszen egyik kedvencem az Alkonyat, ebben a filmben pedig Kristen Stewart a főszereplő, de bevallom, csalódnom kellet. Úgy vélem Kristen, egyáltalán nem játszotta jól a megtört Hófehérke szerepét, valami miatt mindig más jutott róla eszembe.
Viszont ott van a králynőt alakító Charlize Theron, valamint a vadász, Chris Hemsworth...na ők tudják mi a dörgés :) Fantasztikusan alakították a karakterüket, A királynőtől szó szerint kirázott a hideg, nagyon jól alakította a gyönyörű és rideg nőt aki féltékenységből akarja megölni a lányt. Tetszett. Na és ott van a Vadász is.. Chris Hemsworth a pöröly nélkül sincs elveszve, helyette baltát kapott a kezébe, ami igencsak jól áll az amúgy is Adonisz külsejéhez ;) 
Úgyhogy összességében egy egész jó filmről beszélünk, talán jobban hasonlít az eredeti történethez, mint a lány és a farkas.

És végül az utolsó, a mostanában moziba kerülő Jancsi és Juliska feldolgozás..
Boszorkányvadászok:
A cselekmény: (forrás: Port.hu)
Miután gyerekként rákaptak a vér ízére, János (Jeremy Remner) és Júlia (Gemma Arterton) önbíráskodó bosszúállók lettek, a megtorlás elszánt angyalai. Ám sejtelmük sincs róla, hogy most ők válnak prédává, és a boszorkányoknál sokkal hatalmasabb gonosszal kell szembenézniük, a saját múltjukkal.
Az előzetese alapján jó lehet, a történet pedig teljesen máshogy alakul, hiszen itt már felnőttek, és a gyerekkorukban történt dolgok miatt, pontosabban hogy megakarta ölni őket egy rusnya boszorkány, boszorkányvadászok lesznek, és ahogy elnéztem, nem is akármilyenek :)


Aki még nem látta, annak itt az előzetes: 

Szerintem érdemes megnézni, teljesen más mint az, amit mindenki ismer. Részemről, amint lesz időm, megnézem:)


Végül pedig:... Érdemes figyelnünk ezekre a feldolgozásokra, azért kíváncsi lennék hogy mit szólnának hozzá a Grimm testvérek ;)

Vakáció extrákkal 10. rész Tévedni emberi dolog

Sziasztok! Meghoztam nektek a Vakáció extrákkal 10. részét :) Remélem örültök neki.

Ne feledjétek a novella író versenyt, akit érdekel, jelentkezzen! 

Köszi hogy olvassátok a blogot, további szép napot és jó olvasást! :)

Vakáció extrákkal

10. rész

Tévedni emberi dolog

"A szeretet sosem volt tévedés, sosem volt hiba, még akkor sem, ha viszonzatlan maradt."

-Én is. Bezárkózok és alszok egy jót.- dőltem neki csukott szemekkel a falnak
-Aludni? Ugye ezt most nem mondod komolyan?- kérdezte
Dühösen nyitottam ki a szememet.
-Miért? Nem mintha neked bármi közöd is lenne hozzá hogy mit csinálok.- mondtam
Tom jókedvűen felnevetett.
-Ann...a barátnőid elmentek szórakozni, te minek maradtál itt...egyedül?- kérdezte
-Mindenki ezt kérdezi..
-Igen? Én hányadik vagyok a sorban?- kérdezte
-Sehányadik. Szállj le rólam.
-Valami rosszat mondtam?
-Igen.
-Mit?
Egyre dühösebb lettem.
-Tudod, vannak emberek akiket nehezen tudok elviselni, de te túlszárnyalod mindegyiket.
-Ne mondj ilyet.
A lift megállt, és kinyílt az ajtó.
-Csak utánad.- vigyorgott, mire kiléptem a liftből
Tom szorosan jött mögöttem, néha félrerántott egy-egy figyelmetlen ember elől akik majdnem fellöktek a nagy sietségben. Próbáltam nyugodt lenni és legyőzni az ember iszonyomat, de ahogy ott tolongtak mellettem..
-Te jó ég..nem bírom.- álltam meg hirtelen
-Mi a baj?- hallottam egy aggódó hangot
-Nem bírom..el kell mennem..nem bírom...- ismételgettem folyamatosan kapkodva a szavakat
-Rosszul vagy?- fogta meg erősen a vállamat, nehogy elessek
-Nem kapok levegőt...ez a sok ember..- kezdtem bele
-Nyugodj meg, kiviszlek innen.- szorosan magához húzott és elindult a legközelebbi ajtó felé amely a medencéhez vezetett
Átverekedtük magunkat a tömegen, és kimentünk a kevésbé zsúfolt medencéhez. Éreztem ahogy a lábam cserben hagy és össze fog esni, de hirtelen egy magabiztos kezet éreztem, aki felemel és nem engedi hogy összezuhanjak mint egy rongybaba.
Becsuktam a szememet és próbáltam figyelni a lélegzetvételeimre.
Egy idő után észrevettem hogy már nem veszem szaporán a levegőt, és a pulzusom sem olyan gyors.
Megnyugodtam.
Lassan kinyitottam a szememet és fáradtan tekintettem fel.
-Jobban vagy?- Tom ült mellettem egy pohárral a kezében
-Igen.- hazudtam
-Biztos?
-Nem.
-Ne hazudj!
-Nem hazudok.
-Majdnem összeestél itt nekem.- láttam az arcán hogy aggódik !?
-De nem estem össze, hála....
-Igen?- kezdett mosolyogni
-Semmi.
-Nem kell megköszönnöd..
-Mit?
-Semmit..- vigyorgott
Forgatni kezdtem a szememet.
-Tessék.- nyújtotta a poharat felém
-Honnan van?
-Mikor észrevettem hogy rosszul vagy, szóltam hogy hozzanak ki egy kis frissítőt.- mondta
-Leakarsz itatni?
-Limonádé.- vigyorgott
Elvettem a poharat és belekortyoltam a hideg italba.
-Tettél bele valamit?- kérdeztem
-Igen.- vigyorgott
-Igen?- kérdeztem
-Miért? Mit gondoltál?- vigyorgott
-Hülyéskedsz.
-Igen.- mosolygott
-Tényleg?
-Nem.
Lehunytam a szememet.
-Csak hülyülök kislány.- fogta meg a kezemet nevetve
-Hagyj békén.- mondtam
-Azok után hogy a karjaimba borultál és hozzám simultál? Nem.- vigyorgott szemtelenül
-Képzelődsz.
-Nem igaz. Sőt, a legjobbat kihagytam. Sóvárogva suttogtad a nevemet és megállás nélkül csak mosolyogtál.
-Na ez meg pláne nem igaz.- pattantak ki a szemeim
-Ugyan már, ennyire lehetetlennek tűnik?- kérdezte
-Nem csak szimplán lehetetlennek, hanem képtelennek is. Nem vagyok akkora idióta hogy újra bedőljek egy hozzád hasonlónak.- mondtam dühösen
-Tessék?
-Mindegy, semmi.- álltam föl hirtelen, de újra elszédültem. és ha Tom nem kapott volna utánam, szét is verhettem volna a fejemet a medence peremében
-Hey, hey. Nem mész sehova, itt maradsz.- fogta meg a vállamat és leültetett
-Jól vagyok, oké?- mondtam
-Hát persze. Maradj itt, én pedig hozok neked valami finomat.- állt fel
-Nem vagyok éhes.- amint ezt kimondtam, a gyomrom hatalmasat korgott
-Igen, ezt is tudom.- mosolygott- Mindjárt jövök, addig is próbálj meg nyugton maradni. Ha vissza jöttem folytatjuk ezt a beszélgetést.- indult el az ajtó felé és el is tűnt az emberek között
-Csodálatos.- mondtam, és egy az egyben lehajtottam a maradék limonádémat

*Ann*

*Rory*

-Na? Hogy érzed magad?- kérdezte Sebastian
-Nagyon jól. Imádok táncolni, de nem vagyok valami profi.- ivott bele a kólájába Rory
-Ezt muszáj cáfolnom. Ügyesen mozogsz a táncparketten.- mosolygott a srác
Rory vissza mosolygott, majd a tömeget kezdte pásztázni hogy megtalálja Samanthát.
Nem látta sehol.
-Valami baj van?- kérdezte a fiú
-Nem, dehogy, én csak...mindegy, nem érdekes..
-Biztos?
-Igen, persze.- erőltetett egy mosolyt az arcára majd nagy levegőt vett Megyünk táncolni?- pattant fel a székről és lerakta az italát
-Persze, ha szeretnél..- pörgette meg Roryt majd elindultak a parkett felé.
" Csak azt szeretném hogy szeressenek, hogy viszont szeressenek. Nem akarok folyton csalódni és sírni egy férfi után mert megbántott és elhagyott. Belefáradtam hogy mindig nekem kell megfelelnem másoknak. Átvertek, megsebezte, gyűlöltek... Egy kritikus pont volt az életemben, azt hittem soha nem élem túl. sok mindenen mentem keresztül, egyik szakadékból estem át a másikba, és mi lett a vége? Bemeséltem magamnak hogy soha többet nem lehetek szerelmes, hogy soha többet ne bántsanak meg. Egy szikla szilárd falat építek a szívem köré és nem engedem hogy bárki is át törjön rajta.
A férfiak csak kihasználtak, egy játék voltam a kezükben, azt tettek velem amit akartak..De ennek vége, soha többé nem hagyom magam elcsábítani. Fordult a kocka, mostantól én leszek az, aki levadássza őket, majd mint a  használt rongyot kidobom őket egy szó nélkül.
A szavamat adom."
Rory más fél évvel  ezelőtt írta ezt a naplójába, megesküdött saját magának hogy soha többé nem lesz szerelmes.
De arra nem számított hogy egy idő után magányos lesz...

*Rory*

*Sam*

-Mire gondolsz ebben a pillanatban?- kérdezte Sam
-Biztos hogy tudni akarod?- kérdezte Bill mosolyogva
-Igen.
-Pizzára. Éhes vagyok.- mondta
Sam felhúzta a szemöldökét és mosolyogni kezdett.
-Akkor nem akarsz elmenni egy gyors étterembe?
-Miért? Te igen?
-Ha szeretnél...tőlem akár most is indulhatunk.- állt fel mosolyogva Sam
-Hát..öhm, oké- állt föl Bill is- Ismerek itt egy jó kis kajáldát, nincs is messze.
-Oké. Akkor indulunk?. kérdezte Sam
-Igen. Gyere.- mondta Bill és kivezette Samet a teremből
-És mond csak, mióta ismered Roryt és Annt?- kérdezte a fiú
Sam érezte a feszültséget Bill hangjában, tudta hogy csak azért hozta fel ezt a barátok témát hogy ne üljön közéjük a kínos csönd, ami sajnos egyre gyakrabban előfordult. Az elején még egész jól ment minden, Bill még poénkodott is, de most kezdett begubózni a saját világába.
-Amióta az eszemet tudom.- válaszolta Sam
-Ahha..- bólintott halványan, majd zsebre dugta a kezét és a járdát bámulva haladt tovább Sam mellett
-Figyelj, Bill..- kezdett bele a lány- Ugye tudod hogy nem harapok? Legalábbis általában nem.- nevetett fel röviden- Miért mész a járda másik felén? Félsz tőlem?
-Mi? Ja, nem..dehogy.-mondta még mindig a járdát bámulva
-Baj van?- kérdezte Sam
-Nem, dehogy. Miért?- nézett fel zavartan majd újra lesütötte a szemét
-Ugye tudod hogy én nem akarok semmit se rád erőltetni? Vissza mehetünk a szállodába ha akarod...
-Nem, semmi bajom. Jól vagyok, én csak..
Samantha megállította majd maga felé fordította a fiút és a szemébe nézett.
-Figyelj, nem szeretném hogy most kényszerből legyél itt. Azt szeretném hogy jól érezd magad.
-Miért fontos neked hogy én mit érzek?
Sam felhúzta a szemöldökét.
-Miért kérdezed ezt?
-Nem akarom hogy miattam érezd kellemetlenül magad.- Bill egész végig a földet nézte, Sam alig hallotta hogy mit motyog
-Tessék?
-Nem, csak mondd azt, hogy unod a társaságomat...
-Mi? Bill, nyugalom. Mi ütött beléd? Miért mondasz ilyet? És én miért tennék ilyet? Nem értelek..
-Tom erősködött annyira hogy eljöjjek.- mondta Bill
-Tessék?- Sam meglepődötten állt a fiú előtt aki egyszer tekintett fel hogy belenézzen a szemeibe- Miért mondasz ilyeneket? Az elején minden olyan simán ment, hirtelen mi ütött beléd?
-Egy érzés, ami nem hagy nyugodni..- emelte fel a fejét Bill
-Na ide figyelj.- kezdett bele Sam- Nem kell sajnáltatnod magad, a sebeidet nyalogatod és elfelejtesz élni. Mégis mit gondolsz? A boldogság csak úgy simán az öledbe fog esni? Nem, harcolnod kell, és elszakadni a múlttól hogy teljes életet élj. Ez a te bajod.-
-Ezt is csak egy nő mondhatja.- kapta fel a fejét Bill
-Igen? Akkor tudod mit? Felejtsük el az egészet. Hibáztam, emberi dolog..- mondta dühösen Sam, majd sarkon fordult és eltűnt a házak között

*Sam*

A véletlen nem létezik 9. rész Sarokba szorítva

Meglepetés. :) :) :) Bónuszként elhoztam a Véletlen nem létezik  9. részét :) szóval igazán nincs miért panaszkodnotok ;) Igyekszem írni :)

Minden jót és vigyázzatok magatokra! :)

A véletlen nem létezik

9. rész

Sarokba szorítva

“Bármilyen félelmet le tudsz győzni, ha erre felkészíted a tudatodat. Emlékezz, a félelem nem létezik máshol, csakis a tudatodban!”

Ijedten meredtem rá, és mikor óvatosan megérintette az arcomat, felszisszentem.
-Csak nem fáj?- kérdezte
Elhúztam a fejemet a kezétől, majd lehunytam a szememet.
-Azt hitted hogy ilyen hamar megszabadulsz tőlem?- kérdezte gúnyosan
Zihálni kezdtem és újra pánikba estem. Előjött bennem a rettegés, attól féltem hogy újra bántani fog..
-Mike?- hallatszott egy hang a hátam mögül
Alistair állt a szobám ajtajában.
Mike ránézett és óvatosan magához húzott, majd egy apró csókot nyomott a homlokomra amitől felszisszentem.
Alistair mögött megjelent Nick is, aki furcsa tekintettel nézett Mike-ra, majd elindult felém.
-Lana? Ő meg kicsoda?- kérdezte
-A férje vagyok, inkább te kicsoda vagy!?- nézett végig rajta lenézően
Nick meglepetten nézett rám, én pedig próbáltam lenyelni a könnyeimet amelyek kifakadni kezdtek. Kibontakoztam Mike öleléséből és elindultam a folyosó ellenkező irányába.
Mike utánam se nézett, hanem Alistair felé fordult és beszélni kezdett vele.
Nick azonban utánam jött és gyengén megfogta a jobb kezemet.
-Lana.- szólt utánam és óvatosan maga felé fordított- Miért nem mondtad el?
-Mert nem. Különben sem tűnt úgy, hogy izgatna téged.- szűrtem a fogaim között a könnyeimmel küzdve
-Lana, túlságosan jól ismerlek téged. Miért néztél rá ennyire...nem is tudom, rettegés ült ki a tekintetedre.- mondta elborzadva
Az ajkamba haraptam majd lehajtottam a fejemet.
-Minek jöttél vissza Nick? Már semmi nem olyan mint régen.- mondtam
-Azt hittem ezen már túl vagyunk.- mondta
-Nem, és soha nem is leszünk túl rajta. Elhagytál engem Nick, és ezt soha nem fogom megbocsájtani.- mondtam
-Miért mondasz ilyeneket? Mi történt veled?- Nick szemei meglepettek voltak és mintha valamitől megijedt volna
Felnéztem rá és halkan a fülébe suttogtam.
-Igazad volt. A legjobb ha kimaradsz az életemből.- suttogtam
-Lana...- kezdett bele- Én nem hiszek neked. Mit mondott ez az alak hogy ennyire megváltoztál? Mit csinált veled?- kérdezte
-Maradj ki ebből.- mondtam
-Nem, nem maradok ki ebből. Ha megint történik veled valami...- Nick ekkor megakadt
Ahogy a szemembe nézett mintha látta volna a sok hazugságot amit az imént a fejéhez vágtam.....mintha látta volna mindazt ami történt velem, és azt, aki ezt az egészet tette velem. Felismerte ha valakit akarata ellenére bántanak vagy kényszerítenek dolgokra, látta hogy az, akit mások a férjemnek neveznek, valójában milyen ember.
Mert a világon senki nem ismert jobban mint a legjobb barátom.
-Ő tette. Igaz?- kérdezte
Lehunytam a szemem.
Nick megsimította a sérült arcomat és közelebb húzott magához.
-Egyszer már megígértem neked hogy vigyázok rád, és ezt be is tartom. Soha nem engedem hogy még egyszer egy ujjal is hozzád érjen. Hallod, Lana? Soha többet.- mondta
Némán figyeltem őt, nem mertem megszólalni, de Nick kemény és határozott arca egy kissé megijesztett. Mintha ölni is képes lett volna, furcsa elszántság és bosszú fénylett a szemében amit még életemben nem láttam.
-Lana.- hallottam Mike hangját Nick háta mögül
Nick megfordult és mintha védőn állt volna elém, megszólalt:
-Most el kell vinnem innen.- mondta keményen Nick
Mike furcsán nézett rá.
-Már miért kéne?
-Dr. Carter szólt hogy vigyem őt a kettes vizsgálóba mert a röntgen talált valamit a fejében a baleset miatt. valószínűleg a hatalmas ütések amelyek a fejét érték, nyomot hagytak és súlyos károsodást is okozhatnak. Ön nem tudja mi történhetett vele?- kérdezte Nick
Megszorítottam a kezét.
Mike furcsán nézett rá.
-Már honnan tudnám? Egyáltalán ki a fene maga?- kérdezte Mike
-Az lényegtelen.- mondta Nick
-Szóval mit is akarnak csinálni a feleségemmel?
-Mint mondtam..- indult el Mike felé Nick- Meg kell vizsgálni.
-Ennek most örülnöm kéne? Maga szerint biztos kezekben van és nem kell féltenem?- kérdezte Mike
Nick gúnyosan felnevetett.
-A legnagyobb biztonságban.- mondta
Mike rám nézett majd jelentőségteljesen végigmérte Nicket, aki fölé tornyosult.
Ijesztően festett ahogy rá nézett, még soha nem láttam ilyennek.
Féltem hogy olyat tesz amit később megfog bánni, elvégre nem ismeri Mike-ot, nem tudja kivel áll szembe és hogy mire képes, ha valaki az útjába áll.
Alistair megfogta Mike vállát majd megszólalt.
-Gyere.- érzékelte a furcsa feszültséget köztük
-Máris megyek Alistair.- mondta Nicket bámulva-És várhatóan meddig lesz bent?
-Ameddig szükséges.
-Ki vagy te hogy megmondd..- kezdett bele Mike
-Menni készült nem?- kérdezte Nick
Mike lenézően végigmérte őt majd újra megszólalt:
-Egy közönséges közmunkásnak, egy mentősnek nem kéne hogy ekkora szája legyen, főleg nem azokkal szemben akiknek nagyobb hatalmuk van, mert megüthetik a bokájukat.- mondta
-Ebből látszik hogy nem ismer.
-Nem is bánom.- mondta gúnyosan, majd rám nézett- Majd még találkozunk. Szia drágám.- köszönt el, majd a csokrot ledobta az egyik székre és hátat fordított majd elment
-Ez meg mi volt?- indult el felé Alistair
Közelebb léptem Nickhez, és megfogtam a kezét.
-Semmi, csak gondoltam megismerkedek vele.- mondta Nick
-Megismerkedsz? És mi az hogy nagyobb baja is lehet? Hogy találtak valamit a fejében? Ezt miért csak most mondod?- idegeskedett Alistair
-Nyugodj meg, Nincs semmi baja, csak azért mondtam hogy elvigyem őt a közeléből.- mondta
-Miért kéne elvinned őt a közeléből?
-Azért mert nem olyan ember, mint amilyennek mutatja magát.- mondta és közelebb húzott magához
Alistair furcsán nézett rá, majd a hátunk mögé pillantott, ahol megjelent Lisa.
-Mi a  baj?- hallottam a hangját a hátam mögül
-Itt volt Mike.- mondta Alistair
-Hogy mi? Hol van most? Én...- kezdett bele Lisa és elindult a folyosón, mire Nick megragadta a kezét
-Elment.
-Hagytátok elmenni? Hogy hagyhattad?- nézett rám
-Ti mit tudtok amit én nem?- nézett végig hármunkon
-Semmi olyat amit tudni szeretnél.- mondta Nick
Lisa dühösen nézett rá.
-Neked elmondta?
-Nem.
Lisa rám nézett.
-Nem kellet elmondanom.- suttogtam
-Rájöttem anélkül is.- fejezte be Nick
-Akkor szépen elmegyünk a rendőrségre.- mondta Lisa
-Nem. Nem megyünk el.- mondtam
Lisa egyre dühösebb lett.
-Meg akarsz halni?- kérdezte
-Hát pont ez az, Lisa.- estem kétségbe- Hát nem látod?  Teljesen sarokba szorított, nagyon jól tudja hogy nem tehetek ellene semmit, és ez az igazság. Nincs esélyünk ellene. Ha börtönbe is csuknánk, megtalálná a módját hogy kiszabaduljon és bosszút álljon mindannyiunkon.- mondtam
-Nem vagyunk olyan sebezhetőek mint azt gondolja.- mondta Lisa
-Dehogynem. Megölne mindnyájunkat.- mondtam
-Tessék? Szóval ti azt állítjátok hogy Mike... a férjed tette ezt veled?- nézett végig rajtam Alistair
-Ezt inkább folytassuk a kórteremben.- mondta Nick és bevezetett a szobába majd becsukta az ajtót.
-Miért nem mondtátok el?- kérdezte
-Pont emiatt. Te is veszélybe kerülhetsz.- mondtam
-Ne nevettess Lana.- mondta
-Nem ismered őt.- mondtam
-Ezt pedig nem úszhatja meg...ugye te is tudod?

Vakáció extrákkal 9. rész Este...és ami utána van

Mizujs Drágáim? Hoztam nektek egy új részt közkívánatra a  vakáció extrákkalból :) Remélem azért valamennyire örültök. A minap kiraktam egy szavazást hogy szeretnétek e Novella író versenyt, és amennyiben igényt tartanátok rá arra kérlek benneteket hogy jelentkezzetek és szavazzatok :) Ha lesznek visszajelzések elkezdem a munkálatokat. Kommentben vagy Chaten  írjatok :)

Addig is jó olvasást!

Vakáció extrákkal

9. rész

Este...és ami utána van

"Milyen gyönyörűséges, milyen kacér és magabiztos! Egyetlen pillantásával porba tudja sújtani, és ezt ma este már többször meg is tette"

Nem akartam azt mondani hogy épp aludni próbáltam, így hát egy barátságos mosolyt erőltettem az arcomra.
-Nem, dehogy. Gyere csak be.- álltam félre hogy betudjon jönni majd elindultam a kanapé felé
-Köszi.- lépett be, majd becsukta magam mögött az ajtót- Hol van Sam és Rory? Azt hittem már visszajöttek.- jött utánam
-Nem rég mentek el, bementek a városba bulizni.- forgattam a szemem mert fogalmam se volt arról hogy a fenébe lehet nekik még ennyi energiájuk...
-Az nem semmi, jól bírják.- ült le mellém
-Nekem mondod? Lassan már nem tudok velük lépést tartani.- nyomogattam unottan a távirányítót
Greg nevetni kezdett.
-Pedig néha rád is rád férne egy kis szórakozás. Azért jöttél, nem igaz?- mosolygott
-De, de nem rögtön az első nap mikor hulla fáradt vagyok. Először ki akarom pihenni magam és csak utána szórakozni.
-Nem lehet hogy Tom miatt van az egész?- nézett rám- Hogy nem akarsz ki mozdulni?
-Mi? Hogy nem akarok elmenni? Ugyan már...- nevettem fel zavarodottan
-Nem, az hogy nem akarsz vele találkozni.
-Hát igen, miért akarnék vele találkozni?- néztem rá értetlenül
Nem akartam tovább boncolgatni a témát, egyrészt azért mert semmi kedvem nem volt szembesíteni magamat azzal hogy Tom alias Mr. Töketlen legújabb és legfrissebb prédája vagyok és valószínűleg nem áll le addig míg én nem állok meg neki, másrészt pedig azért mert elaludtam ott helyben.
-Nem tudom. Mondd meg te...- nézett rám komolyan
-Greg, mi a...- kezdtem bele de félbeszakított
-Itt volt nálad?
-Kérlek hagyjuk ezt.- hunytam le fáradtan a szememet
-Nem Ann, ő nem olyan mint amilyennek mutatja magát- mondta Greg- Sokkal rosszabb. Megbánthat téged és azt nem akarom. Benne nem lehet megbízni..
-Engem nem kell féltened Greg, nagyon is jól ismerem a fajtáját, tudok vele bánni.- mondtam
-Biztos vagy benne? Látom hogy nézel rá.
-Miért? Hogy nézek rá?- nyitottam ki bosszúsan a szememet és felálltam
-Én csak azt szeretném hogy legyél egy kicsit óvatos, nincsenek hátsó szándékaim.- tette össze a két tenyerét mintha csak imádkozna- Még csak egy napja ismerlek de esküszöm még soha nem  találkoztam hozzád hasonlóval.
-Látod Greg?! Az olyanok mint Tom, mindig ilyen dumával kezdik. Mégis mit akarsz elérni, én milyen vagyok?
-Teljesen más mint a többi. Gyönyörű vagy de nem érdekelnek a fiúk, nem hívod fel magadra a figyelmet, megpróbálsz a háttérben maradni mégis, talán mindenkinél jobban szeretnél egy kis törődést hogy igaz szerelemből szeressenek téged. Ezt szeretnéd, nem?- fogta meg a kezemet és leültetett maga mellé
-Sokszor elgondolkodok azon hogy mi az ami igazán boldoggá tenne.- mondtam halkan
Greg arcán egy mosoly jelent meg.
Különösen éreztem magam, Gregnek igaza volt, alig egy napja ismertük egymást , máris olyan mintha mindig is barátok lettünk volna. Ő kiismert engem, én pedig őt, kell ennél több!? Máris túl fontos lett számomra.
Olyan volt mint Rory és Sam, olyan akiben meglehet bízni és számítani lehet rá.
Fogalmam se volt mikor gondoltam így legutóbb egy hímneműre.

*Ann*

*Rory*

-Szerinted ciki hogy nem emlékszem a srác nevére? Nem tehetek róla, annyira kacifántos.- toporzékolt Sam mellet Rory miközben várták a két fiút a szálloda bárjában
-Annyira nem.- vont vállat Sam majd beleivott a narancslevébe
Rory csak ekkor vette észre.
-Sam, te mióta iszol este narancslét?- kérdezte, mire Sam csak mosolygott
-Most óta. Muszáj józannak lennem ha komolyan akarok beszélni Billel. De tőled meg se kérdezem hogy miért nem iszol valami rendeset...
Rory felemelt fővel a szokásosat kezdte mondani.
-Maradok a kólánál. Én tudok alkohol nélkül is bulizni.
-Igen, tudom. Meg se kellet volna kérdeznem.- fordult vissza a pult felé Sam
-A pasik miért késnek folyton a randikról?-szólalt meg Rory és fürkészni kezdte a termet
-Hát mert azt hiszik ha lóg valami a lábuk között, akkor bármit megtehetnek.- mondta Sam
-Ahha..- vigyorgott Rory majd felcsillant a szeme- Ott jön.
Sam követte a pillantását.
-Most már eszedbe jutott a neve?- vigyorgott gonoszul Sam
Rory elvörösödött.
-Nem, de nem baj, megkérdezem tőle.
-Hogy mi?- nevetett fel Sam- Te tudod....- fordult el, mire Rory oldalba vágta
-Sziasztok.- köszönt mosolyogva a fiú, majd adott Rorynak két puszit
-Szia.- mosolygott kínosan Rory, majd vakarni kezdte a tarkóját
-Valami baj van?- kérdezte a srác
-Hát öhm..nem..csak egy picit szégyellem magam..
Sam felnevetett.
-Miért? Mi a baj?- nézett rá komolyabban
-Hát tudod..- kezdett bele Rory- Annyira elbűvölt az a gyönyörű szemed és a hangod, hogy elfelejtettem a nevedet.
Sam újra hangosan felnevetett.
A srác furcsán nézett Roryra de ő is mosolyogni kezdett.
-Semmi baj, előfordul, köszönöm a bókot.- nevetett fel- Sebastian vagyok.
-Sebastian, ahhhaaaa...- nyújtotta meg a szót Rory
-És ezt volt olyan nehéz megjegyezni?- hajolt közelebb hozzá Sam
-Cssss.- intette le Rory- Akkor nehéznek tűnt.- mondta majd vigyorogva visszafordult a sráchoz
-Akkor? Hova megyünk?- karolt bele Rory
-Nem is tudom, Szeretnél táncolni?- pörgette meg Roryt aki mosolyogni kezdett majd Samhez fordult
-Itt hagyhatlak?- kérdezte
-Persze... csak..
-Mi a baj?
-Nem tudom hol van Bill. Lehet hogy nem is akar találkozni velem, csak nem merte a szemembe mondani..- kezdett aggodalmaskodni Samantha
Rory elmosolyodott.
-Nem hiszem.- nézett Sam háta mögé mosolyogva
Sam követte a tekintetét és meglátta az egyedül ácsorgó Billt a tömeg kellős közepén és ő is elmosolyodott.
-Akkor én megyek is.- mondta Rory- Jó szórakozást.- adott egy puszit Samnek, majd újdonsült barátjával elindult a táncparkett felé és el is tűnt a sok ember között.
Sam vett egy nagy levegőt és elindult a fiú felé. Félt hogy valamit rosszul fog csinálni és a srác ott hagyja őt egy szó nélkül. Látta Bill arcán hogy egy kicsit kétségbe van esve, így ő is kezdett pánikba esni.
"Mi lesz ha....Na jó, elég.." Megálljt parancsolt magának és kifújta a levegőt. " Nem lesz semmi baj, nem lesz semmi baj..." ismételgette magában, mígnem odaért a fiúhoz, aki szótlanul meredt rá.
-Szia.- szólalt meg Sam
-Szia.- motyogta Bill- Bocsi hogy késtem, de..- kezdett bele de Sam közbevágott
-Semmi gond, megértem. Az ilyen fontos ember mint te, még nyaralás közben sem pihenhet igazán. Gondolom rengeteg dolgod van.- hadarta Sam
Bill halványan elmosolyodott.
-Nem, defektet kaptam.- mosolygott
Sam érezni kezdte ahogy elönti a forróság.
-Csak vicceltem.- nevette el magát Bill- Ugye nem haragszol?
Sam furcsán nézett rá, nem értette a hirtelen jött hangulatváltozásait, csak úgy mint Annél. Bill olyan volt  mint Ann, egyik pillanatban világvége hangulata van, máskor meg ő a világ legboldogabb embere.
Ezt egyiküknél sem értette, sőt, gyűlölte ezt a tulajdonságukat.
-Nem, nem haragszom. Én csak ezt hittem...- kezdett bele Sam
-Semmi gond.- mosolyodott el a fiú- Felkérhetlek egy táncra?- nyújtotta a kezét
Sam elvigyorodott.
-Ki nem hagynám!

*Rory*

*Ann*

Három negyed nyolc volt, én pedig már nagyon éhes voltam. Felálltam a kanapéról és lekapcsoltam a TV.t, majd elindultam az ajtó felé. Csöndben akartam  lemenni az étterembe, nehogy a majdnem szomszédom észre vegyen. Össze szorítottam a fogamat, és óvatosan kinyitottam az ajtót. Lábujjhegyen kiléptem a folyosóra és megfordultam hogy becsukjam az ajtót.
Sikerült.
Elmosolyodtam.
-Szia Ann. Na hát, micsoda véletlen, mi mindig összefutunk.
Megfordultam és Tom önelégült vigyorával találtam szembe magam, amint lazán, egyik lábát a falnak döntve álldogál.
-Véletlen, mi? Na húzz el innen.- morogva elindultam a lift felé
Tom elrugaszkodott a faltól és követni kezdett engem. Lazán átkarolta a vállamat és beszélni kezdett.
-Nagyon csinos vagy.- mondta
-Mondtam már neked hogy idegesítő vagy és legszívesebben seggbe rúgnálak?- kérdeztem , majd megnyomtam a gombot
-Ne légy gonosz.- biggyesztette le az ajkát
-Hagyj békén.- mondtam, mire kinyílt az ajtó, én pedig beléptem a liftbe, ő pedig mellém
Felsóhajtottam.
-Alig várom az estét.- nyomta meg a gombot, mire elindultunk lefelé

Vakáció extrákkal 8. rész Veszedelmes

Heló mindenki. Meghoztam az új részt a Vakáció extrákkalból :) Mindenkinek jó szórakozást és kellemes hétvégét kívánok :)

 

 Vakáció extrákkal

8. rész

Veszedelmes

"Az igaz szerelem veszélyes jószág, belülről ragadja meg az embert, úgy tartja rabságban, és ha nem szabadulhat idejében, bármire képes lesz érte."
 

-Én is szeretlek.- mondta mosolyogva
-Mi a fenének jöttél utánam? Az agyamra mész Kaulitz.- néztem rá szemrehányóan
-Ajjaj, már most úgy beszélsz mint a friss házasok. Mi lesz 20 év múlva?- mosolygott szemtelenül
Ilyenkor a falat tudtam volna kaparni.
-Hagyjál már békén.- beakartam csukni az ajtót de ő lazán belökte és mellém lépett
-Nem akarod újra kezdeni ezt az ismerkedős dolgot?- súgta játékosan a fülembe
-Akkor már az elején fejbe lőnélek.- súgtam neki vissza
-Olyan gonosz vagy.- csukta be maga mögött az ajtót majd sértődötten méregetett engem
-Nincs valaki más akit piszkálhatnál?- kérdeztem
-Itt vagy te nekem. Érted még a holdat is lelopnám az égről.- mondta
-Jaj, ne fárasszál már kérlek.- túrtam bele a hajamba
-Miért? Kimerültél?
-Igen Kaulitz, és te is ráteszel két lapáttal. Leszívod az összes agysejtemet.- mondtam
-Miért? Kevés van?- vigyorgott mintha olyan vicceset mondott volna, mire felkaptam egy párnát a kanapéról és a képébe hajítottam
-Nem, okostojás. Csak utálom ilyen idiótákra pazarolni az időmet. Egyáltalán mi a fenének vagy itt? Azért jöttem fel hogy egyedül lehessek és pihenjek egy kicsit, úgyhogy húzd el a csíkot.- ültem le bosszúsan a kanapéra
-Sajnos nem tehetem. Itt kell maradnom veled vagy megőrülök.- ült le kényelmesen mellém
-Na jó, álljunk meg egy szóra- álltam fel mérgesen- Ki engedte meg neked hogy leülj?
-Hogy mi?- nézett rám értelmetlen, vigyorgó arccal
-Jól hallottad. Az agyamra mész ezzel az idióta viselkedéseddel. Olyan vagy mint egy neveletlen tinédzser.- mondtam
-Akkor te leszel az én neveletlen hercegnőm.- mondta levakarhatatlan vigyorral a képén
-Na idefigyelj.- egyre idegesebb lettem- Két másodpercet adok hogy felállj és elhúzz innen vagy különben úgy seggbe rúglak hogy kirepülsz a hetedikről.- mondtam
-Esküszöm te hihetetlen lány vagy. Még egy lány sem ajánlotta fel hogy megtanít repülni.- vigyorgott
Mély levegőt vettem.
-Menj innen vagy esküszöm behúzok egyet.
-Majd később.- ült föl- Amúgy Samantha és Rory üzeni hogy nem lesznek ott a vacsorán mert elmennek randizni. Sam eléggé összemelegedett az öcsikémmel, Rory pedig a fagyis sráccal megy el nyalni..fagyit..gondolom.- vigyorodott el
Na ne... ezzel a tökkel ütöttel kell lemennem enni? Mondjuk ki mondta azt hogy kell?
-Akkor miért nem maradtál lent velük?- kérdeztem
-Hát pont ezért. Egyedül voltam és néztem ahogy beszélgetnek, ahogy lassítva bámulják egymást. Úgy gondoltam nekem is ki kell próbálnom valakivel.- mondta
-Be tudok ajánlani valakit.- mondtam
-Nekem nem kell, már megtaláltam az igazit.- mért végig mosolyogva
-Én még nem, és nem is fogom, úgyhogy húzd el a csíkot.- mondtam
- Miért vagy ennyire igazságtalan?- játszotta a sértődöttet
-Igazságtalan? Mondok neked valamit Kaulitz amit nem tudsz. Nem kedvellek és soha nem is foglak, ezt vésd az eszedbe.Elég ilyen idiótával volt már dolgom, nagyon jól tudom hogy mit akarsz, de azt garantálom hogy ha tovább fogsz piszkálni, a füledből nyakkendőt csinálok és kihajítalak az ablakon.- mondtam- Vetted azt az adást?
Tom felállt majd vigyorogva elindult felém.
Magabiztosság és győzelem ült ki az arcára, majdhogynem fennhangon és gőgösen fordult felém és közelebb hajolt majd a fülembe suttogta:
-Majd meglátjuk.- suttogta és egy apró puszit adott a fülcimpámra majd egy féloldalas sunyi vigyorral az arcán kiment az ajtón.
Megőrjített a viselkedésével és a gesztusaival. Annyira próbáltam harcolni ellene, féltem attól hogy megadom magam, pedig nagyon is tudtam hogy mit akar elérni, csak kihasználna. De az a mosoly amit folyton láttam az arcán amikor rám nézett...áhh, biztos mindenkinél ezt csinálja ha felakar szedni pár csajt. Hogy lehet valaki ennyire...ennyire szemét és egoista. Azt hiszi övé az egész világ, hogy megtehet bármit.
Eszembe jutott hogy fogom magam és felülök a legelső gépre és haza megyek...
Mint egy darab fa , úgy álltam a szoba közepén mikor is hirtelen nyílt az ajtó.
Samantha és Rory lépett be rajta vigyorgó arccal.
Megkönnyebűlten, mégis dühös arccal tekintettem rájuk.
-Hát ti? Nem úgy volt hogy..- kezdtem bele de félbeszakítottak
-Csak felkapunk valami lenge rucit és már itt se vagyunk.- mondta Rory és bement a szobájába
-De én nem akarok egyedül vacsorázni.- mondtam
-Ki mondta hogy egyedül leszel?- kiabált ki a szobájából Sam
Morogni kezdtem hogy " na persze még mit nem..hiányozna...ajánlom hogy ne legyen igazatok..."
Ekkor Samantah kilépett a szobájából és megpördült előttem
Egy narancs sárga egyszerű nyári ruha volt rajta.
-Na? Jól nézek ki?- kérdezte
-Mint mindig.- válaszoltam-Nem hittem volna hogy Bill ilyen hamar beadja  a derekát és rögtön elhív randizni.Azt hittem hogy egy kis szende szűz.- mondtam
-Ez nem randi, hanem A RANDI. És különben is, ne piszkáld, van elég gondja anélkül is hogy te langyikának csúfolod.
-Semmi rosszat nem mondtam rá.- mondtam
-Jólvan, csak tudod így is elég nehezen tudok szót érteni vele. Annyira zárkózott és.. és szűkszavú vagy mi. Pontosan a te megfelelőd csak fiúban.- mondta
Felnevettem.
-Hát, akkor sokat kell dolgoznod- veregettem hátba nevetve- Mert ha olyan mint én, akkor hogy is mondjam...
-Inkább bele se kezdj. A te észjárásodat soha se tudtam követni.
-Köszi.
-Figyelj, én csak annyit tudtam kihúzni belőle hogy egy szakítás miatt került a padlóra, és bár nem mondta, de tudom , nagyon lehet rajta látni hogy nem tud bízni egy lányban sem. Az , hogy bemegyünk a városba, az én ötletem volt, ő alig akart belemenni. Nem tudom hogy pontosan mi történt vele, de istenre esküszöm, ha egyszer találkozok azzal a csajjal, nem fogja megköszönni amit tőlem kap.
-Ennyire nincs jól?
-Most minden lányról azt hiszi hogy egy vérszívó szörnyeteg. Nem is tudom elképzelni hogy tud valaki ennyire megbántani egy ilyen aranyos fiút.
-Sammy, mutasd meg neki hogy te egyáltalán nem vagy olyan mint a többi. Ha kedves vagy vele, meghallgatod őt, semmit se kényszerítesz rá és csak úgy egyszerűen megtudod őt nevettetni akkor nyert ügyed van, ő pedig rájön hogy te vagy a világon a legaranyosabb lány és megbízhat benned.- mondtam
Sam elmosolyodott.
-Ez tényleg így van?- kérdezte -Én vagyok a legaranyosabb és legbájosabb? - tette hozzá mosolyogva
-Igen, te vagy az egyik. A másik a szomszéd szobában van.- mondtam
-Köszi a bókot drágáim. Na? Hogy festek?- kérdezte Rory
-Mi tartott ennyi ideig?- kérdezte Sam
-Csak nem találtam a bilincsemet.- vont vállat és elindult felénk
-A mit?- kérdeztünk rá egyszerre
-Csak vicceltem- nevetett fel- Azért annyira nem vagyok perverz. Habár....?!- vágott gondolkodó arcot mire Sammel összenéztünk
-Poén. Én csak jól akarom érezni magam. huppant le mellénk
-Mit is mondtál, hogy hívják a fagyis srácot?- kérdezte Sam
-Hát, aza  gond hogy túl hosszú a neve és nem tudom megjegyezni. Talán azért mert latin, spanyol...egy kicsit hasonlít Alejandróra vagy Robertóra...Mindegy, nem tudom. De mindegy is, nem igaz? Most meg mi van?- nézett ránk nevetve
-Szófosásod van?- kérdezte Sam
-Nem. csak örülök hogy minden kötöttség nélkül átbulizhatom az éjszakát.- mondta
-Ha már itt tartunk. Ti nem vagytok fáradtak? Hogy bírtok még elmenni bulizni?- kérdeztem- Én majd összeesek annyira kikészített a  repülőút...meg az az idióta Tom is.
-Idióta? Ugyan már, nem kell túlzásba esned.- mondta Sam
-Még csak nem is estem túlzásokba. Hihetetlen hogy mit tud művelni. Mindenhová követ. le se száll rólam, ti meg itt hagytok vele.- mondtam
-Ugyan már Ann, ennyire nem lehetsz ostoba.-karolta át a vállamat Rory
-Hogy mi?
-Hát nem veszed észre? Szerintem szerelmes beléd.- mondta vigyorogva
-Hát hogyne, még mit nem. Ez rossz vicc volt.- pattantam fel
-Ugyan már Ann, miért lenne lehetetlen?- kérdezte Rory
-Meg kérded? Dehogyis..mindenki tudja hogy mekkora egy idióta és hogy csak kihasznál mindenkit. Jesszus, még életében nem volt szerelmes, azt se tudja mit jelent ez a szó.- mondtam
-Szerintem meg ez a Szerelem első látásra.- mondta színpadiasan Rory
-Na jó. tudjátok mit? Inkább menjetek.- mondtam égő arccal
-Csak semmi szégyenlősködés. Na szia.- adott egy puszit Rory
-Bizony, szedd össze magad. Majd jövünk.- mondta Sam, majd mindketten kimentek az ajtón
Újra egyedül voltam.
-Na jó, elég. Igazuk van, össze kell szednem magam.- túrtam bele idegesen a hajamba majd felálltam
Úgy döntöttem alszok egyet mielőtt lemegyek vacsorázni.
Bementem a szobámba..atlétát és sortot húztam majd lófarokba fogtam a hajam és kerestem egy takarót majd összekuporodtam a kanapén és bekapcsoltam a TV-t. Már csukódtak a szemeim mikor hirtelen kopogást hallottam.
Kelletlenül felsóhajtottam de nem mozdultam  meg annak ellenére sem hogy tudtam ha nem nyitok ajtót minél hamarabb, akkor úgysem marad abba ez a z idegesítő kopogás, főleg ha ez az idióta Tom áll az ajtóban.
-A francba- morogni kezdtem majd nagy nehezen felálltam és az ajtó felé mentem
Már épp mondtam volna valami csúnyát, mert feltételeztem hogy ő áll az ajtóban, mikor s hirtelen megláttam Greget egy vigasztaló mosollyal az arcán.
-Szia.- köszönt udvariasan-Nem zavarok?

Minden.....

A Liebster Awardban el kellett mondanom magamról 11 dolgot ami rám jellemző. Úgy gondolom hogy kitudnám egészíteni még pár dologgal. Ott szinte csak a tulajdonságaimat és a szokásaimat tettem közzé, most viszont arról szeretnék írni hogy miket szeretek csinálni, mik a kedvenceim, mik a főbb jellemzőim. Bár a Blogban van egy olyan modul hogy "magamról", úgy gondolom ez korántsem teljes, így hát ha már a Blogot olvassátok legalább tudjátok hogy ki az aki nap mint nap foglalkozik az oldallal. ;) :D

Akkor kezdeném is :):

 Kedvenc filmem:   Az éhezők viadala

Akik ismernek gondolom nagy szemekkel néznek hogy nem az Alkonyatot írtam ide.. :P
Kb. egy hónapja a húgommal egyik este filmcímeket nézegettünk és akkor bukkantunk rá erre a filmre. Már korábbról is hallottam róla, megelőzte a hírnevét. Eleinte csak megvontam a vállamat, annyira nem dobott fel. Mikor a filmet töltöttük, azt hittem hogy majd simán bealszok mert unalmas és gagyi lesz, de hála az égnek kellemeset csalódtam. Mi több :) Ez lett a kedvenc filmem. Annyira lehet benne érzékelni a mai világban a szegények elnyomását és a kiközösítésüket. De maga az ötlet ahogy megálmodták ezt a világot,egyszerűen magával ragadott. Persze vannak benne olyan részek mikor legszívesebben kiütném a képernyőt de összesítve talán ez az elmúlt év egyik legjobb filmje. A látvány, a helyszínek a szereplők ahogy a cselekményt végig viszik, ahogy velük együtt izgul a néző, hát őszintén én majdnem széttörtem a fotel karfáját. :)
Sajnos a könyvet még nem volt szerencsém elolvasni de már tervben van az is :) Nem sokára, valószínűleg novemberben jön a második része, a Futótűz amely reményeim szerint hozza az első résznek a szintjét, sőt, talán túl is szárnyalja azt :)



Kedvenc könyvem: Twilight saga...

Gondolom most egy csomóan forgatni kezdik a szemüket. :D Nekem viszont ez a sorozat sokat jelent, ha úgy vesszük megváltoztatta a z életemet. Ne tessék rögtön arra gondolni hogy " jesszus, egy újabb "fanatikus". Korántsem vagyok fanatikus, csak szeretem a könyvet, és egyben a filmet is. Nagy hatással van rám, beletudom élni magam, és azért hagy ne mondjam de az írónő azért tudott valamit ha már ilyen nagy példányszámban adta el a köteteket ;) Úgy mint J.K. Rowling a Harry Pottert, vagy Becca Fitzpatrick a Csitt Csittet és folytatásait. De sorolhatnék még itt egy csomó sikeres könyvet is. 
Ha már a híres történeteknél tartunk.. gondolom hallottatok a szürke 50 árnyalatáról ( ki nem? ). Osztálytársam már jó ideje rágja a fülemet hogy olvassam el mert hogy tetszene..hm.. igen, ebben biztos vagyok, Tipikus női olvasmány.. :) Elnyerte a tetszésemet főleg hogy szinte csak pozitív kritikákat olvastam róla. De hát mindenkinek más a véleménye. 



Kedvenc sorozatom: Gossip Girl

 Igen..tipikus tini sorozat tele bonyodalmakkal, cselszövésekkel. :) Pont ezért tetszik annyira. Nagyon szeretem, magát a történetet (ami valjuk be, tele van csavarokkal) , a szereplőket ahogy folyton egymás ellen áskálódnak de közben tudnak igazán szeretni..Jó, ez biztos nyálasan hangzott de ez a véleményem róla. 
Oda vagyok a férfi szereplőkért, főleg a rossz fiú Chukért és Danért, annyira szexik :)  A másik meg....én nem tudom ki a sorozatnak a stylistja, de amilyen ruhákat láthatunk a női szereplőkön..azta, nekem egy évi ösztöndíjam se lenne elég egy ruhadarab vásárlására sem.. Jó, de hát ez egyéni probléma :D Én mindenkinek ajánlom aki szereti az ilyen jellegű sorozatokat. 


Kedvenc zené(i)m: 

Ezzel nagy bajban vagyok, van egy két nagyon nagy kedvencem, mint például Nickelbacktől a Lullaby című dal, vagy a Linkin Parktól a Numb, de valami miatt nem tudom egyiket se  az első helyre rakni mert még a végén lelkiismeret furdalásom lesz amiért az egyik előrébb került mint a másik. A többiről nem is beszélve. Bár a 11 kérdés között szerepelt hogy mi az aktuális kedvencem, oda muszáj volt kiraknom egyet a sok közül, szóval fogadjátok el azt a választ, hogy egyszerűen zene mániás vagyok :)


Kedvenc idézetem:

" Soha ne add fel, játszd végig a játékot " Gondolom ismerős :) ;). Mindig ezt mondogatom magamnak ha fel akarom adni ami mostanában elég sokszor megesik...
 " A hatalom néha amnéziát okoz, sokan elfelejtik honnan indultak " Sajnos ez egyre több emberre igaz, elszállnak maguktól ha nagyobb hatalom jut a kezükbe és szeretik kihasználni azokat akik alattuk vannak, éreztetik velük hogy ők senkik...a legnagyobb baj hogy én is körül vagyok véve ilyen emberekkel. Néha azért szívesen eléjük állnék és megmondanám nekik merre hány méter....


Kedvenc karakter:

Szeretem az akciódús filmeket amik tele vannak adrenalinnal és látványossággal :D Ezért a kedvenc karaktereim közé tartozik Jack Sparrow, aki egy igazi kultusz figura lett gondolom mindenki szemében, az enyémben biztos. Azok a mozdulatok és beszólások amiket a film alatt hallhatunk tőle...jó, ez Király Attila érdeme is, kivételesen jó szinkron hangot választottak A Kapitánynak. Imádom :)

A másik nagy kedvencem  a már jól ismert Winchester Duó az Odaátból. A két testvér, akik különös neveltetésben részesültek, démonokat hajkurásztak, de legfőbb céljuk az volt hogy megöljék azt a lényt aki kiskorukban megölte az édesanyjukat. Nagyon jó, ebben a sorozatban is olyan figurák és aranyköpések vannak, ráadásul a színészek sem utolsók :) A két főszereplő eléggé szemrevaló teremtés :)


 Kedvenc színész-színésznő:

Hm... :) Sok van. Általában ha látok egy jó alkotást akkor rögtön azt mondom hogy "jujjjj de szeretem őt meg őt meg őt..." Ez mind szép és jó, de azért vannak olyanok is, akik a mai szemmel már nem nagyon kerülnének a top 10-es listámra se... 
Na de most a kedvencekről van szó :)
Nagyon szeretem Johnny Deppet, egy kiváló színész, tehetséggel megáldva, amit mondjuk nem sok színésznek nevezett híres emberre lehetne mondani. Vannak akikre ha ránézek, megkérdezem, hogy mégis mi a fenét keres ott?! 

A már fentebb említett Odaát szereplők, Jared és Jensen is nagy favoritjaim, de ott van például Jim Carrey, aki az idiótán fésült sérójával feszitett az Ace Ventura című vígjátékban. Ő egy elbűvölő ember :) <3 
Továbbá Jackson Rathbone, az Alkonyat Jasperje :P , Ed Westwick, a Gossip Girl Chuck Basse, Ryan Reynolds a mindig totál szexuálisan kigyúrt kockahasával és a szemtelen mosolyával, nem utolsó sorban színészi tehetségével,Orlando Bloom, a még mindig fiatalos családapa ( aki a már jól ismert  Gyűrűk Urában Legolast játszotta aki kiskoromban az első szerelmem volt :D ), és végül, az örök fiatal Keanu Reeves <3
És most  a színésznők: Jennifer Lawrence..az Éhezők viadalában nyújtott teljesítményéért le a kalappal, nálam a maximális pontot érte el a színészi alakításban. 

Charlize Theron... láttátok az Édes Novembert? Igazi depressziós és romantikus film amin én tele sírtam a párnámat. De komolyan.... Egy halálos beteget játszik, ( egyébként Keanu Reeves a partnere ) de olyan hitelesen alakítja a karaktarét hogy teljesen át tudod érezni a film mondani valóját, a hangulatát és azt, ami a szereplőben lejátszódik, mennyit szenved, a fájdalmát és a szerelmét.
Leighton Meester.... a Gossip Girl Blairje aki szeret mások fölött uralkodni. :) Abszolút jól játsza a szerepét, mintha rászabták volna :) 
Blake Lively...ugyancsak a Gossip Girlből. Ő játsza Serenát, Blair legjobb barátnőjét. De láthattuk már  a Zöld lámpásban is, Ryan Reynolds mellett.
Azt hiszem ennyi.. :)
  

Kedvenc mese:

Spongya Boob :) Imádom, azt a szerencsétlen kis szivacsot a tökkel ütött brigádjával együtt. Sokaknak kihívás ezt végig nézni mert eléggé agyzsibbasztó, de én pont ezért szeretem.



Azt hiszem ennyi lenne.. :)
 
 
 

A véletlen nem létezik 8. rész Sajgó emlékek

Sziasztok drágáim. Hoztam nektek egy új részt A véletlen nem létezik-ből, annak ellenére hogy nem nagyon kaptam visszajelzéseket. Viszont ha folyton leragadnék ennél a témánál, nem haladnék semmit a történetekkel, ezért már nem is érdekel.. Úgyhogy aki akar az ír, aki nem, az nem.. 

Jó olvasást és további szép napot!

A véletlen nem létezik

8. rész

Sajgó emlékek

Csodálkozva és könnyes szemekkel néztem az ajtóban álló alakra. Vajon ez igaz vagy csak beképzelem magamnak!? Az ütés amely a fejemet érte lehet hogy agykárosodást okozott és hallucinálni kezdtem...
-Nick...ez most nem alkalmas....- kezdett bele Lisa dühösen
-Tessék?-szólaltam meg
Lisa sóhajtott egyet majd Nick felé fordult.
-Minek jöttél ide? Mikor legutóbb láttalak egy elég idióta választ adtál a kérdésemre. Most minek jöttél vissza?-kérdezte Lisa
Nick tett egy lépést felém majd megszólalt.
-Csak tudni akartam hogy jól vagy..- nézett rám
Szóval még sem képzeltem be..
-Nick...én azt hiszem..- kezdtem bele de hirtelen megakadt a nyelvem és nem tudtam tovább folytatni. Pedig már annyiszor elterveztem magamban hogy mit fogok neki mondani mikor újra találkozom vele, de most egy hang se jött ki a torkomon..
-Én csak annyit szeretnék mondani hogy sajnálom.- mondta lehajtott fejjel a padlót nézve
Még csak a szemembe sem volt képes nézni.
-Sajnálod? Csak ennyit tudsz mondani?- kérdeztem remegő hanggal
Lisa rám nézett majd megszólalt.
-Akarod hogy kiküldjem?- kérdezte
-Magunkra hagynál Lisa?- néztem rá könnyes szemekkel majd óvatosan megtörültem a szememet és Nickre néztem.
Lisa felsóhajtott majd jelentőségteljesen Nickre nézett és kiment a szobából.
Az ajkamba haraptam majd újra megszólaltam.
-Szóval? Hallgatlak.- mondtam
-Mit akarsz hallani?- kérdezte
-Például hogy mit keresel itt.
-Hozzád jöttem.
-Minek?
-Azért hogy megbizonyosodjak róla hogy jól vagy e?- indult el az ágyam felé majd leült
-Honnan tudtad hogy itt vagyok? 6 év után képes voltál felvenni a telefont?- kérdeztem
-Nem. Nem telefonált senki.- mondta
-Akkor? Nagyon jól tudod hogy nem szeretek ilyen dolgokkal barkobázni.
-Nem emlékszel?
-Mire kellene emlékeznem?
Nick felsóhajtott.
-Mikor Lisa rád talált a lakásán félholtan...- kezdett bele de félbeszakítottam
-Várj egy picit. Szóval te voltál az, aki el látta a sérüléseimet? Vagyis nem képzeltem be azt az egészet? Emlékszem hogy fölém hajoltál és próbáltál szóval tartani, azt mondogattad hogy nem lesz semmi baj. Te voltál az, ugye? De mit kerestél ott?
-Mentős vagyok, ez a dolgom. De akkor nem tudtam hogy hozzád megyek, hogy téged kell hogy úgy mondjam stabil állapotba hoznom. Eléggé kritikus volt az állapotod, én pedig azt hittem nem foglak tudni rendesen ellátni. Mikor megláttam hogy te fekszel ott, én azt hittem meghaltál. Megijedtem, attól féltem hogy nem tudok felülkerekedni ez érzéseimen ami akár az életedbe is kerülhetett volna. Pánikba estem, még soha nem féltem  annyira mint akkor.
Meglepetten néztem rá.
-Szóval neked köszönhetem hogy életben maradtam.- mondtam
-Ez a kötelességem.- mondta
-Nick, én sajnálom hogy úgy neked rontottam....- kezdtem bele
-Nem, semmi gond. Megérdemeltem azért amit tettem veled.- hajolt közelebb hozzám és óvatosan megfogta a kezemet
-De miért tűntél el egyik napról a másikra? Akárhányszor hívtalak nem vetted fel a telefont, még vissza sem hívtál. Miért? Haragudtál rám vagy még most is gyűlölsz valami miatt?- kérdeztem
-Nem, nem gyűlöllek, dehogyis...- kezdett bele- Én csak...nem akartam azzal fájdítani a szívemet hogy...
-De ennek semmi értelme..- vágtam bele a szavába
-Lana, egyetemre mentél, én meg ott maradtam San Fransiscóban és eleinte egy autómosóban dolgoztam napi 14 órában. Szerinted mennyire illettem volna bele a te egyetemi életedbe?
-Ugye tudod hogy ez elég rossz kifogás.- mondtam- Te vagy a legjobb barátom. Hiányoztál nekem , szükségem lett volna Rád.
Nick zavartan tekintett rám, majd felsóhajtott.
-De most itt vagyok.- mondta
-Igen.- mosolyodtam el halványan majd óvatosan megsimogattam a fejét- Hogy kerültél ide, New Yorkba? Azt hittem hogy San Fransiscóban vagy a szüleiddel.
-Fél éve költöztem ide, miután apám meghalt.- mondta
Felszisszentem.
-Ne haragudj, bocsánat. Nem tudtam. Részvétem.- mondtam zavartan
-Semmi gond Lana.- mosolyodott el halványan- Lehet hogy szemétség amit mondok de már várható volt. Nagyon leépült, és végül agyvérzésben halt meg. Anyám azt mondta hogy jöjjek New Yorkba hagyjam magam mögött az eddigi életemet és kezdjek egy újat. Így jelentkeztem egy tanfolyamra, hogy mentős legyek.- mosolyodott el
-Amiért hálás vagyok. Mondtam már hogy jól áll az egyenruha?- kérdeztem
Nick felnevetett.
-Köszönöm kicsi Lana.
-Jaj, de rég neveztél így. Már nem vagyunk hat évesek.- mondtam

****

-Hányszor mondjam hogy ne legyél olyan feltűnő. Csak kövesd úgy,  hogy ne vegyen észre.- Mike az irodájában ült, és egy férfivel beszélt telefonon.- De most lerakom mert még van egy csomó dolgom. Majd hívj vissza ha van új fejlemény.- nyomta ki a készüléket
Ekkor kopogtak az ajtón.
-Tessék. Szabad.- szólt ki Mike, mire nyílt az ajtó és belépett rajta egy férfi
-Hívattál.- csukta be maga mögött az ajtót
-Igen, így van. Ülj le, beszélnünk kell.- mondta Mike, mire a férfi leült
-Hallgatlak.- helyezte magát kényelembe
-Szóval, te már sokszor segítettél nekem, most is szükségem van rád. Fel kell készülnünk arra, hogy a feleségem esetleg kinyitja a száját és köpni fog a rendőröknek.
-Vagyis egy szilárd alibire van szükséged...
-Igen. Biztos ami biztos. Bár nem hiszem hogy Lana szembe merne szállni velem.- egy gúnyos mosoly ült a szájára - De mint te, az ügyvédem, fel kell készülnöd mindenre ha engem esetleg megvádolnak valamivel.
-Természetesen. Volt hogy cserben hagytalak?!
-Nem, és remélem hogy így is marad ha érted mire gondolok....
A férfi nyelt egyet majd határozottan megszólalt..
-Nem lesz gond. De pontosan mivel is vádolnának meg?
Mike elvigyorodott.
-Amúgy nem értem miért bünteti azt a törvény, ha a férj megleckézteti a feleségét mert nem engedelmeskedett neki. Ez a Közel Keleten nem így megy, ott a nők megkapják  a magukét ha nem fogadnak szót...
A férfi furcsán nézett, de végül bólintott.
-Értem. Szóval fizikai erőszakkal vádolnának téged. És mi legyen az alibi? Mondjuk hogy elutaztál üzleti útra?- tette fel a kérdést
-Ez nem is rossz ötlet. De akkor el kell intézned hogy mindenki aki ismer engem ezt igazolja is. Mindenki aki itt dolgozik, vagy aki találkozott velem az elmúlt napokban. Már úgy is kerestek a kórházból de egyszer sem vettem fel, de úgy döntöttem ma meglátogatom a lábadozó feleségemet.
-És ha kérdezik hogy miért nem jöttél rögtön, azt fogod mondani hogy üzleti úton voltál Európában.- mondta a férfi
Mike elvigyorodott.
-Pontosan. Úgyhogy intézkedj, én pedig megyek a virágoshoz egy kiengesztelő virágcsokorért.- állt fel a székéből Mike
-Rendben. Majd hívlak.- mondta a férfi majd felállt és kiment az ajtón

****

Épp beszélgettünk Nickel, mikor hirtelen Alistair jelent meg az ajtóban.
Meglepetten nézett kettőnkre.
-Nick? - kérdezte
Alistair ismerte Nicket, elvégre akármilyen ritkán is jött hozzánk, Nick gyerekkorunkban folyton nálunk volt, így a családból mindenki ismerte őt.
-Alistair.- állt fel Nick- Vagy Alistair bácsi?
Alistair elmosolyodott majd kezet fogott Nickel.
-Nem vagyok olyan öreg.- mondta
-Igen, tudom.- válaszolta Nick, majd leült az ágyra
 Alistair odaadta a teát majd megkérdezte.
-Te itt? Nagyon rég nem láttalak.- nézett Nickre
-Hát igen... de Lisa nem mondta? - kérdezte Nick
-Mit?
-Nick New Yorkba költözött.- mondtam
-Igen? És mit dolgozol?- kérdezte Alistair
-Hát.. a kórházban....
-Nick mentős lett.- fejezetem be a mondatot
-Igen? Gratulálok. Ahhoz képest hogy kis srác korodban űrhajós akartál lenni..- mondta Alistair
-Az már rég volt, de még nem késő.- mondta Nick
Alistair felnevetett.
- Na haragudjatok de ki kell mennem.- ültem föl mire mindketten megmozdultak.
-Rosszul vagy?- kérdezte Nick
-Nem, csak mosdóba kell mennem.- mondtam
-Kikísérjelek? -kérdezték egyszerre
-Csak segítsetek felvenni a köpenyt.- szólaltam meg fájdalmasan
-Nem kéne mászkálnod...- mondta rosszallóan Nick és megfogta a vállamat majd óvatosan talpra segített.
-Nem vagyok rokkant.- mondtam
Nick segített felvenni a köpenyt én pedig lassan tettem egy lépést előre és meglepődötten tapasztaltam hogy egész könnyen ment. Nem sajgott annyira a hátam..
-Kikísérlek.- mondta Nick
-Nem, nem kell, tényleg. Megy ez egyedül is.Komolyan.- mondtam
-Nem, Lana...- kezdett bele Alistair
-De igen.- indultam az ajtó felé majd vissza néztem- Ti addig beszélgessetek, miattam pedig nem kell aggódni.
Nick megrázta a fejét majd utánam szólt.
-Nem jó ötlet Lana. Még elég labilisan mész.
-De itt vannak a nővérek, és különben sem lesz bajom.- mondtam majd kiléptem az ajtón és végig néztem a folyosón. Eszem be jutott Lisa, nem tudtam hova ment.
Felsóhajtottam majd balra fordultam mikor távolról egy ismerős hangot hallottam. Megdermedtem, a szívem mintha egy pillanatra már nem dobogott volna..
-Jó napot. A feleségemet keresem, Lana Hendersont. Megtudná mondani nekem hogy melyik kórteremben találom?- hallottam a hangját
Zihálni kezdtem, a szemeim kétségbeesetten keresték hogy merre tudnék szaladni, elmenekülni. De ha tudtam volna se sikerült volna elbújnom előle.
Megfordultam és Mike mosolygó tekintetével találtam szembe magam.
Észrevett.
-Szia kicsim. Most már nem kell félned, itt vagyok.- állt előttem egy csokor rózsával, majd közelebb jött és mosolyogva megszólalt.- Hiányoztál! Remélem nincs nagy bajod.

Díj Diane-től és Ginától :)

Díj Diane-től és Ginától

 A szabályok:
1. : Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.
2. : A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!
3. : 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4. : 11 embert kell megjelölni! (nincs visszajelölés/visszaadás)

11 dolog rólam:

1. Őszinte -   Általában ha a véleményemet kérdezik mindig megmondom hogy mit gondolok az adott dologról, vagy személyről. Szeretek őszintén beszélni másokkal/ másokról és ugyan ezt várom el én is.

2. Megbízható -  Legyen szó bármekkora titokról amiről tudom hogy nagyot robbanna ha a köztudatba jutna, soha, még csak meg se fordulna a fejemben az, hogy tovább adjam másoknak.A legjobb érzés az, hogy azok akiket szeretek, tudják hogy megbízhatnak bennem feltétel nélkül.

3. Érzékeny -  Sajnos túlságosan is, bár ennek oka is van. Sokszor elgondolkodok azon hogy ha nem történt volna egy bizonyos, rossz dolog az életemben még sok évvel ezelőtt, akkor vajon ugyanilyen ember lennék? Mert bár azt mondják hogy a nők sokkal érzékenyebbek, de ennyire? Van hogy csak csúnyán néznek rám vagy erősebben rám szólnak máris a bőgés határán vagyok.

4. Film őrült -  Nos igen.....nagyon nagy film rajongó vagyok, szinte minden típusút megnézek, na jó, egy kivételével.... ;) Imádom a vígjátékokat, a romantikus filmeket, a fantasykat, kaland filmeket,horror filmeket, akciófilmeket. Vagyis szinte az összeset. Szeretem ha egy film újat tud bemutatni, tetszenek a könyv alapján készült művek is mint például Az Éhezők viadala, a Twilight, A Gyűrűk Ura vagy a Harry Potter. A DVD gyűjteményemben ezek mind megtalálhatóak, rajtuk kívül van még kb. 800 filmem.

5. Könyv faló -  Imádok olvasni, mindegy hány oldalas, ha nagyon érdekes és le tud kötni, fél nap alatt képes vagyok kiolvasni egy vaskosabb darabot. Sok kedvencem van, bár mostanában valahogy egy könyvet se tudtam elolvasni, pedig már 4 példány is van a várólistámon. Úgy gondoltam majd a vizsgák után mikor már kevésbé stresszesek a mindennapjaim és nem kell annyit tanulnom, na meg persze gyakorlatra járni ( szakács tanuló vagyok ). Bár már arra is gondoltam, ha elkezdenék egy könyvet, lehet hogy elterelné a figyelmemet a rossz dolgokról amik mostanában felgyülemlenek bennem és nem hagynak nyugodtan gondolkodni.

6. Stresszelős -  Erre nem vagyok büszke de sajnos így van. Nagyon durván rá tudok stresszelni bizonyos dolgokra, emiatt nem egyszer estem komoly depresszióba. Van hogy remegve, össze szűkült gyomorral megyek iskolába vagy dolgozni mert félek hogy mi vár rám, mit fogok elszúrni.

7. Zene őrült -  Bizony, erre van a legnagyobb szükségem. A telefonom is tele van a kedvenc számaimmal, vannak amelyeket rongyosra hallgatok de egyszerűen nem tudom megunni. Ahhoz hogy írni tudja és megjöjjön az ihlet, zenére van szükségem. Sok féle zenét meghallgatok, a rocktól kezdve az R'N'B- ig. Az életem fontos része. :)

8. Barátok-Család -  Nélkülük elveszett lennék, ők mindig mellettem állnak akármekkora bajba is keveredek. A nehéz időszakokban is mindig mellettem állnak, és ez nagyon sokat jelent számomra. Sok szeretetet és odaadást kapok tőlük, amit próbálok viszonozni  minden egyes nap. Nélkülük nem bírnám ki az élet megpróbáltatásit.

9. Nagyszájú -  Nem mindig, csak ha a helyzet megkívánja. Vagyis ha kiállok az igazamért, na jó, volt már rá példa hogy ez se kellett hozzá, csak úgy simán ha éppen rossz kedvem volt,kicsit erélyesebben szóltam vissza. Néha jól jön ha kiállok a saját véleményem mellett, de  volt már rá példa hogy ok nélkül szemtelenkedtem másokkal. Persze ezt utólag mindig megbánom.

10. Barátságos -  A baj az hogy ezt sokan kihasználják, bár volt már rá példa hogy emiatt is keveredtem már bajba, hogy túl barátságos vagyok mindenkivel. Még ha utálok is valakit, mindig mosolygok és jókedvűen köszönök neki, pedig tudom hogy kölcsönösen ki nem állhatjuk egymást. Valahogy nem az én szerepem az hogy másokat szadizzak még ha utálom is őket... :)

11. Fantázia dús -  Bezony :) Olyan fantáziám van... ha ezt mind papírra vetném...az igazság az, hogy nem is lenne elég papírlap hozzá. Szeretek elmenekülni a világ elől a sajátomba, és beleképzelni magamat egy másik, szebb és boldogabb világba.


Diane kérdései:

1. Van olyan dolog, amit másként csinálnál, ha visszamehetnél az időben?
Igen, van, bár lehet hogy nem ugyan az az ember lennék mint most, de azért kíváncsi volnék arra hogy a baleset-amely meghatározta az életem alakulását- nem történt volna meg, vajon boldogabb és elégedettebb lennék az életemmel?!

2. Mi az, amit mindenképpen meg szeretnél tenni az életedben?
Kijutni külföldre, világot látni.

3. Van valamilyen rossz szokásod?
Hááát...öhmm...sok. De nem a káros szenvedélyre kell gondolni xD Inkább csak annyit mondanék hogy vannak dolgok amelyeket gondolkodás nélkül lesz*rok, és ez a hozzáállás nem éppen megfelelő.

4. Ha most becsukod a szemed, mi jut először eszedbe?
Ryan Reynolds és Ed Westwick :)

5. Mik a terveid a jövőre nézve?
Elakarom végezni az óvónő képzőt.

6. Mi az aktuális kedvenc számod?
Nickelback- Lullaby

7. Szerinted melyik a legjobb tulajdonságod?
Segítőkész vagyok.

8. Melyik a legrosszabb?
Nagyszájú. :P

9. Család vagy karrier?
Karrier. Ebben a sz*r világban nem érdemes családot alapítani ezért inkább a karrieremet szeretném növelni, és elérni a céljaimat.

10. Ha választhatnál magadnak valami természetfeletti képességet, mi lenne az?
Hatalmas szuper nagy fizikai erő xD :D

11. Hiszel a szellemekben és démonokban?
Igen. De nem szeretnék egy rosszindulatú túlvilági lénnyel sem találkozni. A jók meg úgy sem zaklatnak.

Gina kérdései:

1. Mi a legnagyobb álmod?
Kiadni egy könyvet :D

2. Van kedvenc sorozatod (, ha igen, mi az)?
Több is :) Supernatural, Gossip Girl, Vampire Diaries, Secret Circle.... <----- The Best ;)

3. Hobbid/hobbijaid?
Írás, DVD- zés, olvasás, zenehallgatás. :)

4. Kedvenc együttes és miért?
TH :) Meghatározó része lett az életemnek, általuk kezdtem bele az írásba, na meg persze Diane barátnőm hatására ;)

5. Kedvenc szín?
Kék és Zöld mániás lettem :)

6. Vannak testvéreid?
Vannak. Egy bátyám,húgom és öcsém van :)

7. Ki az a személy, akit soha nem hajítanál ki az ágyadból? (Álompasi/álomcsaj)
Hát ez nagyon nehéz kérdés. De akkor legyen Ed Westwick és Ryan Reynolds :)

8. Kedvenc versed vagy dalszöveged?
Hát....ismételten ebből is sok van... xD De akkor legyen a  Nickelbacktől Lullaby című dal

9. Van olyan zeneszám, ami hatással volt rád, vagy meghatározó volt az életedben (, ha igen, melyik)?
Az összes komolyabb szerzeményű szám amelyet meghallgatok mind hatással vannak rám.

10. Miért kezdtél el írni?
Barátnőm hatására, és így megtaláltam önmagamat.

11. Ha választhatnál, milyen természetfeletti fajhoz tartoznál?
Szimplán szuperhősök :P



A baj az, hogy nem ismerek más blogolókat, csak Ginát és Diane-t így nem tudom tovább küldeni.
De ha annyira szeretnétek itt vannak az én kérdéseim is:

1. Piszkos a fantáziád?
2. Szereted az extrém dolgokat?
3. Mennyire vagy hiszékeny típus?
4.Milyen őrültségeket csináltál mostanában?
5. Milyen filmeket szeretsz ( Címmel ) ?
6. Sok barátod van?
7. Mi a kedvenc idézeted?
8. Csalódtál már olyanban akit nagyon szerettél?
9. Van ideálod?
10. Nagykorú vagy már?
11. Találkoztál már hírességgel?

A véletlen nem létezik 7. rész Rettegés

Újra itt vagyok és elhoztam nektek a Véletlen nem létezik 7. részét. Remélem értékelitek hogy egy nap két részt is hozok, két történetből ;) :D :P
Na de nem húzom az időt! Jó olvasást!

A véletlen nem létezik

7. rész

Rettegés

"Semmitől sem félek annyira, mint a félelemtől."

Furcsa hangra lettem figyelmes. Mintha távolról jött volna, elmosódott, de ismerősnek tűnt..
Tompa érzékeimmel nem voltam képes kiszűrni a több féle hangot amit a fülem hallott. Lüktetni kezdett a fejem ahogy próbáltam összpontosítani. Megrezgett a szemhéjam és gyengén kinyitottam a szememet.
Fehérség, fehér ágyak, székek, asztalok, falak. Furcsa szag.
Kórházban voltam.
Amennyire volt erőm, visszagondoltam hogy mi volt, mi történhetett.
Apa temetése, a repülő út, elmentem Lisa lakására, ott volt... ott volt Mike, ebben biztos voltam.
Reflexszerűen végignéztem a szobán hogy nincs e ott és nem vár engem. De aztán újra eszembe jutott valami... Lisa talált rám mert a földön feküdtem, igen, ott feküdtem mert...mert...
Itt folyni kezdtek a könnyeim és hangosan zokogni kezdtem.
Zihálni kezdtem mint aki nem kap levegőt, pánikba estem mert attól féltem hogy újra eljön hozzám és....
-Lana.- hallottam egy hangot az ajtó felől mire megláttam Lisát amint egy dobozzal a kezében elindul felém.
Könnyes szemekkel néztem rá majd rá kellett jönnöm hogy az arcom egy része furcsán nagyobbnak tűnt mint a másik. Fájt mikor véletlenül hozzáértem mert leakartam törülni az arcomat.
Még hangosabban felzokogtam.
Lisa a karjába zárt és látni lehetett rajta hogy próbál minél óvatosabban hozzám érni.
-Lana nincs semmi baj. Itt biztonságban vagy. Nem kell félned, nyugodj meg.- mondta
-Nem akarom. Fáj, nagyon.- egyre hangosabban kezdtem zokogni, szinte hisztérikusan, kétségbeesetten, halálfélelemmel.
Lisa mintha megijedt volna, felállt és kiment mire még jobban kétségbeestem. Pár másodperccel később egy orvossal és két ápolóval tért vissza.
-Lana, nyugodjon meg.- az orvos elővett egy injekciós tűt
Egyre nőtt bennem a feszültség, a félelem.... rettegtem, de úgy mint még soha életemben.
-Hagyjanak békén, kérem. Meg akarok halni.- zokogtam elkeseredetten mire az orvos a két ápoló segítségével a kezembe mélyesztette a tűt majd rám nézett.
-Sajnálom.- mondta, de épphogy ezt meghallottam már tompulni kezdtek  a hangok én pedig mély álomba merültem
****
-Lisa, mi történt?- Nick éppen az egyik orvosi szobából jött ki
Lisa megtörülte az arcát majd a fiúra nézett.
-Sokkos állapotba került, az orvosok most beadtak neki egy erős nyugtatót. Azt mondták reggelig nem kel fel.- mondta
Nick vett egy mély levegőt majd leült az egyik székre és a fejét a kezeibe temette.
-Nick, miért hagytad őt el? Van fogalmad arról hogy min ment keresztül évekig?- kérdezte Lisa
-Én... én tudom hogy mit érez..- kezdett bele
-Nem, neked fogalmad sincs arról hogy mit érez. Ha tudtad volna akkor nem hagytad volna el őt.
-Nem hagytam el, ő hagyott el engem.- mondta Nick
-Te meg a büszkeséged miatt nem kerested többé?! Ő volt a legjobb barátod.- mondta Lisa
-Ezt te nem értheted.- állt fel dühösen Nick
-Akkor magyarázd el hogy megértsem.- mondta Lisa
Nick farkasszemet nézett a lánnyal majd megszólalt.
-Mennem kell.- mondta majd elindult a folyosón mire Lisa utána kiabált
-Szeret téged Nick, de soha nem fogja megbocsátani amit tettél.- kiabálta, mire a fiú mintha meg se hallotta volna tovább ment és kiment az ajtón.
Lisa szemei megteltek könnyel, majd leroskadt az egyik székre és zokogni kezdett.
****
Fájt a fejem és hányingerem volt. Arra emlékeztem hogy mikor legutóbb fenn voltam sötét volt, legalábbis az ablakokból nem jött be világosság, de most csak úgy ragyogott a nap.
Mennyit aludhattam? Napokat? Vagy csak egy éjjelt?
A szívem nem kalapált olyan hevesen mint legutóbb, de mikor újra eszembe jutottak a homályos emlékek, újra könnybe lábadtak a szemeim.
Ekkor egy ismerős jelent meg az ajtóban és halványan rám mosolygott.
Alistair bácsi zsebre dugott kézzel méregetett engem.
-Jó reggelt.- köszönt biztatóan és mintha várta volna a reakciómat, egy pillanatra oldalra nézett.
-Alistair...- kezdtem bele
Lassan elindult az ágyam felé majd megállt közvetlenül mellette.
-Hogy aludtál?- kérdezte
-Nyugodtan.- suttogtam
-Akkor jó. Itt van a húgod is. Alszik a melletted lévő szobában. Egész éjjel melletted virrasztott.- mondta
-Sajnálom.- újra gyűlni kezdtek a könnyek a szememben
-Csss, semmi baj. Nyugodj meg.- óvatosan leült az ágyamra-Emlékszel valamire?
-Nem.- vágtam rá halkan
Pedig nagyon is tudtam hogy ki tette ezt velem, Mike állt bosszút rajtam azért amiért faképnél hagytam. De tudtam, ha ezt bárkinek is elmondom, újra bosszút áll rajtam. Meg fog ölni.
Rettegtem tőle de nem mertem szembe szállni vele. Még ha börtönbe is kerülne, megtalálná a módját hogy tönkre tegye az életemet, hogy megöljön.
Ismertem a férjemet, neki semmi nem szabhatott határt, semmitől nem rettent vissza.
-Biztos vagy ebben? Nem láttad a támadódat?
-Lisa mit mondott neked?- kérdeztem
-Mit kellett volna mondania?
-Nem tudom.... egy betörő volt nem?!
Alistair furcsán nézett rám.
-Lisa szerint igen.- mondta
Egy pillanatra megállt a szív verésem mert attól féltem hogy Lisa esetleg elmondta Alistairnek vagy rosszabb esetben a rendőrségnek..
-Én nem láttam semmit.
-Viszont ha betörő volt akkor el kellett volna tűnnie az értékeknek, nem? Viszont semmi nem hiányzik a lakásból, a tárcád is megvan. Akkor mit akarhatott tőled? Nem lehet hogy valakinek a sajátos bosszúja lenne? Ismersz valakit aki...
-Nem, nem tudok róla hogy valaki is bántani akart volna. Nem.
-Értem.Minden esetre a rendőrség keményen nyomoz az ügyben. Azt mondták elkapják a tettest.- mondta
-Igen, minden bizonnyal.- motyogtam
Alistair vett egy nagy levegőt, majd egy kis hatás szünet után megszólalt.
-Kérsz valamit? Nem vagy éhes?- kérdezte
-Egy tea jól esne.- mondtam
-Rendben.- mosolyodott el majd óvatosan megsimogatta  fejemet
-Alistair, mi van anyával? Elmondtad neki hogy én....
-Nem, nem mondtam el. Nem hiszem hogy jó ötlet lett volna ha a férje halála után azzal a hírrel fogadom hogy a lányát szinte félholtra verték. Jaj, ne haragudj, nem akartam.- csuklott el a hangja
-Semmi baj, és most ki van mellette?- kérdeztem
-Felhívtam a feleségemet, tudod, Mirandát hogy pár napra jöjjön San Fransiscóba míg én itt vagyok nálad.- mondta
-Igazán nem kellett volna..- kezdtem bele
-Dehogynem.- suttogta
Mintha csillogott volna a szeme mikor rám nézett. Könnyek gyűltek a mindig kemény tekintetére.
-Most megyek, hozok neked valamit.- mosolyodott el halványan majd megfordult és kiment az ajtón
Nem bírtam nyugton feküdni, egyre feszültebb lettem, muszáj volt sétálnom egyet. Óvatosan felültem majd lassan felálltam..legalább is próbáltam volna ha nem estem volna vissza a fájdalomtól. Összeszorított fogakkal felhúztam hálóingemet és felszisszentem mikor megláttam a hatalmas sötét foltot a derekamon ami egészen a hátam közepéig ért.
-Te jó ég.- suttogtam elborzadva
-Lana.-hallottam Lisa hangját- Jól vagy?
Az ajtó felé pillantottam.
-Lisa... igen, vagyis..nem.- mondtam
Lisa elindult felém majd megállt mellettem és óvatosan megfogta a vállamat.
-Megígérem hogy kicsinálom. Meg fogom ölni azért amit tett veled.- mondta
-Lisa, kérlek ne kezdd el...- mondtam
-Muszáj szólni a rendőrségnek. Nem úszhatja meg. Ezt már nem. Eleget szenvedtél miatta.- mondta
-Nagyon jól tudod hogy nem tehetem.
-De, nagyon is teheted. Sőt, muszáj ha nem akarsz meghalni.- mondta
-Lisa, én... kezdtem bele de hirtelen megjelent valaki az ablak előtt. Furcsán ismerősnek tűnt de nem akartam hinni a szememnek.
-Nick.- suttogtam erőtlenül
Lisa követte a tekintetemet majd felszisszent.
-Ő az!?- néztem Lisára
-Igen.- mondta
Nick elindult az ajtó felé és benyitott.
Szótlanul figyeltem, majdhogynem hitetlenül.
-Szia Lana.