Vakáció extrákkal 1. rész A nagy út előtt

Bár bizonytalan voltam hogy mikor tudom felrakni az első részt de nem bírtam a lelkesedésemmel és már ma elkezdtem gépelni és tádámm kész is lettem. A történet három lányról szól akik elutaznak életük legelső igazi nyaralására a Maldív szigetekre azzal a reménnyel hogy végre kitudják pihenni magukat, lazíthatnak. A zárkózott Ann összeismerkedik Greggel a fiatal orvostan hallgatóval akinek megtetszik a lány. De még érkezésükkor találkoznak az eszméletlen ikrekkel s köztük Tom rögtön belekezd szokásos csajozós viselkedésébe. Tom próbálkozásai makacs elutasításban végződnek, Ann nem enged a fiúnak. Rorynak előkerül  pasizós énje, Sam pedig próbál végre a sok csalódás után végre szerelembe esni. De ha  mindez még nem lenne elég a súlyos szerelmi háromszög tönkreteheti az eddig létrejött barátságot és a majdnem szerelmet.

Két tűz között... Jó olvasást! :)

 Vakáció extrákkal

 1. rész

A nagy út előtt

 -Samantha, készen vagy?- kopogott be Rory Sam ajtaján miközben folyamatosan az óráját nézte.
- Mindjárt. Még egy perc.- szólt ki az ajtó mögül
-Figyelj, ha tovább csigázol lekéssük a gépet. Ráadásul a taxi már vagy öt perce áll a ház előtt.- türelmetlenkedett Rory
-Jól van, mindjárt jövök na.- bosszankodott Sam
Mialatt a két legjobb barátnőm osztotta egymást, én a bőröndökön üldögéltem álmos és nyúzott arccal. Be kellett látnom hogy nem vált előnyömre az öt órai kelés. Már csukódtak a szemeim mikor Rory hirtelen megrázta a vállamat.
-Ann, szólj a taxisofőrnek hogy jöjjön be a csomagokért.- mondta idegesen a táskájában kotorászva
-Nem kellett volna akkor szólni mikor leparkolt a ház előtt?- álltam föl és nyújtózkodni kezdtem.
Rory ellentmondást nem tűrve nézett rám.
-Jól van, jól van már megyek is.- adtam meg magam majd kinyitottam az ajtót és beszóltam a sofőrnek. Bementünk a csomagokért és mialatt pakoltunk Samantha nagy nehezen kikukucskált az ajtón majd egy nagy sóhaj kíséretében elindult az ajtó felé. Megkönnyebbült hogy Rory nem állt az előszobában egy bárddal a kezében. Ha valaha is létezett ellentét hármunk között az az, hogy Samnek nem valami jó az időérzéke ellentétben Roryval aki szeret hamarabb ott lenni ha kell fél órával a megbeszélt helyen vagy időben. És én? Hát az attól függ milyen kedvem van.
Világéletünkben különcnek tartottak  mert mások voltunk, de mi mindig feltétlenül kitartottunk egymás mellett, úgy szerettük egymást ahogy vagyunk, a hibáinkkal együtt. Samantha a lázadó korszakában már a középiskolában lilára festette a haját, Rory még ezelőtt répa vörösre amit elég nehezen tudtam megszokni, de még a főiskola alatt visszafestették eredeti hajszínüket, Rory a sötét barnát, Sam pedig a szőke színt.  Kamasz korunkban Sam volt a balhésabb, Rory a megfontolt partyarc én meg a nagyszájú humorista. Kiegészítettük egymást és mindig kitartottunk a bajban. Mikor bekerültünk a főiskolára mindhárman külön szakon kezdtünk tanulni. Rory fogorvosira ment, Sam esküvőszervezőnek én pedig szakácstudományomat fejlesztettem tovább, de hiába a különböző érdeklődés együtt maradtunk, még össze is költöztünk. És annak már hat éve.... most pedig életünk legnagyobb utazására készülünk. A Maldív szigetekre már két hónappal ezelött lefoglaltuk a szállást és már vagy négy éve gyűjtünk arra hogy egyszer végre eljussunk a világ egyik legszebb helyére.
Mikor végre sikerült az utolsó csomagot is a kocsiba tenni Rory a szemöldökét ráncolva az ajtóhoz fordult ahol Sam állt az ujján pörgetve a lakás kulcsot.
-Kész vagytok?- mosolygott bájosan
-Ezt mi is kérdezhetjük lajhár kisasszony. Mi tartott ennyi ideig?- kérdezte Rory
-Előkészítettem magam az útra.- mondta miközben a zárral babrált- Akkor minden megvan? Semmit se hagytunk otthon?
-Nem. A listámon minden ki van húzva, úgyhogy minden megvan.- mondta elégedetten Rory majd hátat fordítva nekünk elindult a kapu felé és beszállt a kocsiba.
-Gyere, menjünk.- mondtam Samnek és elindultam a kapu felé
Sam bezárta  a kaput majd beszállt mellém a hátsó ülésre.
Elindultunk a repülőtérre. Én már előre parázni kezdtem...rettegtem a repüléstől főleg azért mert még soha életemben nem ültem repülőn. Nem tudtam mire számítsak, direkt nem is reggeliztem nehogy baj legyen ebből és véletlenül valakinek az ölébe hányjak. Persze Roryék próbáltak nyugtatni hogy nem vészes meg ilyesmi..nem sokat hatott.
-Ne parázz már. Nyugi, oké?- nevetett fel Sam
-Hát hogyne. Nyugodt vagyok én.- fújtam ki a levegőt
-Ugyan Ann, nem vészes. Kibírod. Ez nem kocsi.- biztatott Rory
Ez megnyugtató tényleg...bár a kocsiban is rettegek ülni, akkor mi lesz ha egy, a levegőben repülő masinára kell felülnöm? A kocsi legalább a földön közlekedik.
-Szedd össze magad. Gondolj arra hogy milyen szép helyre megyünk. Gondolj bele hogy három hétig semmi más csak a tengerpart és izmos kezű pasik na meg a koktélok. Nincs is ennél jobb nem igaz?- kacsintott a visszapillantó tükörben Rory
Nagyot sóhajtottam. Ha akkor tudtam volna hogy ki vár rám, tettem volna egy nagy hátra arcot és vissza se néztem volna.