Vakáció extrákkal 2. rész Hirtelen meglepetések

Újra itt vagyok a második résszel ami kicsivel hosszabbra sikeredett az előzőnél ;), próbálok nem annyira elmaradni a részekkel :D Mindenkinek jó olvasást és kellemes őszi szünetet kívánok! :)

Vakáció extrákkal

2. rész

Hirtelen meglepetések

Nemsokkal furcsa gondolatmenetem után a taxi megállt a repülőtér előtt. Kifizettük a sofőrt és leadtuk a csomagjainkat. A jegyeket már jóval ezelőtt lefoglaltuk nehogy valami közbejöjjön.
-Amióta az eszemet tudom mindig is erre az utazásra vágytam.- mondta Sam mohó áhítattal a szemében
-Maldív szigetek. A világ legszebb helye.- mondta Rory elmélázva- Ránk fér már egy kis lazítás.
- Így van. Kiérdemeltük.- helyeseltem.- Különben is, már elegem volt a főnökömből. Örülök hogy három hétre megszabadulhatok tőle.
- Nyugi Ann. Már nem sokáig kell ott robotolnod. Ha összejön a vállalkozás amibe belekezdtél akkor többé már nem kell hallgatnod annak a puffancsnak a rizsázását.- mondta Rory
Nagyot sóhajtottam.
- Hát, jó lenne. De megfogadtam, ha valaha is nagy ember leszek soha nem fogom elfelejteni honnan indultam.- mondtam
- Emiatt ne fájjon a fejed. Te alapból nem olyan ember vagy aki csak úgy keresztül néz másokon.- mondta Sam
Elmosolyodtam.
-Na jó, ne lelkizzünk már- szólalt meg Rory- Inkább menjünk mert lekéssük a gépet.
Sammel összenéztünk majd vigyorogva követtük Roryt.
Átestünk a különböző ellenőrzéseken, megnézték nincs e nálunk fegyver vagy valami szúrós fémes tárgy. Rory egész végig vigyorgott ahogy a fiatal valószínűleg tapasztalatlan új fiú ügyetlenül próbál bánni a fémdetektorral mert zavarba jött barátnőnk kacérkodásától. Leginkább Samet zavarta hogy idegenek másznak a képébe mert gyanúsnak tűnik ha egy nőnél hegyes körömreszelő van.
-Jesszus, csak azért mert néhány seggfejnek ölési hajlamai vannak attól én még nem vagyok pszichopata.- morgolódott Sam
Mosolyogva megrántottam a vállamat majd az előttem álló férfira néztem.
- Kész vagyunk Hölgyem.- mosolygott majd előreengedett.
-Köszönöm- mosolyogtam zavartan majd elindultam.
Ezután a beszállítóhídon sorba álltunk.
-Hol is vannak a jegyek?- kérdezte Rory elmélázva.
- Öhm.. tessék? Hol is vannak? Most ugye hülyéskedsz? Azért nem adtad oda nekünk mert elhagytuk volna. Nálad vannak.. ugye?- suttogta Sam
Rory gonoszul elvigyorodott.
- Hát persze.- nyúlt a táskájába- Tessék.- nyomta a kezünkbe a papírt.
-Az ilyen vicceidet nem tudom értékelni.- motyogta Sam mire Rory csak elmosolyodott
- Miért nem az első osztályon foglaltattál jegyet?- kérdezte Sam
-Azért mert az ennek a jegynek a triplájába került volna és az pénzkidobás.- Nézd a jó oldalát Sammy, így is eljutunk oda, ráadásul együtt ülünk.- monda Rory
-Hogy mennek itt a számozások? Nem szabják meg hogy hova üljünk?- kérdeztem rá
- De megszabják.- mondta Sam és lenézett a papírjára.- Nekem a B15-ös.
-Akkor én a.. várjunk csak... E22-es? Az meg hogy lehet?- néztem fel a papíromból- Az bőven a B után jön. Rory!- fordultam Rory felé aki elkerekedett szemekkel nézett fel a papírjából
-G5- ös. Ott!- mutatott egy  ülésre ami mellett egy olyan férfi ült aki nagyobb volt mint egy kétajtós szekrény. Nekem sose volt bajom a kövér emberekkel de aki ott ült.. őszintén szólva megijedtem tőle. A reggelt már egy kiadós grillcsirkével kezdte két nagy szelet tortával. Az úgy nem semmi, pedig még fel sem szállt a gép.
-Ezt ugye nem mondjátok komolyan? Rory, nem úgy foglaltattál jegyet hogy mindhárman egymás mellet ülünk?- fordult dühösen Rory felé Sam
-De..de- kezdett bele Rory mikor végre észrevettük hogy sorra kerültünk
Egy kedves utaskísérő fordult felénk.
-Jó reggelt, kérem mutassák a jegyeket.- fordult elsőnek Rory felé aki rémülten szuggerálta a G5-ös ülést
-Hölgyem, jól érzi magát? - vette ki a kezéből a jegyet mire Rory feleszmélt és megszólalt
-Egy idióta vagyok. -mondta
-Sajnálom.- válaszolta az utaskísérő majd felnézett és visszaadta a jegyet- Ön a G5- ösben ül, ott!- mutatott az említett hely felé
-Na ne mondja. Észrevettem ha nem tudná. Nem lehet valahova máshova leülni vagy cserélni valakivel?- nézett kétségbeesetten Rory
Az utaskísérő elmosolyodott.
-Sajnálom de nem. Már sehol sincs hely, az ülések megteltek. Nincs üresedés.
- Uhh... hát jó..- vett egy mély levegőt majd felénk fordult- Amire büszke vagyok az az hogy bárkivel képes vagyok szót érteni. Igen....és ez a fickó se lesz kivétel.
Sam felnevetett majd megsimogatta Rory vállát.
-Minden jót.- mondta Rory majd elindult az ülése felé
Az utaskísérő most Sam felé fordult.
Sam odaadta neki a jegyét majd rám nézett.
-Azt hiszem hosszú lesz ez az út.
Elmosolyodtam.
-Csak várd ki a végét.- kacsintottam
- Hölgyem, ön a B15-ösben ül, ott!- mutatott egy kb. 10 éves kis srác mellé aki látszólag nem tudott végigülni egy 7 órás repülőutat, ugyanis még a gép felszállása előtt se tudott megülni a hátsóján.
-Ehhe...- Sam zavartan elmosolyodott majd puffogó tekintettel elvette a jegyét és egy kínos pillantást vetett velem majd elindult az ülése felé
Én következtem. Odaadtam a jegyemet és az utaskísérő máris a helyemre mutatott.
-Ön az E22- esben ül Hölgyem. Ott!- mutatott az ülésemre
Kínosan követtem a tekintetét és megláttam egy fiatal srácot aki csöndesen üldögélt egyedül az üres ülésem mellet.
Elmosolyodtam.
-Köszönöm.- mondtam mikor a nő visszaadta a jegyemet én pedig elindultam a helyemre.
Rory és Sam rosszalló pillantást vetettek rám majd vigyorogni kezdtek.
Vettem egy nagy levegőt és megálltam az ülésem mellet majd a fiúra néztem aki nem adta jelét arra hogy észre vett volna. Csöndesen leültem a helyemre, majd a barátaimra néztem, akik továbbra is vigyorogva méregettek engem és a srácot
-Most meg mi van?- tátogtam zavartan
-Mázlista.- nyújtotta ki a nyelvét Sam mire rákacsintottam
- Tisztelt Utasaink! Kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket mert megkezdjük a felszállást. Köszönöm.- Mondta valószínűleg a kapitány a hangosbemondóban.
A gombóc egyre csak nőtt a torkomban és a gyomromban a repüléstől való félelmeim miatt. Remegve az övem után nyúltam és bekapcsoltam majd hátra hajtottam a fejemet és behunytam a szememet. Zenét nem tudtam hallgatni mert tilos felszálláskor bármilyen kütyüt használni ezért dúdolni kezdtem. Ez általában megnyugtatott.. általában..Ilyenkor mindig azok az idióta filmek jutnak eszembe mikor a gép épphogy csak felszáll máris lezuhan valami hülye műhiba miatt, és én amilyen szerencsétlennek tartottam magam..na jó, nem szabad az ördögöt a falra festeni. A saját életemet kockára tenni az oké, de rajtam kívül még kétszáz utasét is az úgy nem lenne fair.
Hirtelen rázkódni kezdett a gép én pedig szorosan behunytam a szememet és az ülésem karfáját kezdtem markolászni. " Legyen vége, legyen vége." hajtogattam magamban mikor is hirtelen egy másik kezet éreztem a kezemen. Kinyitottam a szememet és láttam amint a mellettem ülő srác ijedten, összeszorított szemekkel markolássza a kezemet.
Király. Kezdtem örülni hogy nem csak én vagyok az egyedüli aki halálra rémül a repüléstől. DE egyre jobban kezdtem megijedni attól hogy nem akar abbamaradni ez az idegesítő vészjósló rázkódás.....