Novella/ Barátok Part. 2

Szép napot Drágáim. Mi újság veletek? Rég jártam errefelé, de most behozom a lemaradásomat. Sajnos nem tudok hozni részt  sem a Vakáció extrákkalból sem Az új történetből.. most csak a novella van meg, annak is a 2. része. Azért remélem ennek is örültök. Igyekszem gépelni a többit is, csak hát egyre kevesebb időm marad mindenre, leginkább aludnék egész nap... De mindegy, nem fárasztok senkit a személyes gondjaimmal.... azért vagyunk itt hogy valami újat olvassunk..nos remélem sikerül majd meglepni titeket. A kommenteket se feledjétek, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Addig is mindenkinek szép napot és kellemes hétvégét kívánok :)
Update: Úgy volt hogy az első részben  Beckie 14 évesen ismerte meg az ikreket, de úgy döntöttem, kicsit régebbre fog vissza nyúlni a barátságuk, így azt majd kijavítom. :D
UI: ja és ne feledjétek hogy ma lesz a DSDS 4.! élő adása :) <3

Barátok

Part 2.

"Gyakran esik meg, hogy egy kapcsolat, amelyet a szerelem kovácsol, átalakul barátsággá, ritkábban, hogy hosszú barátságból felvillan a szerelem szikrája."

***

-Tom, mi a fene volt ez? -  kérdezte ikrét Bill, mikor Tom belépett a házba

-Mi lenne?  -  kérdezte az idősebbik, majd lehuppant a kanapéra

-Ne csinálj úgy, mint ha nem tudnád.. mi ütött belétek? -    idegeskedett Bill

Tom forgatni kezdte a szemét.

-Bill, felnőtt emberek vagyunk, azt csinálunk amit akarunk és akivel akarjuk.. Érted? Beckie és én.. nos van egy kis extra dolog a barátságunkban. - mondta Tom

-Extra dolog? Ezt nevezed extra dolognak, Tom? Csak úgy a semmiből eszetekbe jutott hogy összefekszetek mert olyan kedvetek van? Arra nem gondoltatok hogy...

-Bill, miért vagy ennyire kibukva? Komolyan nem értelek, hány ember csinálja így...

-Te normális vagy? Ugye tudod hogy ezek után semmi sem lesz olyan mint azelőtt? Ha te nem is, Beckie lehet hogy többet akar ezután.. vagy ki tudja..

-Beckie? Ugyan már.. - nevetett fel a gitáros - Különben is, ezt már tisztáztuk..

-Nem, nem hinném. - mondta Bill dühösen

-Nem veled, hanem vele. Semmit nem akarunk egymástól, ugyanazok maradunk akik voltunk. Most sem érzek többet iránta barátságnál.. csak egy kicsit máshogy is kívánom őt, érted? - mosolygott az idősebbik

-Azért mondasz ilyeneket mert nem vagy józan. - morogta Bill

Billnek egyáltalán nem tetszett hogy ikre és a gyerekkori legjobb barátjuk hirtelen úgy döntött hogy nem elég nekik pusztán a  barátság, hanem inkább felturbózzák "egy kis" szexel ami - Tom elmondás szerint - közös

megegyezés alapján dőlt el.. Mégis miért akarják elrontani ilyen baromsággal ezt az egészet? Vagy lehet hogy egyikőjük tényleg többet érez a másik iránt? De melyikük? Vagy lehet hogy mindketten, csak nem akarják bevallani?

-Na megyek, lefekszek . -sóhajtott fel Tom, majd felállt a kanapéról - Vagy szeretnéd folytatni ezt a kínos beszélgetést?  - nézett ikrére Tom

Bill enyhém megrázta a fejét, majd csak ennyit mondott:

-Jó éjt Tom . -mondta alig hallhatóan, majd hátat fordítva bátyjának, bement a szobájába

***

Miután végre hazaértem, lehetett vagy hajnali negyed 4, és hiába voltam fáradt, nem tudtam elaludni. Annyit járt az agyam, hogy végül feladtam és úgy döntöttem főzök magamnak egy jó erős kávét. Kicsit hülyén nézhettem ki, elvégre lehetett már negyed 5, ráadásul vasárnap, én pedig hajnalok hajnalán egy pohár kávéval a kezemben várok arra hogy jöjjön az isteni sugallat.
Nem hagyott nyugodni ez az egész.. mégis mi üthetett belém? Vagy belénk, elvégre Tom kezdte, én csak.. jó, nincs rá mentség, folytattam, na de akkor is. Attól féltem hogy ezek után már nem leszünk ugyan olyanok mint azelőtt, hogy mindig a vad szexet fogjuk keresni egymásban. Már pedig én éreztem hogy igen is hiányzik, de nem is úgy mint barát, hanem az, hogy újra  vadul nekem essen. Erre a gondolatra libabőrös lettem., még a bögre kávé is megremegett a kezemben. Te jó ég, nagyon jó érzés volt..
-Csitt. - szóltam rá saját magamra
Nem bírtam abbahagyni a fantáziálást pedig  nem akartam úgy gondolni rá mint egy kellemes játékszerre, de a testem nem értett egyet velem. Folyton olyanok jártak eszembe...
Megremegett a testem, majd hirtelen felindulásból felálltam és a kanapé felé vettem az irányt.
Bekapcsoltam a TV- t, majd kellemesen összekucorogtam, és bámulni kezdtem az érthetetlen műsorokat, fogalmam sincs mi volt az értelmük..
Valószínűleg az unalmas képkockák miatt lassan lehunytam a szememet és mély álomba merültem...

-Beckie. - hallottam egy ismerős hangot
Mikor kinyitottam a szememet, furcsa látvány tárult elém..
Otthon voltam, hallottam az ikrek kacarászását, de nem tudtam honnan jött a hangjuk.. Körbe néztem..
-Tom! Bill!  - kiabálni kezdtem, majd elindultam egyenesen a hangok irányába. 
-Beckie!  - kiabálták egyszerre, majd újra nevetni kezdtek
Nem értettem, mégis mi történik? 
-Na, Bill!  - ismét egy ismerős hangot hallottam, egy kislányét.. az én hangomat
-Beckie, kapj el ha tudsz!  - kiabálta Tom
Ekkor egy fa mögött megláttam a 3 apró kisgyermeket. Az ikreket és saját magamat mikor 6 évesek voltunk. Jókedvűen bujócskáztunk, pontosan emlékszem erre a napra, aznap törtem be a fejemet, mert leestem a mászókáról.
Mosolyogva figyeltem minden egyes mozdulatukat, olyan boldogok és aprók voltak....
-Emlékszel? - hirtelen egy mély hangot hallottam a hátam mögül
Megfordultam.
-Milyen rég volt. - mosolyodott el Tom
-Minden más volt.. - szólaltam meg, majd újra a gyerekekre néztem
-Már akkor szerettelek.. - szólalt meg a hátam mögül - Szerelmes vagyok beléd...

A telefonom csörgésére ébredtem. Kómásan felkaptam a készüléket, majd a képernyőre néztem.
Tom.
Felvettem.

-Haló. - szóltam bele halkan
-Szia kicsim. - hallottam a hangján hogy mosolyog
-Szia. Te már fenn vagy? - ültem fel
Felnevetett.
-Délután 1 van. - mondta - Felkeltettelek?
-Igen. Kicsit kész vagyok. - mondtam
-Akkor átmegyek és megvigasztallak.
-Öhm.. - kezdtem bele, majd elmosolyodtam - Végül is..
-Mindjárt ott vagyok.  - mondta, majd lerakta a telefont
A mosoly ráfagyott az arcomra.. Mégis mit csinálok?!