Novella/Barátok Part 3.

Itt vagyok újra, most elhoztam nektek a Novellám 3. részét. Mivel ma szabadnapos vagyok, volt időm gépelni egy picikét :D Ha van valami óhaj sóhajotok tessék megírni, vagy egy szavas válasszal a tudtomra adni. Addig is köszönöm a figyelmet..

Barátok

Part 3.

"Minden szerelem, amelynek nem barátság az alapja, olyan, mint egy homokra épült kastély."

Természetesen nem kellett sokat várnom rá, 15 percbe sem telt és már kopogtak az ajtómon. Hirtelen átfutott az agyamon hogy helyesen cselekszem egyáltalán? Na jó, ez már késő bánat volt...

Felálltam a kanapéról és az ajtó felé vettem az irányt, majd kinyitottam.

Tom lazán neki támaszkodott az ajtófélfának, kezében két pohár kávé és fánk volt.

Elmosolyodtam.

-Macskajaj? - vigyorgott rám, majd elrugaszkodott az ajtófélfától

-Igen. - mondtam, mire óvatosan magához húzott és megcsókolt

-Hoztam neked valamit. - dünnyögte a fülembe, majd egy apró nedves csókot nyomott a fülcimpámra

Megremegtek a térdeim, kirázott a hideg..

-Mi a baj? -  nézett a szemembe

-S- semmi. - mondtam megakadva, majd megfogtam a pólójánál fogva és behúztam a lakásba

Tom elnevette magát.

-Éhes vagy? -  kérdezte

-Milyen értelemben? -  hajoltam az ajkaihoz

Tom halványan elmosolyodott, majd szinte a számba suttogott:

-Először enned kell. Aztán jöhet a szórakozás. - adott egy apró csókot

Összeszűkült szemekkel néztem rá, majd mint aki megsértődött, sarkon fordultam és bementem  a konyhába.

Kárörvendően elvigyorodtam mikor hallottam hogy a hátam mögött  felsóhajt, majd kínosan felnevet.

-Nem tudsz átverni. - mondta

Megfordultam és csábosan nekitámaszkodtam a pultnak, majd az alsó ajkamba haraptam

Tom felhúzta a szemöldökét.

-Nem. - dőlt neki a falnak

-De. 

-Kompromisszumot akarsz kötni? - kérdezte

-Miért, te igen?  - kérdeztem gyanakodva

-Az attól függ. - vont vállat

-Tom Kaulitz.. - kezdtem bele - Miben sántikálsz?

Elmosolyodott, majd elrugaszkodott a faltól és közelebb lépett hozzám.

-Drágám.. - kezdett bele

-Szívem, mi lenne ha nem a szádat jártatnád hanem.. - megragadtam a pólóját és a lábam közé rántottam, majd összekulcsoltam a derekán és bocsánatkérően tekintettem fel rá.

-Ne haragudj. - haraptam az ajkamba

Nem szólt semmit, egyik kezével oldalra simította  a hajamat, és a hüvelykujjával  piszkálta az ajkamat.

Felsóhajtottam.

-Bill ma reggel nagyon kiakadt. - mondta az ajkamat nézve

-Ránk?

-Igen. Szerinte nem helyes amit csinálunk. Te mit gondolsz erről? - nézett a szemeimbe

Őszintén? Baromira nem helyes, főleg azok után nem hogy ő a legjobb barátom és nem akarom elveszíteni.. De ez nem volt ilyen könnyű. Azelőtt nem így néztem rá, nem bírtam volna elképzelni hogy valaha is olyan viszonyba kerüljünk mint most.. hogy fizikailag kívánjam őt.

Hányszor levetkőzött előttem, hányszor láttam meztelenül, egyszer sem kaptam fel a fejemet a gyönyörűen kidolgozott mellkasára, vagy a gyönyörű arcára, szemeire.. De most valami megváltozott.. lehet nem is valami, lehet hogy én magam..

-Miért? Te mit gondolsz erről? Nekem ez így.. nagyon kellemes.. - mondtam ki végül

Kellemes az igaz, de nem helyes..

Tom elmosolyodott.

-Erről eszembe jutott valami.. - kezdett bele

-Mi? 

-Egy film.. - nevette el magát

-Rossz érv. Az nem a valóság.

-De abból merítik. Mi vagyunk az élő példa rá. - hajolt le hogy megcsókoljon, de kibújtam alóla 

-Most meg mi van? -  nevetett fel kínjában

-Először együnk. - indultam a nappaliba

-Direkt húzod az agyam? - jött utánam, majd elkapta a kezemet és vadul magához rántott

-Hogy direkt? Neem. - néztem szikrázó tekintetébe

Tom az ajkamat kezdte nézni, majd beletúrt a hajamba és a fülembe suttogta.

-Úgyis az enyém vagy.

-Azt csak hiszed. - suttogtam vissza, majd kiszabadultam a szorításából, de Tom utánam kapott és újra magához rántott, majd vadul szájon csókolt

Természetesen hagytam hogy kényeztessen, de úgy gondoltam nem adom meg neki rögtön azt amit akart, amiért ide jött...

Jó érzés volt húzni az agyát.

Két tenyeremet a mellkasához szorítottam, majd eltoltam magamtól.

-Most meg mi van? - kapott volna utánam, de kibújtam előle

Kacéran felnevettem, majd az asztal felé nyúltam és elvettem a kávét amit Tom hozott.

-Mint mondtad.. előbb együnk. - kaptam fel egy fánkot is, majd látványosan beleharaptam

Tom kérdőn nézett rám, majd összefonta a kezét a mellkasán.

-Direkt csinálod.. - lépett felém 

-Igen.... mert éhes vagyok..- kortyoltam bele a kávémba

Tom sunyin méregetni kezdett, majd  ő is felkapta a kávéját és belekortyolt.

-Nos.. kisasszony.. - kezdett bele

-Nem alkuszom. Még éhes vagyok.

-Az attól függ mire gondolsz. - tette le sejtelmesen a poharát

-Hát a fánkra. - néztem rá ártatlanul, majd beleharaptam 

Tom megragadta a derekamat és egy könnyed mozdulattal a kanapéra fektetett, gondosan ügyelve arra hogy ne tudjak kibújni alóla.

-Ejnye, még nem fejeztem be. - mondtam

-Nem érdekel. Én sem. - mohón a pólóm alá nyúlt  és simogatni kezdte a hasamat

-Mit szólnál hozzá ha most leraknád azt a fánkot és inkább velem foglalkoznál? -   a keze megállapodott a melltartómnál

Felszisszentem, próbáltam rejteni hirtelen feltámadt vágyamat, de a testem elárult.

Libabőrös lettem.

Tom elmosolyodott.

Eldobtam a fánkot, majd vadul Tomnak estem. 

Újra egy érzelmek nélküli kimerítő másfél órát töltöttünk együtt....

-Tényleg szeretsz? -  kérdeztem 

 -Igen. - válaszolta Tom

-Miért van az hogy tudom hogy ez az egész csak egy álom? - kérdeztem

-Azt szeretnéd hogy csak egy álom maradjon? - kérdezte

-Én.. nem helyes amit csinálunk... - fordultam vissza  az ikrek felé akik jókedvűen kacarásztak 

-Ez igaz. De ha tényleg szeretsz, és fontosabb a szerelem mint a barátság...

-Nem fontosabb. - vágtam rá hirtelen

-Így gondolod? - húzta fel a szemöldökét

-Igen.. 

-Én nem hiszem. Ha tényleg szeretsz, akkor mondd el, de ha nem akarod hogy ez az egész a barátságunk rovására menjen, akkor nem folytathatjuk tovább.

-Komolyan nem értem hogy mit akarsz mondani ezzel.. 

-Barátságból ritkán szövődhet szerelem...

Felkaptam a fejemet. Újra álmodtam.. és majdnem ugyanazt..

Tényleg nem helyes amit csinálok, de miért van az, hogy nem bírom megállni? 

Barátságból ritkán lehet szerelem... folyton ez visszhangzott a fejemben...