Novella/ Barátok Part.4

Mint mondtam, itt van a Novellám 4. egyben befejező  része. Remélem elnyeri majd a tetszését mindenkinek, és örülnék a kommenteknek.

Barátok.

Part. 4.

-Valami baj van? - ült föl hirtelen Tom

Lehunytam a szememet, majd elfordultam tőle.

-Nem, nincs. - mondtam

Tom átfogta a derekamat és közelebb húzott magához.

-Telepátia, emlékszel? - mosolyodott el - Na mi a baj? 

Jellemző, hiszen olyan régóta ismerjük egymást, tudja mikor hogyan és mire hogy reagálok, tudja mikor hazudok és azt is, mikor mondok igazat. A fenébe is, már csak ezért sem érné meg ha megmondanám mit érzek iránta. Elvégre szeretem, nem?

Istenem, miért ilyen nehéz a döntés.

-Csak nagyon fáj a fejem.. tudod, másnaposság. - mosolyodtam el, mire Tom furcsán nézett rám

-Igen, gondolom. - mondta, majd egy hirtelen mozdulattal felállt és elkezdett öltözni

 Meglepetten néztem rá.

-Te meg mit csinálsz? - kérdeztem

-Öltözök, mennem kell. - mondta

-Vasárnap van, Tom. Azt mondtad itt leszel nálam. - hitetlenkedtem

-Itt is voltam, de másokra is kell szánnom egy kis időt. - vette fel a pólóját

Nagy szemekkel néztem rá. Szóval most jön az a rész, mikor én fogom betölteni a szemét és féltékenykedő szexpartner vs. barát szerepét? 

-Ezzel mire akarsz kilyukadni? - néztem rá gyanakodva

-Arra, hogy mennem kell szivi. - nevetett fel úgy, mintha valami idiótának magyarázott volna

Felkaptam egy pólót és felálltam.

-Most meg mi bajod van? - kérdeztem

-Nekem semmi, inkább neked mi bajod van? - vette fel a nadrágját is

-Tom.. mi az istent csinálunk, mondd el nekem.. - könnyek gyűltek a szemembe

Fogalmam sincs mi ütött belém, de  akkor, abban a pillanatban mindent elakartam mondani neki.. annyira fájt ez az egész, mégis mi a fenét képzeltem? Hogy jobb lesz, hogy simán fog minden menni, következmények nélkül? 

-Beckie.. - kezdett bele Tom

-Ne menj el, kérlek. - mondtam 

Tom keserűen felnevetett.

-Beckie..én komolyan nem értelek.  - szólalt meg

-Én sem értem magamat, de téged sem. - mondtam

Tom felkapta a dzsekijét, majd egy rövid puszit nyomott az arcomra.

-Most mennem kell. - suttogta  - Ezt majd megbeszéljük... majd hívlak. 

-Tom..- kezdtem bele könnyes szemekkel 

-Találkozom valakivel, és nem késhetek el. - mondta

-Kivel? 

-Az mindegy.. - kapta el a tekintetét, majd megsimogatta az arcomat

Nem hittem a fülemnek.. hová jutottunk? 

-Egy ideje találkozgatok valakivel. - kezdett bele halkan

Mereven néztem a szemeibe, nem tudtam elhinni.. jár valakivel, mégis képes volt elcsábítani engem, - a legjobb barátját - miközben van valakije? 

-Ez most.. - kezdtem bele

-Beckie, megbeszéltük hogy semmi nem lesz köztünk, érted? Mi barátok vagyunk, ezt te is tudod..  - mondta

Nos.. az tény hogy valóban megbeszéltük, de  nem hittem volna hogy megváltozik minden amit iránta érzek.. 

Lehajtottam a fejemet.

-Hallod? - fogta meg az államat, majd egy apró csókot adott a számra - Te mindig is fontos leszel számomra, bármekkora hülyeséget csinálunk.. érted? 

Kurtán bólintottam, majd lenyeltem a könnyeimet.

-Most megyek. - lépett el mellőlem

Magam elé meredve bámultam és próbáltam megemészteni amit Tom mondott, hogy teljes mértékben igaza van.. Ezt még az elején megbeszéltük, hogy semmi több nem lesz köztünk, érzelmek nélkül tesszük azt, amit, szó sem volt arról hogy valaha is úgy jelennénk meg, mint egy pár.. de soha nem gondoltam volna, soha mind a tízen valahány év alatt hogy  beleszeretek a legjobb barátomba.

Tom egy szó nélkül kilépett az ajtón, de én csak akkor eszméltem fel hogy milyen gondolatok járták át a fejemet, hogy képes voltam bevallani magamnak...

-De szeretlek. - mondtam ki végre hangosan 

***

Tom  dühös volt, mégis mit képzelt, mi lesz ezek után? Elcsábította a legjobb barátját és azt hitte következmények nélkül megúszhatja? Az lehet hogy megbeszélték hogy nem lesz köztük semmi, de Tom nem számított arra hogy máshogy fog nézni ezek után Beckiere..

Olyan furcsa volt a lány mikor eljött onnan, mintha bánat vagy megbánás lett volna a szemeibe... nem, csak bemeséli magának, azt akarja látni amit gondol..

Dühösen kinyitotta  kocsija ajtaját, majd beszállt és a megbeszélt helyre, - egy belvárosi kávézóba - vette az irányt.

"Egy ideje találkozgatok valakivel" folyton ez a mondat járt a fejében, és az, ahogy a lány ránézett mikor közölte vele. Olyan furcsa, meglepett, de nem tudott rájönni hogy mitől.. Meglepődött hogy sok idő után végre talált valakit maga mellé, vagy azért mert megbántódott?

Nem, nem.. ezt csak ő mesélte be magának..

Olyannyira belemerült Beckievel kapcsolatos gondolataiba hogy észre sem vette telefonja csörgését.

Már vagy egy perce csöröghetett, Tom csak akkor vette észre hogy villog a képernyője..

"Amber"

Felvegye? Ne vegye fel? Végül úgy döntött megnyomja a kis zöld gombot és barátságosan megszólalt.

-Szia Amber. - erőltetett egy hamis mű mosolyt az arcára

-Szia Tom, már azt hittem nem veszed fel. - szólt bele a lány

-Öhm... csak nem  voltam telefonközelben. - válaszolt a fiú

-Értem. - mondta a lány - Akkor a megbeszélt helyen találkozunk? 

-Igen, persze, a megbeszéltek szerint. - mosolyodott el a srác

-Akkor jó.. - nevetett fel kacéran a lány  - Már várom. 

-Én is. - mondta Tom - Akkor nemsokára.... szia. - köszönt el

-Igen, nemsokára. Szia Tom - köszönt el a lány is, majd lerakta a telefont

Tom felsóhajtott... Helyesen cselekszik? 

***

Megtörültem a szememet, majd úgy döntöttem rendbe teszem magamat.. 

Mégis mit gondoltam? Hogy a sok évi barátság után csak úgy simán megmondhatom neki hogy szerelmes vagyok belé? Ezt még én se gondolhattam komolyan.. kinevetett volna.. És jogosan..

Felkaptam a törülközőmet, majd a fürdőbe siettem ,majd  beálltam a zuhany alá..

Megkönnyebbültem a meleg vízsugártól ahogy végig folyott a gerincem és a mellem vonalán, megnyugtatott és felfrissített. Kicsit jobb állapotban szálltam ki a zuhany fülkéből és magamra csavartam a törülközőmet, majd kimentem a nappaliba és magamra kaptam a kosárból egy tiszta felsőt, bugyit és egy sortot.

Felöltöztem, majd nekikezdtem a rendrakásnak.. nem hagyhattam hogy a gondolataim Tom felé kalandozzanak, főleg mert ő most éppen valaki mással kalandozik, így próbáltam lefoglalni magamat.

Olyannyira belelendültem, hogy alig akartam meghallani hogy kopognak az ajtómon..

Felálltam a földről, ezzel felborítva az újság kupacot amit negyed óra alatt tettem rendbe és elindultam a bejárat felé. Mégis ki lehet az? Vasárnap délután van...

Kinyitottam az ajtót és egy nem várt személlyel találtam szemeb magam.

-Tom? - kérdeztem meglepetten

-Beckie? - nézett rám kérdőn

-Mit keresel itt? 

-Téged.

-Azt mondtad valami fontos találkozód van egy lánnyal. - mondtam

-Ez igaz, van is. - válaszolta

-Tom,  másfél órája mentél el.. 

-Gondolkodtam.. -  lépett be mellettem 

-Hogy hova kell menned? - csuktam be az ajtót

-Nem, hanem kettőnkről. - fordult meg

-Igazán? Pedig megbeszéltünk mindent, nem? Hogy ez csak egy kaland volt.. - kezdtem bele

Nem értettem, mégis mit akart ezzel mondani? És mégis miért jött ide? 

-Beckie.. ez nem egy kaland volt.. - nézett rám komolyan 

Elmosolyodtam.

-Dehogynem, hiszen te magad mondtad.

-Hazudtam. 

-Nem tűnt hazugságnak.

-Én azt hiszem tévedtem veled kapcsolatban. - kezdett bele

Felsóhajtottam..most jön az a rész, mikor közli velem hogy még barátnak sem vagyok jó, persze mindezt azért mondja  mert lefeküdtünk egymásssal.

-Tudom mit akarsz mondani.

Tom nagy szemekkel nézett rám.

-Igen? 

-Igen, én is nagyon megbántam, kockára tettük  a barátságunkat egy kalandért. Soha többet nem fogom kockáztatni. - mondtam

Tom lehajtotta a fejét.

-Én nem ezt akartam.. azt hiszem..

-Nem hinni kell Tom.. -kezdtem bele

-Szeretlek Beckie.. de csak most jöttem rá, én nem tudom miért mondtam neked ilyeneket.. sajnálom. De én tényleg szeretlek, de nem akartam, nem mertem elmondani neked, féltem hogy.. de tudom hogy te is így érzel irántam, különben nem kockáztatnék.

-Tessék?  - néztem rá

-Nem kell meglepődnöd, tudom hogy te is így érzel..

-Tom..

Közelebb lépett hozzám és magához húzott. Elszánt tekintete volt, a szemei ide - oda cikáztak, próbáltam megfejteni mire gondolhat..Szerelmet vallott nekem, mégis miért? Ezek szerint nem csak én voltam akinek ilyesfajta gondolatai, érzelmei keringtek a fejében..

-Mondd ki hogy szeretsz.

-Én..

-Most már nem kell titkolnod, soha többet. Én itt vagyok neked.. itt vagyok neked mint társ, szerető és barát.. Mert szeretlek. - óvatosan megsimogatta az arcomat

-Én azt hittem..

-Nem, nem hinni kell Beckie, pont te mondtad. Tudni kell.. - mosolyodott el

Felnéztem rá, majd könnyes szemekkel alig hallhatóan megszólaltam:

-Megéri ez nekünk? 

-Igen, megéri. Szeretlek.

Az ajkamba haraptam , majd halványan elmosolyodtam.

-Már nem csak barátok.. Szeretlek. - sírva borultam a karjaiba, majd egy csókot adtam a  szájára

-Már nem... 

Megérte..