Vakáció extrákkal 44. rész Ennek ára lesz...

Sziasztok!

Igen, jé... itt vagyok :) Még én is elcsodálkoztam :) Elkészültem a folytatással. Csak annyit a Vakáció extrákkalról, hogy már csak pár rész van hátra, hamarosan végzek vele, de a csattanó legyen meglepetés, és reményeim szerint nem marad el a várt hatás.
De addigis jó olvasást a részhez!
Puszi!

A szobámban voltam, mikor hangosan becsapódott a bejárati ajtó. Össze szűkült szemekkel indultam ki, mikor megláttam Roryt, amint az ajtó mellett kuporogva  zokogott.

- Jézusom, Rory. Mi történt?  - odasiettem hozzá, majd leguggoltam mellé

- Menjünk haza, Ann! Kérlek!  -  zokogott hangosan

- De mégis mi történt? Mondd már!  - szóltam rá kétségbeesetten

- Te tudtál róla?  - szinte alig bírt megszólalni

- Miről?

- Georgnak barátnője van.

Hát, erre nem számítottam. Csak az jutott eszembe, hogy mégis mikor állt szándékában elmondani? Mármint én nem ismertem annyira Georgot, de abban biztos voltam, hogy ilyen esetben illendő elmondani a másiknak, hogy igazából mi a szitu. Mi van a férfiakkal?

- Nem tudtam róla, honnan is tudnám? – leültem mellé a földre – Most jutott el odáig, hogy közölje veled?

Rory gúnyosan felnevetett, majd a zsebébe nyúlt, és megtörölte a szemét.

- Nem, egyáltalán nem. Csak véletlenül hallottam meg. Éppen Tommal veszekedett erről, vagy mit tudom én, de valószínűleg ők is tudtak róla.

Ez nem lepett meg.

- Igen, de azt remélem tudod, hogy nem az ikrek dolga lett volna, hogy közöljék veled. – mondtam

- Tudom, de ezt mégis hogy képzelte? A legszebb részét viszont még el sem mondtam. Állítása szerint a majdnem menyasszonya, ugyanis pont mikor meg akarta kérni  a kezét, rajta kapta valaki mással.

- És ebből te mit hiszel el?

- Szerinted hazudna?

- Én nem tudom, de elég furcsán hangzik. – vállat vontam

- Elég őszintének tűnt. - hirtelen megakadt a beszédben, majd nyelt egy nagyot, és a szemei újra megteltek könnyel

Átkaroltam a vállát, majd a fejemet nekidöntöttem az ajtónak, és felsóhajtottam. A fene hitte volna hogy a nyaralás hirtelen pokollá változik.

- Látni sem akarom, Ann. – motyogta

- Tudom, de ne is gondolj erre. -  mondtam

Fogalmam sem volt, hogy mióta ültünk ott, de egy idő után Rory hirtelen eltolt magától, és nagy nehezen feltápászkodott, majd megtörülte az orrát, és felsóhajtott.

- Akkor sem fogok sírni egy pasi miatt!  - kihúzta magát, majd szipogni kezdett

Felnevettem. Igaza volt.

- Ne is, nem éri meg. – mosolyogtam, majd felálltam – Nem láttad Samet?  - a dohányzóasztal helyére néztem, amit időközben elvitt a takarítónő, vagyis csak  a darabjait, ami megmaradt belőle

- Nem. Nincs a szobájában?  -  kérdezte

- Nincs. Jézusom, remélem nem csinál semmi hülyeséget.  – mondtam könyörögve

- Talán nem. -  Rory a hajába túrt  - Na de én azt hiszem megyek aludni. Ha esetleg Georg megjelenne, küldd el a fenébe, oké?

- Oké. -  bólintottam mosolyogva

- Te még mész valahova?  - kérdezte

- Hát. lehet hogy átnézek Tomhoz. – mondtam

- Oké. – mosolyodott el, majd megölelt – Szeretlek!

- Én is téged.  – simogattam meg a hátát

***

Sam már az ötödik szál cigit nyomta el idegességében. Fogalma sem volt hogy mihez kezdjen. Egyáltalán megérte neki ez az egész? Mégis mit kezdjen az érzéseivel? Az esze azt súgja, hagyja itt ezt az egészet, a szíve viszont Bill felé húzza. Bill felé, aki iránt haragot, tehetetlenséget, és elképesztő szexuális vonzalmat érzett.

- Hát itt vagy?  - gondolatmenetéből Bill zökkentette ki, pont abban a pillanatban, mikor ezek a kesze kusza dolgok jártak a fejében

- Igen, mint láthatod. – vette elő újra a cigis dobozát, majd rágyújtott, immár hatodjára

- Beszélnünk kell.  – Bill megköszörülte a torkát, majd leült Sam mellé

- Miről? Túltárgyaltunk mindent, nem? Vagy azt akarod, hogy belökjelek a medencébe? -  bökött rá a fejével

- Nem, tudni akarom, hogy..

- Te csak ne akarjál semmit!  - vágott közbe élesen Sam – Aki itt bármit is akarhat, az én vagyok.

Bill összekulcsolta a kezét, majd újra Samre nézett.

- Igazad van. – mondta

- Még szép, hogy igazam van.  – nevetett fel gúnyosan – Azt akarom, hogy intézd el David barátoddal, hogy ne ítéljenek el, valamint azt is, hogy az a közönséges ki ribanc szálljon le rólam, és a karrieremről is. Nekem nincs annyi pénzem, hogy eltusoljam, vagy lefizessek valakit. De őszintén megmondom, csak is azért ütöttem meg, mert kiálltam melletted. Akkor azt hittem, hogy lehet köztünk valami, de rá kellett jönnöm, hogy egy szánalmas, gyáva féreg vagy, és nem volt még ember, akiben ekkorát csalódtam volna.

Még Sam is meglepődött saját magán, annak ellenére, hogy tudta magáról, mindig is őszinte ember volt, de nem hitte volna, hogy Billel szemben is ennyire kegyetlenül őszinte lesz, hiszen belül őt is marcangolta az a bizonyos érzés, amit a szerelmesek szoktak érezni. De hiába..

- Ezt megérdemeltem.  – bólintott rá Bill

- Hát még szép, hogy megérdemelted!  -  mondta felháborodottan

- Szerinted miért jöttem utánad? Bocsánatot szeretnék kérni, mindenért. Nem akarok neked rosszat, nem akarom hogy oda legyen a karriered, és azt sem, hogy mindezek miatt megutálj engem.

- Ezzel már akkor elkéstél, mikor faképnél hagytál azon a szórakozóhelyen, vagy nem is, talán inkább akkor, mikor beraktak a sittre egy éjszakára. Ja, azt hiszem akkor. -  kezdett gondolkodni Sam

- Elmondanád hogy mit tegyek?

- Engem nem érdekel, hogy te mit teszel, csak engem hagyj ki ebből. – Sam elnyomta a cigit, majd felállt

- Most hova mész, éppen beszélgetünk. – nézett rá felháborodottan Bill

- Csomagolni.

***

- Itt vagy? – suttogtam a sötétbe, mikor beléptem Tom szobájába

- Az ágyon.

Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Lassan odamentem az ágyához, majd befeküdtem mellé.

Szorosan a karjába zárt, majd az arcát a nyakamhoz szorította. Éreztem forró testét a hátamon, hallottam egyre gyorsuló szív verését… Hmm

- Beszéltél Sammel és Roryval?  - kérdezte

- Igen, mindketten kivannak. Sam valószínűleg éppen most öl meg valakit, Rory pedig nyugtatóval próbálja meg kitervelni, hogyan álljon bosszút a férfiakon. – mondtam

Tom felnevetett, majd hangosan felsóhajtott.

- Akkor ketten maradtunk meg normálisnak.

- Nem mondhatnám. -  mosolyogtam, majd megfordultam, hogy a sötétben kitapogassam az arcát

Bár nem láttam, de pontosan vele szemben voltam. Éreztem forró leheletét, hallottam minden egyes lélegzetvételét. Nem tétováztam,  hirtelen magamhoz rántottam, és megcsókoltam.

Tom felnyögött, majd a kezével átfogta a derekamat, és magára emelt. Megfogta a pólóm alját, és egy gyors mozdulattal leszedte rólam.

- Akarlak. Most azonnal.  – erősen belemarkolt a fenekembe, majd óvatosan beleharapott az alsó ajkamba

- Már attól féltem, soha nem mondod ki. – nevettem fel, majd vadul az ajkának estem