Vakáció extrákkal 46. rész Az út véget ér

Sziasztok! Először is Boldog Új Évet kívánok! Másodszor pedig... nos, eljött annak az ideje, hogy végre elolvassátok Ann és a többiek kalandjának a  végét. A rész nagyon hosszúra sikeredett, de úgy gondoltam, nem éri meg tovább húzni a dolgokat. Nem mondom, hogy nem fognak hiányozni, hiszen majd egyszer úgyis folytatom, az viszont nem mostanában lesz. Szerintem eléggé megosztó lett, biztos vagyok benne, hogy sokatoknak nem igazán fog tetszeni, de azokat szeretném megnyugtatni.. Lesz második évad, de be kell érnetek egyenlőre ennyivel. Viszont szeretném az is leszögezni, hogy nagyon örülnék neki, ha többen elmondanátok őszinte véleményeteket a részről, illetve az egséz történetről. Nagyon sokat jelentene számomra.
Hogy ezek után mi lesz.. a tervem a következő: Van még 3 futó történetem, ezután azokra szeretnék koncentrálni, és tisztességes befejezést kreálni nekik, véleményem szerint megérdemlik.
Remélem megelégedtek ezzel, és nem hagytok cserben! Nemsokára jelentkezem, addig is szeretném megköszönni, hogy ennyi idő után is látogatjátok az oldalt! Puszi nektek!

Megsimogattam az arcát, mire elmosolyodott. Imádtam azokat  a gödröcskéket az arcán, piszok jóképű volt.

- Mi az?  - kérdezte

- Szeretlek.

Kimondtam? Igen. Komolyan gondoltam? Nagyon is. Megbántam? Nem.

Tom állta a tekintetemet, de egy szót sem szólt, csak halványan elmosolyodott, majd finoman megcsókolt. Szerettem, nagyon szerettem Őt.

- Hogyan fogok betelni veled? – suttogta

- Ezt én is kérdezhetném. – mosolyogtam

Tom egy ideig hallgatott, majd  kicsit később megszólalt.

- Azt mondtad, hogy holnapután indultok haza. – kezdett bele

- Igen.

- Én is jövök veled, de csak egy feltétellel. – mosolygott

- Halljuk. – mondtam sejtelmesen, majd a kezemet a pólója alá csúsztattam

- Ha eljössz velem a szüleimhez, hogy bemutassalak.

- Tessék? – hirtelen meglepődtem

- Igen, szeretném, ha megismernék az én gyönyörű, okos, vicces és tökéletes barátnőmet.

- Ez nem korai, Tom?  - kérdeztem

- Egyáltalán nem, vagy te úgy érzed?

- Hát nem is tudom, még soha nem volt ilyenben részem. – mondtam bizalmatlanul

- Itt az ideje. És nincs mitől tartanod.

- Hm.. – megnyaltam az ajkamat, majd közelebb hajoltam a nyakához, és apró, nedves csókokat adtam rá

Tom megdermedt, majd kéjes nyögést hallatott.

- És mondd csak. – kezdtem bele sejtelmesen – A szüleid házában is csinálhatunk ilyet?  - a kezem vándorútra indult a mellkasán, majd a háta felé, és a dereka irányába.

Tom elmosolyodott.

- Nem is tudom, olyan akarsz lenni, mint a kanos tinik, akik titokban nyomják a szülők házában?

- Én most csak azt akarom, hogy feküdj le az ágyra.

- Azt tudnod kell, hogy meztelen vagyok.

- Igen, pont azért mondom. – az ajkamba haraptam

- Ó, csaknem… - sejtelmes vigyorra húzódott a szája, majd megragadott, és ledobott az ágyra, és kényelmesen a lábaim közé feküdt

- Szeretlek! – mondta ki hirtelen

- Én is szeretlek!  - csókoltam meg

***

Mikor Sam felkelt, megállapította, hogy nem a szobájában van, hanem a nappali kanapéján aludt el.

Felült, és körbenézett. Georg a földön feküdt, méghozzá elég kényelmetlen pózban.

- A francba. – az arca eltorzult a fájdalomtól, ami a fejébe nyilallt

Lassan felállt, és a pulthoz ment, majd töltött magának egy pohár ásványvizet.

Mikor már a második poharat is lehúzta, nyílt a fürdő ajtaja, és Rory lépett ki rajta

- Jó reggelt. – morogta

- Az nincs. – csukta be a szemét Sam

- Kösz, hogy elintézted helyettem. – bökött a földön fekvő Georg felé

- Miért? Meghalt? – kérdezte Sam

- Nézd meg a pulzusát, nem tudom. Egyáltalán mit keres itt? – Rory leült Sam mellé, majd fogta a z ásványvizes üveget, és az arcához szorította. Kellemesen hűvös volt.

- Ha jól emlékszem hozzád jött, hogy magyarázkodjon vagy mi a fene..

- Arra nem vagyok kíváncsi.

- Miután eszméletlenre ittad magad, bevitt a szobádba, utána meg elkezdtünk beszélgetni.

- Gondolom el is sírta magát.

- Nem, csak elmondta, hogy mi történt valójában.

- És azt, hogy nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el neked az elején.. -  Georg hirtelen megszólalt, majd felült – Mert tényleg nagyon sajnálom, Rory.

- Mindent hallottál, amit mondtunk? – kérdezte Sam

Georg felállt, és elindult Rory felé.

- Hülye voltam, és féltem, nem akartam róla beszélni, sajnálom. – állt meg előtte – De nem szeretném elrontani mindazt, ami köztünk történt.

- Mi is történt köztetek?  - kérdezte Sam

- Én értem ezt, Georg, csak azt nem, hogy miért nem közölted velem az elején. Mégis csak fontos tényező, nem?

- Dehogynem, de meg kell értened, nagyon nehéz volt ez nekem. Én szerettem őt, de csúnyán kihasznált, meg akartam kérni a kezét, erre egy idegennel találom együtt a közös ágyunkban. Sajnálom, hogy nem tudtam elmondani neked mindezt. Így is szégyellem magam, hogy megbíztam benne, mikor ő totál hülyének nézett. Mikor találkoztam veled, elfelejtetted velem mindazt, ami odahaza történt, melletted jól éreztem magam, azt gondoltam, hogy te talán nem vernél át, hanem szeretnél minden hibámmal együtt, ha esetleg lenne köztünk valami.

Rory az ajkába harapott, Samnek pedig fogalma sem volt arról, hogy vajon mire gondolhatott, most az egyszer nem nagyon látott a fejébe.

- Tudom, hogy nehéz lesz, de szeretném, ha megbíznál bennem, minden, amit mondtam, igaz volt.

Rory továbbra is szótlan maradt, emésztgette Georg szavait, majd mikor Georg nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, felemelte a kezét, és megszólalt.

- Tegyük fel, hogy hiszek neked. De! Ha szeretnéd ott folytatni, ahol abba maradt  a kapcsolatunk, az első dolgod az lesz, hogy szakítasz a barátnőddel.

Georg elmosolyodott.

- Már megtettem-. Telefonon ugyan, de nem hiszem hogy többet érdemel azok után, amit tett velem.

Rory elismerően bólintott.

- A második az, hogy innentől kezdve soha többet nem jön szóba. Ígérem, én sem fogom neked felhánytorgatni.

- Rendben. – bólintott mosolyogva

- A harmadik pedig.. – Rory felállt a székről, és közelebb ment Georghoz – Valahogy muszáj lesz jóvátenned! - suttogta a fülébe, majd keményen belemarkolt a hátsójába

- És mire gondolsz, mit tegyek ez ügyben? – kérdezte Georg

- Okos fiú vagy, csak tudod, hogy kell kiengesztelni egy szenvedélyes nőt.

- Hm.. menjünk reggelizni! – nevetett fel Georg

***

Miután eljöttem Tomtól, már délután négy óra volt. Önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám, mikor rá gondoltam. Istenem, annyira szerettem őt.. nagyon

- Szia Ann! – köszöntött Sam, mikor beléptem az ajtón

- Szia. – csuktam be magam mögött az ajtót – Rory?

- Georggal. – mondta – Kibékültek.

- Ideje volt. – mosolyogtam – Na és Bill?

- Mi van vele?

- Beszéltetek?

- Igen, még tegnap este. Megmondtam neki, hogy felejtsen el.

- Sam.. – kezdtem bele

- Nem, komolyan mondtam. Nem hiányzik nekem ez az egész. Így is félek, hogy mi lesz, ha Daviddel találkozok. Ahhoz képest, hogy ma reggel kellett volna jönnie, nem nagyon láttam errefelé.

Basszus, tényleg, David teljesen kiment a fejemből.

- Tom se mondta, hogy találkozott volna vele.

- Valami nincs rendjén.

- Ne legyél vészmadár.

- Bár tudod mit? Nem érdekel. Nem hiszem, hogy tudok ellene bármit is tenni.

Sam elkeseredett arckifejezését látván csak egyre tudtam gondolni. Kate nem úszhatja meg, csak azért, mert van egy rakat pénze, vagyis nem, nem neki van sok pénze, hanem a családjának.

- Aludtál éjjel? – kérdeztem

- Aha, keveset. Georggal beszélgettünk, kiöntötte nekem a lelkét.

- Nem vagy fáradt?

- De, az vagyok. – felállt a kanapéról, majd elindult a szobája felé – Ann? Örülök, hogy találtál valakit. Tom rendes, Billnek a pontos ellentéte. Örülök nektek. – majd belépett a szobájába, és becsukta az ajtót.

Elmosolyodtam. Én is hálás voltam, mindenért.

***

- Mikor jöttél fel?  - kérdezte Tom, öccsét

- Honnan tudjam?  - nyöszörgött a kanapéról Bill

- Mi történt? Sikerült beszélned Sammel? – öntött magának egy pohár narancslevet Tom

- Ahha, hogyne. Elküldött melegebb éghajlatra. – dörzsölni kezdte a halántékát

- És hogy érzed, rendbe tudod még hozni?

- Nem, nem hiszem. Nagyon haragszik rám.

- Hát.. tény, hogy nem volt tőled rendes dolog, de azért nem kén ennyire forrófejűnek lennie.

- Jó kis lecke volt. – motyogta Bill

- Az biztos. – amint Tom kimondta, kopogni kezdtek az ajtón

Tom elindult, majd kinyitotta az ajtót, ahol David állt, egy mosollyal az az arcán.

- Szevasztok srácok!  - lépett be az ajtón, mire Tom becsukta mögötte – Mi újság?  - kezet fogott Tommal

- Heló, David. Már azt hittem nem jössz. Mit sikerült intézned? - kérdezte Tom

- Szia Bill!  - kezet fogott vele is, majd leült  a kanapéra – Kate nem fog titeket zaklatni, emiatt nem kell aggódnotok. Amiatt sem, hogy esetleg feljelent, mert tettem neki egy  visszavonhatatlan ajánlatot. Mindent bevallott.

- Hogy mi van?  - Bill érdeklődve ült fel  - Ezt meg hogy csináltad?

- Nos, csak annyit mondtam neki, hogy ha nem hagyja abba a hazudozást és nem száll le rólatok, lemondhat apánk ötszázmillió eurós örökségéről.

- Tessék?  - Tomnak hirtelen a torkán akadt az ital – Mennyit mondtál?

- Az apám igen befolyásos ember, és a húgom rajta keresztül jutott fel odáig, ahol most tart, bár azt nem értem, hogy miért keres mindig pénzes csávókat, mikor neki is akad pár millió eurója.

- Biztos vagy benne, hogy leszáll rólunk? – kérdezte Tom

- Igen, nem kell aggódni. Nem fog lemondani az örökségéről. Apámmal is beszéltem erről, és ő is nagyon jól tudja, hogy milyen a húgom.

- Köszönjük, David. – mondta Bill megkönnyebbülten

- És mint mondtátok, Samantháról se feledkezzek el, így az ő dolgait is eltusoltam. Nincs aktája a rendőrségen, és Los Angelesben senki sem fog tudni a kis incidenséről.

- Ez igazán jó hír. – szólalt meg Tom

- Az. – motyogta Bill – Kösz David, nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz elintézni, te egy zseni vagy.

- Nem, csak tudok hatni az emberekre. – nevetett fel – Akkor fiúk.. – David felállt a kanapéról, majd a kezét nyújtotta a fiúknak – Találkozunk otthon.

- Igen, és köszönünk mindent, azt is, hogy eljöttél idáig.

- Igazán nincs mit!

***

Este fél nyolc lehetett, mikor arra az elhatározásra jutottam, hogy lemegyek az ebédlőbe enni valamit, aztán hirtelen eszembe jutott valaki.

Greg.

 Te jó ég, már nagyon rég nem találkoztam vele. Mikor legutóbb beszélni akartam vele, nem nyitott ajtót. Lehet, hogy haza ment? Biztos voltam abban, ha megtudta, hogy együtt vagyok Tommal, csalódik bennem, hiszen olyasmiket mondtam róla, amik végül beigazolódtak, hogy nem igazak. De Greg nem igazán szívlelte Tomot, hiszen elmondása szerint ő csábította el egykori barátnőjét.

Nem hittem, hogy jó ötlet lenne találkozni vele, mert még a  végén kioktatna, így arra jutottam, hogy nem megyek fel hozzá.

Mikor a hallba értem, ismerős hangot hallottam. Tom volt az, valakivel telefonon beszélgetett.

- Na mi újság haver?  - a hangja vidám volt – Ja, tudom, de Davidnek sikerült elintéznie. Minden rendben van.

- Ja, jól megvagyok. – mondta – Annak már vége, vagyis még nem teljesen, mert nem igazán tudja felfogni azt a szót, hogy nem. Nagyon ragaszkodó, folyton azt mondja, hogy szeretlek, imádlak, mindent megtennék érted.

- Jah, rohadt unalmas, az agyamra megy, nem vagyok egy érzelgős típus, te is tudod.

 Nem is tudom mi játszódott le akkor bennem. Olyan hangosan dübörgött a szívem, hogy féltem, kijön a torkomon keresztül.

- Meguntam őt, így új vizekre evezek, tudod, hogy megy ez, hisz ismersz. – nevetett fel

Hirtelen hányingerem támadt, ki ez az ember?

- De most megyek, majd beszélünk, csá.  – azzal letette

Megkövülten álltam ott, és fogalmam sem volt arról, hogy minden, amit hallottam igaz volt, vagy csak beképzeltem. Nem jutott eszembe semmilyen nyálas gondolat, csak annyi, hogy el kell mennem  onnan, méghozzá azonnal.

Megfordultam, és rohanni kezdtem a lépcsőház felé, majd fel a lépcsőn, kettesével véve a fokokat. Lihegtem, alig láttam, hova lépek, a könnyek csak úgy bugyogtak ki a szememből.

Gyűlöltem Őt, a rohadt életbe, nagyon gyűlöltem, ez mégis hogy lehetséges? Komolyan ennyit jelentettem számára? Ez az egész valami hülye kis megjátszás volt? Új vizekre evez? Igazán?

Kedvem lett volna kiugrani valamelyik ablakon, annyira túltengett bennem az adrenalin és a harag. Megint hittem valakinek, megint hagytam magam becsapni. Nem, ez nem az Ő hibája volt, hanem az enyém, csak az enyém. Ostoba, idióta és rohadtul naiv voltam, hogy belementem, és hagytam megint kihasználni magamat. Csak is én tehetek róla.

Mikor felértem a  hetedik emeltre, kirántottam az ajtónkat, és beviharzottam rajta, egyenesen a szobámba. Ledobtam a bőröndömet az ágyra, és amennyi ruhát csak találtam, belegyűrtem. A könnyeimtől szinte alig láttam, de akkora haragot éreztem, hogy azt hittem ott helyben megőrülök.

- Ann, te meg mi a fenét csinálsz?  - Sam hirtelen megjelent mögöttem

Egy szót sem szóltam.

- Ann.. – kezdett bele

- Hagyj most, kérlek. – szűrtem a fogaim között idegesen

- Mi történt?

- Mondom hogy hagyj!  - kiabáltam rá

Sam meglepetten nézett rám.

- Ann, a rohadt életbe, mondd már hogy mi van, addig úgysem foglak békén hagyni. – mondta

- Elmegyek, most rögtön!

- De mégis hogyan? Még jegyed sincs, és egyáltalán mi a fenéért.

- Sam, ígérd meg, hogy megmondod neki.

- De mégis mit, és kinek?

- Mondd meg neki, ha csak egyszer is meglátom, vagy ha csak fel mer hívni.. – kezdtem bele remegve

A könnyeim utat törtek maguknak, és olyan hirtelen kezdtem el zokogni, hogy összeestem. A földön fetrengve zokogtam, mint egy gyerek.

 Sam ijedten kapott utánam, majd megragadta a vállamat.

- Ann, az isten szerelmére, mondd már el, hogy mi történt! Kérlek. – a hangja hisztérikusan kétségbeesett volt

- Kérlek, juttass ki engem innen. – zokogtam – Nem akarok itt lenni.

Sam könnyes szemekkel az ajkába harapott. Tomról van szó, ebben biztos volt.

- Mit csinált veled?

- Nem kellett volna belemennem.

- Mit csinált veled?

- Csak kihasznál.

- Ann..

- Kérlek, Sam .- ültem fel zokogva – Szerezz nekem jegyet, el kell mennem innen azonnal.

- Megcsal téged, vagy mi a fene?

- Átvert, egész  végig átvert.

Sam nem akarta elhinni amit hallott. Hiszen Tom szerelmet vallott neki, rögtön az jutott eszébe, hogy ez biztos valami félreértés volt, Ann valamit félreértett.

- Biztos vagy benne?

- Hallottam amint valakivel beszélt telefonon. Sam, kérlek, el kell mennem innen, haza akarok menni.

- Rendben, de én is jövök.

- Nem, egyedül akarok menni.

- Nem hagylak el, hallod?

- Nem, neked itt kell maradnod, nem akarom hogy velem gyere

***

Tom elégedetten nyugtázta, hogy ennél jobban már nem is alakulhattak volna a dolgok. David elintézte ezt az egész Katie dolgot, Bill végre megnyugodhatott, és az ő élete is sínen van.

Boldog volt, nagyon boldog. Elhatározta, hogy átmegy Samékhez, hogy közölje a jó hírt.

Már éppen kopogott volna, mikor látta, hogy az ajtó nyitva volt, így hát belépett rajta.

- Hahó. Itt vagytok, csajok? – körbe nézett a nappaliban, majd hirtelen Sam lépett ki a szobájából – Sam, de jó hogy látlak. David az imént ment el, sikerült mindent elintéznie. Kate leszáll rólunk, a priuszodat is elintézte, nem lesz semmi gond, nem fog kiszivárogni semmi.

Samantha szótlan maradt.

- Tom. – a hangja rekedt volt – Takarodj innen!

- Tessék?

Tom meglepetten nézett a lányra. Mégis mi a fene történt?

- Menj innen. – mondta halkan

- Történt valami?

Sam gúnyosan felnevetett.

- Hol van Ann?  - elindult a lány szobája felé

- A reptéren.

- Tessék?  - Tom kiabálni kezdett – Miért?

- Talán kérdezd azt, akivel telefonon beszélgettél.

- Tessék?  - Tom egyre idegesebb lett

Egyáltalán nem értette mi folyik itt, fogalma sem volt arról, hogy Sam miért mond ilyeneket, és hogy Ann miért ment el egy szó nélkül

- Miről beszélsz, Sam?

- Hallotta mikor telefonáltál.

- Mégis mikor? És mit?

- Kihasználtad őt, el akarod hagyni.

- Micsoda? Dehogy, én soha nem tennék ilyet!

- Legalább nekem ne hazudj!  - Sam üvölteni kezdett - Ti aztán értetek ahhoz, hogy bántsatok meg egy nőt, gratulálok!

- Sam!  – Tom is kiabálni kezdett – Nem csináltam semmit!

- Hát persze, ti soha nem csináltok semmit!

Tom idegesen tördelni kezdte a kezét, majd elindul Sam felé.

- Mikor ment el?

Sam megrázta a fejét.

- Már elveszítetted őt.

- Nem, ez nem igaz. Mikor ment el?

- Nem tehetsz semmit, Tom.

Tom megfordult, majd kirohant a lakosztályból, egyenesen a lépcsőház felé. Kirántotta az ajtót, és olyan gyorsan vette a fokokat, hogy pár másodperc alatt le is ért a földszintre.

Nem veszíthette el őt, nem lehet.

A hotel előtt állt egy taxi, Tom rögtön be is szállt.

- A reptérre! Most!  - kiabálta

- De Uram!  - egy nő kezdett kopogni az ablakon  - Ez az én taxim.

- Nyomás! – kiabált a sofőrre, mire az ijedten megindult a kocsival

***

Igazán írónikus volt, hogy éppen akkor kezdett zuhogni az eső, mikor beszálltam a gépbe.

Magányosan ültem az ablak mellett, és csak is arra tudtam gondolni, hogy milyen hibát követtem el, amiért ezt érdemeltem. Milyet?

Egyszerűen nem tudtam kikapcsolni az agyamat, folyton az elmúlt hetek cikáztak a fejemben. Pedig annyira valóságos volt minden, minden, amit mondott, amit tett, minden, ahogyan mondta, és ahogyan tette. Hiszen azt mondta, szeret, akkor csak ennyit ér ez a szó?

Újra zokogni kezdtem, és egyáltalán nem érdekelt, hogy ki látja. Senki nem érdekelt.

Egyedül akartam lenni, egyes egyedül.

Már csak arra vártam, hogy elinduljon a gép, és végleg magam mögött hagyjam ezt az átkozott helyet, az átkozott emlékeimmel együtt.

***

Amint megállt a taxi, Tom kiszállt a kocsiból, és rohanni kezdett. Látta a gépet, és tudta, hogy későn ért oda.

De meg kell magyaráznia neki, meg kell mondania, hogy mennyire szereti, nem bírná ki, ha elveszítené, nem, azt nem tudná elviselni.

Tom kétségbeesetten rohant a zuhogó esőben, próbált jelezni, hogy álljon meg a gép, de mindhiába, az elindult, és mit sem törődve a tehetetlenségével, maga után hagyta a kétségbeesett férfit. Tom megállt, és próbált levegőhöz jutni. Beletúrt csurom vizes hajába, majd kezeivel megtámaszkodott a térdén.

Nem tehet semmit, elment.

***

A gép startolni kezdett, én pedig kinéztem az ablakon. Zuhogott az eső, az ég szürke volt, és fakó.

De láttam valakit, valakit, aki a földön térdelt, és tehetetlenül nézte, ahogy a gép felszállásra készült.

Tudtam, ki az.

Tom.

Nem csak nekem hazudott, hanem önmagának is. Elborzadva  néztem rá, és csak dühösebb lettem.

A gép gyorsabban ment, majd hirtelen azt vettem észre, hogy felszállt, én pedig behunytam a szememet. Megkönnyebbültem ugyan, de tudtam, soha nem fogom elfelejteni mindazt, ami itt történt.

Számomra véget ért a vakáció.

Köszönöm a figyelmet!