Az ellentétek vonzásában 7. rész Szombat este

Sziasztok! Kicsit megkésve, de hoztam a folytatást. Kíváncsi lennék a véleményekre, szóval csak bátran a kommentekkel. 

További szép estét, puszi :) 

- Hol a francban voltál?  - Tom épphogy belépett az ajtón, Billel találta szembe magát

- Neked meg mi bajod van?  - akasztotta fel a kabátját, majd elment az öccse mellett, és már épp be akart menni a szobájába, mikor Bill megragadta a kezét, és visszarántotta

- Kérdeztem valamit, tesó!  - mondta, gúnyosan megnyomva az utolsó szót

- Ki vagy te, az anyám? Tesó… - gúnyolódott, majd kiszakította a kezét öccse szorításából

- Hol voltál?  - kérdezte újfent a fiatalabbik

- Én meg újra megkérdezem, ki vagy te, az anyám? Nem kell beszámolnom neked minden egyes percemről.

- Tom, már nagyon elegem van ebből az egészből. Mi a jó ég van veled?  - Bill üvölteni kezdett

- Inkább veled mi van?  Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok, kivel és mikor. Nekem abból van elegem, hogy folyton számon kérsz, kioktatsz, mintha te mindig mindent jobban tudnál. Felfogtam, hogy te vagy a jó, én pedig a rossz iker, ez mindig is így volt, úgyhogy ezek után rohadtul szállj le rólam, mert esküszöm, behúzok egyet. – kiabált az idősebbik

- Meg akarsz ütni? Gyerünk, hajrá, most már úgy is mindegy, nem igaz?  - lépett közelebb hozzá, majd megragadta a pólójánál fogva, és a falnak lökte

Tom zihálni kezdett, majd ökölbe szorítva a kezét, megindult Bill felé

- Fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok. – szűrte a fogai között

Bill állta  a tekintetét.

- Ebben igazad van, nem tudom mi lett belőled. – mondta

- Az, ami belőled soha nem lesz.  – Tom félrelökte testvérét, majd berontott a szobájába, és becsapta maga után az ajtót

***

Másnap reggel mikor felébredtem, nem igazán akartam lemenni, mert féltem, hogy esetleg a szüleim rájöttek hogy este későn jöttem haza.

Nem volt kedvem veszekedni.

- Mit csinálsz? – nyitott be egy szó nélkül Rory

- Nem tudsz kopogni?  - kérdeztem rá se nézve

- Nem akarsz ma elmenni valahova?  - huppant le az ágyamra

- Nem, hiába hívtalak tegnap este, nem jöttél. Én ma nem megyek sehova. – mondtam

- Jaj, ne már. Talán Tom miatt? – kérdezte

- Ezt meg honnan veszed? – hirtelen rá villant  a tekintetem

Nem meséltem róla előző este, pont azért, hogy ne kelljen hallgatnom az idióta áradozását arról a seggfejről. Nem mintha annyira ismertem volna, de az is bőven elég volt, amit láttam belőle.

- Ismerem őt, Abi, szerintem nem létezik ember a földön, aki ne ismerné a nevét. – mondta áradozva

Grimaszolni kezdtem.

- Kösz, én inkább kihagyom. – mondtam

- Azért nem tagadhatod le, irtó dögös.

- Nekem nem az esetem. – mondtam rezzenéstelen arccal

Bunkó volt, önelégült, és visszataszító, hogy lehet valaki ilyen ellenszenves? És a sok vak ember, hogy tud neki bedőlni? Nem látják, hogy milyen, valójában?

- Nem is ismered, Rory.

- De te sem. Ne ítéld el.

- Én aztán nem ítélem el. Nagyon nem érdekel, az ilyen alakokat szeretem jó messziről elkerülni.

- Aha, ahogyan tegnap este sikerült elkerülnöd? 

- Csak is miatta kerültem kínos helyzetbe.

- Mégis mennyire volt kínos a helyzet? Mi is történt pontosan?

- Jaj, ne legyél már ennyire kíváncsi, mit érdekel az téged?  - csattantam fel hirtelen

- Már az is baj, ha megkérdezem? Ide figyelj tesó, csak hogy tudd, ez a srác, aki tegnap este haza hozott, sok szarságon ment keresztül, és ne akard elítélni azért, mert nem illik bele a te makulátlan világodba.

- És azt te honnan veszed hogy szenvedett? Csak nem az újságok írták meg? Mégis kit érdekel..

- Nem igaz, miért vagy ennyire naiv? – emelte fel a hangját

- Tudod mit? Hagyjuk a témát, nincs kedvem róla beszélni.

***

Tom gyűlölt a ikrével veszekedni, de eddig még soha nem fajult el addig a dolog, hogy megfenyegesse, hogy kezet emel rá. De az csakis Bill hibája, minek avatkozik bele a dolgába? Mit érdekli őt, hogy mit csinál?

Gyűlölte ha mások beleszóltak az életébe.

- Csá, haver, mit szólnál, ha elmennénk ma a puccos negyedbe? – az egyik legjobb barátjával, Georggal beszélt telefonon

Egyedül Georg értette meg őt, csak vele tudott bizalmasan beszélgetni, mindig ott volt neki, ha szüksége volt rá. Az összes balhénál is.

- Hova akarsz menni?

- Csak meg akarom látogatni az egyik barátomat. – Tom magában somolygott, ahogy eszébe jutottak az este történtek

Abigail elég nehéz esetnek tűnt. Rettentően makacs, talán még nem is találkozott ennyire akaratos nőszeméllyel.

***

Nagyon megkönnyebbültem, mikor a szüleim bejelentették, hogy este elutaznak valahová üzleti útra, így nem kellett kínosan a társaságukat kerülnöm, bár apun láttam, hogy magában somolygott, de nem szólt egy szót sem. Valószínűleg látott, mikor tegnap este hazamentem.

Délután öt óra fele indultak, de a lelkünkre kötötték, hogy sehova nem mehetünk, míg ők haza nem jönnek.

A húgomat ez persze nem akadályozta meg.

- Nem, én tuti nem megyek, úgyis meg kéne írnom a leckémet matekból. – ellenkeztem

- Csak te lehetsz akkora hülye hogy szombat este leckét írsz. – korholt

- Nem érdekel mit mondasz, akkor sem megyek. 

Ekkor megszólalt a csengő.

- Mi a fene.. - szólaltam meg – Te hívtál valakit?

- Nem, lehet hogy anyáék jöttek vissza valamiért..

- Mindjárt megnézem. – felpattantam az ágyról, majd lefutottam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót

- Abigail? Ők itt a kedves barátaim. Úgy hallottuk bulit tartasz, megengednéd, hogy bejöjjünk?  - Tom állt ott, kényelmesen az ajtófélfához dőlve, mögötte visszataszítóan alkoholszagú, és ordibáló emberekkel