Vakáció extrákkal 2. évad / 4. rész / Szeretlek

Jó estét. Újra itt vagyok egy Vakáció extrákkal résszel, nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek.
Szeretnék megkérni mindenkit, hogy ha van egy kis ideje, fejezze ki valamilyen módon a véleményét a résszel kapcsolatban, mert mostanában nem igazán kaptam vissza jelzéseket, pedig igazán jól esne :) na de mindegy is, jó olvasást! :)

Miután Tom lezuhanyozott, felvett egy kényelmes boxert, majd lement a konyhába, és a hűtőben kezdett kutakodni. Talált két karton sört, így az egyiket rögtön ki is vette, majd hóna alá csapta, és felment vele a szobájába.

Egymás után három dobozzal ivott meg, mikor kezdte érezni a hatását. Ekkor felhívta egyik legjobb barátját, Georgot.

A telefon kétszer kicsöngött, mikor felvette.

- Csá, haver, na mi a helyzet? – szólt bele

- Csá. Hallod, Georg, elegem van a nőkből. – nem kertelt, rögtön kibukott belőle

Georg nevetni kezdett.

- Elismerem, hogy néha nagyon nehéz velük, de ne mondd, hogy ennyire rossz a helyzet. – Tom hallott valami matatást a háttérben

Georg talán főzni készült?

- Nagyon is rossz, ráadásul Greg is bekerült a képbe. Ma láttam, hogy együtt kávézgattak, tuti, hogy tele beszéli Ann fejét.

- Ugyan már, miért tenne ilyet? Szerintem nem olyan rossz arc, rendesnek tűnik, bár nem sokat találkoztam vele.

- Hát ez az, te nem ismered olyan jól.

- Mintha te igen. Ugyan már, Tom, természetes hogy ki vagy bukva, mert egy másik csávó is ráhajtott Annre. – magyarázta

- Ahha, persze, csak a csávó volt barátnőjével feküdtem össze anno. Na így hogy hangzik?

A vonal túlsó felén hirtelen csönd lett.

- Baszki. – szólalt meg Georg – Na akkor pláne ne csodálkozz. Most már azért is meg akarja őt szerezni. Elveszi tőled, ahogy anno te is elvetted tőle a barátnőjét.

Tom egy pillanatra eltöprengett.  Mi van, ha Georgnak igaza van? Mi van, ha tényleg el akarja őt csábítani?

- Azt nem hagyhatom. Ő az egyik legjobb dolog az életemben.

Georg nevetni kezdett.

- Tudod, haver, néha még most is meglepődök rajtad.

- Miért?

- Mert nagyon megváltoztál. Anno soha nem mondtál volna ilyet egy lányról sem, de meg kell hogy mondjam, sokkal jobban tetszik az új éned.

- Ne legyél nyálas, haver. – forgatta a szemét Tom

- De a modorod azért megmaradt. – nevetett fel Georg – Viszont ezek után azt mondom, hogy hülye lennél, ha elszalasztanád ezt a csodás lányt, aki megmentett téged saját magadtól. Remélem tudod, hogy miről beszélek.

Tom hallgatott. Nagyon is jól tudta, hogy mire célzott, de ez azóta nem volt köztük téma, mióta Georg megjelent a szigeten hetekkel ezelőtt. Csak is Georg tudott róla, mert erről  a dologról még ikrének sem beszélt, ami nagyon ritka volt. Ritka volt, ha valamit nem osztott meg vele, hiszen Billel mindent megbeszéltek, minden elmondtak egymásnak, kivéve ezt az egy dolgot.

Tom tudta, ha rajta múlik, Bill soha nem fogja megtudni szörnyű titkát.

***

Dühösen csaptam be magam után az ajtót, de mikor senki nem jött elő rosszalló tekintettel, megállapítottam, hogy sem Rory, sem Samantha nem volt otthon.

- Mégis hogy a francba gondolta? -  dühöngtem magamban

Volt képe kérdőre vonni mindazok után, amit csinált, ráadásul jelenetet rendezett nyilvános helyen, méghozzá Greg előtt.

Greg…

Tom félreérthetetlenül a tudtára adta, hogy nem kedveli, és attól tart, hogy ellene fordít engem. De erre miért lenne szüksége? Soha nem próbálta tele beszélni a fejemet, hogy Tom ellen forduljak, bár nem volt a szíve csücske. Őszintén szólva, mikor összejöttem Tommal, Gregről valahogy megfeledkezdtem, mármint soha nem jött el velünk sehova, nem akart együtt ebédelni vagy vacsorázni. Akkoriban bele sem gondoltam, hogy mennyire kellemetlen lett volna neki.

Annyit agyaltam ezeken a dolgokon, hogy nem is tudtam normálisan aludni már napok óta, mindig csak forgolódtam, rágódtam, hogy vajon miért pont velem történik mindez.

Kusza gondolataimat kopogás szakította félbe.

- Ki az? – motyogtam magamnak, majd az ajtóhoz sétáltam

Kinyitottam, és egy nem várt személlyel találtam szemben magam.

- Tom, mi a francot keresel itt? Ez már zaklatásnak minősül. – tettem csípőre a kezemet

Tom a szakállát kezdte piszkálni, majd tett egy lépést felém.

- Szia. – becsukta maga mögött az ajtót, és zsebre dugta a kezét

Nyeltem egyet. Tom még soha nem járt a lakásunkban, és eléggé nyugtalanított, hogy késő este jutott eszébe, hogy beállítson szó nélkül.

- Mit akarsz? – a kanapé mögé sétáltam, majd két kezemmel nekitámaszkodtam

Minél távolabb akartam lenni tőle.

- Akarsz engem, Ann?

A helyzet az volt, hogy nem igazán értettem, hogy mégis mit akart ezzel, jó, azt addig is tudtam, hogy vissza akar szerezni, de a tekintete nagyon is azt sugallta, hogy valami eszelős dolog jár a fejében.

- Azt akarom, hogy elmenj. – válaszoltam

Tom tett egy lépést felém, mire nyeltem egyet.

- Ne tereld a szót. – mondta – Mi van közted és Greg között?

- Barátok vagyunk. – válaszoltam könnyedén

- És ezt ő is így gondolja?

- Nézd, Tom. – kezdtem bele – Greg a barátom, és bár tudom, hogy ő mindig is többet akart tőlem, én nem akarok ezen változtatni.

- De ő igen.

- Tudod, ehhez két ember kell. – mondtam

- Persze. – szűrte a fogai között

- Ő mindig kedves volt hozzám, pedig mióta eljöttem a szigetről, kétszer is visszautasítottam. Soha nem volt rámenős, és mindig meghallgat.

- Nem volt rámenős, mi? – kérdezte gúnyosan – Akkor minek próbálkozott kétszer?

Felsóhajtottam. Semmi kedvem nem volt erről beszélni.

- Tom, kérlek, menj el. – mondtam

- Nagyon makacs vagy, ugye tudsz róla? – emelte a kezét a fejéhez

- Te meg idegesítő. – vágtam rá

- Azt ugye tudod, hogy haragszok rád? – indult el felém

- Elég viccesen hangzik. – léptem a kanapé másik oldalához

- Azért, mert nem hallgattál meg. Inkább fogtad magad, besértődtél, és otthagytál. Így volt, nem? Esélyt sem adtál rá, hogy megmagyarázzam. Pedig annyira sajnálom, tényleg, soha nem csalnálak meg.

- Nem kellett mit megmagyarázni. Tom, ha igazat is mondasz, és tényleg a volt barátnődről beszéltél, akkor is annyira félreérthető az egész, mert valljuk be, te mit hittél volna a helyemben? – szegeztem neki a kérdést

- Ez az igazság. Szeretlek, Ann. – mellém lépett, és a kezét nyújtotta

Felsóhajtottam. Amint közelebb lépett hozzám, éreztem rajta az alkohol szagot.

- Te ittál. – jelentettem ki

- Egy kicsit. – suttogta – Megmondtam, kész roncs vagyok, mióta faképnél hagytál.

- Tom. – kezeim közé fogtam az arcát, és közel hajoltam hozzá

Tom átkarolta a derekamat, és még közelebb húzott magához.

Biztos voltam benne, hogy nem fog menni. Tom a szokásosnál is vonzóbb volt, attól függetlenül, hogy ivott. Hiszen mi az, ami anno annyira megfogott benne? A kisugárzása, a tekintete, azok a gyönyörű, sötét szemei, az erős, védelmező, izmoktól dagadó karja, a széles válla, a mellkasa, vagyis maga Tom Kaulitz, az a lehengerlő Tom Kaulitz, akinek nem tudtam ellenállni.

És az a Tom, aki a nappali közepén állt, sóvárgó tekintettel újra és újra szerelmet vallott, miután ezredszerre is bocsánatot kért.

Igen, hibát követett el, és igen, a fenébe is, egy idióta, de akkor is szerettem, ezt kár volt tagadni, pedig annyiszor mondtam ezt, annyiszor próbáltam meggyőzni magam erről a hazugságról, de mindig is tudtam, hogy ez nem igaz, és soha nem is lesz az.

- Mi rá a garancia, hogy nem leszel megint seggfej? – suttogtam

- Mindig is az voltam, te is tudod. A te seggfejed. De ugye ez azt jelenti, hogy végre hiszel nekem?

- Én abban hiszek, hogy nem fogsz többet ilyen hülye helyzetbe hozni egyikünket sem. – mondtam

Tom elmosolyodott. Szemei lángoltak, az ajkaimat fürkészték, majd mikor kezeimet a nyaka köré fontam, hirtelen megcsókolt. Mintha bomba robbant volna a számban, Tom olyan hevesen csókolt, hogy alig kaptam levegőt. Nem eresztett, kezei a derekamról a pólóm alá csúsztak, és finoman simogatták a gerincem vonalát.

Durván belemarkoltam a hajába, mire felszisszent.

- Azt hittem nem kedveled a szadomazót. – nevetett

- Nem is, de inkább fogd be. – megragadtam a kezét, és vezetni kezdtem a lépcső felé, ám ő megragadott, és egy könnyű mozdulattal lefektetett az alsó lépcsőfokra.

- Lépcsőn még úgysem csináltam. - harapott az  ajkába

- Most nem is fogod, mert ez nagyon kényelmetlen. – feltápászkodtam, megragadtam a kezét, és felrohantam egyenesen a szobám ajtaja elé, ahol hirtelen megtorpantam.

Tom a nyakamat kezdte csókolgatni, amitől hirtelen kirázott a hideg.

- Mi a baj? – suttogta

- Gyere. – kinyitottam az ajtót, majd magam után húztam

Rálöktem az ágyra, majd mellé feküdtem. Tom megragadta a combomat, és a derekához emelte, majd a pólóm alá nyúlt, és elkezdte felfelé húzni. Egy ügyes mozdulattal fordítottam a helyzeten, és a csípőjére ültem. Tom elmosolyodott, végig simított a mellkasomon, egy kicsit időzve a melleim között, majd az ágyékomnál.

Az ajkamba haraptam, egy mozdulattal levettem a pólómat, majd a melltartómmal együtt a földre dobtam. Egy hirtelen mozdulattal felhúztam, és az inge alá nyúltam. Egyenként kigomboltam, majd azt is ledobtam a földre. Hevesen csókolni kezdtem mellkasának minden egyes pontját, amit apró nyögésekkel nyugtázott. A teste szinte remegett alattam, ahogy kezdtem egyre kényesebb terület felé közeledni. Kigomboltam a nadrágját, majd lehúztam a boxerével együtt, és a többi ruha után hajítottam.

Tom felmordult, majd fordított a helyzeten. Éhes tekintettel a nadrágomnak esett, majd a bugyimmal együtt lehúzta rólam.

Szemérmetlenül végig nézett rajtam, majd fölém hajolt, és megcsókolt.

Annyira remegett, hogy én is libabőrös lettem az izgalomtól. Még soha nem voltam ennyire felcsigázva a vágytól, soha nem éreztem ehhez hasonlót.

Zihálni kezdett, a karjaival támaszkodott a fejem mellett, de továbbra is nagyon remegett.

- Mi a baj? – suttogtam, majd egy apró csókot nyomtam a felkarjára

Kezeimmel a hátát simogattam, mire Tom fészkelődött, szétnyitotta a lábaimat, és lassan mozogni kezdett.

Sóhajtozni kezdtem.

- Szeretlek. – suttogta a nyakamba