Nyomtalanul 5. rész

Végre elkészültem az 5. résszel,  olvassátok egészséggel :)

5. rész

-Valami baj van?  - állt meg Tom is

-Hát, az a látvány mit árul el neked?  - böktem a parkoló felé

-Mire akarsz kilyukadni?  - húzta fel a szemöldökét

-Lehet, ha reggel felkelünk, a kocsidnak csak a hűlt helyét találjuk.  - fontam össze a kezemet a mellkasomon

-Á, értem. -  Tom utánozta a mozdulatomat

Úgy vettem észre, mintha gúnyolódott volna rajtam

-Nos..-  mosolyodtam el gonoszul -  Nem mondhatod hogy nem szóltam előre. -  vállba veregettem, majd kinyitottam az ajtót

Tom bambán nézett a kocsija felé, majd követett engem. Becsukta, vagyis inkább becsapta maga után az ajtót, majd a táskákat ledobta a pultra

- Hahó.. -  a kezével durván csapkodni kezdte a  csengőt

Feltűnési viszketegsége volt, ebben biztos voltam az első pillanattól kezdve. 

-Van itt valaki ebben a tetves.. -  kezdett kiabálni

Oldalba vágtam.

-Fogd már be!  -  szóltam rá

-Jól van na. -  lazán neki dőlt a pultnak - A recepciósnak  nem az a dolga hogy itt üljön? Tuti hogy recskázni ment. 

-Mit mondott fiatalember?  -  az ajtóban megjelent egy alacsony, szemüveges  idős hölgy és kérdőn nézett a mellettem álló Tomra

Tom zavartan elmosolyodott.

-Jó napot hölgyem!  -  fordult felé  idétlen mosollyal az arcán  - Félre tetszett érteni, én csak annyit mondtam hogy milyen gyönyörű ez a szoba, meg ez az egész izé.. - Tom értetlenül magyarázott 

Égnek emeltem a szememet.

Az idős asszony furcsán nézett Tomra, majd elindult és leült a pult mögé.

-Szobát szeretne, fiatalember?  - kérdezte

- Igen, azt. -  mosolygott bájosan

-Mondja, magáé az a luxuskocsi a parkolóban?  - bökött az említett hely felé

-Pöpec darab, mi? Talán tetszik Önnek? - kacsintott a  nénire

-Nos, azoknak a srácoknak annál  inkább. -   mutatott a parkoló felé

Tom ijedten nézett a nőre, majd a kocsija felé.

-Nem szabad!  -  ijedten kirohant a parkolóba

Nevetni kezdtem.

Az idős hölgy felém fordult.

-És maga, kis hölgy?  Mit keres egy ilyen kietlen helyen? Csak nem ezzel a jóvágású fiatalemberrel van?  -kérdezte

-De, sajnos. - válaszoltam

-Sajnos?  - emelte fel a szemöldökét értetlenül -  A maga korában én faltam az ilyen és ehhez hasonló fiúkat. Tudja, engem mindig is levettek a lábamról a magas, izmos és jóképű férfiak. Oda vagyok a kockás mellkasokért. Nagy kár hogy megöregedtem. - vigyorgott bájosan az idős asszony

Furcsa fintor jelent meg az arcomon.

-Ha akarja.. -  hajoltam közelebb hozzá  -   Beszélhetek vele, az érdekében.

-Igazán?  -  a nőnek az arcára hatalmas vigyor ült ki  -  Szóval Önök nincsenek együtt?

-Neem, isten ments, dehogyis.. - mentegetőztem

Még a gondolatba is beleborzongtam hogy újra össze szűrjem vele a levet. Soha többet!

-Szétrúgom ezeknek a kis köcsögöknek a seggét.. - lépett be az ajtón dühösen Tom, majd mellém állt, és átkarolta a derekamat -  Szóval, Drágám?  Melyik szobát vetted ki? - nézett rám

-Mi? Én.. - ó, a szemét

Az  idős hölgy kérdőn nézett rám.

-Öhm, én.. 

-Tessék, a 7B a maguké . - rakta le a pultra a kulcsokat.

***

-Mi a frász ütött beléd, Tom?  -  épphogy beléptünk a szobába, rögtön neki támadtam

Elegem volt belőle

Ledobtam a táskámat az ágyra, majd dühösen felé fordultam.

-Ezt meg hogy érted?  - vette le értetlenül a kabátját

-Ne hívj drágámnak, sem kicsimnek, sem mucusnak, oké? Nekem semmi közöm hozzád, megértettél?  -  mondtam

Tom furcsán nézett rám.

-Most meg mi bajod van?  Volt idő, mikor nagyon is közünk volt egymáshoz, emlékszel?  - kacsintott rám

-Életem legnagyobb hibája volt. -  mondtam

-Ne mondd ezt. -  biggyesztette le az ajkát, megjátszott csalódottsággal

-De, mondom. Hiba volt veled jönnöm. - mondtam

-Amióta elindultunk, csak ezt hallom tőled. Hiba volt ez, hiba volt az.. 

-Az összes hibáim közül te voltál az, akit nagyon megbántam! Mert semmit nem változtál! Ugyan olyan seggfej vagy, mint fél évvel ezelőtt! Az öcséd legalább ismeri azt a szót, hogy "szerelem"! De te? Hiába a sok pénz, egy csődtömeg vagy!