Sziasztok! Jó nagy kihagyás után újra itt vagyok a Vakáció extrákkal folytatásával!
Remélem még nem mondott le mindenki az oldaról, úgyhogy aki esetleg felnéz, attól szívesen várom a véleményeket.
Puszi, Ann
- Mi lesz velük szerinted? – állt Rory mellé Georg
Georg lakásában voltak, Rory éppen ebédet készített.
- Mármint Annel és Tommal? Semmi, már nincs olyan,
hogy velük. Külön vannak, és ahogy Annt ismerem, ez így is marad.
- Igen? Pedig a szigeten nagyon is szerelmesnek
tűnt, nagyon is. - nyomta meg az utolsó
szót
- Tudom, de az, aki kijátsza Ann bizalmát, abban a büdös életben nem fog
megbízni, bármennyire is szerette őt, hidd el.
- De az már túlzás, hogy nem is akar vele beszélni,
esélyt sem adott neki, hogy megmagyarázza a történteket. Én elismerem, hogy Tom
egy seggfej, mármint hogy az volt, talán még most is az egy kicsit, de azt is
láttam, hogy mennyire megváltoztatta a barátnőd mindössze pár nap alatt.
Szerelmes lett, én még életemben nem láttam úgy Tomot, mint a szigeten, soha
életében nem mondott olyasmit, hogy mennyire szeret egy lányt, meg hogy alig
várja az esti vacsorát, és hogy fogalma sincs hogy mondja meg neki hogy
mennyire szereti. Lehet hogy nyálasan hangzik, de így volt, és meg kell hogy
mondjam, nagyon is tetszett az a Tom, más volt, érzett, megtudta, hogy milyen
az, ha szeret valakit, valakit, aki nem a családtagja, nem a testvére, az
anyja, vagy a barátja. Ismerem őt, Rory, és bármennyire is véded Annt, Tom ezt
nem érdemelte meg. Tudom, hogy minden ami történt, egy orbitális tévedés volt,
és legalább annyit megérdemelne, hogy meghallgassa őt. – mondta Georg
- Tudom, hidd el, de olyan makacs, hogy azt el sem
tudod képzelni. – kóstolt bele a levesbe
- De csak tudtok rá hatni, többet kell szekálni
emiatt. Mert ha mindaz, amit a szigeten láttam, akkor nem akarja elveszíteni
Tomot, csak most rohadtul haragszik rá. Szereti őt, nem? Hiszen a vak is látja.
– magyarázta óriási hévvel Georg
- Igen, persze, de ha egyszerűen nem tudunk rá
hatni, nincs mit tenni. Majd talán később megenyhül, de meg kell értenetek, már
Tom előtt nem igazán tudott bízni a férfiakban, hiszen régebben is csúnyán
átverték. Tom is lehetne egy kicsit megértőbb, gondoljon bele, hogy ő hogy reagált
volna fordítva. – megfogta a deszkát, majd az asztalra rakta, és rátette a
forró húslevest, majd Georg felé fordult – Szóval jobb lenne, ha nem siettetné
ezt a dolgot, és hiába küld rám téged, akkor sem tudok csodát tenni, oké? És most együnk. – állt
a szekrény elé, majd kivett két tányért
Georg elmosolyodott.
- Szóval szerinted rád küldött engem? – húzta fel a
szemöldökét
- Igen, de most kérlek hagyjuk ezt az egészet, sőt,
jobb is lenne, ha nem avatkoznánk bele, nem kell még jobban össze kuszálni a dolgokat.
– mert ki a levest Rory
- Összekuszálni? Én nem akarok keverni. – ült le
Georg
- Nem is úgy értettem, hanem hogy szerintem jobb, ha
maguk között elintézik ezt, csak is rájuk tartozik.
***
- Mit szólnál egy mozihoz? – kukkantott be Tom
ajtaján Bill
- Nem nézek romantikus filmeket. – mondta unottan, a
laptopjától fel sem nézve az idősebbik
- Én sem. – vont vállat Bill
- Figyelj, öcskös, most pontosan mi is zajlik közted
és Sam között? - nézett fel a
képernyőről az idősebb
- Hát.. – kezdett bele, majd odasétált Tom ágyához,
és leült – Pontosan én sem tudom, a lényeg, hogy már szóba áll velem,
beszélgetünk, leginkább arról, hogy mekkora hülyék a férfiak..
- Tessék?
- Vagyis hogy én milyen hülye voltam, hiába mondom
neki, hogy tudom, nagyon is tudom, mindig elmondja nekem.
- Hát ez igazán kedves. – húzta fel sötét
szemöldökét Tom – És a Katie ügy?
- Mi van vele?
- Azóta sincs semmi gáz, ugye? Mármint nem tett
keresztbe Samanthának, ugye?
- Nem, igazából David neki nem is szólt személyesen,
én mondtam el.
- Ahha, hát, meg kell hogy mondjam, öcskös, nagy fába
vágtad a fejszéd az biztos.
- Igen, tudom. – állt fel – Na de akkor van kedved
mozizni egyet?
- Nem, kösz, inkább elmegyek sétálni, vagy mit tudom
én. – kikászálódott az ágyból, félre rakta a laptopját, majd a szekrényéhez
lépett
- Mikor hozza Maria a tiszta ruháinkat? - kérdezte az üres gardróbját méregetve az
idősebb
Maria az ikrek házvezetője volt már éve óta,
pontosabban, mióta Los Angelesbe költöztek.
- Ma délután, azt ne mondd nekem, hogy nincs mit
felvenned.
- Igazából… - a tekintete a ruha kupac felé
vándorolt – Dehogynem. – azzal matatni kezdett, és végül előkapott egy fekete vékony
pulcsit és egy szintén fekete farmert. A haját lófarokba fogta, majd befújta
magát dezodorral
- Még az sem segít a szagodon. –jegyezte meg Bill
- Nem én vagyok a büdös, hanem.. – szagolta mega
fölsőjét – Ejha, mintha érlelődött volna. Na mindegy, jó lesz ez így.
- Ez a te hibád, miért nem adtad oda Marianak a
többi szennyesedet?
- Mert akkor nem tudnék mit felvenni. Na én mentem
Bill, majd jövök. – felkapta a tárcáját, a napszemüvegét, majd kiviharzott az ajtón
Szép idő volt, ahhoz képest, hogy szeptember közepe
volt, Tom meg is jegyezte, hogy milyen melege van a fekete felsőjében. Élvezte
a napsütést, hiszen már napok óta nem volt kint nappal, csak is éjszaka, akkor
is valakinek támogatnia kellett, mert a saját lábán sem bírt megállni.
Még soha nem készült ki ennyire egy lánytól sem,
sőt, még soha nem is volt szerelmes egy lányba sem. De Ő más volt, meg érdemelte,
hogy szeressék, megérdemelte, hogy egy rendes srác szeresse. És hogy Tom rendes
srác lenne? Nos, pár hónappal ezelőtt azt a szót használta volna, hogy
érzéketlen, de most kifejezetten megfelelt az a szó, hogy rendes. Mert rendes
srác volt, vagyis pontosabban az lett, méghozzá általa, általa, akit annyira
megszeretett.
És az által, aki nem akarta őt meghallgatni.
Tom halkan felszisszent, majd próbálta gondolatait
másfelé terelni. Épp, mikor elment az egyik kávézó ablaka előtt, oldalra
pillantott, ahol meglátta Annt és Greget egy asztalnál, ahol éppen kávét
szürcsölgetnek.
Tom megtorpant, majd lekapta a szemüvegét.
- Mi a.. – kezdett bele
Belépett az ajtón, de nem is ment tovább, megtorpant
a bejáratnál, és csak nézte, amint Greg és Ann jókedvűen cseverésznek.
- Uram? – állt elé egy felszolgáló – Uram, nem akar
helyet foglalni?
- Nem én, útban vagy. – lökte félre
- Na de Uram, megkérem, hogy vagy üljön le, vagy
távozzon innen. – lépett elé egy másik felszolgáló
- Na persze… - gesztikulált, majd elindult Annék
asztala felé
- Hozhatok esetleg valamit a kedves párocskának?
Netán egy pofán verést az Úrnak? – fordult Greg felé
- Tom, te meg mit keresel itt? - állt fel ijedtében Ann
- Nos, inkább te mit keresel itt vele? – mutatott a
srácra
- Csak meg hívtam
Annt egy kávéra, vagy azt sem szabad? – kérdezte Greg
- Nem, nem szabad, addig nem, míg ez a kedves hölgy
meg nem hallgat, ugyanis már nagyon elegem van abból, hogy folyton leráz a francba,
mintha valami szaros cipő lennék.
- Tom, neked meg mi bajod van, miért beszélsz így? –
vonta kérdőre a lány
- Nem tetszik, hogy vele vagy. – morogta
- Már semmi közöd ahhoz, hogy kivel vagyok.
- Szomorú ezt hallani, de azt hiszem, nincs igazad. –
hadarta, majd magához rántotta, és vadul szájon csókolta a lányt
Ejha, zajlanak az események... Eszméletlen jó lett, mint mindig! Igyekezz a folytatással, mert az az utolsó sor... Hogy lehet valamit így abbahagyni! Ez kínzás!
VálaszTörlés:D
Köszönöm szépen, Gina, hamarabb mint hinnéd, sőt, éppen az előbb került fel a 3. rész :)
TörlésAnn, aaannyira, de annyira örülök az új résznek! Most olvastam el másodjára :D Nagyon várom már a folytatást, kíváncsi vagyok, mi lesz Ann reakciója. Meg hogy megbocsát-e már végre Tomcinak. Meg hogy mi lesz Billel meg Sammel, meg hogy... na, szóval mindenre! :D Mielőbbi folytatást akarok :D xoxo♥
VálaszTörlésKöszi Diane :) Már fel is került a folytatás, eméelm tetszeni fog :) puszii :)
Törlés