Sziasztok. Nem tudom mi van velem, de elkapott az ihlet hullám. Meghoztam a folytatást, akit érdekel, lenntebb megtalálhatja :) Jó szórakozást :)
Olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem fogtam,
hogy mi történt, még Greg is gyorsabban reagált, én meg csak álltam, mint aki
jégszoborrá vált.
- Mi a fene. – Greg felállt a székéből, majd ellökte
tőlem Tomot
Tom vissza kézből meglendítette bal karját, és Greg
felé indult, de elé álltam.
- Nem hiszem, hogy jogod lenne megütni. – hülyén
hangzott, de valami ütőset akartam mondani több – kevesebb sikerrel
- Most mit csinálsz? – lerakta a kezét – Ne védd őt,
biztos Greg beszélte tele a fejedet.
- Nem, erről szó sincs, amit tudok, azt a saját
fülemmel hallottam, amit te magad mondtál a telefonban, ezt nem lehet
félreérteni.
- Pedig nagyon is félre értetted. – vágott közbe – A
volt barátnőmről beszéltem.
- Érdekesen hangzott, nagyon is jelen időben
beszéltél róla.
- Vele még az előtt jöttem össze, na jó az túlzás,
volt egy kis romantikus kalandunk, még mielőtt a szigetre utaztunk volna, de
azért is nem mondtam el neked, mert semmi jelentősége nem volt. Hidd el,
kicsim, ez az igazság. Nem rólad beszéltem, hanem egy másik lányról.
- Ehhez aztán nagyon értesz. – szólalt meg hirtelen
Greg
Jobb keze az asztalon volt, a tekintete a termet
pásztázta, arról árulkodott, hogy valami régi dolog jutott eszébe.
- Neked ehhez semmi közöd. – vicsorgott rá – Ne
szólj bele.
- Semmi közöm? Emlékszel a volt barátnőmre? Aki
szeretett? Vagyis nem igazán, ha képes volt össze szűrni veled a levet. Csak
úgy simán, mintha mi sem történt volna, egy szó nélkül az ágyadban kötött ki,
mikor tudtad nagyon jól, hogy van valakije, nem igaz? Nem igaz, Kaulitz? –
emelte fel a hangját
- Az már régi história, nem is emlékszem rá
pontosan, de ha ettől megkönnyebbül a lelked, akkor bocsánatot kérek. Különben
is, már nem vagyok olyan, mint akkor. Megváltoztam, akár hiszitek akár nem.
- Nem hiszem el. – mondtam – Pont ezért nem, mert
félvállról veszed azt is, hogy tönkre tetted más kapcsolatát.
- Ann, az isten szerelmére, most meg erről van szó?
Kérlek, ne keresd a kifogásokat, nekünk egymás mellett van a helyünk. Van
fogalmad arról, hogy milyen volt a nélküled eltöltött idő? Mióta faképnél
hagytál a szigeten? Teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj, össze vagyok
zuhanva, nem tudok a nélkül aludni, hogy minden álmomban ne a te arcodat
lássam, néha úgy érzem, hogy megőrülök, attól félek, hogy örökre elveszítelek.
– Tom csak úgy hadarta a szavakat, egymás után
- Ha igaz is, amit mondasz. – kezdtem bele – Mi a
garancia arra, hogy nem fogsz megcsalni? .- fejeztem be félve
- Tessék? – Tom szinte ledermedt – Ugye csak én
értettem félre? Már megint kifogásokat keresel.
- Nem, ez nem igaz, nem keresek kifogásokat, csak
próbálom megvédeni magamat. Ha jól belegondolok, én sem voltam egészen
normális, hogy összejöttem veled, hiszen nagyon is tudtam, hogy milyen vagy,
nem hiányzott ez a kolonc.
- Milyen koloncról beszélsz? Te magad sem tudod,
hogy mit beszélsz. – kezdett idegesen hadonászni
- Őszintén megmondom neked, hogy igen, nagyon
szenvedtem, nagyon sokat sírtam miattad, sokáig ki sem bírtam mozdulni a
szobámból, miattad – amit köszönök – felmondtam a munkahelyemen, mert úgy
döntöttem, nem fogom többé hagyni, hogy bántsanak, megalázzanak, kihasználjanak
az élet bármely területén. – mondtam
- De ennek semmi köze hozzám. – vágta rá
- Valójában de, mert rájöttem, amit irántad éreztem,
az nem több, mint alkalmi fellángolás.
- Alkalmi? – húzta fel a szemöldökét – Ezt te sem
gondolhatod komolyan.
Valójában tényleg nem gondoltam komolyan, de tudtam,
hogy nem szabad olyan hamar bedőlnöm neki, nehogy azt higgye, hogy olyan simán
megbocsájtok neki, még akkor sem, ha igaz, amit állít. Biztosnak kellett lennem
abban, hogy nem olyan, amilyennek először gondoltam.
- Inkább felejtsük el, kérlek. – nem tudtam mást
mondani
- Felejtsük el? Éppen most vallottam be hogy
szeretlek, és hogy sajnálom, meg hogy félreértés áldozatai vagyunk mindketten.
- Félreértés. – visszhangoztam – Jó, hiszek neked,
de ennek ellenére akkor sem szeretném folytatni veled. – mondtam lesütött
szemekkel
Tom hallgatott, Greg pedig fészkelődni kezdett, majd
a kezem után nyúlt.
- Menjünk. – motyogta Greg
- Hazudsz, Ann. – szólalt meg egy fél mosollyal az
arcán Tom – Hazudsz, látom rajtad. Fülig elpirultál, mert te is tudod, hogy ez
hazugság. Te és én összetartozunk, így vagy úgy. Biztos vagyok benne, hogy ez
így van. – óvatosan megsimogatta az arcomat, majd felvette a szemüvegét, hátat
fordított és kiviharzott a kávézóból
Nagy levegőt vettem, nem hittem volna, hogy ennyire
bátor vagyok. Abban tisztában voltam, hogy nem tudok jól hazudni, de erősnek
tartottam magam, hogy egyáltalán megtudtam mondani neki, amit az eszem mondott.
Az már egészen más tészta volt, hogy a szívem mit
érzett ezzel kapcsolatban.
***
- Gyere csak be! – tessékelte be Samanthát az ifjabb
- Köszönöm. – mosolygott, majd belépett, és egy
puszival köszöntötte az ajtóban álló férfit
Bill megszeppent.
Samantha megállt a nappali közepén, majd Bill felé
fordult.
- Hol van Tom? – kérdezte
- Ez a legjobb téma, amit fel tudsz hozni? – lépett felé
mosolyogva, zsebre dugott kézzel
Bill nem mert kezdeményezni, attól tartott, hogy Sam
esetleg korainak tartaná, és különben sem lehetne, mert még így is csak
csiszolgatják a kapcsolatukat, ráadásul folyton csak csipkelődnek egymással.
Bill rájött, hogy nem mindent engedhet meg Samnek, volt hogy úgy érezte, a lány
már túl messzire ment. Elismerte, hogy hibázott, egy seggfej volt, de nem
érdemelte meg azt, hogy minden alkalommal a fejéhez vágják a hibáit.
Sam elmosolyodott, majd leült a kanapéra.
- Szóval kettesben vagyunk. – állapította meg, majd
keresztbe tette a lábát
- Igen. – bólintott a férfi
Bill toporgott, zavarban volt, fogalma sem volt,
hogy miért, de valami elképesztő szexuális vibrálást érzett Samantha felől.
- Nem jössz ide? Szeretnék beszélni veled. – mondta Sam
- Most is beszélünk. – indult el a bárpult felé
Sam elmosolyodott, majd felállt, és követte Billt a
pulthoz.
- Mit gondolsz, hogy állunk? – ült fel a székre,
mikor Bill éppen egy pohár Martinit töltött neki
- Miért, te mit gondolsz?
- Kérdésre nem válaszolunk kérdéssel.
- Hát jó. – vont vállat a férfi, majd töltött
magának is – Én elfogadtam, hogy hibáztam, azt is, hogy folyton rágtad emiatt a
fülem, és szeretnék mostantól helyesen cselekedni, nem akarok folyton a múltban
élni, de elegem van abból, hogy folyton egy helyben toporgunk, ha érted mire
gondolok.
- Amire én gondolok, az az, hogy hetek óta minden
nap csak ugyanaz van, egymást piszkáljuk, kritizáljuk, bár te próbálod vissza
fogni magad, nehogy megsérts, jól gondolom? – kortyolt bele mosolyogva az
italába Sam
- Igen, jól. – bólintott
- Szerintem megállapodhatunk abban, hogy mostantól
egyenrangúak vagyunk, tiszta lappal indulunk.
- Egyetértek. – helyeselt Bill
Sam hallgatott, próbálta leplezni hirtelen előtörő
izgatottságát, valójában a férfi már korábban meggyőzte arról, hogy hibázott.
Sam nagyon régóta várt erre a pillanatra.
- Én azt hiszem.. – megköszörülte a torkát –
Köszönöm, Bill.
- És mit? – nézett rá furcsán
- Hogy mindezt megtetted értem. Úgy értem, hogy nem
dobtad be rögtön a törölközőt, mert nem bírod, vagy nem bírsz elviselni engem,
köszönöm a türelmedet, és azt is, hogy időt adtál, hogy dönteni tudjak.
- Nem csak te döntöttél, én is jutottam valamire,
méghozzá arra, hogy én lettem volna a világ legnagyobb idiótája, ha hagyok
veszni egy ilyen remek lehetőséget a boldogságra. Melletted. – Bill áthajolt a pulton, majd egy kis hezitálás után a
szemeibe nézett, mély levegőt vett, majd ajkait a lány ajkaira nyomta
***
Tom iszonyú dühös volt. Mégis hogy mondhatott neki
ilyet, hiszen még ő sem gondolta komolyan.
Nem tudott magával mit kezdeni, így mérgében arra
jutott, hogy haza megy, lezuhanyozik, és ájulásig vedeli az olcsó sört, amit a
hűtőben talál. Nem volt kedve sehova sem menni, egyedül akart lerészegedni.
Kb. két percig mérgelődött, míg megtalálta a kulcsát, és be tudott menni.
- Bill. - kiabálta el magát – Komolyan mondom,
mindenhol azt a majmot fogom látni? – elindult a lépcső felé, miután nem
találta öccsét a nappaliban
- hallod, nem fogod elhinni, hogy kivel futottam
össze. – zsörtölődött, miközben csak úgy szedte a fokokat – Az a kis pöcs
szemet vetett Annre, komolyan mondom nem hiszem el. – azzal szó nélkül
benyitott Bill szobájába
- Greg egy kis szarkavaró, biztos vagyok benne, hogy
tele beszéli a fejét, csak azért mert anno összefeküdtem a barátnőjével. – magyarázott
Annyira bele volt mélyedve a mondandójába, hogy
észre sem vette, hogy Bill és Samantha félreérthetetlen helyzetben feküdtek az
ágyban.
- Kioktatott engem, azt hiszi, hogy olyan okos,
komolyan mondom.. – felhorkant – Mondjál már valamit, Bill, hol van az a
szokásos okoskodó szöveged? – a
tekintetét elvette az ajtófélfáról, és a szobában lévő, igencsak érthetetlen
szempárra nézett – Hoppá. Ez meg mi a fene? Mi van itt?
- Tom, húzzál már ki, nem tudsz kopogni? –
háborodott fel Bill
- Tudod, hogy nem, de Sam, szia amúgy. – intett oda
vigyorogva, mire Sam kurtán vissza integetett – Szóval megzavartam valamit,
igaz?
- Igen, örülök, hogy végül leesett a tantusz. –
morgott a fiatalabb
- Oké, bocsi, de ha akarjátok kielemezhetem ahogy..
- Na húzzál kifele! – ordított rá Bill, mire Tom
nevetve sarkon fordult, és becsukta maga mögött az ajtót
Juuuuj, annyira nagyon jó lett! :D Kíváncsi leszek, hogy Ann meddig húzza Tom agyát. Helyes, hogy nem bocsát meg neki rögtön :D Sam és Bill meg... végre Bill tökösen kezdeményezett :D Már ideje volt :P
VálaszTörlésMég sok-sok réészt :D Várom már a következőt, nagyon :D
Köszönöm, Diane :) Kérésed parancs :) Már fel is került a folytatás :) Puszii :)
Törlés