2016. február 18., csütörtök

Vakáció extrákkal 2. évad/ 3. rész Váratlan

Sziasztok. Nem tudom mi van velem, de elkapott az ihlet hullám. Meghoztam a folytatást, akit érdekel, lenntebb megtalálhatja :) Jó szórakozást :)


Olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem fogtam, hogy mi történt, még Greg is gyorsabban reagált, én meg csak álltam, mint aki jégszoborrá vált.
- Mi a fene. – Greg felállt a székéből, majd ellökte tőlem Tomot
Tom vissza kézből meglendítette bal karját, és Greg felé indult, de elé álltam.
- Nem hiszem, hogy jogod lenne megütni. – hülyén hangzott, de valami ütőset akartam mondani több – kevesebb sikerrel
- Most mit csinálsz? – lerakta a kezét – Ne védd őt, biztos Greg beszélte tele a fejedet.
- Nem, erről szó sincs, amit tudok, azt a saját fülemmel hallottam, amit te magad mondtál a telefonban, ezt nem lehet félreérteni.
- Pedig nagyon is félre értetted. – vágott közbe – A volt barátnőmről beszéltem.
- Érdekesen hangzott, nagyon is jelen időben beszéltél róla.
- Vele még az előtt jöttem össze, na jó az túlzás, volt egy kis romantikus kalandunk, még mielőtt a szigetre utaztunk volna, de azért is nem mondtam el neked, mert semmi jelentősége nem volt. Hidd el, kicsim, ez az igazság. Nem rólad beszéltem, hanem egy másik lányról.
- Ehhez aztán nagyon értesz. – szólalt meg hirtelen Greg
Jobb keze az asztalon volt, a tekintete a termet pásztázta, arról árulkodott, hogy valami régi dolog jutott eszébe.
- Neked ehhez semmi közöd. – vicsorgott rá – Ne szólj bele.
- Semmi közöm? Emlékszel a volt barátnőmre? Aki szeretett? Vagyis nem igazán, ha képes volt össze szűrni veled a levet. Csak úgy simán, mintha mi sem történt volna, egy szó nélkül az ágyadban kötött ki, mikor tudtad nagyon jól, hogy van valakije, nem igaz? Nem igaz, Kaulitz? – emelte fel a hangját
- Az már régi história, nem is emlékszem rá pontosan, de ha ettől megkönnyebbül a lelked, akkor bocsánatot kérek. Különben is, már nem vagyok olyan, mint akkor. Megváltoztam, akár hiszitek akár nem.
- Nem hiszem el. – mondtam – Pont ezért nem, mert félvállról veszed azt is, hogy tönkre tetted más kapcsolatát.
- Ann, az isten szerelmére, most meg erről van szó? Kérlek, ne keresd a kifogásokat, nekünk egymás mellett van a helyünk. Van fogalmad arról, hogy milyen volt a nélküled eltöltött idő? Mióta faképnél hagytál a szigeten? Teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj, össze vagyok zuhanva, nem tudok a nélkül aludni, hogy minden álmomban ne a te arcodat lássam, néha úgy érzem, hogy megőrülök, attól félek, hogy örökre elveszítelek. – Tom csak úgy hadarta a szavakat, egymás után
- Ha igaz is, amit mondasz. – kezdtem bele – Mi a garancia arra, hogy nem fogsz megcsalni? .- fejeztem be félve
- Tessék? – Tom szinte ledermedt – Ugye csak én értettem félre? Már megint kifogásokat keresel.
- Nem, ez nem igaz, nem keresek kifogásokat, csak próbálom megvédeni magamat. Ha jól belegondolok, én sem voltam egészen normális, hogy összejöttem veled, hiszen nagyon is tudtam, hogy milyen vagy, nem hiányzott ez a kolonc.
- Milyen koloncról beszélsz? Te magad sem tudod, hogy mit beszélsz. – kezdett idegesen hadonászni
- Őszintén megmondom neked, hogy igen, nagyon szenvedtem, nagyon sokat sírtam miattad, sokáig ki sem bírtam mozdulni a szobámból, miattad – amit köszönök – felmondtam a munkahelyemen, mert úgy döntöttem, nem fogom többé hagyni, hogy bántsanak, megalázzanak, kihasználjanak az élet bármely területén. – mondtam
- De ennek semmi köze hozzám. – vágta rá
- Valójában de, mert rájöttem, amit irántad éreztem, az nem több, mint alkalmi fellángolás.
- Alkalmi? – húzta fel a szemöldökét – Ezt te sem gondolhatod komolyan.
Valójában tényleg nem gondoltam komolyan, de tudtam, hogy nem szabad olyan hamar bedőlnöm neki, nehogy azt higgye, hogy olyan simán megbocsájtok neki, még akkor sem, ha igaz, amit állít. Biztosnak kellett lennem abban, hogy nem olyan, amilyennek először gondoltam.
- Inkább felejtsük el, kérlek. – nem tudtam mást mondani
- Felejtsük el? Éppen most vallottam be hogy szeretlek, és hogy sajnálom, meg hogy félreértés áldozatai vagyunk mindketten.
- Félreértés. – visszhangoztam – Jó, hiszek neked, de ennek ellenére akkor sem szeretném folytatni veled. – mondtam lesütött szemekkel
Tom hallgatott, Greg pedig fészkelődni kezdett, majd a kezem után nyúlt.
- Menjünk. – motyogta Greg
- Hazudsz, Ann. – szólalt meg egy fél mosollyal az arcán Tom – Hazudsz, látom rajtad. Fülig elpirultál, mert te is tudod, hogy ez hazugság. Te és én összetartozunk, így vagy úgy. Biztos vagyok benne, hogy ez így van. – óvatosan megsimogatta az arcomat, majd felvette a szemüvegét, hátat fordított és kiviharzott a kávézóból
Nagy levegőt vettem, nem hittem volna, hogy ennyire bátor vagyok. Abban tisztában voltam, hogy nem tudok jól hazudni, de erősnek tartottam magam, hogy egyáltalán megtudtam mondani neki, amit az eszem mondott.
Az már egészen más tészta volt, hogy a szívem mit érzett ezzel kapcsolatban.
***
- Gyere csak be! – tessékelte be Samanthát az ifjabb
- Köszönöm. – mosolygott, majd belépett, és egy puszival köszöntötte az ajtóban álló férfit
Bill megszeppent.
Samantha megállt a nappali közepén, majd Bill felé fordult.
- Hol van Tom? – kérdezte
- Ez a legjobb téma, amit fel tudsz hozni? – lépett felé mosolyogva, zsebre dugott kézzel
Bill nem mert kezdeményezni, attól tartott, hogy Sam esetleg korainak tartaná, és különben sem lehetne, mert még így is csak csiszolgatják a kapcsolatukat, ráadásul folyton csak csipkelődnek egymással. Bill rájött, hogy nem mindent engedhet meg Samnek, volt hogy úgy érezte, a lány már túl messzire ment. Elismerte, hogy hibázott, egy seggfej volt, de nem érdemelte meg azt, hogy minden alkalommal a fejéhez vágják a hibáit.
Sam elmosolyodott, majd leült a kanapéra.
- Szóval kettesben vagyunk. – állapította meg, majd keresztbe tette a lábát
- Igen. – bólintott a  férfi
Bill toporgott, zavarban volt, fogalma sem volt, hogy miért, de valami elképesztő szexuális vibrálást érzett Samantha felől.
- Nem jössz ide? Szeretnék beszélni veled. – mondta Sam
- Most is beszélünk. – indult el a bárpult felé
Sam elmosolyodott, majd felállt, és követte Billt a pulthoz.
- Mit gondolsz, hogy állunk? – ült fel a székre, mikor Bill éppen egy pohár Martinit töltött neki
- Miért, te mit gondolsz?
- Kérdésre nem válaszolunk kérdéssel.
- Hát jó. – vont vállat a férfi, majd töltött magának is – Én elfogadtam, hogy hibáztam, azt is, hogy folyton rágtad emiatt a fülem, és szeretnék mostantól helyesen cselekedni, nem akarok folyton a múltban élni, de elegem van abból, hogy folyton egy helyben toporgunk, ha érted mire gondolok.
- Amire én gondolok, az az, hogy hetek óta minden nap csak ugyanaz van, egymást piszkáljuk, kritizáljuk, bár te próbálod vissza fogni magad, nehogy megsérts, jól gondolom? – kortyolt bele mosolyogva az italába Sam
- Igen, jól. – bólintott
- Szerintem megállapodhatunk abban, hogy mostantól egyenrangúak vagyunk, tiszta lappal indulunk.
- Egyetértek. – helyeselt Bill
Sam hallgatott, próbálta leplezni hirtelen előtörő izgatottságát, valójában a férfi már korábban meggyőzte arról, hogy hibázott. Sam nagyon régóta várt erre a pillanatra.
- Én azt hiszem.. – megköszörülte a torkát – Köszönöm, Bill.
- És mit? – nézett rá furcsán
- Hogy mindezt megtetted értem. Úgy értem, hogy nem dobtad be rögtön a törölközőt, mert nem bírod, vagy nem bírsz elviselni engem, köszönöm a türelmedet, és azt is, hogy időt adtál, hogy dönteni tudjak.
- Nem csak te döntöttél, én is jutottam valamire, méghozzá arra, hogy én lettem volna a világ legnagyobb idiótája, ha hagyok veszni egy ilyen remek lehetőséget a boldogságra. Melletted. – Bill áthajolt  a pulton, majd egy kis hezitálás után a szemeibe nézett, mély levegőt vett, majd ajkait a lány ajkaira nyomta
***
Tom iszonyú dühös volt. Mégis hogy mondhatott neki ilyet, hiszen még ő sem  gondolta komolyan.
Nem tudott magával mit kezdeni, így mérgében arra jutott, hogy haza megy, lezuhanyozik, és ájulásig vedeli az olcsó sört, amit a hűtőben talál. Nem volt kedve sehova sem menni, egyedül akart lerészegedni.
Kb. két percig mérgelődött,  míg megtalálta a kulcsát, és be tudott menni.
- Bill. - kiabálta el magát – Komolyan mondom, mindenhol azt a majmot fogom látni? – elindult a lépcső felé, miután nem találta öccsét a nappaliban
- hallod, nem fogod elhinni, hogy kivel futottam össze. – zsörtölődött, miközben csak úgy szedte a fokokat – Az a kis pöcs szemet vetett Annre, komolyan mondom nem hiszem el. – azzal szó nélkül benyitott Bill szobájába
- Greg egy kis szarkavaró, biztos vagyok benne, hogy tele beszéli a fejét, csak azért mert anno összefeküdtem a barátnőjével.  – magyarázott
Annyira bele volt mélyedve a mondandójába, hogy észre sem vette, hogy Bill és Samantha félreérthetetlen helyzetben feküdtek az ágyban.
- Kioktatott engem, azt hiszi, hogy olyan okos, komolyan mondom.. – felhorkant – Mondjál már valamit, Bill, hol van az a szokásos  okoskodó szöveged? – a tekintetét elvette az ajtófélfáról, és a szobában lévő, igencsak érthetetlen szempárra nézett – Hoppá. Ez meg mi a fene? Mi van itt?
- Tom, húzzál már ki, nem tudsz kopogni? – háborodott fel Bill
- Tudod, hogy nem, de Sam, szia amúgy. – intett oda vigyorogva, mire Sam kurtán vissza integetett – Szóval megzavartam valamit, igaz?
- Igen, örülök, hogy végül leesett a tantusz. – morgott a fiatalabb
- Oké, bocsi, de ha akarjátok kielemezhetem ahogy..
- Na húzzál kifele! – ordított rá Bill, mire Tom nevetve sarkon fordult, és becsukta maga mögött az ajtót






2 megjegyzés:

  1. Juuuuj, annyira nagyon jó lett! :D Kíváncsi leszek, hogy Ann meddig húzza Tom agyát. Helyes, hogy nem bocsát meg neki rögtön :D Sam és Bill meg... végre Bill tökösen kezdeményezett :D Már ideje volt :P
    Még sok-sok réészt :D Várom már a következőt, nagyon :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Diane :) Kérésed parancs :) Már fel is került a folytatás :) Puszii :)

      Törlés