Úgyhogy mindenkinek jó szórakozást, pihenjetek! :)
Vakáció extrákkal
11. rész
Kettesben
"Rosszat könnyebb elviselni egyedül, mint kettesben. De a jót egyedül hordozni lehetetlen."
*Ann*
-Na? Milyen volt?- kérdezte mosolyogva Tom, mikor eltoltam magam elől a tányért
-Őszintén? A lasagne sótlan volt, a hideg meggyleves meleg volt, a palacsinta pedig száraz.- mondtam
Tom jókedvűen felnevetett.
-Megszólalt benned a chef asszony?
-Attól még elég távol állok. Csak szakmai ártalom.- vontam vállat- De olyan éhes voltam hogy nem nagyon érdekelt. Bármit meg tudtam volna enni.
-Na látod, az jó. Ha van étvágyad, nem lehet olyan nagy bajod.- mosolygott
-Ezt én is tudom úgyhogy...miért vagy még itt?
-Vigyázok rád.
-Nem kell rám vigyázni, felmegyek és alszok egy jót- aztán eszembe jutott valami...-Greg, biztos keres engem. Megyek, megkeresem.- már épp felálltam volna , mikor Tom félkézzel gyengén vissza lökött a székre
-Nem mész sehova. Beszéltem Greggel, nincs valami jól. Szerintem ő is elkapott valami nyavalyát, mert eléggé ki volt ütve. Azt mondta hogy mondjam meg neked, hogy ha jobban lesz, szólni fog. Nem akarja hogy te is beteg legyél.- mondta Tom
-Tessék? De hiszen nem rég beszéltem vele, és semmi baja nem volt.
-Igen, de...- kezdett bele Tom- Azt mondta hogy nagyon hirtelen jött rá. Egyik pillanatban még jól érezte magát, aztán meg szaladt a mosdóba. Látod? Ezért kell vigyáznod. Greg orvos, vagyis csak annak tanul, tudja mi a dörgés.- mondta
-Mikor beszéltél vele?- húztam fel a szemöldökömet
-Mikor bementem hogy hozzak neked vacsorát.
-Ahha..- bólintottam, majd sóhajtottam egy nagyot-- Na jó, én most már tényleg megyek.- felakartam állni, de Tom vissza nyomott a székbe
Mérgesen néztem rá.
-Na idefigyelj! Nem tarthatsz itt az akaratom ellenére.- mondtam
Tom jókedvűen felnevetett.
-Akkor a túszom vagy.
-Igen? És ha sikítok?
-Úgysem fogsz.
-Akarsz fogadni?
-Ugyan már Ann. Én csak azt szeretném hogy igyál meg velem valamit. Ez akkora kérés?
-Megittam a limonádét és tuti hogy raktál bele valamit.
-Paranoiás vagy!
-Lehet, de semmi kedvem holnap félájultan feküdni valahol.
Tom hahotázni kezdett.
-Ez nem volt vicces.
-Nem is.- mondtam komolyan
Tom egy ideig szótlanul nézett. majd újra jókedvűen nevetni kezdett.
-Esküszöm még soha életemben nem találkoztam hasonló lánnyal. Te viszed a pálmát.- mondta
-Ez már nagyon unalmas szöveg. Fogadok hogy eddig minden csajnak ugyan ezt mondtad.
Elszántnak éreztem magam, mindig visszavágtam neki ha olyasmiket mondott amik nem tetszettek. Azt hitte hogy simán bedőlök neki...chhhh...
Rossz fába vágta a fejszéjét!
-Fél 9 múlt.- szólaltam meg
-És? Fellőtték a pizsit?- vigyorgott
-Vicces vagy, de veled ellentétben én fáradt vagyok. Én nem magánrepülővel és limuzinnal jöttem ide...- mondtam gúnyosan
-Ez rosszul esett.- mosolygott továbbra is
Egyre jobban idegesített a hozzáállása hogy soha semmiért nem kapja fel a vizet, nem sértődik meg..
De aztán rájöttem hogy annyira faragatlan hogy senkit nem vesz komolyan.
-Mindjárt hozzák a pezsgőt.- mosolygott
-Kinek? Miért?
-Ha megiszol velem valamit, hagylak elmenni.- mondta
-Ugye tudod hogy ez merész kijelentés volt?
-Nem.
Dühösen becsuktam a szemet és próbáltam arra koncentrálni hogy ne álljak fel és ne fojtsam bele a medencébe. Elvégre miatta kerülnék börtönbe, ami még egy indok arra hogy utáljam..
-Na jó..- sóhajtottam- Utána végre leszállsz rólam?
-Becsületszavamra.- mosolygott
-Akkor ezt vehetem nemnek.- mondtam
-Ez rosszul esett.
-Ne kezdd el!- mondtam
Tom nevetni kezdett.
-Ha nem hagyod abba, belöklek a vízbe és megfojtalak.- mondtam
-Na ne mondd! Nem is tudsz úszni.
-Dehogynem.- háborodtam fel
-Dehogyis.
-De
-Nem.
-De igen.
-De nem.
-Dehogynem!
-Dehogyis.- vigyorgott
-Hagyd abba!
-Nem én kezdtem.
-Olyan gyerekes vagy..- mondtam dühösen
-Ezt te mondod?
-Na jó. Elég ebből!- álltam fel idegesen
-Ugye nem akarsz elmenni?- állt fel ő is
-Dehogynem.
-Dehogyis.- mondta egy gonosz vigyorral az arcán, és egy laza mozdulattal meglökött. Gyorsan reagáltam és megragadtam a pólóját, mire mindketten nagy csobbanással a vízben landoltunk.
-Hoppá.- szólaltam meg mosolyogva- Hát ez nem jött össze.
-Dehogynem.- mondta mosolyogva és megfogta a kezemet- Csak azért hogy nehogy elmerülj.
-Nem fogok!- húztam ki a kezemet
-Látom már jobban vagy.
-Nem, egyre rosszabbul ha továbbra is veled kell maradnom.- mondtam
-Ez fájt.- mosolygott
-Hát, nem látszik.
-És ez baj?
-Igen
-Miért?- vigyorgott
-Csak...mert. Szeretem látni ahogy belegázolok a lelketlen lelkivilágodba.
-Szereted a lelki terrort?
-Csak ha valaki megérdemli.
-És én megérdemlem?
-Szerinted?
-Mondd meg te.- mosolygott
-Azt inkább ne akard.- úsztam el az ellenkező irányba
-Miért menekülsz folyton a normális válaszadás elől? Talán félsz hogy olyasmit fogsz mondani amit nem akartál?
-Nem, csak attól félek hogy még öt perccel több időt kell veled töltenem.- mondtam
-Ne menj el!- szólalt meg- Légyszives!
Meglepődötten álltam meg. A híres nőcsábász könyörögni kezdett egy lánynak?
Gonoszul elvigyorodtam.
-Tessék?- fordultam meg
Tom mosolyogni kezdett.
-Áhh, tudtam hogy ez bejön.- úszott felém vigyorogva
Forgatni kezdtem a szememet.
Jellemző!
-Ezt hogy érted? Nem maradok itt, kiütést kapok tőled.- mondtam
-Szerintem meg csak hidegrázást.- mosolygott- Folyton remegsz ha közelítek feléd.
-Képzelődsz!
-Igen?- vigyorgott még mindig, és megállt közvetlenül előttem
Továbbra is rezzenéstelen arccal néztem rá, már-már gőgösen.
-Igen.- mondtam magabiztosan
-Na ne mondd!- fröcskölt le hirtelen
-Hey, ez a szemembe ment.- kaptam az arcomhoz
-Ez csak víz, tee!- fröcskölt le újra, mire én is a képébe locsoltam
Tom jókedvűen nevetni kezdett.
-Most visszakapod te szörnyeteg!- nevettem el magam én is, és amilyen gyorsan csak tudtam, rá ugrottam és a víz alá nyomtam
Tom átölelte a derekamat és lehúzott maga mellé. Próbáltam ellökni magamtól, de nem eresztett, aztán hirtelen még szorosabban magához húzott és felment a felszínre.
-Te idióta!- kiabáltam el magam, amint szóhoz jutottam
-Megmentettelek!- mosolygott
-Elengednél?- kérdeztem
-Nem.
-Dehogynem.
-Miért tenném?
-Mert valami olyasmit teszek amit később se fogok megbánni, de neked nagyon fog fájni.- mondtam
-Igen? És mit?- kérdezte
Megvontam a vállamat.
-Hát ezt.- a térdemmel egy laza mozdulattal fájdalmat mértem Tom legérzékenyebb pontjára
Tom felordított és rögtön elengedett.
Jókedvű kacarászásba kezdtem.
-Ez övön aluli volt.- nyöszörögte
-Szó szerint. Na mi van? Most már nincs akkora szád?- kérdeztem
-Ez rossz húzás volt.- mondta
-Miért? Mit csinálsz?
-Azt ne akard tudni.
-Most félnem kéne?
-Kéne..
-És ha nem? Nem tudsz megijeszteni..
-Ahogy gondolod..
-Ugyan már- fordítottam hátat neki és úszni kezdtem
Tom abban a pillanatban utánam kapott és lenyomott a víz alá. Amilyen gyorsan csak tudtam, kibújtam alóla és úszni kezdtem, de elkapta a lábamat és vissza húzott. Szorosan tartott a kezeiben, nem eresztett.
-Na? Feladod?- kérdezte mikor felvitt a felszínre
-Soha.- lihegtem
-Tőlem játszhatjuk ezt reggelig is, úgyse tudsz elmenni.- mondta az arcát az enyémhez szorítva
-Kevés vagy te ahhoz hogy engem legyőzhess.- mondtam
-Valóban?- mosolyodott el- Te egy törékeny lány vagy akire vigyázni kell.
-Őszintén? A lasagne sótlan volt, a hideg meggyleves meleg volt, a palacsinta pedig száraz.- mondtam
Tom jókedvűen felnevetett.
-Megszólalt benned a chef asszony?
-Attól még elég távol állok. Csak szakmai ártalom.- vontam vállat- De olyan éhes voltam hogy nem nagyon érdekelt. Bármit meg tudtam volna enni.
-Na látod, az jó. Ha van étvágyad, nem lehet olyan nagy bajod.- mosolygott
-Ezt én is tudom úgyhogy...miért vagy még itt?
-Vigyázok rád.
-Nem kell rám vigyázni, felmegyek és alszok egy jót- aztán eszembe jutott valami...-Greg, biztos keres engem. Megyek, megkeresem.- már épp felálltam volna , mikor Tom félkézzel gyengén vissza lökött a székre
-Nem mész sehova. Beszéltem Greggel, nincs valami jól. Szerintem ő is elkapott valami nyavalyát, mert eléggé ki volt ütve. Azt mondta hogy mondjam meg neked, hogy ha jobban lesz, szólni fog. Nem akarja hogy te is beteg legyél.- mondta Tom
-Tessék? De hiszen nem rég beszéltem vele, és semmi baja nem volt.
-Igen, de...- kezdett bele Tom- Azt mondta hogy nagyon hirtelen jött rá. Egyik pillanatban még jól érezte magát, aztán meg szaladt a mosdóba. Látod? Ezért kell vigyáznod. Greg orvos, vagyis csak annak tanul, tudja mi a dörgés.- mondta
-Mikor beszéltél vele?- húztam fel a szemöldökömet
-Mikor bementem hogy hozzak neked vacsorát.
-Ahha..- bólintottam, majd sóhajtottam egy nagyot-- Na jó, én most már tényleg megyek.- felakartam állni, de Tom vissza nyomott a székbe
Mérgesen néztem rá.
-Na idefigyelj! Nem tarthatsz itt az akaratom ellenére.- mondtam
Tom jókedvűen felnevetett.
-Akkor a túszom vagy.
-Igen? És ha sikítok?
-Úgysem fogsz.
-Akarsz fogadni?
-Ugyan már Ann. Én csak azt szeretném hogy igyál meg velem valamit. Ez akkora kérés?
-Megittam a limonádét és tuti hogy raktál bele valamit.
-Paranoiás vagy!
-Lehet, de semmi kedvem holnap félájultan feküdni valahol.
Tom hahotázni kezdett.
-Ez nem volt vicces.
-Nem is.- mondtam komolyan
Tom egy ideig szótlanul nézett. majd újra jókedvűen nevetni kezdett.
-Esküszöm még soha életemben nem találkoztam hasonló lánnyal. Te viszed a pálmát.- mondta
-Ez már nagyon unalmas szöveg. Fogadok hogy eddig minden csajnak ugyan ezt mondtad.
Elszántnak éreztem magam, mindig visszavágtam neki ha olyasmiket mondott amik nem tetszettek. Azt hitte hogy simán bedőlök neki...chhhh...
Rossz fába vágta a fejszéjét!
-Fél 9 múlt.- szólaltam meg
-És? Fellőtték a pizsit?- vigyorgott
-Vicces vagy, de veled ellentétben én fáradt vagyok. Én nem magánrepülővel és limuzinnal jöttem ide...- mondtam gúnyosan
-Ez rosszul esett.- mosolygott továbbra is
Egyre jobban idegesített a hozzáállása hogy soha semmiért nem kapja fel a vizet, nem sértődik meg..
De aztán rájöttem hogy annyira faragatlan hogy senkit nem vesz komolyan.
-Mindjárt hozzák a pezsgőt.- mosolygott
-Kinek? Miért?
-Ha megiszol velem valamit, hagylak elmenni.- mondta
-Ugye tudod hogy ez merész kijelentés volt?
-Nem.
Dühösen becsuktam a szemet és próbáltam arra koncentrálni hogy ne álljak fel és ne fojtsam bele a medencébe. Elvégre miatta kerülnék börtönbe, ami még egy indok arra hogy utáljam..
-Na jó..- sóhajtottam- Utána végre leszállsz rólam?
-Becsületszavamra.- mosolygott
-Akkor ezt vehetem nemnek.- mondtam
-Ez rosszul esett.
-Ne kezdd el!- mondtam
Tom nevetni kezdett.
-Ha nem hagyod abba, belöklek a vízbe és megfojtalak.- mondtam
-Na ne mondd! Nem is tudsz úszni.
-Dehogynem.- háborodtam fel
-Dehogyis.
-De
-Nem.
-De igen.
-De nem.
-Dehogynem!
-Dehogyis.- vigyorgott
-Hagyd abba!
-Nem én kezdtem.
-Olyan gyerekes vagy..- mondtam dühösen
-Ezt te mondod?
-Na jó. Elég ebből!- álltam fel idegesen
-Ugye nem akarsz elmenni?- állt fel ő is
-Dehogynem.
-Dehogyis.- mondta egy gonosz vigyorral az arcán, és egy laza mozdulattal meglökött. Gyorsan reagáltam és megragadtam a pólóját, mire mindketten nagy csobbanással a vízben landoltunk.
-Hoppá.- szólaltam meg mosolyogva- Hát ez nem jött össze.
-Dehogynem.- mondta mosolyogva és megfogta a kezemet- Csak azért hogy nehogy elmerülj.
-Nem fogok!- húztam ki a kezemet
-Látom már jobban vagy.
-Nem, egyre rosszabbul ha továbbra is veled kell maradnom.- mondtam
-Ez fájt.- mosolygott
-Hát, nem látszik.
-És ez baj?
-Igen
-Miért?- vigyorgott
-Csak...mert. Szeretem látni ahogy belegázolok a lelketlen lelkivilágodba.
-Szereted a lelki terrort?
-Csak ha valaki megérdemli.
-És én megérdemlem?
-Szerinted?
-Mondd meg te.- mosolygott
-Azt inkább ne akard.- úsztam el az ellenkező irányba
-Miért menekülsz folyton a normális válaszadás elől? Talán félsz hogy olyasmit fogsz mondani amit nem akartál?
-Nem, csak attól félek hogy még öt perccel több időt kell veled töltenem.- mondtam
-Ne menj el!- szólalt meg- Légyszives!
Meglepődötten álltam meg. A híres nőcsábász könyörögni kezdett egy lánynak?
Gonoszul elvigyorodtam.
-Tessék?- fordultam meg
Tom mosolyogni kezdett.
-Áhh, tudtam hogy ez bejön.- úszott felém vigyorogva
Forgatni kezdtem a szememet.
Jellemző!
-Ezt hogy érted? Nem maradok itt, kiütést kapok tőled.- mondtam
-Szerintem meg csak hidegrázást.- mosolygott- Folyton remegsz ha közelítek feléd.
-Képzelődsz!
-Igen?- vigyorgott még mindig, és megállt közvetlenül előttem
Továbbra is rezzenéstelen arccal néztem rá, már-már gőgösen.
-Igen.- mondtam magabiztosan
-Na ne mondd!- fröcskölt le hirtelen
-Hey, ez a szemembe ment.- kaptam az arcomhoz
-Ez csak víz, tee!- fröcskölt le újra, mire én is a képébe locsoltam
Tom jókedvűen nevetni kezdett.
-Most visszakapod te szörnyeteg!- nevettem el magam én is, és amilyen gyorsan csak tudtam, rá ugrottam és a víz alá nyomtam
Tom átölelte a derekamat és lehúzott maga mellé. Próbáltam ellökni magamtól, de nem eresztett, aztán hirtelen még szorosabban magához húzott és felment a felszínre.
-Te idióta!- kiabáltam el magam, amint szóhoz jutottam
-Megmentettelek!- mosolygott
-Elengednél?- kérdeztem
-Nem.
-Dehogynem.
-Miért tenném?
-Mert valami olyasmit teszek amit később se fogok megbánni, de neked nagyon fog fájni.- mondtam
-Igen? És mit?- kérdezte
Megvontam a vállamat.
-Hát ezt.- a térdemmel egy laza mozdulattal fájdalmat mértem Tom legérzékenyebb pontjára
Tom felordított és rögtön elengedett.
Jókedvű kacarászásba kezdtem.
-Ez övön aluli volt.- nyöszörögte
-Szó szerint. Na mi van? Most már nincs akkora szád?- kérdeztem
-Ez rossz húzás volt.- mondta
-Miért? Mit csinálsz?
-Azt ne akard tudni.
-Most félnem kéne?
-Kéne..
-És ha nem? Nem tudsz megijeszteni..
-Ahogy gondolod..
-Ugyan már- fordítottam hátat neki és úszni kezdtem
Tom abban a pillanatban utánam kapott és lenyomott a víz alá. Amilyen gyorsan csak tudtam, kibújtam alóla és úszni kezdtem, de elkapta a lábamat és vissza húzott. Szorosan tartott a kezeiben, nem eresztett.
-Na? Feladod?- kérdezte mikor felvitt a felszínre
-Soha.- lihegtem
-Tőlem játszhatjuk ezt reggelig is, úgyse tudsz elmenni.- mondta az arcát az enyémhez szorítva
-Kevés vagy te ahhoz hogy engem legyőzhess.- mondtam
-Valóban?- mosolyodott el- Te egy törékeny lány vagy akire vigyázni kell.
-Igen? Pedig pont te mondtad hogy milyen kemény vagyok.- mondtam
Tom nevetni kezdett.
-Igen, ezt a saját bőrömön tapasztaltam.
-Engedj el.
-Nem.
-De!
-Nem, addig nem, amíg meg nem ígéred hogy nem mész el.- mondta
-Chhhh...
-Hát jó.- mondta- Nekem így is tökéletes.
-Na idefigyelj...- kezdtem bele
-Igen?
A víz alatt rúgkapálni kezdtem, majd felemeltem a lábamat és fröcskölni kezdtem a vizet.
Tom erősebben fogott, mire az egész testemmel próbáltam ellenállni és kiszabadulni. Ide-oda vonaglottam és fröcsköltem a vizet, mire Tom elengedett.
-Te aztán vagy egy bestia.- mondta, mire egy nagy adag vizet kapott az arcába
Kezdetét vette az eszelős vízfröcskölő verseny. Bár gyerekesen hangzik, eléggé ádáz küzdelem folyt köztünk.
Hirtelen arra lettünk figyelmesek hogy áll valaki a medence szélénél közvetlenül fölöttünk.
Abbahagytuk az idióta pacsálást ás csodálkozva néztünk fel.
Egy pincér állt felettünk két üveg pezsgővel és pohárral a tálcáján.
Kérdőn néztem Tomra.
-Én nem iszok!- mondtam
-Dehogynem.- fröcskölt le
-Dehogyis.- fröcsköltem vissza
-Elnézést!- szólt közbe a pincér- Önöknek nem mondták hogy a medencében tilos ruhában fürödni?
Tom nevetni kezdett.
-Igen, ezt a saját bőrömön tapasztaltam.
-Engedj el.
-Nem.
-De!
-Nem, addig nem, amíg meg nem ígéred hogy nem mész el.- mondta
-Chhhh...
-Hát jó.- mondta- Nekem így is tökéletes.
-Na idefigyelj...- kezdtem bele
-Igen?
A víz alatt rúgkapálni kezdtem, majd felemeltem a lábamat és fröcskölni kezdtem a vizet.
Tom erősebben fogott, mire az egész testemmel próbáltam ellenállni és kiszabadulni. Ide-oda vonaglottam és fröcsköltem a vizet, mire Tom elengedett.
-Te aztán vagy egy bestia.- mondta, mire egy nagy adag vizet kapott az arcába
Kezdetét vette az eszelős vízfröcskölő verseny. Bár gyerekesen hangzik, eléggé ádáz küzdelem folyt köztünk.
Hirtelen arra lettünk figyelmesek hogy áll valaki a medence szélénél közvetlenül fölöttünk.
Abbahagytuk az idióta pacsálást ás csodálkozva néztünk fel.
Egy pincér állt felettünk két üveg pezsgővel és pohárral a tálcáján.
Kérdőn néztem Tomra.
-Én nem iszok!- mondtam
-Dehogynem.- fröcskölt le
-Dehogyis.- fröcsköltem vissza
-Elnézést!- szólt közbe a pincér- Önöknek nem mondták hogy a medencében tilos ruhában fürödni?
*Ann*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése