Na de nem húzom az időt, jó olvasást!
Vakáció extrákkal
15. rész
Váratlan
“Az igazi megbocsátás arról szól, hogy az illetőt, aki vétett ellenünk,
ugyanoda, pontosan ugyanabba a státuszba fogadjuk vissza, ahonnan vétke
miatt kiesett.”
Billel némán összenéztünk, mire én hirtelen felindulásból Tom felé kaptam, és megragadtam az ingét. Mosolyogva tűrte az eseményeket, amitől még dühösebb lettem.
-Megmondtam hogy szétrúgom a segged! - hajoltam közel az arcához
Tom oldalra fordította fejét, majd vigyorogva átfogta a derekamat.
-Csalódott vagy? - kérdezte
-Miért?
-Haragszol mert nem feküdtünk le? - mosolygott
-Te nem vagy normális. - mondtam gúnyosan
-Igen, ezt már sokan mondták, de ha te mondod, elhiszem!
-Igen? És ha azt mondom hogy teljes szívemből gyűlöllek amióta csak találkoztunk?
Tom még szélesebben elmosolyodott.
-Akkor hazudsz!
-Álmodban. - löktem el magamtól
Hátracsaptam a hajamat majd elégedetten nyugtáztam magamban, hogy sajog az öklöm.
Megérte.
-És mostantól kezdve ha egyszer is rám mersz nézni vagy a közelembe jönni, esküszöm neked hogy nem lesz semmid amivel bizonygathatnád hogy mekkora arc vagy. - mondtam
Tom nevetni kezdett.
-Sajnos nem tehetem. Ma délután az enyém vagy.
-Hogy mi van?
-Tom, miről beszélsz? - szólalt meg Bill
-Tegnap este mondtam neked hogy van egy meglepetésem számodra, emlékszel? - kérdezte mosolyogva
-Sajnos nem ezzel voltam elfoglalva. - mondtam dühösen - És nem érdekel hogy mit akarsz ezzel mondani.
-Nem? - vigyorgott - Pedig örülnél neki.
-Miről beszélsz? - egyre dühösebb lettem
-Nyugi, az előbb még nem akartad hallani. - látszott rajta hogy élvezi a helyzetet és esze ágában sem volt visszavonulni annak ellenére hogy kapott egy sallert, és még meg is ráncigáltam. Az ember azt hinné jót tett ezzel, pedig látszólag mit sem segített, sőt, úgy vettem észre hogy még tetszik is neki..
Jellemző, ilyen a szerencsém.
-Te nem értesz a szép szóból? - tettem felé egy lépést
Bill megfogta a kezemet.
-Semmi baj, Ann. Majd én beszélek vele.- húzott maga mellé Bill
Kérdőn néztem rá.
Tom nevetni kezdett.
-Úgy néztek rám mint aki egy főbenjáró bűnt követett el. - mondta - Tudjátok mit? - indult el felénk, majd átfogta a vállunkat
Morogni kezdtem.
-Reggeli közben megbeszéljük, úgyis el kell mondanom a többieknek. - vigyorogva odainvitált a liftajtóhoz
Egyre idegesebb lettem.
-Miért csinálsz úgy, mintha nem történt volna semmi? - löktem el magamtól Tomot, majd megnyomtam a gombot
-Hát pont ez az kicsim, hogy NEM történt semmi. - nyújtotta meg a mondatot
Bill összefonta a kezét a mellkasán.
-Olyan gonoszak vagytok. - dőlt neki a falnak Tom
Gúnyosan felhúztam a szemöldökömet.
-Ann.. - mosolyogva oldalra fordította a fejét - Te se haragudhatsz rám örökre.
-Fogadunk?
Tom nevetni kezdett.
Az agyamra ment..
-Ha nagyon utálnál nem beszélnél velem..
-Miért? Te ezt beszélgetésnek nevezed? - kérdeztem, mire kinyílt az ajtó, én pedig beléptem
-Jogos. - vágott ostoba gondolkodó fejet, majd belépett és Bill felé fordult - Te is jössz öcsi?
Bill szótlanul belépett a liftbe és mellé állt. Nagyon úgy festett az ábrázata mintha a testőröm lett volna.
Becsukódott az ajtó, és elindultunk lefelé.
-Most valami nagyon frappánsat kellene mondanom, de semmi jó nem jut eszembe. - Tom vigyorogva nekidőlt a falnak
-Addig jó amíg befogod a szádat. - mondtam
-Miért akarsz folyton megbántani? Na nem mintha rosszul érezném magam, csak érdekelne...
-Te vak vagy, vagy csak szimplán hülye?! Ha nem veszed észre magad, arról nem én tehetek. - mondtam
Tom felhúzta a szemöldökét majd nevetni kezdett.
-Ann, nem is tudom megszámolni, hogy hányszor bántottál meg. - mondta - Pedig az este nagyon is kedves voltál velem. - mosolygott
-Na ide figyelj.. - emeltem fel fenyegetően a kezemet - Ha még egyszer.. - kezdtem bele, de Tom megragadta kezemet és magához húzott
-Akkor mi lesz? - mosolygott
-Szétrúgom a segged, és rád uszítom Billt! - mondtam habozás nélkül
Tom felnevetett.
-Billnek ehhez semmi köze. - mondta
-Én nem így gondolom. Billnek több esze van mint neked, mindig is ő volt a jobb. - mondtam
Tom rezzenéstelen arccal nézett, azt hittem hogy végre megfogtam, de mikor újra az az önelégült vigyor ült az arcára...
-Szeretem hogy ilyen tüzes vagy! - engedte el a kezemet
-Azért mert az igazat mondom?
-Mindig kimondod amit gondolsz, de egy valamit nem vagy képes bevallani. - mondta
-Dehogynem. Már nem egyszer a szemedbe mondtam hogy utállak és nem bírlak elviselni. - mondtam
A lift megállt, és kinyílt az ajtó. Bill rám nézett, majd kilépett.
Tom abban a pillanatban megnyomta a gombot és az ajtó becsukódott.
-Mit csinálsz? - tettem felé egy lépést
-Kettesben szeretnék beszélni veled. - mondta
-Igen? És minek?
Tom felém fordult.
-Ez megint valami hülye vicc. - mondtam
-Nem, nem az. Szeretnék őszinte lenni veled. - mondta
-Arról már lekéstél. - hátráltam egy lépést
Tom nekidőlt a lift oldalának, és folytatta.
-Sajnálom hogy hazudtam.
-Na, ez már rosszul kezdődik. - emeltem égnek a szemeimet
-Nem, komolyan beszélek.
-Igen, persze, tudom. - fújtam ki a levegőt - Na idefigyelj, nekem erre nincs időm, úgy hogy ha volnál szíves.. - indultam el hogy megnyomjam a gombot, mire Tom egy hirtelen mozdulattal megragadta a vállamat és neki préselt a falnak.
Nyeltem egy nagyot, de nem akartam gyengének és ijedtnek tűnni, így hát határozott hangon megszólaltam.
-Eressz el! - mondtam
-Hallgass meg!
-Eressz el, különben olyasmit teszek, amit később se fogok megbánni. - mondtam fenyegető hangon
-Ajjaj. ez ismerős. - oldalra döntötte a fejét
-Akkor ajánlom hogy arrébb állj!
-Nem. Megéri a kockázatot! - mosolyodott el
Úgy nézett rám, mintha még soha életében nem látott volna nőnemű lényt. Hol az arcomat, hol a nyakamat, hol a szememet nézte szinte önelégült csillogó tekintettel. Nem tudtam mire vélni, de kezdtem kétségbeesni.
-Kérlek engedj el! - mondtam
-Ne haragudj hogy hazudtam. - mintha meg se hallotta volna mit kértem tőle - Nem akartalak megbántani.
-Tom, hidd el, nem kell produkálnod magad. de be kell hogy valljam, irtó jól játszod a szerepedet. Gondolom volt időd csiszolgatni rajta. - mondtam
Tom elengedte a kezemet, majd erősen beleütött a lift oldalába, pontosan a fejem mellett.
-Mi lenne ha kicsit komolyabban vennéd amit mondok? - kérdezte
-Csak nem ideges vagy? - kérdeztem
Komoly arccal méregetett, majd közel hajolt hozzám.
-Nem!
-Látszik. - mondtam
-Ha nem akarod hogy itt helyben megcsókoljalak, akkor ajánlom hogy fejezd be a kis játékodat és hallgass végig.
-Hogy merészeled?- hajoltam közelebb dühösen - Azt hiszed te bármit megtehetsz?
-Nem, semmi olyasmit nem teszek amit te nem engednél.
-Akkor hagyj békén.- mondtam
Tom újra elmosolyodott.
-Az elején még viccesnek tartottam, de ez most már túl megy minden határon. - mondta
-Mi? Az hogy utállak?
-Az, hogy ennyire próbálsz ellen állni nekem. - mondta
-Képzelődsz!
-Nem, te képzelődsz.
-Ez nem igaz. Túl sok ilyen seggfejjel volt dolgom. - mondtam
-Sokkal? Na ne mondd! - mosolyodott el
-Na idefigyelj. Pokollá teszem az életedet ha most azonnal nem engedsz el.
-Hagyd már abba ezt a "tönkreteszlek" szöveget, inkább maradj nyugton és hallgass meg.
-Miért tenném?
-Mert addig nem engedlek el.
-Tegnap is ezt mondtad, mégis én győztem.
-De az csalás volt.
-Nem, nem volt az. - mondtam
Tom újra felnevetett.
-Figyelj, azt szeretném hogy most fogd be a szádat mert mondani akarok valamit.
-Ezt mondogatod 10 perce. - úgy néztem rá, mint aki ezredszerre hallja a szöveget és bármit odaadna azért hogy befejezze.
Majdhogynem gőgösen tekintettem fel rá.
Tom erre csak elvigyorodott.
-Szóval csak azt szeretném mondani hogy ami tegnap este történt, vagyis ami nem történt.. - nevetett fel zavartan - Azt én egyáltalán nem bántam meg, sőt, örülök is neki. Ezért bocsánatot szeretnék kérni amiért hazudtam neked.
-Hogy mi van? Te bocsánatot kérsz? - kérdeztem rá, mert első hallásra nem mertem elhinni
-Egyszer már mondtam de akkor kinevettél. - mondta
-Ami két perccel ezelőtt volt? Ja, tényleg, igen.. - vágtam gondolkodó arcot
Jót szórakoztam rajta.
-Ne csináld már ezt. - nevetett fel
-Mit?
-Hát ezt..miért nem hiszed el azt, amit mondtam?
-Még kérded?
-Jaj, ne már.. - vette el a kezeit a fejem mellől, majd hátrébb lépett - Mit mondjak még hogy elhidd?
-Kevés vagy te ahhoz!
-Ne csináld ezt kérlek. Életemben először voltam igazán őszinte egy lányhoz, és ezt egyáltalán nem szeretném megbánni. - mondta, mire megnyomtam a gombot
-Látod? Ilyen érzés ha valaki pofára ejt. - mondtam, majd kiléptem a liftből
-Megmondtam hogy szétrúgom a segged! - hajoltam közel az arcához
Tom oldalra fordította fejét, majd vigyorogva átfogta a derekamat.
-Csalódott vagy? - kérdezte
-Miért?
-Haragszol mert nem feküdtünk le? - mosolygott
-Te nem vagy normális. - mondtam gúnyosan
-Igen, ezt már sokan mondták, de ha te mondod, elhiszem!
-Igen? És ha azt mondom hogy teljes szívemből gyűlöllek amióta csak találkoztunk?
Tom még szélesebben elmosolyodott.
-Akkor hazudsz!
-Álmodban. - löktem el magamtól
Hátracsaptam a hajamat majd elégedetten nyugtáztam magamban, hogy sajog az öklöm.
Megérte.
-És mostantól kezdve ha egyszer is rám mersz nézni vagy a közelembe jönni, esküszöm neked hogy nem lesz semmid amivel bizonygathatnád hogy mekkora arc vagy. - mondtam
Tom nevetni kezdett.
-Sajnos nem tehetem. Ma délután az enyém vagy.
-Hogy mi van?
-Tom, miről beszélsz? - szólalt meg Bill
-Tegnap este mondtam neked hogy van egy meglepetésem számodra, emlékszel? - kérdezte mosolyogva
-Sajnos nem ezzel voltam elfoglalva. - mondtam dühösen - És nem érdekel hogy mit akarsz ezzel mondani.
-Nem? - vigyorgott - Pedig örülnél neki.
-Miről beszélsz? - egyre dühösebb lettem
-Nyugi, az előbb még nem akartad hallani. - látszott rajta hogy élvezi a helyzetet és esze ágában sem volt visszavonulni annak ellenére hogy kapott egy sallert, és még meg is ráncigáltam. Az ember azt hinné jót tett ezzel, pedig látszólag mit sem segített, sőt, úgy vettem észre hogy még tetszik is neki..
Jellemző, ilyen a szerencsém.
-Te nem értesz a szép szóból? - tettem felé egy lépést
Bill megfogta a kezemet.
-Semmi baj, Ann. Majd én beszélek vele.- húzott maga mellé Bill
Kérdőn néztem rá.
Tom nevetni kezdett.
-Úgy néztek rám mint aki egy főbenjáró bűnt követett el. - mondta - Tudjátok mit? - indult el felénk, majd átfogta a vállunkat
Morogni kezdtem.
-Reggeli közben megbeszéljük, úgyis el kell mondanom a többieknek. - vigyorogva odainvitált a liftajtóhoz
Egyre idegesebb lettem.
-Miért csinálsz úgy, mintha nem történt volna semmi? - löktem el magamtól Tomot, majd megnyomtam a gombot
-Hát pont ez az kicsim, hogy NEM történt semmi. - nyújtotta meg a mondatot
Bill összefonta a kezét a mellkasán.
-Olyan gonoszak vagytok. - dőlt neki a falnak Tom
Gúnyosan felhúztam a szemöldökömet.
-Ann.. - mosolyogva oldalra fordította a fejét - Te se haragudhatsz rám örökre.
-Fogadunk?
Tom nevetni kezdett.
Az agyamra ment..
-Ha nagyon utálnál nem beszélnél velem..
-Miért? Te ezt beszélgetésnek nevezed? - kérdeztem, mire kinyílt az ajtó, én pedig beléptem
-Jogos. - vágott ostoba gondolkodó fejet, majd belépett és Bill felé fordult - Te is jössz öcsi?
Bill szótlanul belépett a liftbe és mellé állt. Nagyon úgy festett az ábrázata mintha a testőröm lett volna.
Becsukódott az ajtó, és elindultunk lefelé.
-Most valami nagyon frappánsat kellene mondanom, de semmi jó nem jut eszembe. - Tom vigyorogva nekidőlt a falnak
-Addig jó amíg befogod a szádat. - mondtam
-Miért akarsz folyton megbántani? Na nem mintha rosszul érezném magam, csak érdekelne...
-Te vak vagy, vagy csak szimplán hülye?! Ha nem veszed észre magad, arról nem én tehetek. - mondtam
Tom felhúzta a szemöldökét majd nevetni kezdett.
-Ann, nem is tudom megszámolni, hogy hányszor bántottál meg. - mondta - Pedig az este nagyon is kedves voltál velem. - mosolygott
-Na ide figyelj.. - emeltem fel fenyegetően a kezemet - Ha még egyszer.. - kezdtem bele, de Tom megragadta kezemet és magához húzott
-Akkor mi lesz? - mosolygott
-Szétrúgom a segged, és rád uszítom Billt! - mondtam habozás nélkül
Tom felnevetett.
-Billnek ehhez semmi köze. - mondta
-Én nem így gondolom. Billnek több esze van mint neked, mindig is ő volt a jobb. - mondtam
Tom rezzenéstelen arccal nézett, azt hittem hogy végre megfogtam, de mikor újra az az önelégült vigyor ült az arcára...
-Szeretem hogy ilyen tüzes vagy! - engedte el a kezemet
-Azért mert az igazat mondom?
-Mindig kimondod amit gondolsz, de egy valamit nem vagy képes bevallani. - mondta
-Dehogynem. Már nem egyszer a szemedbe mondtam hogy utállak és nem bírlak elviselni. - mondtam
A lift megállt, és kinyílt az ajtó. Bill rám nézett, majd kilépett.
Tom abban a pillanatban megnyomta a gombot és az ajtó becsukódott.
-Mit csinálsz? - tettem felé egy lépést
-Kettesben szeretnék beszélni veled. - mondta
-Igen? És minek?
Tom felém fordult.
-Ez megint valami hülye vicc. - mondtam
-Nem, nem az. Szeretnék őszinte lenni veled. - mondta
-Arról már lekéstél. - hátráltam egy lépést
Tom nekidőlt a lift oldalának, és folytatta.
-Sajnálom hogy hazudtam.
-Na, ez már rosszul kezdődik. - emeltem égnek a szemeimet
-Nem, komolyan beszélek.
-Igen, persze, tudom. - fújtam ki a levegőt - Na idefigyelj, nekem erre nincs időm, úgy hogy ha volnál szíves.. - indultam el hogy megnyomjam a gombot, mire Tom egy hirtelen mozdulattal megragadta a vállamat és neki préselt a falnak.
Nyeltem egy nagyot, de nem akartam gyengének és ijedtnek tűnni, így hát határozott hangon megszólaltam.
-Eressz el! - mondtam
-Hallgass meg!
-Eressz el, különben olyasmit teszek, amit később se fogok megbánni. - mondtam fenyegető hangon
-Ajjaj. ez ismerős. - oldalra döntötte a fejét
-Akkor ajánlom hogy arrébb állj!
-Nem. Megéri a kockázatot! - mosolyodott el
Úgy nézett rám, mintha még soha életében nem látott volna nőnemű lényt. Hol az arcomat, hol a nyakamat, hol a szememet nézte szinte önelégült csillogó tekintettel. Nem tudtam mire vélni, de kezdtem kétségbeesni.
-Kérlek engedj el! - mondtam
-Ne haragudj hogy hazudtam. - mintha meg se hallotta volna mit kértem tőle - Nem akartalak megbántani.
-Tom, hidd el, nem kell produkálnod magad. de be kell hogy valljam, irtó jól játszod a szerepedet. Gondolom volt időd csiszolgatni rajta. - mondtam
Tom elengedte a kezemet, majd erősen beleütött a lift oldalába, pontosan a fejem mellett.
-Mi lenne ha kicsit komolyabban vennéd amit mondok? - kérdezte
-Csak nem ideges vagy? - kérdeztem
Komoly arccal méregetett, majd közel hajolt hozzám.
-Nem!
-Látszik. - mondtam
-Ha nem akarod hogy itt helyben megcsókoljalak, akkor ajánlom hogy fejezd be a kis játékodat és hallgass végig.
-Hogy merészeled?- hajoltam közelebb dühösen - Azt hiszed te bármit megtehetsz?
-Nem, semmi olyasmit nem teszek amit te nem engednél.
-Akkor hagyj békén.- mondtam
Tom újra elmosolyodott.
-Az elején még viccesnek tartottam, de ez most már túl megy minden határon. - mondta
-Mi? Az hogy utállak?
-Az, hogy ennyire próbálsz ellen állni nekem. - mondta
-Képzelődsz!
-Nem, te képzelődsz.
-Ez nem igaz. Túl sok ilyen seggfejjel volt dolgom. - mondtam
-Sokkal? Na ne mondd! - mosolyodott el
-Na idefigyelj. Pokollá teszem az életedet ha most azonnal nem engedsz el.
-Hagyd már abba ezt a "tönkreteszlek" szöveget, inkább maradj nyugton és hallgass meg.
-Miért tenném?
-Mert addig nem engedlek el.
-Tegnap is ezt mondtad, mégis én győztem.
-De az csalás volt.
-Nem, nem volt az. - mondtam
Tom újra felnevetett.
-Figyelj, azt szeretném hogy most fogd be a szádat mert mondani akarok valamit.
-Ezt mondogatod 10 perce. - úgy néztem rá, mint aki ezredszerre hallja a szöveget és bármit odaadna azért hogy befejezze.
Majdhogynem gőgösen tekintettem fel rá.
Tom erre csak elvigyorodott.
-Szóval csak azt szeretném mondani hogy ami tegnap este történt, vagyis ami nem történt.. - nevetett fel zavartan - Azt én egyáltalán nem bántam meg, sőt, örülök is neki. Ezért bocsánatot szeretnék kérni amiért hazudtam neked.
-Hogy mi van? Te bocsánatot kérsz? - kérdeztem rá, mert első hallásra nem mertem elhinni
-Egyszer már mondtam de akkor kinevettél. - mondta
-Ami két perccel ezelőtt volt? Ja, tényleg, igen.. - vágtam gondolkodó arcot
Jót szórakoztam rajta.
-Ne csináld már ezt. - nevetett fel
-Mit?
-Hát ezt..miért nem hiszed el azt, amit mondtam?
-Még kérded?
-Jaj, ne már.. - vette el a kezeit a fejem mellől, majd hátrébb lépett - Mit mondjak még hogy elhidd?
-Kevés vagy te ahhoz!
-Ne csináld ezt kérlek. Életemben először voltam igazán őszinte egy lányhoz, és ezt egyáltalán nem szeretném megbánni. - mondta, mire megnyomtam a gombot
-Látod? Ilyen érzés ha valaki pofára ejt. - mondtam, majd kiléptem a liftből
Hajrá Ann! :D Csak így tovább, szívem♥ This is awesome! :D
VálaszTörlés