Vakáció extrákkal 14. rész A hazug

Egy hosszú szünet után ismét itt vagyok és hoztam nektek új részt a Vakáció extrákkalból . Jó szórakozást!

 

Vakáció extrákkal

14. rész

A hazug

"Egy hazugságra épített boldogság nem lehet soha igazi boldogság."

 -Esküszöm nem értelek téged. Mikor fog benőni a fejed lágya?- kérdezte ingerülten Bill
-Nyugi öcsi. - mosolygott Tom - Nem esik jól hogy ennyire érzéketlennek tartasz!
-De ha egyszer az vagy? - kiáltotta Bill, majd idegesen felállt a kanapéról és elindult a bárpult felé
Tom értetlenül fordult felé.
-Várjunk csak! Nem hiszem hogy miattam borultál ki ennyire. Ha már a nőügyeknél tartunk...- kezdett bele Tom
-Fogd be! - szólt rá Bill - Te rángattál bele!
Tom hahotázni kezdett.
-Hogy én? Miről beszélsz Bill? Rám akarod fogni hogy miattam nem sikerült jól a randid Samanthával? Na ne nevettess!
Bill nagyot kortyolt a martinijéből.
-Hagyd abba Tom!
-Mit? Mit hagyjak abba? Elegem van abból hogy boldogtalannak látlak, én csak próbálok neked segíteni, de arról nem tehetek hogy... - próbálta befejezni a mondatot, de Bill közbevágott
-Arról nem tehetsz hogy én vagyok az idióta és egy lányt sem engedek közel magamhoz mert félek hogy újra megbántanak amit nem élnék túl.
Tom elhallgatott.
-Én nem ezt mondtam. És semmi kedvem folyamatosan lelkizni. - mondta
Bill gúnyosan felsóhajtott.
-Igen, tudom. A nagy Tom Kaulitz, az érzéketlen tinisztár. Tinisztár, érted? De már rég nem vagy tini. Mikor nősz fel végre? - csapta le dühösen a poharát Bill, majd faképnél hagyta ikertestvérét

*Tom*

*Ann

Miután lezuhanyoztam, próbáltam nem gondolni semmire. Szó szerint semmire. A baj csak az, hogy folyton, akaratomon kívül azon rágódtam, hogy bírtam összeszűrni a levet azzal a tuskóval.
-Jobban vagy már? - hallottam Sam hangját a hátam mögül
-Igen, és bocsánat! - mondtam
-Miért is? - kérdezte Rory
-Hogy kiborultam. - sóhajtottam - Átgondoltam ezt az egészet és arra jutottam hogy nem lenne igazságos sem veletek, sem magammal szemben ha búskomoran üldögélnék itt bent. - mondtam
-Bölcs meglátás! - ült le velem szemben Rory - Folyton te mondod nekünk, hogy soha nem érezzük kellemetlenül magunkat egy pasi miatt.
-Mert nem éri meg - tette hozzá Sam
Furcsán néztem rájuk.
-De eddig nem hittétek el! - mondtam - Mi történt?
-Fogalmazzunk úgy, hogy nem úgy alakult az esténk ahogyan elterveztük. - mondta Sam
-A vér nem válik vízzé. Pedig azt hittem Bill más mint a drágalátos bátyja. - mondtam
-Rettenetesen bizonytalan és nagyon fél az újabb csalódástól. De már túlzásba viszi az önsajnálatot. - mondta Sam
-Egy fiú aki sajnáltatja magát...eléggé abszurd. - szólalt meg Rory
-Az. - sóhajtott Sam - De most már mindegy. - állt fel - Megyünk reggelizi? Éhen halok.
-Én is. - állt föl Rory
-Nem szeretek felvágni ezzel, de másnapos vagyok. Nem akarom körbehányni az étkezőt... - kezdtem bele
-Hülyeség! Egy jó kis pirítóstól és narancslétől nem lesz semmi bajod. - mondta Rory
-Az meg a másik. - helyeselt Sam - Reggeli után pedig megyünk a tengerpartra. - indult ki a szobámból
-És nincs kifogás. - kacsintott rám Rory, majd Sam után ment
-Ann, jössz már? - kiabált vissza Sam
-Menjetek előre, én is mindjárt jövök. - mondtam
-Jó, de siess! - tette hozzá Rory
Hallottam hogy az ajtó nyílik, majd becsukódik.
Elmentek.
Próbáltam összeszedni magam és kitalálni mihez fogok kezdeni. Igyekeztem azt a látszatot kelteni erős vagyok, túljutottam az egészen. Félig meddig igaz is, de rá kellett jönnöm, hogy mégse vagyok sebezhetetlen mint ahogy azt gondoltam. A sziklaszilárd fal, amelyet a szívem köré képzeltem halványulni kezdett.
Amint ez a gondolat átjárta az agyamat, hangosan felsóhajtottam majd felálltam és elindultam az ajtó felé. Már épp nyitottam volna az ajtót, mikor hangokat hallottam a folyosóról. Ismerős hangokat...
-Tom, az lehetetlen hogy mi testvérek vagyunk! - hallottam Bill ideges hangját
-Ugye tudod hogy ez nem esett jól? - szólalt meg Tom
Fintorogni kezdtem.
-Soha többet nem fogadok el tőled tanácsot ha csajokról van szó, hiszen te sem ismered őket. - mondta Bill
-Hogy mi van? Miről beszélsz? - hallottam Tom értetlen hangját
-Csak kihasználod őket. Úgy viselkedsz mint egy gyerek.
-Ez nem igaz!
-Nem? Akkor jobban teszed ha összeszeded a gondolataidat! - mondta gúnyosan Bill
-Most miért beszélsz így velem?
-Tom, hagyd abba, ne csinálj úgy, mintha nem tudnád miről beszélek. - Bill egyre idegesebb lett
-Pedig ez az igazság! - örültem hogy nem látom Tom önelégült vigyorát, mert így is alig tudtam visszafogni magamat hogy ne borítsam rá az ajtót tokostul - miért? Mit hittél?
-Tessék? Te miről beszélsz?
-Nem vagyok olyan érzéketlen mint hiszed.
Bill gúnyosan felnevetett.
-Pedig egy pillanatra kezdtelek komolyan venni. - mondta Bill
-Mikor csalódtál bennem Bill? - kérdezte Tom
-Sajnos az elmúlt időben elég gyakran. De nem tudom miért csinálod ezt, az imént mondtad hoy nem szereted a lelkizést. - gúnyolódott Bill
-Azért haragszol rám, mert én szabadabb életet élek?
-Hogy mi van? Ne gyere nekem most ezzel a szöveggel..
-De most komolyan.
-Nem, egyáltalán nem. - kiabálta Bill - Csak tudod eléggé kellemetlen mikor látom az újságok címlapján hogy az ikertestvérem egy újabb ismeretlen lánnyal kavart, aztán másnap ugyanez, csak egy másik lány képével. De minden egyes nap ez megy, a csúcs viszont az volt, mikor felpofoztad az egyik rajongólányt.
-Na ácsi ácsi Bill. Ennek semmi köze ehhez az egészhez. - vágott közbe Tom
-Dehogynem. Az összefüggés mindig egy fiatal lány. Vagy nincs igazam?
-Nincs. Ann nem tini. - hallottam a hangján hogy vigyorog
Csikorgatni kezdtem a fogamat.
-És különben is Bill, mióta zavar téged hogy szeretek ismerkedni csinos lányokkal?
-Jó lenne ha nem a kalandjaiddal kerülnél a figyelem középpontjába!
Tom jókedvűen nevetni kezdett.
-Ettől nem kell félned. Nem feküdtem le vele!
-Tessék? - kérdeztük egyszerre Billel
-Most meg mi van? Meglepődtél? - kérdezte Tom nevetve
-Te normális vagy? - akadt ki Bill - Miért mondtad neki azt hogy összefeküdtetek?
-Ugyan már Bill, ne csináld, nincs ebben semmi rossz. És az csak az előnyömre válik ha Ann úgy tudja hogy lefeküdt velem.
-Igen? Mit szólnál ahhoz, ha valaki.. - kezdett bele Bill, de Tom félbeszakította
-Nyugalom Bill,nem kell felhúznod magad ezen. - mondta Tom
Abban a pillanatban betelt a pohár. Dühösen kicsaptam az ajtót, és elindultam Tom felé. Az ajtónktól nem messze álltak, így épphogy csak feltudott észlelni mikor az öklöm nagyot csattant az arcán.
Dühösen megráztam a kezemet.
-Neked annyi! - kiabáltam, mire Tom, látszólag nyugodtan mosolyogva a hüvelykujjával megtörölte a szája szélét
-Au. - mondta
Cseppet sem hangzott úgy, mintha tényleg fájt volna neki.
Ökölbe szorítottam a kezemet.
Bill elégedetten nézett rám, majd Tomra.
-Akarod hogy letöröljem azt a vigyort a képedről? - kérdeztem dühösen
Tom felnevetett.
-Ezt most miért kaptam?
-Hogy mit mondtál? - egyre dühösebb lettem - Tollas a hátam hogy madárnak nézel? Mégis hogy képzelted ezt? Csak úgy simán a szemembe hazudsz?
-Ugyan már! - mondta Tom - Csak én tartom ezt az egészet viccesnek?