Kedvcsináló/ Vakáció extrákkal

Eszembe jutott valami... gondolom sokan kíváncsiak vagytok hogy mi lesz később a Vakáció extrákkal című történetemben, így aki nem szereti a spoilereket az ne olvasson tovább!
Mert hoztam egy részletet a későbbi eseményekről a sztoriban. Nem kell olyasmikre gondolni hogy rögtön lelövöm a történet legfontosabb poénjait, csak egy kis ízelítőt kaptok. ;)

****

-Te meg mi a francot keresel itt? - fordultam felé bosszúsan
-Talán van jogom levegőzni egy kicsit, nem gondolod? - kérdezte gúnyosan
-Csak ne ott, ahol én. - mondtam halkan
-Chh... - morogni kezdett, majd elővett egy szál cigit és meggyújtotta
-Khmm... - köhögni kezdtem és oldalba vágtam - Nem látod azt a táblát? Tilos a dohányzás!
Tom elvigyorodott.
-Mindig az a bajod hogy piszkállak. Akkor most miért nem hagysz békén engem? - fordult felém
Összeszűkült szemekkel néztem rá.
- Akkora egy seggfej vagy. - mondtam
-Tudom. - fújta ki  a füstöt - Biztos azért szeretsz ennyire!
Amint ezt kimondta, nagyot ütöttem a korlát szélére és megfordultam.
-Hagyd abba! - mondtam
-Mit? - kérdezte mosolyogva
-Megkértelek rá, hogy ne hozd fel többé ezt az egészet!
-Pontosan mire is gondolsz? - kérdezte
Még a szemembe sem volt hajlandó belenézni.
-Tudod te azt nagyon jól.
-Nem, nem tudom. - fújta ki a füstöt - Mi lenne ha tényleg megfogadnánk azt, amiben megállapodtunk?
-Melyik részére gondolsz? - tűrtem oldalra a hajamat
Keserűen felnevetett.
-Tudod, a legszomorúbb az egészben, hogy én akárhányszor elakarom mondani hogy... - kezdett bele
-Ne! Ne kezdd el! - vágtam közbe
Tom szótlanul támaszkodott a korlátnak és csak nézte az elé terülő látványt. Mintha azon kezdett volna gondolkodni hogy mit csináljon velem, bosszúból.
Kifújta a füstöt, majd eldobta a csikket.
Elgondolkodva néztem rá, majd megszólaltam.
-Holnap hazamegyek! - mondtam
Tom rám emelte a tekintetét.
-Ilyen hamar? És mégis miért? - kérdezte
-Mert így döntöttem. - mondtam
Tom gúnyosan felnevetett, majd elrugaszkodott a korláttól.
-Folyton elmenekülsz a problémák elől. Miért? - kérdezte
-Mások meg előlem menekülnek. Ez nem elég válasz a kérdésedre? - néztem rá
-Én nem futok előled, ez szerintem fordítva van.
-Ebbe inkább ne menjünk bele. - fordultam el
-Hát jó... - felsóhajtott - De azért azt szeretném hogy tudd, én nem fogok rád örökké válni. A való éltben nem így működnek a dolgok. - mondta
-Igen, tudom. - mondtam - És hidd el, mindketten jobban járunk ha ez így is marad!
-És ha én nem szeretném? - szólalt meg a hátam mögül
-Dehogynem. Az imént mondtad hogy nem fogsz rám örökké várni.  - mondtam
Tom hallgatott, majd hirtelen egy puha és meleg kezet éreztem a derekamon.
Éreztem az illatát, a közelségét...
-De, fogok. Ha te is akarod. - suttogta
Lehunytam a szememet. Istenem, miért ilyen nehéz minden? Miért van az, hogy mindig azt szeretném amit nem szabadna?
-Tom, nem lehet. - kezdtem bele
-Dehogynem. Mert én....
-Ne.Ne mondd ki kérlek. - elhúzódtam tőle
Tom tétlenül állt előttem, szomorúság és csalódottság tükröződött a tekintetében.
-De, kimondom. Mert szeretlek!

****


 Tudom, nem sok, de úgy gondolom ennyi bőven elég, elvégre nem az volt a  célom hogy mindent kiteregessek, csak hogy kicsit felcsigázzam a kedélyeket .Szerintetek mi lesz a  későbbiekben?