Vakáció extrákkal 12. rész Zavarodott érzelmek

Sziasztok! Mint azt ígértem,a  hétvégén felpakolom az új részeket! Már meg is hoztam a Vakáció extrákkal  következő részét! Puszii :)

 

Vakáció extrákkal 

12. rész

Zavarodott érzelmek

"Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat"

*Rory*

-Nem akarsz elmenni valahova?- kérdezte Sebastian
-Hova?
-Nem tudom, mondjuk hozzám!- súgta a fülébe
-Hozzád? És ugyan minek?- mosolygott Rory
-Beszélgetni vagy..- csókolta meg a nyakát
Rory felnyögött és becsukta a szemét.
Jól érezte magát, de hiányzott neki valami.
-Jól van, menjünk.- húzódott el a fiútól
Kifizették az italokat, majd karöltve kisétáltak a klubból.
-Messze laksz innen?- kérdezte Rory
-Csak pár saroknyira. Miért?
-Nem akarsz sétálni egy picit?
-Sétálunk.- vigyorgott a fiú
-Nem úgy értem.- mosolyodott el Rory
-Ha szeretnél..van itt egy park nem messze.
-Az jó lenne. De csak ha nem baj.
-Miért lenne baj? Romantikázunk kicsit.- hajolt le hogy megcsókolja Roryt, de ő elhúzódott- Mi a baj?
-Miért?- kérdezte
-Hát csak mert..- kezdett bele a fiú
-Kérdezhetek valamit?
-Persze...de valami baj van?- nézett értetlenül a fiú
-Úgy is mondhatjuk..
-Hallgatlak!
-Mi volt az első benyomásod rólam mikor először megláttál?
Sebastian elmosolyodott.
-Ezt most miért kérdezed?
-Csak válaszolj rá kérlek!
A fiú furcsán nézett, majd megszólalt.
-Mikor megláttalak, azt gondoltam Wow, milyen jó csaj! Mert az vagy. Ezt akartad hallani?
Rory felsóhajtott.
-Gondolom a dekoltázsomat nézted meg először.
-Tessék?
-Figyelj!- állt meg hirtelen a fiú előtt- Valamit el kell mondanom!
A fiú furcsán nézett, nem értette Roryt, nem tudta követni hogy pontosan mire akar kilyukadni. Összezavarodott.
-Nem értelek!- mondta
-Hidd el, már én sem értem saját magamat, esküszöm neked! Én is össze vagyok zavarodva, pedig olyan jól indult az esténk.
-De mi történt?
-Én, én nem tudom. Esküszöm neked hogy nem tudom.- esett kétségbe Rory
-Talán velem van a baj?- kérdezte a fiú
Rory könnyes szemekkel megrázta a fejét. Nem értette mi ütött belé, alig ismerte a srácot, csak egy kalandot akart mint mindig, de most nem ment.
Furcsán remegni kezdett a teste.
-Ne érts félre, te egy nagyon klassz fiú vagy..- pedig nem ismerte- Tényleg...
-Akkor mi a baj?
-De nekem ez nem fog menni.
-Tényleg nem értelek...- kezdett bele a fiú
-Hidd el, én sem értem, de most az lesz a legjobb ha vissza megyek a szállodába.- törülte mag az arcát Rory
A srác csak állt, de nem tudott megszólalni.
-Kérlek ne haragudj!- mondta Rory és el lépett mellőle
-Várj!- szólalt meg a fiú- Vissza kísérjelek?
Rory kurtán megrázta a fejét majd így szólt:
-Most megyek. Szia.- köszönt el, és lassan megfordult majd a szemét összeszorítva megpróbálta vissza tartani a könnyeit és elindult vissza  szállodába.
Egyedül.

*Rory*

*Sam*

Sam dühösen bevágta maga mögött az ajtót, és szitkozódni kezdett.
-A rohadt életbe.- kiáltotta dühösen és levágódott a kanapéra
Idegesen beletúrt a hajába, majd a fejét a párnákba temette.
Folyton az járt a fejében hogy ő rontott el valamit, túl gyorsan akart mindent mert félt hogy elromlik minden mikor még el se kezdődött?
Samantha tanácstalanul érezte magát, próbálta össze szedni a gondolatait, de az idegesség miatt nehezére esett.
Hogy érhetett így véget? Hiszen semmi olyasmit nem tett vagy mondott ami okot adott volna rá hogy olyasmiket vágjon a fejéhez, amit nem érdemelt meg. Sam tudta hogy Billt pár évvel ezelőtt egy lány nagyon megbántotta. és ezért nem tud bízni egy nőben sem, na de azért ez túlzás volt.
Nem mindenki olyan mint az a lány volt, de Sam nem tudta hogy értesse meg ezt a fiúval. Már éppen elindult volna a bár pult felé hogy csillapítsa a feszült hangulatot, mikor is hirtelen kopogás zavarta meg a gondolatmenetét.
Sam megtorpant. Az jutott eszébe hogy esetleg Bill áll az ajtóban és hirtelen átfutott az agyán egy gondolat, hogy mit vágna a fejéhez.. Hogy szemét? Talán... Csak magával foglalkozik? Az biztos... Bizalmatlan? Igen, még azokkal szemben is akik csak segíteni akarnak neki..
Elhessegette a gondolatait és elindult az ajtó felé, majd kinyitotta. Egy nem várt személy állt az ajtóban.
-Greg?- kérdezte meglepetten
-Szia Sam!- mosolygott- Bejöhetek?
-Öhm..persze, gyere csak.- tárta ki az ajtót, mire a fiú belépett, Sam pedig becsukta mögötte az ajtót
-Mi járatban? Azt hittem Annel vagy...- mondta Sam
Greg meglepetten nézett rá.
-Nem, most jöttem érte. Volt egy kis dolgom, de ezek szerint már lent van. Azért köszi.
-Nincs mit.- szólt halkan Sam
-Valami baj van?- kérdezte Greg
-Nem, dehogy. Miért?
-Hát csak mert nem úgy volt hogy ma este randid van?
-Ne is kérdezd!- intette le a lány, majd arcát a kezeibe temetve leült a kanapéra
Greg leült mellé.
-Mi történt?
-Őszintén? Fogalmam sincs.- túrt bele idegesen a hajába
-Azért csak volt valami ha ennyire ki vagy borulva.
-Hát, tudod az elején még egész jól ment minden, táncoltunk, beszélgettünk, nevettünk. De aztán megint kezdett olyan vissza húzódó, zárkózott lenni. Azt mondta hogy csak Tom miatt jött el a randira, meg hogy én biztos rosszul érzem magam mellette és így tovább és így tovább...- magyarázta Sam- Aztán pedig a fejemhez vágta hogy minden lány egyforma, és nem lehet bennük megbízni. Csupán csak ennyi történt.
Greg felhúzta a szemöldökét.
-Azért ezt nem értem. Miért viselkedett veled csak azért mert egyszer nagyot csalódott egy lányban?
-Nyíltan nem közölte velem, de tudom hogy azt hiszi rólam hogy én is csak egy vagyok a sok közül.
-Ugyan már!- szólalt meg Greg- Ugye ezt nem hiszed el?
-Nem.
-Ez nem tűnt valami meggyőzőnek!
-Nem tartom magam ribancnak ha erre gondolsz..- nézett furcsán Sam
-Eszembe se jutott. És remélem nem te leszel az, aki majd bocsánatért fog könyörögni.
-Nem.
-Én azt mondom, hülye lenne ha ezt a lehetőséget elszalasztaná.- mosolygott Greg
Sam furcsán nézett rá.
-Ezt csak azért mondod hogy megnyugtass! Greg, hiszen nem alig ismersz!- mondta Sam
-Az lehet, de csak úgy nem mondok senkinek ilyesmit.- mosolygott
Sam elvigyorodott.
-Oh, nagyon köszönöm.
-Nincs mit.- nevetett Greg
-Kérdezhetek valamit?- szólalt meg Sam
-Persze.
-Nem akarlak megsérteni, de engem érdekelne hogy miért vagy olyan furcsa mikor Tom a közeledben van, vagy Ann közelében.
Greg furcsán nézett rá.
-Ez most hogy jutott eszedbe?
-Billről!
-Billel nincs semmi bajom. Fogalmam sincs hogy lehet két ilyen különböző ember rokonságban, ráadásul ikertestvérek.
-Hát igen, de még mindig nem válaszoltál a kérdésemre...

*Sam*

*Ann*

-Úgyis kicsinállak!- kortyoltam bele a pezsgőmbe
-Igen, tudom.- vigyorgott Tom
A medence szélénél ücsörögtünk csurom vizesen, egy pohár pezsgővel a kezünkben a lábunkat a vízbe lógatva.
-Mit is ünneplünk?- kérdeztem
-Azt hogy tudsz úszni.- vigyorgott Tom
-Hülye vagy!- löktem meg
-Ezt már sokszor mondtad.- kortyolt bele a pezsgőbe
-Igen. És egyre hülyébb leszel.
-Na, ez azért fájt.
-Ennek örülök.
-Igen?
-Igen.
-Na, megvagyok sértve.- mondta mosolyogva
-10:0 az én javamra. Ezt neked!- kacsintottam rá
-Jól van, jól van...- nevetett fel
-Tudod mi a legelképesztőbb ebben az egészben?- kérdeztem
-Na mi?
-Az, hogy jól érzem magam veled. De azt, hogy ezt kimondtam csakis a pezsgőnek köszönheted.
-Nem hinném.- mosolygott- Na? Akkor hivatalosan is fegyverszünetet kötöttünk?
-Ne éld bele magad.
-Ne legyél gonosz.
Jó kedvűen felnevettem.
-Ez már az alkohol hatása.- vigyorgott Tom
-Lehet. Valami gondod van ezzel?- töltöttem tele a poharamat
-Dehogyis. Nagyon édes vagy spiccesen.- mosolygott
-Spiccesen még mindig úgy érzem hogy az agyamra mész.
-Nahát, te aztán tudod hogyan gázoljál bele mások lelkivilágába. Szomorú leszek!
-11:0!- nyújtottam ki  a nyelvemet és újra lehúztam a pohár tartalmát
-Még tudsz számolni? Akkor annyira még nem lehetsz berúgva.
-Ki mondta hogy be vagyok rúgva?- kezdtem gesztikulálni
Nos igen, így jár az aki nincs hozzá szokva az alkoholhoz.
-Mondtam már hogy utálom a pezsgőt?- kérdeztem a poharamat méregetve
-Nem.
-Pedig nem szeretem. De te mindent rám erőltetsz és ez szemétség!
-Ez nem igaz!
-Dehogynem!
-De nem!
-De igen!
-De mondom hogy nem!
-De én meg mondom hogy igen! Enyém az utolsó szó.- mondtam
-Na ez a szemétség.
-Mi? Nem is emlékszem mit mondtam. Mit is  mondtam?- kérdeztem komolyan, majd mint valami idióta, elkezdtem nevetni
Nem szoktam inni, ha meg igen, akkor ez a vége. Ilyenkor nincsenek kétségeim, feltétel nélkül jól érzem magam.
-Nyugalom Ann!- nevetett Tom- Nehogy beleess a vízbe.
-Miért? Az baj lenne?
-Hát, nem hiszem hogy..- kezdett bele, mire letettem a poharamat és tétován bementem a vízbe
Jókedvű kacarászásba kezdtem.
Tom csóválni kezdte a fejét.
-Mindegy.- mondta, és letette a poharát majd felállt- Gyere, menjünk be.- nyújtotta a kezét
-De én nem akarok.- makacskodtam
-Az előbb még fáradt voltál és elakartál aludni.
-De most már nem.
-Ugyan már!- mosolyodott el- Van egy meglepetésem!

Reggel arra lettem figyelmes, hogy a nap égeti a csupasz hátamat. Nagyon melegem volt. Igazából nem mertem kinyitni a szemeimet, mert attól féltem hogy még jobban fog lüktetni a fejem, ami már így is szétakart szakadni. Egy merő víz voltam és csupasz...csupasz...meztelen....
Kipattantak a szemeim.