Vakáció extrákkal 23. rész Az este, és ami valójában történt

Sziasztok:) Itt van a  várva várt rész, olvassátok egészséggel :)

Vakáció extrákkal

23. rész

 Az este, és ami valójában történt

"Az igazság nincs időponthoz kötve. Mindig időszerű, kiváltképp akkor, amikor időszerűtlennek látszik."

Próbáltam elhitetni magammal hogy ha bunkó és utálatos leszek, akkor tényleg megutálom, jobb esetben eltudom kerülni, és ő is engem.

De valami ott belül nem engedi.

Mire hallgassak? Az eszemre, ami folyton azt súgja hogy most rögtön üljek fel a legközelebbi repülőre és soha többet vissza se nézzek, vagy a szívemre, ami azt akarja hogy mondjam meg neki : Szeretlek" ?

Az elsőt kell választanom, az a helyes. Muszáj.

-Valami baj van? - hirtelen nyílt az ajtó és egy aggódó hangot hallottam magam mellől.

-Melyikünk tévesztette el az ajtót? Ez nem a női mosdó?  - kérdeztem csukott szemekkel

-De, az. - csukta be maga mögött az ajtót, majd leguggolt mellém - Rosszul vagy?

-Igen.

-Hozzak valakit? Mondjuk egy dokit? Vagy hívjam a mentőket? Esetleg a halottas kocsit?  - hallottam a hangján hogy mosolyog

Fáradtan tekintettem fel rá.

-Mi a fenének jöttél utánam? 

-Szerinted nem kéne beszélnünk? - ült le mellém

-Ugyan miről? 

-A gazdasági helyzetről, miről.. - kezdett gesztikulálni

-Inkább nyeld le magad.

-De most komolyan Ann. Mi van?  - kérdezte

-Csütörtök. - válaszoltam halálos nyugodtsággal a hangomban

 -Nem erre gondoltam. Miért viselkedsz így velem? 

-Hogy?

-Akármit mondok, neked mindig belém kell kötnöd. Nem szoktam hozzá hogy egy lány így beszéljen velem, ahogyan te.

-Csak azt teszem amit te. - néztem rá

-Ne rágódj folyton a tegnap estén, nem történt semmi ezt már 1000x tisztáztuk. - mondta 

-Még jó. - nyögtem fel - Szóval te is ezen töröd az okos kis buksidat?  - erőltettem egy gúnyos műmosolyt az arcomra

-Igen, azon. Úgy gondolom sok mindent nem tudsz a tegnap estéről.

-Például?

-Ne aggódj. - tette hozzá sietve mosolyogva  - De komolyan

Újra lehunytam a szememet és úgy gondoltam kompromisszumot kötök magammal.

-Mesélj egy kicsit. - mondtam halkan

-Miről?  -  kérdezte

-Tudni akarom mi történt este. - kezdtem bele

-Mindent? - kérdezte mosolyogva 

-Csak diszkréten. 

Tom felnevetett.

-Rendben.

*Tom*

-Milyen meglepetés?  - Ann tétován, Tom segítségével kibotorkált a medencéből - Kapok csokit?  - erre felkapta a poharát és teletöltötte pezsgővel

Tom felnevetett, majd óvatosan megfogta a lány vállát nehogy véletlenül elessen, ugyanis már nem bírt rendesen megállni a saját lábán.

-Ha szeretnél.. - mosolygott a lányra, aki csak hadonászott és jókedvűen kacarászott - Gyere Ann.

-Te nem kérsz? - emelte Tom arca elé a poharát

-Nem, köszönöm. Mára elég volt, és szerintem neked is. - óvatosan kivette a lány kezéből a poharat, majd az asztalra tette

-Hey, az az enyém. - nyúlt volna érte, mire Tom gyengéden elrántotta onnan, majd átkarolva a vállát, elindult az ajtó felé

-Tom, szomjas vagyok. - szólalt meg a lány, mikor beléptek a szállodába

-Van ásványvíz fent.

-Az nem jó..

-Dehogynem. Vagy inkább tejet szeretnél? - kicsit közelebb húzta magához, nehogy leverje az egyik vázát  a lift ajtó mellett, majd megnyomta a gombot

-Hova megyünk?  - kérdezte Ann

-Hozzám. 

-Hozzád? És ott mit fogunk csinálni? 

-Nem lenne biztonságos egyedül hagynom téged mert Roryék tuti kinyírnának, így nincs választásom. Nálam fogsz aludni. - kinyílt az ajtó, mire Tom és Ann tétován beléptek a liftbe, majd becsukódott mögöttük az ajtó

Elindultak felfelé.

-Én nem vagyok álmos. - szólalt meg bágyadtan a lány

Tom halványan elmosolyodott, majd egy puszit nyomott a lány homlokára, és a számlálóra szegezte a tekintetét.

Furcsán érezte magát, nem tudta hogy mi az a különleges dolog, vagy gondolat, egy érzés, amely nem hagyta hogy ugyanazt tegye amit eddig.

Ez nyálasan hangzik? Vajon miért érzi először azt, hogy nem akar ágyba bújni egy fiatal, csinos lánnyal, ráadásul úgy, hogy még nem is kellene rávenni, hiszen szegény már így is csatt részeg volt. Annyira új volt még ez Tom számára, de még ő maga is meglepődött hogy milyen kellemes érzés.

Tetszett neki hogy olyan kis esetlen és bátortalan, ahogy makacsul ellenáll. Ez mind mosolyt csalt Tom arcára.

-Tom? - szólalt meg Ann - Melegem van. - nyúlt a pólója alá a lány

A fiú meglepetten nézett a lányra, aki felfelé kezdte húzni a pólóját.

Tom megragadta a kezét.

-Ezt inkább hagyd magadon. - nézet rá a vizes pólójára, majd gyorsan  elkapta a tekintetét.

Ez a lány aztán rendesen megbolygatta a fantáziáját.

Tom nyelt egy nagyot, majd mikor az ajtó kinyílt, az oldalán Annel  elindult a lakosztályuk felé.

-Tom, szerinted én csinos vagyok?  - kérdezte Ann

Tom furcsa komolyságot érzékelt a lény hangjában, ám mikor  ránézett, Ann kacéran felnevetett.

-De most komolyan. - mosolygott a lány

Tom ránézett, majd zavartan felnevetett.

-Te szépnek tartod magad?  - kérdezte

-Én? Hát.. Rory és Sam sokkal jobban néznek ki mint én. De arra vagyok kíváncsi hogy te mit gondolsz rólam, Tom! - nézett a fiú szemeibe

Tom felsóhajtott.

Tudta, bármit is fog mondani, a lány valószínűleg semmire sem fog emlékezni.

-Ann.. részeg vagy. - kelletlenül felsóhajtott, majd kinyitotta a lakosztályuk ajtaját

A lánnyal az oldalán belépett a nappaliba, ám mikor Tom elakarta engedni a lány kezét, ő szorosabban megragadta és kétségbeesetten nézett rá hatalmas barna szemeivel.

-Ugye nem hagysz magamra? - nézett rá szomorúan

Tom elmosolyodott.

-Nem, nem hagylak magadra. - óvatosan elengedte a lány kezét, mire Ann olyan hirtelen bújt Tom mellkasához, hogy a fiú egy pillanatra meglepődött

Megsimogatta a lány hátát, majd egy puszit nyomott a fejére. 

Annyira nem értette ezt az  egészet, hiszen idáig olyan könnyű volt minden. Hányszor került már hasonló helyzetbe,  mikor egy lány úgy lerészegedett hogy még kérnie sem kellett arra hogy ágyba bújjon vele.. és tessék, itt áll egy gyönyörű lánnyal a mellkasához bújva és esze ágában sincs hogy kihasználja.

-Olyan jó illatod van. - dünnyögte a lány
-Köszönöm Ann, de mit szólnál ha.. - kezdett bele a fiú, mire Ann megragadta  a derekát és a pólója alá nyúlt
Tom lehunyta a szemét..
Nem, nem lehet, nem engedhet a csábításnak, nagyon jól tudja hogy később úgyis megbánná ő is és a lány is. Nem lehet!
-Annyira.. szép vagy.. - motyogta a lány, majd felemelte a fejét hogy Tom szemébe nézhessen , ám a fiú elkapta  tekintetét és óvatosan eltolta magától
-Ann, öltözz át, csurom víz  vagy. Gyere, adok neked valamit amit felvehetsz. - Tom észbe kapott és

elindult a szobájába, majd kivett egy pólót és egy boxert a szekrényből, ám mikor vissza ment a nappaliba, a ruhadarabok amelyek a kezében voltak a földre estek, amint megpillantotta a csupasz lányt a nappali közepén.
Nyelt egy nagyot és érezte hogy menten elvörösödik.
Ann, - ahhoz képest hogy milyen szégyenlős és visszafogott volt józanon  - , egyáltalán nem zavartatta magát.
Annyira gyönyörű volt, finom és nőies, kecses és.. és.. és gyönyörű, Tom alaposan végig mérte a lányt, majd eszébe jutott valami..
Miért is ne?
-Melegem van. - szólalt meg a lány rezzenéstelen arccal.
Tom az ajkába harapott.. miért is ne? Folyton ez hangzott el a fejében.. Hiszen annyira gyönyörű volt, annyira megakarta érinteni, ott volt tőle egy karnyújtásnyira..
Még egyszer szemérmesen végig nézett rajta, majd elindult a lány felé.






Nos? Vélemény? :)