Az ellentétek vonzásában 4. rész Péntek este

Sziasztok drágák! megjöttem, és hoztam nektek egy kis meglepit :)
Jó olvasást hozzá! :)

Elégedett voltam magammal, és mikor hátra néztem, Tom csak vigyorogva állt karba tett kézzel, és a kocsi után nézett.

Ezt megkapta. Azt hitte, mert Ő egy híres világsztár, bármit megtehet? Velem ugyan biztos nem. Nem fogok hasra esni előtte.

Miután leparkoltam a garázsban, eszembe jutottak  a reggel történtek, hogy anya kiakadt, mert a nővérem már megint bekavart valami hülyeséggel.

Felszisszentem, majd  kinyitottam az ajtót. Szerencsére senkit nem láttam a nappaliban, ezért úgy gondoltam, észrevétlenül felmehetek a szobámba.

Természetesen nem jött össze..

-Abi!   -  hallottam a húgom hangját hirtelen

-Rory, Rory, css!   -  suttogtam  - Nehogy anya meghallja.

Rory felnevetett.

-Nem fogja, nincs is otthon.  -   mondta

-Nincs otthon?  - kérdeztem meglepetten

-Nincs.  -   mondta  - Apával valami üzleti ebédre mentek.

Felhúztam a szemöldökömet.

-És Annie?

-Ó. Annie már régen elment, még azelőtt, mielőtt anya hazahozott volna engem a suliból.  - lépdelt lefelé a lépcsőn

-Miért nem vártál meg? Hazahoztalak volna.  - mondtam

-Ahha, azok után hogy reggel úgy elrohantál.  - mondta

-Anya kergetett, elegem van, hogy folyton a sarkamban van, bármit is csinálok. -  mondtam dühösen

-Szerinted én nem így vagyok vele? Az egy dolog, hogy Annie már nem érdekli őket annyira..

-Azért ez túlzás, anya még mindig próbálja a jó út felé terelgetni. - mondtam

-Kevés eredménnyel. -  bólogatott Rory

-Annie nagyon is jó.. a maga módján. - nevettem   

 Tény, hogy Annie elég rossz útra tévedt, de  ez nem azt jelenti, hogy én is követni fogom a példáját.

-Mit szólnál, ha elmennénk ma valahová?  -  kérdeztem 

Rory felhúzta a szemöldökét.

-Anyáék tudta nélkül?  - kérdezte

-Nem, szólunk nekik..

-Nem, nekem tanulnom kell hétfőre.  - mondta

-Rory, ne már.. Holnap is tudsz, de megérdemlünk egy kis pihenést! 

-Nem, Abi, nekem semmi kedvem hozzá.. -  húzta a száját

-Hát jó, ha nem, hát nem. -  vállat vontam    - Én mindenesetre megyek. - elmentem mellette, majd gyors léptekkel a szobámba indultam

Amint becsuktam magam mögött az ajtót, elővettem a mobilomat, és kikerestem Evie számát.

Kb. két csörgés után felvette.

-Ugye nem azért hívsz, mert beírtak nekem három igazolatlant?  -  vette fel

-Nem. - vágtam rá  - Csak azt szeretném kérdezni, lenne kedved..

-Igen, lenne.  - vágott közbe

Utáltam mikor ezt csinálta.

-Azt sem tudod mit akartam mondani.  - forgattam a szememet

-Nem, nagyon is tudom mit akartál mondani. Vagy elfelejtetted  Nicole szülinapját? 

Ajjaj, ez tényleg kiment a fejemből. Jogosan, ugyanis  kb. két héttel ezelőtt lett nekünk szólva, nekem pedig teljesen kiment a fejemből. 

-Basszus, tényleg. De nem is szóltál.. -  mondtam

-Nekem is most jutott eszembe.  -  nevetett fel

-Neked van kedved elmenni?   - kérdeztem

-Hát, ha már meglettünk hívva..  

Nicole volt a legmenőbb lány a sulinkban, és pont azon a napon volt 18 éves.. Nem ismertem valami jól, néha köszöntünk, mégis meghívott a bulira. Azt mondták csak a népszerűsége miatt hívta meg majdnem az egész iskolát.

Felsóhajtottam.

-Mikor kezdődik? 

-Nyolckor.

-Elmenjek érted  kocsival?  -  kérdeztem

-Az jó lenne.

-Oké. akkor majd találkozunk. Szia.  -   letettem a telefont

Éppen hogy csak leraktam, máris nyílt az ajtóm.

-Abigail!  - nagy meglepettségemre anya állt a  szobám ajtajában

-Szia anya.  - vigyorogtam kínosan  

-Nem akarsz nekem mondani valamit? -  megrándult az ajka az idegességtől

-Nem, miért?  -  kérdeztem

-Hol van az ellenőrződ?   - kérdezte

-A táskámban. Ugyan, anya. Ugye nem képzeled hogy én valaha is.  - éppen hogy megszólaltam, anya egy szó nélkül kutatni kezdett a táskámban, majd kivette az ellenőrzőmet, és  türelmetlenül lapozgatni kezdte

Pár másodperc múlva  kérdőn nézett rám, majd felém nyújtotta a kis könyvet.

-Ez meg mi?   -  kérdezte

Elvettem tőle, majd ránéztem a lapra.

A fenébe.. 

-Ezt azért kaptam, mert nem volt ott az angol füzetem, ugyanis  kölcsön adtam Evienek hogy másolja le, mert hiányzott az egyik nap.

-Egyest kaptál irodalomból? Mégis hogy képzeled?  

-Anya, már megmondtam hogy..

-Ne feleselj!   -  dühösen lecsapta az ellenőrzőt az asztalomra, ezzel belém fojtva  a szót  -  Elfelejtheted egy időre a kocsit.

-Tessék?   -  álltam fel

-Úgy, ahogy mondom, Abigail. Hétfőtől kezdve én viszlek iskolába. Túlságosan el vagy kényeztetve hogy saját kocsid legyen. Ez majd megváltozik, ne aggódj.  

-Anya, azért a kocsiért megdolgoztam.

Anya szótlanul nézett rám, majd egy hirtelen mozdulattal  megfordult és kiviharzott a szobámból.

A fenébe, már csak ez hiányzott.

Később, mikor már kicsit csillapodtak a kedélyek, leosontam  a nappaliba, ahol apu ült egyedül.  Megkönnyebbültem. Vele sokkal hamarabb dűlőre tudtam jutni.

-Szia apu!   -  köszöntem halkan

-Szia kicsim.  

Oda mentem mellé, és leültem a kanapéra.

-Beszélhetünk? -   kérdeztem

Elmosolyodott.

-Persze kicsim.  -  felnézett az újságából, majd össze hajtotta, és lerakta az asztalra  - Hallgatlak.

-Arról lenne szó, hogy ma este el szeretnék menni az egyik barátom szülinapi bulijára, és..

-Menj csak!   -  mosolygott

-De ugye nem lesz baj hogy..

-Nem, kicsim! Anyát bízd csak rám. 

-Köszi apu.  - mosolyodtam el, majd  felálltam

-Meg sem próbálsz meggyőzni a  kocsi miatt?  -  kérdezte

-Felesleges lenne.  - mondtam

-Ez igaz, anyád úgy sem engedné.  -   mosolygott

-Említette neked, hogy mennyi időre szándékozik eltiltani a kocsimtól? 

-Ha jól  tudom, egy hónapra. 

Hogy mi?

Apa mosolyogva nézett rám, várta az esetleges dühkitörésemet, és be kell hogy valljam, nem álltam tőle messze.

-Na jó.. - felsóhajtottam  -  Akkor én megyek készülődni. Majd jövök. Köszi apu. 

Adtam neki egy gyors puszit, majd felmentem a szobámba.

-Elvigyelek?  -   kérdezte apu, mikor lejöttem a képcsőn

Elvigyorodtam.

-És anyu?  

-Már alszik. -  mondta szelíden, majd felállt a  kanapéról

-Akkor jó. Betudnánk ugrani Eviért is? Csak mert megígértem neki hogy...

-Persze, kicsim.  - mondta

Mikor elindultunk, felhívtam Eviet, aki már a házuk előtt várt minket. Miután beszállt  a kocsiba,  dühösen hozzám vágott egy újságot.

-Ez meg mi?   -  kérdeztem

-Nézd csak meg!   -  sziszegte, majd az apám felé nézett  - Jó estét  Mr. Freegard!

-Szia Evie.  - köszönt vissza

Szétnyitottam az újságot, és mikor megláttam magam az egyik képen, azt hittem rosszul leszek.

Ez délután készült, mikor  Tommal találkoztam, és összevesztem vele. Az még hagyján hogy kicsit össze szólalkoztunk, de mikor bemutattam neki, miért pont azt a pillanatot kellett a lesifotósnak lekapnia? 

-Ez ez.. nekem fogalmam sincs.. habogtam

-Miért mutattál be neki? 

-Css!  - suttogtam idegesen apu felé pillantva

- Mi van?   -  kérdezte idegesen   Te találkozol vele, vagy mi?

-Dehogy is, mikor haza mentem, ott parkolt majdnem a házunk előtt. -  mondtam

-Igen? Téged várt?  -  kérdezte meglepetten

-Valószínűleg. -  forgattam a szememet

Miért érdekli ennyire?

-Nem érdekel, hidd el. - nevettem fel kínomban

-Szerintem rád hajtott. -  mondta

-Dehogy is! Tudod kinek kéne egy ilyen.. -  majdnem kimondtam egy bizonyos szót, mikor apu hirtelen leparkolt a ház előtt

-Itt vagyunk lányok!  -  szólt hátra

-Köszi apu!  -  egy szó nélkül kipattantam a kocsiból

-Abi, mi lenne, ha végre elmondanád az igazat?   -  nézett rám Evie, mikor ő is kiszállt

-De mit kéne elmondanom?  -   kérdeztem

-Miért követne téged ez a pasi? Szerinted véletlen hogy megvárt téged?

-Dehogy várt meg. Csak bosszantani akart, de hogy pont ezt kellett lefotózniuk.  - kelletlenül a  bemutatós képemre mutattam, majd összegyűrtem, és bedobtam egy kukába

-Hagyjuk ezt a témát, oké? Inkább menjünk be. -  mondtam

Evie morgott még valamit, majd Ő is követett be, a házba.

Mikor beléptünk az ajtón, leesett az állam. Nicole tényleg komolyan vette ezt az egész "ismeretleneket is meghívok csak mert menő vagyok" dolgot. Szinte az egész iskola ott lebzselt náluk.

-Ejha.  - szólaltam meg

-Nem semmi, az biztos.  -  szólalt meg mögülem Evie

-Sziasztok!   -  jelent meg hirtelen Nicole  -  Abigail és Evie, igaz? 

Meglepően rendesnek tűnt.

-Igen. Boldog Szülinapot!   -  mosolyogtam

-Köszi. -   vigyorgott   -  Egy italt?   -  nyújtotta felénk a tálcát

 -Igen, köszi.  -  mindketten levettünk egy poharat

-Érezzétek jól magatokat! És köszi hogy eljöttetek!   -  vigyorgott, majd hirtelen tovább állt

-Nem semmi.  -  nézett rám Evie

-Hogy hogy tudta a nevünket?  - kérdeztem

-Nem tudom. -  nevetett fel Evie  -  Oda nézz!   - mutatott csillogó szemekkel egy fiú, történetesen Ryan felé

-jaj, Evie.. -  kezdtem bele

-Most mi van? Eddig az volt  a bajod hogy Tomről beszélek, Ryan legalább elérhető számomra. És nagyon de nagyon szexy.

-Csak egy seggfej!

-És?  -  vigyorgott  -  Azt hiszem megyek, és beszélek vele. Megkérdezem, hogy nem e venne el feleségül..    -  vigyorogva ellépett mellőlem, mire én csak forgatni kezdtem a szememet

A poharam társaságában kimentem a kertbe, nem akartam annyi ember között álldogálni, főleg mert a felét nem  is ismertem. 

-Helló szépségem! Remélem tetszett a képed az újságban!  -   hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül

Megfordultam.

-Te meg mi a fenét keresel itt?   -  kérdeztem, mire hirtelen közelebb lépett hozzám, és a mutató ujját az ajkamra tette

-Css, nem akarom hogy mindenki hallja hogy itt vagyok. Én nem hozzájuk jöttem, hanem hozzád!