Az ellentétek vonzásában 5. rész Kellemeset a hasznossal

Sziasztok!! Mit szóltok, újra megjöttem. Remélem tetszettek az előző részek, és behoztam  lemaradást! :)
A jó hír az, hogy újra friss részt hoztam :)
Szóval jó olvasást, puszi nektek! :)

Hitetlenül álltam előtte. Ez most komoly? 

-Mi van?  -  kérdeztem döbbenten  

Oldalra billentette a fejét, majd vigyorogva kortyolt egyet a poharából.

-Micsoda véletlen hogy folyton találkozunk. - mondta

-Minden bizonnyal véletlen.  - gúnyolódtam - Majdnem beléd mentem reggel. Te hogy kaptál jogosítványt, okostojás?

-És te? Apu  megvette?   -  kérdezte

-Seggfej!  -  faképnél akartam hagyni, de erősen megragadta  kezemet, és vissza rántott maga mellé, ezzel egyidejűleg magamra löttyintve a maradék italomat.

-Gratulálok, seggfej!   - néztem végig magamon

Csupa piros volt a ruhám.

Tom nevetni kezdett, majd kivette a kezemből a poharat, és a bokorba dobta.

-Neked mi bajod van?  -   kérdeztem felháborodottan

-Mit szólnál, ha elmennénk valahova?  -  szólalt meg, mintha mi sem történt volna

-Na persze, azt várhatod. Húzz el innen, senki nem hívott meg!  -   törülgettem a ruhámat

Ha anyám fenn lesz mikor haza érek, és érezni fogja rajtam, hogy alkoholt ittam, nem hiszem hogy valaha is viszont látom a kocsimat.

-Honnan veszed, szivi?  -  kérdezte

Dühösen tekintettem hatalmas sötét szemeibe, amik csak úgy csillogtak a pimasz arcán, ezzel is kifejezve veszélyes természetét. 

Hiszen csak rá kellett nézni.

Hosszú, sötét haj, sötét szemek, több napos borosta, fekete atléta és bőrdzseki..

Mint valami körözött bűnöző. Egyáltalán hogyan  lett világsztár egy ilyen emberből?

-Senki nem ismer téged!  - mire kimondtam, rájöttem hogy irdatlan baromság amit állítok

Tom elnevette magát.

-Szívem..  - kezdett bele lekezelően

-Nekem ne szivizzél, szívi, rendben?  Nem is ismersz, most meg miattad lett mocskos a ruhám, ráadásul bekerültem az újságokba is. Hogy történhet mindez egy nap alatt?  - kérdeztem kétségbeesetten

-Nos, ilyen ha az ember híres.  -  vágta rá mosolyogva

-Olyan, mnt te, nem igaz?  - kérdeztem gúnyosan

-Úgy érted szexi és dögös? 

-Az egy és ugyanaz de idióta. -  mondtam

Tom vigyorogva nézett rám.

-Miért kell folyton kijavítanod, szivi? 

-Most javítottalak ki először, szivi.  - gúnyolódtam

-Ejnye..  -  megcsóválta a fejét

Komolyan nem tudtam mit akar, reggel még egy idegbeteg seggfej volt, most meg szimplán csk idegesítő seggfej. Rosszabb, mint egy klimaxos nő hangulatváltozásai.

-Mit javasolsz, szivi?  -  megcirógatta a kézfejemet

-Azt, hogy sikítok, ha nem hagysz békén. -  mondtam a kezemre nézve

-Igazán?  -  suttogta

-Igen.   néztem fel rá

Tom rezzenéstelenül állta a tekintetemet, majd egy hirtelen mozdulattal felkapott.

Annyira váratlanul ért, hogy azt hittem kiugrik a szívem. Lazán a vállára dobott, én pedig hiába ficánkoltam, nem bírtam szabadulni erős karjai közül.

-Engedj el, vagy nagyon megbánod, hallod? - visítoztam

-Csak nyugi, szivi.  - nevetett

-Kérlek, kérlek, tegyél le, kérlek!  -  tudtam hogy mire készül, de hiába kiabáltam és kapálóztam, nem engedett

Abban a pillanatban beugrott velem együtt a medencébe, én pedig rögtön annyi vizet nyeltem le, hogy azt hittem megfulladok.

Mikor felmentem a felszínre, rögtön kiabálni kezdtem.

-Menj a francba, Kaulitz!  -  kiabáltam köhécselve

De nem volt sehol.

Mi  a..

Abban a pillanatban lehúzott a víz alá, nekem pedig még sikítani sem volt időm. Amint hozzám ért,  a lábammal ellöktem magamtól, és rögtön feljöttem a víz felszínére.

Ezúttal Tom már nevetve nézett rám, mint aki jól végezte dolgát.

-Ugye nem vagy mérges szivi?  -  túrt bele  a hajába nevetve

-Kapd be!  -  köhécseltem még mindig

-Hogy mondod? Nem értem!    - játszotta a süketet

Gyorsan kimásztam a medencéből, nehogy újra lenyomjon a víz alá.

Megálltam a peremnél, és végig néztem magamon. 

A rohadt életbe!

Nem elég hogy csurom vizes voltam, még a szél is elkezdett fújni, amitől enyhén kirázott a hideg.

-Most nézd meg..  - szólaltam meg felháborodottan  

Tom oldalra billentette a fejét, majd beletúrt a hajába, és elismerően végig nézett rajtam.

-Ez a ruha százszor jobb vizesen, szivi!  - vigyorgott

Dühösen meredtem rá, majd felkaptam  egy műanyag poharat, és hozzá vágtam. Tudtam hogy sajnos nem tesz maradandó kárt benne, de azért jól esett.

- Hajjaj. - nevetett fel

-Menj a francba!  - kiabáltam, majd sarkon fordultam, és  gyors léptekkel a házba siettem. Nem érdekelt hogy ki látott oda kint, csak elakartam menni, minél messzebbre tőle.

Még Evie sem érdekelt, nem akartam hallgatni ahogy kioktat a kedvenc világsztárjáról..

Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, majd a kezeimet szorosan magam köré fonva elindultam haza felé. Nem hívhattam fel aput, úgy néztem ki, mint valami alkoholista aki beleesett a medencébe.

Na jó, azért annyira nem , de tényleg kinéztem a hatalmas vörös folttal a ruhámon.

Körbe néztem az utcán.. Pont velem szemben  egy csapat hangoskodó és valószínűleg részeg fiú csapat jött, az egész utat elfoglalva.

Na már csak ez hiányzott! Ilyen az én szerencsém. Nagyon reméltem, hogy nem vesznek majd észre. Nem akartam hazáig futni.

Gondosan a földet nézve mentem el mellettük, próbáltam meghúzni magam, de a szívem úgy dübörgött, hogy attól féltem, meghallják.

-Hey, szivi!  -   hallottam egy reszelős hangot

Nem álltam meg, úgy csináltam, mintha meg sem hallottam volna.

-Hey, cica bogár!   - hallottam újra

Hirtelen valaki megragadta  a kezemet, és magához rántott.

-Eressz el!   - sikítottam 

-Nyugi kicsim!  -  úgy bűzlött a piától, hogy a szonda is kiakadt volna ebben biztos voltam

-Engedj el!  -  ficánkoltam

-Hova, hova?  -  lépett mellé egy másik is

Alig tudtak megállni  a lábukon. Hirtelen eszembe jutott.. mi lenne ha fellökném őket? Úgy sem tudnának utánam futni, nem igaz?

-Gyere velünk, szivi!  -  mondta megakadva

-Eressz el! - sziszegtem

-Hey, seggfej! Nem hallottad? Azt mondta, ereszd el!  -  meghallottam az ismerős hangot  a hátam mögül

Tom ott állt vizesen a motorja mellett, karba tett kezekkel.

-Te meg ki vagy?  - fordultak felé támolyogva

-Az, aki szétrúgja a seggeteket!  -  tett felém egy lépést    - Jól vagy, szivi?  - kérdezte

-Nem vagyok a szivid!  -   mondtam

-Ki ő neked? Talán a csajod?  - kérdezte aki engem szorított

-Hát.. - kezdett bele Tom  -  Az majd eldől!

Össze szorult szemekkel néztem rá, de Tom arckifejezése mit sem változott. 

Megint az a félelmetes és ijesztő alak volt, akivel reggel találkoztam.

-Na húzz el innen, haver!  - indult meg felé az egyik, mire Tom azzal a lendülettel  oldalba vágta, és ellökte az útból. 

Persze  a többinek sem  kellett több, rögtön neki indultak, azonban Tom lazán elhárította őket, ám mikor az egyik elővett egy kést, megtorpant.

-Inkább jobban járnál ha azt az izét eltennéd!  -  bökött a késre

-Igen? Szerintem m eg most azonnal széthasítalak vele!  -  nekiindult, de Tom kirántotta a kezéből, és ököllel arcon csapta

Ekkor megállt előttem, és a fogva tartómra nézett.

-Ereszd el, megértetted?  - nézett rá

-Tudom már ki vagy!  - szólalt meg, majd a keze lejjebb siklott a derekamon

-Ereszd el!  - sziszegte Tom 

-Te vagy az a seggfej az újságokból!  - mondta

-Engedd el!  - lépett még közelebb, mire a srác hátrébb rántott, majd  megpróbált a ruhám alá nyúlni, de Tom ebben a pillanatban megragadta, és durván  a falnak csapta, majd az ing gallérjánál megragadta és kiabálni kezdett.

-Ha még egyszer meglátlak a környéken, esküszöm péppé verem azt a hülye fejedet, megértetted?  

Tétlenül figyeltem az eseményeket, fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék.

Mikor ellökte  a srácot, az elesett, majd a haverjaival együtt tétlenül menekülni kezdtek.

Az igazat megvallva, halálra rémültem ettől az alaktól. 

Tom megfordult, majd elindult felém.

-Jól vagy? -  levette a kabátját, és a vállamra akasztotta

-Igen.  - suttogtam  

Annyira ijesztő és kiszámíthatatlan volt.

-Haza viszlek!  - mondta

Hirtelen ránéztem, majd a motorra.

Nem a legjobb párosítás..

-Köszönöm, nem. -  mondtam

-Nem hagyhatlak egyedül mászkálni!  - nézett végig rajtam

-Én oda fel nem ülök!  -  böktem a motor felé

Tom egy ideig csak nézett rám, majd megvonta a vállát, és felült  a  motorra.

-Ha nem, hát nem.  Aztán vigyázz velük!  - indította be  a motort

A tekintetem végig siklott a sötét utcán, és rá kellett jönnöm, hogy innen elég messze lakok, ráadásul ki tudja kivel találkoznék..

Na de akkor is.. Tom Kaulitz mögé felülni?

-Várj!  -  szólaltam meg, mire Tom elvigyorodott, én pedig közelebb léptem hozzá

-Még soha nem ültem motoron.  -  suttogtam

Tom elnevette magát.

-Egyszer mindent el kell kezdeni, szivi!