Az ellentétek vonzásában 6. rész Hamupipőke

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, mint azt ígértem, remélem tetszeni fog nektek.
Puszii :)
Jó olvasást!

-De nem ilyen fiatalon.  - motyogtam, majd bénán megkapaszkodtam a  vállába, és ráültem a motorra.

Nagyon de nagyon jól nézhettem ki.. 

Tom felnevetett.

-Milyen ott hátul?

-Már most félek, pedig még el sem indultunk. -   szorosan hozzá bújtam

Tom megrázta a fejét.

-Eléggé félelmetes vagyok az utakon. - mondta

-Volt szerencsém megtapasztalni.

-Ugyan, az még semmiség volt.  -  rántott egyet a motoron, mire  én ijedten megugrottam

Tom nevetni kezdett.

-Abbahagynád a genyózást?  -kérdeztem

-Most mi van? Ha már az ÉN motoromon ülsz...  - kezdett bele 

-Jobb lesz ha befogod, oké? Nincs kedvem beszélgetni.  - mondtam

-De ahhoz van kedved hogy hazavitesd magad, nem igaz? A csúnya, gonosz szemét Tommal. Nincs igazam?   -  vigyorgott gunyorosan

-A szemétláda Tom felajánlotta hogy haza visz. -  mondtam

.Ohhohoo!  - nevetett fel - Igazán? Szemétládának tartasz, de azért simán felülsz mögém..
-Remélem kiszórakoztad magad.  -  mozdultam meg hogy leszálljak a motorról, mikor hirtelen Tom  a derekamhoz kapott
-Az összes veled egykorú csaj ilyen sértődős mint te?  - kérdezte
-Miért tőlem kérdezed?
-Kit kérdezzek?
-Azt sem tudod hány éves vagyok.  - mondtam
Tom harsányan felnevetett.
-Kinézel kb. 16 - nak.  -  indította be  a motort
Nem tudom komolyan gondolta e, de kezdett komolyan felbosszantani.
-Te meg 30 - nak. Ne ehhez mit szólsz?  - kérdeztem
-Én bóknak veszem, szívi.   - mondta
-Hányszor mondjam hogy ne hívj szívinek?! -  mondtam felháborodottan
Amint kimondtam, Tom rátaposott a gázra, és olyan erővel indultunk neki, hogy azt hittem leesek a motorról. Szorosan a  hátához bújtam, és lehunytam a szememet. Kellett nekem belemennem ebbe az  egészbe.
Hirtelen eszembe jutott, hogy anyám vajon mit szólna ahhoz, hogy bukósisak  nélkül, egy eszement világsztár mögött szelem az utakat.
Nos, már alapból az, hogy motoron ülök.. valószínűleg megölne, és megbüntetne..
De a legfurcsább az volt, hogy nagyon nem érdekelt..
Mi változott meg ilyen rövid idő alatt?  Talán én? Vagy a gondolkodásom? Esetleg az lenne  a baj, hogy az illető, aki előttem ül, ilyen rövid időre is irtó rossz hatással van rám?  Na persze, hiszen nem is ismerem.

-Mi van kis csillag?   -  hallottam Tom hangját, mikor megálltunk a motorral
-Milyen kis csillag?  -   kérdeztem
-Jól utaztál ott hátul?  - lerakta a lábát, majd leszállt a motorról
-Szerinted?  - kérdeztem
-Igazán bátor vagy  kicsim, hogy képes voltál sisak nélkül felülni. -  tette karba a kezeit
-Hogy érted?
-Azt hittem, hogy amilyen kis gyámoltalan vagy, elkezdesz nekem sírni, mert anyukád biztos nem engedné hogy így gyere haza.  - vigyorgott elégedetten
-Élvezed?  -  kérdeztem
-Nagyon is.
Leszálltam a motorról.
-Miért voltál olyan szemét reggel?  - kérdeztem meg hirtelen  - Olyan durva hangulat ingadozásaid  vannak, mint egy menstruációs nőnek.  -  mondtam
Tom egy pillanatra megrekedt, majd  összehúzta a szemöldökét.
-Hogy jön ide most a menstruáció?
-Tudod hogy érettem. Mégis ki vagy te? Két személyiséged van? Nem vagyok tisztában a hangulatingadozásaiddal kapcsolatban.
-Mondod te!  - vigyorgott
-Ez most más. Nem mintha amúgy normálisnak néznél ki,  mert nyilvánvaló hogy nem vagy az, de ez azért már durva. Bemutatsz egy vadidegen lánynak, akit nem is ismersz, utána meg tök "véletlenül" találkozol vele, ahol leöntöd piával, majd kis híján belefojtod a medencébe, és felajánlod neki hogy  hazaviszed.. Ezek a dolgok szerinted egybevágnak?  - mutattam a halántékomra, jelezve, hogy gondolkozzon el
-Erre mit mondjak?  -  nevetett fel  - Más vagyok mint a többi.
-Á, értem. Ez lenne a helyes válasz?  - kérdeztem
-Mi vagy te, valami agyturkász?  - kérdezte
-Válaszolj, szívi!  - léptem közelebb hozzá
A hangom cinikusan csengett.
Tom elvigyorodott.
- Olyan szexy vagy, de ne haragudj, idegenekkel nem beszélek ilyesmikről!  - hajolt  a fülemhez
-Igazán?  - léptem el tőle  - Én meg idegenekkel nem beszélek!  -  mondtam, majd sarkon fordultam, és kinyitottam a kaput
Tom lépett egyet, és megállt, majd nekitámaszkodott a kapunak.
-Hjaj, drágám!Olyan vagy mint Hamupipőke!   -  vigyorgott
Összeszűkült szemekkel néztem rá.
-Te meg mint a tahó, szemétláda, idegbeteg  herceg!  - mondtam
-Hajajj.. -  nevetett fel  - Köszönöm kicsim!
-Nem vagyok a kicsid!
-Hát az rossz, mert nem tudom a nevedet!   - harapott az alsó ajkába
-Hát az rossz, mert nem is mondom meg!  -   mondtam, majd kinyitottam az ajtót
Nem várt személy fogadott, majd kiesett a szívem, úgy megijedtem.
-Abi, Abi!  -   Rory kétségbeesetten kapálózott előttem
-Mi az? Mi az?  -  próbáltam csitítani
-Ja, semmi, csak gondoltam befosatlak egy kicsit!  -  nevetett fel
-Mi van?  - kérdeztem   - Anya  keresett?
-Dehogy! Azóta is alszik. - mondta
-Hála az égnek.  -  sóhajtottam fel
Kicsit megkönnyebbültem. Nem lettem volna képes még vele is veszekedni.
-Ő ki?  - bökött Tom felé vigyorogva
-A neve senki!  - fordultam Rory felé
Próbáltam betuszkolni a lakásba, de nem akart mozdulni.
-Heló!  - intett neki vigyorogva Tom
-Gyere már, Rory! - ragadtam meg a kezét
-Akkor szia Abi!  - kiabált Tom utánam
Visszanéztem, majd bemutattam neki.
-Soha viszont látásra Kaulitz!  -  becsaptam magam mögött az ajtót