Vakáció extrákkal 37. rész Első

Sziasztok. Lezárult a szavazás, és csak is egyetlen vokssal győzött a Vakáció extrákkal, a 9 Hónap és Az ellentétek vonzásában ellen, köszönöm mindazoknak akik szavaztak.
Úgyhogy most eleget téve olvasóimnak, meghoztam a Vakáció extrákkal folytatását.
Mint azt jó pár bejegyzéssel ezelőtt írtam, hamarosan befejezem ezt a sztorit, persze nem véglegesen, hiszen ha úgy vesszük, ez az a történet, ami eljuttatott odáig ahol most tartok, ez volt az, amit először publikáltam, és ez volt az, amitől valószínűleg soha nem tudok majd véglegesen megválni, egy jó darabig biztosan nem.
Szóval hamarosan...

 

 Nem telt bele pár percbe, mikor a rendőrség ajtajához értünk. Roryval aggódva üldögéltünk a váróban, míg Georg és Tom egy rendőrrel beszélgettek.

-Nagyon ki lehet akadva.  - szólalt meg Rory

Rá néztem. 

-Az biztos. Remélem Katie is teljesen kész van. Mindig is tudtam hogy Sam akármire képes, de azt nem, hogy tényleg tarkón  ver egy csajt, attól függetlenül hogy Katie nagyon is megérdemelte.  - mondtam

-Nagyon felhúzta. Ha mindkettőjüket kiengedik, és Katie itt marad a szigeten, Sam tuti hogy még egyszer elkapja a nyakát, ebben biztos vagyok. 

-Igen, de ha még egyszer előfordul ilyesmi, le is csukhatják. 

~~~

Sam magányosan üldögélt a cellák mögötti kényelmetlen ágyon. Hátával nekidőlt a falnak, és várt. Várt, hogy végre történjen valami. 

Azóta nem szóltak neki egy szót sem, mióta bezárták erre az istenverte helyre. Mikor is volt az? Ja, kb. fél órája.

 Sam felsóhajtott, majd mikor meghallott egy ismerős hangot, felemelte a fejét.
-Ugye tudod hogy neked véged van, ha innen kikerülünk?  -  szólalt meg Katie dühös, könnyes szemekkel
Sam elvigyorodott. Tetszett neki, hogy ennyire kétségbeesett volt.
-Miért, itt maradsz vakációzni velem?  -  kérdezte Samantha
-Itt maradok hogy megakadályozzam hogy Bill közelébe férkőzhess.
-Ahha, persze.  - hajtotta le a fejét Sam  - Nem hiszem hogy bármelyikünk is érdekelné őt, mert akkornem futott volna el. Ennyire egyszerű.
-Csak megijedt. - vágta rá Katie  - Bill még mindig szeret engem.
Samantha felsóhajtott.
-Te tényleg ennyire ostoba vagy?  -  nevetett fel
-Hogy..  - kezdett bele
-Fogalmad sincs arról, hogy Bill valójában milyen ember. Úgy álltál mellette mint egy kirakatbaba, és nem úgy, mint ahogy egy állítólagos barátnőnek kellene, neked csak a vele együtt járó hírnév kell, nem pedig Ő maga. Jól mondom?  -  nézett rá Sam
Katie pislogott egyet.

-Samantha Stewart!  - lépett be egy rendőrtiszt, a kezében hatalmas kulcs csomóval  - Kifizették az óvadékot. Szabadon távozhat.

~~~

Hirtelen nyílt az ajtó. Samantha lépett ki rajta, komoly és elégedett arccal.

Mondott valamit az egyik rendőrnek, majd elindult felénk. 

-Sam..  - Rory kétségbeesett, könnyes szemekkel borult a nyakába

Ahogy láttam, rosszabbul viselte ezt az egészet, mint Samantha

-Jól vagy, Sammy?  - fordította maga felé Rory

-Nyugi, nyugi. -  nevetett fel - Jól vagyok, minden rendben.  

-Sam. -  szólaltam  meg - Mi az isten volt ez az egész?

-Semmiség!  - vágta rá  - Megyünk?  - nézett végig rajtunk

-Biztos minden rendben?  -  lépett mellém Tom

Sam végig nézett rajtunk, majd megszólalt.

-Hol van Bill?  

-Nem tudjuk, azóta nem láttuk mióta elrohant, a telefont sem veszi fel.  - törülte meg a szemét Rory

-Elment? És fogalma sincs arról, hogy mi történt?  - nem tudtam eldönteni hogy haragos, vagy csalódott volt a hangja

Rory alig láthatóan bólintott.

Sam egy hirtelen mozdulattal elindult a kijárat felé, dühösen kicsapta az ajtót, majd elviharzott, még mielőtt szólhattunk volna.

-Gondolom arra számított, hogy Bill itt lesz.  - szólalt meg Georg

-De hol az istenben lehet?  - csattant fel Tom

-Jobb lesz ha utána megyünk.  - szorította meg a kezemet Rory

 ~~~

Vegyes érzelmeim voltak mikor  a  lakosztályunk ajtajához értünk. Még soha nem láttam Samet ennyire feldúltnak, pedig nem a nyugodtságáról híres.

Úgy vettem észre, nem nagyon hatotta meg a börtönben való látogatás, mi több, büszke volt magára.

-Mindjárt jövök!  - motyogtam Rorynak, mikor bement az ajtón

 Tom nekitámaszkodott a falnak.

-Életemben először vagyok tanácstalan az öcsémmel kapcsolatban.  - felemelte a fejét

Közelebb  léptem hozzá, és átkaroltam a derekát, majd a fejemet  a mellkasára hajtottam.

-Szerinted képes lenne valami hülyeséget csinálni?  -  kérdeztem

Tom keserűen felnevetett.

-Ez az hogy fogalmam sincs. Nem tudom mit gondolhat. 

Felsóhajtottam. Úgy éreztem elég volt a mai napból.

-Velem alszol ma éjjel?  -  kérdeztem hirtelen

Akartam hogy velem legyen, akartam hogy érezzem magam mellett. Szükségem volt rá.

-Csábító ajánlat.  -  mondta   -  De azt hiszem jobb, ha egyedül leszek, fogalmam sincs, Bill mikor jön vissza.

-Értem. - vágtam közbe, majd óvatosan elhúzódtam tőle, és a kilincsre tettem a kezemet, mikor Tom hirtelen vissza húzott magához, és olyan váratlanul csókolt meg, hogy levegőt sem volt időm venni.

Szenvedélyesen és keményen csókolt, ajka mégis puhán kényeztette az enyémet, kezei a hajamba túrtak, csípőjével nekiszorított a falnak, erősen tartott, mintha az élete múlna rajta.

-Két nap?  - zihálta csukott szemekkel

 -Tessék? - kérdeztem

-Még csak két napja ismerlek Ann, de máris olyan érzéseket ébresztettél fel bennem, amelyek mindeddig ismeretlenek voltak számomra. Új dolgok, amelyekről eddig halvány fogalmam sem volt.  - olyan hirtelen törtek belőle ki a szavak, hogy még én is meglepődtem

-Én vagyok az első?  - suttogtam

-Még senkit nem szerettem úgy, mint téged.  

Bár már egyszer kimondta ezt a bizonyos szót, de ez msot más volt.

Szenvedélyesebb, őszintébb... vadabb.

Kirázott a hideg.

-Mi a baj?  - érezte ahogy megremegett  a kezem, és közelebb húzott magához

-Baj? Semmi baj nincs, én csak .. -  próbáltam keresni  a megfelelő szavakat arra, amit éreztem.

Leírhatatlan volt, annyira ismeretlen, különös, belebizsergett az egész testem.

-Még senki nem volt rám ilyen hatással, mint te.  - mondtam

Tom elmosolyodott, majd gyengéden beletúrt  a hajamba.

-Még egy első?   - kérdezte

Az ajkamba haraptam.

-Az első, akit igazán szeretek!

 ~~~

Éppen hogy csak becsuktam magam mögött az ajtót,  Rory aggódó arckifejezésével találtam szembe magam.

-Hol van?  - kérdeztem tőle

-A szobájában.  - bökött az ajtó felé

-Egyedül akar lenni. -  sóhajtottam fel

Rory szipogott egyet, majd megtörülte a szemét. 

Őt jobban megviselte ez az egész, mint Samet.

-Billről semmi hír?  - kérdezte, mikor leültem mellé

-Semmi. Fogalmunk sincs hol lehet. Tom nagyon aggódik, félek hogy Bill képes kárt tenni magában.