Sziasztok. Vissza tértem, méghozzá a 9 Hónap folytatásával. Jó olvasást hozzá :)
Tom megrázta a fejét, majd felállt.
- Ezt meg hogy érted? Leszbikus vagy? – még én is
meglepődtem ezen a kérdésen, hiszen ha az lennék, nem szexeltem volna vele
- Hogy mi? Nem, dehogy. – ráztam meg a fejemet – Én
csak.. gyereket akarok.
- Gyereket? Így? De miért? – egyre idegesebb lett
Magára kapta a nadrágját, és idegesen sétálgatni
kezdett. Ennél rosszabb alkalmat keresve sem találtam volna arra, hogy közöljem
vele.
- És, és miért csak most mondod el?
- Mi van? Jézusom, Tom. – gombolni kezdtem az ingemet,
majd én is felálltam – Mondtam volna akkor, mikor a szülőszobára visznek?
Tom furcsán nézett rám.
- Azért feltűnt volna. Robin, most mégis mit vársz
tőlem, mit mondjak? – kérdezte idegesen
- Nem tudom. – hajtottam le a fejemet – Én azt hittem, igazad van… én
csak. – elcsuklott a hangom
- Terhes vagy. – jelentette ki elmélázva – De én, mi
csak most ismerkedtünk meg, úgy értem.. én meg az apaság, te meg nem tudod,
hogy ki az apa. – hadarta idegesen – De mégis miért csináltad? Úgy értem olyan
gyönyörű vagy, bármelyik ujjadra találhattál volna férfit, mégis úgy döntöttél,
hogy egyedül nézel szembe a gyereknevelésnek. Nem értem.
- Elegem volt
a férfiakból, annyi seggfejt szúrtam ki életemben, el nem tudod képzelni, Tom.
Egyszerűen elegem lett, nem akartam tovább várni a nagy Őt, belefáradtam, a
létező összes szemétládát kifogtam már. Ezért döntöttem így. – mondtam
- És szerinted én mit csináljak? – olyan elveszett
tekintettel állt, hogy kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam
- Nézd.. – tettem felé egy lépést – Azt tudnod kell,
hogy semmibe nem akarlak belekényszeríteni, ezért is mondtam el neked még az
elején. Nem kell ezek után találkoznunk, nyugodtan elfelejthetsz, ha úgy érzed,
nem akarod. – fájt az igazság, de nem volt más választásom, elvégre tényleg nem
kényszeríthettem bele, ha nem akarta
Tom keserűen felnevetett.
- Kicsit későn szóltál. Ha hamarabb közölted volna
velem, talán nem szeretek beléd. – mondta, majd sarkon fordult, kiment, és
faképnél hagyott megannyi megválaszolatlan kérdéssel maga után
Ezek után nem láttam értelmét tovább maradni, így
megkerestem a ruháimat, felöltöztem, és kimentem a szobából.
Tom a nappaliban volt, a kedvenc fényképe előtt állt, és csendesen méregette
azt.
- Ne haragudj. – suttogtam lesütött szemekkel
Tom felsóhajtott.
- Én még nem állok készen, úgy értem, fogalmam sincs,
hogy kell bánni egy gyerekkel, azt sem tudom, hogy valaha szeretnék e gyereket,
vagyis persze, valamikor biztos, de én.. – annyira őrlődött, láttam rajta, hogy
nagyon nyomasztja ez az egész
- Tudom, hogy rosszkor jött ez az egész. – mondtam –
De szeretném ezt a gyereket. És mivel te nem állsz készen, én.. – itt hirtelen
megakadtam
Tom megfordult.
- Nem tudom, hogy mit csináljak, Robin. Amit az
előbb mondtam, az igaz. Szerelmes vagyok beléd, de félek belevágni, nagyon is
félek.
- Értem. – bólintottam
Könnybe lábadtak a szemeim. Hát ezt most tényleg
nagyon szépen elintéztem. Találtam egy rendes férfit, aki ráadásul nagyon
tetszett, és akivel netalán évekkel később családot tudtam volna alapítani.
Elsiettem a dolgot, ha vártam volna, minden máshogy lenne.
- Gondolom akkor… megyek. – mondtam, majd sarkon
fordultam, és az ajtóhoz léptem
Tom felsóhajtott.
- Mint mondtam, szeretlek. – hallottam a hangját –
De időt kérek, ezt át kell gondolnom.
- Rendben. – néztem vissza – Akkor szia. – azzal kiléptem
az ajtón
Nem mondom, hogy csalódott voltam, mert az nem lenne
igaz, csak annyit tudtam, hogy hatalmas hibát követtem el. Nem, nem a
mesterséges megtermékenyítés miatt, mert azt egyáltalán nem bántam meg, nagyon
is akartam a gyereket, csak várhattam volna vele, igen, várhattam volna.
Nem igazán úgy alakult az estém, mint ahogy azt
terveztem, azon kaptam magam, hogy egyedül fekszem az ágyamban, s megállás
nélkül csak sírok. Nagyon hiányzott, de tudtam, nem kérhetem tőle, hogy dobjon
el mindent, és vágjon bele velem együtt a gyereknevelésbe, hiszen csak most
ismertük meg egymást. Egy normális kapcsolatban évek telnek el – igaz, nem
minden esetben, de a többségre igaz - az
ismerkedés és a gyereknevelés között, nem pedig hopp, hirtelen belevágunk. Hogy
is gondolhattam, hogy ez menni fog?
Az eső szakadt odakint, csak úgy kopogtak az
ablakomon a cseppek, mikor csengetésre lettem figyelmes. Ránéztem az órára. Fél
tizenkettő volt.
Kikecmeregtem az ágyból, és lementem a földszintre.
- Ki az? – kiabáltam ki
Megálltam az ajtónál, majd lassan kinyitottam.
Tom állt ott bőrig elázva.
- Tom. – őszintén meglepődtem – Te meg mit keresel
itt?
- Bejövök. – azzal belépett, majd becsukta maga
mögött az ajtót – Én gondolkodtam. Miután elmentél, folyamatosan azon kattogott
az agyam, hogy mit csináljak, mit csináljak, ha szeretem a nőt, aki gyereket
szeretne a tudtom nélkül. Teherbe esett a tudtom nélkül. – elég furcsán hangzott a szájából
- Nem akarlak kényszeríteni semmire.
- Nem fejeztem be, Robin. – vágott a szavamba –
Szóval azon törtem a fejem, hogy mégis mi lenne velem, ha soha többet nem
beszélnék veled, ha megpróbálnék megálljt parancsolni az érzéseimnek, és arra
jutottam, hogy belevágok. Belevágok veled. – mondta
- Tessék? – hirtelen meglepődtem
- Igen, melletted állok. Én, én.. veled akarom végig
csinálni.
Amint kimondta, könnybe lábadtak a szemeim. Álmodom?
Vagy túl szép, hogy igaz legyen?
- Istenem. – ujjongva a karjaiba borultam, és
magamhoz szorítottam
- Minden rendben lesz. – Tom óvatosan eltolt
magától, majd jobb kezét a hasamra tette
Engem kicsit meglepett, hogy így egymásnak estek már és hogy Robinból csak így kibukott a dolog, de ezt leszámítva nagyon tetszett, főleg a vége, hogy Tom belevág. Kíváncsi vagyok mit hozol ki ebből a sztoriból :)
VálaszTörlésMikor lesz folytatás?
VálaszTörlés