Az ellentétek vonzásában 3. rész Találkozás

Hosszabb szünet után itt vagyok újra, nem fogjátok kitalálni mivel.. Az ellentétek vonzásában 3. részével..
Nagyon hanyagoltam ezt a sztorit, pedig igen nagy volt az érdeklődés iránta, úgyhogy remélem most egy picit sikerült kárpótolni benneteket, aki esetleg elfelejtette :D az előző részekben történteket, olvasson vissza egy kicsit :D

Na de nem is húzom tovább az időt, jó olvasást! :)

Szinte egész nap azt hallgattam, hogy Tom ilyen helyes, meg ennyire szereti a  rajongóit, bla bla bla.. na persze.. Mi a fenét esznek annyira ezen a srácon?
Az lehet hogy nem annyira ronda, vagyis hát elég jól néz ki, de ez nem azt jelenti, hogy normálisan bánik másokkal is. Rajonganak érte, pedig nem is ismerik, ráadásul biztos voltam benne, hogy  még a tini lányok előtt is egy tapló, akkor meg miért szeretik ennyire?
-Jól van, Evie.. elég lesz mára. -  sóhajtottam fel hirtelen
-Tessék? Miből?  -   kérdezte
-Nem érdekel hogy mit mondasz, szerintem akkor is egy bunkó szemét.  - mondtam
-Engem meg az nem érdekel, hogy te mit mondasz róla.  -  sértődötten felemelte a fejét, majd szedelődzködni kezdett
-Te meg mit csinálsz?   -  néztem rá értetlenül
-Haza megyek. - vont vállat
-Tessék?  -   kérdeztem  - Te elakarsz lógni? De még van három óránk.  - mondtam
-Na és? Kit érdekel? Neked sem ártana, ha kicsit kilépnél a tökéletes kis világodból. -  vállára vette a táskáját
-Evie ne már.. -  nyögtem fel  -  Ugye nem azért csinálod ezt, mert elmondtam a véleményemet arról a  srácról?
-Tomról, és nem, nem azért megyek el, hanem mert nem tudnék végig ülni két fizikát és egy irodalmat.-  mondta
-De Evie.. mit szólnak majd  szüleid, ha kiderül hogy lógtál?  -   kérdeztem
-Kit érdekel.. lehetnél egy kicsit lazább is, Abi. -  mondta
-Lazább? Nem akarok lazáskodni, főleg mert ez az utolsó évem, jövőre pedig egyetemre akarok menni. - mondtam
-Aha, persze.  - szólalt meg unottan - Te akarsz, vagy a szüleid  akarják?
-Nagyon elkanyarodtunk a témától. - kaptam el  a tekintetemet
Evi felsóhajtott.
-Mindegy, hagyjuk. Hétfőn találkozunk.   -  fordult el
-Evie, várj már. -  álltam fel  -  Maradj, kérlek.
-Nem, majd találkozunk. Szia.  - mondta vissza se nézve, majd el is tűnt az ajtó mögött

-Király.. - suttogtam bosszúsan 
Értetlenül néztem utána. Azt akarta hogy én is lógjam el az órákat? De annak mégis mi értelme van? Különben is, ha anyámék megtudnák.. bele se merek gondolni, hogy mit csinálnának. Bezzeg a nővérem..
Próbáltam összpontosítani  az órákra, de nem voltam a helyzet magaslatán, fáradt voltam, és bosszantott, hogy Evie csak úgy simán itt hagyott. Az tény hogy felajánlotta nekem hogy tartsak vele, de akkor is. Nem tehetem, az nem én lennék.
Mikor meghallottam a kicsöngőt, gyorsan össze pakoltam a cuccaimat, és meg sem álltam a parkolóig, majd mikor beszálltam a kocsimba, felsóhajtottam.
Újra vége egy hétnek, már csak pár hónap,  és kiderül, felvettek e az egyetemre. Bár nem kételkedtem a tudásomban, kíváncsi voltam  a ponthatárokra.
Hirtelen eszembe jutottak Evie szavai: "Te akarsz, vagy a szüleid?"
Én akartam, pontosan azért, hogy minél hamarabb elmehessek otthonról, ez nem kérdés. Szerettem a szüleimet, de utáltam, mikor folyton beleszóltak mindenbe..
Erősen gondolkozva sz élet értelmein, beindítottam a  motort, majd kikanyarodtam az útra.

***

-Hol az istenben vagy, Tom? Ha megkaptad ezt az üzenetet, azonnal hívj vissza.  -  Bill dühösen lecsapta a telefonját, majd az ágyra dobta

Ideges volt, próbálta nem elképzelni, ahogyan testvére véresre vereti az arcát, mert megint belekeveredett valamibe, vagy esetleg  a másnapi címlapot, amelyen az egyik legújabb balhéja található. Mikor össze vesznek, Tom mindig csinál valami hülyeséget, lázad a  saját öccse és az élet ellen, olyan, mintha mindenkit gyűlölne, aki a közelében van.

-Rohadt életbe.  - Bill dühösen felállt az ágyról, majd felkapta a kabátját, és kiviharzott az ajtón, hogy Tom nyomába férkőzhessen.

***

-Nem hiszem el.  -  mikor bekanyarodtam az utcánkba, megláttam az ismerős fekete Audit, amely kicsivel a házunk előtt parkolt.

Mégis mi  a fenét keres itt már megint? Elhatároztam hogy nem hagyom annyiban a dolgot, most én fogok bemutatni neki..

Félre álltam az út szélére, majd kikapcsoltam a biztonsági övemet, és kiszálltam a kocsimból.

Elindultam a feketeség felé, majd mikor az ajtó mellé léptem, megkocogtattam az üveget.

Semmi.

Mi van, ha nincs itt, hanem engem figyel valamelyik bokorból?

Újra megkocogtattam az üveget, majd még pár másodpercig álltam ott, de mivel nem jött válasz, vállat vontam és vissza indultam a kocsimhoz.

-Mi van, kicsim? Ideges vagy?   -  hallottam a szemtelen hangot a hátam mögül

Megfordultam, Ő pedig ott állt. Lazán nekitámaszkodott a kocsijának, fekete napszemüvegén keresztül nézett engem, a szája pedig gunyoros vigyorra húzódott.

Na majd adok én neki..

-Hozzám beszélsz?   -  kérdeztem

-Miért? Kihez beszélnék ha nem hozzád? 

-Mit keresel itt? 

-Hogy én? Csak erre jártam, és gondoltam nosztalgiázok kicsit. Tetszett a reggeli műsor.  -  vette le  a  szemüvegét

-Igazán?  - tettem csípőre a kezemet  - Mit szólnál, ha most én is bemutatnék neked?

-Az édes lenne.  - kacsintott

-Hagyj békén, rendben?  

-Miért?

-Mi az hogy miért?  -  kérdeztem vissza

-Annyira imádom, mikor  a csajok vissza kérdeznek.   -  emelte égnek a szemét

-Annyira imádom, mikor  a srácok ennyire idióták, legalább tudom magamról, hogy sokkal értelmessebb vagyok náluk. -  kontráztam

Tom hirtelen felnevetett, amitől egyre  dühösebb lettem.

-Nem pazarlom rád  a drága időmet, úgyhogy én most megyek, és értelmesebb dolgokkal.. - kezdtem bele

-Ez édes volt. -  törülte meg a szemét

Ennek meg  mi baja? 

Ügyet sem vetve rá, vissza ültem a kocsimba, majd beindítottam a motort, és lehúztam az ablakot, majd ki kiabáltam.

-Jobb lesz ha arrébb mész, mert még a végén elütlek. -  szóltam ki 

-Most nagyon meghatottál. -  kiabált vissza mosolyogva

-Reméltem is.  -  rátapostam a gázra, majd mikor mellé értem, elégedetten kiraktam a kezemet, és felmutattam a középső ujjamat.