Sziasztok. Mint mondtam, a napokban hozom a 2. évad 1. részét, és lám, el is készültem vele.
Eléggé szokatlan lett, úgy értem, furcsa volt írásba foglalni mindezt, de igyekeztem a legjobbat kihozni belőle, remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást, számítok a véleményekre!
Szeptember közepénél jártunk már, a helyzetem nem
változott. A munkahelyemen felmondtam, vagyis az enyhe kifejezés, inkább kirúgattam
magam, ugyanis a sok rossz után úgy döntöttem, hogy a pocsék munkahelyemet is a
múltamnak akarom tudni.
- Mégis mit képzelsz, szivi? – a főnököm azt hitte,
hogy valamelyik olcsó kis barátnőjével beszél, aki megengedi neki ezt a
lekezelő stílust, de én több év gürizés és felesleges stressz után úgy
döntöttem, véget vetek ennek
- Szivi? Már megbocsásson, de nem vagyok sem a
szivije, sem a barátnője, hanem eddig az alkalmazottja voltam, és tudja mit,
dugja föl magának a rohadt tíz dolcsis fizetésemelését is.
- Már megbocsáss drágám, de nem jöhetsz vissza úgy a
szabadságodról, hogy felmondasz. Tudod, a felmondási idő egy hónap. – azt hitte,
megijeszt
- Csakhogy nekem bőven van annyi szabadságom,
úgyhogy arra az időre ki is veszem, és nem tehet ellene semmit, én ugyanis egy
percet nem fogok itt többet dolgozni, rohadtul elegem van magából, a szar
fizetésből, de leginkább a maga ocsmány, önelégült hörcsög képéből. És tudja
mit, ha megpróbál keresztbe tenni nekem, feljelentem zaklatásért is. – ugyanis nem egyszer fordult elő, hogy megpróbált
kikezdeni velem az évek során
Gusztustalan.
- Ezt még nagyon megbánja. – kezdett fenyegetőzni
- Szóval nyilvánosan megfenyeget? - néztem körbe az étteremben
Eszeveszett tekintetét elkapta rólam, majd vörösödő
képéhez emelte a kezét.
- De most te is megfenyegettél. – szűrte a fogai
között
- Megint letegezett. – mondtam – Pedig soha nem
tegeztük egymást. Hiába, vagy beleegyezik, vagy az ügyet a rendőrségre, majd a
munkafelügyeletre viszem.
- Mégis mióta lett ilyen nagyszájú, és.. és.. nem is tudom, nagyon megváltozott amióta
vissza jött. – hebegett
Meglepődött rajtam, rajtam, aki mindig hagytam magam
ha bántottak, beszóltak, megaláztak, kihasználtak. Soha nem szóltam vissza
senkinek, soha nem szóltam azért, hogy fizessék ki a túlóráimat, és azért sem,
ha megfenyegettek, mindig csak tűrtem és tűrtem, de a történtek után elegem
lett.
- Megváltoztam. – mondtam - És most, ha megengedi, itt van a felmondásom.
***
- Tom, csinálj már valamit a rohadt cuccaiddal, nem
férek el tőlük! – Bill majdnem hasra esett a szoba közepén lévő ruha és sörös
doboz kupacon
- Ez az én szobám, ha nem tudnád. – morogta az
ágyából, majd átfordult a másik oldalára
Bill felsóhajtott, elege volt már ebből, tudta, ha a
testvére továbbra is így folytatja, abba vagy beleőrül, vagy teljesen kikészíti
magát.
- Na gyerünk, kelj fel az ágyból, már fél egy is
elmúlt. – ragadta meg a takaróját
- Korán van még. – dünnyögte, majd a fejére húzta a
takarót
Bill dühösen felpattant az ágyról, majd kirántotta a
függönyt, és kinyitotta az ablakot.
- Olyan szag van itt, mintha valaki meghalt volna. –
jegyezte meg
- Bill, húzzál innen ki, hagyjál már élni egy
kicsit. – morogta dühösen a takaró alól Tom
- Élni? Ezt nevezed életnek? - mutatott körbe az ifjabb, majd dühösen
lerángatta testvéréről a takarót - Szedd
össze magad, itt az ideje, hogy elfelejtsd. Nem jön vissza hozzád, Tom. Már mindent
megpróbáltál, de Ann hallani sem akar rólad. – közölte vele
Ez tény volt. Tom tudta, hogy Ann nagyon haragszik
rá, de azt egyszerűen nem bírta megemészteni, nem bírta elfogadni, hogy amit ő
állít, az teljes mértékben félreértés volt. Igen, Andreassal, a legjobb
barátjával beszélt, és igen, a volt barátnőjéről volt szó, de Ann teljesen
félre értette a helyzetet, azt hitte, hogy róla beszél olyan lekezelően, azt
hitte, hogy ő rajta akar túltenni, azt hitte, hogy már nem szereti, hogy ő csak
egy játék volt számára, csak kihasználta.
Pedig ez nem igaz, és ez fájt neki a legjobban, Ann
még csak esélyt sem adott neki arra, hogy megmagyarázza, szóhoz sem hagyta
jutni. Tisztában volt azzal, hogy még a
volt barátnőjéről sem kellett volna így beszélnie, hiszen nem ártott neki, de ő
csak egy játékszernek tartotta. Azt is tudta, hogy ha fordítva lett volna, még
talán ő is félreértette volna a
helyzetet, de nem így lett.
Mégis miért nem akarja meghallgatni? Hiszen ez nem
olyan nagy ügy, vagyis most már igen, de Ann makacsságát egyszerűen nem lehet
megtörni, semmivel nem hatott rá az elmúlt hetekben, nem bírta elérni, hogy
szóba álljon vele, még csak kapcsolatba sem tudott jutni vele, teljesen
tanácstalan volt.
Annyira szerette, még soha életében nem szeretett
így senkit, és azt hitte, hogy nem is fogja megtapasztalni ezt az érzést. Pont
ezért volt olyan fájdalmas a hiánya.
- Tom, kérlek.. – kezdett bele Bill
- Sam sem tud újat mondani? – vágott közbe
- Mégis miről? A helyzet nem változott. Nem akar
téged látni.
- Komolyan mondom.. – Tom dühösen felült az ágyon –
Hogy lehet valaki ennyire önfejű, makacs, dacos, sértődős. – pattant fel
hirtelen, majd szétdobálta a kupacot, hogy keressen magának egy valamire
használható nadrágot – Miért kell így viselkednie? Miért nem hallgat meg?
- Tom, én hiszek neked, tudom, hogy nem róla
beszéltél, de ha fordítva lenne, te mit gondolnál? Nem hiszem, hogy a volta
pasijára..
- Igen, tudom, de ez most nem fordítva van, ez a
durva valóság, egy szar rémálom komolyan, mondd öcsi, miért ilyen önfejűek a
nők? Miért nem hallgatnak meg?
- Ha én azt tudnám.. – sóhajtott fel Bill, majd
ledőlt az ágyra, kezeit a feje mellé emelte, és a plafont kezdte fürkészni – A nőket
ki kell ismerni, sokáig kell tanulmányozni..
Tom furcsán nézett rá.
- Én évek óta tanulmányozom őket, de mindig tudnak
meglepetéseket okozni, én mondom neked öcskös, náluk dacosabbat nem ismerek, és
még ők tartják a férfiakat sértődősnek, mikor ők azok, akik bevágják a durcát,
anélkül hogy meghallgatnának előtte minket.
- Ez így van, de sajnos nincs mit tenni, megnevelni
nem lehet őket.
- Nem, hanem azt megteszik ők, velünk. – morogta az
idősebb
- Igen. – sóhajtott fel Bill, majd felült – Akkor most
mit csinálunk?
- Hát, azt tudom, hogy én most megyek, és megiszok
egy kávét, utána pedig kiokoskodom, hogy tudnám vissza szerezni életem
szerelmét.
***
- Felmondtam. – ültem le a kanapéra Sam mellé, aki
éppen gondtalanul figyelte a tévét
- Hogy felmondtál? Mégis miért? – nyúlt a távirányítóért,
és lekapcsolta
- Hogy miért? Mert elegem volt a fos melómból, abból
hogy folyton güriztem a szar fizetésemért, hát ezért. – mondtam
- És akkor mit fogsz csinálni? Kerestél már új
helyet?
- Nem, de úgy döntöttem, hogy most egy darabig
otthon leszek, nem sietem el a dolgot,
van spórolt pénzem, amit éveken keresztül spóroltam a szegényes fizetésemből,
úgyhogy nem lesz gond.
- Ann, itt nem arról van szó, hogy kirakunk ha nincs fizetésed, mert rajtunk
élősködsz, tudod, hogy bármiben segítünk neked, hanem arról, hogy most, hogy
nem lesz munkád, nincs ami lefoglaljon téged, ami azt jelenti, hogy folyton
rajta fogod törni a fejedet, márpedig az nem egészséges. – mondta Sam
- Tisztában vagyok vele. – sóhajtottam - De nem áll szándékomban Tom Kaulitzon
gondolkodni, és a hazugságain, amiket rajtad keresztül üzenget, úgyhogy nem
kell aggódnod, megleszek, majd valamivel lefoglalom magam.
- Az már
haladás, hogy ennyi idő után kitetted a lábadat a lakásból.
- Köszi, de csakis azért tettem, mert a főnököm már
rágta a fülemet a betegszabadságom miatt is, úgyhogy kénytelen voltam bemenni,
bár arra nem számított, hogy rögtön a felmondási papírjaimat is aláírhatja,
nemcsak a betegszabit.
- Tudod mit? Büszke vagyok rád, már olyan régóta
mondtad, hogy ott akarod hagyni az éttermet, végre megjött a bátorságod. –
mosolygott rám bíztatóan
- Köszönöm. – mosolyogtam rá – Na és hol van Rory?
- Georgnál természetesen. – vágta rá
- Gondoltam, na mindegy.
- Tudom, hogy még korai, de szerintem össze fognak
költözni, szinte csak hétvégén jár haza, akkor is csak azért, hogy megnézze a
postáját, és annyi. – mondta Sam
- Menjen, ha az neki jó, én tőlem. – vontam meg a
vállam – Neki összejött, hát akkor ne is csessze el.
UUU **------**
VálaszTörlésNem is számítottam rá, hogy mostanában olvashatom már a 2. évadot. Ann annyira makacs hogy uuuu... nem tetszik ez a hozzáállása :D Tomnak pedig azt ajánlom hogy legyen tökös és menjen fel a lakására ott legalább szemtől szembe tudnak beszélni.
Remélem hamar hozod a folytatást! :)
Puszii Alicia ♥
Köszönöm szépen, Alicia, annyira örülök hogy tetszett :) igyekszem hozni a folytatásokat :)
TörlésJaaaaaj, Ann, hát el sem hiszem :D Annyira vártam már és most végre folytattad *-*
VálaszTörlésNagyon jó lett, Drága, csak így tovább! Várom ám a következőt! ;)
xoxo ♥
Köszönöm Diane, igyekszem :)
Törlés